Evangélikus Élet, 1969 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1969-04-06 / 14. szám

Három ütem 3. Egymásért A keresztyén élet az Isten előtti egyedüllétben születik. A .■első szobának abban a titkos csendjében, amelyben áldásért tusakodik a lélek. Az egyedüllétnek ezt az első ütemét követi a második: Krisztus tanítványai együtt hallgatják Uruk szavát, együtt részesednek az úrvacsorában és együtt élik át testvér­voltuk örömét. A harmadik ütem: a szolgálat üteme. Egyedül — együtt — egymásért — ez a keresztyén élet belső ritmusa. A harmadik ütem nélkül értelmét veszíti az első kettő is. Mert mit ér az Istenhez forduló imádság, a teli templom, ha ebből nem fakad másoknak szolgáló élet? Már az ótestamentum prófétái kemény hangon fordultak szembe az önmagáért való kegyességgel, amely nem szaba­dítja fel a szeretet erőit. (És 1, 10—17) Jézus példázatában ki­pellengérezi azt a papot és lévitát, akik a templomba igyekezve nem segítenek bajba jutott felebarátukon. Pál apostol azt írja, hogy szeretet nélkül a hegyeket mozgató hit sem ér semmit. Jakab pedig halottnak nevezi azt a hitet, amelyből hiányzik a cselekedet. A történelem arról tanúskodik, hogy az egyház sokszor ki­hagyta a szolgálat ütemét. A középkorban volt ez talán a leg­szembetűnőbb, amikor nem volt hiány imádságokban és tele voltak a templomok, de a reformációnak kellett jönnie, hogy a keresztyén élet ritmusában újra hangsúlyt kapjon a hétköznapi dolgokban szolgáló szeretet. Mai egyházi életünk döntő felismerése, hogy Krisztus tanít­ványainak az egymásért élő szeretet és áldozatkész szolgálat útját kell járniuk. Jézus életének utolsó estéjén, amikor meg­mosta tanítványainak lábát, erre a szolgáló életre mutatott példát. Ennek a szolgálatnak egyik kiemelt területe a család. A zsú­folt. otthonokban rendszerint három nemzedék él együtt: nagy­szülők, szülők és gyermek. Az öregeket a fiataloktól nemcsak néhány évtized, hanem egy egész világ választja el. Mennyi fe­szültség', ellentét, meg nem értés teszi nehézzé az otthoni éle­tet. De mindezeken diadalmaskodhat a szolgáló szeretet ereje. Szolgálatunk másik kiemelt területe kenyérkereső foglalko­zásunk. Hiszen minden munka a másik ember javát'szolgálja és az egesz társadalom hasznára van. Nemcsak a jó munkában, de munkahelyi magatartásunkban is tanúsíthatjuk hitünk alap­felismerését: nem egymás ellen, nem egymás mellett, hanem egymásért élünk! Jézus a szeretet parancsa mellett arra is kötelezte tanítvá­nyait, hogy tegyenek bizonyságot róla, hirdessék Isten országá­nak evangéliumát: „Aki vallást tesz rólam az emberek előtt, én is vallást teszek arról az én mennyei Atyám előtt; aki pedig megtagad engem, az emberek előtt, én is megtagadom azt az én mennyei Atyám előtt” (Máté 10, 32) De a bizonyságtevő szóban is a segítő szeretet lelkületének kell megnyilatkoznia. A misszió nem hódítás, nem uralkodás, hanem szolgálat A szolgálat útjára minket a szolgáló Jézus hív, aki nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon és adja eletet valtságul sokakért. (Máté 20, 28) Jézus szolgálata, értünk való halála szabadít fel arra. hogy egymásért éljünk. Boldog az a szolga, akit az ő Ura szolgálatban talál! Madocsaí Miklós TEMPLOMRENOVALÁSOK FINNORSZÁGBAN D. Ahti Auranen esperes tá­jékoztatása szerint — aki a finn templomépítések és reno­válások központi referense — Finnországban ez évben hét kö­zépkori templom teljes restau­rációját végzik el, valamint több mint harminc későbbi eredetű templomot renoválnak. A költségeket a gyülekezetek fedezik. Számos új templom is épül, amelyeknek modem stí­lusa világszerte élenjáró. A legnagyobb méretű ezek között Helsinki legújabb temploma, amelyet sziklába mélyítettek, s csak egy monumentális ku­pola látszik a sziklafelület fe­lett A templom a hozzá kap­csolódó gyülekezeti helyiségek­kel együtt több mint 15 000 köbmétert tölt be. Ezen a he­lyen hetven év óta tervezik a templomépítést, de csak most valósult meg. János 20, 19—31 — Szügyi Lajos munkája Három tavaszi évfordulónk- március 15., március 21, április 4. — eseményeinek egyik legfontosabb indítóoka a hazaszeretet. Magyarországi evangélikus egyházunk múltjának nagyobb részében — összességében és tagjaiban egyaránt — tisztán és világosan felismerte a ha­zaszeretet definíciókba és té­A hazaszeretet Túrmezei Erzsébet: JÉZUS ÉL! Szólalj, boldog ének! Tűnjék bú és bánat! Vége már az éjnek: Jézus él! Feltámadt! Újra él, hogy védjen, mindig velünk járjon, síron, poklon, éjen győzelemmel áldjon. Vége már az éjnek, vége minden gyásznak. Jézus, a Te néped élet útján járhat Szárnyal már a jó hír, szívet-lelket áthat! Minden sebre gyógyír: Jézus él! Feltámadt! Az Egyházak Világtanácsának Egyház és Társadalom Bizottsága megkezdi munkáját Tera néni leningrádi husvétja Műit évben turistaúton vol­tam a Szovjetunióban. Pra­voszláv húsvét reggelén a le- ningradí Szent Miklós székes- egyházba látogattunk el. Ami­kor autóbuszunkkal megérkez­tünk, már hosszú sorok kí­gyóztak a templom előtt és a templomban. Itteni húsvéti szokásoknál: megfelelően a hí­vek nagy sokasága vitte meg­szentelésre ételét. Volt a mi csoportunkban egy Pest környéki idősebb asszony: Tera néni. Népviseletben járt. Ráncos, bő szoknya volt rajta, — több is, derekán bőrbekecs, lábán csizma, fején téli kendő, mert még eleg hűvös volt itt az idő április derekán is. Kar­ján kis fonott kosár volt, amelyben útra szükséges dol­gait tartotta. Templomnézés után minden­ki visszaérkezett már csopor­tunk tagjai közül, csak Tera néni nem. Megunván a várakozást, vé­gül is vezetőnk és tolmácsunk. Dallam: Zengjen halaenek. .1 Hallelujah 215. Lajos ment vissza a templom­ba Tera néni keresésére. Hosz- szú idő múlva megérkezett az „eltűnttel’’. Kiderült, hogy Te­ra nénit a templomozo hívek honfitársuknak gondolták, aki távolabbról zarándokolt fel a húsvéti ünnepekre, Így gon­doskodó szeretettel vették kö­rül. Tiltakozása ellenére beál­lították a sorba, sőt még előzé­kenyen előbbre is engedték. Teri néni közben kézzel-lábbal próbálta megmagyarázni, hogy magyar, de nem nagyon értet­lek szót mindaddig, amíg La­jos rá nem talált és a szeretet gyűrűjéből ki nem szabadítot­ta. Hamarosan eloszlott a fél­reértés. A templomozo hívek öröme akkor sem lett kisebb, amikor megtudták, hogy Te­ra néni magyar. Az asszonyok ölelték, csókolták búcsúzóul, s kosarat megrakták kenyér s tésztafélékkel. Még nem jutot­tak vele a szertartásig, de a kenyeret már megszentelte a szeretet. Sikter László A múlt nyáron tartott upp- salai nagygyűlésen az Egyhá­zak Világtanácsa több új bi­zottságot állított fel, a követ­kező világgyűlésig terjedő idő­szakra. Ezek közül az új Egy­ház es Társadalom Bizottság feladata lesz majd, hogy be­hatóan foglalkozzék a világ egyházainak társadalmi és nemzetközi kérdésekben való szolgálatával, az evangélium­ból következő szociális felelős­séggel átalakuló, modem vilá- guníkiban. Az új bizottság — amelynek 25 tagja van — most alakult meg végleges formában. Elnö­ke lett S. L. Parmar, az indiai Allahabad egyetemének köz­gazdász-professzora. Tagjai között vannak: dr. Barreiro uruguayi teológus, dr. Harvey Cox, az ismert amerikai szo- ciáletikus professzor, J. S. Koli kongói teológiai tanár, dr. Margaret Mead világhírű et­nológus, I. Mumpansa zambiai diplomata, dr. Nagy Gyula teológiai professzor, dr. Arthur Rich svájci szociáletikus, /. Shioloshvili örmény püspök a Szovjetunióból, dr. Tőét nyu­gatnémet teológiai professzor és dr. N. Zabolock.ij leningrádi ortodox professzión Az EVT Egyház és Társada­lom Bizottsága a következő öt-hat évre ezt a fő tanulmá­nyi témát választotta munká­ja alapjául: „Az ember és a társadalom forradalmi jövője a technika korszakában”. Ezen a témakörön belül főleg a kö­vetkező négy kérdéscsoporttal kíván foglalkozni: L Az ember önértelmezése a természettu­dományos-technikai fejlődés viszonyai között. 2. Az emberi közösség új formái a jövő technizált társadalmában. 3. A társadalmi átalakulás jelen­tősége és formái. 4. Az egyház megbízatása és feladatai olyan társadalomban, amely a jövő adottságain tájékozódik. Ezek­ben a társadalmi fejlődésre irányuló, fontos szociáletíkai- ' teológiai kérdésekben kell majd az új bizottságnak dol­goznia az EVT több mint két­száz tagegyháza számára. Az újonnan alakult bizottság ez év nyarán tartja első ülését Zürichben. ELIS MÄNNINEN finn esperes, aki gyakran járt hazánkban, nemrég töltötte be 60. életévét. Évtizedekig Joen- suuban végzett lelkészi szol­gálatot. Hosszú ideig volt or­szággyűlési képviselő is. Jelen­leg Varkausban szolgál vallás­tanárként. Hárman jönnek, integetnek Hárman jönnek a kétszázados múltból, inte­getnek felénk, van mondanivalójuk a Holdba utazó, hosszúhajú nemzedékeknek is. A hol­tak, mint ismeretes, nem öregednek meg, csak megrázkódnak kissé, ki-ki a maga korá­ban lép az évforduló fényébe. Kétszázéves, fiatal magyarok, írástudók, íme: BŐD PÉTER, az első integető, 1769. március 3-án halt meg Magyarigen nevű erdélyi köz­ségben. Abból a termékeny, hosszú gyökerek­kel átszőtt talajból való, amelyet erdélyinek nevezünk. Református lelkész, évekig tanult Hollandiában, hazajövetele után Árva Beth­len Kata udvari papja lett, majd magyarigeni lelkipásztor. Arcképe a jól táplált emberek nyugodt szemléletéről beszél, munkássága a fáradhatatlan, nyugtalan, messzenéző, orszá­gos látókörű szellemé. Irodalomtörténeti és egyháztörténeti munkássága alapvető fontos­ságú, számos történeti és földrajzi könyvet is írt, anekdotákat gyűjtött össze, sajtó alá ren­dezett régi kéziratos műveket. A magyar fel­világosodás egyik előfutárát tiszteljük benne. Legnevezetesebb műve a Magyar Athénás, amelyben közel hatszáz magyar író arcképét rajzolta meg, s közölte a legfontosabb életraj­zi és könyvészeti adatokat. Könyve előszavá­ban Czvittingerre és Rotaridesre hivatkozik, mint előtte járókra, de a legnagyobb lelkiis­merettel járt utána adatainak- Álkutatta az erdélyi könyvtárakat, levelezett könyvgyűjtő kortársaival. A három Telekinek szóló aján­lásában önérzetesen, egy müvelődéstörténész meggyőződésével, szól a magyar nyelv hivatá­sáról. a nyelv szépségéről, sok „pajzsos, erős férfiút” kívánván a Magyar Sión várának, vagyis szellemi életünknek, amely az egyház­zal azonos, s az iskolákkal és írókkal is. Sok elveszett magyar mű adatait is felsorolja, így még becsesebb forrásmunka ez. Amint elénk áll, így szól: — Ez a nemzet nem él együtt, de a szó és a. könyv egyesíti. Szóljatok hát szépen szüle­tett nyelvünkön, olvassátok a magyar köny­vet, ez a legfőbb megtartó erő. Az Ür Isten a szép tudományok szeretőit áldja és oltalmaz­za. Nincs nagyobb gyönyörűség Isten igéjének olvasásán kívül, mint a szép magyar könyv, amely lelket épít, s a szellemet igaz útra ve­zérli! KÁRMÁN JÓZSEF, a második integető, 1769. március 19-én született Losoncon, tehát kevéssel azután, hogy Bőd Péter meghalt. El­tűnődhetünk rajta, hogy íme, a szellemvivők mindig pótolják egymást. Kármán a hasonló nevű losonci református lelkész, későbbi püs­pök fia volt, s bár elszakadt losonci sorsától, meghalni visszatért a szülőföldi rögök közé. Az ősi prédikátor szomj élt benne, a szépre, jóra, zengzetesre ösztönző erő. Ha rágondo­lok, mindig a csodálatosan karcsú, csúcsíves losonci református templomtorony jut az eszembe. Ilyen vékony, magas, elegáns, szép férfijelenség volt Kármán József is. Amerre ment, meghódította a női szíveket. S ezt a hó­dítást a legszebb mozdulattal rátestálta a ma­gyar irodalomra. Felkeltette a női szívek ér­deklődését az irodalom iránt, lelkesedéssé nö­vesztette, jól sejtve, ha a magyar nőket meg­nyerte, olvasótábort szervezett a magyar iro­dalomnak. Egyetemi tanulmányait Pesten és Bécsben végezte. Bécsben szeretett volna maradni, ahol a magyar testőrírók már meleg fészket raktak irodalmunk megújulásának. Felkereste Kempelen Farkast, a híres feltalálót, aki ud­vari tanácsos volt a Burgban, segítse őt állás­hoz. A derék Kempelen megmagyarázta a lo­sonci papfiúnak, hogy hiába felvilágosodott uralkodó II. József, protestáns magyarnak még nincs helye az udvar árnyékában. De okos tanácsot is tett hozzá: induljon csak Pestre (ahová Kempelen nemrég költöztette át Nagyszombatról az egyetemet), annak, kell országos fővárossá válnia ismét. Aki olyan szépen ír és beszél magyarul, mint ő, annak Pesten van a helye. A tanácsból tett lett, a felvilágosodott, modem felismerésekkel teli, művelt Kármán József nemcsak Pestre ment, hanem 1794-ben az evangélikus Schedius La­jos professzorral, meg egy orvossal szövetkez­ve Uránia címen megindította folyóiratát, a Pestet szellemi központtá-varázsolás egyik eszközét. Kész író mutatkozott be Kármánnal ebben a folyóiratban. Irt egy kisregényt, meg egy remek tanulmányt. A regényke, Fanni hagyo­mányai, remekmű, a magyar stílusművészet egyik csúcsa, a tanulmány, a Nemzet csino- sodása, a magyar értekező próza útmutató al­kotása, finom esszé. Szavai bátrak voltak, ér­zelmei lángolók, gondolatai váltig a nemzet naggyá tétele körül jártak. 1795 tavaszán vá­ratlanul, alighanem már betegen, visszatért a pesti irodalomszervező Losoncra, a karcsú to­rony alá. Rajta volt a jakobinusok listáján, menekült? Losoncon pár hét múlva meghalt, ifjan, huszonhat éves korában. A losonciak most visszakapták Kármán emléktábláját és emlékművét, hogy ne legyenek egyedül. S ha elhiszik a három vándort és integetését, Kár­mán József biztosan ezt mondja, amint elénk áll: — A nemzet szava csendes és tiszta zengés, figyelj fel rá, a lelkiismeretedben muzsikál. Jól figyelj, jól láss, hogy tehess népedért va­lamit! Van erő és tehetség a mi .klímánk alatt is, nem kell innen elfutni, s a Világban emésztődni. Szebb, magasabb, elevenebb a magyar tennivaló, mint bármely m.ás. Ez ma az ész és becsület parancsa. Szép szóval is talpra állítható a nemzeti DAYKA GÁBOR, a harmadik elénk átló és integető, 1769. március 21-én született Miskol­con, s majdnem katolikus pap lett belőle. De mert élénken protestalt az egri papnövelde lelki kényszere és Szaltz Leó, a vakbuzgó szer­vita hitszónok ellen, aki eretnek megnyilvá­nulásnak minősítette prédikációját, faképnél hagyta a reverendát, s elment tanarnak Lő­csére, majd onnan Ungvarra, ahol a tudóbaj korán, huszonhét évesen, sírba vitte. Szeren­cséje volt, hogy meg Lőcsén meglátogatta Ka­zinczy Ferenc, s felfedezte benne a jeles köl­tőt. Mindenki megfeledkezett Dayka Gáborról, sót nem is tudott róla a magyar világ, csak. midón hosszú börtönével után visszatért Ka­zinczy Ferenc az irodalomba, jelent meg a holt Dayka is: Kazinczy 1813-ban kiadta ver­seit, megírta életrajzát, szerepeltetni kezdte. Ügy könyvelték el, hogy Dayka a felvilágoso­dás érzelmességének kifejezője. De ez csak irodalomtörténeti cím. Dayka valóban őszinte és igaz megrendüléseket kifejező költő. Antik és nyugati versformákban verselt, olyan mesz- szehangzó lírai önelemzéssel, hogy költészete közel áll a XIX. század végének költőihez, például Reviczkyhez. Formakényes verselő volt: „átöleli az egész világot”, titkos bv emészti, magányos és árva lélek, nem érti senki, csak „csöndes bús asszonya”, a Szomo­rúság áll mellette. Megejtően ír a természet­ről, szabad érzelmeit, s gondolatait az ötvös­művész szépérzékével közli. Mit mond ő, ami­kor az évfordulón megjelenik előttünk és meg­szólal? Alighanem ezt mondja: — Bánatról és borúról írtam, mert beteg és szomorú voltam, hiányzott életemből a bol­dogság. De Kazinczy mester megmentett, s ez­zel a fénnyel aludtam el Ungváron. A jó vers is jó cselekedet, s a nemzeti boldogulást mi sem emeli jobban, mint a literatúra ereje és művészi szépsége, a boldog nyíltság és sza­badság, amellyel érzelmeinkről és hazánkról szólhatunk. Legyetek ilyen nyíltak és szaba­dok, s boldogok lesztek! Szalatnai Rezső egyszerubb viszonyok kozott, török szablyák és Habsburg- dragonyosok kardjainak csa­tazajában, az ellenreformáció fojtó légkörében szolgálják egyházunkat és sokat szenve­dett népünket hazaszeretet­ben: igét hirdetve, vigasztalva, lelki-testi sebeket gyógyítva, munkálkodva, művelve a teo­lógia és az egyetemes műve­lődés minden ágát. Működé­sük jobban összeforrasztotta egyházunk magyar, szlovák, német nyelvű híveit. Gondol­junk csak pl. Dévay Bíró Má­tyás, Gerengel Simon, Zvona- rics Imre, Kermann Dániel, Fábri Gergely, a Perlakyak, a Bárányok, Wallaszky Pál, Haubner Máté, Tessedik Sá­muel, a Szeberényiek, Bél Má­tyás, Wimmer Ágoston, Kiss János, Pákh Mihály, Mádai Károly, Pálfy József, Székács József, Győri Vilmos, Bauhofer György, Poszvék Sándor mun­kásságára ... 1. A hazaszeretet — nem so­vinizmus! A századfordulókor kezdett kibontakozni a sovi­nizmus, ez az eléggé el nem ítélhető, káros és romboló irányzat, amely a más — kü­lönösen a szomszédos — né­pek lekicsinylésében, féktelen uszításban, különböző igények­ben mutatkozott meg. Az ál­lam vezetés így próbálta egy­mással szembeállítani a kisem­mizett, sorsuk miatt elégedet­telekben nehezen sűríthető je­lentését Külföldet járt diákok el nem fogadva a külföldi, na­gyobb és fényesebb karrier lehetőségét hazajöttek a ma­gukba és ládáikba gyűjtött tudománnyal, hogy az itthoni lenkedő, különböző országok­ban élő tömegeket. 2. A hazaszeretet — nem nacionalizmus! A díszmagya­ros dekoratív és hamis „ma­gyarkodás” is a két világhá­ború közötti időszak, a foko­zott népelnyomás egyik jel­lemzője volt. A kisszámú félső réteg és az új középosztály így próbálta a „magyar kül- érrtésiudatot” és „felsőbbren­dűséget” a fasizmus mellé állítani, miközben 3 millió koldus országa volt hazánk. 3. A hazaszeretet — nem üres formalizmus! Nem lehet megszegényíteni, megüresíteni, vagy káros-hamis tartalom­mal megtölteni. Évszázadokon keresztül népünk úgy dolgo­zott és szenvedett az országért, hogy nem ő irányította. A má­sodik világháború utáni tava­szon a szocialista világrend- szer vezető hatalmának se­gítségével népünk megszün­tette ezeket a káros elferdülé- seket. 4. A hazaszeretet — szocia­lista hazánk szeretete! Tavaszi verőfényben, derűs és józan bizakodással tekintünk előre. 24 év óta népünk lett orszá­gunk gazdája és otthonra lelt benne. Hazánk, népünk és az emberiség szeretete: egyhá­zunk szolgálatának szélesedő körei. Az emberért való szolgálatot teszi tartalmasán hasznossá szeretetünk. Szocialista hazánk szeretete: cselekedet érte! Barcza Béla

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents