Evangélikus Élet, 1969 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1969-02-23 / 8. szám
Kolduskodók és hitelrontók yudjoS:, hogy a „kolduskodók” kifejezés kissé csináltalak tűnik. Általában nem szoktuk használni. Ellenben szoktunk beszélni „koldus”-ok- ról (bár a mi társadalmunkban lassan kiveszik ez a szó is), akik ha kéregetnek, azt mondjuk róluk, hogy „kol- duj”-nak. Mit értünk hát a „kolduskodás”-on? Azt, amikor valaki, noha nem szegény és nem „koldus”, mégis koldusnak adja ki magát, hogy azután a félrevezetett emberek szánalmából jogtalan előnyökhöz jusson. Vannak egyének, akik ezt szűkebb körben, mások nemzetközi méretekben gyakorolják. |^f őst éppen .erről a „nem- -*-*■*■ zetközi méretekben folyó kolduskodás”-r ól ejtünk néhány szót, éspedig egyházi vonatkozásban. Még közelebbről: magyar egyházi, illetőleg magyar evangélikus egyházi vonatkozásban (más egyházak idevonatkozó hasonló ügyei nem tartoznak ránk). Közvetlenül a második világháború után, a rombadön- tött ország, a gazdasági élet vérkeringésének akadozása, egyházi területen pedig a templomok és lelkészlakások háborús károsodása kétségtelenül okot szolgáltatott arra, hogy egyházunk segítséget kérjen és fogadjon el olyan országokban élő evangélikus egyházaktól, amelyek nálunk sokkal kevesebbet szenvedtek a háborútól és így hamarabb is álltak talpra. Elsősorban a Lutheránus Világszövetség adott jelentős segélyeket — államunk nagyfokú támogatásán kívül —, arra, hogy rendbehozzuk templomainkat, a parókiákat, sőt még újakat is építsünk. Ezért csak hálával tartozunk nekik. Egyházunk vezetődének segélykérése nem tartozik a „kolduskodás” kategóriájába, mert tényleges szükségében kért — éspedig nagyonis mértéktartóan! — segítséget az egész egyház számára. Az egyházi világszervezetek jóindulatát és segíteniaka- rását, sajnos, kihasználták magyar egyházi emberek és gyülekezeti tagok egyéni kérelmeikkel is. Szinte elárasztották segélykérő leveleikkel az egyházi világszervezetek genfi központjait és a különböző nyugati országok egyházait. Kértek pénzt, ruhát, IKKA- dollárt, sőt még autót is. Ennek következtében annyira beleivódott sok nyugati egyházi emberbe, hogy a „magyarok mindig kérnek”, hogy a külföldre utazó magyar egyházi embertől rövid pár mondat után rendesen ezt kérdezték: „Milyen segélyre van szüksége?” Volt rá eset, hogy egyházunk egyik lelkésze erre ezt felelte: „Semmilyen segélyre nincs szükségem.” Mire ezt a választ kapta: „ön az első magyar, aki semmit sem kér!” Hány és hány gyülekezeti tag ostromolta a genfi központokat úgy, hogy hamisan rajzolta meg országunk helyzetét és mi wm M Bibliai ábécé: ÚR Az ószövetségben a héber »Űr” szó eredetileg Isten és a választott nép közti viszony kifejezésére szolgált. Izrael ugyanis, az Egyiptomból való szabadulással, — Isten kegyelmes cselekedete által —, az ö tulajdonává lett s ezért Istent Urának nevezi és vallja. A próféták igehirdetésében azonban Isten „urasága” már túlnő a választott nép határán s Istenről, mint az „egész világ Uráról” szólnak. A „babilóniai fogságból” való hazatérés után az „Űr” szó Isten eredeti nevének, a JAHVE-nak helyettesítésére szolgált, miután annak kimondásától szent félelemmel tartózkodtak. Egyrészt így akarták a második parancsolatot a „betűje szerint” megtartani, másrészt féltek attól az irtózatos büntetéstől, ami Mózes törvénye szerint az Isten nevével átkozódót bünteti: ezért ugyanis megkövezés járt. (3 Móz 24, 11) Az Újszövetségben az „Űr” szó jelentéstartalma nagyon gazdag. Általában jelenti valaminek a gazdáját, tulajdonosát. így hallunk Jézus egyik példázatában a „szőlőnek Uráról” (Mk 12, 9), vagy a rabszolga „uráról” Pál levelében (Kol 3, 32). De használatos egyszerűen, a megszólítás értelmében is: „Uraim, mit kell nékem cselekednem, hogy üdvözöljek”, — mondja Filippi- ben a börtönőr Pálnak és Si- lásnak. (Csel 16, 30) Jelöli Isten mindent átfogó hatalmát: „mennynek és földnek Ura” (Mt 11, 25); Pál athéni prédikációjában pedig a teremtő Istent nevezi „Úrnak”. (Csel 17, 24) Mégis, az Újszövetségben a leglényegesebb jelentése az „Űr” szónak az, amikor Jézusra vonatkozik. Bár Jézust földi életére nézve is „úrnak” nevezi néhol az Újszövetség, — hisz maga mondja Jn 13, 13- ban: „Ti engem így hívtok, Mester, és Uram” — mégis e szó Jézusra vonatkozó jelentését az ősi keresztyén hitvallás fejezi ki legtömörebben: „Jézus Krisztus az Űr!” A feltámadott, megdicsőült Krisztust hirdeti Péter így az első pünkösdi prédikációjában: „Úrrá és Krisztussá tette őt az Isten”. (Csel 2, 36). Vagyis Ö feltámadása által lett valóban „Űrrá”, s ebben bizonyította meg Isten, hogy a názereti Jézusban, emberré lett Fiában, ténylegesen legyőzte a bűnt, halált s bűnbocsánatot, üdvösséget szerzett az egész világnak. Ugyanakkor, azonban Krisztus halála és feltámadása, kifejezésre juttatja isteni hatalmát és fenségét: „Azért halt meg és támadott fel és elevenedett meg Krisztus, hogy mind holtakon, mind élőkön uralkodjék.” (Rm 14,9) Isten tehát általa akarja gyakorolni hatalmát a mindenség s az ember felett is: „ ... az Isten is felmagasztalá őt, és ajándékozott néki oly nevet, mely minden név fölött való, hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké. És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Ür az Atya Isten dicsőségére.” (Fii 2, 9—11) Krisztus uralma azonban ebben a világban csak a Szentlélek munkája által válik nyilvánvalóvá számunkra: „... senki sem mondhatja Urnák Jézust, hanem csak a Szentlélek által.” (Kor. 12 3) Uralma akkor válik teljessé, amikor — a Jelenések %önyve Szerint —, dic~ő;égesen visz- szajön „új eget és új földet” hozva, mint: „ ... királyoknak Királya és uraknak Ura”. (Jel 19, 16) S ha életünkben ennek a Krisztusnak az uralma megvalósul, akkor mi, — mint az 0' uralmának részesei és eljövendő országának örökösei —, szabaddá válunk embertársaink szeretetben való szolgálatára. (Filemon, Kol 3 22; 4,1) „Jézus Krisztus az Ür!” valljuk ma mi is keresztyén őseinkkel boldogan, hisz Benne olyan „Urat” adott nekünk az Isten, Aki sohasem ellenünk, de értünk van. Aki nem „leigázni”, de szolgálni akar nekünk most is és mindörökre. Fiért a .szolgálatért lett keresztje valóban ..királyi trónná”, s ez az ö legnagyobb dicsősége! Csizmazia Sándor a saját körülményeit is! Ilyen „drámai helyzetrajzok” nyomán reméltek nagy segélyt olyanok is, akik erre egyáltalában nem szorultak rá. Azt lehetne gondolni, hogy mindez már a múlté. Sajnos nem így van! Az egyházi világszervezetek és a különböző országok egyházi segélyszervei ismételten jelzik egyházunk vezetőségének, hogy kik, milyen megokolással és milyen egyéni segélyt kérnek tőlük. ‘Mivel ez a kolduskodás belevág magyar népünk becsületébe, rontja egyházunk hitelét és hamis képet ad egyházunk életéről és helyzetéről, — arra kényszerülünk, hogy a nyilvánosság előtt tegyük szóvá. A kolduskodásra és hitelrontásra most csak három legfrissebb példát említünk: Uár héttel ezelőtt Genfben megkérdezték egyházunk egyik delegátusától: igaz-e, hogy itt és itt (megnevezték a várost!) az evangélikus szeretetotthon' lakóinak „nincs sem élelmük, sem ruházatuk”, mivel ők ilyen levélbeli értesítést kaptak. Kivizsgáltuk a megnevezett szeretetotthon helyzetét és kitűnt, hogy a gondozottak nemcsak elegendő, hanem zsíros magyar kosztot kapnak. Ruhájuk is teljesen elegendő. Bár nem tartozunk beszámolóval sem a Lutheránus Világ- szövetségnek, sem más egyházi világszervezetnek szeretetotthonaink munkájáról és helyzetéről, mégis, nem közömbös számunkra, hogy külföldi, hittestvéreink a valóságnak megfelelően vannak-e tájékoztatva rólunk, vagy pedig hamisan. Arról most ne is beszéljünk, *hogy szeretetotthonaink lakói hálával és nem rágalommal tartoznak azoknak, akik fáradoznak értük. Kezünkben van egy Svájcból visszaküldött levél, melynek írója arra kéri a Lutheránus Világszövetséget, hogy építtessen fel „x” helyen (a falu neve pontosan meg van jelölve) egy templomot. Mint írja: „a mi szomorú napjaink- ban(í) lstet\, vigasztalását szeretnénk hallgatni a felépítendő templomban”. Azt is írja, hogy az „egyházvezetőség erről nem tud gondoskodni”. Ezt az ügyet is kivizsgáltuk. Kiderült, hogy egy olyan szórványgyülekezetről van szó, ahol jelenleg 27 (huszonhét!) evangélikus lélek van (a levélíró nem is ott lakik!) és noha nem templomban, de egy helyiségben az anyagyülekezet lelkésze rendszeresen tart istentiszteletet. Azt meg lehet fontolni, hogy nem kellene-e még jobb helyiséget keresni, de a templomépítés 27 lélek számára, már a „nagyzás” világába tartozik! De még ennél is károsabb a levél kapcsán az, hogy egyes külföldiek arra gondolhatnak, hogy a magyar- országi evangélikus egyház nem akarja hirdetni az arra vágyóknak „Isten vigasztalását”. VT'égül még egy levél. Valaki ' az ország észak-keleti részéből Bibliákat kér Géniből. Amikor ezt a levelet a Lutheránus Világszövetség központjában olvasták, talán arra gondolhattak: Magyarországon nem lehet Szentírást kapni ... Az egyházvezetőség nem gondoskodik a Bibliák kinyo- matásáról. Ezzel szemben mi a helyzet? Mind az evangélikus, mind a református sajtó- osztály polcai tele vannak Bibliákkal! Akkor viszont mi célt szolgált ez a kérés? Talán a külföldön nyomtatott magyar Biblia jobb, mint a Magyarországon nagy gonddal kiadott Biblia? A sort folytatni lehetne. De legyen elég belőle! Legyen elég a kolduskodásból is és a hitelrontásból is! (Az LVSZ úgy sem teljesíti a kéréseket egyházunk vezetőségének megkérdezése nélkül.) 'Y/Iindehhez azonban valamit nyomatékosan hozzá kell tennünk. Noha az a bizonyos külföldi csak egyszer találkozott olyan magyarral, aki nem kért, mi tudjuk, hogy nem egy és nem tíz, hanem jóvá', több azoknak a magyar evangélikus egyházi embereknek a száma, akik nem kolduskodnak külföldön és nem egyházunk hitelének rontásával „keresik kenyerüket”. Vannak éspedig szép számmal vannak olyan képviselői is egyházunknak, akik a maguk és egyházuk becsületét és jóhírnevét többre becsülik a jogtalan egyéni előnyöknél. Éppen egyházunk és népünk becsülete és jóhírneve, továbbá egyházunk képviselőinek külföldön végzett és végzendő munkáiénak hitele érdekében is kellett mindezt elmondanunk. DR. BLAKE FŐTITKÁR KÖZEL-KELETI ÜTJA Dr. Blake főtitkár bejelentette az Egyházak Világtaná- esa Végrehajtó Bizottságának tulsai (Oklahoma államban US/1 ülésén hogy március ei $ő hetében a Közel-Keletre utazik és megbeszéléseket fog folytatni az Egyesült Arab Köztársaság. Libanon. Szíria. Jordánia és Izrael egyházi és állami vezető képviselőivel. Önfeláldozás száz miérttel önkezű autó-da-fé-k benzinlángjai lobbannak fel a világ több fővárosában, és a döbbent újságolvasó riadtan kérdi: őrültek, hősök, Ujelölt áldozatok élete hamvad-e el a forgalmas tereken? — Mit akarnak, mi ellen tiltakoznak a tűzhalálba rohanó egyetemisták, elbocsátott tisztviselők, idegbeteg kisdiákok? Vannak akik legyintenek, sajnálkoznak, vagy felháborodnak. Kik tudnak majd felelni a sok miértre — politikusok, ideg- gyógyászok, nyomozók? — Bennünk protestánsokban fájdalmas emlékeket ébresztenek ezek a lángok. Húsz Jánosra, Giordano Brúnóra gondolunk — de őket bakó kötözte a máglyára, haláluk hitvalló, felemelő és kérdő jelmentes volt. A magukat keresztyénnek vallók tudják mi az önfeláldozás, hiszen Mesterük őröli időkre példát mutatott az önmagát odaáidozó szere- tetre. Ezek mögött az áldozató!: mögött azonban minden lehet a szercteten kívül, — félös, hogy a boldogtalan Jan Palachon politikai téveszmék,.vagy titlzos szervezetek gyújtottál: meg a ruhát —, követőin pedig ragályos hisztéria, vagy a herostrate- sek beteges vágya, hogy történelem váljék belőlük. — Bármiként legyen is, a fájdalom nehezen múlik el, mert aligha van értelmetlenebb a tévedésből hozott áldozatnál, a találomra elhullott hősnél, akiről a kortársai sem tudják, miért kellett elpusztulnia. Propagandaeszközül adták magukat, nem eszmei áldozatul. így szaporította a miérteket a vatikáni rádió is, amely az önégető fiatalokat a keresztyénység mártírjaihoz hasonlította, s amikor újságírók csodálkozva fordultak magasrangú vatikáni személyiségeihez, ázol: sorra tagadták meg a közlést, mondván, hogy az nem felel meg a katolikus tanításnak. De vajon akkor miért engedték közölni? Hiszen a kimondott szó elindul a maga útján, s a cáfolat nem jár vele karöltve, csak a miérteket szaporítja. Nemhogy két irányban igazolna, de két irányban hitel- képtelenít. A történelem ritkán marad adósa a hit, a tudás, a szabadság vértanúinak. Hálaadó imádsággal, vagy levett kalappal köszönti hűségüket. Az „őrült bátorság”-ot, az indokolatlan már- tíriumot azonban elkerülik a történelemkönyvek. Csak a napilapok belső oldalain adnak hírt róluk a mai napnak — nagyobb részvétet mint szenzációt, több gondolatot mint indulatot keltve ez esztendő elején. Turchányi Sándor FÓRUM Turmezei Erzsébet: ELMÚLT Voltál már az alkalom temetésén? Verik a koporsófödelet % fagyos téli göröngyök, s a szívedet göröngynehéz miértek: miért nem tetted?... miért nem adtad ? ... miért nem mondtad?... felelj, miért nem?... Ezer alkalmat temetünk minden temetésen. Hiába koszorú, virág síron, ravatalon. Verik a koporsófödelet fagyos téli göröngyök... Elmúlt az alkalom. volt könnyű. A náci rezsim 44 éves korában nyugdíjazta, mert nem értett egyet a náci uralom szellemével és módszereivel. Erica Küppers az 1950-es évek elején Magyarországon is járt a protestáns egyházak vendégeként. Martin Luther í$ing január 15-én lett volna negyvenéves. Ezen a napon az orvul meggyilkolt Ncbel-békedíjas amerikai baptista lelkész özvegye bejelentette egy központi intézmény létrehozását azoknak az eszméknek ápolására és előbbrevitelére. amelyekért King az életét adta. A ,.Re- ménvséa Központtá” a geór- giai Ata’^-ntában for működni. Több épületből álló telep lesz, ahol többek között helyet fog kapni az „erőszak nélküli társadalmi változások intézete”, valamint az atalantai egyetemmel együtt működő „afro-amerikai tanintézet” is. Edward W Brooke szenátor a washingtoni szenátusban törvényjavaslatot terjesztett be. hogy január 15-ét nyilvánítsák Martin Luther King emléknappá. Üdvözöljük és érdeklődéssel figyeljük a televízió új, rendszeresen sorrakerülő műsorát: a Fórumot. A televízióban, az ország nyilvánossága előtt közéletünk vezetői és felelős munkásai időről időre nyilatkoznak időszerű politikai, társadalmi, szociális és kulturális problémákról és válaszolnak az érdeklődők kérdéseire. Ezzel a hasznos kezdeményezéssel kapcsolatban három olyan tulajdonságra figyeljünk, amely közéletünket áthatja. Felelősség: vezetőink a legmagasabb szinten is tisztában vannak vele, és nyomatékosan hangsúlyozzák, hogy beosztásuk felelősséget és számadásra kötelezettséget jelent népünk iránt. Ezt a kötelezettségüket Fock Jenő kormányelnökünk nemrég külön is hangsúlyozta. A Fórum adásaiból — miniszterek, állami, párt- és népfrontvezetők megnyilatkozásaiból — Is egyöntetűen a beosztásból fakadó felelősség mutatkozik meg. Ilyen értelemben hangzottak el a válaszok a feltett kérdésekre. Bizalom: sikeresen együttmunkálkodni csak a bizalom jegyében lehet. Ez a megállapítás kicsiny és nagy ügyekben végzett és végzendő jószoL gálatokra egyaránt érvényes. Mindnyájan, népünk, hazánk, társadalmunk és az emberiség javát és fejlődését akarjuk szolgálni, sikeresen és hasznosan. Ha a bizalom mindnyájunk működését áthatja, akkor szolgálatunk még eredményesebb lehet! Őszinteség: a televízió nézői a tanúi annak, hogy „nehéz” vagy „fogas” kérdésekre is őszinte, a reális helyzetet tükröző feleleteket kaptak a kérdezők az Illetékesektől. A jószándékot vezetőink részéről a felelősség, bizalom és az őszinteség jelenti. Ez az egyöntetű állásfoglalás népünket is — egyházunk népével együtt — felelősségre, bizalomra és őszinteségre kötelezi: vezetőink és mindnyájunk iránt. Legyen ez így a jövőben is. A jó eredmények után így érhetünk el még jobb eredményeket. Barcza Béla Az orgonánál Trai ler Gábor Ezt a megjelölést nagy templomi hangversenyek műsorának végén szoktuk olvasni. Mégis ez jutott eszembe, amikor végignéztem a Zeneakadémia nagytermének zsúfolt sorain február 8-án este. Miért jöttek ennyien, hogy alig van /üres hely? Az orgonánál Trajt- ler Gábor. Ezért. Deák téri templomunk orgonaművésze önálló orgonaestet adott „J. S. Bach orgonaművei” sorozat hetedik hangversenyeként. Ez a másik, s bizonnyal még döntőbb ok, hogy tele van a nagyterem. Csupa Bach-müvek hangzanak. A hátsó sorok egyikében ülök. Köröttem csupa fiatal. Ünnepélyes sötét vagy' fekete ruhában és ünnepélyes arccal ülnek még a beat-frizurás fiúk is. Jó közöttük lenni — Bach-hangver- sehyen. A műsor első felében leheletfinom apró darabok. Bach Orgelbüchlein-jének korálelő- játékaiból hallunk tizenkilencet. Kis zenei ékszerek. Bennük csillog Bach művészete éppúgy, mint az egyházi esztendőnek evangélikus korál- dallamai. A műsor második felében három hatalmas mű. Az E-dúr tokkáta nagyon ritkán hallható Bach-mű. Korai alkotása, lenyűgözően csapongó fantáziával és merész akkord fűzéssel. Az E-moll prelúdium és fúga a nagy bachi művek között a legkisebb, de fajsúlyában a legnagyobbaké- val is felveszi a versenyt. Ritkán hallott tömör, egytémájú, mély muzsika. A H-moll prelúdium és fúga a legnagyobbak közé tartozik a maga nemében. Vissza-visszatérő monumentális témája magával ragad s a pontos interpretáció az élmény nagyszerűségét ajándékozza a hall hatónak. K. E. ) VIETNAM Az Egyházak Világtanácsa Végrehajtó Bizottsági ülése (Tulsa, 1969. január 27—30.) újból megerősítette a Világtanácsnak azt a kívánságát, hogy részt akar venni a háború befejezését követő újjáépítő munkában Vietnamban. Határozatában megelégedéssel állapítja meg a Végrehajtó Bizottság. hogy a párizsi tanácskozáson mindegyik érdekelt fél részt vesz. PROTESTÁNS PROGRAM AZ OLASZ RADIOBAN Február másodikától hetenként sugároz protestáns programot is az olasz rádió. Eddig ts szerepelt ugyan az olasz rádióban rövid evangélikus is- I tentisztelet, de most liturgikus istentisztelet is lesz hetenként reggel 7.35-kor, majd azt követően 10 perces programot nyújtanak a protestáns egvh~zak hazai és külföldi tevékenységéről, stb. i MEGHALT ERICA KÜPPERS „REMÉNYSÉG KÖZPONTJA” Regi munkatársat veszítette ' el a „Stimme der Gemeinde” nyugatnémet haladó egyházi i folyóirat A lap kiadója, Eri- i ca Küppers lelkésznő meghalt. í Temetésén Niemöller Márton : hirdette Isten igéjét. i Erica Küppers életútja nem i
