Evangélikus Élet, 1969 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1969-03-30 / 13. szám

Jn 10, 17—21 Vakot gyógyított es utána magáról beszélt Jézus. Nyomában parázs vita kerekedett, amely máig se csitult. Érvek, ellenér­vek és kérdések röpködnek ma is. 1. LETESZI ÉLETÉT? „Van hatalmam, hogy letegyem az életemet” — mondta magabiztosan, de már mindenfelé suttog­ták, bogy tervek készülnek végleges elnémítására. Az evangé­liumok mind arról tanúskodnak, hagy Jézusnak az utolsó pil­lanatig lett volna lehetősége a menekülésre. Talán csak egy kis szó, talán csak egy kis hallgatás kellett volna, talán csak annyi, hogy a Gecsemánéból néhány perccel előbb elmenjen. Nem tette meg, pedig tudta, mi vár rá. Ő igazán tudta. A történe­tekben még napokkal később is Jézus felfelé ívelő pályájának derékbatörését és reményeik szertefoszlását gyászolták a ta­nítványok. Csak később kezdték megérteni, hogy Jézus halála nem tö­rés, hanem életének egyenes folytatása és betetőzése. Hiszen egész életében egyre csak adott, mert azért jött, hogy adjon: nem tartott meg semmit, még életét is odaadta. Már akkor má­sokért tette le az életét, amikor még élt. Halálában is azt tette, amit életében. Erről sokat hallunk és énekelünk. Ezt minden keresztyén tudja. De csak az értette meg igazán, aki Jézusnak ebben kö­vetője! Mennyire leköt a magunk gondja és csak a magunk ér­dekét nézzük. Elismerést várunk, ahelyett hogy szolgálnánk. Nagyok akarunk lenni és nem emelünk másokat. Ez arról ta­núskodik: semmivel se értjük jobban Jézust, mint akik akkor mindenféle gorombaságot mondtak rá! 2. FELVEHETI ELETET? Letenni még csak lehet egy életet, de felvenni? Nem ruha az! Hallatlan erőfeszítéssel néha sike­rül még perceket; órákat vagy napokat visszaadni az életből, de az életet magát nem lehet. Erre nem volt példa. Csak az érvényes Jézusra, ami mindenki másra?! „Van ha­talma, hogy felvegye életét” és erre a mennyei Atyától „pa­rancsot kapott” (18. v.): ezt csak Jézusról lehet elmondani, senki másról. S a szavak értelmét bogozva vesszük észre, hogy milyen kicsi a „befogadóképességünk" és milyen alkalmatla­nok a szavaink, amikor a hatalmas Istenről hallunk, beszélünk. 3. RABtZHATJUK-E ÉLETÜNKET? Tudunk-e ehhez Krisz­tusról eleget? Vagy igazsága felől mindig bizonytalanságban vagyunk? Akkori hallgatóinak egyik tábora azt mondta róla, hogy megháborodott, mert hitükkel, ismeretükkel nem tudták egyez­tetni Jézus szavát. Nem engedték, hogy Ö változtasson rajtuk. Inkább keresztre feszítették. A másik tábor a tényből indáit ki: a vak meggyógyult. Ennek megfelelően kezdték más meg­világításban látni életüket és Jézus alakította őket. Rendezőnek gondoljuk sokszor magunkat és szerepet adunk Jézusnak. De Jézus nem vállalja a szerepet, amit neki szá­nunk: másként tesz, másként szól, mint várjuk. Ezért csalódot­tak sokan. Pedig nem tesz és nem szól rosszat, csak nem ne­künk, haríem Atyjának engedelmeskedik. Ha mi igazodunk .Hozzá és figyelünk Rá, meggyőződhetünk erejéről, igazáról. Még minket is átformál és szolgálatába állít. Hiszen Isten akaratából kezében van a hatalom: 0 Király. Nem kényszerít térdre, hanem szeretettel hív. Nem követe­lőzik, hanem gazdaggá tesz. Nem fenyeget, hanem megbo­csát. Nem zsarnokoskodik, hanem leteszi életét: Ö alázatos Király! Reuss András Istentiszteleti rend Budapesten, 1969. március 30-án, virágvásárnál Deák tér de. 9. (űrv) dr. Kékén <— BUNDÁK, szőrmegallérok, kucsmák Somogyi szűcsnél. Bp., V., Kossuth Lajos u. L sz. az ud­varban. — SÍRKŐ eladás nagy választék­ban. Schrődl Ferenc kőfaragó mes­ter. Bp., III., Pomázi út 19965 hrsz. Óbudai temető mögött, 60-as autó­busz végállomás. — IDŐS személynek életjáradé­kot fizetnék lakásért. „Kölcsönös bizalom” jeligére a kiadóhivatalba. — ÉRTELMISÉGI házaspár laká­sért eltartást, illetve élet járadékot fizetne. Ifj. Szabóné, Dunakeszi, Bocskai u. 10. — A DEÁK TÉRI EVANGÉLI­KUS POLGÁRIBAN 1919-ben vég­zettek az 50 éves találkozó előké­szítéséhez közöljék pontos című­ket. Ádám Vilma. Budapest, XVH., Rákoscsaba, Diadal u. 128. — GONDOZÓNŐI munkakörben fiatal lányokat, vagy idősebbeket is öregek és beteg gyermekek kö­zött azonnal alkalmazna a Budai Evangélikus Szeretetotthon. Buda­pest, Il/a. Báthori László u. 8. Te­lefon : 365—705. — OROSZLÁNT. Február 23-án szeretetvendégség kere­tében diakóniai est volt a gyü­lekezetben, amelyen a Budai Szeretetotthon munkatársai szolgáltak. „Hogyan gondozza egyházunk a fogyatékos gyer­mekeket?” címen előadást tar­tott Muncz Frigyes ügyvivő­lelkész. Mihályik Klára és Boch Gabriella szavalattal, Gáspár Ilona zeneszámmal, a gyülekezet vegyeskara ének­számokkal szolgált. Igét hirde­tett Filippinyi János lelkész. A gyülekezet szép offertórium- mal támogatta a diakónia ügyét András, de. 11. (úrv) dr. Hafen- scher Károly, du. 6. Bach: János passió — igét hirdet: dr. Kékén András. Fasor de. fél 10. Szirmai Zoltán, de. 11. (úrv) Szirmai Zol­tán, du. 6. Szirmai Zoltán. Dózsa György út de. fél 10. D. Koren Emil. Üllői út 24. de. fél 11. Kará­csony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 30. (szlovák passió és úrv) Aradi András, de. 12. (magyar), du. 5. szeretetvendégség: B. Sághy Ildi­kó. Thaly Kálmán u. 28. de. 11. dr. Rédey Pál, de. 31. Bándi Sándor, du. 6. Bandi Sándor. Kőbanya de. 10. Sülé Károly. Utász u. de. 9. Veöreös Imre. Vajda Péter u. de. fél 12. Sülé Karoly. Zugló de. 11. (úrv) Boros Karoly. RákosfaJva de. 8. Bízik László. Gyarmat u. de. fél 10. Boros Károly. Fóti út de. 11. Solymár Péter. Váci ut de. 8. Ben­czúr László. Frangepán u. de. 10. 10. Benczúr László. Üjpest de. 10. (úrv) Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula. Soroksár-Üjtelep de. fél 9 Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 11. Matuz László. Pestújhely de. 10. Kürtösi Kálmán. Rákospa­— Böjt 6. vasárnapján, vi­rágvására ap az oltárterítő szí­ne: lila. A délelőtti istentiszte­let oltári igéje: Fii 2, 5—11; az igehirdetés alapigéje: Jn 10, 17—18 (19—21). A délutáni is­tentisztelet alapigéje: Es 62, 11—12. — Nagycsütörtökön az ol­tárterítő színe: fehér. Az isten- tisztelet oltári igéje: 1 Kor 11, 23—29; az igehirdetés alapigé­je: Lk 22,14—23 (24—30). ■— Nagypénteken az oltárte­rítő színe: fekete. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: £s S3, 1—12; az igehirdetés alapigéje: Lk 23, 33—48. — evangélikus isten- tisztelet A RÁDIÓBAN. Március 3 0-án, vasárnap reg­gel 7 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Pe­Lk 22, 11—23. — Szügyi Lajos munkája. Iota MÁV-telep de. 8. Rákospalota Kistemplom de. J.0, du. 3. Rákos­szentmihály de. fél 11. Karner Ágoston. SASHALOM de. 9. Kar­ner Ágoston. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11, du. fél 3. Kis- tarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Bé­kés József. Rákoshegy de. 9. Rá­kosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11, du. 3. Bécsikapu tér de. 9. (úrv) Mado- csai Miklós, de. 11. (úrv) Várady Lajos, du. 6. Madocsai Miklós. To- rockó tér de. fél 9. Várady Lajos. Óbuda de. 9. Fülöp Dezső, de. 10. (úrv) Fülöp Dezső. XII. Tarcsay Vilmos u. de. 9. Takács József, de. 11. Takács József, du. 4. gyermek­szeretetvendégség. du. fél -7. Csen- gódy László. Pesthidegkut de. fél 11. Muncz Frigyes. Kelenföld de. 8. (úrv) dr. Rezessy Zoltán, de. 11. (úrv) Kiss János, du. 6. Bencze Imre, Németvölgyi út de. 9. (úrv) Kiss János. Albertfalva de. 7. Vi- sontai Róbert. Nagytétény de. fél 9. Kelenvölgy de. 9. Visontai Ró­bert. Budafok de. 11. Visontai Ró­bert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. ii. tőfi Rádió és az URH adó. Igét hirdet GÖRÖG TIBOR kecske­méti esperes. — testv£rgt!ilekezet. Az újpesti gyülekezet, amely­nek lelkésze Blázy Lajos, test­vérgyülekezetévé fogadta a va- sas-marázai gyülekezetét, az ország egyik legkiterjedtebb szórványgyülekezetét. A pres­biteri határozat értelmében az újpestiek erejükhöz mérten rendszeresen támogatni kíván­ják testvérgyülekezetüket, ily módon is gyakorolva a közös­ségi diakóniát Missura Tibor, a vasas-marázai gyülekezet lelkésze több napos vendég­szolgálatot végzett az újpesti gyülekezetben. — HAZASSAGKÖTES. Soós Elemér és Balogh Anikó, Ba­logh István nagyszokolyi lel­kész leánya, március 15-én tar­tották esküvőjüket a nagyszo­kolyi evangélikus templomban. SVANGCUKDS £LEI A Magyarországi Evangélikus Országos Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztőbizottság Felelős szerkesztő és kiadó: D. Korea Emil Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VnJ., Puskin ti. 12. Telefon: 142—074 Csekkszámlaszám: 2*.412—YBL Előfizetési ár: egy évre 90,— Ft Árusítja a Magyar Posta index 25 211 «8.5251 Athenaeum Nyomda. Budapest Botációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla igazgató „Mert lelke szenvedése foly­tán látni fog, és megelégszik, ismeretével igaz szolgám soka­kat megigazít, és vétkeiket ő viselt Azért részt osztok néki a nagyokkal, és zsákmányt a hatalmasokkal oszt, mivelhogy életét halálra adta, és bűnösök közé számiáltatott; pedig ő so­kak bűnét hordozá, és a bűnö­sökért imádkozott!” (fis 53, 11—12) VASARNAP. -— „A titkok Űréi, a mi Istenünkéi, a kinyi­latkoztatott dolgok pedig a mienk és a mi fiainké mind örökre”. (5 Móz 29, 29) Virág­vasárnappal talán a legnehe­zebb hét kezdődött el a tanít­ványok életében. Ugyanilyen nehéz napok következnek a keresztyén ember életében is, hiszen értelemmel fel nem fog­ható mindaz, ami az első nagy­héten történt. Isten azonban arra figyelmeztet minket, hogy nem az értelmünkkel akarjuk felfogni a nagypénteki kereszt botrányát és a húsvéti feltáma­dás csodáját, hanem hittel jár­juk végig a nagyheti utat. A nagyhetí titok Istené, s a ki­nyilatkoztatott isteni szeretet és megbocsátás a mienk. HfiTFÖ. —• „Aki a hajnalt sötétséggé változtatja és a föld magaslatain lépdel; az Ür ő, a Seregeknek Istene'az ő neve”. (Am 4, 13) Alázatra tanít ez az ige minket, amikor Isten ha­talmát, erejét állítja élénk. Kü­lönösen is alázatra serkent sze- retetének nagysága, amellyel legyőzte a bűnt, a halált egy­szülöttjének keresztje által, s ezáltal számunkra is megte­remtette az új élet lehetőségét. Alázzuk meg magunkat Előtte, hogy mienk legyen az új élet valósága, amely nemcsak Is­tennel köt össze minket, ha­nem megújítja a másik ember­rel való kapcsolatunkat is. KEDD. — „Mi a mi Urunk Istenünk nevében járunk örök­kön örökké”. (Mik 4, 5) Éle­tünknek mindig az élet Istené­ről való bizonyságtevésnek kell lennie! Ahogy Ö megteremtet­te a halál völgyében az életet, ugyanígy kell az élet követei­ként járnunk az emberek kö­zött Azon kell fáradoznunk, hogy az éhség helyett a bol­dogság és a bőség, a gyűlölkö­dés helyett az egymás segítése, a háború helyett az emberiség érdekében végzett munka dia­dalmaskodjék. A Krisztusban való hit és az emberért végzett szolgálat adja meg a keresz­tyén ember életének értelmét SZERDA. — „Űrrá tetted őt kezeid munkáján”. (Zsolt 8, 7) Uralkodás és uralkodás között nagy különbség van. Lehet úgy uralkodni, hogy elnyomom a másik embert, de lehet úgy is uralkodni, hogy minden erő­met, a szívemet és a kezem munkáját a másik ember ér- dékébe állítom. Amint az Űr Jézus Krisztus minden lépését és kézmozdulatát az értünk va­ló odaadó szeretet határozta meg, úgy nekünk, mai tanítvá­nyainak sem lehet másként uralkodnunk, csak úgy, hogy éjjel és nappal a másik embe­rért, boldogságáért, jövőjéért fáradozunk. NAGYCSÜTÖRTÖK. — „ö jelenti meg a mély és elrejtett dolgokat”. (Dán 2, 22) Sokszor áll meg az értelmünk, de a hitünk is Isten cselekedetei előtt Hiába keresünk magyar rázatot a nagyhét eseményeire is, nem kapunk más választ, csak azt, amit az Újszövetség­ben így olvashatunk: Az Isten szeretet. Szeretetével rejt el és jelent ki eseményeket az éle­tünkben, szeretetével teszi nyil­vánvalóvá számunkra küldeté­sünket: igével, hittel, cseleke­dettel fáradozni a másik em­berért Amint Egyszülöttje tet­te. NAGYPÉNTEK. — „Emel­kedjél fel, Uram, had’ énekel­jük, had’ zengedezzük hatal­madat”. (Zsolt 21, 14) Nem bá­natra és szomorkodásra, ha­nem ujjongásra tanít minket ez a nagypénteki ige. Ujjong­hatunk, mert olyan Istenünk van, Aki Egyszülöttjének ha­lálra adásával megújította az életünket, nekünk adta az örök élet reménységét a bűnbocsá­nat ajándéka által. Az Ö élet­újító ereje megújítja a mi szí­vünket és életünket is, hogy szeretetét továbbadva szolgál­junk a másik embernek. Életet újító hatalmáért zengedezzen énekünk nagypénteken is! NAGYSZOMBAT. —’ „Te­kints alá a te szentségednek la­kóhelyéből, és áldd meg Izra­elt”. (5 Móz 26, 15) Nagyszom­batot úgy szoktuk emlegetni, mint Jézus Krisztus pokolra- szállásának napját. Igénk azon­ban ezen a napon is a borús gondolatok helyett biztat, bá­torít és imádkozásra serkent Nem élhetünk másként a nagypénteki kereszthalál és a húsvéti diadalmas feltámadás közötti napon sem, csak Isten áldásával, szere tétének meg­újításával. Könyörögjünk Hoz­zá, hogy Jézus Krisztus nagy­pénteki kereszthalála jelentse számunkra is bűneink halálát, s a húsvéti feltámadás csodája újítsa meg életünket is a szók gáló szeretetre. Harkányi Láwrió A SAJTÖOSZTALY KÖZLEMÉNYE A Sajtóosztály értesíti a gyülekezeteket, hogy a Ke­resztyén Énekeskönyv új, nagy alakú kiadása nyomda­technikai okok miatt csak a nyár folyamán jelenik meg. A megjelenést annak idején hirdetni fogjuk. Az énekeskönyvre előjegyzést nem fogadunk el, a megje­lenés után korlátlanul áll a gyülekezetek rendelkezésé­re. Isten néha különösen és csodálatosan prédi­kál. Lukács leírja evangéliumában, hogy egy gyilkos a kereszt tövében milyen mély benyo­mást keltő prédikációt mondott. Az Ótesta- mentom pedig tud arról, hogy egyszer egy igazi, négylábú szamár prédikált. Egyesek nem hiszik el ezt a történetet. Én elhiszem. Mert tudom, hogy Isten csodálni va­ló prédikátorokat választ ki az ő igazságának elmondására. Ezek között az én számomra különösen em­lékezetes egy nagy, halott és kiégett épület. Ahányszor csak elmegyek előtte, mindig pré­dikálni kezd ez a ház. Tudom, hogy egy éjszaka sok száz ember­nek prédikált ez a ház. Ez a különös ház a Ruhr-vidék egyik nagy­városának a közepén áll. Itt valamikor igen gazdag zsidó gyülekezet­nek kellett lennie, hogy ilyen pompás épületet tudtak emelni. Óriási épületet, szürke, kifara­gott kövekkel. Évekkel ezelőtt láttam az épü­let belsejét is. Bévül is pompás volt. Látszott, hogy nagy művész építette. Aztán jött a borzalmas nap, amelyik sötét folt marad századok múltán is népünk törté­nelmében. Az a nap, amikor a német nép el­felejtette, hogy olyan fiai voltak, mint Luther, Kant, Bach, Goethe, és hatalmas ugrással visszament a huszadik századból a középkor­ba. Felheccelte a csócseleket: a zsidó üzleteket kifosztották, a zsidó lakásokat feldúlták, ár­tatlanokat vertek és lőttek agyon. Felégették ezt a pompás zsinagógát is. Ami csak éghető volt, a lángok martaléka lett. A ..végén csak az óriási, csupasz falak álltak■ A kő ellenállt a tűznek. Abban az időben kezdett.kínos lenni ez az épület. Még nem beszélt. De halálos haügatá­savai kezdte nyugtalanítani az emoereket. A hangosan beszélő a „német kultúrakaratról” beszélt, és itt állt a ház. A homlokzatán min­denki olvashatta: „Az én házam imádság há­za minden népek előtt.” Ott állt füsttől feke­tére égett falakkal, kiégett ablaknyílásaival,... mialatt a mikrofon hirdette, hogy a német hadsereg bemasírozott Oroszországba azért, hogy a német kultúrát terjessze. Az emberek mindig mondogatták, hogy le kell bontani ezeket a falakat. De erre nem került sor. Mintha az ember elveszítette vol­na a bátorságot kezét mégegyszer az óriás, kiégett falakra emelni. És a zsinagóga hallgatott, hallgatott, mintha csak várna a napra, amelyen megszólalhat. És ez a nap is eljött. Ez a nap is úgy kezdődött a nagyvárosban, mint a többi. A kereskedők siettek üzleteik­be, a háziasszonyok mosni, takarítani kezdtek, vagy hosszú, kígyózó sorokban álltak az üz­letek előtt, mert ekkor már szűkén volt csak élelem. A bányászok leereszkedtek a mélybe, vagy jöttek fel..'. Mint máskor. így ment el a nap. Jött az este. Sötéten feküdt a város. A házakat elsötétítették, a fényeket kioltották. Háború volt, s ebben a városban már ismer­ték a hulló bombák borzalmát. Huszonegy órakor felbőgtek a szirénák. Az emberek rohantak a pincékbe. És ekkor jött a rettenet! Az első szőnyeg és gyújtóbomba támadás. Az emberek a pincékben érezték a kibírhatat­lan hőséget. Kirohantak. Nem mindenki. So­kan nem jöttek ki a szabadba. Ott lelték vé­güket, s elégtek, mint a fáklyák. Akik előjöttek; azok is összeborzadtak. A zsinagóga körül keskeny, sűrűn lakott utcák álltak. És minden lángokban állt. Ahová csak nézett az ember: tűz! Tűz! Ezt a rettenetes tüzet a szél is táplálta, terjedt tovább. Az emberek vizes törülközőket terítettek magukra, és igyekeztek valami menedéket ke­resni. De az utca kijáróját betemették a ro­mok, és elzárták a menekülést. A füst fojto­gatta őket. Volt, aki elesett és eltemették a leomló romok, mások megfulladtak, elégtek. Mindenki palami menedéket keresett a tűz ellen. Csak egyet találtak: a hatalmas, halott, kiégett zsinagógát. Ott ültek szorosan: összepréselődve, remeg­ve, a puszta földön, mialatt odakünn a rette­netes halál tombolt. Ott ültek, nem futhattak el, mialatt a zsinagóga prédikálni kezdett. Borzalmas prédikáció volt. Csak egyetlen mondatból állt: „Ne tévelyegjetek, Isten nem engedi magát megcsúfolni, mert amit vet az ember, azt aratja.” Voltak ott olyanok, akik ama tavaszi napon részt vettek a zsinagóga felégetésében. És má­sok, akik kíváncsian nézték ezt, és sokan, akik akkor nevettek. Ki gondolt akkor Isten­re? Akkor, tavasszal, csak ezt az egy épületet emésztette meg a tűz. Most álászállt a tűz az egész városra. És csak ez az egy épület volt a menedék A zsinagóga prédikált. Ez elől a prédikáció elöl most nem lehetett elbújni, és nem volt, aki megpróbálta volna túlkacagni. A történetnek azonban még nincs vége. A falak közt menedéket talált tömegben volt valaki, aki csendes beszélgetést kezdett a zsinagógával. Egyszerű ember volt, aki nevetséges bérért dolgozott egy szenespincében. De azok közé a kevesek közé tartozott, akikről azt mondta egyszer Jézus, hogy „gazdagok az Istenben”. Ez az ember is ott ült a megrendült nép kö­zött és nem volt sem megsebzett, sem nyugta­lan. Sebzett nem volt, mert Isten igéjéből ré­gen tudta már, hogy ez a nép Isten rettenetes ítélete alá esik. És nyugtalan sem volt, mert békessége volt Istentől. Csendesen ült a sarokban, miután sok em­beren segített már. Fáradt volt. Akkor szólí­totta meg őt a zsinagóga. — Tudod, miért vagytok elrejtve itt a tűz elől? — Igen — válaszolt 5 — mert itt a tűz egy­szer már tombolt, és mindent felemésztett, ami éghető volt. — Tudod azt is, hogy van még egy másik, rettenetesebb tűz is, s itt az elől is rejtve vagytok? — Jól tudom — mondta az ember — ez az Isten ítéletének és haragjának rettenetes tüze, ami egyszer elégeti az emberben azt, ami szentségtelen, s lesznek sokan, akik ezzel együtt maguk is elégnek. — Te sokat tudsz — mondta a zsinagóga. Gondolod, hogy te akkor is találsz menedéket, ahol megkímél a tűz, mert azon már átmtnt a tűz? A megrettent és szorongó tömegben mo­solygott az ember és mondta: — Ö, én tudom, mire gondolsz. Igen, egyet­len hely van, ahol Isten haragjának tüze már átment. Jézus Krisztus keresztje a Golgotán. — Igazad van — mondta a zsinagóga. Nézz rám. Milyen biztonságban vagytok kiégett fa­laim közt. így van ez Nála is, aki kiégett, hogy tűzálló menedék legyen. Németből; Jakus Imre ) * A ZSINAGÓGA

Next

/
Thumbnails
Contents