Evangélikus Élet, 1969 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1969-04-20 / 16. szám

Pásztorok manapság Jer 23, 1—4 Manapsag pásztorok? De hol vannak és kik azok? Ismerő­seink közölt aligha akad olyan valaki, aki foglalkozását tekintve pásztor lenne. így hát kiket szólít meg ez az ige? Talán a megszólítottak köre nem szélesebb a Jeremiás-kora- beli pásztoroknál? Természetesen nem a domboldalakon nyá­jukat, vagy más nyáját terelgető egyszerű pásztoremberekről van szó, hanem az akkori királyokról, birákról és főpapokról. Mi közünk az ő „jajukhoz”? Esetleg a megszólított „pásztorok” azonosak lennének a mai lelkészekkel, a „lelkipásztorokkal”? Így az ige csak arra lenne alkalmas, hogy egy országos lelkészgyűlés résztvevői ennek a próféciának a mérlegére helyezzék magukat és szolgálatukat? Ne akarjuk sem a régiekre, sem csupán a lelkészekre leszű- kiteni a megszólítottak körét. Inkább terjesszük ki és értsünk azon mindenkit, akire csak egyetlenegy ember is rábizatott. Arról van tehát szó, hogy milyenek legyünk mi mindannyian. Arról, hogy milyen nagymama, nevelő, gyülekezeti tag és tiszt­ségviselő legyen a keresztyén ember a családban, a gyüleke­zetben. munkahelyén és társadalmában, hogy ne neki legyen «jaj”. LEGYEN UTÁNUK NÉZŐ. (2. vers) Akkor könnyű mások­nak „utánanézni”, ha hibákról és mulasztásokról van szó. Köny- nyű leleplezni és felgöngyölíteni mások bűnét. De nehezebb igazi felelősséget érezni a másikért. Könnyű érdeklődni mások dolgai után addig, amíg az izgalmas, vagy haszon származik belőle. De nehéz akkor, ha azzal csak gondot veszek magamra, hiszen ha valakinek úgy jól utánanézünk, annyi megoldatlansá­got, annyi segítési területet találunk. De mégsem lehet „mindegy" számunkra, hogy mit gondol az, aki mellettünk van akkor, amikor elmosolyodik, avagy mi jár az eszében akkor, amikor idegesen fogja a fejét. Akkor nem lesz „jaj nekünk”, ha érdekel az, hogy honnan jött ide és hova megy vissza a má­sik ember! Az a szótlan. Az a keserű. Az az elkallódó. Az a ké­telkedő. LEGYEN KÖZÖTTÜK LEVŐ. (3. vers) Számos példát tudna bárki felsorolni saját tapasztalatából arra, mennyire lehetséges együtt lenni másokkal anélkül, hogy valójában igazi közösség jönne létre. Lehet nyitott szemmel álmodozva végiggondolni a munkaidőt s lehet burokban mozogva egy asztalnál ülni. Eset­leg egyazon templompadban. Minden keresztyén ember egyben ismerőseinek lelkipásztora is. Lelkipásztora. De az nem azt jelenti, hogy kizárólag a „leikével” törődik — bár az úgyneve­zett „lelki dolgok” meghallgatására és az azokban való tanács­adásra különösen is szívesen vállalkozik —, hanem mindazzal, ami bárhogyan is befolyásolja életünket és gondolkodásunkat. Együttérzésre és szolidaritásra, életismeretre és közösségi ma­gatartásra van szüksége a mai „pásztornak”. Aki „melléjük”- rendelt. LEGYEN ELŐTTÜK JÁRÓ. (4. vers) A „legeltetés” semmi esetre sem jelenti a hátul kullogást. Inkább az elöl járást. Kü­lönösen ott, ahol nem kockázatmentes ez. Lehet elöljárni a se­gítésben és a lelkesedésben. Szabad elöljárni a feladatok végre­hajtásában. Lehet jobban tanulni másoknál. Lehet bátran sze­retni és lehet buzgóbban imádkozni, mint más. Lehet előbbre nézni, körültekintőbben átlátni helyzeteket. Jaj annak, aki há­tulról, bottal próbál „pásztorolni”, de jó annak, aki elöl járva utat igyekszik mutatni azoknak, akik akkor éppen ugyanazt a célt keresik, mint ő. Legyünk elöl járó példamutatók minden­ben, ami a „nagy nyáj”, az egész emberiség boldogságának és jólétének javát szolgálja. Hogy „ne féljenek és ne rettegjenek és meg ne fogyatkozzanak”! S befejezésül még egyet, talán a legfontosabbat. A keresztyén „pásztoroknak” nem elég az, ha az embereknek utána néz, kö­zöttük van és előttük jár, de tudniuk kell azt is, hogy nem ők járnak legelöl, hiszen előttük halad Jézus. Ő az igazi Pásztor 0 a pásztorok Pásztora. 0 a mi reménységünk, aki még az elve­szett pásztorokat is megkeresi és újra munkába állítja. Bízik László Böjti muzsika Régi hagyománya van egy­házunkban a böjti egyházzenei alkalmaknak. Hosszú évek óta visszatérő alkalmak a Deák téri Bach: János passió előadásai, amelyekkel a Lu­theran ia magas szintre emelte hazai evangélikus egyházze­nénket. Ez évben is előadták a Deák téri templomban vi- •ógvasárnap délutánján benyo- mástkeltőn nagy gyülekezet előtt, s a művészi szintet ma­gasra emelő szólista gárdával. Trajtler Gábor orgonaművé­szünk nagyszombat délutánján 3 kelenföldi templomban szol­gált az estet betöltő egyházze­nei áhítaton. Ezúttal a budavári templom­iján tartott nagypénteki pas­sióra mutatunk rá, mint jelle­gében kiemelkedő műre. A Bé­csikapu téri gyülekezet ének­kara készült Csorba István karnagy fáradozásával és be­tanítása mellett Schütz: János passiójának előadására. A ko­rai német barokk zeneművé­szet kimagasló protestáns kom­ponistája Bach előtt kereken száz évvel született. Hatalmas életművét minegy kétezer énekkari mű képezi. Legked­veltebb hanszere tehát az em­beri hang. János passiója az utolsó alkotásai közé tartozik. A művet 80 éves korában, Bach születése előtt húsz évvel, 1665-ben írta. Schütz a mai értelemben vett passióforma megteremtő­je. A legfontosabb szereplők — az evangélista, Jézus. Pilá­tus — mellett ő alkalmazta először az úgynevezett turbó­kat, amelyekben a tömegfel­kiáltások a kórus ajkán csen­dülnek fel. Páratlan realiz­mussal, szenvedéllyel és kép­szerűen ábrázolják ezek a kó­rusok a bibliai történet egyes szereplőit és eseményeit. Schütz az énekhangban rejlő kifejezési lehetőségek kihasz­nálásával tejes mértékben a bibliai szöveg értelmezését szolgálja. A 80 éves aggastyán fiatalos temperamentuma mel­lett az öregség bölcsessége és igazi, mély hite csendül ki a mű minden hangjából. Kiemelkedőefi szép és áhi- tatkeltő hangokat hallottunk a szólisták szereplésében. Marik Péter, Mezöfi Tibor. Fülöp At­tila hangjában éppúgy, mint a kisebb, rövidebb szólóbetétek­ben. Az orgonánál Peskó György ült. Az igehirdető szol­gálatot Várady Lajos esperes látta el. — MEGVENNÉM Farkas Zoltán: A foglvok angyala című könyvet ló állapotban. Tetmajer Noémi. Bu­dapest. II., Eszter u. 8/b. — StKKÖ eladás nagy választék­ban. Schrödl Ferenc kőfaragó mes­ter. Bp., m., Pomázl út 19965 hrsz. Óbudai .temető mögött, 60-as autó­busz végállomás. — SZOBA-KONYHAS otthonomat ápolásért megosztanám egyedülálló nyugdíjas hittestvérrel. Járni tudó szívbeteg vagyok. Érdeklődés: Éb- rey Erzsébet. Miskolc. Mátyás ki­rály utca 14. személyesen vagy le­vélben. A bensőséges hangú, ünne­pélyes zárókórusban vittük magunkkal a passió-est emlé­két, amely a „Jézus szenvedé­sedről” korálldallamra épült: Segíts Krisztus Megváltónk Nagy szenvedéseddel, Hogy csak néked szolgáljunk Sok bűnünket vedd el. Gondoljuk meg halálod Mit szerzett minékünk. Hogy hálaáldozatot Mutasson be szívünk Istentiszteleti rend Budapesten, 1969. április 20-án Deák tér de. 9. (úrv.) ifj. Kräh- ling Dániel, de. 11. (úrv.) dr. Ha­fenscher Károly, du. 6. dr. Kékén András. Fasor de. fél 10. D. Koren Emil, de. 11. D. Koren Emil, du. 6. Szirmai Zoltán. Dózsa György út de. fél 10. Szirmai Zoltán, üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57/b. de 10. (szlo­vák) Aradi András, de. 12. (ma­gyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 11. dr. Rédey Pál, de. 11. Bándi Sán­dor, du. 5. szeretetvendégség. Kő­bánya de. 10. (konfirmáció) Veö- reös Imre, du. 5. szeretetvendégség. Utász u. de. 9. Sülé Károly. Vajda Péter u. de. fél 12. Veöreös rmre. Zugló de. 11. (úrv.) Bízik László Rákosfalva de. 0. (úrv.) Boros Ká­roly. Gyarmat u. de. fél 10. Bízik László. Fóti út de. 11. Solymár Pé­ter. Váci út de. 8. Benczúr László. Frangepán u. de. fél 10. Benczúr László. Üjpcst de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula. Soroksár-Üjtelcp de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 11. Matuz László. Pestújhely de. 10. Kürtösi Kálmán. Rákospalota MAV-telep de. 8. Rákospalota Nagytemplom de. 10. Rákospalota Kistemplom du. 3. Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Békés József. Rákoshegy de. 9. Rá­kosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11, du. 3. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Vára­dy Lajos. de. 11. (úrv.) Várady La­jos. Torockó tér de. fél 9. Madocsai Miklós. Óbuda de. 9. Fülöp Dezső, de. 10. (úrv.) Fülöp Dezső.XII. Tar- csay Vilmos u. 11. de. 9. Takács József, de. 11. Takács József, du. 6. szeretetvendégség. Pesthidegkút de. fél 11. Ruttkay Elemér. Kelen­föld de. 8. dr. Rezessy Zoltán, de. 11. (úrv.) dr. Rezessy Zoltán, du. 6. Bencze Imre. Németvölgyi út de. 9. Bencze Imre. Albertfalva de. 7. Vi- sontai Róbert. Nagytétény de. fél 9. Kelenvölgy de. 9. Visontai Ró­bert. Budafok de. 11. Visontai Ró­bert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. 11. „Én vagyok a jó pásztor; a jó pásztor életét adja a juho­kért ... az én juhaim hallják az én szómat, és én ismerem őket, és követnek engem; És én örök életet adok nékik; és soha örökké el nem vesznek, és sen­ki ki nem rakadja őket az én kezemből.” (Jn 10, 11. 21—28). VASÁRNAP. — „Én vagyok az Ur, aki a varázslókat meg- bolondítja és tudományukat bolondsággá teszi”. (És 44, 25) Ezen a vasárnapon, de a hét minden napján is a hatalmas és az emberhez szeretettel és irgalommal közeledő Ür Jézus Krisztus áll elénk. Az a Krisz­tus, Aki kereszthalálával és feltámadásával megmentette övéit az örök élet számára. Az ember sokszor kész arra, hogy balga emberi gondolatok hatá­sa alatt próbálja élni életét. Jézus Krisztus megszabadít minden tévútra vezető emberi balgaságtól, hogy mindig az Ö útján járjunk. HÉTFŐ. — „Megbocsátom az ő bűneiket, és vétkeikről többé nem emlékezem”. (Jer 31, 34) A húsvéti csoda a bűnbocsánat ajándékában lesz valósággá az ember életében. Van-e nagyobb ajándék egy halálraítélt szá­mára, mint az, hogy kegyelmet kap. Van-e nagyobb öröm a bűnös számára, mint az, hogy nem kell bűnhődnie bűneiért. Isten életújító kegyelme és bűnbocsánata a mienk Jézus Krisztusért, Aki megbocsátotta, egyszer s mindenkorra eltöröl­te bűneinket. De Isten bűnbo­csánata minket is arra kötelez, hogy tudjunk megbocsátani a másik embernek, s tudjunk bo­csánatot kérni attól a feleba­ráttól, akit mi bántottunk meg. KEDD. — „Közöttetek járok, és a ti Istenetek leszek, ti pe­dig az én népem lesztek.” (3 Móz 26, 12) Az Istennel való élet gyümölcse a hit és a sze­retet. Ezt a kettőt kaptuk aján­dékba Jézus Krisztustól. Azért kaptuk, hogy ne kelljen Isten­től távol, Isten háta mögött, Is­ten nélkül élni, hanem a hit ál­tal állandóan kapcsolatban le­gyünk Vele. De a hit és szere­tet ajándékát azért is kaptuk, hogy megtaláljuk a másik em­bert, akinek szolgálatára kül­dettünk. Hogy tudjunk vigasz­talni, bátorítani, vezetni, simo­gatni. Hogy tudjunk szolgálni a gyülekezetben, népünk között és a világban. SZERDA. — „Én, én vagyok a ti megvígasztalótok!” (És 51, 12). Az emberben mindig ott lappang a betegség, a bűn, hogy mindent megkérdőjelez­zen az életünkben. Kételke­déssel kérdőjellé teszi szá­munkra Isten szeretetét, de kérdőjellé teszi küldetésünket és szolgálatunkat is. Isten azért szólít meg minket a mai napon, hogy tudomásunkra hozza: mindenkor velünk van, hogy hitet adjon, hogy szolgáló sze- retetünket megújítsa. Keres­sük imádságunkkal azt az Is­tent, Aki Egyszülöttjében min­dig mellettünk áll, hitet, szere- tetet és szolgáló szívet ad. CSÜTÖRTÖK. — „Várván vártam az Urat, és hozzám ha­jolt, és meghallgatta kiáltáso­mat”. (Zsolt 40, 2) Isten az imádkozó szív elől nem rejti el magát, hanem meghallgatja a könyörgést. Előtte nincs meg- hallgatatlan imádság, s kitárja szívét a Hozzá fohászkodó előtt. Ha úgy látjuk, hogy éle­tünk zsákutcába jutott, hogy hitünk ingadozik, szeretet he­lyett pedig önzés lett úrrá a szívünkben, könyörögjünk élet­újító erejéért, s ő megújítja hi­tünket, szeretetúnket és egész életünket. Az a Krisztus, Aki győzött a halálon, győz a mi pislákoló hitünk és botladozó szeretetünk fölött is, hogy tud­junk új életben járni. PÉNTEK. — „Elbocsátja az ő angyalát te előtted”. (1 Móz 24, 7) Isten sokszor nagyon vá­ratlanul és megmagyarázhatat­lanul egyengeti el a nagyon is göröngyösnek látszó utunkat. Megoldja életünk kérdéseit, megmutatja a jó utat, megmu­tatja a szolgálat lehetőségeit. Egy-egy nehéz feladat előtt boldogan tapasztalhatjuk, hogy nem vagyunk egyedül. Magasztaljuk Öt gondoskodó irgalmáért! SZOMBAT*. — „Szólj Uram, mert hallja a te szolgád”. (1 Sám 3, 9). A hét minden nap­ján Isten szeretetével, megújí­tó kegyelmével, gondoskodásá­val találkoztunk. A hét utolsó napján vajon hogyan válaszo­lunk a minket szólongató szentháromság egy igaz Isten­nek? Ügy, hogy süket füllel és bezárt szívvel továbblépünk a magunk útján, vagy pedig úgy, ahogy az igében halljuk. Vajon meghallottuk-e megszó­lító szavát, s vajon elindul­tunk-e, továbbléptünk-e a hit­ben Istent és a szeretetben a felebarátot szolgáló úton? Harkányi László — BUNDÁK, átszabások elsőren­dű kivitelben Somogyi szűcsnél. Bp., V., Kossuth Lajos utca 1. sz. az udvarban. EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Országos Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztőbizottság Felelős szerkesztő és kiadó: D. Koren Emil Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest. VIII., Puskin u. 12. Telelőn: 142—074 Csekkszámlaszám: 20.412—Vm. Előfizetési ár: egy évre 90,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25 211 69.1071 Athenaeum Nyomda, Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla igazgató — Húsvét után a 2. vasárna­pon az oltárterítő szine: fehér. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Jn 10, 11—16; az igehir­detés alapigéje: Jer 23, 1—4. A délutáni istentisztelet alapigé­je: Jer 3, 15—17. — EVANGÉLIKUS ISTEN­TISZTEL ET A RÁDIÓBAN. Május 4-én, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi Rá­dió és az URH adó. Búcsúzás Közvetlen munkatársi és ba­ráti együttléten búcsúztatta az Országos Egyházi Iroda tisztvi­selőinek közössége Záhony Já­nost, az Országos Egyházi Pénztár ellenőrét nyugdíjbavo- nulása alkalmával. Az együtt­léten. D. Káldy Zoltán püspök meleg szavakkal méltatta Zá­hony János hosszú egyházi működését és kívánta Isten ál­dását nyugalma éveire. A tiszt­viselői kar nevében Karner Ágoston országos főtitkár mon­dott búcsúszavakat. Záhony János, aki szolgálata éveiből huszonkettőt töltött az egyház­nál, a búcsúzásra és méltatás­ra meghatottan válaszolt, s töb­bek között a következőket mondotta: „Mindazt amit végeztem kö- telességszerűen és buzgósággal végeztem és boldog vagyok, hogy egyházamat több mint két évtizedig szolgálhattam. 75-ik életévemhez közeledem és ha ezt a két számot megfordítom, 57-et írunk, ami az életemben 57 dolgozó évet jelent. Honnan az az erő, hogy ebben a korban és ennyi munkaév után is friss szellemi és fizikai állapotban mehetek nyugdíjba? Sok megpróbáltatásban volt részem, de bármily súlyos helyzetbe kerültem, az Isten mindig megmutatta a kivezető utat. Az első világháborúban négyévi katonáskodásból há­rom esztendőt töltöttem harc­téren, majd a második világhá­— HANTA. Böjt második hetében Missura Tibor vasasi lelkész tartott igehirdetés-soro­zatot a gyülekezetben. — A FEJÉR-KOMAROMI EGYHÁZMEGYE lelkészi munkaközössége április 17-én Budapesten tartotta ülését. Áhítatot Zászkaliczky Péter és Bottá István, előadást Simon- fay Ferenc. Szakáts László, Molnár Gyula, Csonka Albert és Bányai Sándor tartott. ború borzalmait Budán éltem át és ezekből is kimentett Isten kegyelme. Mindenkor az édes­apámtól örökölt kedvenc éne­künket tartottam szem előtt: Légy csendes szívvel, légy bé­kével, bízzál ember az Isten­ben! És én bíztam megsegítő kegyelmében. Egyébként is nagyon szere­tem az éneket. Voltaképpen a Lutheránia Énekkar révén ke­rültem az Egyházhoz. Az ének­karban kezdtem egyházi mű­ködésemet majdnem három év­tizeddel ezelőtt és azóta is hű­séges tagja vagyok az ének­karnak, és ott kívánom folytat­ni nyugdíjazásom után is mindaddig, amíg az Ür ahhoz erőt ád.” Az egyházi szolgálatban a nyugalombavonulás a kötött szolgálatból a kötetlen szolgá­latba fordulást jelenti. Kívá­nunk ehhez mi is erőt, bizodal­mát és jó reménységet. — ELJEGYZÉS. Ruttkay Elemér budahegyvidéki másod­lelkész eljegyezte Kárpáti Ilo­na Emma budapesti általános iskolai tanárt. — HALÁLOZÁS. Dr. Szabó Miklós volt bíró és polgármes­ter, egyházunk több gyülekeze­tének mindig áldozatkész buz­gó presbitere április hó 1-én elhunyt. Hamvasztás utáni bú­csúztatása április 29-én lesz a Farkasréti temetőben. „Ember gyereke ” Dunántúli ember szólása ez. Ha valami nem sikerül, vala­mit elront, szokta mondani: „hejjába ilyen az ember gye­reke!” Ezt tudjuk is s mégis baj van vele. Már nem velem, hanem az emberekkel. Ma­gam mentségére ismerem e mondást, de másnál már nem így vélekedem. Ha engem ér valami csapás, baj, azt mon­dom: „próbára tesz az Isten.” Ha más házára telepszik a kár, a veszedelem, mondom: „veri az Isten!” Hát ez valahogy nincs így rendjén. Hosszú az út odáig, míg megtanuljuk, egyformák va­gyunk. Nincs köztünk különb­ség. Mindnyájan az első em­bernek, Ádámnak vagyunk a gyerekei. „Bűnben melengetett engem az anyám” — mondja a zsoltáros. Egy ember, aki jól ismerte magát, hogy a bűnösök közt elsőnek vallotta magát. Igen! Csetlünk-botlunk, mint a ló. pedig annak négy lába van. „Aki áll, vigyázzon, hogy el ne essék” — figyelmeztet az Ür. Fóti káplán koromban sokat jártam ki Mogyoródra a filiá- ba. Egy hétköznapi bibliaóra előtti délutánon Kurucz Já- nosékhoz toppantam be. Kézi- cséppel rozsot csépeltek, hogy legyen a háznál néhány kéve zsúp, ha kell. Élveztem, ahogy nótára, ütemesen koppant a kézicsép sulka. Odaszólok ne­kik: „sohasem tévesztik el?” Dehonnem — mondja János bácsi — hun én vétem el, hun meg az asszony, de azért ha­mar összetalálkozunk.” Bizony így van. Hol én, hol a társam téveszti el. Hogy mennyire így van, olvassuk el ezt a kedves, tréfás mesét a menasági kol­dusról. Volt egyszer egy menasági koldus. Menaság a székely föl­dön van. Elment a szomszéd fa­luba koldulni. Bement egy házhoz, ahol csak az asszony volt odahaza. Kérdezi az asz- szony a koldustól: — Hová való? Azt mondja a koldus: — Menyasági. — Mennyországi? — kérdi tőle az assszony. — Igen, oda. — VáUtszol a koldus. — Az én lelkem jó uramat nem ismeri a mennyországban? — kérdi tőle az asszony. — De igen — mondja a kol­dus — csak nagyon rongyosan jár. mert leszakadozott a ru­hája. Sírva kéri az asszony a kol­dust, hogy a második urának ruháját vinné el az első urá­nak a mennyországba. A kol­dus szívesen elvállalja. Az asz- szony összekapkodja a ruhát s átadja koldusnak, hogy vigye el gyorsan a mennyországba az ő első urának. Ahogy elmegy a koldus, jön haza az ura s kéri őt, ne hara­gudjon rá, mivel egy koldussal elküldte az ő ruháját az első férjének a mennyországba, mert oda való volt a koldus. Az ember tudta, hogy be­csapták az asszonyt, mindjárt lóhátra ült s ment a koldus után Menyaság felé. A koldus észrevette, hogy jönnek utána, a csomagot gyorsan elrejtette egy bokorba. Mikor elérte az ember a koldust, kérdezte tőle: — Nem látott egy koldust menni Menyaság felé? Bátyút visz a hátán? Mondja a koldus: — De igen, láttam, itt megy ezen a gyalogúton. Ott lóval nem lehet menni, így leszállt a lórul és megkér­te az idegent, fogná meg a lo­vát, amíg ö utána szalad. Ek­kor a koldus kivette a bátyút a bokorból, ráült a lóra s el­ment istenhírivel. Mikor visszajött az ember, látta, hogy őt is becsapták. Hazamegy s kérdi tőle a fe­lesége: ' — Hol volt? — Lovat adtam a koldusnak — mondta az ember —, hogy hamarabb érjen a mennyor­szágba. Eddig a mese. Ami nem is mese, mert mindez megesik, hol velem, hol veled. Nem ér­demes legénykedni. 1935. nyarán jártam Szilvás­váradon. Az egyik portán, a gá­doron a borsószárról szedeget­te a hüvelyeket Lina néni. Amikor megtudtam, hogy e kétszoba-konyhás házban négy család lakik, elszorult a szí­vem, majd huncutkodva meg­kérdeztem tőle: „Lina néném, ahol egy portán négy asszony van, hogyan férnek meg egy­más mellett?” Soha nem felej­tem el kedélyes válaszát, amit ízes palóc nyelvén így mon­dott: „Nem baj kedves, össze- veszejkedünk, majd kibejkü- lünk.” Csak azok tudnak ilyen könnyen kibékülni, akik tud­ják, hogy az „em ber gyerekei” vagyunk mind. Le a lóról! Ne veszekedjünk! Inkább: „szeressük egymást gyerekek”! Hernád Tibor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents