Evangélikus Élet, 1969 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1969-06-22 / 25. szám

készpénzzel bérmentesítve bp. k. A szeretetmunka seregszemléje A múlt év végén elhunyt D. W. Suctker hesseni egyházi el­nök utódjává a 47 éves Hel­mut Hild frankfurti lelkészt választották. Az új egyházi vezetőség D. Niemöller Már­ton nyugalmazott egyházi el­nököt újból behívta a tarto­mányi egyház zsinatába. MEGPEZSDÜLT a csendes konvent-udvar. A győri öreg­templom körül a Szeretetház parkos udvarán kart karba ölt­ve sétálnak régi ismerősök. A megszépült díszterem várja hatvan vendégét. Az Országos Diakóniai Értekezlet ült össze június első napjaiban Győrött. Tizennyolc diakóniai intézmé­nyünk vezetői és munkatársai, lelkészek és ápolónők, és az intézeteket támogató egyház­megyék diakóniai lelkészei cserélték ki tapasztalataikat. Az elnöki asztalnál Muncz Fri­gyes, a Diakóniai Osztály ügy­vivő lelkésze ült, aki évtize­des munkája során a legap­róbb részletekig megismerte az intézetek állapotát és problé­máit, valamint jelen volt D. dr. Ottlyk Ernő püspök is, aki a diakóniai munka felügyelő püspöke, és az értekezlet so­rán tájékoztatással, a gyüleke­zet színe előtt pedig előadással szolgált. A Rába partján, festői kör­nyezetben áll a Szeretetház. Falai között több mint félszáz gondozott részesül a Krisztus­tól kapott szeretet éltető su­garában. A nagy múltú győri gyülekezet Szeretetháza szere­tettel fogadta a diakónia mun­kásait. Vezetőinek és alkalma­zottainak figyelmessége lehe­tővé tette, hogy az Országos Értekezlet zavartalanul, ered­ményesen végezhesse munká­ját. ... „ A Baptista Világszövetség 1970-ben Tokióban tartja 12. világgyűlését. Főtémája a vi­lággyűlésnek: „Krisztus meg­ERÖGYÜJTÉSEN volt a hangsúly. Ezt szolgálta Kop­pány János, Missura Tibor és ifj. Dedinszky Gyula igetanul­mánya, valamint az előadások. Míg az előző évben a fogya­tékos gyermekek gondozásá­nak kérdései volt a fő téma, most az öregek gondozásának feltételei állottak az érdeklő­dés középpontjában. Rendkí­vüli figyelmet keltett dr. Hun Nándor főorvos előadása: öre­gek helyzete az otthonokban. Az előadó évtizedeket töltött a gerontológiának nemcsak elvi tanulmányozásával, hanem nagy türelemmel egész ottho­nok gondozott-táborát mérte fel múltjuk, gondolkozásuk, vágyaik, problémáik, testi álla­potuk és magatartásuk szerint. Elmondotta, milyen hatalmas százalékban nő az iparilag fej­lett országokban az idős kor­osztály létszáma. Milyen nagy gond a különböző környezet­ből jövők együttélése, össze- válogatása. A velük való bá­násmódban figyelembe kell venni az öregek egyéniségén túl, testi betegségeiket, vita nélkül elhordozni az érelme­szesedéssel járó téves állításai­kat. Muncz Frigyes a finn evan­gélikus egyház diakóniájárói tartott személyes tapasztalatai alapján előadást. A finn egy­házban a kommunális és az egyházi diakónia közeli, kap­igazít”. A Világszövetség Vég­rehajtó Bizottsága augusztus­ban Bécsben tartja ülését és azon jelöli ki a világgyűlés előadóit is. csolatban van egymással. A teológusok és lelkészek bizo­nyos ideig a szeretetszolgálat­ban tartoznak dolgozni. Mo­dern szeretetotthonaik nincse­nek túlméretezve. Szolgálati ágaik úgyszólván minden rá­szorulóra kiterjednek: öregek, betegek, alkoholizmusban szenvedők, felbomlott családok, árva gyermekek, börtönviselt egyének visszavezetése az élet­be, lelkigondozói telefonszol­gálat stb. Amíg csak lehet, a csökkent munkaképességűeket is foglalkoztatják, hogy azok életkedvét fenntartsák. A nem­csak szaktudással, de az evan­géliummal szolgáló munkások­nak az a célja, hogy ápoltjai­kat békességre és örömre ve­zessék. A BESZÁMOLÓK az egyes otthonok életéről képezték az értekezlet csúcspontját. A Bu­dai Szeretetintézmények való­ságos „nagyüzemként” az egész költségvetési forgalomnak mintegy a felét emésztik fel. Több kis otthonunk meghitt családi egységet alkot. Kitűnt, hogy a legnagyobb kényelmet a zuglói otthon nyújtja nyug­díjas papi házaspároknak, tisz­teletreméltó áldozatok árán. Külön megható terület a szel­lemileg és testileg hibás gyer­mekek gondozása Budán és a nyíregyházi Élim gyermekott­honban. Ahol már a gyógype­dagógia is mindent reményte­lennek lát, a szeretet ott is kísérletet tesz és sokszor nem eredménytelenül. Egyházunk tizennyolc sze- retetintézményében több mint félezer gondozott van. Szelle­mi és testi fogyatékos gyerme­kek, tehetetlen öregek. A leg­különbözőbb emberek, akikben Krisztus szenved, s akiket mennyei Atyánk reánk bízott. Nagy figyelemmel hallgat­tuk Solti Károly beszámolóját a budai otthonok piliscsabai gazdasági telepéről, amely ezeknek az intézeteknek önel­látását hivatott biztosítani. Nemes gesztus volt a gye- nesdiási Kapernaumtól, hogy mozgásban gátolt gyermekek üdülését tette lehetővé a Bala­ton partján. E páratlan él­ményről még most is ragyogó szemmel beszélnek a gyerme­kek. Az intézeteket támogató egy­házmegyék élén Somogy—Zala áll, szorgalmas Vas megye, éb­red Nyugat-Békés. Jó volt érezni, milyen so­kan vannak itt, akik nem egy­szerűen tisztviselők, hanem munkaórák számolása nélkül dolgoznak, égnek a szeretet- ben. AZ EGÉSZ EGYHÁZ ÜGYE. Az egyház diakóniai munkája nem lehet csupán egyesek kedvtelése. Az egész egyház, az összes gyülekezetek ügye. Isten mindannyiunkat felelős­sé tesz a diakóniai munkáért. Ahol nincs eleven diakóniai munka, ahol nincs eleven fe­lelősség, ott baj van a hittel. Mert a hit jó gyümölcse a dia­kónia, a szeretetmunka. Ami­kor Isten a diakóniai munká­ba állít minket, kezünkön ke­resztül ő maga dolgozik. A gyülekezeti és intézményes dia- kónián túl a világ diakóniájá- ra is elküld: távoli népek szüksége iránt ébreszt felelős­séget és kíván tőlünk hatásos segítséget. Ez természetesen nem új fel­ismerés, de most fokozottab­ban kell érvényesülnie a min­dennapi gyülekezeti munká­ban, egész egyházunk életében. Ez a meggyőződés tükröződött az öregtemplomban tartott dia­kóniai ünnepélyen is, amelyen ünnepi előadást tartott D. dr. Ottlyk Ernő püspök, igét hir­detett Bőjtös Sándor. A temp­lomi vallásos estet gazdag ze­nei műsor ékesítette, ének, hegedű, fuvolaszó dicsérte Is­tent, Turmezei Erzsébet pedig nevet adott érzéseinknek, ami­kor költeményeiből mondott el egy csokrot. A négy folyó városa kitárta szépségét, dicsekedett óvárosá­val és új toronyházaival. A gyülekezet kitárta ajtaját: va­lamennyi részvevőt családok szállásolták el, az értekezlet tagjai kitárták szívüket és az­zal az érzéssel tértek haza: meggazdagodtunk. Bojtos Sándor— Táborszky László Az elmúlt hónapokról A nemzetközi keresztyén események középpontjába két esemény került az elmúlt hónapokban. Az egyik a német evan­gélikus keresztyének egységének a kérdése. Nemrég kaptuk a hírt, hogy az összes tartományi egyházak zsinatai ratifikálták annak az új egyházszövetségnek az alapokmányát, amely „A Német Demokratikus Köztársaság Evangélikus Egyházai­nak Szövetsége” néven jött létre Keletnémetországban. Mint ismeretes, a két Németország evangélikus keresztyénéi 1948-ban hozták létre az összes evangélikus tartományi egy­házat magában foglaló „Németországi Evangélikus Egyház” (EKD) szervezetet. Eltekintve attól, hogy ennek a szervezet­nek mindig nyugatnémet püspök volt a vezetője, 1948 óta igen mélyreható változások mentek végbe a németség életé­ben általában. A két német részállam külön állammá formáló­dott ugyan, de a nyugatnémet vezetés alatt álló eddigi közös egyházszervezet ezt nem vette figyelembe, hanem a bonni politika alapelvének megfelelően igényt tartott arra, hogy egyedül képviselje a német evangélikus keresztyénséget. Meg­állapodásokat kötött a bonni kormánnyal és azokat az NDK területén élő egyházakra is kötelezőnek tekintette. Arra sem volt legtöbbször tekintettel, hogy a keletnémet államban élő evangélikus keresztyének és egyházak a szocializmust építő NDK társadalmi körülményei között élnek és mint állampol­gárok kötve vannak az NDK alkotmányában lefektetett törvé­nyekhez. i Sok visszásság adódott a külföldi képviseletek terén is. Az Egyházak Világtanácsának a gyűléseire a régi szervezet el­nöksége jelölte ki a küldötteket az NDK tagegyházai részéről is és a kiválasztás szempontjai nem mindig voltak a tényekkel számolva körültekintőek és hasznosak. Akadályozta a régi szervezet a helyes ökumenikus szellem kialakulását is az NDK- ban. A szabadegyházak ugyanis nem voltak tagjai az EKD- nek, viszont a keletnémetországi egyházi fejlődés egyre köte­lezőbbé tette azt a lépést, hogy. a keletnémetországi evangéli­kus egyházak nemcsak egymás, között, hanem a többi egyhá­zakkal is egyre őszintébben ápolják az ökumenikus együttmű­ködést. A Német Demokratikus Köztársaság evangélikus egyházai ezért szánták rá magukat az új egyházszövetség megalkotására. Most júniusban várható a szövetség szervezeti szabályzatának a kihirdetése és ezzel az evangélikus egyházi együttműködés­nek egészen új útja kezdődik el az NDK-ban. A közös bizony­ságtételnek, a szolgálatban vállalt közösségnek új útja ez az NDK szocialista társadalmi rendjében és annak törvényes ke­retei között. Ez lesz a jövőben az az egyetlen egyházi szerv, amely — teljesen függetlenül minden eddigi szervezettől — a Német Demokratikus Köztársaságban levő evangélikus tarto­mányi egyházak összessége nevében illetékes lesz. A nyugatnémet egyházi körök nem nézik jó szemmel az új szövetség létrejöttét. Igyekeznek egyesek csak átmenetinek tekinteni azt. Mások viszont reálisan ítélik meg a helyzetet és azt tanácsolják, hogy a nyugatnémetországi tartományi egy­házak is tömörüljenek új szövetségbe és így járuljanak hozzá az egészséges testvéri viszony és együttműködés megteremté­séhez. Csak a következő évek mutatják majd meg, hogy meny­nyire tud teret nyerni Nyugaton ez utóbbi józan, a tényekkel számoló álláspont. örömmel kell nyugtáznunk az elmúlt hónapok másik ese­ménysorozatát: a Keresztyén Békekonferencia munkájának a megélénkülését. A csehszlovákiai események egy időre meg­nehezítették a Harmadik Keresztyén Békevilággyűlés (1968) célkitűzéseinek a megvalósítását. Régóta kifogásolt szervezeti és teológiai egyoldalúság is megkönnyítette a mozgalom mun­káját akadályozni akaró erőknek az előretörését. Az elmúlt hónapok azonban arról győzték meg a mozgalom igazi munka­társait, hogy éppen a felszínre került véleménykülönbségek és a mozgalom létére törő erők leküzdése teszi nélkülözhetetlenné a Keresztyén Békekonferenciát, és magát a békemunkát. Egyetértés született atekintetben, hogy erősíteni kell az egyes országokban működő helyi bizottságok és a világgyűlés által létesített nemzetközi bizottságoknak a munkáját. Igen jó köz­szellemet teremtett e téren a svájci regionális bizottságnak májusban közzétett nyilatkozata és a nyugatnémetországi bi­zottságnak szintén májusban tartott ülése. Áprilisban megtar­totta első ülését a Tanulmányi Osztály és június első hetében a Nemzetközi Kérdésekkel Foglalkozó Bizottság. Mindkét al­kalommal bebizonyosodott, hogy a mozgalmat előrevivő erők és személyek minden lényeges kérdésben ma is egyetértenek és töretlen hittel és reménységgel dolgoznak céljai megvalósí­tásáért Dr. Pálfy Miklós CSATLAKOZNAK A MISSOURIAK A Missouri észak-amerikai egyház hárommillió számlál, de bizonyos bibliai és hitvallásos megfontolások alapján mindeddig nem csat­lakozott a Lutheránus Világ­Synod nevű szövetséghez. Most arról ér­evangélikus tesülünk, hogy a csatlakozás Isiket kérdésével foglalkozó bizott­ság azt javasolta, hogy lépjen be az egyház a Lutheránus Vi­lágszövetségbe. SUCKER PÜSPÖK UTÓDA E héten... LUTHER ÉS ECK JÁNOS lipcsei vitájára szeretnénk olvasóinkat emlékeztetni. Luthert az 1517. október 31-én kitűzött tételeiért jó néhány támadás érte s ezeknek a támadásoknak a legsúlyosabb érve az volt, hogy a tételekben kifejtett teológiai álláspont meg­bontja a hagyományos rendet, a pápa fősége alatt álló egyház egységét. Az ellenfelek közül tudásban messze kiemelkedő Eck János, az ingolstadti egyetem teológiai professzora, könyvben fejti ki ellenvéleményét, amelyre a viszontválaszt a Lutherhez közel­álló A. Karlstadt adja meg és ez a tény vezetett az 1519. június 27. és július 16. között — a kor szokásai szerint — megtartott vitához. A vitában Luther (aki egyidőre az egyházi felsőbbsége irán­ti engedelmességből „hallgatást fogadott”) Karlstadt segítőtár­saként — valójában a nyilvános disputáció egyik főszereplője­ként — szállt szembe Eckkel, aki nagyon ügyesen, nagyon dip­lomatikusan bizonyította, védte a pápa és a zsinatok (a hagyo­mány) minden kérdést eldöntő tekintélyét, A lezajlott vita nem döntött el semmit — noha a hivatalos fórumok Ecket nevezték meg „győztesként” — de annyi po­zitív eredménye mégis született, hogy a békés kibontakozás re­ményében csalódott Luther (vele barátai) az eddiginél erőtel­jesebben, sokszínűbben fejtette ki az „egyedül Krisztusban”, „egyedül hitből” élő egyházról szóló, bibliai tanítását. IMÁDKOZZUNK Hálát adunk neked, szerető Istenünk, hogy igéddel ma is megkeresel minket. Köszönjük, hogy munkálod bennünk he­lyes önértékelésünket, ráébresztesz kicsinységünk elismerésé­re, bűneink megvallására késztetsz. Minden áldás, ami ezekből származik, békességünk alapja, szeretetünk táplálója. Kérünk taníts, hogy ne csak ajándékaidat fogadjuk el örömteli szívvel, hanem feladatainkat is lássuk, melyek talán sok fáradságot és áldozatot követelnek tőlünk, de végül is minket tesznek gaz, daggá. Áldd meg családunkat, szeretteinket. Éreztesd atyai sze- retetedet a magánosokkal, megkeseredett szívűekkel, betegség­gel, halállal küszködőkkel. Segítsd népünk erőfeszítéseit. Segíts a felelősöknek a béke megteremtésében. Vezesd egyházadat, népedet igazságoddal és bölcsességeddel. Köszönjük, hogy meghallod kiáltásunkat. Ámen. BAPTISTA VILAGGYÜLÉS 1970-BEN A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa elnökségének ülése Június 4-én dr. Bartha Tibor református püspök vezetésével tartotta ülését az ökumenikus Tanács elnöksége, amelynek tárgysorozatán a magyarorszá­gi protestantizmust, ökumeni­kus és nemzetközi kapcsola­tait érintő számos fontos kér­dés szerepelt. Tájékoztatás hangzott el a közép-európai református egy­házaknak a római katolikus— református párbeszéddel fog­lalkozó balatonfüredi konzul­tációjáról; az ökumenikus Ta­nács külföldi vendégeinek; Gaio E. Grassi, dr. Michael P. Testa és S. Smaadahl látoga­tásáról; a tagegyházak idő­szerű és soron következő öku­menikus tevékenységéről, va­lamint az Ökumenikus Iroda működéséről. Az elnökség beszámolót hallgatott meg a stockholmi Vietnam Konferencia május 16—18 napjain tartott sürgős­ségi gyűléséről. A konferen­ciának a világ közvéleményé­hez intézett felhívását, amely­ben követeli az amerikai és velük szövetséges katonai csa­patok feltétel nélküli és azon­nali kivonását Vietnamból, a tagegyházak vezetői aláírták és megküldték a stockholmi Vietnam Konferencia vezető­ségének, valamint a Vietnami Demokratikus Köztársaság é a Dél-vietnami Felszabadítói Front Párizsban tárgyaló kül döttségeinek. Ismertetésre került töb küszöbön álló ökumenikus é nemzetközi konferencia, így a EVT-nak az egyházi vezető részére, Bosseyben június 16- 20 között lebonyolítandó kon ferenciája, a június 21—25 kö zott Berlinben tartandó béke világtalálkozó és a Szovjet unióban élő egyházak és val lásos közösségek július 1— napjain Zágorszkban megren dezendő békekonferenciájc Ezeken az alkalmakon a evangélikus egyház részéről L Káldy Zoltán püspök fog rész venni. Szó volt a protestán egyházi lapok újságíróit ma gában tömörítő Európai In formációs Munkaközösség tér vezeti magyarországi ülésénél előkészítéséről. Foglalkozott az elnökség i Varsói Szerződés tagállama képviselőinek az európai biz tonságra vonatkozó budapest felhívásával, és elhatározta hogy tanulmányozni fogja, ho gyan tudnának az európai pro­testáns egyházak hatékonyai hozzájárulni egy összeurópai biztonsági értekezlet megtar­tásához. A. Z.

Next

/
Thumbnails
Contents