Evangélikus Élet, 1969 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1969-04-27 / 17. szám
készpénzzel bérmentesítve bp. n. Számoljatok velünk!- Húsz éves a nemzetközi és a magyar békemozgalom Frédéric Joliot-Curie mondotta 1949. április 20-án Párizsban az I. Béke Világkongresszus megnyitásán: „Akik háborút akarnak, azoknak megmondjuk: számoljanak velünk!” Húsz esztendő telt el e szavak elhangzása és a nemzetközi békemozgalom megindulása óta. A két évtized határkövénél a béke híveinek öt világrészben élő hatalmas tábora jubileumi ünnepekre seregük össze, hogy felmérje az eddig megtett utat, az elvégzett munkát, rendezze erőit és szemügyre vegye az előtte álló feladatokat A nemzetközi békemozgalom jubileumába belekapcsolódik az ugyancsak húszesztendős magyar békemozgalom is, amely gyümölcsözően vette ki részét a reá eső feladatokból. De belekapcsolódnak a jubileumi ünnepekbe az egyházak is, mert mind a nemzetközi békemozgalom, mind a magyar békemozgalom szolgálatából kivették részüket, egyfelől úgy, hogy részesei voltak azoknak az áldásoknak, amelyeket a békemozgalom elért, másfelől — elsősorban a szocialista országok egyházai, de a nyugati országokban élő egyházak több kiváló képviselője is — maguk is segítői és munkáiéi voltak a békemozgalom célkitűzéseinek. A békemosgalom indulása A második világháború után — amelyben közel félszáz millió ember halt meg — szinte egyöntetűen szakadt ki szerte a világon a sokat szenvedett emberek szívéből a vágy: „Soha többé ne legyen háború!” Az emberek elborzadtak a halál iszonyatos aratásától, fegyverek füzétől, repülőgépek bombáitól, a sok-sok vér látásától. A csonkák, a bénák, az özvegyek és árvák mind-mind hangos felkiáltójelek voltak és egyben tiltakozások minden újabb háború és vérontás ellen. Mégis voltak, akik nem nyugodtak és újra kezdték veszélyeztetni a béke szent ügyét. Az amerikai és nyugat-európai körök megtagadva azt a szövetséget, amelyet a fasizmus elleni küzdelemben a Szovjet- únióval kötöttek, létrehozták a NATO-t, amelynek be nem vallott, mégis letagadhatatlan célja az volt, hogy erőszakos úton változtassa meg azokat a határokat, amelyek a második világháború után kialakultak. Ezt megelőzően már sokan észrevették Európában, hogy nem jó irányban fejlődnek a dolgok. Ez a felismerés késztette az emberiség békéjéért aggódó tudósok nagy csoportját arra, hogy 1948 nyarának végén a lengyelországi Wroclawban Értelmiségi Világtalálkozót rendezzenek és szervezkedjenek a béke megvédése érdekében. A félszáz orszából jelenlevő ötszáz kiküldött kiáltvánnyal fordult az emberiséghez : „A világ népei nem akarónak háborút és elég erejük van ahhoz, hogy megvédjék a békét és a kultúrát.” Felállították az Értelmiségi Nemzetközi Összekötő Bizottságot, amely 1949. februárjában a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetséggel karöltve felhívást intézett a világ haladó gondolkodású embereihez és szervezeteihez és felszólították őket arra, hogy tartsanak kongresszust Párizsban a béke megőrzése céljából.’ Ezt megelőzően a wroclawi találkozás hatása alatt 1948. szeptember 10-én a magyar értelmiség ismert képviselői a Zeneakadémián tartott ülés után megalakították a Magyar Értelmiség Nemzeti Bizottságát, amely 1949 márciusában állást foglalt a párizsi Világ- kongresszus ' megtartása mellett. így indult el a magyar békemozgalom. Az .1. Béke Világkongresszus 1949. április 20-án nyílt meg Párizsban hetvenkét országból több mint kétezren voltak jelen. (Közben, akik nem kaptak beutazási engedélyt Franciaországba, külön kongresz- szust tartottak Prágában.) A párizsi Világkongresszuson nyilvánvalóvá lett, hogy a béke és háború ügyét a népek nem bízhatják egyszerűen a kormányokra, hanem világszerte olyan közvéleményt kell kialakítani, amely megakadályozza azokat a kormányokat, amelyek felelőtlenül játszanak a béke és háború ügyével, hogy háborút robbanthassanak ki. Itt mondotta Frédéric Joliot- Curie: „Akik háborút akarnak, azoknak megmondjuk: számoljanak velünk!” A párizsi Világkongresszus elítélte a fegyverkezési hajszát, követelte az atomfegyverek betiltását és a háborúval fenyegető katonai egyezmények felszámolását. A 8 tagú magyar küldöttségben ott volt úr. Mihályfi Ernő, az Országos Evangélikus Egyház jelenlegi felügyelője, dr. Vető Lajos evangélikus püspök és dr. Bereczky Albert református püspök. A párizsi I. Béke Világkongresszus után 1949. június 17— 18-án 500 résztvevővel megtartották az I. Magyar Békekongresszust, melyen az egyházakat 25 delegátus képviselte. Mi ma hálával és megbecsüléssel emlékezünk mindazokra, akik fi nemzetközi és a magyar békemozgalmat húsz esztendővel ezelőtt elindították, megszervezték és céljait megjelölték. A bélcemosgalom tevékenysége Nincs elég helyünk arra, hogy a nemzetközi és magyar békemozgalom két évtizedes tevékenységét részleteiben értékeljük. Mégis hangsúlyozzuk azt, hogy a Béke-világtanács és a magyar békemozgalom céltudatos és eredményes munkát végzett el. A Béke-világ- tanács mozgósította azokat a jóakaraté embereket, akik a béke megvédését szent kötelességüknek érezték, ugyanakkor hatalmas munkát fejtett ki azért, hogy akik nem látták a háborús veszélyeket, azokat felvilágosítsák, akik viszont háborút szítottak, azoknak odakiáltsák: „Számoljatok velünk!” Az elmúlt húsz esztendő alatt sokszor forgott veszélyben a béke ügye. 1950 júniusában az Egyesült Államok kormánya kirobbantotta a koreai háborút. Majd jöttek az újabb válságok, a Karib-ten- geren, Vietnamban, Közel-Keleten és még számos helyén a világnak, amelyek mind abból adódtak, hogy az imperializmus helyi háborúkat provokált és indított és így állandóan izgalomban tartotta az emberiséget. A Szovjetúnió és a szocialista államok kormányainak a béke megvédésére • irányuló erőfeszítései mellett a nemzetközi békemozgalmat kell megjelölnünk olyan tényezőként, amely nagymértékben fékezte a háborús gyújtogatókat abban, hogy kirobbantsák a harmadik világháborút. A nagy akciók közül ki kell emelnünk a „Stockholmi Felhívást”, amely 1950. márciusában született. „Követeljük az atomfegyverek betiltását!... Minden jóakaratú embert felszólítunk, írja alá ezt a felhívást.” És ezt a felhívást ötszázmilüó ember írta alá. Aztán bejárta a világot a „Berlini Felhívás”: az öt nagyhatalom kössön békeegyezményt. Az egymást követő Béke Világkongresszusok újra és újra ébresztették az emberiség, a kormányok lelkiismeretét a béke megvédéséért, a háború kiküszöböléséért, az atomfegyverek eltiltásáért, a gyarmati népek felszabadításáért s a népek függetlenségének biztosításáért. Noha a Nemzetközi Békemozgalmon belül is többször támadtak nehézségek, letagadhatatlan tény, hogy pótolhatatlan szolgálatot tett a nemzetközi békemozgalom, benne a magyar békemozgalom is az egész emberiségnek. A nemzetközi békemozgalom és a magyar békemozgalom most sem pihenhet egyetlen pillanatra sem. Még mindig sokat szenvednek az Egyesült Államok agressziójaképpen a vietnami hazafiak, arab menekültek százezrei tengődnek sátrakban, Nyugat-Németország- ban élesztik a fasizmus szellemét és a revansizmus jegyében folyik az újra felfegyverkezés. Az imperializmus újra és újra helyi háborúkat robbant ki és nyugtalanítja a sokat szenvedett emberiséget. Éppen ezért még az eddiginél is jobban, szervezettebben és áldozatosabban kell összefogniuk mindazoknak az öt világrészben, akiknek drága a béke, az élet, az otthon, a mindennapi kenyér, a kultúra és azok a kincsek, amelyeket az emberiség évezredeken keresztül létrehozott, Számoljatok egyházainkkal A béke megvédése érdekében az egyházak is igyekeztek elvégezni feladataikat. Nem mindig elég határozottan és céltudatosan. A szocialista országok egyházai feltétlenül tervszerűbben és határozottabban végezték ezt a munkát, mint általában a nyugati egyházak. Világosan kell látnia valamennyi egyháznak szerte a világon, hogy a béke megvédése érdekében össze kell fogniuk valamennyi jóakaratú emberrel világnézeti különbség nélkül. Csak valamennyi békét akaró és békét munkáló ember összefogásával küszöbölhető ki a háború és valósítható meg a béke. Mi magyar keresztyének szánjuk el magunkat arra a jubileum alkalmából, hogy még céltudatosabban segítjük a magyar békemozgalmat és a nemzetközi békemozgalmat az emberiség békéjének biztosításában. D. Káldy Zoltán Szolgálatban mozgó egyház — Beszélgetés Erkki Karioval — Nagy csütörtökön érkeztünk Magyarországra, így együtt töltehettük a húsvéti ünnepeket a magyar evangélikusokkal, majd egy hétre rá a konfirmáció ünnepét is. Élő nyitva, amelyek között itt az egyház működik. Tudtunk eddig is egyet s mást a magyar egyházról, — hiszen egy megbecsült testvéregyházról van szó — de sok kérdésben felül Erkki Kario a Finn Evangélikus Egyház Tájékoztatásügyi Hivatalának vezetője feleségével és D, Koren Emil esperessel egyházat találtunk, amely határozottan és örömmel ápolja a reformáció örökségét, s megtalálta helyét és feladatát az új társadalomban a maga és Jézus Krisztus evangéliuma számára. Ezeket a szavakat Erkki Kario mondotta, aki feleségével. Maija Karioval együtt két hetet töltött a Magyarországi Evangélikus Egyház vendégeként hazánkban. Erkki Kario a Finn Evangélikus Egyház Tájékoztatásügyi Hivatalának vezetője. Ez a központi hivatal az egyházi híranyagot és közleményeket helyezi el a lapokba s szervezi a rádió és televízió egyházi adásainak programját. Maija Kario pedig Helsinki város összes gyermekgondozó intézményeinek felügyelője. A LVSZ uppsalai nagygyűlésén tagja volt egyháza hivatalos delegációjának is, míg férje az egyházi sajtó kiküldötteként vett ott részt. — Nagyon örülünk Káldy püspök meghívásának — folytatta Erkki Kario — hiszen az a látogatási program, amit Koren Emil kedves barátunk szervezett meg számunkra, valóban megnyitotta a szemünket, hogy meglássuk és megértsük, mennyire mások a körülmények a miénkhez viszokellett vizsgálnunk az ismereteinket és mindenekelőtt alázatosan meg kell vallanunk, hogy sokat kellene önöktől tanulnunk. — Miben kell felülvizsgálni az előzetes elképzeléseiket? — Mindenekelőtt: az egyháznak teljes működési szabadsága van minden reá tartozó területen. Az állam és az egyház viszonyában itt észrevehetően megtalálták a rendkívül jó egyensúlyt — hála az egyházvezetés őszinteségének és világos teológiai gondolkodásának. Az állam és az egyház között a múlt év végén meghosszabított egyezmény megmutatja azt is, hogy az állam ateista ideológiája ellenére kész elfogadni az egyházat munkatársul az emberek iránti szolgálatban. A keresztyén- ség s a marxi ideológia határvonalát világosan meghúzták, amint arra Káldy püspök is rámutatott, de az emberek szolgálata közös találkozópont. Az egyház diakóniai megfogalmazása arra vezet, amint erről az egyházvezetőség előttünk bizonyságot is tett, hogy az egyház megszabadul minden uralkodási vágytól és institu- cionalizmustól. Az egyház állandóan mozgásban van, s IMÁDKOZZUNK Űr Jézus Krisztus! Áldunk téged, hogy megtörted a halál hatalmát, s életet és halhatatlanságot hoztál napvilágra. Tégy minket alkalmassá az örök dicsőségre, amelyet feltámadásoddal szereztél nekünk. Add, hogy meghaljunk a bűnnek, és igaz hittel ragaszkodjunk hozzád, téged kövessünk egész életünkben, a halálon át pedig eljussunk az örök életbe. Amen. EVANGÉLIKUS-REFORMÁTUS PÁRBESZÉD Az Egyházak Világtanácsa, a evangélikus egyházunkat dr. Lutheránus és Református Világszövetség rendezésében evangélikus-református párbeszéd volt április 8—12-ig a svájci Leuenbergben (Basel Pálfy Miklós teológiai profesz- szor, a magyarországi református egyházat pedig dr. Huszti Kálmán teológiai professzor és Kovács Attila, a Zsinati Iroda mellett). Ezen a megbeszélésen osztályvezetője képviselte. megtalálja az új alkalmakat, amelyekben a szolgálatot gyakorolhatja. Továbbá: az önök egyházának a jövője is annak ifjúságában van. Olyan lelkesedést és .bizonyságtevő örömöt, mint amit a konfirmáció napján tapasztaltunk, eddig még sehol sem láttunk. Kiskőröst, Solt- vadkertet, Erdőtelket, Csömört, Rádot sohasem felejtjük el. Szintúgy felejthetetlen marad számunkra a kisbócsai pusztai templomban a gyülekezet szeretetépítő közössége. Vagy Budapesten a kétezres gyülekezet, fiatalok, öregek, férfiak és nők, amint hallgatták Káldy püspök hatalmas evangélium-hirdetését! Vagy azok a fiatalok, akik Missura Tibor otthonában készültek * konfirmációra Vasason. Közülük egy valójában még nem is látott addig evangélikus templomot! Itt valóban megértettük, mit jelent szórványban élni, s ez mennyi munkát, küzdelmet és úton-levést kíván a lelkésztől. Mindezek mellett azt is észrevehettük, hogy milyen közel vannak a lelkészek a gyülekezethez. A testvériesség s a meleg barátság viszonya ez. Bárcsak megértenénk mk Finnországban igazán az önök munkáját s a kisebbségi helyzetből folyó küzdelmeiket, s helyesen tudnánk segíteni ott, ahol tehetjük. Hadd jöjjünk ide máskor is új látásokat kapni! Látogatásaink leginkább Káldy püspök kerületében folytak. Biztosak vagyunk abban, hogy tapasztalataink, ugyanilyenek lettek volna Ott- lyk püspök kerületében is. Hálásak vagyunk, hogy vele its találkozhattunk s beszélgethettünk. ö a családlátogatások nagy fontosságára mutatott rá. A lelkészek továbbképzése, ami az ő vezetése alatt áll, igen tervszerű, s bizonyára, igen hasznos, hiszen egyébként a lelkészek egyedül, egymástól távol működnek. Ebben az összefüggésben is van önöktől mit tanulnunk. Remélhetőleg az egyházban nőni fog az új lelkésznemzedék is. — Mit lehetne tenni véleményük szerint egyházaink kapcsolatának további erősítésére? _— örülünk annak, amit már eddig is tettek, különösen is D. Káldy Zoltán püspök és D, Koren Emil személyes erőfeszítései nyomán. Reméljük « kapcsolatok erősödését a kölcsönösen bővülő látogatásokon keresztül is. A mai magyar egyházat a mi részünkről még mindig nem ismerjük eléggé. Ennek természetesen egyik oka a nyelvi különbözőség, de a mi részünkről fennáll egy elévült szemléleti mód is, amiben meg kellene újulnunk. Fontosnak tartanám, hogy finn nyelven hozzáférhető legyen a magyar evangélikus teológiai és kegyességi irodalom. A testvéregyházi közösséget a magyar és finn gyülekezetek között tudatosan ápolni kellene. — Legyen szabad e lap hasábjain is elküldeni köszöne- tünket mindazokhoz a gyülekezetekhez és mindazon otthonokba, ahol megfordulhattunk s tapasztalhattuk rendkívüli szeretetüket. Nem felejtjük el ezeket a gazdag napokat s a szép Magyarország most közelebb van szívünkhöz, mint bármikor eddig. Isten áldja meg Magyarországot és a szeretett testvéregyházat!
