Evangélikus Élet, 1969 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1969-06-08 / 23. szám

KÉSZPÉNZZEL BÉRMENTESÍTVE BP. T8.

XXXIV. ÉVFOLYAM 23. SZÁM 1969. június 8.

Ara: 2. — Forint

A „Sáfárság és evangélizáció” bizottság ülése Addis-Abebában

L

apunk előző számában már közöltük, hogy a Lutheránus Világszövetség „Sáfárság és evangélizáció” bizottsága május 4—10 között tartotta ülését Etiópia fővárosában Addis-Abebaban. Köztudomású, hogy a Lutheránus Világ- szövetségnek több munkabizottsága van, amelyeknek egyike a „Sáfárság és evangélizáció” bizottság. Ezeknek a bizottságoknak az a feladata, hogy a Lutheránus Világszövetség általában hatévenként tartott nagygyűlései között gyakorlatilag végezzék a munkát és folyamatosan készítsék elő a következő nagygyűlést. A „Sáfárság és evangélizáció” Bizottság 1963-ban Helsinkiben megválasztott tagjai az elmúlt években Londonban, Budapestben, Springfieldben, Helsingörben üléseztek és most Addis—Abe- baban jöttek össze. Jelen volt a bizottság valamennyi tagja dr. Herbert Reich hannoveri lelkész elnökletével. Az ülést Gunnar Oestenstad norvég lelkész, a bizottság genfi titkára és dr. Herbert Neve (USA) tanulmányi titkár készítette elő. Az ülésen résztvett dr. André Appel az LVSZ főtitkára is.

A bizottság Addisz-Abeba- ban több irányban dolgozott. Mivel az 1970-ben a braziliái Porto Alegreben tartandó LVSZ Nagygyűlés előtt ez volt a bizottság utolsó ülése, el kellett készíteni egy jelentést a mögöttünk levő hat esztendő bizottsági munkájáról. Ezt az összefoglaló jelentést Oestenstad titkár terjesztette elő. Porto Alegreben ez az összefoglaló jelentés a Nagygyűlés plénuma elé kerül. Nem volt könnyű a jelentés elkészítése, mert az elmúlt hat esztendőben rendkívül sok témával foglalkozott bizottságunk. Érdemes felfigyelnünk arra, hogy a jelentésnek több olyan részlete van, amelyet nyugodtan mondhatunk „magyar hozzájárulásnak”. Különösen három kérdést sikerült az elmúlt években magyar részről hangsúlyossá tenni. Az egyik a „gyülekezet egészének szolgálata”, a másik „a hívők egyetemes papsága” és a harmadik a „gyülekezet szolgálata a társadalomban.” Ezek a témák többször élénk vita keretében kerültek az elmúlt években a bizottság asztalára, sokszor félreértések is adódtak a magyar részről kifejtett álláspont kapcsán, végül is hat év után a bizottság tagjai között nyilvánvalóvá lett, hogy ezekkel a problémákkal nagyon hasznos volt foglalkozni és ezek még továbbra is igényt tartanak arra, hogy az „asztalon maradjanak”.

A bizottsági ülésen a másik nagy téma, amelyről tárgyaltunk ez volt: „Az egyházaknak és a gyülekezeteknek milyen struktúráját kell megtartani és fejleszteni ahhoz, hogy a világban való bizonyságtételre és szolgálatra tudja

hívni és felkészíteni tagjait.” Ezzel a témával két év óta foglalkozott a bizottság. A témát több altémára bontottuk és az elmúlt két esztendőben különböző országok egyházai foglalkoztak a nekik kiadott témával. A magyar és a svéd egyházak tanulmányi csoportjai ezt az altémát kapták: „Mi a szerepe a különböző formájú keresztyén közösségeknek az evangélium hirdetésében?”. Ezt a témát idehaza egy kis tanulmányi csoport dolgozta fel és a dolgozat 1968-ban a Helsingörben tartott bizottsági ülés elé került. Ott 8 újabb kérdést tett fel a bizottság a magyar tanulmányi csoportnak, amelyet feldolgoztunk és ezt követően a teljes dolgozat került ez év márciusában a Genf melletti Cartignyben tartott előkészítő tanulmányi bizottság elé. Ezen dr. Hafen- scher Károly lelkész képviselte a magyar egyházat. Dolgozatunkat — amely 21 oldalra terjedt — angol nyelvű fordításban a genfi központ megkül- dötte bizottságunk valamennyi tagjának. Végül így került a mi munkánk több más egyház dolgozatával együtt a „Sáfárság és evangélizáció” bizottsági ülése elé Addis-Abebaban. önálltatás nélkül elmondhatjuk, hogy a magyar dolgozat nagy feltűnést keltett és sok elismerő szó hangzott el vele kapscolatban. Maga, dr. Neve tanulmányi titkár munkánkat „a legjobbnak” minősítette 9 különböző egyház által beküldött dolgozatok között. Nagy elismeréssel szólt dolgozatunkról dr. Matson amerikai püspök is és sokan mások. Különösen is értékesnek találták dolgozatunkban mindazt, amit a „gyülekezet egészének szolgálatáról”, „az egyház prófétai szolgálatáról”, a „marxista— keresztyén párbeszédről”, végül „a gyülekezet felelőssége az igehirdetésért” mondottunk. Megállapításaink több vonatkozásban eljutnak majd Porto Alegrebe is!

A

ddis-Abebaban a bizottság ülésén több előadás is elhangzott. Néhányat megemlítünk. Nagyon alapos dolgozatot hozott dr. Reich lelkész ezen a címen: „A karizmák és a keresztyén sáfárság”. Else Lehmann nürnbergi gyülekezeti laikus munkás ezen a címen tartott előadást: „A Biblia és az imádság az egyház munkásainak életében”. Igen nagy feltűnést keltett dr. Anderson dolgozata: „Evangélizáció egy új klímában” címen. A dolgozathozó kitűnően elemezte az evangélizációs munka gyengéit, a hagyományos evangélizáció elavultságát és mutatott rá arra, hogy a mi időnkben milyen nagy változáson kell átmennie az evangélizáció szolgálatának, ha el akarja érni a mai embert és segíteni akarja egyházi és világi szolgálatában. Szó volt még arról a kérdésről is, hogy mi „a változó és állandó eleme a kereszErdem Olavi Raustila

finn nagykövet, aki budapesti állomáshelyéről visszatér Helsinkibe, búcsúlátogatásai során D. Káldy Zoltán püspöktől is elköszönt. A Puskin utcai püspöki hivatalban lefolyt beszélgetés baráti meleg hangon folyt, s Káldy püspök hálásan emlékezett mindarra a segítő tevékenységre, amellyel Raustila nagykövet segítette és emelte a finn—magyar egyházi kapcsolatokat. A finn nagykövetségen rendezett búcsúfogadáson egyházunkat D. Káldy Zoltán püspök és D. Koren Emil püspökhelyettes képviselték.

tyén missziónak?”. Erről a kérdésről ez év szeptemberében Észak-Amerikában külön konferenciát is rendeznek, amelyen egyházunk képviseletében dr. Prőhle Károly professzor vesz majd részt.

A bizottsági ülésen az elnök felkérésére igehirdetést végeztem.

I

tt említem meg, hogy Addis- Abeba legnagyobb angol lapja a THE ETHIOPIAN HERALD beszélgetést folytatott velem a bizottsági ülésről, magyarországi evangélikus egyházunkról, továbbá magyar népünk életéről. A lap részletesen hozta az interjút.

Meglátogattuk Addis-Abebaban az „Evangélium Hangja” nevű rádióállomást is, amelyet a Lutheránus Világszövetség létesített. Ez a rádió mintegy 30 ország, számítások szerint több mint egymilliárd ember felé sugározza Isten igéjét. Ezenkívül kulturális műsort is közvetít.

öröm és megtiszteltetés volt számomra az is, hogy vendége lehettem Addis-Abebaban Pataki Jánosnak, a Magyar Nép- köztársaság nagykövetének. Az ő otthona „egy kis Magyarország" volt számomra Etiópiában.

D. Káldy Zoltán

Vendégünk voltAlaja finn püspök

mi Istenünk!” — írták be az emlékkönyvbe. Erkel nagy fája alatt fürödtünk Gyulán, s virágzó lótuszok között úsztunk Hévízen. Békéscsabai lelkészekkel beszélgettek hosszan a nagytemplom árnyékában, s a visegrádi panoráma nyitotta szemüket tájra és történelemre. Ízlelték a piliscsabai szeretetotthon kosztját, s csendben megálltak a tihanyi altemplomban. A gyenesdiási Kaper- naumiban két napig együtt voltak ötven lelkésszel, s Budapesten az Operaház Háry János előadásán ízlelgették, hogy „mi lakik a magyar szívében”. Sétálgattak a pesti aszfalton, nézték az alföld tanyavilágát, gyönyörködtek a pilisi hegyekben s a Balaton vizében.

Mondjanak néhány gondolatot benyomásaikról, kértem őket.

— Egy pillanatfelvételt idézek — mondja Alaja püspök. A Corvin Aruház ruhaosztályán egy paraszt család. Bő szoknyás asszony, bajuszos, csizmás nagyapa. Az asszony serdülő leánya elé tart, reá próbálva egy ruhácskát. Szakértő szemmel nézegeti. A gyermek arcán boldog mosoly. A nagyapa szeme csillog, bajusza meg-megrándul. Ruhát vesz az unokájának! Ez a kép az élet öröméről beszél. Megelégedettségről, s arról a törekvésről, hogy az unokák élete szebb legyen, s éttől megszépül a nagyapák élete is.

— Másik kép az éneklő gyülekezet. Bárhol énekelünk együtt, istentiszteleten vagy bibliaórán, hívekkel vagy lelkészekkel, öregekkel vagy ifjúsággal, az énekszó meglepően erős, szívből jövő. Ügy érzem, az ének többet mond a puszta szónál, s a hit erejéről is tanúskodik.

Á Gyenesdiáson összegyűlt lelkészeknek az ún. „lundi teológia” hatásáról beszélt a finn teológiai gondolkodásban, s ezzel érdekes képet tárt fel a finn egyházban mozgó belső erőkről és irányzatokról. Finnországban probléma a teológiai nevelés és az egyház mindennapi életének egymáshoz nem kötött külön útja, s ezért élénken figyelt arra az egységre, amely nálunk az egyház vezetése, a gyülekezetek élete, s a teológiai professzorok munkája között benyomástkeltően fennáll. Finnországban a teológia egyetemi fakultás. Alaja püspök egyike azoknak, akik javasolták, hogy hívjon életre a finn egyház egy egyetemtől független, önálló egyházi intézményként működő teológiai akadémiát „A magyar példát látva nem félek attól, hogy a teológiai professzorok munkájának tudományos színvonala csökkenne, ha teljes összefüggésben az egyház keretében végeznék szolgálatukat” — mondotta.

Külön érdeklődési területe volt az állam és az egyház viszonya, amely szerte északon, így Finnországban is egyre égetőbb kérdés. Hosszú történelmi egymáshozkapcsoltság- gal mögöttünk — mondotta — ma egyre gyakrabban teszik fel a kérdést nálunk, hogy mi volna, ha ebben a kérdésben null-pontról kellene indulnunk. A magyar egyházban azt tapasztaltam, hogy a teológiai megfontolásokban és a naponta való döntésekben mindig a null-pontig, a kiin- iulásig ásnak vissza, s ez az svangélium hirdetésének ígyedüli feladata. így jutnak ;1 a jó döntésekig, amelyek- íek a lényege ez: befelé ren(Folytatás a 3. oldalon)

Tíz évvel ezelőtt

iktatták be az Északi Egyházkerület felügyelői tisztébe dr. Fekete Zoltán egyetemi tanárt a budavári templomban tartott közgyűlésen. „Az egyház világi vezetői — mondotta az akkor új egyházkerületi felügyelő — munkájuk nagyobb részét az ország gazdasági, politikai és állami életében töltik el és csak kisebb rész jut az egyházi munkára. Ezért jobban látják megváltozott, szocializmust építő rendszerünkben a hívek mai lelki szükségletét, de jobban látják azt is, hogy az ország építése mit követel az egyháztól.” Dr. Fekete Zoltán egyházkerületi felügyelőt szeretettel köszöntjük szolgálatának tíz éves fordulóján.

E héten...

Josef Hromádka

professzort köszöntjük 80. születésnapja alkalmából.

Josef Hromádka a csehországi Hodslavicében született 1889. június 8-án. A „Cseh Evangéliumi Testvéregyház” segédlelkészeként és lelkészeként szolgált 1920-ig, amikor a prágai Húsz János Egyetem teológiai karára hívták meg a rendszeres teológiai tudományok tanszékére. 1939-ben az Egyesült Államokba emigrált és a princetoni teológiai szeminárium tanára lett. Hazájába visszatérve előbb a Húsz János Egyetemen, majd 1950 óta a prágai Comenius Teológiai Főiskolán működik profesz- szorként. A Keresztyén Békekonferencia egyik alapító tagja és hosszú évek óta elnöke. A keresztyén békemozgalomban végzett szolgálatáért Lenin-békedíjat kapót. Többször járt hazánkban s olvasóink is jól ismerik a lapunk hasábjain megjelent nyilatkozataiból, beszédeiből és cikkeiből.

Szeretettel köszöntjük Josef Ilromádkát, a nemzetközileg ismert teológust, a keresztyén békemozgalom kiemelkedő alakját.

IMÁDKOZZUNK

Köszönjük Istenünk, hogy ma is figyelhetünk szavadra, mert ez annak bizonysága is, hogy törődsz velünk. Kérünk, adj nekünk valamit abból a boldog megilletődöttségből, mely néped szívét a közeli szövetségkötés Ígéretére eltöltötte. Tudjuk, hogy szövetségedet Jézus Krisztusban megerősítetted, mindnyájunkra kiterjesztetted. Bűnbánattal valljuk meg, hogy e szövetség ránk eső feltételeit sokszor megszegtük, parancsolataidat figyelmen kívül hagytuk. Éppen a szeretet nagy parancsával, mely valamennyi parancsolatodat magában foglalja, éltünk vissza önzésünkkel vagy közönyösségünkkel. Most mégis úgy érezzük és hisszük, hogy nem vontad meg tőlünk bizalmadat és jóakaratodat. Életünket naponta megáldod, kenyér van az asztalunkon, a békesség lehetősége körülöttünk s bennünk. Szavad is hangzik, szentségeiddel élhetünk. Köszönjük mindezt és kérünk, megvilágosító Szentlelkeddel segíts rajtunk, hogy valóban népedként élhessünk szép világunkban, az Általad egyformán szeretett emberek között, ahol naponta annyi feladatot bízol reánk. Amen.

negyedik a finn püspökök sorában, akik néhány év leforgása alatt hazánkba látogattak egyházunk hivatalos vendégeiként. Jóval fiatalabbpdk; látszik, koránál,, a kedélyé pedig örök-fjatal. A beszélgetést is kedves élccel kezdi.

— Amikor a régi finn törzsek messzi keletről vándorlásuk során mai hazánk határánál útelágazáshoz értek, felnéztek az útjelző táblára, s akik olvasni tudtak, azok elindultak arra, amerre a tábla „Savót” mutatta. A többiek tovább mentek.

így érkeztek a mai savodak Finnország legszebb tájadra, s ezek nem véletlenül büszkék derűjükre és leleményességük- ' re. Ezen a tájon püsipök Osmo Alaja.

— Szép a mi északi hazánk — mondja mosolyogva — s a tóvilág, amely oly változatossá teszi éppen a mikkeli kerületet, valóban a legszebb része Suominak. De úgy látszik az őseink közül, amikor még együtt vándoroltunk az Ural tájain, a magyarok még hamarabb tudtak olvasni mint mi, mert annál az útelágazásnál, ahol „Unkari” volt kiírva, eljöttek erre a gyönyörű földre.

— Gyönyörű országot láttunk, s a benyomásaink is ilyenek. Álmaink és terveink között már régóta szerepelt ez az út. Ezért voltunk oly boldogok, amikor két évvel ezelőtt Káldy püspökkel békeügyben találkozván, meghívást kaptunk. Most, hogy utunk megvalósult, el kell mondanunk, hogy felülmúlta elképzeléseinket. Sokat hallottunk eddig is a magyar barátságról és vendégszeretetről, de nem is gondoltuk, hogy ennyire itthon lehet lenni ebben az országban, ezek között a hit- testvérek között

A püspökné asszony, Aune Alaja — keresztneve magya- rúl így hangzik: Ágnes — hozzáteszi, hogy meglepetten vette észre, milyen sokan vannak a magyar egyházban, akiknek valamilyen közvetlen kapcsolatuk van Finnországgal, finn emberekkel. Itt valóban élénken virul a néprokonság gondolata és érzése.

Nyolc nap alatt hegyet-völ- gyet bejártunk velük. A püspök prédikált az orosházi templomban több mint ezer igehallgató előtt, s csendes áhítattal álltaik meg a badacsonytomaji kis s zórványimah ázban. 1 »Itt énekeltük el: Erős vár a

Fél fejjel magasabb mindnyájunknál és sűrű fekete haja van. Nem északi típus, pedig tősgyökeres finn Osmo Alaja, . Mikkeli. püspöke. Ő a

Osmo Alaja finn püspök és felesége D. Koren Emil esperes társaságában