Evangélikus Élet, 1969 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1969-06-15 / 24. szám
készpénzzel bérmentesítve bp. n. ORSZÁGOS EVAN G É H ETILAP XXXIV. ÉVFOLYAM 24. SZÁM 1969. június 15. Ára: 2. — Forint Vizsgáznak Teológiánk hallgatói Egyházunkban kialakult rend szerint a püspökök évenként váltják egymást a Teológiai Akadémián folyó vizsgáztató bizottságok élén. Ez év végén rám került a sor, és így alkalmam volt közelebbi tapasztalatot szerezni a professzorok munkájának eredményéről, a hallgatók felkészültségéről, sőt több vonatkozásban a hallgatók gondolkodásmódjáról és beállítottságáról. Háromféle vizsgán elnököltem. Az első éves hallgatók egyévi tanulmányi munka után kötelezve vannak Teológiánkon arra, hogy részt vegyenek az ún. „elsővizsgán”. Ez a vizsga arra szolgál, hogy az első éves hallgatók számot adjanak elsősorban biblia-ismeretükről, a Biblia két eredeti nyelvének, a héber és görög nyelvnek- ismeretéről és még néhány más tárgykörben elért tudásukról. A második év végén van az „alapvizsga”, amely már alaposabb tudást igényel az Ö és Újszövetség egyes könyveinek eredetéről, keletkezésük körülményeiről, az egyes könyvek tartalmáról. Vizsgázniuk kell a másodéves hallgatóknak filozófia- és vallástörténetből is. továbbá az „egyház a társadalomban” nevű tantárgyból. Végül ötévi tanulmány után elérkezik a „szigorlat”, mely már átfogó és részletekbe menő tudást igényel, a . fiatal, teológusoktól. Vizsgáznak az Ó és Újszövetség magyarázatából, hit és erkölcstanból (rendszeres teológia), gyakorlati tantárgyakból (igehirdetés, tanítás, lelkipásztorkodás, istentiszteleti rend és szeretetszolgálat), továbbá egyháztörténetből és egyházjogból. Ha valaki nyomon kíséri ezt a felsorolást, könnyen felismerheti, hogy nem „játék” azoknak a hallgatóknak a munkája, akik Teológiai Akadémiánkon tanulnak és nem olyan tudományokat művelnek professzoraink, amelyek egykönnyen „kirázhatók volnának a professzorok kabát- ujjából”. Megvallom bizonyos szorongással ültem be az első vizsgára és vártam a feleleteket. Szorongásom több okból eredt. Amikor az elsőévesekre gondoltam, az jutott eszembe, hogy közülük legtöbben már nem tanultak 12 éven keresztül „kötelező” hittant, mielőtt a Teológiára kerültek, mivel a hittantanításra ma csak azok jelentkeznek az iskolákban, akik maguk döntöttek így. Világos volt előttem, hogy az első éves teológusoknak sok tekintetben nehezebb dolguk van, ha a professzorok a Biblia ismeretéről faggatják őket, mint nekünk volt annak idején. Az is eszembe jutott, hogy az ún. „klasz- szikus nyelvek”, a héber és a görög nyelv tanulása sem lehetett könnyű ezeknek a fiataloknak, mert tapasztalatom szerint a mai fiatalok gondolkodása könnyebben kapcsolódik a matematikához, a fizikához, a vegytanhoz, vagy biológiához, mint a klasszikus nyelvekhez, Az is átvillant rajtam, hogy professzoraink a Teológiai Akadémián végzett keménymunkájuk mellett, menynyire ,le voltak kötve az elmúlt években és hónapokban közegyházi munkákkal, külföldi és hazai konferenciákon való szolgálatokkal, külföldi vendégekkel és sajtómunkával és emiatt többször kényszerültek bele előadásaik meg nem tartásába. Gondoltam, hogy ez is éreztetni fogja majd hatását a feleleteken. Megmondom egész nyíltan, hogy kezdeti szorongásom, elsősorban a szigorlatozó hallgatók feleletei nyomán, jórészt feloldódott. Örömmel tapasztaltam, hogy a fiatal teológusok többet tudnak, mint amit én a fentiek nyomán vártam tőlük. Több jól végiggondolt, szépen felépített és jelentős tárgyi tudást felmutató feleletet hallottam. Volt olyan felelet, amelynél egy pillanatig sem kételkedtem abban, hogy a profesz- szorok velem együtt kétségtelenül „jeles”-re minősítik. Meglepődtem, hogy az elsőévesek viszonylag milyen szépen fordították a görög szöveget. Az is kitűnt, hogy a vizsgázók tudják: nem „valahol” a világban, nem egy „semleges” területen, nem „senki szigetén” fognak majd szolgálni, hanem abban a magyar evangélikus egyházban, amely a szociálizmust építő Magyar Népköztársaságban él. Voltak természetesen gyengébb feleletek is. A mi Teológiánkon is az a helyzet, mint más akadémiákon és egyetemeken, hogy nem mindenki egyformán szorgalmas és a tálentumok sem egyformán osztatták ki. Arról azonban van több tapasztalatunk. hogy a gyülekezetek életében sokszor olyan lelkészek is jól megállták a helyüket, akik a Teológián „közepesek voltak. Természetesen annak örülnénk a legjobHlRUtfK A VILÁGBAN A Lutheránus Világszövetség genfi sajtószolgálata dr. Paul Hansén titkár jelentése alapján beszámol arról, hogy a Magyarországi Evangélikus Egyház húsvét vasárnapján 16.000 nyugatnémet márkát kitevő összeget gyűjtött Jordánia részére. Egyházunk példáját követve most a jugoszláviai, lengyelországi, és szlovákiai evangélikus egyházakban is folynak hasonló akciók. A Lutherische Monatshefte című hannoveri evangélikus havi folyóirat legutóbbi száma teljes terjedelmében közli legutóbbi németnyelvű kiadványunkat az evangélikus egyház életéről és munkájáról. 700 francia katolikus lelkész levelet intézett V/. Pál pápához, melyben kifogásolják a pápai udvarban és a katolikus egyházban szokásos pompát. Követelik, hogy a katolikus egyház mondjon le gazdagságáról és hatalmi törekvéseiről. A katolikus egyházban kifejtett pompa „ma már elviselhetetlen botrány” — írják levelűkben a papok. ban, ha Teológiánk hallgatói erejük teljes megfeszítésével, lelkiismeretesen és céltudatosan végeznék tanulmányaikat. Azt is örömmel tapasztaltam, hogy professzoraink „igényesek”. Nem nyugodtak bele abba, hogy a fiatalok viszonylag kevesebb egyházi ismerettel jönnek a Teológiára, mint a múltban. A professzorok nem engedtek előadásaik nívójából, sőt még a múlthoz képest gazdagították előadásaikat. Újra és újra hangsúlyozzák, hogy semmit sem engedhetnek a „tudományos” szintből sem önmagunk felé, sem a hallgatók felé, A hallgatók is látják ezt, és legtöbben közülük törekszenek ennek a szintnek az elérésére, illetőleg annak megközelítésé- re. Nem hagyhatom említés nélkül, hogy a szigorlatozó 7 hallgató közül 6 hallgató lelkészcsaládból került ki, tehát „papgyerek”. Ezt magam részéről egyfelől pozitiven értékelem. Ha papgyerekek jönnek a Teológiára, ez azt jelenti, ■ hogy a lelkészek szolgálata és élete, és a lelkészcsaládok légköre nem riasztotta el a papgyerekeket a lelkészi pályától, hanem éppen odavitte. Mi hálával és szeretettel gondolunk azokra a lelkészcsaládokra, amelyekből fiatalok jönnek a Teológiára. Ennek a szómnak azonban van negatív oldala is. Nem jó az, ha csak a lelkészcsaládokbóí kerülnek ki Teológiánk hallgatói. Szükség van arra, hogy jöjjenek az egész gyülekezet területéről. Jöjjenek és szolgáljanak velünk és közöttünk! Az egyház vezetősége reménykedik abban, hogy a vizsgákat megálló teológiai hallgatók lelkésszé avatásuk után nemcsak fejbeli tudással, de meleg, hivő szívvel és értelemmel, és nem utolsósorban hivatástudattal prédikálják majd magyar földön Jézus Krisztus evangéliumát. D. Káldy Zoltán MEGELÉGEDÉS I sten igéje az élet anyagi vonatkozásaiban is útbaigazítást ad. Nem bocsátkozik részletekbe, nem szól bele a piac vagy a kereskedelmi élet forgatagába, de felkészít arra, hogy keresztyén módon forgolódjunk az életben, megadja az alapállást, hogyan tekintsünk a földi javakra, hogyan éljünk azokkal. A Biblia az emberi önzés gyökeréig nyúl: az anyagi kívánságokig. Nem hiába tiltotta már a Tízparancsolatban Isten az önzés és kapzsiság kívánságait. Ugyanakkor Isten adja a valódi nyereség biztos útját a hitben, nemcsak abban az értelemben, hogy az örökéletre vezet, hanem abban az értelemben is, hogy a földi életben erőt és lelki gazdagságot ad. Akinek megvan ez az Istentől nyert kincse, az higgadtan és józanul tekint szét az életben. A megelégedés az élet egyensúlyi helyzetét jelenti. Ebben az ember elégedett a neki adott képességekkel, bibliai hasonlat szerint tálentumoklcal. Isten kezéből fogadja az élet nyújtotta lehetőségeket, s azokat reálisan mérlegeli. Nem feszíti túl kívánságainak és vágyainak húrját, nem telhetetlen, mert a neki járóval, az öt megilletövel beéri, s azzal elégedett. Istentől jövő ajándék az élet minden java. Helyes elosztásában kételkedünk, ha zúgolódunk. Az emberi bűn olykor felborítja a személyes érvényesülésnek, az anyagi javak elosztásának egyensúlyát. Ezért jogos és igazságos ezek bírálata, de alapjában véve érvényes az, hogy Isten gondot visel, táplál, a világra kiterjedő, hatalmas nagy vagyonát, a föld és élet minden gazdagságát fenntartja, élteti és előre vezérli. Minden időben érvényes a zsoltáriró életszemlélete: „Az A LENGYEL EVANGÉLIKUS EGYHÁZ ZSINATÁN A lengyel evangélikus egyház püspöke, dr. A. Wantula, püspöki jelentésében sajnálattal állapította meg egyházának zsinatán, hogy Lengyelországban állandó feszültség van a katolikus egyház és a protestánsok között. Örömmel nyugtázta viszont, hogy az Egyházak Világtanácsával és a Lutheránus Világszövetséggel egyre javulnak kapcsolataik. A lengyel evangélikus egyháznak jelenleg 95 313 tagja van a püspök jelentése szerint, és az elmúlt évben 10 741 gyermek részesült hitoktatásban. A lelkészek száma 93 és 31 hallgató tanul a varsói teológiai akadémián. AZ EISENACHI LUTHER-HÄZAT jelenleg belülről tatarozzák. A régi favázas épület külső rend- behozatala az 1967-es jubileumi évre már elkészült. A Lu- ther-házban főleg Luther iskolaévei és a Cotta-családnál töltött ideje alatti dokumentumokat és kiállítási tárgyakat gyűjtötték össze. Ezenkívül itt helyezték el az egyre bővülő evangélikus paróchia-archí- vum gyűjteményét is. (epd) ELSŐ ROMÁN NYOMTATÁSÚ BIBI,IÁ IMÁDKOZZUNK Mennyei Atyánk, Aki Jézus Krisztusban egészen közelünkbe jöttél és a Szentlélek által naponta munkálkodsz életünkben, köszönjük az új vasárnapot, a harangok hívó hangját és igéd megszólítását. Köszönjük azt is, amikor leleplezed bűneinket, rossz irányba tévedéseinket. Te vagy az út, az igazság és az élet. Taníts bennünket, hogy felismerjünk Téged. Köszönjük, hogy hozzád térhetünk s Te sem maradsz távol. Hálát adunk a jó utakért, melyeket megmutattál már eddig is. Tartsd meg népünket, egyházunkat, gyülekezetünket, szeretteinket s ezt az egész békességre vágyó embervilágot bölcs és jó akaratodban. Ámen. Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm” (Zsolt 23,1). Aki Isten gondviselésének a légkörében él, az megérti, hogy Isten lényege a szeretet, aki pásztorként vezeti az embert és gondoskodik életsorsáról, szinte a maga kezéből táplálja, ugyanakkor pedig az ember lényege a rászorultság, az ajándék átvevése tőle, mert „Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való, és a világosságok Atyjától száll alá, akinél nincs változás, vagy változásnak árnyéka" (Jak 1,17). H a az ember Isten kezéről él, gondviseléséből táplálkozik, mentes a túlzott kívánságtól. A hit gyümölcseként eléri Pál apostol célkitűzését, amely szerint „Valóban nagy nyereség a kegyesség megelégedéssel” (1 Tim 6,6). Ezt az az apostol írja, aki az élet minden területét bejárta. Földrajzilag az akkor ismert egész világon áthajózott, gyalogolt, szekere- zett. Alit királyok fényes palotájában és feküdt a börtön hideg kövén. A farizeus Saul törvény-vallásában nevelkedett fel, s aztán apostolként járta a gyülekezeteket. Megfordult a hatalmas jeruzsálemi gyülekezetben is, de tudott két-há- rom. -embernek is bizonyságot tenni. Ragyogó képességekkel megáldott volt, és mégis sokan szidalmazták. Ez a gazdag életű, ellentmondások között hánykolódó apostol saját élete példája által tudta leírni: „Tudok szűkölködni is, tudok bő- völködni is, mindenfelé mindenben volt részem, jóllakás- ban és éhezésben is, a bővölkö- désben és a szűkölködésben is.” (Fii 4,12). Ez a gazdag életű és sokat megtapasztalt apostol tanít minket is megelégedésre és a túlzott kívánságtól való mentességre. Olyan egyensúlyi helyzetet ajánl, amelyben az ember világosan megérti, hogy amit Isten ad, az nem olyan sok, hogy az emberi szorgalmat és munkát fölöslegessé tenné, de nem is olyan kevés, hogy abból a testvérnek szeretetből ne tudnánk adni. A megelégedés, a földi javak helyes, mértékletes értékelése képezi a Biblia erkölcsét. Jób könyve, vagy annak az Újszövetség-beli gazdagnak a példája. aki vagyonában elbizakodik, hamis biztonságban él, míg rá nem tör a halálban a meg- ítéltetés (Luk 12,15—21), mutatják annak az igazságát, hogy „semmit sem hoztunk a világra, semmit sem vihetünk ki belőle”. Ez lefékezi az emberi önzést, kapzsiságot, telhetetlensé- get, mert mindazt, amit magának összeharácsolt, itt kell hagynia: úgy távozik az életből, ahogy jött. meztelenül, vagyon és kincs nélkül. A z egyensúly felbomlik. amint elhagyja az ember a megelégedést. A megfékezetlen anyagi kívánságok hajszolják az embert, mint egy kegyetlen lovas a lovát. A pénzsóvárgás nemcsak lelket ölő, hanem állandó hajszát jelentő tény is. „Akik pedig meg akarnak gazdagodni, kísértésbe, tőrbe és sok esztelen és káros kívánságba esnek, amelyek az embereket veszedelembe és romlásba döntik”. (1 Tim 6,9) A pénz könyörtelen zsarnok, aki aláveti magát neki, kénytelen logikáját követni. A lelki egyensúly felbomlásának jegyében születik meg a pénzsóvárgás, kapzsiság, harácsolás lelkülete. A minden áron való meggazdagodás táplálja a lopás, sikkasztás, rablás . finom változatait. A minden áron való meggazdagodást Horatius joggal fejezte ki így: „Atkozott éhség az arany után”. Aki bent ég ebben a pokolban, semmi eszközt sem sajnál, csakhogy pénzhez jusson. Ez a bűncselekmények gyökere. A bűnügyi filmek adnak megrázó képet arról, hová tud süllyedni az embertelenség, kegyetlenség mocsarába a bűnöző, akinek alapbaja a lelki egyensúly felbomlása. Ugyanakkor belső erkölcsi romlást, gátlástalanságot, szemérmetlenséget, zül- löttséget hív ki a pénzsóvárgás, s az életút megromlásához, kudarcához, katasztrófájához vezet. L uther Nagy Kátéjában arra figyelmeztet, hogy ne csak a kis tolvajokról, hanem a nagyokról is beszéljünk, akik népeket, fajokat tesznek tönkre. Vannak, akik emberek tömegeit zárták és zárják ki a föld javaiból. A gyarmatosítás bűnei, a gazdagok vagyoni étvágya, a mindenféle embertelenség, amely magához akarja ragadni azt, ami a másiké, Isten ítélete alá. esik: ..Jaj azoknak, akik a házhoz házat ragasztanak, és mezőt foglalnak a mezőkhöz” (És 5,8). A kin eluralkodik a pénzsó- várság, annak a hite is veszélyben van, mert az elhomályosítja Isten igéjét és akaratát. A keresztyén élet akadálya és gátja az anyagiasság, mert megkeményili az embert, nem lesz tekintettel másokra, képtelenné válik közösségi magatartásra és ember szer etetre. A telhetetlenség azért akadálya a keresztyén életnek, mert elhomályosítja Isten igéjét és akaratát, elfelejteti, hogy minden Istentől van és irgalmatlanná, szeretetlenné tesz a felebarát iránt. Az igazi gazdagság nem az. amivel az ember rendelkezik, hanem az, amit nyújt, amivel segít a másikon. Az ajándékozót és az elfogadót a közös szeretet fűzi össze. Így függ össze hit és megelégedés az emberszeretettel, a másokon segítő, cselekvő keresztyénség- gel. D. dr. Ottlyk Ernő ÜJ egyhazszövetség A NÉMET DEMOKRATIKUS KÖZTÁRSASÁGBAN Miután a Német Demokratikus Köztársaság nyolc zsinata megszavazta az új Egyházszövetség megszervezését, ez év őszén összeülhet az alapító közgyűlés. FELVÉTELRE JELENTKEZTEK A PÜNKÖSDISTAK Dél-Amerika második legnagyobb protestáns egyháza, a kereken egymillió hívőt számláló pünkösdista egyház, felvételét kérte az Egyházak Világtanácsába. Manóéi de Mello, a fenti egyház megalapítója részt vett 1968-ban az uppsalai világgyűlésen és azzal indokolta döntését, hogy bár istentiszteleti szempontból az Egyházak Világtanácsa „kerékpáron jár a lökhajtásos repülőgépek korszakában”, a társadalmi élet terén azonban hatalmas munkát végez. ÜJ VEZETŐ PÜSPÖK A NÉMET EVANGÉLIKUSOK ÉLÉN Hans Otto Wölber hamburgi püspök személyében. Helyettesévé D. Hermann Dietzfelbin- ger müncheni püspököt választották. A nyugatnémetországi Egyesült Evangélikusok augsburgi egyetemes zsinatán megválasztották D. H. Lilje püspök utódját a fenti szervezet élén D. POMPA VC STFftliVVStr. A Román Bibliabizottság most adta elsőízben saját nyomtatású Bibliáját a hívek kezébe. Ezt az tette lehetővé, hogy a kormány múlt évben jóváhagyta százezer román nyelvű Szentírás állami nyorr dában való kinyomtatását. A anyagi kiadások fedezéséhez Holland Bibliatársaság gyű; tés útján jelentős összegg< járult hozzá.
