Evangélikus Élet, 1969 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1969-03-16 / 11. szám

Krisztusarcú búzaszem

Jn 6, 48—59

Most is magam előtt látom édesapám két ujját. Gyermekkori kirándulás közben mutatta a búzaszem Krisztus-képét s én alig akartam hinni a szememnek, hogy egyik markából a másikba pergő szemek közül bármelyiket választottam is ki, mindegyiken ott volt a szakállas Krisztus-arc. Már nem tudom, miről beszélt utána, de talán erről a Jézus-mondatróf: „Én vagyok az élet kenyere.”

Múltba vesző emlékem most telik meg tartalommal, a vasárnapi ige mondanivalójával.

O

KÖZE VAN JÉZUSNAK A MINDENNAPI KENYÉRHEZ.

Nem független Tőle a vasárnapi ebédhez asztalra tett kenyér éppúgy, mint azok a gondok, örömök, mellyel a kenyérkeresők leülnek étkezni. Mert ez a kenyér nem „az égből száll alá”, hanem földművelők és munkások, pékek és elárusítók fáradságos munkájának az eredménye. Ez a munka pedig éppúgy nem független keresztyének Jézus-hitétől, mint az időjárás és termés magától az Istentől.

Nem közömbös Jézus számára a hazánkban évente elfogyasztott százhetvenhétezer tonna kenyér, de az a vajas kenyérszelet sem, melyet az iskolás a szemétkosárba dob, vagy amit a nagyvárosok szeméttelepeire szállítanak. Nem lehet közömbös számunkra sem a Földön évente éhenhaió és vészesen alultáplált 40 millió ember, az, hogy az „ember egyék és meg ne haljon”!

A Krisztus-arcú búzaszem legendája ezt a vigasztalást és reménységet, de egyben buzdítást is jelenti: nem mindegy, hogy mit eszünk és mennyit, mert köze van Jézusnak a mindennapi kenyérkérdésünkhöz.

©

JÉZUSNAK VAN KÖZE A LELKI-KENYÉRHEZ. Ezután a „lelki-kenyér” után az is éhezik, aki mindig jóllakott: jóltáplált népek éppen úgy, mint korgó lelkű fiatalok. Bizony, nem csak kenyérből él az ember, hanem Isten Igéjéből és a testté lett Igéből, Jézus Krisztusból. Így nekünk, keresztyéneknek, meg kell mutatnunk, hogy lelki-szellemi dolgaink is rendben vannak, mert az élő Krisztussal, az „életnek kenyerével” vannak kapcsolatban, abból táplálkoznak.

Ö az a „kenyér, amely a mennyből szállott alá”. Ö az a kenyér, melyet ha megízlelünk, mindennél jobbnak találunk, Ö az a kenyér, mely táplálóbbb minden kalácsnál és csemegénél, így, ha a Jézusban megmutatkozó Isteni szeretetet „megrágjuk” (54. vers), akkor az éppúgy vérünkké válik, mint a kalória- dús táplálék, mivel mi magunk is jobban fogunk tudni szeretni a hétköznapok ügyei közepette.

A mostani böjti időben újra megelevenednek Jézus szavai: „ez az a kenyér, az én testem, amelyet odaadok majd a világ életéért”. Ez már nem Mózes népéé, — mint „egykor a manna”—, hanem mindenkié. Ezért támasszunk kedvet a körülöttünk élőkben ebből az igazabb életet, szebb életgyakorlatot adó kenyérből, Jézus-hitből élni.

O

AZ ÖRÖK ÉLET KENYERÉHEZ JÉZUSNAK VAN KÖZE.

Az ország asztalaira helyezett kenyértől most már ott vagyunk hazánk evangélikus oltáraira helyezett közel százhetvenhétezer úrvacsorái ostyánál. Milyen érdekes, hogy egybeesnek a számadatok! Igaz, hogy az egyik tonna, de azt már aligha tudom megmondani, melyik a becsesebb, drágább és fontosabb számomra. Azt hiszem, mindkettő. Egyszerre. Szebb földi élet és Krisztusban-ígért örök élet.

Ahogy életben maradásunk feltétele a kenyér, úgy örök-élet- ben-maradásunk feltétele a hittel vett ostya, a Krisztusból való részesedés. Az ennek vételekor meglévő hit és az akkor megerősödő szeretet az, amely által „élni fogunk örökké”.

Vegyük szemügyre mi is magunkat! Meglátszódik-e kenyérkérdésünkön. meglátszódik-e lelki életünkön, meglátszódik-e úrvacsora vételünkön — mint búzaszemen — : a Krisztusarc?

Bízik László

Istentiszteleti rend

Budapesten, 1969. március 16-án

— BUNDÁK, szőrmegallérofc, kucsmák Somogyi szűcsnél. Bp. V., Kossuth Lajos u. 1. sz. az udvarban.

— 136 darab templomi ülés eladó. Izraelita Hitközség, Győr.

— SÍRKŐ eladás nagy választékban. Schrődl Ferenc kőfaragó mester. Bp. III., Pomázi út 19965 hrsz. Óbudai temető mögött, 60-as autóbusz végállomás.

Deák tér de. 9. (úrv.) dr. Kékén András, de. 11. (úrv.) D. Káldy Zoltán, du. 6. Trajtler Gábor. Fasor de. fél 10. D. Koren Emil, de. 11. D. Koren Emil, du. 6. D. Koren Emil. Dózsa György út de. fél 10. Sülé Károly. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10 (szlovák) Aradi András, de. 12. (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 11. dr. Rédey Pál, de. 11. Bándi Sándor, du. 6. Bándi Sándor. Kőbánya de. 10.

Veöreös Imre, du. 5. szeretetven- tíégség: Szirmai Zoltán. Utász u. de. 9. Veöreös Imre. Vajda Péter u. de. fél 12. Veöreös Imre. Zugló de. 11. (úrv.) Boros Károly. Rákosfalva de. 8. (úrv.) Bízik László. Gyarmat «. de. fél 10. Boros Károly. Fóti út de. 11. Solymár Péter. Váci út de. 8. Benczúr László.

Frangepán u. de. fél 10. Benczúr László. Újpest de. 10. (úrv.) Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula. Soroksár-Üjtelep de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 11.

Matuz László. Pestújhely de. 10.

Kürtösi Kálmán. Rákospalota

— Böjt 4. vasárnapján az oltárterítő színe: lila. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Rm 5, 1—IX, az igehirdetés alapigéje: Jn 6, 48—59. A délutáni istentisztelet alapigéje: Es 30, 19—23.

— EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Március 30-án, vasárnap reggel 7 órakor evangélikus vallásos félóra lesz a Petőfi Rádió és az URH hullámhosszán.

— KÖBANYA. Március 16án szeretetvendégségen Szirmai Zoltán fasori másodlelkész tart előadást.

CSALÁDI HÍREK

— HALÁLOZÁS. Heriszt János, a pécsi Nemzeti Színház nyugalmazott főszabója, az Evangélikus Élet hűséges olvasója hosszas szenvedés után február I8-án elhunyt. Gyülekezetének tagjai és volt munkatársai jelenlétében Pécsett temették el. „Ahol megnövekedett a bűn, ott a kegyelem sokkal bőségesebben áradt el”. (Rm 5, 20)

— Bárány Gyuláné, sz. Nagy Róza, Bárány Gyula kisbabot! lelkész édesanyja 62 éves korában Győrött csendesein elhunyt. Élete névtelen szolgálat volt, halála engjedelmes hazatérés.

— Benzing István, lapunk hűséges olvasója február 23-án, 95 éves korában a tápiógyör- gyed szociális otthonban elhunyt.

MAV-telep de. S. Rákospalota Kőtemplom de. 10, du. 3. Rákosszentmihály de. fél 11 Schreiner Vilmos. Sashalom de. 9 Gelencsér Zsig- mond. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba tíe. 9 Békés József, Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11, du. 3.

Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Mado- csal Miklós, de. fél 11. (német-úrv.) Reuss András, de. 11. (úrv.) Mado- csai Miklós, du. 6. Reuss András. Torockó tér de. fél 9. Reuss András. Óbuda de. 9. Fülöp Dezső, de. 10 (úrv.) Fülöp Dezső. XII. Tar- csay Vilmos u. de. 9. Takács József, de. 11 Takács József, du. 6 sze- retetvendégség: D. Koren Emil. Pesthidegkút de. fél 11. (úrv.) dr. Rezessy Zoltán, du. 6. Zenés áhitat. Németvölgyi út de. 9. Bencze Imre. Albertfalva de. 7. szuppl. Krähling Dániel teol. Nagytétény de. fél 9. Kelenvölgy de. 9. szuppl. Krähling Dániel teol. Budafok de. 11. szuppl. Krähling Dániel teol. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. 11. szuppl. Ribár János teol.

— BUDAVÁR. Váradi Lajos esperes, a gyülekezet lelkésze szeretetvendégség keretében tartott közgyűlésen számolt be az elmúlt év gyülekezeti eseményeiről, s ismertette évi lelkészi jelentését. A szeretetvendégségen az idei konfirmandusok versekkel, hegedű és fuvolaszámokkal szolgáltak. Végül D. Koren Emil esperes „Böjti lélek, böjti ének” címen tartott előadást!

— A BORSOD-HEVESI EGYHÁZMEGYE lelkészi munkaközössége március 11-én Miskolcon tartotta ülését. Áhítatot Tarjáni Gyula, előadást Nikodémusz János és Pásztor Pál esperes tartott. Záróimádságot mondott Gáli Sándor.

EVANGÉLIKUS ELET

A Magyarországi Evangélikus Országos Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztőbizottság Felelős szerkesztő és kiadó:

D. Koren Emil

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VIII., Puskin u. 12.

Telefon: 142—074 Csekkszámlaszám: 20.412—VIII. Előfizetési ár: egy évre 90,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25 211

68.5249

Athenaeum Nyomda, Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető:

Soproni Béla igazgató

„Bizony, bizony mondom nektek: ha a búzaszem a földbe nem esik és el nem hal, csak egymaga marad: de ha elhal, sok gyümölcsöt terem.” (Jn 12, 24)

VASÁRNAP. — „Énekeljetek az Ürnak új éneket; énekelj te egész föld!” (Zsolt 96, 1). A böjti öröm üzenete szólal meg ezen a vasárnapon, ebben az igében is. Mert a böjt nemcsak a bűnbánatnak, hanem az Isten szeretete feletti örömnek is szent időszaka. Isten népe életével és énekével Urát dicséri. Űj ez az ének, minit ahogy változik és megújul maga az éleit is. őseinket tiszteljük, tőlük tanulunk, de nem utánozhatjuk őket. Ügy kell „énekelni” Istennek, útján járni, akaratát követni, hogy az vonzó legyen mások, az „egész föld” számára.

HÉTFŐ. — „Az Űr az én

erősségem.” (Hab 3, 19). E rövid mondatban benne van a próféta teljes meggyőződése, próbákat kiállt hite. Nem dicsekedni akar azzal, hogy az Ür az ő erőssége, nem akarja ezért magát másoknál különbnek állítani. Még csak nem is úgy erőssége az Isten, hogy szeretetében bízva meghúzódhat az élet viharai között. Aki Istenben igazán bízik, tudja, hogy még hivő bizodalmát is ajándékba kapta Istentől. De tudja azt is, hogy aki Istenben bízik, az szeretete erejével szolgál ebben a világban. Legyen úgy erősségünk az Isten, hogy életünkkel, áldozatos sze- retetünkkel erősíthessünk másokat is.

KEDD. — „Mondta Dávid az Urnák: Igen vétkeztem abban, amit cselekedtem. Azért most, Uram, vedd el, kérlek, a te szolgádnak álnokságát; mert felette esztelenül cselekedtem.” (2 Sám 24, 10). Van valami nagyon szomorú abban, hogy tudjuk: a hit hősei is mennyire esendő, bűnös emberek voltak. Szívesen látnánk őket hibátlannak, feddhetetlennek. Nagyságuk, követendő példájuk titka azonban nem önmagukban van, hanem abba az Istenben, Aki emberi hibák, gyengeségek és bűnök ellenére is meg tudja mutatni szeretetének és igazságának erejét bűnös emberek életében. Legyen így a mi életünkben is.

SZERDA. — „Vajha nem lenne köztetek méreg- és ürömtermő gyökér.” (5 Móz 29, 18). Szívünkhöz szól az

igének ez a verse is. Hányszor kíséri méreg és keserűség, idegesség és békétlenség a mi

életünket is. Hányszor válaszolunk a legkisebb sértésre, igazságtalanságra is maró, bántó szavakkal. És keserűségünk okát mindig másokban találjuk meg. Vizsgáljuk meg önmagunkat ennek az igének a fényében és éljünk olyan szeretetben, amely hatástalanná, értelmetlennné tesz minden emberi ellenségeskedést. Isten tud adni erőt erre. Mert Krisztus azért is meghalt, hogy ne legyünk kénytelenek rosszra rosszal, haragra haraggal válaszolni

CSÜTÖRTÖK. — „Áldjad én lelkem az Urat, és egész bensőm az Ő szent nevét.” (Zsolt 103, 1). Nem Istennek van szüksége a mi áldásunkra és dicséretünkre, hanem nekünk. Életünket szegényítjük meg, örömünket vesszük el magunktól, ha hiányzik szivünkből a hálaadás. Van miért hálát adni. Mindennapok múló ajándékaiért éppen úgy, mint a lélek békességéért és az üdvösség reménységéért. Magunkat szegényítjük meg, ha elfeledkezünk a hálaadásról. De megszegényítjük embertársainkat is, mert csak a háládatosság tesz képessé arra, hogy akkor is szeretetben és megbocsátásban éljünk, amikor ez különben nagyon nehezünkre esne.

PÉNTEK. — „Áldjad én lelkem az Urat és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről. Aki megbocsátja minden bűnödet és meggyógyítja minden betegségedet. Aki megváltja életedet a koporsótól; kegyelemmel és irgalmassággal koronáz meg téged.” (Zsolt 103,

2—4). A tegnapi és a mai egymáshoz csatlakozó hálaadó zsoltárigék arra is figyelmeztetnek, hogy életünkből soha nem hiányozhat a hálaadás. Ma különösen a zsoltárvers utolsó félmondatára figyeljünk. Tanuljunk meg kegyelemben és igazságban járni. Kegyelmet és igazságot Jézus Krisztustól nyerünk, de a tőle kapott bűnbocsánatot és igazságot el is veszthetjük, ha nem élünk is és szolgálunk is azokkal.

SZOMBAT. — „Forrásának árja megörvendezteti Isten városát, a Felségesnek szent hajlékait. Az Isten ő közepette van.” (Zsolt 46, 5—6). Az áradó folyó az Ószövetségben sokszor a bőség, a békesség jele. Isten velünk van bajban, betegségben, de békességben is. Ne feledkezzünk el azokról az áldásairól, amelyekkel a most elmúló héten ajándékozott meg.

Schreiner Vilmos

Görögök keresték Jézust I.

Pireus kikötőjében csendben ringott egy gálya. A parton férfiak szorgoskodtak. Málhákat hordtak izmos legények, s a keskeny, hajlékony hajópallón oly ügyesen egyensúlyoztak, mint az akrobaták. Ráérő polgárok csodálták a karcsú, kétsoros jármüvet. Voltak, akik tudni vélték, hogy milyen műhelyből bocsátották vízre, s egy tudálékos öreg azt magyarázta, hogy ez a hajó részt vett az actiumi csatában Octavianus zászlaja alatt, amikor diadalt aratott Antonius felett. — Azóta a hadihajók is a kereskedelem szolgálatában állnak, mint például ez is, ugye! S látjátok mennyi terhet tudnak berakni — mutatott a gályára. De majd meglátjátok — folytatta — ha háborúra kerül sor, újra hadilobogót tűznek az árbocokra.

Három görög atyafi szó nélkül hallgatta az öreg fejtegetését. Málháik körül álltak és belekémleltek a titokzatos kékségbe, amely az Egeit lágyan betakarta. Herophilus volt a legnyugtalanabb. Már hetek óta készülődött erre az útra, s türelmetlenül várta a beszállásra hívó szót. Alexander és Olympas idegesen vett fel időnként egy-egy csomagot, s magukban számolgatták a napokat, hogy kedvező körülmények. között mikor köthetnek ki Cesarea- ban.

Végre felgörgették az utolsó vizeshordókat is és az utasok — mindössze háromról volt csak szó Pireusban — felléphettek a karcsú hajóhidra. Fenn a korlátnak dőlve szemlélték a várost és a kikötőt azok, akik már Bfundi- siumban szálltak fel és napok óta úton voltak. Rómaiak, görögök, szírek, perzsák és egyiptomiak tarka társasága volt együtt a hajón.

Herophilús, Hippokrates késői tanítványa, amint megtalálta helyét a hajón, jegyzeteit elővette és pontosan felírta a beszállás idejét, s azokról az utasokról néhány mondatot, akiket már a partról megfigyelt. Alig készült el jegyzeteivel, amikor mély üstdob jelére megmozdult a gálya, s maga is felsietett a fedélzetre, hogy búcsút intsen Athénnak, s hazájának..

Enyhe parti szél fuvallata jött Macedonia hegyei felöl, s a dob ütemére a rabszolgák evezőcsapásai lendületbe hozták a lomha jármüvet. Még egy pillantás Pallas Athéné Akropolis szirtién álló szobrára, amelynek aranyvégű dárdáján bántóan szikrázott a nap, és elhagyták Pireust.

A tengeri utak nagyon unalmasak. Ha nyugodt a víz, vagyis ha Poseidon, illetőleg Neptun kegyeit élvezik az utasok, a lassan múló időt beszélgetéssel csapják agyon. Mindig akadnak, akik bő részletességgel mesélik el kalandos útjaikat, kikötőkben esett szórakozásaikat, vagy olyanok, akik a politikai élet boszorkány- konyháján járatosak és távoli következtetésekkel szórakoztatják a hallgatóságot. Az egyik Itáliából jövő utas, különösen sokat tudott A birodalom legtávolabbi zugaiból is össze- hordta az eseményeket és hallgatói szájtátva bámulták tájékozottságát. Most éppen azt közölte hallgatóival igen bizalmasan, hogy Tiberius császár már régen nem tartózkodik Rómában. Capri szigetén él visszavonultan és hogy annyi baj van a birodalomban, és hogy annyi az igazságtalanság, annak oka, hogy a pretorianusok vezetője áll a birodalom élén. és hogy az erőszakos Seianust nemrég Macro váltotta fel, aki még hírhedtebb kegyetlenség dolgában. Haj, haj — sóhajtott fel időnként — súlyos napok elé néz a birodalom! Hogy a császár beteg-e, vagy unja Róma dicsőségét, vajh, ki tudja? Hol van Augustus és az a dicső kor, mert bizony régen nincsen biztonság úgy a birodalomban, mint az ő idejében volt, és ha nem tudnátok — itt suttogóra fogta a szót — nagy bajunk van a Kelettel, előbb-utóbb háborúra kerül sor.

Herophilus, Alexander és Olympas egymásra néztek, de nem kapcsolódtak a beszélgetésbe. Ugyanígy hallgatott még egy utas a hajón. Előkelő ruházata, ápolt külseje, tiszteletet parancsolt. Karba tett kézzel hallgatta a lotyó itáliai beszédét, s amikor az azt mondta, hogy „a császár valószínűleg a végét járja”, szája megvető mosolyra húzódott. Feltűnt ez He- rophilusnak, az orvosnak is és többször találkozott pillantásuk.

így szórakoztak az utasok, mig a krétai Knossosban többen leszálltak és két új utas jött « hajóra, Cipruson pedig Paphos kikötőjében ok nélkül két napot vesztegeltek. Pa- phosban a hajó szakácsa, három eleven bárányt hozott. „Most vásárolta — mondta — a tavaszt meg fogjuk ünnepelni a hajón”. Néhányon az utasok közül a nehéz ciprusi bortól azonnal elaludtak. A hajó késő délután indult.

Ciprus és Cesarea között az út három napig tartott volna, de Poseidon valami miatt felbőszült és másként rendelkezett. Három ágú szigonyával felkorbácsolta a habokat és a hajósok hiába áldozták fel a ciprusi bárányokat, a vihar nem akart szűnni. Éjszaka tört rájuk alattomosan és két napig egyfolytában dühöngött. Betegek és levertek lettek az utasok és félelmükben mindannyian hangosan imádkoztak. Az istenek nevei között eltévedt volna a jámbor hallgató. Ki a római, ki a görög, ki a perzsa istenségeket hívta segítségül, de az orkán túlüvöltötte a gyámoltalan könyörgéseket, s a gyenge hajót hol magasra feldobták a hullámok, hol meg a mélybe taszították alá.

Nagyon beteg lett az előkelő római. A tengeri betegség kiváltotta régi gyomorbaját. Két napon keresztül vért hányt. Herophilust sürgősen mellé rendelték. A jólelkű orvos hihetetlen türelemmel ápolta. Málháiból elővette a különböző füveket, teát készített belőlük, itatta őt, de mindhiába. Itt a halálos ágyon lebbent föl a titok fátyla kilétéről. Tertiusnak hívják, s különleges megbízatása van. Tiberius rendeletére utazik Cesareába és fontos levelet kell eljuttatnia a helytartónak, Pontius Pilátusnak. Mindezt nyögve és alig hallhatóan mondta el.

A második nap délutánján, amikor már végképp eljegyezve érezte magát a halállal, ládájára mutatott és igy szólt az orvoshoz: „Nem élem túl ezt a vihart. Vedd ki a császár levelét a ládából, olvasd el, s ha megmenekülsz, juttasd el Jvkea helytartójának!”

Herophilus még soha életében nem fogott császári levelet kezében. Megilletödve hajtogatta szét a papirusz tekercset és olvasni kezdte,'

„Ave Pontius Pilatus, procurator Judoé eta. Bizalmas.

Kénytelen vagyok ismételten figyelmeztetésemet eljuttatni hozzád, ó Helytartó. Azért gyorsfutár útján, mivel súlyos aggodalom gyötör Judea tartománya miatt. Jelentés érkezett a zsidók vezetőitől, hogy bizonyos esetekben nem tudtok együtt munkálkodni. Nem viselteiéi megértéssel irányukban, holott már felhívtam a figyelmedet, hogy ők jó szolgálatot tesznek nekünk, s bizalmunkat élvezik. Ennek következtében kénytelen voltam Szíriából Vi- telliust hozzád rendelni hivatalvizsgálatra.

Továbbá utasítalak arra, hogy a tavaszi ünnepek alkalmából feltétlenül menj Jeruzsálembe. Nem fogadhatom el kifogásaidat, hogy a lábad és a derekad fáj. A birodalom érdeke úgy kívánja, hogy ilyen alkalmakon jelen légy, a hírek szerint a zsidó vezetők — különösen a főpapok — egy jelentékeny embert akarnak kezedre játszani. Értesülésünk szerint erre a zsidó származású emberre igen hallgat a nép, számos követője van, nagy befolyással rendelkezik. Erélyes intézkedésedre számítok és meg vagyok győződve arról, hogy ha a dolgok úgy kívánják, megtalálod az okot ahhoz, hogy eltedd őt láb alól. A főpapok kérésével osztozva az az óhajunk, hogy ne nagy feltűnéssel, mivel lázadástól tartanak, s vérontásra pillanatnyilag nincsen szükség.

Utasításom végrehajtásáról azonnal küldj jelentést ...

Urad, Tiberius császár.”

Az orvos megborzongott. Erezte vállain az államtitok súlyát és a feladat nagyságát. Tertius pedig csak nyögött és szünet nélkül dőlt belőle a vér. Másnap reggel Tertiust, a császár futárát hajós módra temették el. Herophilus az esetről pontos feljegyzést készített.

A vihar is elült. A tenger újra aranykékségében tündökölt. Az útvonaltól messze sodorta őket a vihar. Néhány evezőt összetört, azokat ki kellett cserélni. Utasaink sápadtak, kedvetlenek voltak. De az árbocokra ismét felvontatták nyikorogva a hófehér vitorlákat, a kormányos bonyolult számítások után újra megtalálta a helyes irányt s három nap kétessel behajóztak. Cesareába. dr. Rédey Pál