Evangélikus Élet, 1970 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1970-01-04 / 1. szám
Szolgálatban Aki Istennek dolgozik, az neki egyben munkatársa, szolgába, alattvalója, tanítványa, fia, apostola és követe, vagy pedig munkása. Felvetődik a kérdés: mire irányul szolgálatunk, mit kell végeznünk ebben a feladatkörben, mi a tartalma annak, hogy Jézust szolgáljuk? Az egyház folytatja Jézus müvét a földön. A tanítványok megrettentek már akkor is, amikor Jézus előzetesen közölte velük, hogy itt fogja hagyni őket, és még inkább árvának érezték magukat Jézus halála után. De Szentlelket vettek, s azóta a Szentlélek szakadatlan nemzedékláncolatban vezeti, irányítja és táplálja az egyházat. Azóta minden idők tanítványai megtapasztalták, hogy az egyház a Krisztus teste. Benne él, hat, műlcödik, cselekszik tovább a feltámadott és az Atya jobbján ülő Krisztus a Szentlélek által. Jézus műve itt folytatódik közöttünk. Minden gyülekezet Jézus tanítványainak közössége. Ezt az elhívást minden keresztyén elnyerte. Mi vagyunk Jézus művének folytatása. Hogyan történik ez? Az ige tanításának vagyunk hordozói. Ez azt jelenti: ránk vár a feladat, hogy az egykor régen elhangzott igét áttegyük a jelenbe, napjaink tennivalóira vonatkoztassuk, az igét jelen idejűvé és eligazítóvá tegyük. Jézust szolgálni ebben az értelemben azt jelenti, hogy szavát élő beszédnek fogjuk fel, amely ma akar minket irányítani. Nem elég a Bibliát olvasni, vagy írásmagyarázatot tartani, mert az válhat könyvmunkává, papirosformává, elméleti tudássá, holt ismeretté. A Biblia nem történelmi emlék, amely régi emberekhez szóló beszédeket tartalmaz, hanem az élet könyve, amely nekünk szól, és minden nemzedék életének irányítására hivatott. Ezért Jézust szolgálni azt jelenti, hogy meglátjuk tanításának mai vonatkozásait. Ö pedig korszakunkban egyre inkább az emberszeretetre irányítja figyelmünket. Arra tanít, hogy amint ö mindenestől az ember érdekét szolgálta, önmagát is feláldozta érte, ugyanígy forduljunk mi is a másik ember felé. Ez azt jelenti, hogy keresztyénségünket egyre inkább gyakorlativá és konkréttá fogja tenni, nem elméletet kíván, hanem hitből fakadó cselekedeteket. Ma az a hordozója Jézus tanításának, aki megérti, hogy merre vezeti Jézus az egyházat, hogyan irányítja a szeretetre a figyelmünket, hogyan akarja létrehozni korszakunkban az emberről történő gondoskodásnak, az ember kérdései felé fordulásnak az egyháztörténelmi korát. Jézust keresztyén magatartással szolgáljuk. Ha felbontjuk a szeretet igéjét úgy, mint ahogy a fehér fényt fel lehet bontani elemeire, a szivárvány színeire, akkor kibontakozódnak előttünk a keresztyén erkölcsnek az aktuális feladatai. Jézus azon az úton jár, amelyen a szem felnyílik, és a szív szabaddá lesz annak a meglátására, hogy az előttünk levő úton segítésre szoruló ember van. Az emberen való testi és lelki segítés lehetőségeire nyílik fel a szemünk. Az embervilág Isten szántóföldje, ahol dolgozhatunk. S amerre csak nézünk, mindenütt munkalehetőség és szolgálati alkalom. Ahol emberek között szakadás van, feszültség, ellentét uralkodik, ott a Jézus munkatársa mindent elkövet, hogy az emberek közelebb kerüljenek egymáshoz és közösség jöjjön létre. Ahol emberek türelmetlenek és kíméletlenek egymással szemben, ott a Jézus munkatársa a türelemnek, megbocsátásnak, irgalmasságnak a szolgálatát végzi. Ahol emberek lazán kezelik a „Ne lopj!” parancsolatot, s nem tesznek kellő különbséget az „enyém, tied, övé” között, ott Jézus munkatársa tudja, hogy Isten tulajdonjoga alá tartozik minden ezen a földön. Mindent csak elszámolásra kaptunk, s egykor mindenekfelől számadásra von az igazság Istene. Ahol emberek gondolatban, szóban és cselekedetben megszegik Isten paráznaságot tiltó törvényét, ott a Jézus munkatársa azon van, hogy Isten akarata teljesüljön, a házasság tisztasága erősödjék, a becsületes és tiszta szerelem érvényesüljön, a családi kötelék szilárduljon, s a nemzedékek együttélése hasznos és előrevivő legyen. Ha előretekintünk az előttünk álló esztendőbe, a hit szeme meglátja az erkölcsi feladatokat minden területen, az emberről emberre menő segítés vonalán éppen úgy, mint 25 éve felszabadult hazánk építésének minden területén. A 25 év eredményei, tanulságai, áldásai indítsanak újabb építőmunkára és hivatáshűségre. D. dr. Ottlyk Ernő LILJE PÜSPÖK FELESÉGE MEGHALT A Hannoveri Evangélikus életévében Hannoverben el- Tartományi Egyház püspöké- hunyt nek felesége október 27-én f>8. Virágvasárnap — Üj magyar film — „Van egy álmom’Msmétli konokul magában a film főszereplője, van egy álmom: egy hajnalra megszűnik minden félelem, szivünkben szeretet, fejünkben tesvértudat. Van egy álmom: elmúlik minden félelem, elégetik a fegyvereket. Hogy miről szól e kitűnő szemű író-rendező (Gyöngyössy Imre) kivételes emberséget árasztó új filmje, nem nehéz összefoglalni: drámába foglalja össze az egykor Marcaliban működő káplán élete és halála köré gyűlt népi szájhagyományt. A filmbeli testvérpár egyike a község kommunista vezetője, a másik pedig igazi papja. Elvi, eszmei alapjuk más, útjuk is különböző, a módszerek sem azonosak, csak sorsuk teljesedik be egyformán : megalázva, a fára szögezve. Az egyik azért, mert határozottan harcos híve a Tanács- köztársaságnak, a másik pedig mert megszállott hirdetője az erőszakmentességnek, az őskeresztyén kommunisztikus közösség megvalósításának. Sokkal nehezebb a „kiről szól a film” kérdésre válaszolni. Szól természetesen a történelem e két konkrét alakjáról, de azokról a névtelen hivő vagy nem hivő emberekről, akik a Prónay-különítménye- sek és a fehérterror áldozatai lettek, s minden magyarról, ki abban a korban élt. De még így sem érzem teljesnek a „kiről szól” felsorolást! Van a cselekmény mélyén, de különösen az ikon-arcú Simon pap személyén keresztül olyan érzése a nézőnek, hogy a főszereplő csak szim- bolízálja Azt, aki a szeretet abszolút hatalmával győzte le az emberiséget, Azt, aki úgy járt embergyűrűvel körülvéve faluvégtől faluvégig, hogy közben emberszíveket ragadott meg: Azt, akit még családja sem értett, akinek útját virágokkal szórták ki, s akit úgy hagytak ott egyedül legbiztosabbnak hitt emberei is, hogy a „miért hagytál el engem”- mondat vádoló fájdalomként hasít. Simon pap az, vagy már más, aki nem él a kibúvó lehetőségével, hanem vállalja a szenvedő, halálraítélt őt megtagadó, tömeggel a szolidaritást? Simon pap az, vagy más, akit megcsúfolnak és megvernek, akit megszégyenítenek? Simon papra és a többiekre hangzik el rekviemként I. Kor. 13. a szeretet himnusza, az ő meztelen lábuk látszik fej magasságban a fák törzsén? őket siratja az édesanya? Őket figyeli a ruhájából kibúvó, menekülő kamasz? Sokkal több e film történelmi drámánál, de több egyszerűen értelmezett modem passiójátéknál is: a szeretet és igazságosság diadaláért élő, küzdő és meghaló ember virágvasárnapi diadalútja elevenedik itt meg a lenyűgözően filmezett falusi miliő parasztkarakterein keresztül. S mi reméljük, hogy ez az „álom” éppen, mert igen nagyon sokunké, — nem marad álom csupán. B. fi Aprily Lajos verseiből: ALBERT SCHWEITZER Én láttam őt, az egyszerűt, nagyot, s hallottam bölcs szavát is messze, rég. Hadd kérdezzem meg most, hogy itt hagyott: Megérdemelted őt, emberiség? HA MEGKÉRDEZNÉD... Ha megkérdeznéd tőlem, jó hívem, hogy mit adott e vigasságtalan lét, mindössze ezt felelném röviden: ismertem Krisztust s ismertem Anankét. Az „Akarsz-e fényt?” című postumus Kötetből. Min:-temk „Nézd az élet apró rebbenéscit" — írta egy* kor Radnóti Miklós. Mini-témáinkban azokhoz szólunk, akiknek életét átfogó nagy tanítások és meghatározó tanú'ások közben az élet apró rebbcnései is nyomotliagyón formálják. Az idő-detelffív 1970. „Ez az év is jól kezdődik, morogta 13. Pác Tivald, amíg a detektív csuklójára tette a karperecét...” — olvassuk a legutóbbi Rejtő könyv kezdő, soraiban. Ez az év is elkezdődött. De komolyan remélem, valóban jól és boldogan, ahogy annyiszor elmondjuk a BUÉK-mon- datot ezekben a napokban. Mit is kívánunk? BOLDOG — mondjuk, miközben nem tudjuk, mit is jelent ez annak, akinek kívánjuk. — Derűt, nehogy elcsökevény esed jenek nevetőizmai? — Rendezettséget, hogy jól menjen a tanulás s normalizálódjék sok kapcsolat? — Változatos élményeket, sikereket, elégedettséget? Esetleg új ismerősöket, barátokat és partnereket? Mindenkinek azt, amire leginkább szüksége van! ÜJ ÉVET — mondjuk, tehát kívánjuk, hogy amíg a Föld 365 nap alatt megkerüli a Napot, addig jól érezze magát itt a Földön, amely a Naprendszerrel együtt 300 km/ sec sebességgel kering a Tejút valamely ismeretlen központja körül, körönként 200 millió éves ciklusban. Űj évet — mondjuk, s miután Földünk korát 5000 millió évre becsülik, volt már egynéhány ilyen keringése, de mi ez a világmindenség kb. 25 milliárd éve tartó létezéséhez képest?! Egyszóval: a 25 milliárdhoz most hozzájött még egy év, melynek napjai úgy ki tudnak csurogni kezünkből, mint a víz s alig van, ami medret adjon e rohanó folyamnak. Máskor meg mintha állna a víz, olyan lassan telnek még a percek is (fogfájás!). MIUTÄN túl vagyunk az ilyenkor szokásos szórakozásokon, a nagy evéseken (de remélem, nem oly nagy iváso- kon); — túl vagyunk a rádió- és tv-kabaré vidám óráin; — túlvagyunk az éjféli elgondolkoztató pohárcsengésen; miután már mindenki kialudta magát s eltűntek az utcai bódék s már csak elvétve hallani egy-egy örökifjú trombitát... most már látjuk, hogy újévi fogadalmaink megvalósításához legfeljebb egy újabb év múlva kezdhetünk ismét, mert maradtunk a régiek. S mikor már látjuk, hogy a körülöttünk élő emberek Is éppen olyanok maradtak, mint eddig voltak, akkor gondoljuk át újra a BUÉK-ot s kívánjunk egymásnak BOLDOG-ot, azaz olyat, melyben több lesz minden vonalon a szeretet, hiszen ez az. ami medret ad az időnek ... ÜJ ÉVET, de nem csak január 1-t, hanem EGÉSZ évet (mondhatnám: BEÉK), ami miatt nem kell majd szégyenkeznünk egy év múlva... KÍVÁNJUNK őszintén, de ne álljunk meg a kívánásnál, tegyünk is érte valamit, hogy valóban boldog legyen az új év. Űr az új év? Néha igent felelünk, hiszen múlását nem befolyásolhatjuk. Űr az idő? Néha igent vagyunk kénytelenek felelni, mert az óra ott ketyeg karunkon s a szobában ott a naptár. Igent, mert egyre több lesz a születésnapi gyertya * több az arcon a barázda (a leányok természetesen kivételek!). Igent, mert gyűlnek a bizonyítványok, mert alig fér el a szekrényben a sok kinőtt ruha. (Vagy csodálkozni fogsz, miért köszönt az a kissrác nagy „kéz’ csókolom”-ot, bár szüleid nem voltak veled.) Űr az idő? Az. De tudjuk, hogy az időnél Is van nagyobb úr: Isten, aki „irányítja az időket és az idők részeit” (Dániel könyve 2f 21.). Ha hagyjuk, hogy minket is irányítson, nem csatolhatja csuklónkra az idő-detektív a „karperecét”, nem bilincselhet meg s nem béníthat le ijesztő múlásával, hiszen minket az IDŐ URA szabadít fel szeretetre és kedvességre az új évben is. ... melyhez ez úton szintén ilyen BUÉK-ot kívánunk olvasóinknak. Bízik László ÜJ PÜSPÖK WÜRTHEMBERGBEN A Würthembergi Evangélikus Tartományi Egyház új püspökét, az 56 éves Helmut Class lelkészt, október 22-én iktatta be hivatalába Stuttgartban elődje dr. Eichele püspök. Class országos ifjúsági lelkész volt és a sváb pietiz- mus köreiből származik. WILLEBRANDS KONSTANTINÄP A vatikáni Egységtitkárság konstantinápol: elnöke, Willebrands bíboros udvariassági látogatást tett december elején Athenagoras személyes üzenetét és átadta neki szármázik. m ! a rk á n a, rf VT Pál pápa Győzelem—s ami mögötte van A sportszerető magyarok számára — s ilyenek bizonyára olvasóink között is szép számmal találhatók —, az 1969-es esztendő egyik legizgalmasabb és legszebb délutánja az öttusa-világbajnokság záró versenyszáma volt. Húszezer ember — soha nem voltak ennyien öttusaversenyen — a helyszínen, további százezrek a rádió- és tv-készülékek előtt. Mindenki számolt: másodperceket és pontokat adtak össze s szoroztak. Eközben Balczó András, aki a figyelem középpontjában állott, hatalmas lendülettel futott a cél felé. S aznap este nagyon sok boldog ember volt az országban: sikerült az, ami még egyetlen öttusázónak sem — az ötödik világbajnoki győzelem. Versenytársak és szakemberek csodálattal gratuláltak, a világsajtó felsőfokú jelzőket használt. S a verseny hőse közvetlenül a diadal után szerény, egyszerű szavaklcal hárította el magától a dicséretet. Ezért újabb aranyérmet érdemelt volna. Milyen emberi magatartás rejlik a szerény szavak mögött? Mire gondol a versenyző a nagy erőfeszítés előtt, alatt, után? Csendes délutáni beszélgetésben idézzük fel Balczó Andrással az eseményeket s a gondolatokat. — Tudad-c, hogy a közvélemény a legszerényebb magyar sportolóként tart számon? — Nem szeretem ha szerénynek mondatlak. Másról, többről van szó. Mély meggyőződésem — s ez áthatja egész életlátásomat — hogy a siker, a győzelem nem az én érdemem. A képességet, készséget kaptam... Kitől, mitől? őseimtől, szüleimtől kimondhatatlanul sokat, környezetemtől, tehát emberektől, körülményekből — eseményekből folyamatosan. Ha ezt elfelejtem, nyugalmam is elvesz! Elviselhetetlennek érezném az életet, ha gyokértelen- nek, önteltnek tudnám magamat s ügyeskedéssel akarnék nagy célokat elérni. József Attilát nagyon szeretem: az én gon do1 at-imát is híven fejezi ki. „Anyum szájából édes volt az étel, apám szájából szép volt az igaz. Mikor mozdulok, ők ölelik egymást...” (A Dunánál) — Hogyan telik el a verseny „ötnapos nagy magányossága”? — Minden versenyen másképpen. De az öt napon belül is mindig másra van szükség. Az első három nap alatt (a technikai számok napjai) szabadulnom kell minden felelősségérzettől, belső feszültségtől, hogy lazán, könnyedén versenyezhessek. A két utolsó számnál viszont éppen az előbbiekre van szükségem, az sokszorozza meg fizikai és lelkierőmet. Hihetetlenül nehéz ezeket így elválasztanom magamban. Az én számomra nagy terhet jelentenek eddigi eredményeim s a szereplésemet megelőző várakozás is. Nekem minden versenyen csak veszítenivalóm van! Ha nyerek — azt természetesnek tartják, ha azonban csak a második helyet szerzem meg, az bukás, vereség. A legutóbbi budapesti világbajnokságon mindez fokozottabban jelentkezett: az olimpia után pihenésre volt szükségem. Ezért a fizikai számokban (úszás, futás) alig edzettem. A versenyen elindultam, de nem gondolhattam a győzelemre. A harmadik versenynap után azonban megcsapott a felelősség: az emberek, honfitársaim győzelmet várnak tőlem! Ok mit sem tudtak kihagyásomról, fáradtságomról. Ennek megkísérléséhez azonban, ezt jól tudtam, felül kell múlnom önmagamat (a szó szoros, nem elcsépelt értelmében!). Tudnom kell, hogy versenyzőtársaim jobban felkészültek. A két utolsó napon s éjszakán fizikailag szenvedtem. Előre átéltem a küzdés gyötrelmét. Mire a rajthoz álltam, úgy éreztem, semmire nem maradt erőm, térdeim rogyadoztak. S aztán már nem gondoltam másra, csak azokra, akik most nagy izgaloiihaal és szívdobogással figyelnek rám. Eredményemről nem újságok számolnak majd be, mindenki látja, átéli a verseny izgalmát. Nem okozhattam csalódást! De ugye érted, hogy mindez s a győzelem nem az én érdemem volt?! — Azok között, akiknek szívdobogását érezted, ott voltak evangélikus egyházunk lelkészei és tagjai is. Hiszen nemrég elhunyt édesapád, a nyíregyházi evangélikus lelkész után egy kicsit mi is a magunkénak érzünk és szeretettel figyelünk pályafutásodra. — Igen, ezt is tudom s ez még tovább növeli felelősségemet. — SzüJe'd hogyan fogadták annak idején a nagy sikereket? — Apám eleinte nem nagyon örült az általam választott sportágnak. Egy balesetem után szigorúan korholt. Később azonban már ő is „mellettem állt", csakúgy mint édesanyám. Sokat, nagyon sokat hoztam otthonról. Ezt, a világ bármely pontján versenyezzek is, tudom, s hálával tölt el. Türelmet, belső kiegyensúlyozottságot, az élet helyes értékelését. A keresztyén hittel kapcsolatban sokat keresek, tépé- lődöm. Konfirmációm óta e tekintetben is sokat változtam. A keresztyénség dinamizmusa (pl. Schweitzer Albert) nagy hatással van rám. Személyes felelősségem és nyugalmam gondolatait ismét József Attila szavaival fejezhetem ki: „Ki tudja, hogy az életet halálra ráadásul kanja s mint talált tárgyat visszaadja bármikor — ezért őrzi meg ” (Eszmélet) — Mit tervezel a jövőre vonatkozóan? Milyen tanácsokat adnál általánosságban a fiataloknak? — Nehéz a csúcson megmaradni. Mindig valami újat kell produkálni felkészül'étben is, versenyzésben is. Meghökkenek, amikor a világsajtóban magamról olvasok: hogy kerülök én e lapokba? De azután arra gondolok, hogy nem saját érdememről van szó — s megnyugszom. (Remélem, más világhírű sportolók is így gondolkodnak!) A müncheni olimpiáig szeretnék versenyezni, az élen maradni. A fiataloknak pedig csak annyit, hogy minden hánya- vetiséget, nemtörődömséget hagyjanak el. Igyekezzenek, hogy önmagukat megtalálják, megközelítsék legalább, ne akarjanak „mást játszani". Az ilyen „játék” nagyon elfáraszt és cselekvésképtelenné tesz. Engem is többször megkísértett ez: többnek, másnak látszani. Ez önbecsapás. Ha rendezem gondolataimat, másképpen megy a versenyzés is. Szírte kv'lllről látom önmagamat, tanúja vagyok cselekvésemnek. 1953 óta. első vilcgbc'noki győzelmem óta sokat dolgoztam így. Sokat, vílio-’.rm, formálódtam a környezet hatására, belső felismerések nyomán. Sokat olvassanak, ez is segíti formálódásunkat (B-bits, Thomas Mann, Maugham, Benedek István a kedvenc íróim). Ne a „nihilből” akarják megismerni a ,.valamit” (kábítószer!), hanem sok belső tudatosság és felkészülés nyomán. Ezt csak táplálja az a felismerés: ne magamnak tulajdonítsam az érdemeket. Nyerni nagyon nehéz. Más is felkészül, nyerni akar. Miért éppen nekem sikerül? Ez kicsivé tesz önmagam előtt. Az utakat, melyeken járnom kell. előre nem ismerhetem. Különös beszélgetés ez. Kevés szó esett a verseny döntő pillanatairól vagy a legyőzött ellenfelekről. Annál több a belső emberi rugókról, mélységekről és csúcsokról, melyek meghatározzák életünket Mégsem különös mindez. Ügy érzem, így természetes, tgy érthetjük meg az ötszörös világbajnok eredményeinek titkát. S már nem is csak a nagy sportversenyekre gondolunk, amikor így búcsúzunk: Csak így tovább Balc~ó András! Szirmai Zoltán
