Evangélikus Élet, 1969 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1969-03-30 / 13. szám

Jn 10, 17—21

Vakot gyógyított es utána magáról beszélt Jézus. Nyomában parázs vita kerekedett, amely máig se csitult. Érvek, ellenérvek és kérdések röpködnek ma is.

1. LETESZI ÉLETÉT? „Van hatalmam, hogy letegyem az életemet” — mondta magabiztosan, de már mindenfelé suttogták, bogy tervek készülnek végleges elnémítására. Az evangéliumok mind arról tanúskodnak, hagy Jézusnak az utolsó pillanatig lett volna lehetősége a menekülésre. Talán csak egy kis szó, talán csak egy kis hallgatás kellett volna, talán csak annyi, hogy a Gecsemánéból néhány perccel előbb elmenjen. Nem tette meg, pedig tudta, mi vár rá. Ő igazán tudta. A történetekben még napokkal később is Jézus felfelé ívelő pályájának derékbatörését és reményeik szertefoszlását gyászolták a tanítványok.

Csak később kezdték megérteni, hogy Jézus halála nem törés, hanem életének egyenes folytatása és betetőzése. Hiszen egész életében egyre csak adott, mert azért jött, hogy adjon: nem tartott meg semmit, még életét is odaadta. Már akkor másokért tette le az életét, amikor még élt. Halálában is azt tette, amit életében.

Erről sokat hallunk és énekelünk. Ezt minden keresztyén tudja. De csak az értette meg igazán, aki Jézusnak ebben követője! Mennyire leköt a magunk gondja és csak a magunk érdekét nézzük. Elismerést várunk, ahelyett hogy szolgálnánk. Nagyok akarunk lenni és nem emelünk másokat. Ez arról tanúskodik: semmivel se értjük jobban Jézust, mint akik akkor mindenféle gorombaságot mondtak rá!

2. FELVEHETI ELETET? Letenni még csak lehet egy életet, de felvenni? Nem ruha az! Hallatlan erőfeszítéssel néha sikerül még perceket; órákat vagy napokat visszaadni az életből, de az életet magát nem lehet. Erre nem volt példa.

Csak az érvényes Jézusra, ami mindenki másra?! „Van hatalma, hogy felvegye életét” és erre a mennyei Atyától „parancsot kapott” (18. v.): ezt csak Jézusról lehet elmondani, senki másról. S a szavak értelmét bogozva vesszük észre, hogy milyen kicsi a „befogadóképességünk" és milyen alkalmatlanok a szavaink, amikor a hatalmas Istenről hallunk, beszélünk.

3. RABtZHATJUK-E ÉLETÜNKET? Tudunk-e ehhez Krisztusról eleget? Vagy igazsága felől mindig bizonytalanságban vagyunk?

Akkori hallgatóinak egyik tábora azt mondta róla, hogy megháborodott, mert hitükkel, ismeretükkel nem tudták egyeztetni Jézus szavát. Nem engedték, hogy Ö változtasson rajtuk. Inkább keresztre feszítették. A másik tábor a tényből indáit ki: a vak meggyógyult. Ennek megfelelően kezdték más megvilágításban látni életüket és Jézus alakította őket.

Rendezőnek gondoljuk sokszor magunkat és szerepet adunk Jézusnak. De Jézus nem vállalja a szerepet, amit neki szánunk: másként tesz, másként szól, mint várjuk. Ezért csalódottak sokan. Pedig nem tesz és nem szól rosszat, csak nem nekünk, haríem Atyjának engedelmeskedik.

Ha mi igazodunk .Hozzá és figyelünk Rá, meggyőződhetünk erejéről, igazáról. Még minket is átformál és szolgálatába állít. Hiszen Isten akaratából kezében van a hatalom: 0 Király.

Nem kényszerít térdre, hanem szeretettel hív. Nem követelőzik, hanem gazdaggá tesz. Nem fenyeget, hanem megbocsát. Nem zsarnokoskodik, hanem leteszi életét: Ö alázatos Király! Reuss András

Istentiszteleti rend

Budapesten, 1969. március 30-án, virágvásárnál

Deák tér de. 9. (űrv) dr. Kékén

<— BUNDÁK, szőrmegallérok, kucsmák Somogyi szűcsnél. Bp., V., Kossuth Lajos u. L sz. az udvarban.

— SÍRKŐ eladás nagy választékban. Schrődl Ferenc kőfaragó mester. Bp., III., Pomázi út 19965 hrsz. Óbudai temető mögött, 60-as autóbusz végállomás.

— IDŐS személynek életjáradékot fizetnék lakásért. „Kölcsönös bizalom” jeligére a kiadóhivatalba.

— ÉRTELMISÉGI házaspár lakásért eltartást, illetve élet járadékot fizetne. Ifj. Szabóné, Dunakeszi, Bocskai u. 10.

— A DEÁK TÉRI EVANGÉLIKUS POLGÁRIBAN 1919-ben végzettek az 50 éves találkozó előkészítéséhez közöljék pontos címűket. Ádám Vilma. Budapest, XVH., Rákoscsaba, Diadal u. 128.

— GONDOZÓNŐI munkakörben fiatal lányokat, vagy idősebbeket is öregek és beteg gyermekek között azonnal alkalmazna a Budai Evangélikus Szeretetotthon. Budapest, Il/a. Báthori László u. 8. Telefon : 365—705.

— OROSZLÁNT. Február 23-án szeretetvendégség keretében diakóniai est volt a gyülekezetben, amelyen a Budai Szeretetotthon munkatársai szolgáltak. „Hogyan gondozza egyházunk a fogyatékos gyermekeket?” címen előadást tartott Muncz Frigyes ügyvivőlelkész. Mihályik Klára és Boch Gabriella szavalattal, Gáspár Ilona zeneszámmal, a gyülekezet vegyeskara énekszámokkal szolgált. Igét hirdetett Filippinyi János lelkész. A gyülekezet szép offertórium- mal támogatta a diakónia ügyét

András, de. 11. (úrv) dr. Hafen- scher Károly, du. 6. Bach: János passió — igét hirdet: dr. Kékén András. Fasor de. fél 10. Szirmai Zoltán, de. 11. (úrv) Szirmai Zoltán, du. 6. Szirmai Zoltán. Dózsa György út de. fél 10. D. Koren Emil. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 30. (szlovák passió és úrv) Aradi András, de. 12. (magyar), du. 5. szeretetvendégség: B. Sághy Ildikó. Thaly Kálmán u. 28. de. 11. dr. Rédey Pál, de. 31. Bándi Sándor, du. 6. Bandi Sándor. Kőbanya de.

10. Sülé Károly. Utász u. de. 9. Veöreös Imre. Vajda Péter u. de. fél 12. Sülé Karoly. Zugló de.

11. (úrv) Boros Karoly. RákosfaJva de. 8. Bízik László. Gyarmat u. de. fél 10. Boros Károly. Fóti út de. 11. Solymár Péter. Váci ut de. 8. Benczúr László. Frangepán u. de. 10. 10. Benczúr László. Üjpest de. 10. (úrv) Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula. Soroksár-Üjtelep de. fél 9 Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 11. Matuz László. Pestújhely de. 10. Kürtösi Kálmán. Rákospa— Böjt 6. vasárnapján, virágvására ap az oltárterítő színe: lila. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Fii 2, 5—11; az igehirdetés alapigéje: Jn 10, 17—18 (19—21). A délutáni istentisztelet alapigéje: Es 62, 11—12.

— Nagycsütörtökön az oltárterítő színe: fehér. Az isten- tisztelet oltári igéje: 1 Kor 11, 23—29; az igehirdetés alapigéje: Lk 22,14—23 (24—30).

■— Nagypénteken az oltárterítő színe: fekete. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: £s S3, 1—12; az igehirdetés alapigéje: Lk 23, 33—48.

— evangélikus isten- tisztelet A RÁDIÓBAN. Március 3 0-án, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a PeLk 22, 11—23. — Szügyi Lajos

munkája.

Iota MÁV-telep de. 8. Rákospalota Kistemplom de. J.0, du. 3. Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston. SASHALOM de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11, du. fél 3. Kis- tarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Békés József. Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11, du. 3.

Bécsikapu tér de. 9. (úrv) Mado- csai Miklós, de. 11. (úrv) Várady Lajos, du. 6. Madocsai Miklós. To- rockó tér de. fél 9. Várady Lajos. Óbuda de. 9. Fülöp Dezső, de. 10. (úrv) Fülöp Dezső. XII. Tarcsay Vilmos u. de. 9. Takács József, de. 11. Takács József, du. 4. gyermekszeretetvendégség. du. fél -7. Csen- gódy László. Pesthidegkut de. fél 11. Muncz Frigyes. Kelenföld de. 8. (úrv) dr. Rezessy Zoltán, de. 11. (úrv) Kiss János, du. 6. Bencze Imre, Németvölgyi út de. 9. (úrv) Kiss János. Albertfalva de. 7. Vi- sontai Róbert. Nagytétény de. fél 9. Kelenvölgy de. 9. Visontai Róbert. Budafok de. 11. Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. ii.

tőfi Rádió és az URH adó. Igét hirdet GÖRÖG TIBOR kecskeméti esperes.

— testv£rgt!ilekezet.

Az újpesti gyülekezet, amelynek lelkésze Blázy Lajos, testvérgyülekezetévé fogadta a va- sas-marázai gyülekezetét, az ország egyik legkiterjedtebb szórványgyülekezetét. A presbiteri határozat értelmében az újpestiek erejükhöz mérten rendszeresen támogatni kívánják testvérgyülekezetüket, ily módon is gyakorolva a közösségi diakóniát Missura Tibor, a vasas-marázai gyülekezet lelkésze több napos vendégszolgálatot végzett az újpesti gyülekezetben.

— HAZASSAGKÖTES. Soós Elemér és Balogh Anikó, Balogh István nagyszokolyi lelkész leánya, március 15-én tartották esküvőjüket a nagyszokolyi evangélikus templomban.

SVANGCUKDS £LEI

A Magyarországi Evangélikus Országos Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztőbizottság Felelős szerkesztő és kiadó:

D. Korea Emil

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VnJ., Puskin ti. 12.

Telefon: 142—074 Csekkszámlaszám: 2*.412—YBL Előfizetési ár: egy évre 90,— Ft Árusítja a Magyar Posta index 25 211

«8.5251

Athenaeum Nyomda. Budapest

Botációs magasnyomás

Felelős vezető:

Soproni Béla igazgató

„Mert lelke szenvedése folytán látni fog, és megelégszik, ismeretével igaz szolgám sokakat megigazít, és vétkeiket ő viselt Azért részt osztok néki a nagyokkal, és zsákmányt a hatalmasokkal oszt, mivelhogy életét halálra adta, és bűnösök közé számiáltatott; pedig ő sokak bűnét hordozá, és a bűnösökért imádkozott!” (fis 53, 11—12)

VASARNAP. -— „A titkok Űréi, a mi Istenünkéi, a kinyilatkoztatott dolgok pedig a mienk és a mi fiainké mind örökre”. (5 Móz 29, 29) Virágvasárnappal talán a legnehezebb hét kezdődött el a tanítványok életében. Ugyanilyen nehéz napok következnek a keresztyén ember életében is, hiszen értelemmel fel nem fogható mindaz, ami az első nagyhéten történt. Isten azonban arra figyelmeztet minket, hogy nem az értelmünkkel akarjuk felfogni a nagypénteki kereszt botrányát és a húsvéti feltámadás csodáját, hanem hittel járjuk végig a nagyheti utat. A nagyhetí titok Istené, s a kinyilatkoztatott isteni szeretet és megbocsátás a mienk.

HfiTFÖ. —• „Aki a hajnalt sötétséggé változtatja és a föld magaslatain lépdel; az Ür ő, a Seregeknek Istene'az ő neve”. (Am 4, 13) Alázatra tanít ez az ige minket, amikor Isten hatalmát, erejét állítja élénk. Különösen is alázatra serkent sze- retetének nagysága, amellyel legyőzte a bűnt, a halált egyszülöttjének keresztje által, s ezáltal számunkra is megteremtette az új élet lehetőségét. Alázzuk meg magunkat Előtte, hogy mienk legyen az új élet valósága, amely nemcsak Istennel köt össze minket, hanem megújítja a másik emberrel való kapcsolatunkat is.

KEDD. — „Mi a mi Urunk Istenünk nevében járunk örökkön örökké”. (Mik 4, 5) Életünknek mindig az élet Istenéről való bizonyságtevésnek kell lennie! Ahogy Ö megteremtette a halál völgyében az életet, ugyanígy kell az élet követeiként járnunk az emberek között Azon kell fáradoznunk, hogy az éhség helyett a boldogság és a bőség, a gyűlölködés helyett az egymás segítése, a háború helyett az emberiség érdekében végzett munka diadalmaskodjék. A Krisztusban való hit és az emberért végzett szolgálat adja meg a keresztyén ember életének értelmét

SZERDA. — „Űrrá tetted őt kezeid munkáján”. (Zsolt 8, 7) Uralkodás és uralkodás között nagy különbség van. Lehet úgy uralkodni, hogy elnyomom a másik embert, de lehet úgy is uralkodni, hogy minden erőmet, a szívemet és a kezem munkáját a másik ember ér- dékébe állítom. Amint az Űr Jézus Krisztus minden lépését és kézmozdulatát az értünk való odaadó szeretet határozta

meg, úgy nekünk, mai tanítványainak sem lehet másként uralkodnunk, csak úgy, hogy éjjel és nappal a másik emberért, boldogságáért, jövőjéért fáradozunk.

NAGYCSÜTÖRTÖK. — „ö

jelenti meg a mély és elrejtett dolgokat”. (Dán 2, 22) Sokszor áll meg az értelmünk, de a hitünk is Isten cselekedetei előtt Hiába keresünk magyar rázatot a nagyhét eseményeire is, nem kapunk más választ, csak azt, amit az Újszövetségben így olvashatunk: Az Isten szeretet. Szeretetével rejt el és jelent ki eseményeket az életünkben, szeretetével teszi nyilvánvalóvá számunkra küldetésünket: igével, hittel, cselekedettel fáradozni a másik emberért Amint Egyszülöttje tette.

NAGYPÉNTEK. — „Emelkedjél fel, Uram, had’ énekeljük, had’ zengedezzük hatalmadat”. (Zsolt 21, 14) Nem bánatra és szomorkodásra, hanem ujjongásra tanít minket ez a nagypénteki ige. Ujjonghatunk, mert olyan Istenünk van, Aki Egyszülöttjének halálra adásával megújította az életünket, nekünk adta az örök élet reménységét a bűnbocsánat ajándéka által. Az Ö életújító ereje megújítja a mi szívünket és életünket is, hogy szeretetét továbbadva szolgáljunk a másik embernek. Életet újító hatalmáért zengedezzen énekünk nagypénteken is!

NAGYSZOMBAT. —’ „Tekints alá a te szentségednek lakóhelyéből, és áldd meg Izraelt”. (5 Móz 26, 15) Nagyszombatot úgy szoktuk emlegetni, mint Jézus Krisztus pokolra- szállásának napját. Igénk azonban ezen a napon is a borús gondolatok helyett biztat, bátorít és imádkozásra serkent Nem élhetünk másként a nagypénteki kereszthalál és a húsvéti diadalmas feltámadás közötti napon sem, csak Isten áldásával, szere tétének megújításával. Könyörögjünk Hozzá, hogy Jézus Krisztus nagypénteki kereszthalála jelentse számunkra is bűneink halálát, s a húsvéti feltámadás csodája újítsa meg életünket is a szók gáló szeretetre.

Harkányi Láwrió

A SAJTÖOSZTALY KÖZLEMÉNYE

A Sajtóosztály értesíti a gyülekezeteket, hogy a Keresztyén Énekeskönyv új, nagy alakú kiadása nyomdatechnikai okok miatt csak a nyár folyamán jelenik meg. A megjelenést annak idején hirdetni fogjuk. Az énekeskönyvre előjegyzést nem fogadunk el, a megjelenés után korlátlanul áll a gyülekezetek rendelkezésére.

Isten néha különösen és csodálatosan prédikál.

Lukács leírja evangéliumában, hogy egy gyilkos a kereszt tövében milyen mély benyomást keltő prédikációt mondott. Az Ótesta- mentom pedig tud arról, hogy egyszer egy igazi, négylábú szamár prédikált.

Egyesek nem hiszik el ezt a történetet. Én elhiszem. Mert tudom, hogy Isten csodálni való prédikátorokat választ ki az ő igazságának elmondására.

Ezek között az én számomra különösen emlékezetes egy nagy, halott és kiégett épület. Ahányszor csak elmegyek előtte, mindig prédikálni kezd ez a ház.

Tudom, hogy egy éjszaka sok száz embernek prédikált ez a ház.

Ez a különös ház a Ruhr-vidék egyik nagyvárosának a közepén áll.

Itt valamikor igen gazdag zsidó gyülekezetnek kellett lennie, hogy ilyen pompás épületet tudtak emelni. Óriási épületet, szürke, kifaragott kövekkel. Évekkel ezelőtt láttam az épület belsejét is. Bévül is pompás volt. Látszott, hogy nagy művész építette.

Aztán jött a borzalmas nap, amelyik sötét folt marad századok múltán is népünk történelmében. Az a nap, amikor a német nép elfelejtette, hogy olyan fiai voltak, mint Luther, Kant, Bach, Goethe, és hatalmas ugrással visszament a huszadik századból a középkorba.

Felheccelte a csócseleket: a zsidó üzleteket kifosztották, a zsidó lakásokat feldúlták, ártatlanokat vertek és lőttek agyon.

Felégették ezt a pompás zsinagógát is. Ami csak éghető volt, a lángok martaléka lett. A ..végén csak az óriási, csupasz falak álltak■ A kő ellenállt a tűznek.

Abban az időben kezdett.kínos lenni ez az épület. Még nem beszélt. De halálos haügatásavai kezdte nyugtalanítani az emoereket. A hangosan beszélő a „német kultúrakaratról” beszélt, és itt állt a ház. A homlokzatán mindenki olvashatta: „Az én házam imádság háza minden népek előtt.” Ott állt füsttől feketére égett falakkal, kiégett ablaknyílásaival,... mialatt a mikrofon hirdette, hogy a német hadsereg bemasírozott Oroszországba azért, hogy a német kultúrát terjessze.

Az emberek mindig mondogatták, hogy le kell bontani ezeket a falakat. De erre nem került sor. Mintha az ember elveszítette volna a bátorságot kezét mégegyszer az óriás, kiégett falakra emelni.

És a zsinagóga hallgatott, hallgatott, mintha csak várna a napra, amelyen megszólalhat.

És ez a nap is eljött.

Ez a nap is úgy kezdődött a nagyvárosban, mint a többi. A kereskedők siettek üzleteikbe, a háziasszonyok mosni, takarítani kezdtek, vagy hosszú, kígyózó sorokban álltak az üzletek előtt, mert ekkor már szűkén volt csak élelem. A bányászok leereszkedtek a mélybe, vagy jöttek fel..'. Mint máskor. így ment el a nap. Jött az este. Sötéten feküdt a város. A házakat elsötétítették, a fényeket kioltották. Háború volt, s ebben a városban már ismerték a hulló bombák borzalmát.

Huszonegy órakor felbőgtek a szirénák. Az emberek rohantak a pincékbe. És ekkor jött a rettenet!

Az első szőnyeg és gyújtóbomba támadás. Az emberek a pincékben érezték a kibírhatatlan hőséget. Kirohantak. Nem mindenki. Sokan nem jöttek ki a szabadba. Ott lelték végüket, s elégtek, mint a fáklyák.

Akik előjöttek; azok is összeborzadtak. A zsinagóga körül keskeny, sűrűn lakott utcák

álltak. És minden lángokban állt. Ahová csak nézett az ember: tűz! Tűz! Ezt a rettenetes tüzet a szél is táplálta, terjedt tovább.

Az emberek vizes törülközőket terítettek magukra, és igyekeztek valami menedéket keresni. De az utca kijáróját betemették a romok, és elzárták a menekülést. A füst fojtogatta őket. Volt, aki elesett és eltemették a leomló romok, mások megfulladtak, elégtek. Mindenki palami menedéket keresett a tűz ellen. Csak egyet találtak: a hatalmas, halott, kiégett zsinagógát.

Ott ültek szorosan: összepréselődve, remegve, a puszta földön, mialatt odakünn a rettenetes halál tombolt. Ott ültek, nem futhattak el, mialatt a zsinagóga prédikálni kezdett.

Borzalmas prédikáció volt. Csak egyetlen mondatból állt: „Ne tévelyegjetek, Isten nem engedi magát megcsúfolni, mert amit vet az ember, azt aratja.”

Voltak ott olyanok, akik ama tavaszi napon részt vettek a zsinagóga felégetésében. És mások, akik kíváncsian nézték ezt, és sokan, akik akkor nevettek. Ki gondolt akkor Istenre?

Akkor, tavasszal, csak ezt az egy épületet emésztette meg a tűz. Most álászállt a tűz az egész városra. És csak ez az egy épület volt a menedék

A zsinagóga prédikált.

Ez elől a prédikáció elöl most nem lehetett elbújni, és nem volt, aki megpróbálta volna túlkacagni.

A történetnek azonban még nincs vége.

A falak közt menedéket talált tömegben volt valaki, aki csendes beszélgetést kezdett a zsinagógával.

Egyszerű ember volt, aki nevetséges bérért

dolgozott egy szenespincében. De azok közé a kevesek közé tartozott, akikről azt mondta egyszer Jézus, hogy „gazdagok az Istenben”. Ez az ember is ott ült a megrendült nép között és nem volt sem megsebzett, sem nyugtalan. Sebzett nem volt, mert Isten igéjéből régen tudta már, hogy ez a nép Isten rettenetes ítélete alá esik. És nyugtalan sem volt, mert békessége volt Istentől.

Csendesen ült a sarokban, miután sok emberen segített már. Fáradt volt. Akkor szólította meg őt a zsinagóga.

— Tudod, miért vagytok elrejtve itt a tűz elől?

— Igen — válaszolt 5 — mert itt a tűz egyszer már tombolt, és mindent felemésztett, ami éghető volt.

— Tudod azt is, hogy van még egy másik, rettenetesebb tűz is, s itt az elől is rejtve vagytok?

— Jól tudom — mondta az ember — ez az Isten ítéletének és haragjának rettenetes tüze, ami egyszer elégeti az emberben azt, ami szentségtelen, s lesznek sokan, akik ezzel együtt maguk is elégnek.

— Te sokat tudsz — mondta a zsinagóga. Gondolod, hogy te akkor is találsz menedéket, ahol megkímél a tűz, mert azon már átmtnt a tűz?

A megrettent és szorongó tömegben mosolygott az ember és mondta:

— Ö, én tudom, mire gondolsz. Igen, egyetlen hely van, ahol Isten haragjának tüze már átment. Jézus Krisztus keresztje a Golgotán.

— Igazad van — mondta a zsinagóga. Nézz rám. Milyen biztonságban vagytok kiégett falaim közt. így van ez Nála is, aki kiégett, hogy tűzálló menedék legyen.

Németből; Jakus Imre

)

*

A ZSINAGÓGA