Evangélikus Élet, 1969 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1969-04-13 / 15. szám

K£8ZP£NZZES» BÉRMENTESÍTVE BP. VS. XXXIV. ÉVFOLYAM 15. SZÁM 1969. április 13. Ára: 2. — Forint Fél évszázad —Dr. Mihályfi Ernő köszönti D. Káldy Zoltánt— Félévszázadot) évfordulókat ünnepelünk mostanában, 50 év előtti történelmi eseményekre emlékezünk, nemzeti eseményekre és nemzetközi eseményekre, amelyek döntő befolyással voltak népünk sorsára, életére, amelyekben benne vannak mai eredmé­nyeink, mai életünk gyökerei, indításai. Napról napra nyomon követjük a fél évszázad előtti 133 nap zúduló eseményeit, a magyar történelem egyik legragyogóbb, leggazdagabb szakaszát. Egyszerre szabadult fel akkor és ka­pott életet minden jó törekvés a kultúra, a művészet, a tudo­mány, a nevelés, a népgazdaság, az emberszeretet, az egész­ségügy területén. Az élet egész területén felszabadultan tört fel, mint bővizű gazdag hőforrás, mindaz, ami népünkben lap­pangva élt. így törtek fel a nép mélyéből a forradalmi művé­szet alkotói és ha a rövid idő engedte, nagyszerű alkotásai. A képzőművészetben az a műfaj bontakozott ki, szinte percek alatt, amely a legközvetlenebb kapcsolatba kerülhetett a nép­pel, a széles tömegekkel: a politikai plakát. Ilyen ragyogó kor­szaka sem azelőtt, sem azóta nem volt a magyar plakátművé­szetnek. Az egyetemeken a haladó tudomány legkiválóbb, azóta nem egy esetben világhírt kivívott forradalmi képviselői kezdték meg előadásaikat. A tudományegyetem nyári félévet szerve­zett, amelynek előadásaira innen, ebből az épületből, az akkori Luther Otthonból jártam be, ennek a tanulmányai évtizedek, fél évszázad után is emlékezetesek. Erre a korra, ennek eseményeire emlékezünk mostanában. S a sok országos esemény között ma, ezen az összejövetelen nagy szeretettel emlékezünk egy 50 év előtti családi eseményre: a Káldy családban kisfiú született. D. Káldy Zoltán, az evangélikus egyház vezető püspöke ma 50 éves. Lehet-e, jogos-e, elképzelhető-e kapcsolatot teremteni az 50 év előtti nemzetmegújító események és e között a szép csa­ládi esemény között. Van-e vajon más kapcsolat is, mind az időbeli egybeesés, a dátumok azonossága? Állítom és nem is nehéz bizonyítani, hogy van kapcsolat, szoros, fontos kapcsolat a dátumok egybeesésén túl is. Nem mindegy, hogy milyen nemzeti állapotban, milyen poli­tikai hangulatban, milyen közvélemény emlékezik ma az 50 ép előtti eseményekre, kik és hogy ünnepük a félévszázados jubileumokat. Tízmilliós népünkből hányán és milyen öröm­mel vesznek részt az emlékezésben, az ünneplésben. S ma valamennyien tudjuk, hogy egész népünk zavartalanul harmonikus nemzeti egységben ünnepel, emlékezik és ugyan­akkor dolgozik közösen, egységben vállalt nagy céljainkért. Es ha ma 50 éve Káldy Zoltánnak kevés aktív szerepe volt abban, ami akkor vele. és körülötte történt, ma megállapíthat­juk, hogy neki a magyar közélet egyik fontos vezető posztján nagy és fontos aktív szerepe volt és van abban, hogy a nem­zeti egység ilyen zavartalanul teljessé alakult, hogy a közös nemzeti célok érdekében ilyen harmonikusan tudunk vala­mennyien együtt dolgozni. Ezekkel a gondolatokkal szeretném én itt most az evangéli­kus egyház valamennyi vezetője és valamennyi tagja nevében nagy szeretettel és tisztelettel köszönteni D. Káldy Zoltán püs­pök urat és a köszöntéssel együtt szeretném köszönni azt a nagy és szép munkát, amit egyházunk élén végez. Családi ünnepre gyűltünk össze, de hogy ez mennyire nem szűk családi ünnep, azt bizonyítja, hogy itt van közöttünk az Egyházügyi Hivatal elnökhelyettese és két munkatársa, nép- köztársaságunk kormányának képviselője. Köszönöm, hogy el­jöttek közénk erre az ünnepi alkalomra. Egyetlen gyanúmnak szeretnék még hangot adni: amikor szemben állok ezzel az ifjú emberrel, felmerül a kétség, való­ban 50 évvel ezelőtt született-e? Szavahihető tanúk és bizonyítékok támasztják alá ezt az adatot s ezért nyugodtan tudomásul vehetjük, hogy 50 év nem „kor”, a meghosszabbodott átlagéletkor századában ez legfel­jebb a teremtő férfikor küszöbe s nem tartalmatlan frázis, ha erőt, egészséget, sok jó munkát, eredményt és sikert kívánunk neki — a következő 50 esztendőre. E héten... Konfirmációi ünnep lesz a legtöbb evangélikus gyülekezetben. A konfirmációról a dr. Pröhle Károly által szerkesztett „Agenda” — a többi kö­zött — ezeket mondja. A konfirmáció mai formájában többrétű cselekmény s jelle­gét meghatározza az, hogy összefüggésben van a gyermekke- resztséggel és az első úrvacsoravétellel. — A gyermekkereszt- ség felől nézve az az alltalom. amelynél a felnőtt gyermek vallást tesz arról, hogy megismerte a keresztségben nyert ke­gyelmet, és hogy ebben a kegyelemben akar járni. S ugyan­csak a gyermekkeresztség felől nézve a Szentlélek vételének alkalma, báj nem egyetlen és nem is feltétlenül első alkalma. Ezért a konfirmandusok vallástétele után következik a Szent­lélek segítségül hívása a gyülekezet énekében, az imádságban és az áldásban. — Az úrvacsora felől nézve az úrvacsorához való bocsátás és az első úrvacsoravétel alkalma. Ebből a szem­pontból külön hangsúly esik a konfirmációi oktatásra és vizs­gára is. Evangélikus egyházunk kezdettől fogva számonkérte az úrvacsorátoktól az evangélikus tanítás alapvető ismeretét s a konfirmációi ünnepen pedig külön hangsúlyt kap az úr­vacsorára bocsátandóknak az a kijelentése, hogy ragaszkodnak az evangélikus egyházhoz és tiszta tanításához. A konfirmációnak tehát két része van: a konfirmációi vizsga és a konfirmációi istentisztelet, amely rendszerint magában taglalja a gyónást és az úrvacsoraoszúst is­KÖSZÖNTÉS Evangélikus egyházunk né­pe és lelkészi kara tisztelettel és szeretettel köszönti D. KÁL­DY ZOLTÁN püspököt, abból az alkalomból, hogy 1969. már­cius 29-én betöltötte 50. élet­évét. Egyházunk lelkészelnökében Isten azt az embert adta ne­künk, aki személyében egyesí­ti az evangéliumhoz való hűsé­get és ugyanakkor a szocializ­must építő magyar néphez és az emberiség békéjéért felelős­séget érző hűséget is. Az alapvető feladat korsza­kunkban az egyház útjának megtalálása, kidolgozása és ki­építése. Ez olyan történelmi feladat, amely nem utánozható más korokból, nem másolható más helyzetekből, hanem ere­deti és önálló tevékenységet igényel. Az Isten igéjén iga­zodó keresztyén lelkiismeret­nek kell döntenie az égető kor­kérdésekben. Ezen a területen végzett kiemelkedő szolgálatot D. Káldy Zoltán püspök. Évről évre lehet követni azt a teoló­giai-szellemi utat, amelyből ki­bontakozódnak életművének jellegzetességei. A fiatal pécsi segédlelkész 1944 nyarán cikksorozatot írt az akkori Evangélikus Életben D. Káldy Zoltán püspök 50 éves Március 29-én töltötte be ötvenedik életévét D. Káldy Zol­tán, a Déli Egyházkerület püspöke, az Országos Egyház rang­idős püspöke. Az Országos Egyházi Iroda tanácstermében kö­szöntötték munkatársai, barátai, az Országos Egyház egyes osztályainak vezetői. A közvetlen légkörben lezajlott baráti együttléten jelen volt dr. Mihályfi Ernő országos felügyelő, D. dr. Ottlyk Ernő püspök. Megjelent a köszöntésen Miklós Imre, az Állami Egyházügyi Hivatal elnökhelyettese, Grnák Károly főosztályvezető és Straub István főosztályvezető-helyet­tes. Ott láttuk Teológiai Akadémiánk teljes tanári karát, dr. Pröhle Károly dékánnal az élen, D. Koren Emil. Mekis Ádám és Várady Lajos espereseket, valamint a budapesti lelkészek közül a közvetlenebb munkatársakat. A délelőtt lezajlott ba­ráti együttléten a házigazda tisztét Karner Ágoston országos főtitkár látta el. Dr. Mihályfi Ernő országos felügyelő köszöntötte az ünne­pelt püspököt, majd Miklós Imre elnökhelyettes mondott me­leg üdvözlő és méltató szavakat, végül D. dr. Ottlyk Ernő püs­pök a Magyarországi Evangélikus Egyház lelkészi kara nevé­ben szólt, kiemelve Káldy püspök életútjának jelentős esemé­nyeit, s hálával emlékezett a közegyházban végzett szolgála­tára. D. Káldy Zoltán püspök a köszöntésekre meleg szavak­kal válaszolt. Szeretettel csatlakozunk az ünneplők' közösségéhez együtt örvendezünk és adunk hálát Istennek az örvendetes határkő­nél, és szeretettel köszöntjük az ünnepelt, mellett — a boldog édesanyát is. ________ Prantner J ózsef államtitkár fogadása D: Káldy Zoltán püspök 50. születésnapja alkalmával Prant­ner József államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke ünnepi vacsorát adott a margitszigeti Nagyszálló különtermé­ben. A vacsorán részt vettek: Miklós Imre az Állami Egyház­ügyi Hivatal elnökhelyettese, Grnák Károly főosztályvezető, továbbá Dr. Bartha Tibor református püspök, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa elnöke, D. dr. Ottlyk Ernő, az Északi Egyházkerület püspöke, Dr. Pröhle Károly a Teológiai Akadémia dékánja, Dr. Pálfy Miklós professzor, az ökumeni­kus Tanács főtitkára, és D. Káldy Zoltánná. Az. ünnepi vacso­rán meleghangú köszöntések hangzottak el, amelyek kifejezői voltak az állam és az evangélikus egyház jó viszonyának. IMÁDKOZZUNK Szerető Istenünk! Köszönjük, hogy az elmúlt héten tanúi le­hettünk végtelen hatalmadnak, mellyel Jézus Krisztust feltá­masztottad a halálból. Add. hogy minden vasárnapunkat, de ezt a mait különösen beragyogja és áthassa a húsvéti öröm fé­nye annyira, hogy még a hétköznapokon is annak örüljünk, hogy minden a mi életünk szebbé-tételéért történt. Ez a húsvéti öröm oldja fel életünk minden szorongását és Szentlelked ereje szabadítson fel az önzés, a félelem és a halál nyomorúsága alól, hogy boldogan dicsérhessük szent neved azok között, akiket körénk rendeltél. A feltámadott Krisztusért ké­rünk, hallgasd meg imádságunkat. Ámen. AZ EVANGÉLIKUSOK SZÁMA 75 MILLIÓ FÖLÖTT Először lépte át a 75 milliót az evangélikus megkeresztelt egyháztagok száma a világon. Az elmúlt évben 600 000-rel nőtt a szám, ami a LVSZ genfi központjának kimutatása sze­rint pontosan 75 006 748. A vi­lág lutheránusságának jelentős része német. Ezen kívül Euró­pában az északi államok ve­zetnek. Amerikában az USA, távolkeleten pedig Indonézia. Amíg néhány területen a lét­szám csökkent, Afrika és Ázsia különböző területein nőtt. ÜJ IGAZGATÓ GENFBEN Dr. Nolde. az Egyházak Vi­lágtanácsa Nemzetközi Ügyek­kel Foglalkozó Bizottságának igazgatója 1968. decemberében nyugalomba Vonult. A genfi ökumenikus- központnak ea az igen fontos bizottságát a jövő­ben Leopoldo Juan Niilus, észt származású dél-amerikai evangélikus ügyvéd fogja irá­nyítani. „Magyari Keresztyénség” cím­mel. Ebben antifasiszta maga­tartással hárítja el a naciona­lizmus és hungarizmus kísér­téseit, amelyek az egyházat szerették volna szolgálatukba állítani. A pécsi segédlelkész jó pásztorként maradt a nyájjal, amikor sokan nyugatra futot­tak. Pécs a legkorábban felsza­badult magyar városok sorába tartozott. A gyülekezet bizalma Káldy Zoltán felé fordult, aki a háború legnehezebb esemé­nyei között is gondozta nyáját, s járta a gettót is súlyos veszé­lyek között. A felszabadulás utáni időben a fiatal pécsi lelkész igehírdetői szolgálatát csakhamar ország­szerte igényelték a gyülekezeti evangélizációkon. Amikor az evangélizáció sodrásában a fő­veszély az volt, hogy a konk­rét eligazítás hiányzott, a gya­korlati keresztyén életfolytatás, az etika szemmértébe háttérbe szorult, Káldy Zoltán érezte ennek a veszélyét, s akkori szolgálataiban is formálódott már az az igehirdető, aki a Szentírás üzenetét az emberi élet széles területén tudja al­kalmazni, aki kilép a szűk pie- tista szemléletből, amely csu­pán a keresztyén élet belső kö­rére vonult vissza. Nem véletlenül választották meg a Tolna-Baranya-i gyüle­kezetek az egyházmegye espe­resének. Beköszöntő beszédére felfigyelt az ország, mert az Evangélikus Élet hasábjain ke­resztül már olyan gondolatok érlelődtek, amelyek előre mu­tatták az egyház útját a szocia­lizmusban. 1954-ben a Hazafias Nép­front országos kongresszusán mint akkori pécsi esperes szó­lalt fel egyházunk nevében, an­nak a jegyében, hogy egyhá­zunk megtalálta a helyét a szo­cializmust építő magyar nép­ben. s a megtalált úthoz hűsé­ges kíván maradni. Az ellenforradalom utáni korszakban, amikor a kibonta­kozás és biztonságos fejlődés állt egyházunk előtt feladat­ként, a Déli Egyházkerület gyü­lekezetei Káldy Zoltán szemé­lyében azt a püspököt találták meg, aki evangélikus egyházá­nak hűséges igehirdetője, s ugyanakkor a szocializmus út­ját járó magyar népnek is hű fia, aki képes elöljárni az út­mutatásban, irányításban és vezetésben. Nem várt könnyű feladat az új püspökre, mert a keskeny úton kellett, járnia mind baloldali, mind jobboldali kísértések között. Valódi két- frontos harc volt ez, amely erő­sen igénybe vette átlagon fe­lül kiemelkedő energiáját. Püspöki beköszöntő beszéde, majd később a pozsonyi Teoló­giai Akadémián díszdoktorrá avatása alkalmából tartott doktori értekezése a két leg­többet idézett írása, amelyek­nek hatása messzire ér egyhá­zunkban. Teológiájának alap- koncepciói bontakozódnak ki belőle. Ennek első pillére az, hogy Luther nyomán Isten igéjét állítja a középpontba. A ma emberének szóló igehirde­tés a szívügye. Megkívánja az - igehirdetőtől, hogy ne rekedjen meg a keresztyén élet belső kö­rénél, hanem szólaltassa meg az ige üzenetét közösségi vo­natkozásban is a nép, a haza, • az emberiség szolgálatának szemmértéke alatt. — Második > pillére az a lutheri tanítás, hogy a keresztyén ember az Isten igéjéhez kötött értelmé­vel dönt politikai kérdésekben. Nem támasztja alá bibliai idé- • zettel döntését, mert nem ■ nyertünk mindenre kinyilat­koztatást. A hivő lelkiismeret . az értelem belátása szerint dönt a világra vonatkozó kér- ' désekben. — Harmadik pillére ennek a koncepciónak az, hogy az egyház igeszolgálatához leg­szorosabban hozzátartozik a diakóniai szolgálat, a keresz­tyén szeretet magatartása. Ez mind a gyülekezeti diakóniá- ■ ban, mind szeretetintézménye- ink szolgálatában, mind a ki­szélesített értelemben vett diá­kon iában valósul meg, amely magába öleli a nagy emberi kollektívumok számára végzett szolgálatot is. Idetartozik szo­cialista hazánk szeretete is és az emberiség békéjéért, hala­dásáért, fejlődéséért érzett fe­lelősség is. Ezek a teológiai fel­ismerések tükröződnek bőven áradó teólógiai munkájában és igehirdetői szolgálatában. Egyházunk teológiai felisme­réseit képviseli nemzetközi egyházi szolgálataiban. Sem a keresztyén ember, sem a világ egyházai nem lehetnek bizony­talankodók korunk döntő kér­déseiben. A háború és béke kérdésében határozottan a bé- ke, a maradás vagy haladás kérdésében határozottan a ha­ladás, a kizsákmányolás vagy emberiesség kérdésében hatá­rozottan az emberiesség olda­lára kell állniuk. Bonyolult nemzetközi helyzetekben, sok­szor nehéz teológiai küzdelmek között képviselte és képviseli D. Káldy Zoltán püspök egyhá­zunk és a magyar protestáns egyházak haladó teológiai fel­ismeréseit. Az a keret, amelyben ez a szolgálat megvalósul az Egyhá­zak Világtanácsa központi bi­zottsági tagsága, a Lutheránus Világszövetség evangélizációs és sáfársági bizottsági tagsága, a Keresztyén Békekonferencia folytatólagos bizottságának tagsága. A Finn Oroszlán Lo­vagrend elsőosztályú parancs­noki keresztjének tulajdonosa. Ezen túlmenően nemzetközi egyházi szolgálata Amerika, Ázsia, Afrika. Európa igen sok országba vezette el. D. Káldy Zoltán püspök a legtöbbet uta­zott evangélikus egyházi em­ber. Egyházunk külügyi mun­kájának irányítója és első dol­gozója. D. Káldy Zoltán püspök ed­dig megtett életútja Isten aján­déka számunkra. Isten nevében kívánunk további eredmény­ben gazdag szolgálatot és sze­mélyes családi boldogságot! D. dr. Ottlyk Enni DR. SIMOJOKI FINN ERSEK A NÉMET DEMOKRATIKUS KÖZTÁRSASÁGBAN A finn evangélikus egyház érseke. D. dr. Martti Simojoki, a Lutheránus Világszövetség alelnöke, feleségével együtt a Német Demokratikus Köztár­saságban járt március első he­tében. Schwerinben felkereste az Egyesült Evangélikus-Lut­heránus Egyház elnökét, D. dr. Niklot Beste püspököt és a schwerini vártemplomban március másodikán tartott is­tentiszteleten tolmácsolta a gyülekezetnek a finn evangé­likusok jókívánságait. Eisenachban D. Mitzenheim püspök vendége volt az érsek, aki ezután meglátogatta a lut­heri reformáció emlékhelyeit. Látogatása végén pedig fogad­ta Simojoki érseket Hans Sei- gewasser, az egyházi ügyek ál­lamtitkára is Frit" Heidler berlini egyházfőtanácsos kísé­retében.

Next

/
Thumbnails
Contents