Evangélikus Élet, 1969 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1969-06-15 / 24. szám
KERESZTYÉNEK A TÁRSADALOMBAN A család —az élet tűzhelye ,,,Tűzhely" — meghitt hangulatú, békés kép a családról. A tűzhely melege összegyűjt, fénye hívogat. Ez a kép ihlette meg Arany Jánost 1851-ben, a szabadságharc vérbefojtása után, hogy egy csüggedt, szerte bujdosó nemzet biztatására megírja költeményét a „Családi kör”-t. A külső körülmények azóta nagyot változtak, de a szemünk elé állított példa ma is biztat: a család — az élet tűzhelye. Ma is valljuk. És amikor valljuk, hitet teszünk: erős várunk a család, az élet tűzhelye, — annak ellenére, hogy ... Annak ellenére, hogy sokan börtönnek látják (pl. válófélben levő szülőik, elcsavar - gó gyermekek). Tűzhely, annak ellenére, hogy sokszor tűzfészeknek, naponta fellángoló indulatok, veszekedések helyének tűnik. Tűzhely, annak ellenére, hogy sokszor csatatér képét mutatja sérültekkel, felkelni nem tudó csonka-bon- kákkal. Tűzhely annak ellenére, hogy néha olyan mint egy kórterem, amelyben ápolásra, gyógykezelésre, sőt műtétre szoruló betegek fekszenek. Arany János korában sem lehett másképp. Petőfi családi költészete is érzékeltet valamit ebből. Feledhetetlen vonásokkal rajzolta meg édesapját, a „jó öreg kocsmárost”, a „vén zászlótartót”. De ismerjük bíráló megjegyzéseit is. Kicsit nyeglén állapítja meg róla: „csak a húsvágáshoz ért, nem sok hajszála hullott ki a tudományokért”. A családi fészket sokszor csak „távolból” látta szépnek. Otthon börtönnek érezte, ahonnan „vágyainak sólyomszárnyán” menekült Az ő családi körének feszültségét nem csupán az öreg Pet- rovics és a fiatal Petőfi jelleme magyarázza, hanem a szemlélet és életfelfogás közötti különbség is. Annak, hogy a meghitt családi kör néha tűzfészekké válik, egyik oka magában a család természetében keresendő. A másik ok, az idők és korszakok változása. A család a legelemibb, legszorosabb emberi közösség. Sehol nem élnek ennyire közel egymáshoz az emberek. Itt nehéz alakoskodni. Ha félreismernek, vagy önös érdekből egyoldalúan ítélnek meg, kétszeresen fáj. Itt közvetlenül érzékeljük az emberséget szép és szomorú megnyilatkozásaival együtt. De éppen ott, ahol nagy az Ínség, közel a segítség. Ezt az is bizonyítja, hogy mind eddig nem sikerült a családnál jobbat kitalálni és valószínű, ezután sem sikerül. Emberségünkkel, teremtmény voltunkkal adott rend. Minden más (intézet, árvaház, nevelő- otthon) csak pótolni próbálja a pótolhatatlant. A család érzékenyen reagál az idők változására. Régi -álmok és új látások összecsapása könnyen teszi tűzfészekké az élet tűzhelyét. Átmeneti korban, mint aaninő a miénk, amikor az egész társadalom átalakulóban van, o keresztyén ember a változásokat hitben éli át Ez azt jelenti, hogy ő sem kivétel; a változásokkal karöltve járó nehézségéket, feladatokat másokhoz hasonlóan vállalnia -kell. De azt is jelenti, hogy hite éppen e változások közben terem jó gyümölcsöket. Reménységben keresi a jó megoldásokat. 1. Az élő reménység józanná tesz. Józanul kell látnunk, hogy bizonyos nehézségeken csak az egész társadalom támogatásával és bölcs törvény- hozás útján lehet segíteni. Példa rá a dolgozó fiatal anyák részére a szülési szabadság meghosszabbítása és havi 600 forint biztosítása, ha odahaza maradnak. A törvényjavaslat beterjesztésekor, egy évvel ezelőtt, éppen egy evangélikus lelkész képviselő értékelte behatóan a törvényjavaslat jelentőségét. 2. Az élő reménység állhatatossá tesz. A régi családban a családfő tekintélyét nagymértékben biztosította, hogy ő volt a kenyérkereső, vagy a család keretében végzett termelőmunka irányítója. Ma önálló keresettel rendelkezik a legtöbb asszony és korán jutnak keresethez a gyermekek is. A nagyszülők gzadasági szerepét viszont többnyire saját ház, vagy lakás biztosítja — ha van. A családtagok egymáshoz való viszonyát az alárendeltség helyett mindinkább a partnerség jellemzi. A partnerség azonban könnyen fajul laza, felelőtlen kapcsolattá, ha nem törekszünk állhatatosan a hűségre. Állhatatosan kell törekedni a IV. parancsolat által megkövetelt tisztelet érvényben tartására a zsarnokoskodó és haverkodó magatartás végletei között. Külön el kell gondolkozni azon, hogy a IV. parancsolat mire kötelezi a szülőket a nagyszülők iránt. 3. Az élő reménység őszintévé tesz. Őszintévé anyagi tekintetben is. A család ma nem termelői, hanem fogyasztói közösség. A külön munkával megszerzett javakból közösen részesednek a család tagjai, kiki szükséglete szerint. De így van-e? Mennyi a külön kassza, eltitkolt pénz! Mert csak így lehet minimális áldozattal maximális igényt támasztani a közössel szemben. De ez képmutatás. Érdemes az első keresztyén gyülekezetre gondolni. A javakat nem közösen termelték, de közösen fogyasztották el. „Mindenük köz vala”. Mindenki szükséglete és nem kívánsága, vagy képessége szerint részesült a javakból. A család derűs rendjét az anyagi kérdésekben tanúsított őszinteség nélkül bajos elérni. 4. Az élő reménység áldozatkésszé tesz: figyelmessé, fegyelmezetté és türelmessé. Csak így lehet egymás terhét hordozni. A technika sok mindent lehetővé tesz, pl, a születésszabályozást is, de nem adja meg, sőt fokozottan igényli a figyelem, az önfegyelem és tü- relmesség érvényesítését. — Gyorsuló időben élünk. Mindenki mindent hamar akar. Áldozatkészség nélkül azonban nincs igazi öröm — szekszuális öröm sem. „A pillanatnyi kéjt, mit egy pohár víz jelenthet, szomjad hevével kell kiérdemelned.” A szekszualitás szerepének őszintébb értékelése jellemző korunkra. De vajon kedvező-e a jövő családjainak kialakulására, ha egyre erősebben érvényesül ez a séma: kezdjük a szekszuális igény minél gyorsabb kielégítésével, azután kényelmi szempontból, vagy kényszerből (a „legfeljebb elválunk” belekalkulálásával) a házasság, amelyben jó, ha szerencsés esetben létrejön az igazi szerelem? Végül egy kérdés. Lehet-e ma keresztyén családról beszélni? Lehet, de csak szerényen. Nem oázisok a keresztyén családok. Inkább ahhoz a bárkához hasonlítanak, amelyben Jézust kimerültén aludni látták a tanítványok, miközben a tenger hullámai be-becsaptak a palánkon ál Fel kell ébreszteni az alvót! Egyik ismert énekünk mondja: „Ha aludni látod őt. Ki reményed és erőd, Sión, sohase feledd el, ö megvívhat tengerekkel!” Benczúr László n eA NGELIKUS FÖLDRAJZ Az evangélikus világtérkép előtt g V-hr ^ 1 o d d-=i-í$r-fi----9 )--------V =-«i------------aa :~(5?=S CS ot 3 m Se J J u-JSzentháromság, magasztalunk. Üdvös, hogy téged vallhatunk már itt és majdan ott, ahol szent khérubok között lakói! Ámen. Lapunk június 1-i számában közöltük Credo címen Scholz László versét. A vers éneknek íródott. Most közöljük az ének dallamát, a szöveg utolsó versszakával. A dallam a ma használatos német evangélikus Énekeskönyvben található új ének. 1948-ban szerezte Christian Lahusen. Régóta érlelődő tervünk, hogy olvasóinkkal megismertessük a hazánkon kívül élő evangélikus keresztyének különböző vonatkozású adatait és körülményeit. A „Csillámló szavak” után e helyen új sorozatot indítunk. Nem pusztán száraz statisztikai adatokat akarunk azonban közölni, hanem azokat a földrajzi, társadalmi és történelmi körülményeket is, amelyek között éltek, vagy élnek hittestvéreink. A világon ma több mint 75 millió evangélikus él. Nagyob- bára szórványban, s csak elvétve egységes tömbökben. A szórványegyházak küzdelmeit és nehézségeit hazai tapasztalatokból is jól ismerjük. Mégis bizonyára fogunk találkozni új és ismeretlen tényezőkkel, amelyek másképpen befolyásolták hittestvéreink egyházi életének alakulását. De ahol egy tömbben élnek evangélikusok, ott sem minden zavartól és problémától mentes az egyházi élet. Ennek megfelelően szeretnénk ezeknek az országoknak evangélikus egyháztörténetéből is némi ízelítőt adni és egyúttal beillesztem a mai társadalmi, gazdasági, esetleg politikai élet feszültségébe, amelyben alakul és formálódik mai sorsuk. Tehát a 75 millió evangélikus sorsa, helyzete, körülménye izgat bennünket és föltételezzük, hogy olvasóink is ugyanilyen izgalommal kísérik nyomon keresésünket és tájékozódásunkat. Izgat bennünket, hogy az öt kontinens lakói hogyan ismerkedtek meg a reformáció tanaival és mikor? Azután milyen fejlődésen mentek keresztül, vagy milyen körülmények között szerveződhettek egyházzá? Persze a világ a reformáció óta hallatlan változásokon ment keresztül. Politikai, gazdasági, nemzeti, hatalmi, társadalmi, stb. érdekek szabdalták fel a régi birodalmakat, kontinenseket osztottak fel a gyarmatosító hatalmak egymás közt, de a felszabadulás. önállósodás élménye is a mögöttünk lévő időszakban lepte meg a népeket. Ebben az összefüggésben hitünk más nemzetiségű ősei nyilván szerepet játszottak, s a nagy változásokon megkereshetjük az evangélikus hit bélyegét is. Egyszóval minden valószínűség szerint nem kell szégyenkeznünk a múlt feltárásánál, mert a fejlődés különböző fázisainál ott fogjuk találni a protestantizmuson belül az evangélikus keresztyéneket is. Legtöbb fogalmunk Európa evangélikusságáról van. Európában 60 millión felül van az evangélikusok száma. És mivel egyházunk hivatalos kapcsolatot tart sok európai evangélikus egyházzal, ezért ezeknek az egyházaknak a dolgairól eddig is számtalan érdeklődésre igényt tartó hirt tudtunk közölni. Gyérek és bizonytalanok azonban azok a híreink, amelyek más kontinensek evangé- liuksairól állnak rendelkezésünkre. Valójában igen keveset tudunk a Latin-Amerikában élő 1 millió, vagy az Ázsiában élő 2 millió, vagy az Afrikában élő több mint 1,5 millió, vagy az Ausztráliában élő 0,5 millió evangélikusról. Amikor ennek a nagy és szép feladatnak nekivágunk, akkor számolunk azzal, hogy ismereteink hiányosak lesznek, vagy egyáltalában nem tudunk bizonyos adatokhoz hozzájutni. De a feladat annál izgalmasabb. A cikksorozat kontinensenként próbálja feldolgozni a fentebb vázolt szempontok alapján az „evangélikus földrajzot”. Nem kell azonban minden országra az érdeklődés reflektor fényét vetítenünk, mert hiszen bőven akad olyan ország, amelyről pillanatnyilag úgy tudjuk, hogy benne egyáltalában nem él evangélikus. De ahol valamelyest is kitapintható egyházi élet, illetőleg evangélikus közösség van, azzal már foglalkozni óhajtunk. Ettől függetlenül a kontinensekről általános tájékoztatást minden esetben adunk. Nyújtsuk ki kezünket s keressük meg a kinyújtott kezet. Dr. Rédey Pál AZ ÜJ LETT EVANGÉLIKUS ÉRSEK A Lett Szövetségi Köztársaság evangélikus egyháza dr. Janis Matulis főlelkészt választotta meg új érsekévé Az 58 éves lelkész a múlt év áprilisában hirtelen elhunyt Peter Kleperis érsek utóda. JÚNIUS KÖZEPÉN LESZ A DÖNTÉS Dr. Mau, a Lutheránus Világszövetség helyettes főtitkára Brazíliába utazott, hogy tanulmányozza a brazíliai helyzetet és az 5. Világgyűlós előkészületeit Porto Alegre-ben. Tapasztalatainak a kiértékelésére június közepén kerül sor és akkor dönt az elnökség, hogy sor kerülhet-e Porto Alegre-ben a világgyűlés megtartására vagy sem. AKIKTŐL BACH TANULT címen folytatódik az orgona- est-sorozat a Bécsikapu téri templomban június 20-án és július 7-én este fél 7 órakor. Orgonái: PESKÓ GYÖRGY Bevezetőt tartanak: Földes Imre és Várnai Péter. Yachel Lindsay amerikai költő: A MEGNEMBOCSÁIHATÓ „Isten nevét ne káromoljátok” Szent Lélek elleni bűn ez: véres hatalomról, mint isteni jogról beszélni és Istent kérni, hogy a háborús vezérek házát őrizze meg, akiknek bűne miatt az emberek megvadulnak és farkasokká válnak ölni a Fehér Irgalom nevében s agyvelővel teleszórni a vértől bűzlő csataterekét, az idegeket és ütőereket szétroncsolni és emberi hússal bevetni a lenemaratott aranyló mezőt, ó rettentő bűn ez! Bármilyen Egyház nevében szép városokat lerombolni és jajgató ólakká változtatni az otthonokat, a menekült sorsára juttatni a gyermekeket, amikor az anyák szíve is megreped és szinte már a halált kívánják ... Bűn ez, Szentlélek elleni bűn mit levezekelni soha nem lehet, mert rettentő bűn Krisztus szent ne.vében rabolni s kővé változtatni érző szíveket... Csaba József fordítása BULI Minden készen volt, — a zsúrasztalon ott tornyosultak a kartonízű bolti sütemények, ott volt a bor —, semmit sem lehetett már csinálni, csak várni. A lány a jelentéktelenek szemérmességével lesimította arasznyi szoknyáját, melyet a, rövid hajjal, a békaemberekre emlékeztető napszemüveggel együtt rátukmáltak a napok, melyekben élt, és várta, amitől bevásárlás közben, a fodrásznál és mindenütt félt, hogy nem jön majd senki, egyáltalán senki. Nézte a borokat szemben az asztalon, átvilágította őket a falikar fénye, és tudta, hogy szülei ugyanarra gondolnak a szomszéd szobában, — hogy egy idő múlva halkan benyitnak majd, mosolyognak, és nem tudnak mit mondani. Ha majd ez is elmúlik — állásba megy, mértéktartóan, de csinosan öltözik, társasutazásokra gyűjt, lemezei és könyvei lesznek, és beszél a gyufához, mielőtt meggyújtaná, — vagy hozzámegy valami rövidlátó, félszeg fiatalemberhez. — De most nem gondolt erre, — már nem szerette volna, ha mégiscsak jön valaki, vannak bajok, amelyek elkésve fordulnának jóra, és már nem lehetne örülni ennek. És mivel nincs olyan vereség, mely mindent összetörne. — eszébe jutott néhány apróság —, az, hogy a süteményeket apránként megeszik majd — a bort, mivel egyikük sem szereti, kiteszik a kis kamrába törött vasalók és üres gyógyszeres üvegek közt áll majd sokáig, — mig a postás, kéményseprő, poharanként megissza, ha erre jár. És azután minden nagyon ismerősnek tűnt. valahol, valakivel ugyanez történt, mint most vele. — Volt egy ember, aki vacsorát készített, és sokakat meghívott, — várt, várt, hogy eljöjjenek, de nem jött senki. — Aztán mi is történt azután? — Valami még volt, de nem tudott rá visszaemlékezni. Felállt, a könyvespolchoz sietett, és lázasan kutatott a könyvek között. Egyre türelmetlenebb lett, a köteteket leszórta a földre, rátaposott a lecsúszott színes boritokra, — pedig máskor szerette és rendbenlartot- ta őket. És akkor eszébe jutott minden. — Egy király volt az, és katonákat küldött, hogy koldusokat, meg csavargókat tereljenek a hivatalosak helyébe. — tgy volt. Figyelmesen nézegetni kezdte a padlót borító könyveket, és amikor észrevette szüleit a félig nyitott ajtóban, rájuk mosolygot. Rendes, igazi mosoly volt, nem bujkált mögötte fájdalom ők meg érezték ezt, és felbátorodva bejöttek hozzá a szobába. Turchányi Sándor ALSÓGÖD Az első magyarországi vasútvonal mentén, Budapest és Vác között nemcsak a duna- parti nyaralók szaporodtak el, hanem éppen a közlekedés jó lehetősége kapcsolta ezt a területet Budapest közelségéhez s növelte a végleg idetelepülök számát. Ezért volt, hogy a század elején Vác is a budapesti egyházmegyéhez tartozott. Az itt elterülő Göd és Szód vidéke egyházilag először a váci lelkész gondozása alatt álló szórvány volt. A letelepedések növekedésével egyre jobban szerveződött az evangélilkusság is, s ma ezen a területen a Göd—Sződi Egyházközség önállóan működik. 1949-ben szerveződtek meg s ma mintegy 400 lélek él a három gócú gyülekezetben. Parochiájuk nincsen, lelkészük Újpesten lakik, de három helyen rendszeresen tartanak minden vasárnap istentiszteletet: Alsógödön és Sződligeten saját templomukban, Felsőgö- dön pedig a református testvérek vendégszeretetéből találtak állandó istentiszteleti helyet. Sződligeten 1948-ban fejezték be templomuk építését. Alsógödön viszont éppen negyven éve, 1929. június 16- án szentelte fel a kis templomot Raffay Sándor püspök. Hat évi gyűjtögetés és ’építő buzgalom után került erre sor, 1 szinte kizárólag a hívek áldozatából. Sütő Jenő építésznek Sándy Gyula által módosított terveit valósították meg. A háború ezt a templomot sem kímélte meg. Tetőzete és belső berendezése elpusztult. A romokból a gyülekezet — helyben alig száz lélek — három éves erőfeszítéssel ismét felépítette szeretett kis hajlékát. Most adnak hálát kegyelete« emlékezéssel a negyven évért.
