Evangélikus Élet, 1969 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1969-02-23 / 8. szám

Egyetlenek

9, 38—45

Egy gyerek — nem gyerek, szokták mondani, pedig mennyire nem igaz! Hát még ha bajban van. Vagy kérdezi-e az orvos a beteg gyermek édesanyját.1' mondja, hány gyermeke van még otthon, mert ha van még három, nem vizsgálom meg öt? Vagy vigasztalja-e magát egy szülő is ilyennel: nem baj, ha ezzel valami történik, van még egészséges is? Sőt! A sok közül is az válik legértékesebbé, legdrágábbá, akit veszély fenyeget. Mintha az lenne az egyetlenegy.

(a\ AZ APA EGYET LE NE. Lukács evangéliumában több olyan ^ történet szerepel, amelyben Jézus „egykés” szülőkkel találkozik. Akkoriban úgy tekintettek az ilyenekre, mint akik nyilvánvalóan bűnösök, hiszen Isten csak egy gyermekkel ajándékozta meg őket. Hát mikor még az az qgy is megbetegedett! Nyilvánvalóan valami családi bún van e mögött — gondolták. Meg is érdemlik! Jézus itt nem kutatta a bűnt, hanem gyógyított. így tett a naini özveggyel, akinek egyetlen fiát „adta visz- sza az anyjának", így tett Jairus „egyetlen leányával’’ s most is igy tekint az ember „egyetlenjére”, aki epilepsziás betegségben szenved.

Lukács evangélistának különös érzéke van ahhoz, hogy kidomborítsa Jézus szeretetét az egyes ember iránt, Isten örömét egy elveszett megkerülésén, ö gyűjti egybe Jézus példázatait az elveszett juhról, az elveszett ezüstpénzről, s az elveszett fiúról: nem a kilencvenkilenc juh, nem a másik kilenc pénz, nem is a megmaradt fiú volt a fontos, hanem éppen az, aki veszélybe került. Ebben a veszélyben fordult az apa — talán utolsó próbálkozásként — a tanítványokhoz. A helyzet igen kínos lehetett, mert a maguk erejében bízó tanítványok tehetetlenek voltak Jézus nélkül: nem tudták meggyógyítani az apa beteg egyetlenét.

(2^ A MI EGYETLENÜNK. Kicsoda az? Gyermekeink, akik- nek egészségéért és boldogságáért mindent megteszünk? öregjeink, akiknél hiányzik a tartalmas hétköznap? Fiataljaink, akiket a tempo tehet tönkre, vagy dolgozóink, akik elfelejtenek pihenni? Igen, ők a mi egyetleneink. Sőt még többen! Azok a mi egyetleneink, akik kitaszítottak, akik éhesek, akik elnyomottak. Azok, akik idegesek, akik szegények, akiknek annyi zűrzavar van az életében, ök az egyetleneink, szerte a világon.

Mindig az az egyetlen, a legdrágább, amit éppen veszély fenyeget: ha betegség van, akkor az egészség, ha háború van, akkor a béke, ha túlterheltség van, akkor a nyugalom.

Ezeket visszük, mint „egyetlenünket” ma is Jézus elé, ezeket állítjuk Jézus szeretetének hatósugarába, igéjének fényébe. Sokkal több ez, mint saját bajunk és kérdésünk, több, mint ismerőseink ezerféle problémája: magában foglalja fajok és népek, generációk és osztályok minden gondját-baját. Mi keresztyének, mai tanítványok gyakran éppoly tehetetlennek bizonyulunk, mint annak idején a tizenkettő: saját erőnkkel sokszor nem tudunk semmit sem segíteni. De tudjuk azt, hogy van segítség; hisszük azt, hogy Jézusnál van segítség. Ezért kérjük mi is azt, amit egykor a beteg gyermek édesapja: „tekints a mi egyetlenegyünkre!”.

(j) AT. ATYA EGYETLENE. Böjtben is — mint mindig —, 'w' hangoznia kell annak az örömüzenetnek, amelyet János apostol így foglal össze: úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte. Egyetlenét. Abrahám egyetlenét, Izsákot megmentette. A naini egykének, Jairus leányának, történetünk egyetlenének Jézus életet és egészséget adott. Csak Isten egyszülöttjének, Jézus Krisztusnak kellett „a szolgaformát felvéve magát megüresitenie”, szenvednie és meghalnia, vagy ahogy a Z. énekünk harmadik versében énekeljük:

„Nem kímélte szent Fiát sem ö nagy szeretetében,

Kárhozatból hogy kimentsen,

Odaadta énértem.”

Ezt az érthetetlen kivételezést már Jézus kortársai sem értették: „az Ember Fia az emberek kezébe adatik”. Miért kellett éppen Jézusnak, Isten egyetlenének meghalni harmincegyné- hány évesen?

Értjük-e mi? Értjük-e, hogy azért, hogy nekünk, Isten mai egyetlenéinek igazi életünk és nagyobb boldogságunk legyen?

Bízik László

Istentiszteleti rend

Budapesten, 1969. február 23-án

— ELCSERÉLNEM magányos kiertee haztoan l szoba félkomfortos, munkavégzéssel egybekötött lakásomat. A munkáért havi készpénz és természetbeni juttatás van. Keresek belterületen hasonló főbér Letet első emeletig. Takács Mihály, Budapest. X., Kápolna u. 14, kertikapu.

— KIVÁLÓ rózsafajták, bokor, baba és futórózsák kaphatók. Pál-, ko kertészet. Budapest. XV., Csillagfürt u. 8. Kérje árjegyzékemet.

— BUNDÁK, szőrmegallérok, kucsmák Somogyi szűcsnél. Bp. V., Kossuth Lajos u. 1. sz. az udvarban.

— SZERETETHAZ NŐI VEZETŐT KERES. A győri gyülekezet börcsi szeretetházának vezetői tisztsége megüresedett. Konyhai és betegápolási munkában némi jártassággal rendelkező, hivatást érző vezetőt keresünk. A szereteti! áz Győrtől 15 km-re fekszik, jól megközelíthető. A gondozottak száma 18. Érdeklődés: Evangélikus Lelkész! Hivatal, Győr. Petőfi tér 2.

— SÍRKŐ eladás, nagy választékban, Schrődl Ferenc kőfaragó mester. Bp. HE., Pomázi út 19905 hnsz. Óbudai temető mögött, 60-as autóbusz végállomás.

Deák tér de. 9. (úrv.) dr. Hafen- scher Károly, de. 11. (úrv.) dr. Kékén András, du. 6. Trajtler Gábor. Fasor de. fél 10. Szirmai Zoltán, de. 11. Szirmai Zoltán, du. 5. szere tetvendágség. Dózsa György üt de. fél 10. dr. Benes Miklós. Üllői út 24. de fél 11 Karácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) Aradi András, de. 12. (magyar), du. 5. szeretetvendégség. Thaly Kálmán u. 28. de. 11. dr. Rédey Pál, de. 11. Bándi Sándor, du. 6. Bándi Sándor. Kőbánya de. 10. Sülé Károly. Utász u. de. 9. Veöreös Imre. Vajda Péter u. de. fél 12. Sülé Károly. Zugló de. 11. (úrv) Bízik László. Rákosfalva de. 8. Boros Károly. Gyarmat u. de. fél 10. Bizik László. Fóti út de. 11. Benczúr László. Váci út de. 8. Solymár Péter. Frangepán u. de. fél 10. Solymár Péter. Újpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10^ Virágh Gyula. Soroksár- Cjtelep de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 11. Matuz László. Pestújhely, de. 10. Kürtösi Kálmán. Rákospalota MAV-telep de. 8. Rákospalota Kistemplom de. 10, du.

— Böjt 1. vasárnapján az oltárterítő színe: lila. A vasárnap délelőtti istentisztelet oltá- ri igéje: 2 Kor 6, 1—10; az igehirdetés alapigéje: Lk 9, 38— 45. A délutáni istentisztelet alapigéje: 1 Móz 3, 14—15 (16—

19).

— EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Március 2-án, vasárnap reggel fél 8 órakor evangélikus vallásos félóra lesz a Petőfi Rádió és az URH hullámhosszán.

— KECSKEMÉT. Hatvanad vasárnapján dr. Hafenscher Károly Budapest-Deák téri másodlelkész szolgált a gyülekezetben. Igehirdetéseiben és a szeretetvendégségen tartott előadásában egyaránt Isten igéjének meghallásáról és cselekvéséről beszélt.

— CSABACSÜD. A január 20-án tartott szeretetvendégség igehirdetői szolgálatát Sáfár Lajos gyomai lelkész végezte.

— GYULA. A február 9-én rendezett szeretetvendégségen Kiss György békéscsabai lelkész tartott előadást „Mi nekünk a templom?” címen.

— FŐT. Hatvanad vasárnapján az asszonyoknak tartott szeretetvendégségen Keveházi László pilisi lelkész hirdette az igét, Keveházi Lászlóné lelké- szi munkatárs pedig előadást tartott.

— NAGYTARCSA. Hatvanad vasárnapján szeretetvendégség keretében Kása László egyházkerületi h. lelkész tartott előadást.

— HlBAIGAZlTAS. Ez évi

6. számunkban „Lefelé tartunk?” címen verset közöltünk, amely alá félreértésből nem a fordító neve került. A verset ismeretlen szerző művéből Túrmezei Erzsébet ültette át magyarra.

Állami rendelkezésre a minimálisra kellett csökkenteni a görög nyelv tanítását a Teológiai Fakultásokon. Ezentúl

3. Rákosszentmihály de. fél 10. Kamer Ágoston. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de fél 11, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Békés József. Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11, du. 3.

Bécsikapu tér de. 9. (orv) M-ado- csai Miklós, de. 11. (úrv) Reuss András, du. 6. Madocsai Miklós. Torockó tér de. fél 9. Reuss András. Óbuda de. 9. dr. Vámos József, de. 10. (úrv) dr. Vámos József XII. Tarcsay Vilmos u. de. 9. Ruttkay Elemér, de. 11. Ruttkay Elemér; du. fél 7. Csengődy László. Budakeszi de. 8. Csengődy László, Pesthidegkút de. fél 11. Muncz Frigyes, Kelenföld de. 8. Bencze* Imre, de. 11. (úrv) D. Káldy Zoltán, du. 6. Rezessy Zoltán. Németvölgyi út de. 9. D. Káldy Zoltán. Nagytétény de. fél 9. Visontai Róbert. Kelenvölgy de. 9. Budafok de. 11. Visontai Róbert. Budaörs du. 3. Visontai Róbert. Törökbálint du. fél 5. Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. 11.

— KISKÖRÖS. Január 29-én a konfirmandus szülők és keresztszülők részére tartott szeretetvendégségen Görög Tibor kecskeméti lelkész, a Bács-Kís- kun egyházmegye esperese tartott előadást.

— PILIS. A február 2-án tartott szeretetvendégségen Maróti János acsai lelkész szolgált.

— TISZAFÖLDVÁR. A januári szeretetvendégségen Bártfai Lajos esperes, a februárin pedig Fodor Ottmár szolnoki lelkész szolgált előadással.

— FASOR. Február 23-án, vasárnap délután 5 órakor szeretetvendégség lesz a gyülekezetben, amelyen Szalatnai Rezső tart előadást Ady vallásos költészetéről.

.. a szeleknek is parancsol, a víznek is ...” Lk 8,25

csak néhány görög szót fognak ismerni a svéd evangélikus lelkészek. A latin nyelvet egyáltalában nem tanulják a teológiai hallgatók.

„Aki a bűnt cselekszi, az ördögből van; mert az ördög kezdettől fogva bűnben leledzik. Azért jelent meg az Istennek Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa.” (1 Jn 3, 8)

VASÁRNAP. — „Te adtad nekem üdvösségednek pajzsát és a te jobbod megszilárdított engem.” (Zsolt 18, 36). Nemcsak ennek a napnak, hanem a hét összes kijelölt ószövetségi igéjének mondanivalója is tartalmi kapcsolatban van heti igénkkel: János apostol tömör megállapítását színezi és világítja meg több oldalról. Életünk küzdőtér. Nemcsak napi gondokkal és feladatokkal kell szembenézni, hanem kísértésekkel is. A régi idők harcának legjobb védőfegyverei közé tartozott a pajzs. Az Istentől kapott védelem és az egyensúlyát veszített embert megragadó isteni kéz ad lehetőséget a kísértéssel szembeni ellenállásra.

HÉTFŐ. — „A sok beszédben elmaradhatatlan a vétek; aki pedig megtartóztatja ajkait, az értelmes.” (Péld 10, 19). Nem pusztán a fecsegésről van szó! Elvégre nem vagyunk egyformák: van, akinek sebesebben pörög nyelve, és van, aki szűkszavúbb. Ám itt a természeti adottságokból adódó különbségek eltűnnek, amikor igénk a beszédünkben gyakorta előforduló meggondolatlanságokra figyelmeztet. Nem a szöveg hosszúsága a döntő, hiszen akár két szóval is lehet sérteni, alaptalanul vádolni, fúrni, jó ügy lendületét lefékezni, csábítani és rombolni. A józan, türelmes és szeretetből fakadó szó tetszik Istennek és építi a felebarátot.

KEDD. — „Járásomra és fekvésemre ügyelsz, minden utamat jól tudod.” (Zsolt 139, 3). Örömhír is ez: Istennek éjjel is, nappal is gondja van ránk. Intés fs ez: Utunk botlásait, küzdelmünk vereségeit is ismeri Urunk. Feladatunk is kettős: Rábízni magunkat bölcs vezetésére és őszintén feltárni Előtte kudarcainkat. így lehet csak lerombolni azokat a falakat, melyek elválasztanak Istentől és embertárstól.

SZERDA. — „Megszabadít- lak titeket és áldássá lesztek.” (Zak 8, 13). Isten szabadításá- ról sokszor esik szó, s ezt mindig nagy öröm meghallani. Itt azonban a „szabadítás” kapcsolódik az „áldással” és félreérthetetlenné teszi, hogy Isten értünk és bennünk végbevitt munkája nem azt a célt akarja csupán elérni, hogy hálás megnyugvással tudomásul vegyük fáradozásait, hanem azt is, hogy felismerjük: szabadí- tása sürgetve indít mások felé. Hogy szolgáljunk ott, ahol eddig inkább csak dirigáltunk; hogy szeressünk ott, ahol eddig csak gyűlölni tudtunk; hogy megbocsássunk ott, ahol eddig makacsul tartottuk a haragot; hogy izgatni kezdjen bennünket az, ami eddig jobbára hidegen hagyott. Mert a szabadítás és áldás nemcsak úgy függ össze, hogy áldássá lesz számunkra, hanem

úgy is, hogy mozgósít áldássá lenni mások számára.

CSÜTÖRTÖK. — „Alátekintett a mennyből, a földre nézett az Ür, hogy feloldozza a halál fiait.” (Zsolt 102, 20—21). Pál apostol „az utolsó ellenségnek” mondja a halált, de „a bűn zsoldjának” is. Természetesnek tartjuk, hogy aki született, az meg is hal; pedig a halál nem természetes folyamat, vagy ha „természetes”, akkor azért az, mert már a bűn is „természetes” lett számunkra! A bűn tégláiból épül az ördögi börtön, hogy örökre rabul ejtsen. Ám a börtönajtót felnyitja a feltámadott Jézus, hogy aki a „halál fia” volt, élhessen „Isten gyermekeként”.

PÉNTEK. — „Az Ürnafc szolgáljatok teljes szívetekből. Ne térjetek el a hiábavalóságok után.” (1 Sára 12, 20—21). Az Űmak élni és szolgálni nem lehet fél szívvel. Izráel népe sokszor megpróbálta, mindannyiszor ráfizetett Jogos és időtálló Sámuel intése, mivel ez a múlt mindegyre kísért. Isten az egészet akarja; ördögi tévesztés azt hinni, hogy a felével is beéri.

SZOMBAT. — „Saját szemetekkel láttátok az Űmak minden nagy cselekedetét, melyet cselekedett.” (5 Móz 11, 7). Amit szemünk is lát, azt tartjuk lealkudhatatlan tapasztalatnak. Láttuk és tapasztaltuk önfejűségünk és félszívűségünk káros következményeit, Istenünk szabadításának áldásait is. Miért várunk még, és mire várunk egyáltalán? Romokban hever már az „ördög munkája”, kapjunk bele végre az „újba”, hiszen nem vagyunk egyedül!

Magassy Sándor

MARADJON

ÁLLAMEGYHÁZ!

Svédországban körkérdést intéztek a gyülekezetekhez és egyházi vezető szervekhez, hogy államegyház maradjon-e a svéd evangélikus egyház. A megkérdezettek nagy többsége szavazott amellett, hogy ne történjék változás az egyház mai státusán.

EVANGÉLIKUS ELET

A Magyarországi Evangélikus Országos Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztőbizottság Felelős szerkesztő és kiadót D. Koren Emil

Szerkesztőség és kiadóhivatalt Budapest, vra., Puskin u. 12.

Telefon: 142—074 Csekkszámlaszám: 20.412—Vm. Előfizetési ár: egy évre 90,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25 211

08.5240

Athenaeum Nyomda, Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető:

Soproni Béla igazgató

MEGLEPŐ INTÉZKEDÉS SVÉDORSZÁGBAN

A szórványlelkész hétköznapja

„Mennyi hó hullott ezen a télen! Bizony a madarak alig találnak ennivalót!” — gondolja a lelkész, amint tapossa a ropogó havat. Keskeny a nyom, s ha véletlenül lelép róla, térdig süllyed a hóban. Erős szél nyargal a Duna felől, s a töltésen a szemébe vág. Jobban fejébe húzza a kucsmáját s halad tovább.

A.2 elmúlt héten végre befagyott a jpuna, gyalog is lehet rajta járni. Most felkeresheti a Duna túlsó oldalán fekvő kis szórványát is, ahová egy hónapja nem juthatott el a zajló jég miatt, mert ilyenkor se komp, se csónak nem közlekedik. Most végre befagyott a folyó és át lehet menni. Az út nagyobbik részét autóbuszon tette meg, s most már csak néhány kilométer van hátra, meg a Duna. Nincsenek sokan, ahová igyekszik, csupán 7— 8 család, de reméli, hogy otthon találja őket hétköznap is, hiszen ebben az időben nem lehet a földeken dolgozni.

Lassan elérkezik oda, ahol a túlparton feltűnnek az ismerős házak. „Vajon milyen lesz a jég? Mert nem mindenütt fagy egyenletesenAmint a töltésen jött, mozdulatlan volt a Dunán a jég, jégen a hó, de a töltés és a jégpáncél között víz csillogott. „Igaz, mondták útközben, hogy a Duna vizének szintje emelkedett, s ezért a szélén a jég felrepedt, de majd befagy...” Megy a szórványlelkész és nézi a csillogó, itt-ott már jéghártyát hordozó vizet... „Hogy jutok a jégtáblára?” — gondolja magában — „utána már könnyebb lesz...”

Közeledik az „átkelőhelyhez”. Látni a Dunán átvezető kitaposott utat. A partmenti víz fölé keskeny pallót fektettek azok, akik erre gyakrabban járnak.

A lelkész arrafelé irányítja lépteit, de közelérve meg kell állapítania, hogy létezik ennél szélesebb palló is a világon. Amint a jobb lábát ráteszi, a palló nagyot nyög és meghajlik. Tétován megáll s nézegeti, vajon elbírja-e őt, vagy esetleg forduljon vissza? Hirtelen eszébe jut, hogy gyerekkorában hányszor szaladgált ilyeneken. De azóta sok idő telt el, négy gyereke közül kettő kirepült a házból, sőt három, unokája is van már. Újra megpróbálja, s egy lépést még előbbre lép. A palló nagyot sóhajtva még jobban meghajlik. A túloldalon hívogatva állnak a házak ... Fölnéz az égre, s óvatosan, kitartott kézzel, mint ahogy gyerekkorában is tette, de már nagyapás léptekkel megy át a keskeny pallón.

A Duna jegén haladva hamar átér a túlsó parthoz. Itt is felemelkedett a jég és elöbugy- gyant a víz. De sehol semmi átkelési lehetőség. „Itt nem lehet mély a viz, mert a kanyar belső oldala. A fenekét is lehet látni... A víz azonban jeges ... De most forduljak visz- sza, amikor itt vagyok néhány száz méterre a céltól...?” Felhúzza a nadrágszárát, belelép a vízbe, s már a túlsó parton is van. Igaz, a magas szárú cipőbe bőven befolyt a víz. Sietve megy a legközelebb lakó híve felé. „Sajnos, azok néhány nappal ezelőtt költöztek el” — kapja a felvilágosítást.

A következő családnál nagy szeretettel fogadják, de rémüldözéssel is. „Tisztelendő úr, ilyen időben... hisz csúnya jeges szél fúj. Ha még elered a hó, akkor aztán befúj minden utat!”

Félig-meddig megszárítja magát, forró teát is kap, s ez igen jólesik. Beszélgetés közben a vasárnapi ige is előkerül, hisz azt a háziak nem hallgathatták ... Aztán indul tovább.

Meglátogatja Mihály bácsit is, akit legutoljára betegen hagyott itt, s akire gondolva az úrvacsorái készletet is magával hozta. De azóta, hála Istennek, teljesen meggyógyult.

Délutánra elérkezik az utolsó családhoz. Ekkor már sötét fellegek kezdenek tornyosulni az égen. Marasztalják^ is papjukat, maradjon ott, aludjon náluk, de az idős ember készülődik haza. „Tudják, otthon szükség van rám. Meg még azt gondolják, hogy beszakadt alattam a jég... Mennem kell!” Amint készülődik N. Gábor is elkezdi csizmáját húzogatni. Felesége megkérdezi tőle: „Etetni mész már?" „Oda is — válaszolja -— de előbb lekísérem a tisztelendő urat a Dunára.”

Kilépnek a házból. A jeges szél úgy nekik támad, mintha fel akarná őket dönteni. Elindulnak. Beszélni nem lehet. A lelkész csak gondolatban keresi meg az előtte törtető embert. N. Gábor erős férfi, ügyes, kissé szótlan ember, de az istentiszteletekre nem jön el. Hívta már többször is, de mindég talált kifogást. Vajon most miért jön? Talán utat tud a jégre? S a cipőjébe befolyt jeges vízre gondol...

Leérnek a partra. N. Gábor visszafordul:

„Tisztelendő úr, maga most kapaszkodjon a hátamra. Az én csizmámba nem folyik be a víz!” A lelkész szavára már nem is figyel — a szél is elragadja azt —, hanem tartja a hátát, hogy kapaszkodjon arra. Ennél nagyobb terhet is emelt már ...

A jégen elbúcsúznak. N. Gábor szeme mintha melegebben csillogna a szokottnál. „Máskor is várjuk a tisztelendő urat” mondja búcsúzóul.

Jó tizenöt perc múlva már a Duna túlsó oldalához közeledik, amikor a szél hátulról szánkócsilingelés hangját hozza. Megfordul. Egy szánkó ereszkedik a jégre. A lelkész felsóhajt, mert arra gondol, hogy felkéretödzik a szánkóra, s akkor nem kell a keskeny pallón, a „sóhajok hidján” átegyensúlyoznia.

A szánkó felveszi. Beszédes ember hajtja a lovakat, s rögtön eldicsekszik, hogy még senki sem mer lóval és szánkóval a Dunára jönni, csak ő. „Igaz — mondja —, könnyű lábú lovaim vannak, a szánkó is könnyű, no meg ilyenkor beveszek egy fél. liter bátorítót...” A parton elbúcsúznak, mert a szánkó más irányba megy tovább. A lelkész rápillant órájára, majd meggyorsítja lépteit, nehogy lemaradjon az autóbuszról.

„Nem sok a látszata a mai napnak — állapítja meg a melég autóbuszban —, úrvacsorát nem osztottam, a hét helyből is csak ötöt találtam meg.” Missura Tibor