Evangélikus Élet, 1970 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1970-01-04 / 1. szám

ÖRS ZÁGOS EVAN G ÉLIK US H ETI LA P XXXV. ÉVFOLYAM I. SZÁM 1870. január A Ara: 3,— Forint Békés űjesztendőt! A kívánság, mint annyiszor ismételt köszöntés, jócskán el­kopott a szánkban. Pedig az évforduló mindig szívet szoronga­tó, elgondolkoztató. A siető ember — ki nem siet — megtor­pan s körültekint. S kissé, remélhetőleg, magába is. Az utas állomáshoz ér. Átszáll, vagy csak váltón zökken át vonatja? A betelt kalendárium papírkosárba vándorol. Mennyi elvégzett munkáról s mennyi mulasztásról beszélnek a gyűrött lapok? Ezek a határidők már bizonyosan elmúltak. A találkozók, amik­ről elkéstünk, visszahozhatailanok. Az új naptár üres lapjai új alkalmakat és jóvátételt ígérnek. Háromszázhatvanöt napot, ha élünk és Isten is úgy akarja. Megállít s eszméltet minden évforduló. 1969/70 fordulója ki­váltképpen is. Azt a nemzedéket, amely az újesztendőben túl­jutott az emberélet delén óhatatlanul arra készteti, hogy fel­mérjen ne csak egy elmúlt esztendőt, de egy lepergett negyed- századot is. Elűzhetetlenül felbukkannak az emlékezet tenge­réből huszonöt év előtti emlőitek, élmények. Akik a sorsdöntő esztendőket akkor eszmélő értelemmel már átéltók, mind kis regényeket írhatnának meg. A feltolnia képekben mennyi rette­net és mennyi fájdalom. És mennyi felbuggyant öröm és kicsor­duló hálaadás. A naponta átélt borzalom sötétjéből milyen fé­nyesen csillant fel az óránként újra ajándékba kapott élet. A s'.r szélére taszított ország mily elemi erővel állt talpra s for­dult a megutált s megítélt múltból a rcménységes jövendő fele. A bibliai képnél találóbb más alig lehet: Mint tűzböl kikapott üszög úgy menekült meg s talált magára népünk a felszaba­dulás napjaiban. Aki addig nem tudta volna, megismerhette: egyéni sors és nemzeti lét mint fonódott össze akkor. Mennyi megtartatásban hálálta a hivő szív Isten kezének csodáját. S nem csodaként kellett-e elfogadni Isten kezéből nemzeti történelmünk újra­kezdésének lehetőségét? Vannak évfordulók, amik múlhatatlan és megújuló hálaadásra köteleznek s a mostani valóban ilyen. Életet s hazát nyertünk vissza, amikor úgy tűnt: minden elve­szett. Nem, ennél sokkal többet: új élet lehetőségét és új haza építésének drága alkalmát és elkötelezésék Nemcsak a huszonöt év elöttre tekintünk vissza, hanem ma­ra az eltelt huszonöt évre is. Mennyi munka, mennyi terve­zés, mennyi fáradozás és mennyi eredmény. Az országra, amely valóban romjaiból épült fel, nem szerénytelen dicsekvéssel, de elmélyült hálaadással tekinthet minden magyar ember, akinek helyén van á szíve s emlékezik még: honnan indultunk el. Tör­ténelmünk oly zivataros századai után most végre úr és otthon van hazájában a nép s a leghaladóbb társadalmi rendszerben, a szocializmusban építi jövőjét. Az ifjú'nemzedéknek, mely e négyszázaddal talán éppen epyidős, sok minden néha oly ter­mészetes s olykor egy s mással elégedetlen is talán. Nem árt azért az emlékezés mécsesével letűnt időkbe bevilágítani. Mek­korát léptünk a két és fél évtized alatt; Európa múzeumából, elmaradt félfeudális társadalomból egyre inkább megbecsült s elismert ország hazánk. S mennyi még a tennivalói Az évfordulón az emlékezés csak úgy gyümölcsöző, ha jövőbe pillantani s holnapot tervezni ta­nít. A holnapunk Isten irgalmas kezében, így vallja hitünk. De a holnapok sok-sok drága alkalmát ránk bízta Urunk s tőlünk várja, mit vetünk az új barázdába. Elődbe adtam az életet... a prófétai szó elháríthatatlan felelősséggel kötelez. Ha majd, 1970-ben, örvendetes évfordulókon felszabadulásunkra emléke­zünk, úau^znepeljünk, mint akik tudják, hogy sokra bízattak és sok ^^^Kbkvésére hívattak el. B tk is felhőzik a jövőt, amibe szemünk kutatva tekint. dig — s mióta! —- tart a vietnami háború szé­gyentelje^Kunyata s hány más pontján földünknek fenyeget kirobbanással a felgyűlt s megoldatlan feszültség. Földünk ki­csivé lett, mert lakóinak gondja oszthatatlan. Az emberiség óhatatlanul egy családdá szövődik; nem mintha kevesebb len­ne a civakodás — ettől még, jaj, messze vagyunk — de mert a legtávolabbiak sebei nekünk is fájnak s tudjuk: égitestünkön együtt kell megtalálnunk az élet, a jobb és gazdagabb élet, a biztonság és a béke, az építő együttélés feltételeit. S ezért fé­nyek is derítik a jövendő képét. Nőttön nő a békére nemcsak vágyók, de azt elszántan építők tábora. A népek akarata tár­gyalóasztal mellé ülteti azokat is, akikben erre eddig kevés haj­landóság volt. Az atomháború fenyegető rémét nemzetközi szerződések szorítják vissza. Mintha felülkerekednék a józan esz ott is, ahol hiányzik a jóakarat. A békés újesztendő kíván­sága egyre inkább megvalósuló reménységnek látszik. Ha mind többen s elegen vannak, akik e kívánságért minden erővel fá­radozni is készek. A Hirosimái áldozatok emlékművén e felirat olvasható: „Nyu­godjatok békén — ez nem ismétlődhet meg többé”. Az élőknek azonban az intelem így fogalmazható: Őrködjetek, hogy ez többé soha meg ne ismétlődhessék! Békés űjesztendőt — e kívánság múltba tekintő emlékezés, térdre kényszerítő hálaadás és a jövőért felelősségre hívó elkö- telezés. Mindig az, de e történelmi évfordulón kiváltképpen is. dr. Groó Gyula AZ EGYHÄZKÖZI SEGÉLYOSZTALY ÜLÉSE GENFBEN December első hetében tar­totta ez évi utolsó ülését az Egyházak Világtanácsa Egy­házközi Segélyosztálya Géni­ben, amelyen bemutatkozott az Osztály új igazgatója, dr. Alan A. Brash is. A Canterburyben magva'asztott új igazgató hosz- szabb beköszöntő beszédet in­tézett az Osztály tagjaihoz, melyben többek között a kö­vetkezőket mondta: „Ha Nagy- Sritannia lakosságának éven­ként 300 millió fontja van macskákra és kutyákra, akkor évenként sokkal többet tudna áldozni a harmadik világ meg­segítésére, mint 200 millió fon­tot. Óránként hárommillió dollárt fektetnek bele a viet­nami háborúba s ez az összeg elég lenne arra, hogy minden egyes vietnaminak — férfinak, nőnek és gyermeknek — 1500 dollár évi bevételt biztosítsa­nak.’’ Az Egyházközi Segélyosztály fenti ülésén a magyarországi egyházakat dr. Pálfy Miklós ökumenikus főtitkár képvisel­te, A kolozsvári közös Protestáns Teológiai Intézet ünnepe- Díszdoktorrá avatták Argay Györgyöt, doktorrá Rapp Károlyt ­Román iában 1969. novem­ber 28—30-án ünnepelte fenn­állásának 20. évfordulóját a kolozsvári egyetemi fokú Egységes Protestáns Teológiai Intézet. Az ünnepségek. Ko­lozsvárt és Nagyszebenben folytak le. Jelen voltak az In­tézetet fenntartó református, ágostai hitvallású evengélikus, zs inatpresbiteri evangélikus és unitárius egyházak püspö­kei, főgoiidnokai, püspökhe­lyettesei, az Intézet tanárai, hallgatói és tisztviselői kara, a Babes-Bólyai Egyetem rek­tora, meghívott vendégek, az államhatalom helyi szervei, az Akadémia és a helybeli főis­kolák vezetői köréből, vala­mint a Vallásügyi Államtit­kárság kiküldöttei. A bensőséges ünnepségek ökumenikus jellegét domborí­totta ki a Román Ortodox Egyház magas rangú vezetői­nek, az erdélyi mitropolitáriak és kolozsvári püspökének je­lenléte, valamint az, hogy a testvéri szebeni Ortodox Teo­lógiai Intézet is bekapcsoló­dott az ünnepségekbe. Ez alkalommal a Protestáns Teológia-intézetí, az ortodox és evangélikus templomi is­tentiszteletek ökumenikus is­tentiszteletté váltak, mind az igét hirdetők, mind az igét hallgatók közössége által. Az ünnepségek keretében mind Klein Albert, az ág. hitv. evangélikus egyház Nagyszebenben székelő püs­pöke, mind Argay György, a zsinatpresbiteri evangélikus egyház Kolozsvárt székelő szuperintendense hálás szívvel emlékeztek meg arról, hogy 1949-ben egyházuk részt ve­hetett egy olyan közös pro­testáns Teológiai Intézet léte­sítésében, mely egyetemi fo­kon nevel igehirdetőket, lel­kipásztorokat gyülekezeteik számára. Ennek á közös Teo­lógiai Intézetnek létrehozását az 1948-as — a kultuszok ál­talános rendezéséről szóló de­Újévi köszöntés Minden kedves Olvasónknak Isten szeretetével és kegyelmé­vel megáldott, boldog új esztendőt kívánunk. Erősödjünk a hit­ben és növekedjünk a szeretetben, egymás megbecsülésében és segítésében, a jó erővel végzett szolgálatban, a közös felelősség reményteljes hordozásában. Munkás hétköznapjaink feladatai­ban lássuk meg küldetésünk erejét, és ünnepeljük együtt mun­kánk eredményeit, szép életünket. Csendességünket töltse meg Isten igéjének melege, közös utunkat pedig a szolgáló szeretet példamutatása és sok jó gyümölcse. Fűzze össze Olvasóinkat és lapunk íróit, gyülekezeteink tagjait és egyházunk vezetőit, egész népünket és népünk vezetőit a bizalom és a megértés. Némul.ianak el a világban a fegyverek és a gyűlölködés, legyen béke földünkön s az emberek között jóakarat. Szeretetintézményeink A Pécsi Szeretetotthon A pécsi szeretetotthon az egyházközség régi lelkészének, az otthon alapítójának, Baldauf Gusztáv nevét viseli. A régi szál­lodaépület, amelyet annak idején nagy áldozatok árán meg­vásároltak, ma harminchét öreg testvérnek ad szép és jó he­lyet. A szobák nagy része központi fűtésű és egy vagy két személy befogadására alkalmas. Az egyre szépülő Pécs egyik fő utcáján frissen tatarozott épülethomlokzatával, ha nem is hivalkodó ékességgel, de csendes derűvel illeszkedik a város­képbe Nagy udvarának jó részét hatalmas diófa árnyékolja be, s a virágágyak között padok várják a pihenni vágyókat. A bentlakók közössége itt sem egyszerűen a szükségszerű együttlakás kötelékében él, hanem az evangélium szolgálatá­ban fáradozók (gondozók és gondozottak) révén a testvéri sze­retet gvakorlásában. mokratikus jellegű, törvény- erejű rendelet tette lehetővé. Működését pedig a mind job­ban meghonosodó ökumenikus szellem mellett a román szo­cialista állam által nyújtott anyagi támogatás biztosította, hathatósan megkönnyítve a fenntartó egyházak gondját. A kolozsvári Egységes Pro­testáns Teológiai Intézet a jubiláris ünnepségek alkalmá­val díszdoktorrá avatta Ar­gay György szuperintendenst, a Romániai Szocialista Köz­társaságban levő Zsinatpres­biteri Evangélikus Egyház püspökét. Argay György* egyi­ke volt a közös Teológiai In­tézet alapítóinak, aki díszdok­tori oklevelét különösen pász- toráeíós munkásságának elis­meréséül nyerte. Az Intézet ökumenikus szemléletét tükrözi dr. Nicolae Mladin erdélyi ortodox mitro- polita díszdoktorrá fogadása is. Dr. Nicolae Mladin mitro- polita korábban a nagyszebeni Ortodox Teológiai Intéz-et eti­ka professzora volt, akit a ro­mániai protestáns teológusok igen szeretnek, tisztelnek és értékelnek, mint biblikus ige­hirdetőt és az ortodox—protes­táns* ökumenikus együttműkö­dés következetes képviselőjét. Az ünnepségek alkalmából az Egységes Protestáns Teoló­giai Intézet díszdoktoraivá fo­gadta dr. Marcel Pradervan- dot, a Református Egyházaik Világszövetségének (Genf) fő­titkárát és dr. Jan de Graaf holland (Utrecht) református professzort Ugyancsak ezen alkalomból tanulmányaik és vizsgáik alapján, Dávid László és Eszenyeiné Széles Mária re­formátus lelkészek mellett teológiai doktorátust nyertek az Intézet tanári testületének következő lutheránus tagjai is: Rapp Károly előadótahár Kolozsvárról, Hermann Fit­ters előadótanár és Christoph Klein lektor , Nagyszebenböl. A fen tnevezett Intézet ugyanis két ágazat keretében folytatja munkáját. Míg köz­pontja és magyar nyelvű ága­zata Kolozsváron van, — ahol a Zsinatpresbiteri Evangéli­kus Egyház hallgatói is tanul­nak — a német nyelvű ága­zat Nagyszebenben működik. November 30-án az Egysé­ges Protestáns > Teológiai Inté­zet Tanácsa élén dr. Dávid Gyula rektorral, kolozsvári re­formátus püspökhelyettessel, a protestáns egyházak püspö­kei és főgondnokai, valamint az Intézet díszdoktorai, az er­délyi ortodox mitropolita és a szebeni evangélikus püspök vendégeiként részt vettek Nagyszebenben, ádvent első vasárnapján tartott ortodox istentiszteletén, melyen D. dr. Nicolae Mladin mitropolita hirdette az igét, az Ortodox Teológiai Intézet ünnepélyén, melyen megemlékeztek az Egységes Protestáns Teológiái Intézet jubileumáról és D. dr. Nicolae Mladin díszdoktorrá avatásáról, valamint egy né­met nyelvű evangélikus isten­tiszteleten, ahol Klein Albert evangélikus püspök prédikált. December 1-én Nagyszeben­ben a bukaresti és nagyszebe­ni Ortodox Teológiai Intéze­tek, valamint a kolozsvári Egységes Protestáns Teoló­giai Intézet professzorai és előadótanárai ökumenikus teológiai konferenciát tartot­tak, a szebeni mitropolita és a romániai protestáns egyházak püspökeinek részvételével. A felekezetközi konferencia „A szeletet aktív értelme” c. témát dolgozta fel. E. K. KATOLIKUS LELKÉSZEK BERLINI KONFERENCIÁJA A Katolikus Keresztyének Berlini Konferenciájának nem­zetközi folytatólagos bizottsága Berlinben (NDK) tartotta de­cember 4—5 napjain 11. ülé­sét A konferencia tagjai (15 európai országból) magukévá tették az európai biztonság és együttműködés napirenden lé­vő kérdéseit és azokról 1970 májusában Berlinben nemzet­közi szimpoziont fognak tarta­ni. Magyar részről dr. Timkó Imre professzor, püspöki viká­rius vesz részt a konferencián. KANADA LENGYELORSZÁG RÓMAI KATOLIKUS IFJÚSÁGI LELKÉSZEK a papa Álláspontja ellen EGYHÁZ ÉS ÁLLAM SVÉDORSZÁGBAN A svéd minisztertanácsban Alva Myrdal vette át az egyhá­zi ügyeik , képviseletét és vezeti azt a bizottságot, amely javas­latokat dolgoz ki és terjeszt a svéd kormány elé az állam és egyház viszonyának újjáren- dezéséhez. Myrdal asszony a svéd küldöttség vezetője a gen­fi leszerelési tárgyalásokon. AZ EGYHÁZAK VILÁGTANÁCSA ÉS A FELEKEZETI VILÁGSZÖVETSÉGEK A világ szinte valamennyi keresztyén felekezeti világszö­vetségének decemberben tar­tott genfi évi konferenciáján amellett foglaltak állást a szö­vetségek képviselői, hogy szo­rosabb együttműködést kell teremteni az Egyházak Világ­tanácsa és a felekezeti világ- szövetségek között. A megbe­széléseknek egyik fontos része volt annak elemzése, hogy a különböző egyházak és egyhá­zi csoportosulások között ho­gyan alakítsák ki a kétoldali megbeszéléseket. A lengyelországi metodista egyház elhatározta, hogy haté­konyabbá teszi az igeihirdető munkát, több gondot fordít a teológiai utánpótlásra, növeli a gyülekezetek áldozatkészségét és elmélyíti a lelkészt életet. Évi közgyűlésükön dr. V. Be- 1 nedyktowiczot, a varsói Teoló­giai Akadémia rendszeres teo­lógiai professzorát választották a Metodista Egyház elnökévé és szuperintendensévé. Dr. Be- nedyktowicz redkívül aktív munkatársa a Keresztyén Bé­kekonferencia nemzetközi ügyekkel foglalkozó bizottsá­gának A müncheni és freisingi ró­mai katolikus érsekség ifjúsági lelkészei (Nyugat-Németor­szágban) kifogásolták VI. Pál pápának a kötelező papnőüen- ségről tartott legutóbbi igehir­detését. Nyilatkozatukban hangsúlyozzák. & lelkészeik. hogy számukra érthetetlen, miért beszél a pápa olyan ki­zárólagosan és minden jogot magának vindikálva a kötelező papnőtlenség problémájáról, amikor a római püspöki zsinat elnapolta a vitát ebben a kér­désben, Évekkel ezelőtt még lelkész­hiány volt Kanadában. Ma lé­nyegesen több a lelkész, mint amennyi parókia van s ezért • sok lelkész világi állást vállal A lelkészfölösleg egyik oka, ; hogy a kisebb lelkészi álláso- . kát összevonták.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents