Evangélikus Élet, 1970 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1970-06-21 / 25. szám

Csak együtt Mt 7, 12 A vasárnap igehirdetésének alapigéje egy nagy összefüg­gésre hívja fel a figyelmünket. Mi' emberek elszakíthatatlanul összetartozunk egymással. Minden cselekvésünknek, szavunk­nak és döntésünknek, de mulasztásainknak is hatása van em­bertársainkra. Általában annál nagyabb hatása is, mint ahogy azzal mi számolunk. Mint a vízbe dobott kő nyomán tovább és egyre szélesebben gyűrűző hullámok, tetteink, szavaink és döntéseink is általunk felmérhetetlen távolságokig hatnak el. Közösséget formálnak, javítanak vagy rombolnak. Alakító té­nyezővé válnak a közgondolkodásban és általános emberi ma­gatartásban. Hatnak a közerkölcsre és a társadalmi együttélés rendjére. A fentiek alapján cselekvésünk, szavunk és döntésünk vissza is hat ránk. Kétféleképpen is. Egyrészt a közvetlen érintkezés­ben, mint az anyag érintkezésénél, egyképpen érvényesül a ha­tás és visszahatás ereje. S az egyik döntő módon befolyásolja a másikat. Másrészt mivel mi magunk is alakítjuk az életet, a környezetet, az eseményeket, amelyek körülvesznek és követ­keznek, mi magunk is élvezői, vagy szenvedői vagyunk esemé­nyeknek, eredményeknek, közgondolkodásnak, állásfoglalások­nak, amelyeknek létrejöttében részt vettünk. Ezt az általános emberi tapasztalatot Jézus is megerősíti igé­jében. De ennél is messzebb mutat, amikor azt összefüggésbe hozza az isteni törvénnyel. Jézus ezzel azt mondja, hogy ez nem is lehet másképpen. Isten az emberi életet, az egyénit és közösségit összekötve, a kölcsönös szeretet megmásíthatatlan és kijátszhatatlan alapjára helyezte. Sem önzőén magunknak élni, sem mások rovására élni nem lehet úgy, hogy annak káros hatását mi magunk meg nem éreznénk. És megfordítva is: a szeretetben szolgáló élet, a mások gondját és baját is felvevő segítökészség, a mindenki számára jót, békét, előrehaladást és boldogulást akaró és munkáló életstílus áldása visszatér hoz­zánk. Jézus igéje azonban arra is rámutat, hogy nemcsak a visz- szahatástól való félelemért, vagy viszontkapott szeretetért kell ezt az utat járnunk, hanem azért is, mert ez törvény. Annak az Istennek akarata, törvénye, aki nemcsak az egészséges emberi együttlét vágányává tette a szere tetet, hanem számon is kéri mindegyikünktől, hogy ez volt-e életünk alapja. Isten törvénye és az emberi tapasztalat, amely természetesen következik az első nyomán, ösztönöznek bennünket arra, hogy minden önzésünket és nemtörődömségünket legyőzve, mindig többet tegyünk szeretetben a közvetlen közelünkben élőkért éppen úgy, mint a számunkra alig ismertekért. De az emberi tapasztalat és isteni törvény ösztönzésén túl a boldog hála is késztessen a jó cselekvésére, mert hitben megta­pasztaltuk, hogy Isten önmagát is megkötötte a szeretet tör­vényével értünk és az egész embervilágért, az áldozathozatal és önmaga megüresítése oly teljességéig, ahogy ezt Jézusban láthatjuk. Mezősi György IMÁDKOZZUNK Istenünk, mennyei Atyánk! Te magad vagy a szeretet teljes­sége. Szeretetednek köszönhetjük létünket, boldogulásunkat és üdvösségünket. Dicsőíttessék ezért a te szent neved. Dicsőít- tessék Krisztus Urunk neve is, aki szeretetedet újra közénk hozta és nékünk ajándékozta. Kérünk Atyánk, segíts bennünket, hogy atyai és isteni sze­reteted visszatükröződjék rajtunk. Legyen életünk a szeretet szolgálatában áldássá családunk, népünk és a ma élő emberi­ség közösségében. Adj szivünkbe megértést, jóindulatot, segí­tőkészséget mások .javára. Add, hogy a kölcsönös szeretet gyü­mölcseiben. a minden napi kenyérben, a boldog otthonban, és a békés emberi életben mi magunk is részesedhessünk. S végül szeretetedből elnyerhessük a boldog örök életet is, ámen. AZ IFJÚSÁG NÉLKÜL NINCS FEJLŐDÉS Istentiszteleti rend Budapesten, 1970. június 21-én Helder Camara brazíliai ka­tolikus érsek tüzes beszédben szólította föl az ifjúságot, hogy harcoljon a fejlődésért a világ­ban és bélyegezze meg az igaz­ságtalanságokat. Az ifjúság se­gítsége nélkül nem lehet a vi­lágon megszüntetni az igazság­talan társadalmi formákat — jelentette ki az érsek Salzburg­ban, az ifjúság részére tartott nemzetközi konferencián. A fejlődés „vulgáris ellenségei­nek” nevezte az érsek azokat, akik az antikommunizmus fé­lelmében élnek. „Az antikom­munizmus nevében tartják fenn az embertelen társadalmi formákat a világon” — han­goztatta Camara érsek. Deák tér de. 9 (úrv.) Trajtler Gá­bor, de. 11 (úrv.) dr. Halenscher Károly, du. 6 dr. Hafenscher Ká­roly. Fasor de. 11 D. Koren Emil, du. 6. Dózsa György út de. fél 10 D. Koren Emil. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10 (szlovák) Aradi András, de. 12 (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 11 dr. Ré- dey Pál, du. 5 szeretetvendégség. Kőbánya de. 10 Turchányi Sándor teol. szuppl. Utász u. de. 9 Turchá­nyi Sándor teol. szuppl. Vajda Pé­ter u. de. fél 12 Turchányi Sándor teol. szuppl. Zugló de. 11 (úrv.) Bí­zik László. Rákosfalva de. 8 (úrv.) Boros,Károly. Gyarmat u. de. fél 10 Bízik László. Fóti út de. 11 Baranyai Tamás. Váci út de. 8 Benczúr László. Frangepán u. de. fél 10 Benczúr László. Üjpest de. 10 Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10 dr. Sel- meczi János. Soroksár Üjtelep de. fél 9 dr. Selmeczi László. Pestlőrinc de. 11 Matuz László. Kispest de. 10. Kispest Wekerletelep de. 8. Pestúj­hely de. 10 Schreiner Vilmos. Rá­kospalota MAV-telep de. 8. Rákos ­— Szentháromság ünnepe után a 4. vasárnapon az oltár- térítő színe: zöld. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Km 8, 18—23; az igehirdetés alap- igéje: Mt 7, 12. — LELKÉSZAVATÁS AZ ÉSZAKI EGYHÁZKERÜLET­BEN. Június 21-én, vasárnap délután 6 órakor a kelenföldi templomban avatja lelkésszé D. dr. Ottlyk Ernő püspök, az Északi Egyházkerület püspö­ke Rezessy Miklós, Valtinyi Gábor és Weltler Rezső végzett teológusokat. — LELKÉSZAVATÁS A DÉLI EGYHÁZKERÜLET­BEN. D. Káldy Zoltán püspök, a Déli Egyházkerület püspöke június 28-án, vasárnap délután fél 4 órakor Maglódon Eszlé- nyi László, július 5-én vasár­nap délelőtt 10 órakor Pécsett Győr Sándor, délután 5 órakor Bonyhádon Krámer György végzett teológusokat avatja lelkésszé. meritumban. palota Nagytemplom de. 10. Rákos­palota Kistemplom du. 3. Rákos­szentmihály de. fél 11 ifj. Görög Tibor. Sashalom de. 9 Karner Ágos­ton. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9 Békés József. Rá­koshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11, du. 3. Bécsikapu tér de. 9 (úrv.) Várady Lajos, de. fél 11 (német, úrv.) Vá­rady Lajos, de. 11 (úrv.) D. dr. Ott­lyk Ernő, du. 6 Madocsai Miklós. Torockó tér de. fél 9 Szita István- né. Óbuda de. 9 Fülőp Dezső, de. 10 (úrv.) Fülöp Dezső. XII., Tartsay Vilmos u. de. 9 Takács József, de. 11 Takács József, du. fél 7 Ruttkay Elemér. Pesthidegkút de. fél 11 Ma­docsai Miklós. Kelenföld de. 8 Bencze Imre, de. 11 (úrv.) Bencze Imre, du. 6 dr. Rezessy Zoltán. Németvölgyi út de. 9 dr. Rezessy Zoltán. Albertfalva de. 7 Visontai Róbert. Nagytétény de. fél 9. Ke- lenvőlgy de. 9 Visontai Róbert. Bu­dafok de. 11 Visontai Róbert. Csil­laghegy de. fél 10. Csepel de. fél 11. — CSÖMÖR. Június 14-én istentiszteleten és ünnepi köz­gyűlésen iktatta be Detre László esperes a gyülekezet egyhangúlag megválasztott lel­készét, Solymár Pétert. A be­iktatáson igét hirdetett D. Kál­dy Zoltán püspök, a Déli Egy­házkerület püspöke. — A TEOLÓGIAI AKADÉ­MIA június 12-én, pénteken délelőtt 10 órakor a Budavá­ri Egyházközség imatermében tartotta tanévzáró ünnepi ülé­sét. Az ülést megelőző isten­tiszteleten D. dr. Ottlyk Ernő püspök, az Északi Egyházke­rület püspöke szolgált. — A KELET-BÉKÉSI EGY­HÁZMEGYE lelkészi munka- közössége június 19-én Békés­csabán tartotta ülését. Űrva­csorát osztott Fábry István. Előadást Povázsai Mihály, Bodrog Miklós, beszámolót Mekis Adóm esperes tartott. — ÖBUDA. A gyülekezet június 14-én ünnepelte temp­loma felszentelésének har­mincötödik évfordulóját. Ez alkalommal a gyülekezet lel­késze új presbitereket iktatott tisztségükbe. — HALÁLOZÁS. Büki Jenő nyugalmazott evangélikus lel­kész, a mekényesi gyülekezet 54 esztendőn át volt hűséges pásztora életének 81. esztende­jében elhunyt. Temetése jú­nius 11-én volt Mekényesen. „Az Ür szemei előtt drága az ő kegyeseinek halála.” — Dr. Szandai János volt békéscsabai hitoktató lelkész 61 éves korában váratlanul el­hunyt. Temetése június 2-án volt szülőfalujában, Béren, nagy részvét mellett. Koporsó­ja felett kívánsága szerint Gerhát Sándor galgutai lelkész hirdette az igét. „Legyetek ké­szen ...” „Egymás terhét hordozzátok, és úgy töltsétek be a Krisztus törvényét.” (Gál 6, 2) VASÁRNAP. — „Miért csüg­gedsz el lelkem, és miért nyug- hatatlankodol bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok én néki, az én szabadítómnak és Istenemnek.” (Zsolt 42, 12). Életutadon megfáradó, a hit harcában meglankadó, a sok teher hordozása miatt hábor­gó, csüggedő ember! Ez az ige bátorít: bízzál! A szabadító Is­ten ad kimenekedést gondjaid­ból, elveszi bűneid terhét, erőt ad a kísértésben, hogy hálás szívvel áldhasd kegyelméért. HÉTFŐ. — „Tarts meg min­ket, szabadító Istenünk, gyújts össze minket.” (1 Krón 16, 35). A bűn beékelődik közénk és elválaszt bennünket egymástól. Harag, gyűlölet, irigység, ve­szekedés taszító erői bontják meg családok, gyülekezetek, népek boldog együttélését, s lesz elválás, elidegenedés, há­ború. Isten megszabadít bű­nünktől, összegyűjt és együtt tart. Gondviselő szeretete, Krisztus váltsága, a Lélek ere­je terel össze, mint nyájat a pásztor. KEDD. — „Ne félj, mert én veled vagyok!” (Ézs 43, 5). A magányosság érzése a leggyöt- rőbb érzés. A legsúlyosabb te­her az, amit egyedül kell hor­dozni. Egyedül maradni segít­ség nélkül, amikor körülfog az ár, vagy amikor bűneink, sok­sok vétkünk súlya telepszik ránk, — nincs ennél idegté­pőbb! Nem vagyunk egyedül! Egymás mellett, egymásra utáltán és egymásért kell él­nünk, hogy bajban, természeti csapás idején, vagy bűneink terhe alatt görnyedve segítsé­get nyerjünk attól a testvér­től, akinek segítő szeretetében Isten szól: „Ne félj, mert én veled vagyok!” SZERDA. — „Nem halok meg, hanem élek és hirdetem az Úrnak cselekedeteit.” (Zsolt 118, 17). Ez az ige Luther Már­ton kedves igéje volt. Az egy­NYÁRESTI ORGONAMUZSIKA lesz a Bécsikapu téri templomban június 19-én, pénteken este fél 7 órakor. J. S. BACH: Prelúdiumok és fugák Esz-dúr, c-moll, h-moll, D-dúr. Orgonái: PESKÖ GYÖRGY orgonaművész Közreműködik: / Csetényi Gyula fuvolaművész Előadó: VÁRNAI PÉTER zeneesztéta Jegyek ára: 12,— Ft. ház megtisztításáért folytatott harcában nagy biztatás volt számára Isten szava. Istennek a megváltó Jézus Krisztusban megjelent kegyelmes cseleke­detét, ingyenvaló bűnbocsátó szeretetét kell hirdetnem. Nem félek a haláltól, Isten szerete­te örök életet szerzett nekem. Ezt a szeretetet hirdesse éle­tem! CSÜTÖRTÖK. — „Kicsoda oly erős, hogy éljen és ne lás­son halált?”’ (Zsolt 89, 49). A kérdésre a felelet egyszerűnek látszik: egyedül Isten úr a ha­lálon, Ö ftem hal meg. Mi pe­dig mindnyájan halandók va­gyunk. Ezért van szívünkben remegés, ha a halálra gondo­lunk. Nos, mégsem ez a helyes válasz. Jézus meghalt ugyan, de feltámadt, erőt vett a ha­lálon, hogy győzelméből ne­künk is részt adjon. Erős hit­tel vallhatom: „Jézus él! Én is vele, hol van, ó halál, hatal­mad?” (216. ének) PÉNTEK.' — „Micsoda va­gyok én, Uram Isten, s micso­da az én házam népe, hogy en­gem ennyire elővittél?” (2 Sám 7, 18). Péter szava adja meg erre a kérdésre a helyes fele­letet: „Én bűnös ember va­gyok, Uram!” (Lk 5, 8). Ez a bűnös Péter mégis nagy ígére­tet nyer Istentől: embereket fog halászni, Isten eszköze lesz az Ö országa szolgálatában. Hát én micsoda vagyok? Bű­nös ember. Mégis Isten eszköze lehetek az egymás terhét hor­dozó szeretet szolgálatában. SZOMBAT. — „Lelkem, amely rajtad nyugszik, és be­szédeim, amelyeket szádba ad­tam, el nem távoznak szádból és magodnak szájából.” (Ézs 59, 21). Isten örökkévaló szö­vetségének isteni feltételei ezek. Íme, ez a Krisztus tör­vénye: Isten szeretete mindig ad, mielőtt követel. Adja Lel­ke által igéjét, szájunkba adja, hogy bevegyük, megrágjuk, megemésszük, mienk legyen egészen. Azután pedig szájunk­ból szóljon a bizonyságtevés igéje a rajtunk megnyugvó, tőlünk el nem távozó kegye­lemről. Vető Béla EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Országos Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztőbizottság Felelős szerkesztő és kiadó: D. Korén Emil Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VIII., Puskin u. 12. Telefon: 142—074 Csekkszámlaszám: 20.412—VIII. Előfizetési ár: egy évre 90,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25 211 © 70.0975 Athenaeum Nyomda. Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla igazgató Tv javítás... Akkor már napok óta jöttek a riasztó hírek a Szamos, a Túr áradásáról, a zabolátlan viz egyre nagyobb térhódításáról, az elárasztott falvak kitelepítéséről, mentési akciókról. Üj hírek jöttek a Felső-Tisza szintjének fenyegető emelkedéséről, a romániai árvizekről, a Körö­sök, Berettyó és a Maros vidékén elrendelt III. fokú árvízvédelmi készültségről. Cseres Károly főelőadó is megkapta a beté­tekre vonatkozó rendkívüli intézkedéseket. Otthon, a család, felesége, asszonylánya, idős anyósa, sógornője aggódva figyelték a rádió híradásait, a tv esti híradásait. Napközben ki­sétáltak a Tisza-partra, s borzongva nézték a szennyesen kavargó, sárga-piszkos habot, ága­kat, szemetet forgató, rohanó vizet. Számolgat­ták a rakpart lépcsőit, melyből egyre keve­sebb látszott ki a vízből s nemsokára hozták a hírt, hogy a lejárók elfalazásához már oda- hordták a cementet, téglákat, homokot... Cseres Károly józanul gondolkodó ember volt. Minden körülmény figyelembevételével biztosan állapította meg, hogy Szegeden nem lesz árvíz. Ha a legrosszabb — amit emberileg ki lehet számítani — bekövetkezik, akkor a körtöltésen kívüli telepek vagy tJj-Szeged ke­rülhet víz alá. Ezek a részek kevésbé védettek, s szintjük alacsonyabb, mint a feltöltött városé. Nem tehetett róla, de idegesítette az asszo­nyok rémülete. Sajnálta a sok szerencsétlen családot, de nem tudta megérteni az asszonyo­kat, akiknek egész életritmusát, minden tevé­kenységét, gondolat- és érzésvilágát befolyá­solta a súlyos természeti csapás, amely az or­szág egy részét sújtotta. Május 20-án összehívta dolgozótársait és rö­viden vázolta az országos vízügyi helyzetet, is­mertette a várható eseményeket s a már eddig bekövetkezett katasztrofális árelöntéseket. Fel­szólított mindenkit, hogy csatlakozzék az or­szágos mozgalomhoz és tehetségéhez ké­pest, de talán még azon felül is, adakozzon az árvíz sújtotta lakosság megsegítésére, ő maga egynapi keresetét ajánlotta fel. Este nyugodtan aludt el, s értetlenül hallgat­ta a reggeli panaszokat, hogy milyen rosszul és nyugtalanul aludtak családtagjai, hogy ki- alvatlanul, fájós fejjel ébredtek s a reggeli fe­kete után sem tértek egészen magukhoz. Mégis hivatalba menet elgondolkoztatta ez a tény, s úgy érezte, hogy talán benne van a hiba és jobban kellene együttéreznie a szenve­dőkkel. Szinte szégyenkezve figyelte lelke rez­düléseit. befelé figyelve szíve mélyébe; vajon nem farizeusi szólamok voltak, amikor segí­tésre ösztönözte társait, amikor ö maga any- nyira nem érzett együtt legközelebbi hozzá­tartozóival sem? — Önkéntelenül a tv-felirat jutott eszébe: „A hiba nem az ön készülékében van.” Ügy érezte, hogy igen, a hiba most az ő készülékében kell, hogy legyen ... Ekkor a villamos éppen megállóit s a fel­szállók között a békéscsabai vonat utasai tó­dultak fel a lépcsőn. Idős hölgy jött elöl két nagy bőrönddel, melyeket szíjjal kötöztek át hevenyészve. Mögötte fiatalasszony, karján másfél év körüli gyermekkel, s másik ke­zébe egy három-négy éves kislány kapaszko­dott. Az első menekülök voltak akikkel találko­zott. A nagymama arca sápadt, meggyötört ki­fejezésű, szemalja erősen árkolt és árnyékolt, mint aki régen aludt s akkor sem pihente ki magát. A fiatalasszony ruhája alatt sportme­legítő volt, s haja erősen nélkülözte a fésű nyomát. Szemeiben valami álmos-tompa fá­sultság, valami nagy közömbösség. Nem mo­solygott gyermekére, csak magához szorította, miközben szeme a másikat kutatta. Néha kö­rülnézett, de látszott, hogy nem látja azt, amit néz. A felajánlott helyet szó nélkül elfogadta s lerogyott az ülésre. Karja továbbra is ölelte a kisebbet, de másik keze már kereste s olda­lához vonta a nagyobb gyermeket. A nagyma­ma mondta: „Makót az éjjel kiürítették; most idejövünk egy rokonunkhoz. Csak ezt a két bő­röndöt tudtuk elhozni. Több nem fért az autó­ra. Este 10 órakor indultunk; akkor éppen zu­hogott az eső.” Két arcot látott Cseres Károly. A gyermekek közül a kicsi aludt, a nagyobb élénken figye­lő, csodálkozó és kiváncsi szemmel nézte az előtte ismeretlen város új csodáit. De a nagy­mama és a fiatalasszony arca köteteket beszélt. Ezeken az arcokon ismerte fel a felesége, só­gornője, anyósa arcán napok óta látható kife­jezéseket, amikor az idegizgalom merevítette meg a vonásaikat. De ezeken az arcokon új vonást is fedezett fel. Az átélt szenvedések, a szörnyű éjszaka, az izgalmakat megcsendesí­tették s fásult közömbösséggé változtatták. Cseres Károlynak fázni kezdett a lelke, amikor rájuk nézett. Nem tudta ezt az érzést másképp magyarázni. S mikor a lélek fáz"-, akkor ol­dódik egyben a dermedt lélek ridegsége! „Igen! A hiba az én készülékemben van ... De csak volt.” — Gondolta s elöntötte lelkét az együtt­érzés, a segíteni akarás, az ember igaz, vég­telen szeretetének boldogító melegsége. Igen! Valamit tenni kellene. Most... mindjárt... De ránézve a menekülőkre azonnal tudta, hogy tehetetlen. Ezeknek most, ebben a lelki- állapotban a szép szavak mitsem érnek. Talán fel sem tudják fogni a szavak értelmét. Olyan ez, mint amikor valakinek drága halottja van és részvétet kellene kifejezni. A szavak, a leg­szebbek, legszeretetteljesebbek is, mit sem ér­nek. Sokszor szinte bántóak. Talán jó barátok között ilyenkor egy meleg kézszorítás, egy öle­lés, amit adhatunk. Az jólesik. Azzal ki lehet fejezni az együttérzést. De idegeneknek ezt sem tudjuk nyújtani. Csak apró udvariasko­dással, helyátengedéssel, csomagcipeléssel tu­dunk gyengédséget kimutatni. Cseres beérkezett a hivatalába. Aznap egy- öntetüleg felajánlották az egynapi keresetü­ket a segélyakció javára. Cseres érezte, hogy most valamivel kifejezésre kell juttatnia azt, hogy dermedt lelke felengedett, hogy ő is gyengéden érző emberré vált. hogy eltűntek azok a falak, melyek eddig lélekben a többi aggódótól elválasztotta. Volt 300 Ft megtakarí­tott zsebpénze. A nyaralásra spórolta össze, hogy apró örömökre váltsa, ha nyáron elmen­nek feleségével Füredre. Most kiállította a csekket erről a háromszáz forintról, de senki­nek sem szólt. Nem akarta, hogy erről bárki is tudjon. Azt az egynapi keresetet a. hivatalban, amit felajánlott, úgy is külön befizeti... A háromszáz forintot pedig feljegyzéseiben úgy kc-tyveli el: tv-javítás... Bánkfalvy Gyula

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents