Evangélikus Élet, 1969 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1969-04-06 / 14. szám

* Táguló látóhatár | Csel 13, (16) 26—39 Napjainkban már aligha találnánk olyan embert, akár váro­son vagy falun élőt. aki nem venne tudomást a világ esemé­nyeiről. Rádió, televízió vagy újságok órákon belül hozzák a hí­reket s mi együtt szorongunk egy-egy természeti csapás vagy szerencsétlenség áldozataival, együtt örülünk egy-egy tudomá­nyos vagy technikai vívmány sikerén. Húsvét 2. ünnepének igéje részlet egy elhangzott prédikáció­ból, melyet Pál apostol Pizidiában mondott el. Az igehirdető egy olyan ponthoz ér, amelynél minden jelenlevő csodálkozva kapja fel a fejét: van valaki, aki feltámad a halálból, aki hit által elnyerhető megigazulást hirdet. A legnagyobb meglepetést azonban a beszéd táguló látóköre okozta: megérezték, hogy ha Pál igazat hirdet, akkor ez már nemcsak a zsidó nép történetének egy újabb fejezetét jelenti, hanem minden nép­nek és nemzedéknek szóló rendkívüli, egyedülálló üzenetet. A keresztyén ember magáénak akarja vallani Krisztust, akire fölépül egész hite, aki kiválasztottságának biztositéka. Az üze­net ma is minden népnek és minden nemzedéknek szól rend­kívüli tartalmával. Tartalma nem teológiai tantétel, hanem szo­katlan, tapasztalatainknak ellentmondó hir: VALAKI FELTÁMADT. „A halál az élet legnagyobb reali­tása” — vallották emberek minden korban. A halállal nem le­het játszani, teológiai tantételeket állítani ellenében: Mózes is meghalt, Dávid is, Buddha is, Mohamed is, de még a Jézus ál­tal föltámasztott Lázár is. Emlékük él, béke poraikra — vall­juk. Valaki feltámadt Jeruzsálemben és nem halt meg többé, hanem él! Ez minden kor, minden embere számára szokatlan, furcsa és hihetetlennek látszó híradás. A mi korunk ismeri a klinikai halál állapotát, amelyből szívmasszázzsal, elektromos árammal és egyéb orvosi beavatkozással életre lehet kelteni még a beteget. Ugyancsak ismerjük a szív- és szervátültetések eljárásait, melyekkel esetleg meghosszabbítható a beteg élete. Nem ismerjük azonban a feltámadás lehetőségét. A keresztyén- séget évszázadok óta éltető hit ismerheti fel egyedül ennek a híradásnak nagyszerűségét és igazságát. Valaki feltámadt és él! A keresztyénségnek nem fantomja van, vagy kényszerképzetei, hanem élő Ura, akit követhet. Ezt nem azért mondjuk, mert húsvét van, vagy mert sokan mondják, hanem Mert mi is ehhez az Űrhoz imádkozunk s szeretetét igyekszünk tovább adni. Nem a Krisztusra való emlékezés, hanem ö maga válik erő­forrásunkká, útmutatónkká, vigasztalónkká. „Krisztus feltá­madt” — ez minden. A halál fölött győz az Élet s ez a hír min­den ember, minden múlandósággal vívódó ember számára hangzik. VALAKI MEGBOCSÁT. Joggal kérdezheti bárki: változta­tott-e ez a szokatlan hír az embervilág életén? Bizony nem annyira, amennyire lehetne: de kétségtelenül változtatott. 'Sze­rencsétlenség, önzés volt és van ma is. Bünbocsánatot adó, éle­teket formáló Krisztus nem volt, de ma Szentlelkével munkál­kodik közöttünk. S ennek következményeit ismeri mindaz, aki lelkiismeretének nyomása alól szabadult már s így, felszabadult szívvel indult embertestvérei közé. VALAKI MEGBÍZÁST AD. Hogy mit is változott a világ az első Húsvét óta, erre most kell felelnünk: nincs megbízatás nélküli ember, aki nagypéntek és húsvét üzenetét megérzi. A feltámadás örömét, a bűnbocsánat felszabadultságát senki nem tarthatja meg magának. Sietőssé válnak a tanítványi léptek húsvét után. A világ mai égető kérdéseinek láttán is sietőssé kell válnia lépteinknek: háborúk veszélye, társadalmi igazság­talanságok, semmivel nem indokolható gyűlölködés különböző fajhoz tartozó emberek között, széthulló családi közösségek, la­zuló munkaerkölcs, gyengülő felelősségtudat. — mind-mind oda vezet. Aki megbízást ad a szolgálatra és szeretetre mindnyá­junknak. Szirmai Zoltán — Húsvét ünnepén az oltár- terítő színe: fehér. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Mk 16, 1—8: az igehirdetés alap- igéje: 1 Kor 15, 10—20. A dél­utáni istentisztelet alapigéje: 4ób 19, 25—26. — Húsvét 2. napján az ol­tárterítő színe: fehér. A dél­előtti istentisztelet oltári igé­je: Lk 24, 13—35; az igehirde­tés alapigéje: Cs 13, (16) 26— 39. A délutáni istentisztelet alapigéje: 5 Móz 32, 39—40. — KESZÖHIDEGK1?T. Feb­ruár 25—20>-án böjti istentisz­teleteket végzett Bohus Imre fóti lelkész. — BELECSKA. Két böjti es­tén hirdette Isten igéjét Tiha­nyi János egyházaskozári lel­kész. — DUNAEGYHAZA. Böjt második vasárnapján Bohus Imre fóti lelkész tartott elő­adást „Az egyház a világban” címen. — SIKLÓS. A magyarbólyi gyülekezet társgyülekezetében február 25—26-án böjti szolgá­latokat végzett Németh István szekszárdi lelkész. — MAGYARBÖLY. Március 11—12-én Zászkaliczky Péter csabdi-i lelkész szolgált. — GYULA. A gyülekezet szeretetvendégségén Kiss György békéscsabai lelkész tartott előadást. — NYÁREGYHAZA. Febru­ár 16-án szeretetvendégség ke­retében Bencze Imre kelenföl­di lelkész szolgált. — MEZÖBERÉNY II. A böjt első vasárnapján tartott szere- tetvendégségen Kiss György békéscsabai lelkész szolgált — ASZOD. Február 25-én Keve Lajos ikladi lelkész vég­zett vendégszolgálatot. — CSŐVÁR. A böjti vallá­sos esteken Ruttkay Elemér budahegyvidéki és Madocsai Miklós budavári lelkészek hir­dették Isten igéjét. — KONDOROS. Böjt első vasárnapján Povázsay Mihály békéscsabai lelkész hirdette az igét * — ACSA. A böjti Igehirde­tés-sorozat keretében Gerhát Sándor galgagutai, Tóth Ka­roly pilisi, Keveházi László pi­lisi és Kiszely Sándor csővári lelkészek szolgáltak. — BÉKÉSCSABA. A férfiak számára rendezett szeretet- vendégségen Fábry István me- zőberényi lelkész szolgált — BOCSA. Böjt második vasárnapján Káposzta Lajos soltvadkerti lelkész szolgált vallásos est keretében. — SZARV AS-ŰJTEMP- LOM. Február 16-án, szeretet­vendégség keretében Fecske Pál nagyszénás! lelkész tartott előadást „A keresztyén család” címen. — PENC. A csővári gyüle­kezet filiájában március 7-én Csengödy László budahegyvi­déki lelkész szolgált — HALÁLOZÁS. Vígh Fe­renc 78 éves korában Martfűn váratlanul elhunyt február 24-én. Benne özvegye, a tisza- földvári gyülekezet buzgó tag­ja, hűséges hitvestársát gyá­szolja. „Az igaznak emlékeze­te áldott.” — Märtz Károly, a pestúj­helyi gyülekezet volt gondno­ka és haláláig hűséges pres­bitere, rövid, de súlyos szen­vedés után 84 éves korában elhunyt. „Jól vagyon, jó és hű szolgám, kévésén voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe.” — Pipis Sámuel február 26- án, 71 éves korában hirtelen el­hunyt Hamvasztás utáni bú­csúztatása március 20-án volt a Farkasréti temetőben nagy részvét mellett A temetési szolgálatot dr. H. Gaudy László ny. lelkész végezte. Istentiszteleti rend Budapesten, 1969. április 6-án, húsvét ünnepén Deák tér de. 9. (úrv) dr. Hafen- scher Károly, de. 11. (úrv) D. Kál- dy Zoltán, du. 6. Trajtler Gábor. Fasor de. fél 10. (úrv) D. Koren Emil, de. 11. (úrv) D. Koren Emil, du. 6. D. Koren Emil. Dózsa György út de. fél 10. (úrv) Szirmai Zoltán. Üllői út 24. de. fél 11. Ka­rácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57,'b. de. 10. (szlovák—úrv) Ara­di. András, de. 12. (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 11. (úrv) dr. Ré- dey Pál, du. 6. Bándi Sándor. Kő­bánya de. 10. (úrv) Veöreös Imre. Utász u. de. 9. (űrv) Veöreös Imre. Vajda Péter u. de. fél 12. (úrv) Veöres Imre. Zugló de. 11. (úrv) Boros Károly. Rákosfalva de. 8. (úrv) Boros Károly. Gyarmat u. de. fél 10. (úrv) Boros Károly. Fó­ti út de. 11. Benczúr László. Váci út de. 8. Benczúr László. Frange- pán u. de. fél 10. Benczúr László. Újpest de. 10. (úrv) Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyu­la. Soroksár-Üjtelep de. fel 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 11. Matuz László. Pestújhely de. 10. Kürtösi Kálmán. Rákospalota MAV-telep de. 8. Rákospalota Nagytemplon de. 10. (úrv) Rákos­Budapesten, 1969. április Deák tér de. 9. (német—úrv) dr. Nagy Gyula, de. 11. (úrv) dr. Ké­kén András, du. 6. dr. Hafenscher Károly. Fasor de. fél 10. Szirmai Zoltán, de. 11. (úrv) Szirmai Zol­tán, du. 6. Szirmai Zoltán. Dózsa György út de. fél 10. D. Koren Emil. Üllői út 24. de. fél 11. Kará­csony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57 b. de. 10. (szlovák—úrv) Aradi András, de. . 12. (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 11. (úrv) Bándi Sándor, du. 6. Bándi Sándor. Kő­bánya de. 10. (úrv) Veöreös Imre. Utász u. de. 9. (úrv) Sülé Károly. Vajda Péter u. de. fél 12. (úrv) .Sü­lé Károly. Zugló de. 11. (urv) Bí­zik László. Gyarmat u. de. fél 10. Bízik László. Fóti út de. 11. Soly­már Péter, Váci út de. 8. Solymár Péter. Frangepán u. de. fél 10. Solymár Péter. Újpest de. 10. (úrv) Blázy Lajos, Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula. Soroksár-Üjtelep de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 11. Matuz László. Pestújhely de. 10. Kürtösi Kálmán. Rákospa­lota MAV-telep de. 8. Rákospalota palota Kistemplom du. 3. Rákos­szentmihály de. fél 11. Krxner Ágoston. Sashálóm de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11. du. fél 3. Kistar- csa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Békés József. Rákoshegy de. 9. Rákosli­get de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11, du. 3. Bécsikapu tér de. 9. (úrv) D. Dr. Ottlyk Ernő, de. 11. (úrv) Várady Lajos, du. 6. (úrv) Reuss András. Torockó tér de. fél 9. (úrv) Ma­docsai Miklósi Óbuda de. 10. (úrv) Fülöp Dezső, du. .3. Fiilöp Dezső. XII. Tarcsay .Vilmos u. de. 9. Csengödy László, de. 11. D. Dr. Ottlyk Ernő, du. fél 7. Ruttkay Elemér. Pesthidegkút de. fél 11. Ruttkay Elemér. Kelenföld de. 8. (úrv) Bencze Imre, de. fél 10. Ben­cze Imre, de. 11. (úrv) Bencze Im­re, du. 6. dr. Rezessy Zoltán. Né­metvölgyi út de. 9. (urv) dr. Re­zessy Zoltán. Albertfalva de. 7. Visontai Róbert. Nagytétény de. fél 9.. Kelenvölgy de. 9. Vison­tai Róbert. Budafok de. 11. Vison­tai Róbert. Budaörs du. 3. Visontái Róbert. Törökbálint du. fél 5. Vi­sontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. 11. (úrv.) 7-én, husvét 2. napján Nagytemplom de. 10. Rákospalota Kistemplom du. 3. Rákosszentmi­hály de. fél 11. Karrier Ágoston. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11, du. fél 3. Kistarcsa de, 9. Rákoscsaba de. 9. Békés József. Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11, du. 3. Bécsikapu tér de. 9. (úrv) Reuss András, de. fél 11. (német—úrv) Várady Lajos, de. 11. (úrv) Mado­csai Miklós, -du. 6. Madocsai Mik­lós. Torockó tér de. fél 9. Várady Lajos. Óbuda de. 10. (úrv) dr. Vá­mos József, du. 5. dr. Vámos Jó­zsef. XII. Tarcsay Vilmos u. de. 9. Takács József, de. 11. Takács Jór zsef, du. fél 7. Csengödy László. Pesthidegkút de. fél 11. Csengödy László. Kelenföld de. 8. (úrv) dr. Rezessy Zoltán, de. 11. (úrv.) dr. Rezessy Zoltán, du. 6. Bencze Im­re. Németvölgyi út de. 9. Bencze Imre. Kelenvölgy de. 9. Visontai Robert. Budafok de. 11. Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Cse­pel de. 11. Anna-Maija Raittila versei: HÚSVÉTI ERDŐ Amikor láttam, hogyan futnak a Mesterüket temetők mezítláb a kőgörgetegben, s madarak sikoltoztak, borzalomtól fekete fatönkök, szivárványfényű harangok és finom fuvolák — akkor bennem a szikin meghasadt EMMA Ló Nem merték megkérdezni, ká vagy Te" S hirtelen, olyan hirtelen nyomodat vesztették. Villant köntösöd, s már messze jártál. előresiettél, Dicsőséges, más bezárt ajtók felé. Nem merték megkérdezni, ki vagy Te? Ügy sugárzott az a szent kéz az asztalon, s mindent betöltő fényben a megtört kenyér. Ford: Tűrmezei Erzsébet — BUNDÁK, srőrroeganérok, kucsmák Somogyi szűcsnél, Bp. V.. Kossuth Lajos u. 1. sz. az udvar­ban. — SÍRKŐ eladás nagy választék­ban, Schrődl Ferenc kőfaragó mes­ter. Bp„ in. Pomázi út 19965 hrsz. óbudai temető mögött, 60-as autó­busz végállomás. — IDŐS személynek életjáradé­kot fizetnék lakásért. „Kölcsönös bizalom” jeligére a kiadóhivatalba. — FŐZNI-SÜTNI megtanulhat mindenki kitűnően, korszerűen — hetenként kétszer, hat hét alatt magánórákon, egyéni oktatással az Élelmezési Középiskola volt veze­tőjénél: DK. KOLMANNÉNAL, BpesL, VI., Lenin krt. 8S. V. 40. Telefon: 1U—568. ,„.. (én vagyok) az Élő; pe­dig halott valék, és imé élek Örökkön örökké Ámen, és ná­lam vannak a pokolnak és a halálnak kulcsai”. (Jel 1, 18.) HÜSVÉTVASÁRNAP. — „örvendezett a sokaság, hogy szabad akaratukból adtak; mert tiszta szívből adakoztak az Ümak”. (1 Krön. 29, 9.) Mennyire hiányzik az örvende­zés az életünkből! Mert örven­dezés helyett sokszor inkább aggodalmaskodó keresztyének vagyunk. Máskor meg a bi­zonytalanság lesz úrrá rajtunk. Sokszor félelem fogja el a szí­vünket. Isten azért adta az el­ső nagypénteket és az első hús­vét csodáját, hogy az ember megszabaduljon a félelemtől, a bizonytalanságtól és az aggo­dalmaskodástól, s örvendezés­sel teljen meg a szíve és élete. Isten ezen a mostani húsvéton minket is örvendező gyerme­keivé akar tenni Urunk halála és diadalmas feltámadása ál­IIÜSVÉT 2. NAPJA. — „Tá­bort járok házam körül”. (Zak 9, 8.) A húsvéti feltámadás cso­dája megteremti az új élet le­hetőségét a ma embere számá­ra is. Jézus Krisztus feltámadá­sa által meg akarja újítani a mi szívünket és életünket is. Üj, szilárd hitet ad, hogy tud­junk benne mindenkor szilár­dan hinni, s új, erős szeretet­tel tölti meg szívünkét, hogy egész életünk a jó szolgálat, a szeretet, a segítés alkalma le­gyen. Járjunk ebben a Krisz­tustól kapott megújított élet­ben, hitben es szeretetben! KEDD. — „Az Ür Isten lelke van én rajtam, mert felkent en­gem az Ür, hogy a szegények­nek evangéliumot hirdessek; elküldött, hogy bekössem a megtört szivúeket, hogy hir­dessek a foglyoknak szabadu­lást, és a megkötözötteknek megoldást”. (Es 61, 1.) Nagyon is ismerős ez az ige Jézus Krisztus küldetésével kapcso­latban. Mindaz, amit Esaiás próféta jövendölt, Jézus Krisz­tus életében beteljesült De vajon elvégezzük-e ugyanezt a munkát mi is, Jézus Krisztus mai követei, szolgai és tanít­ványai? Mert Jézus Krisztus a szolgálatot bízta reánk, s ebbe nemcsak az evangélium hirde­tése tartozik bele, hanem a szeretetszolgálat is. A másik ember az időnket kezünk se­gítségét és szívünk szeretetét '•árja tőlünk. Vajon teljesít- jük-e küldetésünket, csalá­dunkban, munkahelyünkön, hazánkban és a világban? lentumot elássuk, ha befelé forduló emberek vagyunk csu­pán, nyilván csak szégyenére vagyunk Istennek. Ügy gyako­roljuk magunkat a szeretet cselekedeteiben, hogy minket látva Isten szeretete, segitése legyen nyilvánvaló az öt kere­ső ember előtt CSÜTÖRTÖK. — „Kiáltánk azért az Űrhöz, a mi Atyáink Istenéhez, és meghallgatta az Ür a mi szánkat, és megtekin­tette a mi nyomorúságunkat”. (5 Móz. 26, 7.) Isten a mai na­pon az imádságra serkent min­ket Nem gyengeség az imád­ság, hanem erő a számunkra, mert bár a mi erőtlenségünket fejezi ki, mégis Isten erejét gondoskodását és szeretetét te­szi nyilvánvalóvá a számunk­ra Se a jó, se a rossz napok­ban ne feledkezzünk meg az imádság erőt adó lehetőségé­ről! PÉNTEK. — „Adjad fiam a te szívedet nékem, és a te sze­meid az én utaimat megőriz­zék”. (Péld 23, 26.) A szív és a szem kapcsolatát említi az ige. A szív mindig Isten felé for­dul, a szem pedig megtanít minket a másik emberen való segítésre. Ha kitárjuk szívün­ket Isten előtt és hiszünk ben­ne, kitárulkozik az életünk az emberek és a világ problémái előtt is. Járjunk nyitott szem­mel a világban, hogy meglás­suk a másokon való segítés számos alkalmát. A hivő szív­ós a nyitott szem életünket cse­lekvő életté teszi. SZOMBAT. — „Mi csak teg­napiak vagyunk es semmit sem tudunk, mert a mi nap­jaink csak árnyék e földön”. (Jób 8, 9.) Jézus Krisztus, a Meghalt és Feltámadott szün­telenül az emberért tett min­dent. Szeretete beragyogja az életünket, s esendő, tökéletlen segítésünk csupán árnyék az ö fényében. Könyörögjünk azért, hogy Isten maga tegyen minket Egyszülöttjének, a diadalmasan Feltámadottnak az eszközeivé, hogy megtapasztalt szereteté- ért mi is szeretettel és megér­téssel tudjunk áz emberek felé fordulni, s életünk így magasz­talja Öt Harkányi László* EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Országos Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztőbizottság SZERDA. — „És e város lesz nekem híremre, nevemre, örö­mömre és dicséretemre e föld­nek minden nemzetsége előtt”. (Jer. 33, 9.) Sok fordul meg a szavainkon, cselekedeteinken és életünkön! Nemcsak az. hogy minket jó vagy rossz em­bernek tartanak, akik haszná­ra, vagy kárára vannak az em­beriségnek, a társadalomnak, hanem a mi életünkön fordul meg az is, hogy vajon hogyan vélekedik a másik ember a ke- resztyénségről, s magáról Isten­ről. Vájjon dicséretére, vagy szégyenére vagyunk-e a meny- nyei Atyának? Ha a kapott tá­Felelős szerkesztő és kiadó: D. Korén Emil Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VIII., Puskin u. 12. Telefon: 142—0T4 Csekkszámlaszám: 20.412—vm. Előfizetési ár: egy évre 90,— F* Árusítja a Magyar Posta Index 25 211 68.5253 Athenaeum Nyomda, Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla igazgató Anatole France egyik regé­nyében érdekesen és részlete­sen írt arról, hogy a nagy ró­mai birodalom előtt a kérész- tyénség jelentéktelen mozga­lomnak látszott. A könyv szól Pilátusról, aki már Rómában él fényes palotájában és szó­rakozással tölti napjait. Boroz­gatás közben egyik barátja kérdezi meg a volt kormány­zót: „Emlékszel-e még a názá­reti Jézusra, akit a tömeg ha­lálra ítélt és a te jóváhagyá­soddal keresztfára került?” Pilátus a márványasztalra teszi szépen csiszolt üvegpoha­rát és így válaszol: — Nem emlékszem! A feltámadás ténye nélkül regévé, legendává lett volna Jézus alakja. Ha Jézus ki nem lép a sírból, szülők mesélték volna a gyermekeiknek róla és a mese így kezdődött volna: Hol volt, hol nem volt... Hol volt, hol nem volt egy csodaorvos, aki halálos bete­geket gyógyított. Hol volt, hol nem volt egy csodás hős, aki szembe nézett a halállal. Hol volt, hol nem volt egy bölcs tanító, aki úgy tudott tanítani, Ho! volt, hol nem volt? mint senki más a világon. De Jézus feltámadott! Hi­tünk alaptétele ez. Nem úgy van, hogy a biblia tanítása alapján megalkottunk néhány hittételt, mint például a hit ál­tal való megigazulás tanát és még sok mást és ezek között az egyik a Jézus feltámadásá­ról szóló hittételünk. Jézus feltámadása az alaptételünk, az a szilárd pont, amelytől függ az összes többi hitünk­kel kapcsolatos tanítás. Ünnepi szárunk egyik cik­ke részletezi, hogy Pál apostol tanítása a feltámadásról (l. Kor. 15) akkor íródott, amikor még jól ellenőrizhető volt a feltámadásról szóló híradás! Pál tanítása szerint, ha Jézus fel nem támadott, hiábavaló a hitünk, hiábavaló az igehir­detésünk. Akkor nyugodtan be lehet zárni a temploipokat és kezdjük a mesét: hol volt, hol nem volt. Ellenőrizhető és nyomon követhető, ami történt! Mária Magdaléna boldog híradása után Péter és János futnak az utcán végig, ahogyan a lábuk bírta, egészen a teme­tőig, azután vissza abba a kis házba, ahol laktak. Az em- maxisi tanítványok az éj sötét­jében kelnek útra, hogy a bol­dog hírt társaiknak tovább ad­hassák. És a csodálatos megje­lenések! A tanítványok meg­újulnák, többé nem félnek! Valami különös és csodálatos megújuláson mennek át. Mindezt megmagyarázni me­sékkel, nem lehet. A mese nem ad erőt, nem újít meg, legfeljebb szórakoztat. Mesék alapján nem nőtt volna az egyház. Ideje volna felmérni, hogy a növekvő egy­ház tagjai hogyan tanulták meg, hogy ki is az ember? Mit jelent az emberi méltóság? Hogyan becsülték meg a nőt, aki addig csak rabszolga volt, Hogyan értették meg a szol­gáló szeretet lényegét, amit ma így fogalmazunk meg mo­dern nyelven: Emberi méltó­ságunk annyit ér, amennyi kö­zösségi tényező van bennünk! Jézus feltámadása nemcsak a hitünknek ad alapot, hanem életre kelti szeretetünket is, mégpedig úgy, hogy annak ál­landó munkaterületet jelöl ki. A szeretet, hacsak valahol a levegőben „lebeg”, nem szere­tet. A szeretet Isten jelenlété­nek a jele. Isten a szeretet cselekedeteiben mindig ott van, mint ahogyan a nap minden sugárzásban fellelhető. Jézus feltámadása életre kel­ti a reménységünket is. A re­ménység nem ok nélkül támad. A tétlen keresztyének elöbb- utóbb elvesztik a reménységü­ket. A reménység a szeretet és szolgálat gyümölcse. Mi keresztyének a Feltámadott által hiszünk, szeretünk és reménykedünk. Több zsoltár - vers beszél arról, hogy re­ménységünk az Istenben van, A reménység Istene pedig az élet Istene. A szivünk csordul­tig van az Istentől kapott élet szeretetével és tiszteletével. Húsvétk.or nincs helye a me­sének. Húsaiéikor hitünket valljuk meg: Bizomi feltáma­dott az Űr! Fülöp Dezső a

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents