Evangélikus Élet, 1969 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1969-06-15 / 24. szám

Usenet új nemzedékeknek

Zak 1, 3—«

Vannak örökölhető tulajdonságok, képessegek és hajlamok. Vannak olyan dolgok is, amelyekért elég, ha az apák meghurcolnak, mert átadhatják fiaiknak s azok élhetnek velük. Társadalmi, technikai vagy jóléti kérdésekre nézve gyakran halljuk az apák sóhajtását napjainkban is: bezzeg a mi időnkben nem volt magától értetődő mindaz, amit ők természetesnek tartanak s még csak nem is különösen elégedettek

__Kétségtelen azonban az is, hogy vannak az életben örökölhetetlen és készen át nem vehető dolgok is. Számtalan példát látunk arra is, hogy a „fiák nemzedékének” is vannak saját problémáik, igénylik saját maguk kifejezési formáinak lehetőségét és felismerik felelősségüket, melyre minden új nemzedéknek szüksége van, a maga korában való helytálláshoz.

Ilyen örökölhetetlen és átadhatatlan dolog az Istennel való találkozás is. Annak felismerése, hogy Istennek köze van életünkhöz s nekünk az Ö igéjéhez, kinyilatkoztatott akaratához.

Zakariás a fogságból hazatért, nagy nyomorúságolcat és csalódásokat átélt, de most valami új felé induló nemzedékhez szól. Bizonyára sok tanulságot jelentett számukra az emlékezés is: atyáik kora az egyiptomi szabadulás, a pusztai vándorlás során, királyok és próféták alatt. Kudarcok és áldások váltakozása, elutasított és meghallgatott isteni hívások sora. Mindez azonban nem lenne elég jelenünkben, új feladatok előtt. Isten üzenete segít: találkozásra hívja népét. „Térjetek hozzám ... és hozzátok térek, mondja a Seregek Ura!” Ez az a mondat, amelyet csak személyes felismerés és átélés által érthet meg az ember. Es hála. Istennek, az 0 szava, hívó és megvilágosító akarata ma is hangzik, hogy a mai „új nemzedéket” eligazítsa, problémái és feladatai megoldásában, teljesítésében segítse. S a mi korunk bőséggel ad is ilyeneket mindnyájunknak.

Világosan meg kell látnunk, mit is eredményezhet Isten hívása és a vele való találkozás.

1. MEGTÉRÉST. — Sok téves elképzelés tapad e szóhoz. Sokan úgy vélik, ez a „lelki élet” titokzatos élménye, melynek megtörténtéről azután a hasonlót átéltekkel együtt boldogan beszélhetnek, egymásnak bizonyságot téve. Ez azonban a megtérésnek csak egyik oldala. Igénkben Isten így üzen: „Térjetek meg, kérlek, a ti gonosz utaitokról és a ti gonosz cselekedeteitekből __” A kérdés tehát nem korlátozódik az én belső élmény

emre, amit átéltem, hanem utaimra és cselekedeteimre is kiterjed. Mindnyájan úton járó emberek vagyunk. Nyilvánvaló, hogy az utakon nekünk magunknak kell jól eligazodnunk, hiszen nem atyáink járnak azokon. Az is nyilvánvaló, hogy ma is vannak görbe utak és egyenes utak, gonosz cselekedetek és jó cselekedetek. A hiba azonban nem az utakban van, ha rossz irányba tévedünk... A megtérés éppen ez: bűnbánattal felismerni, ha Istentől és emberektől távolodó volt az utunk és visz- szatalálni arra, amely Istenhez és emberekhez közelít minket. E kettőt össze is vonhatjuk: ha Istenhez közelítünk, embereket is találunk s ha a felebarátért teszünk valamit, Istent látjuk mellette. Itt,azután nem szabad megállnunk: ez nem szép teológiai tétel, hanem személyes valóság. Magyaroknak Magyarországon, családtagnak családjában, dolgozónak a munkahelyén, gyülekezeti tagnak a gyülekezetében kell utakat találni, cselekedeteket cselekedni. S mi egyszerre utaknak és feladatoknak sokaságát látjuk magunk előtt. A megtérés nem „szent kikapcsolódás”, hanem éppen ellenkezője: bekapcsolódás Isten minden emberi önzést és szűkkeblűséget legyőző szeretetének tág körébe.

2. ISTEN KÖZELSÉGÉNEK FELISMERÉSÉT. — Nemcsak

a megtérés válik folyamatos cselekvéssé, hanem Isten ígéretének megvalósulását is naponként tapasztalhatjuk: „és hozzátok térek”. Ha ez nem így lenne, hiábavaló volna minden elhatározásunk, jóra való készségünk. Mennyi áldás, mennyi világosság fakadt csak elmúlt éveink során az 6 élő beszédéből, közelségének megtapasztalásából! Nem kell félnünk, hogy korunk nagy és szerteágazó kérdései között Öt, aki Jézus Krisztusban egészen közelünkbe jött, szem elől tévesztenénk. Ö ma is hív minket és közelít hozzánk. Áldását megígérte és ígéretét mindig teljesíti! (6. v.) Szirmai Zoltán

Istentiszteleti rend

Budapesten, 1369. június 15-én

— KÉT vidéki, Csepelen dolgozó fiatal evangélikus leány testvérpár részére bútorozott szobát keresek fürdőszoba használattal. Telefon: 126—689/105 mellék.

— KÜLÖNBÉ jARATÜ, csendes albérleti szobát keres fürdőszoba használattal papleány. „Ideiglenes bejelentővel” jeligére a Kiadóhivatalba.

— BUNDÁK, átszabások elsőrendű kivitelben Somogyi szűcsnél. 3p.. V., Kossuth Lajos u. 1. az udvarban.

— SÍRKŐ eladás nagy választékban. Schrődl Ferenc kőfaragó mester. Bp. III. Pomázi út 19965 hrsz. Óbudai temető mögött, 60-as autóbusz végállomás.

— RÄKOSHEGY. A gyülekezet mennybemenetel ünnepén emlékezett meg megalakulásának 40 éves. s temploma felszentelésének 30 éves évfordulójáról. Dr. Kása Pál, a gyülekezet templomépítő lelkésze hirdette az igét az ünnepi istentiszteleten. A gyülekezet megalakulásáról és a templom építésének történetéről Feren- czy Zoltán másodlelkész emlékezett meg. A gyülekezet az évforduló alkalmából belülről megújította templomát

Deák tér de. 9. (úrv) dr. Kékén András, de. 11. (úrv) dr. Kékén András, du. 6. Trajtler Gábor. Fasor de. fél 10. D. Korén Emil. de. 11. D. Koren Emil, du. 6. Szirmai Zoltán. Dózsa György út de. fél 10. Szirmai Zoltán. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57 b. de. 10. (szlovák) Aradi András, de. 12. (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 11. dr. Rédey Pál, du. 5. szeretetvendégség. Kőbánya de. 10. Sülé Károly Utász u. de. 9. Veöreös Imre. Vajda Péter u. de. fél 12. Sülé Károly. Zugló de. 11. (úrv) Bizik László. Rákosfalva de. 8. (úrv) Boros Károly. Gyarmat u. de. fél 10. Bizik László. Fóti ut de. 11. Solymár Péter. Váci út de. 8. Benczúr László. Frange- pán u. de fél 10. Benczúr László. Újpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula. So- roksár-Üjtelep de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 11. Matúz László. Pestújhely de. 10. Kürtösi Kálmán. Rákospalota MÁV telep de. 8. Rákospalota Nagytemplom

— Szentháromság Ünnepe után a 2. vasárnapon az oltárterítő színe: zöld. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Lk 14, 15—24; az igehirdetés alapigéje: Zak 1,3—6. A délutáni istentisztelet alapigéje: 1 Sám 15,22—29.

— BALASSAGYARMAT. A

gyülekezet pünkösd vasárnapján emlékezett meg ötven esztendővel ezelőtt elhunyt lelki- pásztoráról, dr. Baltik Frigyesről, a volt Dunáninneni Evangélikus Egyházkerület nagynevű püspökéről és koszorút helyezett el sírjára a balassagyarmati temetőben.

— KONDOROS. A gyülekezet tavaszi szeretetvendégsé- gein Povázsai Mihály békéscsabai, Kun-Kaiser József me- zőberényi és Zászkaliczky Pál magyarbólyi lelkész tartott előadást.

Szentháromság vasárnapján általános tisztújítás keretében iktatta be Tábor szky László lelkész a gyülekezet új vezetőit, presbitériumát és képviselőtestületét.

— OROSHÁZA-NAGYSZÉNÁS. Június 1-én Gyülekezeti Segély vasárnapot tartottak mindkét gyülekezetben. Orosházán igét hirdetett, Nagyszénáson előadást tartott Várady Lajos esperes, a Gyülekezeti Segély országos előadója.

Lukács 14, 15—24 — Szügyi Lajos munkája

de. 10. Rákospalota Kistemplotn du.

3. Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Békés József. Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11, du. 3.

Bécsikapu tér de. 9. (úrv) Várady Lajos, de. fél 11. (német úrv) Reuss András, de. 11. (úrv) Várady Lajos. du. 6. Reuss András. Torockó tér de. fél 9. Reuss András. Óbuda de. 9. dr. Vámos József, de. 10. (úrv) dr. Vámos József. XII. Tarcsay Vilmos u. de. 9. Takács József, de. 11. Takács József, du. 6. szeretetvendégség. Pest- hidegkut de. fél 11. Dedinszky Gyula. Kelenföld de. 8. Bencze Imre, de. 11. (úrv) Bencze Imre, du. 6. dr. Rezessé Zoltán. Németvölgyi út de. 9. dr. Rezessy Zoltán. AI* bertfalva. de. 7. Visontai Róbert. Nagytétény de. fél 9. Kelenvölgy de. 9. Visontai Róbert. Budafok de. 11. Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. 11.

— RÁBCÁK API. Pünkösdvasárnap volt a gyülekezet új felügyelőjének, Szabó Gyulának ünnepélyes beiktatása. Ugyanekkor iktatta be a gyülekezet lelkésze Szalay Gábor gondnokot, Erdélyi Sándor pénztárost, ifj. Szabó Gyula jegyzőt, Pere Sándor számvevőszéki elnököt, ifj. Andorka Árpád és Kovács Ferenc presbitereket.

— TÁRNOKRÉTIBEN szintén pünkösdvasárnap volt az új tisztségviselők beiktatása. Doktor Ferenc gondnokká, Takács György számvevőszéki elnökké, Gyárik László, Kovács János és Kovács Sándor presbiterré nyert beiktatást.

— HÁZASSÁGI ÉVFORDULÓ. Németh Pál ny. bv. törzs- őrmester és felesége Kovács Mária győri lakosok ötven évvel ezelőtt kötöttek házasságot. A jubiláló házaspárt fiuk, Németh Tibor vanyolai lelkész áldotta meg május 28-án a vanyolai templomban. „Áldjad én lelkem az Urat!”

A KERESZTYÉNEK ÉS A VILÁG

D. H. Dietzfelbinger müncheni evangélikus püspök, aki a Németországi Egyesült Lutheránus Egyházak Szövetségének müncheni ülésén az új vezetőpüspök megválasztásáig elnökölt, helyzetjeletésében állást foglalt amellett, hogy az egyházaknak állandó és rendszeres megbeszélést kell foly- tatniök a teológiai fakultásokkal. Az egyházak jelenlegi kritikus helyzete és a fiatal lelkésznemzedék belső helyzete miatt sokkal fontosabb, mint valaha, hogy helyesen értékeljük a különböző teológiai kijelentéseket és iskolákat. Nyomatékosan utalt, a püspök arra, hogy a keresztyén embernek az ma a „normális helyzete”, hogy állandóan érintkezésben van a világgal és ennek a ténynek a következményeit föl kell dolgoznia.

„Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megvagytok terhelve, és én nyugalmat adok nektek.” (Mt

11, 28)

VASÁRNAP. — „Jertek, mert már minden készen van! Ekkor mindnyájan egyformán elkezdték magukat mentegetni.” (Lk 14, 16—34) Jézus, a nagy vacsoráról szóló példázatában Isten végtelen irgalmáról beszél. Bizonyára mindnyájunkat ért már olyan kellemetlen meglepetés, hogy egy régóta tervezett és megbeszélt találkozóra barátaink nem jöttek el, vagy csak részben vettek részt azon. Ilyenkor elkeseredünk és megbántottnaik érezzük magunkat. Legalábbis akkor, ha nem tanulunk attól az Istentől szeretetek akit a visz- szautasítás is arra indít, hogy még szélesebbre terjessze ki a meghívottak körét.

HÉTFŐ. — „Amikor a tanítványok száma- gyarapodott, a görögül beszélő zsidók között zúgolódás támadt a héberek ellen.” (Ap Csel 6, 1—7) Különböző emberek egytittlétének elkerülhetetlen következménye a súrlódások és a vitás kérdések felvetődése, sőt kiéleződése. Ez történt az első keresztyén gyülekezetben is a hazai és a külföldön élő és onnan hazatérő zsidók között. Bár érdemes megfigyelni: azon kezdtek el zúgolódni, hogy nem szolgálhatnak eleget! Ez a veszély már aligha fenyeget minket, de ne felejtsük el: a vitás kérdések akkor oldódnak meg, ha az igehirdetés az önzetlen és felelős szeretetre indítja a hallgatókat

KEDD. — „Adok nektek szívem szerint való pásztorokat, aki legeltetnek tudománynyal és értelemmel.” (Jer 3, 14—17) Annak az Isten Országában reánk váró ünnepi találkozásnak, melyet Jézus a nagy vacsorához hasonlít, az Ige szolgái a postásai. Ók tolmácsolják és adják át Isten meghívását mindenkinek. Ma is az az Isten szíve szerint való pásztor, vagy ahogyan előbb neveztük: postás, aki kellő szeretettel és hozzáértéssel tudja átadni a rábízott üzenetet. Nem szükséges ehhez feltétlenül lelkésznek lenni; mindnyájan, akik olvassuk most e sorokat, sőt még sokkal többen, postássá neveztettünk. Próbáljuk ma is valakinek kézbesíteni Isten meghívását!

SZERDA. — „Vegyétek fel magatokra az én igamat és nyugodalmat találtok lelketek- nek”. (Mt 11, 25—30) Jézus olyan megkötözöttségröl, igáról beszél, melyben az ember igazán felszabadul. Nem ráadásnehézség tehát és még egy újabb nyűg a nyakunkon az egyébként is annyira befogott hétköznapok folyamán, hanem könnyítés és vigasztalás a sok- dolgű és fáradt ember számára. Szó sincs természetesen tétlen nyugalomról, hanem Krisztustól erőt kapó, alázatos és szelíd szolgálatról Ha Jézus

szeretető itatja át dolgainkat, akkor a munka is kiegyensúlyozottá, harmonikussá válik.

CSÜTÖRTÖK.— „Ha vendégséget készítesz, hívd a szegényeket, csonka-bonkákat, sántákat, vakokat.” (Lk 14, 12 —15) Sokkal többről van Itt szó, mint egyszerű jótékonykodásról valahogy úgy, ahogy nagy lagzik alkalmával minden betévedőt megkínálnak valamivel. Volt idő a keresztyén- ség történetében, amikor szó- szerint a betegek és szegények ilyenfajta segítése adatott feladatul. Ez ma már . kevés. Szabad-e bárkire is „hozzám mél- tatlan”-ként tekintenünk?

PÉNTEK. — „Az Isten bolondsága bölcsebb az embereknél és Isten erőtlensége erősebb az embereknél.” (1 Kor 1, 20—25). A Korintusi levél első négy fejezetében Pál apostol többször szembeállítja egymással Isten bölcs „bolondságát és az emberek bolond „bölcsességét”. Vannak olyan isteni igazságok, melyet az ember botránkozásnak, vagy bolondságnak nevez. Csak Istentől kapót logikával lehet belátni az üdvösségtörténet, a Krisztustörténet, az . egyháztörténet "és személyes életünk története mögött működő Isten szeretetteljes bölcsességét.

SZOMBAT. — „Atyámfiái* a mi dicsőséges Urunkba, a Jézus Krisztusba vetett hitetekben ne legyen személyválogatás”. (Jak 2,1—9) A személy válogatás az a magatartás, amely a másik embert nem aszerint értékeli aki, hanem aszerint, amije van: pénze, rangja, tekintélye. Gondoljunk bele, mi lenne, ha Isten is így ítélne minket! Mert nekünk van: bűnünk, kételkedésünk, önzésünk, szűkkeblűségünk. De mindezek ellenére Isten gyermekei vagyunk. Mégpedig mindnyájan. Miért kivételezünk tehát, miért nem tudunk Istentől több, mindenkit átfogó széretetet tanulni ?

Bízik László

evangélikus elet

A Magyarországi Evangélikus Országos Egyháx Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztőbizottság Felelős szerkesztő és kiadó:

D. Koren Emil

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VIII., Puskin u. 12. Telefon: 142—074

Csekkszámlaszám: 20.412—VIII. Előfizetési ár: egy évre 90,— Ft Árusítja a Magyar Posta

Index 25 211

69.1079

Athenaeum Nyomda, Budapest Rotációs magasnyomás

Felelős vezető:

Soproni Bélé igazgató

Miért halt meg Györgyi!?

A temetőből hazafelé menet, általában elgondolkozik az ember azon, hogy akit elbúcsúztatott, valójában milyen is volt az életében, mert sokszor tűnődni lehet azon, hogy az illető halála milyen tanulságra figyelmeztet.

Virágbaborult temető, terhűktől roggyant ágak, élet pompája harsog a nyárba kényszerült sírkertben, mintha a természet is az örök feltámadás reménységére akarna figyelmeztetni. De ebben a verőfényben is kényszerűen megérint a halál gondolata, amikor a koporsó mellett állok, melynek oldalán ezüst betűk tántorítanak a valóságba: .............Györgyi élt 26

év

et”. És amikor ezt olvasom, nem tudok másra gondolni, mindig és minduntalan gondolataimba tódul a nyugtalanság:

— Miért halt meg Györgyi?

Miért dobta el magától az ifjúságot, a reménységet, miért menekült el ebből a világból csúfondárosan, pökhendi fricskát vágva szeretteinek és barátainak, mintha csak előttük is igazolni akarta volna: „na látjátok, ennyi az egész, pillanat alatt vége... és ti ezért küzdtök, marjátok egymást és kínlódtok !”

Valójában miért halt meg Györgyit?

Otthon, lánykorában elkényeztették. Mindent megadtak neki. Szinte természetesnek vették, hogy a jónevű pesti főorvos lánya csakis sikerre és boldogságra predesztinálta- tott. De ö nem értékelte a lehetőségeket, melyek megadattak számára. Semmibe vette saját intelligenciáját, kultúráját, melyet hazulról hozott, nem gyümölesöztette nyelvtudását, pedig kitűnően beszélt németül és franciául. Flegma fintorral szemlélte a világot és akkor is csak cinikusan nevetett, mikor megkérdezték tőle, hogy minden különösebb ok és indok nélkül miért hagyta abba az egyetemet pont államvizsga előtt.

Csökönyös és hazug filozófiát erőltetett ma - gára: mindennek a céltalanságát és értelmetlenségét hirdette hajnalba szédült viták során. Ezzel akarta magyarázni cselekedeteit. Beállt egy eszpresszóba kávéfőzőnőnek, mert bár céltalannak tartott mindent, mégsem volt elég neki az egyetemi ösztöndíj, a hazulról megszokott igények sarkallták, de mivel az az otthon, mely annyira dédelgette, már rég szertefoszlott, így most kénytelen volt saját maga megteremteni a kényelmet és a felszint, melyet menthetetlenül megszokott.

Az eszpresszóban, ahol dolgozott általában újságírók és színészek töltötték az időt, akik csakhamar felismerték az új kávéfőzőnő erényeit, hogy túl a napi pletykán és közhelyeken, másról is lehet vele beszélni, megérezték, hogy ez az új lány kiemelkedik az átlagból, vitapartner és szellemes társalgó. A színészek és az újságírók csalhatatlan ösztönükkel megérezték, hogy ez a kallódó ember többet igényel az élettől, minthogy az állandóan gőzpárában fürdő kávégép mögött álljon, és ezért pártfogásba vették. Megvárták zárás után és szórakozni mentek az éjszakába, csak akkor lepődtek meg először, mikor Györgyi kijelentette, hogy kizárólag Gordon Gin-t és Napóleon konyakot hajlandó inni. De még ezt is elnézték neki, mert a lány kellemes, művelt, társasága felüdítette őket a napi munka után, szellemes humorát komoly irodalmi körökben értékelték, kritikáját és megfigyeléseit szá- montartották, de ennél több nem tellett a lovagoktól. Talán feleslegesnek is tartották figyelmeztetni, hiszen ez a lány, mindig egészségesen, tárulkozó örömmel nevetett — minek mondták volna neki, hogy:

— Györgyi, gondolkozz az életeden!

És Györgyi tovább lázadt, berzenkedett sorsa ellen. Minden áron meg akarta mutatni, hogy nem átlag ember, igazságtalan hozzá a sors, méltatlan ahogy él, és ezért fel akarta hívni magára a figyelmet. De nem a képességeivel és az adottságaival, hanem azzal a kétségbeesett tombolással, mellyel értelmet akart szerezni az értelmetlenségnek.

Rosszul sáfárkodott az életével. Nyilván erre döbbent rá azon a fáradt agyonhajszolt hajnalon, akkor lett úrrá rajta a felismerés és az önvád, mikor bevette az öt tardylt és kinyitotta a gázcsapot, mielőtt érezte volna, hogy álom nehezedik a pilláira.

... hullottak a göröngyök a koporsóra, tompán zuhogtak a földrögök, és mi akik a sirt körülálltuk, éreztük, hogy most nem csak Györgyit temetjük, hanem vele együtt egy életformát is, mely nem csak tardyllal és gázzal öl, hanem közönyével, nemtörődömségé- vei és felelőtlenségével is mérgezi az életet. Mert üresen, cél és reménység nélkül, megriadva a lélek hallhatatlan csodáitól, megfutamodva önmagunk és az igazi érzések elől, így élni nem lehet. Ezt példázza Györgyi hirtelen elsietett élete és korai halála.

Amikor a temetőből hazafelé mentem, egy kis, virágos ösvény mögül — melyet lombok, cserjék takartak — váratlanul elémlépett Györgyi, fiatalon, 26 évesen, mint ahogyan utoljára láttam, csak a szeme volt fátyolos, furcsa, ködbenúszó. Szemrehányóan nézett rám és hangjában sok szomorúsággal mondta:

— Tudom, most azon gondolkozol, hogy miért haltam meg!? Inkább azt magyaráztad volna meg idejében, hogy miért éljek! De miért tetted volna, hiszen láttam rajtad az utóbbi időben, hogy valósággal irtózol tőlem... a „veszendő lelkektől” valósággal menekülnek az emberek, nehogy megfertőzze őket a sok. „csúfság” .. . Oh emberek, ne legyetek szigorúbbak az Istennél az elfáradt lelkekhez, inkább segítsetek rajtuk és öleljétek magatokhoz őket, mutassátok meg nekik az igazi utat, hogy soha soha ne kelljen, csüggedten, nehéz lelkiismerettel szívetekben azt kérdezni magatoktól: „Miért halt meg Györgyi!?”

És ezzel, ahogy jött — mint a mesében szokás mondani — úgy el is tűnt a járatlan ösvényen, egybeolvadt a természettel, a napsugárral és a széllel, a messze maga mögött hagyott emlékekkel, melyek már nem kísértik és nem háborgatják.

Ágh Tihamér