Evangélikus Élet, 1969 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1969-04-20 / 16. szám
„Időnként szükséges és hasznos is az ilyen beszélgetés.. •” — Interjú D. Káldy Zoltán püspökkel genfi útjáról —Lapunk már közölte, hogy D. Káldy Zoltán püspök március 21—25 között hivatalos látogatáson volt a Lutheránus Világ- szövetség vezetőségénél Genfben. Munkatársunk a genfi úttal kapcsolatban beszélgetést folytatott D. Káldy Zoltán püspökkel. Az első kérdésünk az, hogy ez a látogatás Püspök Úr vagy a Lutheránus Világszövetség kezdeményezésére jött létre? A látogatást én kezdeményeztem, de a Lutheránus Világszövetség főtitkára Dr. Andre Appel és a kisebbségi evangélikus egyházak ügyeivel foglalkozó osztály vezetője D. Paul Hansen titkár örömmel fogadták a kezdeményezést. Kezdeményezésemben az vezetett, hogy időnként szükségesnek tartom a Lutheránus Világszövetség vezetőivel való beszélgetést, mert ez segíti egymás jobb megismerését és a jobb együttműködést. A múltban többször okozott nehézségeket az, hogy nemegyszer kölcsönösen rosszul voltunk értesülve egymás nézeteiről. Kikkel tárgyalt Püspök Űr Genfben? Mindenekelőtt Dr. Andre Apellál az LVSZ főtitkárával, Dr. Carl Mau-val főtitkárhelyettessel, Dr. Bruno Muetzel- feldt-tel a „Világszolgálat Osztály” igazgatójával. D. Paul Hansennel a Kisebbségi Egyházak Osztályának titkárával, Christian Walt err el „az Egyház és Társadalom” alosztály vezetőjével, Friedrich Königgel, az LVSZ információs osztályának szerkesztőjével és még másokkal. Sajnos csak rövid időre találkozhattam Ivar Asheim- mel, a Teológiai Osztály igazgatójával Milyen kérdések álltak a megbeszélések középpontjában? Első helyen szerepelt az LVSZ 1969 nyarán, a brazíliai Bibliai ábécé: VIGASZTALÁS Síró gyermekre vagy szomorú felnőttre gondolunk e szó hallatán, akit szelíd, szeretetteljes szavakkal kell megvigasztalni. Ez a vigasztalás azonban legtöbb esetben nem oldja meg a bajt és nem szünteti meg a szomorúság okát, csupán amolyan „bátorítgatás”. Vigasztalni mindenki tud, az nem nehéz, csak türelem és jó szókincs kell hozzá — hallottam nemrégen egy sok bajjal, problémával küszködő embertől. — A Szentírásban azonban e szónak rendkívül sokszínű és erőteljes jelentéstartalma van. A magyar nyelvben külön szavaink vannak ezekre, mégis könnyen megérthetjük, hogy összetartoznak. 1. KÉRŐ SZŐ. Az Újszövetség lapjain főleg azok használják e szót Jézus környezetében, akik bajban vannak, segítségre szorulnak. Midőn híre ment gyógyító hatalmának, sokan siettek hozzá, hogy „kérjék”, „kérleljék”, „igen kérjék” őt hathatós segítségre, vagyis: vigasztalásra. — Kétségbeesett telefonhívást hallottam a minap az éjjel közepén a szomszéd lakásból: egy férfi kö- nyörgött orvosának, jöjjön, segítsen haldokló feleségén. Ilyen segélykérésnek nem lehet ellenállni! Jézus sem állt egyszer sem. Csak az kell hozzá hogy felismerjük a veszélyt és tudjuk, hová kell fordulnunk segítségért. A mai embér gyakran a meg- vigasztaltatás helyett a vigasz- talódást keresi. Nem a maga ereje, csak a maga módszerei által így vél vigaszt találni italban, felelőtlen örömhajszában, vagy talán cinikus közönyben, látványos „világmegvetésben”. Pál apostol egész életét e vigaszt nyújtó szolgálatra szánta. Ám lángoló, fáradhatatlan lelke beteges testtel párosult. Ez bénítólag hatott volna szolgálatára, ha nem találta volna meg ő is a „vigasztalás helyét”: „háromszor könyörögtem az Ürnak, hogy az távozzék el tőlem ...” (2 Kor 12, 8) Az eredmény nyilvánvaló mindnyájunk előtt... Jézus volt az egyetlen, akinek valóban le kellett mondania e segélykérésről (Mt 26, 53), de e lemondás is értünk betöltött szolgálatához tartozott: nem kér Atyjától mentőcsapatokat, csupán erőt, hogy a keserű pohárt kiigya. Akik azonban azóta ilyen segítségért-vigasztalásért kiáltottak, nem csalatkoztak! (Igék: Mt 8, 5; Mk 1, 40; Mk 5, 23. T, 32. 8, 22; Mt 14, 36.) 2. INTŐ SZŐ. Az újszövetségi gyülekezetek igehirdetői és vezetői számára a vigasztalás egyúttal fegyver is, amellyel hitre, helyes keresztyén életfolytatásra, lankadásokból való megerősödésre buzdítanak. Ebben az értelmezésében is konstruktív, cselekvésre serkentő e szó tartalma. Minden közösségnek szüksége van ilyen intő, figyelmeztető, helyreigazító szóra. így tudják például a ko- rinthusi pogányok holt bálványaik, örökkévalóság célját nem ismerő gondolkodásuk helyett a Krisztusban adatott békességet és célt megismerni (2 Kor 5, 20). A vigasztaló szó nemsokára élj utót a lakott főid nagy részére és gyümölcsöt termett. A vigasztalás, mint intő szó azonban a hitrejutás után is hangzott, nehogy hitük szalmaláng legyen csupán, nehogy méltatlan életfolytatás kövesse a formális csatlakozást, megkereszteltetést. (Igék: 2 Kor 6, 1; 1 Tess 2, 3—4; Csel 13, 15; Zsid 13, 22; Ef 4, 1; Fii 4, 2,. 2,1; Rm 12,1; 2 Kor 10, 1; 1 Pt 5, 12). Mai keresztyéneknek is kötelessége ilyen intő szók elmondása; nem kioktató, de szeretetteljes, vigaszt nyújtó módon: minden igazságtalanság, embertelenség, szeretetlenség, Jézushoz méltatlan életfolytatás ellen, melyek fellelhetők a gyülekezetek s egyház életében is. 3. FELÜLRŐL JÖVÖ SZÓ. Mindez azonban csonka lenne, ha nem tudnánk: van vigasztalás, segítség, intés, erősítés, mely felülről jön, Istentől, a Szentlélek kiszámíthatatlan munkája által s mely legnagyobb mélységekből is kivonhat minket. Ezt a vigasztalást érezte a tékozló fiú atyja karjaiban s átélt tapasztalatai után szinte a halálból való feltámadás élményét adták neki. E vigasztalás tette a gyakori életveszedelem ellenére rendíthetetlenné Pált, vagy később Luthert. Ez az a vigasztalás, amely túlnő az igehirdetők szaván és igehirdetésben, úrvacsoravétel során, koporsók mellett állva minden „emberi értelmet meghaladó módon” vezet békességre embereket! Ezért Ígéri Jézus a Szentlélek eljövetelét e szóval: eljön hozzátok a Vigasztaló. — E felülről jövő szó elkísér életünk útján és még azon is túl: Isten eljövendő országában is e szó visszhangzik majd az Isten előtt álló megváltott emberek szívében. Mert Jézus Krisztus egész élete, halálig és feltámadásig tartó szolgálata egyetlen vigasztalás számunkra életünkben és halálunkban is. Addig azonban mindennapi életünkben kell megtalálnunk a vigasztalás helyét és ajándékait: kérni tudást, intést, buzdítást, erősítést. Szirmai Zoltán Porto Alegre-ben tartandó Nagygyűlése. Appel főtitkár tájékoztatott az előkészületek jelenlegi állásáról, a fennálló problémákról. „Reménység szerint” a Nagygyűlés megtartható lesz Porto Alegre-ben, de * még számos akadály nehezíti az erre vonatkozó végleges döntést. Mindenesetre a brazíliai evangélikusok nagyon ragaszkodnak ahhoz, hogy a Nagygyűlést Brazíliában tartsák, viszont más vonatkozásban vannak olyan érvek, amelyek Porto Alegre ellen szólnak. Kb. júniusban várható az idevonatkozó döntés, örömmel fogadták Genfben tájékoztatásomat a magyarországi evangélikus egyház felkészüléséről a Nagygyűlésre. Köztudomású, hogy a két püspök, továbbá Dr. Profile, Dr. Pálfy és Dr. Nagy A személyes tárgyalásokon kívül volt még más szolgálata is Püspök Űrnak Genfben? Több is. Ezek között hadd emeljem ki, hogy beszámolót tarthattam egyházunk életéről és a jelenlegi aktuális problémáiról az LVSZ vezetőségének március 24-i ülésén. A „stáb” ülésén, melyen jelen volt az osztályvezetők nagyobb része, szólhattam egyházunknak az LVSZ-hez való viszonyáról, az egyház és állam húszéves egyezményének alapkérdéseiről, a római katolikus egyházhoz való viszonyunkról, továbbá Népköztársaságunk kormányának a Vatikánnal való megállapodásáról, a római katolikus püspökök kinevezésére vonatkozólag, végül itt is beD. Káldy Zoltán püspök és dr. Andre Appel főtitkár Genfben professzorok vezetésével mintegy 50 tagú munkaközösség dolgozik a Nagygyűlés három altémáján, illetőleg 12 melléktémáján. Elismerést váltott ki Genfben, hogy egy ilyen „kisebbségi egyház” mint a miénk, ennyire tervszerűen végzi a munkát és hogy megvannak a megfelelő emberek a munkához. Kértem Appel főtitkárt, hogy egy alkalommal valaki jöjjön el Géniből és tájékozódjék afelől, hogy hol tart a magyar egyház felkészülése. Ilyen látogatás részükről talán őszre várható. — Porto Alegre-n kívül tárgyaltunk Dr. Frederick Schiotz-nak, az LVSZ elnökének magyarországi látogatásáról, illetve a látogatás programjáról. Schiotz elnököt ez év elején meghívtam egyházunk meglátogatására. Látogatását augusztus első hetére ígérte. Bár ilyenkor nálunk inkább a Balatonnál van „nagyüzem”, mégis elfogadtuk a megadott dátumot. Schiotz elnököt és feleségét majd D. Paul Hansen titkár is elkíséri Magyarországra. — Ugyancsak a megbeszélések témáját alkotta a Magyar- országi Evangélikus Egyház felajánlott húsvéti offertóriu- ma a Jordániában élő palesztí- niai arab menekültek számára. Az LVSZ húszéves fennállása óta ugyanis ez az első eset, hogy a Magyarországi Evangélikus egyház belépett az „adakozók” sorába éspedig nemcsak olyan formában, hogy valamiféle „közös kasszá”-ból kiveszünk egy összeget és azt az LVSZ-en keresztül odaadjuk az arab menekülteknek, hanem valamennyi gyülekezetünk offertorium felajánlásával részt vesz az akcióban. Egyházunk nem a „feleslegéiből ad, hanem valóban áldozatból, hiszen a nagyobb húsvéti offertórium- ra a gyülekezetek a saját fenntartásukra nagyon is számítottak. Mégis ezt adták oda. Szó volt továbbá egyházunk anyagi segítéséről is. A Teológiai Akadémia, a Teológus Otthon, a Könyvtár és Levéltár jobb elhelyezése céljából kértem segélyt az LVSZ-től. Ígéretet kaptam a segítésre. Ha azt részben ebben az évben, részben jövőre megkapjuk, nagy lépéssel jut előbbre a négy intézmény jobb elhelyezése. Sikerült továbbá több szórványautót is biztosítanom. Mindezért hálásak lehetünk az LVSZ-nek. széltem a Porto Alegrére való felkészülésünkről. Ez volt az első eset, hogy egy magyar evangélikus püspök alkalmat kapott az LVSZ vezetőségének szokásos hétfői „stab-ülés”-én való beszámolásra. Nagyon örültem az alkalomnak. Itt is sok szeretetet és megbecsülést kaptunk. Ügy halljuk Püspök Űr keresztelést is végzett Genfben? A hír megfelel a valóságnak. Megkereszteltem Harmati Gergely Ádámot, ifj. Harmati Béla lelkészünknek második kisfiát. Ifj. Harmati Béla az LVSZ Teológiai Osztályán dolgozik több mint egy éve asszisztensként. Ö az .első magyar evangélikus lelkész, akit hazulról küldhet tűnik a genfi központba szolgálat végzésére. Feljebbvalói meg vannak elégedve vele, sokra értékelik munkáját Szolgálata segíti egyházunk teológiai munkájának megbecsülését. Harmati Béla megkért, hogy kisfiát kereszteljem meg. örömmel végeztem a szolgálatot. Jelen voltak LVSZ vezetőségének tagjai is, Igen szép ünnep volt! Még egy kérdést! Az LVSZ-en kívül, más egyházi világszervezetnél is tett látogatást Püspök Űr? Igen! Meglátogattam Charlotte Browne-Mayers asszonyt, aki az Egyházak Világtanácsa „Nemzetközi Segély” Osztályának a vezetője, továbbá Heinrich Puffert-et, aki az EVT előbb említett osztálya európai alosztályának vezetője. De látogatást tettem Dr. Garfield Williams-nál is az Európai Egyházak Konferenciájának főtitkáránál. Mindenütt hasznos megbeszélés folyt. Bármennyire a Lutheránus Világ- szövetséghez fűznek bennünket a legerősebb kapcsolatok, mégis jónak és gyümölcsözőnek tartom, hogy kapcsolatainkat építsük és mélyítsük az Egyházak Vil^gt&nácsa és az Európai Egyházak Konferenciája felé is. Ügy akarunk korunkban evangélikusok lenni, hogy gazdagodni akarunk az ökumenikus kapcsolataink révén is, sőt mi is szeretnénk a magunk sajátosságaival gazdagítani az ökumené nagy családját. Húsz év után is „Történelmi évfordulóhoz érkezik 1969-ben a béke híveinek világot átfogó mozgalma. Ebben az esztendőben ünnepeljük a nemzetközi és a magyar békemozgalom 20. évfordulóját.” Ezekkel a szavakkal vezeti be az Országos Béketanács 1969. évi munkatervét. Nagy idő ez egy mozgalom történetében, önkéntelenül vetjük azonban fel a kérdést, valóban olyan nagy idő ez a. mögöttünk lévő húsz esztendő? Az emberiség életében, vagy annak történelmében csupán egy lélegzetvétel. De a mi nemzedékünk életében mégis csak számottevő. Mert azok, akik átszenvedték a második világháború megpróbáltatásait, vagy akik megcsömörlöttek annak kegyetlenségeitől és ráléptek a béke szeretetének, megőrzésének útjára, már szinte „veterán"-számba kerültek. De felvetődik az a kérdés is, megtettünk-e mindent a béke érdekében és jól cselekedtünk-e mindenkor? Így válik számonkéréssé a mögöttünk lévő két évtized, annak vizsgálata. Az eredmény végül is bíztató. Nem mondjuk azt, hogy kizárólag a mi munkánk gyümölcse, de hogy elkerültük a harmadik világháborút, abban ennek a rendkívül széles társadalmi mozgalomnak is része van. Hogy nem tudtuk megakadályozni a korlátozott, vagy helyi háborúkat, — amelyek a maguk területén épp oly elviselhetetlenek, mint egy általános háború —, mérsékelni és befolyásolni mégis csak sikerült. Szerényen kifejezve: ezek vitathatatlan érdemei a mozgalomnak. Azok, akik ma húsz évesek, vagy e koron alul vannak, talán nem is tudják kellőképpen értékelni és felmérni a tusakodást, az erőbevetést, a küzdelmeit a legkülönbözőbb „frontokon” azért az egyért, hogy emberek és népek között a barátság, a jóakarat szelleme uralkodjék, s ezen túlmenően a maximális igény is teljesüljön: béke legyen az egész világon. Persze aláásták nem egyszer ezt a jószándékot különböző érdekek, ellenséges, rosszindulatú tényezők. És ma is az a helyzet, hogy a világ gyorsan változó eseményei között sok olyanra bukkanunk, amelyik súlyos támadást rejt magában a béke ellen. Ezért a húszesztendős jubileum éppen arra hív fel mindannyiunkat, hogy van még tennivalónk bőven és felelősségünket nem küldhetjük nyugdíjba. Nemzedékünk nagyon is tisztában van azzal, hogy egy világégéshez, világ megsemmisüléshez, kicsi szikra is elég. A nyugalom, biztonságérzet felszíne alatt azonban ott lappang a félelem és remegés, hogy avatatlan kezek a világ valamelyik sarkában nem gyújtják-e meg a puskaporos hordó kanócát. Ilyen veszélyes gócok még mindig Vietnam, a Közel-Kelet, és újabban Kína, amely kiszámíthatatlan tetteivel kockáztatja az egyetemes békét. De nem kevésbé kérdéses Európa helyzete, amely a történelem utolsó fázisaiban a korlátlan, totális háború előidézője volt. így tehát ezeket a „sérült”, „beteges” helyeit a világnak figyelve, van perspektívája a békemozgalomnak. Ezzel szemben magunk is örülnénk, ha energiánkat már nem ezek a dolgok kötnék le és azt mondhatnánk: becsülettel megtettünk a békéért mindent, a továbbiakban erre nincsen már szükség. De ezt sajnos még nem mondhatjuk el. Az idei évben tehát újra felhangzik a hívás a hazai tömegek felé csakúgy, mint a világ minden népe felé: tovább folytatni a küzdelmet az utolsó atombomba megszüntetéséig, az utolsó gyilkos fegyver megsemmisítéséig: Nálunk Magyarországon ez tt munka május 8-án vesz erősebb lendületet. EZ a nap, amint azt tudjuk, Európa békéjének első napja, indítja el a tavaszi békeakciók egész sorát. Baráti találkozók, kiadványok, filmek, stb„ valamint a június 21—25 közötti Béke világtalálkozó lesznek a kimagaslóbb események. A program így talán keveset mond. De akik több évtizeden keresztül aktívan részt vettek már ebben a munkában, tudják, hogy hányszor forrósodtak át a szívek és csaptak fel a felelősség lángjai ezért az ügyért a társadalom minden rétegében. A mi egyházunk sem volt tétlen ezen a területen. Ma már lemérhető hatása van annak, hogy lelkiismeretéből fakadó, igei alapon álló döntésének, milyen eredményei vannak. De nemcsak hazai vonatkozásban. Egyházunkat úgy ismerik külföldön is — és ez széles körű megbecsülést váltott már eddig is ki, — hogy békére törekszünk, a népek közötti megbékélést szolgáljuk. S amit valaha bizalmatlanul fogadtak, most egyre inkább válunk e tekintetben hitelképessé. És milyen nagy dolog az, hogy a mi magyar népünk is igaz megbecsüléssel tekint ránk, mert felismerte, hogy lényegünknek megfelelő erkölcsi tételt írtunk zászlónkra. Ezt a szolgálatunkat kísérje továbbra is Isten áldása. A március 27-én tartott Országos Béketanács programját magunkévá tesszük és egyetértünk abban: „A béke és háború erői között folyó világméretű küzdelem, fokozott erőfeszítéseket követel”. R. P, Személyi köszöntések Az elmúlt hetekben az egyházunkban szolgáló igehirdetők közül többen töltötték be életüknek jelentős fordulóévét. Közülük két lelkészünket hadd emeljük ki. Március végén töltötte be hatvanadik életévét Lehet Ferenc szombathelyi lelkészünk, országgyűlési képviselő. Csendes, bölcs, higgadtan mérlegelő, de mindig átlagon felül bátor és határozott állásfoglalása, magatartása sokak előtt példa. Ezért talált utat a fasizmus idején az üldözöttekhez, korunkban pedig a társadalom, az ember legmélyebb kérdéseihez alkotó, segítő, előrevivő módon. Szeretettel csatlakozunk az őt köszöntő barátok széles köréhez. ötvenedik évéhez ért el április első napjaiban Muncz Frigyes, diakóniai intézményeink ügyvivő-lelkésze. Szolgálatának központjában, a pesthidegkúti szeretetintézményünkben vették őt körül munkatársai, barátai, s a szeretetintézmény lakói meleg, családi ünnepség keretében szeretettel. Derűs mosolya, mindig megértő és segítő, gondokat és örömöket átvevő magatartása jellemző vonása intézményes diakóniánknak. Áldáskívánással csatlakozunk a köszöntőkhöz. LENGYELORSZÁGI ÖKUMENIKUS HELYZETKÉP Az egyik katolikus havi folyóirat körkérdést intézett az egyes lengyelországi egyházakhoz a „lengyelországi ökume- nizmus” helyzetére vonatkozólag. Az evangélikus hozzászóló a wroclawi evangélikus gyülekezet lelkésze, Maksymi- lian Zipfel esperes. Hozzászólásában megállapítja, hogy a katolikus egyház és a többi lengyel egyházak közti kapcsolat szempontjából az ökumenikus gondolat első stádiumában vannak a lengyelek. Szerinte még ma is az egy egyház gondolata lebeg az egységtörekvések fölött, ami félelmet és bizalmatlanságot kelt elsősorban az evangélikusoknál. Félreérthetetlenül reálisan és teológiailag megfontoltan kell kidolgozni az ökumenikus gondolatot. Az egység, illetve együttműködés végső célja azonban semmiképpen nem lehet valami „csúcsegyház”, mert az egyház alakját és rendjét illetően nincsen mindenkit kc'lező szabály, és zsinórmérU c.
