Evangélikus Élet, 1969 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1969-01-05 / 1. szám
Hű és igaz Ő X Jn 1, 5—10 Vízkereszt ünnepén általában nagyobb hangsúly esik az egyházban a küldetés gondolatára. Arra ugyanis, hogy akiket Jézus elhívott magának, nem élhetnek a világtól elkülönülve, valamiféle elzárkózó közösségben, hanem az üzenetet, amit tőle hallottak — ahogy az apostol is mondja igénkben —, tovább kell vinniük. Ez az üzenet az apostol megfogalmazásában először is azt jelenti, hogy az Isten világosság és nincstm őbenne semmi sötétség. A levél akkori olvasói számára minden különösebb magyarázat nélkül is sokat mondott ez a kijelentés. Isten világosság — hirdeti az ige. Sötétséghez, gonoszsághoz nincs köze. Az ember is, meg az egész teremtettség csak jót várhat tőle. — Jakab apostol ezt így mondja: Minden jó adomány és tökéletes ajándék felülről való és a világosságok Atyjától száll alá. (Jak 1, 17) Ez a „világos” Isten — s ez az üzenet folytatása — be akarja vonni világosságába gyermekeit is. Jézus tanítványait, akik később küldötteivé (apostolaivá) lettek, a világ világosságinak nevezi, önmagával és az Atyával azonosan. Úév esti igénk is arra szólított fel, hogy legyünk a világosság fiai. Ez kettői jelent. Egyrészt, hogy nekünk se legyen közünk a sötétséghez, bűnhöz, gonoszsághoz, másrészt, hogy az emberek, akiknek közösségében élünk, tőlünk is csak jót, tökéleteset, szépet, igazat kapjanak. Az apostol, s mivel ö Isten üzenetének tolmácsa. Isten jól látja, hogy a szó és a cselekedet sokszor milyen ellentétben van azoknak az életében, akik magukat Istenhez tartozónak vallják. Kemény, leleplező szóval hazugságnak bélyegzi az ilyen „istenkedést”. Hányszor hazudtolta meg az egyház küldetését az idők folyamán ily módon. S lett ezzel sokszor önmaga „misszió”-jának legfőbb akadályává. Jót hirdetett s engedte, hogy szolgálatán át szenvedések tömege, elnyomás, kizsákmányolás és sok más baj zúduljon azoknak életére, akik pedig a hirdetett ige nyomán csupa jót vártak Jézus követeitől. — S hogy van ez ma? — Az üzenet bennünket is tükör elé állít ezen a napon, hogy vajon komolyan folytatjuk-e a küzdelmet magunkban és világunkban minden sötétség ellen s alkalmasakká lettünk-e arra, hogy küldetésünket betöltsük kortársaink között. A jó adományok és tökéletes ajándékok, amelyeket Isten a ma élő nemzedék számára is elkészített kenyérben és békében, a jelen megelégedésében s a jövő üdvösségében, rajtunk, mint kinyújtott tenyéren eljutnak-e embertársainkhoz, • Földön élő népekhez. A ige megmutatja, hogy a világosság és sötétség, a bűn és igazság, a szeretet és gyűlölet, az önzés és szolgálat, a béke és háborúság nem Istenben, hanem bennünk vívja harcát. Minél erősebb a közösségünk a világosságok Atyjával és Fiával, a világ Világosságával, annál inkább lesz igazabb a közösségünk embertársainkhoz is. — Isten utat mutató igéje mellett a bűnbocsánat nagy lehetőségét és erejét kínálja fel a küzdelemhez. A bűnbocsánatot, amellyel Isten nagy szeretettel, Jézus áldozatáért kisöpör az életünkből egyszerre minden bűnt, hogy új lappal kezdhessünk, hogy ajándékaival meggazdagodva ajándékozó emberekként indulhassunk tovább. Isten hű és igaz. Ha az egyház tegnap és ma sok bűnt követett is el az Istentől kapott küldetése cáfolataként, s ezt Isten és ember előtt, alázatosan be kell vallania — Isten hűsége folytán új lehetőséget kap, hogy az üzenetet Isten mentő, békét adó, üdvözítő szeretetéröl tettekkel is igazolja s így oszlasson el minden homályt, ami a világosságok Atyjának arcát eltakarhatná. _______________________________ Mezősi György CS ALÁDI HÍREK — HALÁLOZÁS. Balogh Ernő nagygeresdi evangélikus lelkész, a volt Soproni Alsó Egyházmegye esperese, 72 éves korában hirtelenül elhunyt. Temetése december 15-én volt Nagygeresden a gyülekezet és az egyházmegye nagy részvéte mellett. A temetési szertartást Szabó Lajos esperes végezte. — Dr. Podhradszky János tudományos főmunkatárs, a mezőgazdasági tudományok kandidátusa, 54 éves korában váratlanul elhunyt. December 22-én a farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra. Az elhunyt id. Podhradszky János egykori tordasi esperes fia volt. A gyászolók között van az élhunyt két sógora, D. Koren Emil és Görög Tibor esperesek. „A szeretet soha el nem fogy”. Istentiszteleti rend Budapesten, 1369. január 5-én Deák tér de. 9. (úrv.) Trajtler Gábor, de. 11. presbiteriktatás (úrv.) Dr. Kékén András— Dr. Hafenscher Károly, du. 6. Dr. Hafen- scher Károly. Fasor de. fél 10. Szirmai Zoltán, de. 11. Szirmai Zoltán, du. 6. Szirmai Zoltán. Dózsa György út de. fél 10. D. Koren Emil. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor út de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák). Aradi András, de. 12. (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Bándi Sándor, de. 11. Dr. Rédey Pál, du. 6. Bándi Sándor. Kőbánya de. 10. Veöreös Imre. Utász u. de. 9. Sülé Károly. Vajda Péter u. de. fél 12. Sülé Károly. Zugló de. 11. (úrv.) Bízik László. Rákosfalva de. 8. Boros Károly. Gyarmat u. de. fél 10. Bi- zik László. Fóti út de. 11. Solymár Péter. Váci út de. 8. Benczúr László. Frangepán u. de. fél 10. Benczúr László. Üjpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula. Soroksár-Üjtelep de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 11. Matuz László. Pestújhely de. 10. Kürtösi Budapesten, 1969. január Deák tér de. 11. (úrv.) Dr. Hafenscher Károly, du. 6. (úrv.) Dr. Kékén András. Fasor de. 11. Dr. Koren Emil, du. 6. Szirmai Zoltán. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák). Aradi András, de. 12. (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Bándi Sándor, du. 6. Bándi Sándor. Kőbánya de. 10. Veöreös Imre, du. 7. Sülé Károly. Zugló de. 11. (úrv.) Bizik László. Fóti út de. 11. Solymár Péter. Üjpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula. Soroksár-Üjtelep de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 11. Matuz László. Pestújhely de. 10. Kürtösi Kálmán. Rákospalota- IMAV-telep de. 8. Rákospalota Kálmán. Rákospalota MÁV-telep de. 8. Rákospalota Kistemplom de. 10, du. 3. Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld de fél 11. Cinkota de. fél 11, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11, du. 3. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Ma- docsai Miklós, de. 11. (úrv.) Mado- csai Miklós, du. 6. Várady Lajos. Torockó tér de. fél 9. Várady Lajos. Óbuda de. 9. Fülöp Dezső, de. 10. (úrv.) Fülöp Dezső. XII. Tar- csay Vilmos u. de. 9. Csengődy László, du. fél 7. Ruttkay Elemér. Pesthidegkút de. fél 11. Ruttkay Elemér. Kelenföld de. 8. Dr. Re- zessy Zoltán, de fél 10. Dr. Rezessy Zoltán, de. 11. (úrv.) D. dr. Ottlyk Ernő, du. 6. Bencze Imre. Németvölgyi út de. 9. D. dr. Ottlyk Ernő Albertfalva de. 7. Visontai Róbert. Nagytétény de. fél 9 Kelenvclgy de. 9. Visontai Róbert. Budafok de. 11. Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10, Csepel de. 11. 8-án, Vízkereszt ünnepén Kistemplom de. 10. du. 3. .Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11. du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Békés József. Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11, du. 3. Bécsikapu tér de. 11. Reuss András. Óbuda de. 10. Fülöp Dezső, du. 6. Fülöp Dezső. XII. Tarcsay Vilmos u. de. 11. du. fél 7. Pesthidegkút du. fél 6. Kelenföld de. 11. Bencze Imre, du. 6. Bencze Imre. Németvölgyi út de. 9. Dr. Rezessy Zoltán. Budafok de. 11. Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel du. 5. — Üjév utáni vasárnapon az oltárterítő színe: fehér. A vasárnap délelőtti istentisztelet oltár! igéje: 1 Pt 4, 12—19; az igehirdetés alapigeje: Mt 3, 13—17. A délutáni istentisztelet alapigéje: 1 Sám, 2, 1—8. — Vízkereszt ünnepén az oltárterítő színe: fehér. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Mt 2, 1—12; az igehirdetés alapigéje: 1 Jn 1, 5—10. A délutáni istentisztelet alapigéje: 1 Móz 1. 1—t/a. — KERTA. December 8-án áldozati vasárnapot tartottak a gyülekezetben, mely alkalommal a gyülekezethez tartozó öt templomban Hernád Tibor lelkész szolgált igehirdetéssel és előadással. Az istentiszteletek offertóriumait, valamint készpénz és természetbeni adományokat a Gyenesdiási Szeretetotthon részére ajánlotta fel a gyülekezet. evangélikus elet — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Január 12-én, vasárnap reggel fél 8 órakor evangélikus vallásos félóra lesz a Petőfi Rádió és az URH hullámhosszán. A Magyarországi Evangélikus Országos Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztőbizottság Felelős szerkesztő és kiadó: D. Koren Emil — KIS RÁMOND. Október 27-én ünnepelte a gyülekezet temploma felszentelésének egy éves évfordulóját, amelyen Tóth Sándor .mezőlaki lelkész szolgált. Advent első vasárnapján új oltárterítőkészletet és új úrvacsorái kelyhet vett használatba a gyülekezet. — CSABACSÜD. December 9-én szere tét vendégséggel fejeződött be a bűnbánati hét, amelyen Fecske Pál nagyszé- nási lelkész tartott előadást. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VIH., Puskin u. 12. Telefon: 142—074 Csekkszámlaszám: 20.412—VIIL Előfizetési ár: egy évre 90,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25 211 68.5239 100 éves az Athenaeum Nyomda, Budapest — Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla igazgató „Mert az ő angyalainak parancsolt felőled, hogy őrizzenek téged minden utadban”. (Zsolt 91, 11) VASÁRNAP. — „Bizony Te elrejtőzködő Isten vagy, Izraelnek Istene, szabadító!” (És 45, 15) A hét minden napja magán viseli Isten kezenyo- mát. Az ö szeretetéből élünk az Ö tenyerén. Ö az, Aki mindenkor velünk van még akkor is, ha mi könnyelműen el is hagyjuk öt. Talán könnyebben tudnánk hinni Benne, ha elénk lépne, ha hangját hallanánk, ha cselekedeteit kézzel fogható módon megtapasztalhatnánk. Ö azonban csak a hit számára érhető el. A hivő ember a Szentírás szavaiban meghallja útmutatásait, tanácsait, élete egyes szakaszaiban megtapasztalja vezetését. Higgyünk Benne mindenkor! HÉTFŐ. — „Jákob' mondta: Menjünk fel Bé[kelbe, hogy csináljak ott oltárt annak az Istennek, ki meghallgatott engem és velem volt az úton, amelyen jártam”. (1 Móz 35, 3) Ma nincs szükség arra, hogy Istennek itt vagy ott oltárt építsünk. Ha a földre szállt Isten Fiában megismertük a mennyei Atyát, ez a felismerés arra kötelez minket, hogy egész életünk Istennek való istentisztelet és szolgálat legyen. Akkor szolgálunk Neki, ha hiszünk Benne és életünk soha meg nem fáradó szolgálat a másik ember, a testvér érdekében. KEDD. — „Az Or közötted van”. (Sof 3, 15) Sokszor talán az a kísértő gondolat jut az eszünkbe, hogy életünk egy- egy nehezebb szakaszában még Isten is elhagyott minket. Pedig Ö velünk van a jó napokban éppúgy, mint a megpróbáltatás idején. Csak talán roszul keressük Őt. Talán nem igazán keressük a Vele való kapcsolatot. Talán csak azért keressük Öt, hogy a pillanatnyi nehézségből kimentsem, s azután újra megfeledkezzünk róla. Könyörögjünk Istenhez, Szentleikével tisztítson meg minket, hogy tiszta szívvel tudjuk követni Öt. SZERDA. — „Rólam is, noha én szegény és nyomorult vagyok, az én Uram visel gondot.” (Zsolt 40, 18) Isten nagysága és a magam parányi volta közötti különbséget soha nem lehet megszüntetni. Az a Jézus Krisztus, Aki Isten követeként jött el erre a földre, jött el hozzánk is, közel hozza számunkra Isten jóságát, sze- retetét, gondoskodását. Van-e nagyobb dolog annál, hogy nem önmagunknak kell aggodalmaskodva megoldanunk az életünket, hanem Isten visel gondot rólunk testi és lelki vonatkozásban egyaránt. Magasztaljuk Öt gondviseléséért! CSÜTÖRTÖK. — „Az egek beszélik Isten dicsőségét, és kezeinek munkáját hirdeti az égboltozat”. (Zsolt 19, 2) Istenről nemcsak a Szentirás tesz bizonyságot, hanem a természet és a világ rendje is. Sokszor azonban sajnos néma marad az ajkunk, s afelett, hogy Istent magasztalnánk, legfeljebb csak önmagunkat dicsőítjük. Meg kell tanulnunk Istent magasztalni azért, hogy Megváltót adott a világnak, hogy Szentlelkével és az ige szavával a jó úton vezet minket. Legyen életünk Istenről való bizonyságtevés! PÉNTEK. — „Békés lesz a te időd, gazdag boldogságban, bölcsességben és tudományban; az Űr félelme lesz kincsed”. (És 33, 6) Isten bölcsességet és boldogságot ígért gyermekeinek. S mindezeket megtetézte a béke ígéretével. Nem véletlen ez, hiszen béke nélkül nem élhet az ember. A háború elszakítja a testvért a testvértől, fájdalmat és gyászt okoz. Ezért adta a béke ígéretét és azt a kötelezést, hogy gyermekei a béke követei és harcosai legyenek itt e földön. Éljünk Isten ígéretével, könyörögjünk a békéért és tegyünk meg mindent annak érdekében. SZOMBAT. — „Hogy követhetném hát el ezt a gonoszságot és hogyan vétkezném az Isten előtt?” (1 Móz 39, 9) Bárcsak gyakran felvetődne életünkben ez a kérdés! Mert sajnos a bűnre, a hitetlenségre és a szeretetlenségre nagy hajlam van bennünk. S nemcsak, hogy nem érzünk lelkiismeretfurda- lást, hanem próbálunk minden helytelen, gonosz tettünkre magyarázatot is találni. Nagy erőfeszítésre, Isten fegyvereire, hitre, szeretetre és a Szentlélek erejére van szükségünk életünk minden napján, hogy megállhassunk. S mindez az ajándék a mienk Jézus Krisztusban, ha hiszünk Benne! Harkányi László — TEOLÖGUS OTTHON. December 13-án az „otthonórán” Mekis Ádám békéscsabai esperes tartott előadást a teológiai hallgatóknak „A lelkész helye és szolgálata a társadalomban” címmel. Ugyancsak ő végezte ezt követően a „nagy-könyörgés” igehirdető szolgálatát is. — A BUDAI EVANGÉLIKUS SZERETETOáTKON keres teljesen gépesített mosodájába alkalmazottat. Budapest. Il/a. Báthory László u. 8. Telefon: 303—705. *— MAGÁNYOS nyugdíjas asszony társbérletet vagy üres lakrészt keres térítéssel. ,,Sürgős” jeligére. „Fuss Egyiptomba..." (2) A férfi teljesen megzavarodott. Még senki sem vallatta ilyen konok, erőszakos módon. Számára olyan természetes volt, hogy el kell hagynia otthonát és pontosan Egyiptomba venni az irányt. A legény, mint a koncba harapó kutya, szorosan tartotta kérdéseivel. — A hazátokban üldözik a gyermekeket? Milyen ország az? — Hangja egyre élesebb lett, amelyre többen is felfigyeltek, s otthagyva munkájukat, izgatott emberek vették körül. Az egyik bosszúsan sziszegte: „Ki a héberekkel innen!” — míg a másik a mun- vezetőt kémlelte, aki a telep túlsó oldalán magyarázott valamit a többieknek. — Hagyjátok békén — volt egy idősebb munkás nyugtató hangja —, hiszen rendesen dolgozik. — De B többiek szinte felcsattanva kérdezték: — Még a saját hazátokban is üldöznek titeket? A fiatalember lélegzetet vett ?s magyarázni kezdett: — Tulajdonképpen nem úgy üldöznek, mint itt nálatok, ahol félek este hazamenni, vagy betévedni a ti utcátokba. Egészen másként. És ezt ti nem értitek úgysem. Mert az úgy volt — s mélyen elpirult, mint aki újra átél valami titokzatos eseményt, amely nem tartozik másra —, hogy amikor megszületett a gyermekünk, csodálatos dolgok történtek. Emberek jöttek közelről és messziről és ami még nem fordult elő, imádták fiúnkat. Aztán különös álmokat láttam és az egyik határozottan arra figyelmeztetett, hogy baja lehet a gyermeknek. füzért indultunk útnak. Messziről egy mérnök tűnt fel, aki határozott léptekkel tartott a csoport felé, s ez elejét vette a további kínos kérdéseknek. Egyikmásik távozóban kijelentette: „bolond ez a héber, ennek egy kerékkel több, vagy kevesebb van a fejében”. Erre aztán nevettek és odakiáltották: „bolond héber”. De nem így Pothinos. Pothinosról különös hírek keringtek a munkások között. Mindig akkor tűnt fel, amikor ketten-hárman beszélgettek. Maga is bekapcsolódott olykor, s ha valaki keveselte bérét, vagy megerőltetőnek találta a munkát, még helyeselt is. Pothinosról nem tudták, hogy milyen nemzetiségű. Lehetett görög is, egyiptomi is. De azt az egyet tudták, hogy mindenütt ott van, s időnként mégis úgy el tudott tűnni, mint akit a föld nyelt el. Már pedig az embereknek volt mit beszélniük. Újabb, meg újabb császári rendeletek jelentek meg, szabályozták az életet a birodalom érdekeinek megfelelően. Petronius is különböző intézkedésekkel szigorította az életet. Hivatalok élére római tisztviselők kerültek, rómaiak árasztották el a bankokat, a kereskedelmet, a nagyipar is az ő kezükben volt, gyárakat, műhelyeket indítottak be. Igaz, hogy Alexandriában pezsgő élet kezdődött, de csak a figyelmes szem vette észre, hogy Róma milyen mélyen nyúlt bele a köz- és magánéletbe. Néha eltűntek emberek, főként izgága elégedetlenkedők, lázongó típusúak, akik aztán évek múlva betegen, megrokkanva kerültek haza bányákból és különböző táborokból, aztán többet szavukat sem lehetett hallani. Persze ilyen állapotban sok szó esett Caesarionról, vagy a Ptolemaios-ház más le- származottairól, mert Egyiptom valamikor független és virágzó nemzeti életet élt e nagynevű uralkodóház alatt. Róma azonban éppen ezt a sóvárgást leste. Számtalan ember, aki gyanúba keveredett a ptolemaiosi házzal, vagy a rokonság leglazább fokával rendelkezett, már régen eltűnt a közéletből. Azok, akik ma a kormány kerekénél ülnek, hogy vezessék a nehéz időket, jól tudják, hogy Kelet kigyófészek, ahol az érdekek félelmetesen tekerednek. S ha már beleléptek ebbe a kigyófészekbe, vagy el kell taposni őket, vagy azok fogják halálra marni a betolakodót. Ez alapszabály. A hajógyári beszélgetés után a héber is idézést kapott. A város előkelő negyedében állt a hivatal, ahol Petronius tisztviselői kihallgatták. Sorba elmondta azt, amit szégyenkezve közölt az emberekkel a gyár udvarán. Ekkor rákiáltott a tisztviselő: — Hogy hívnak? — Józsefnek. — Mit kerestetek Betlehemben? — Az öszeírásra kellett odamennünk. — Miért éppen oda? — Dávid házából származom. — Ki volt az a Dávid? — A zsidók királya. „Űjra egy királyfi" — dörzsölgette a markát a római. „Hát nem csodálatos, hogy itt Keleten úgy teremnek a királyfik, mint a falevelek. Ha egy bokorra csapunk, három is kiugrik belőle. Milyen bolondok ezek! Nem tudják, hogy Itáliában töménytelen vér eredménye az, hogy a világnak most egyetlen egy császára van, és itt minden viskóban, meg istállóban egy királyfi lát napvilágot. Hová vezethet ez — elmélkedett magában — és igazat adott annak a császári rendeletnek, amely összeszedetni írta elő a királyi leszármazottakat”. Majd tovább fagatta. Mikor éli ama Dávid? — Ezt nem tudom, de nagyon régen. Sok száz esztendővel ezelőtt. A római kissé megenyhült: — Na, nézzük elölről! Szóval megszületeti a fiatok. Aztán imádták különböző rendű és rangú emberek. Aztán különös álmokat láttatok, aztán idemenekültetek Alexandriába. És mint ács munkát vállaltál a hajógyárban, így volt tehát? — Igen. Pontosan így. — Hol laktok? — A héber negyedben. Ott kaptunk egy szobát, egészen kicsit. — Kik járnak hozzátok? — Senki. Nem ismerünk itt Alexandriában senkit. Mi szoktunk szombatonként a zsinagógába menni törvényeink előírása szerint. A tisztviselő végképp megenyhült. Hosszan fürkészte a fiatalember tekintetét. Régi gyakorlata volt már. Ez igazán veszélytelen ember. „Bolond, legfeljebb bolond” — gondolta magában. De azért az óvatosság sosem árt, s ő azért ül ebben a székben, hogy a legmesz- szebbmenökig képviselje az állam biztonságát. — Figyelj ide, József! — fogalmazta meg ítéletét — ellened feljelentés érkezett. Nem a munkád miatt, hanem azért, amit a gyárban mondtál. Vissza kellene küldeni benneteket Júdeába. József ennél a mondatnál megremegett. Hiszen az álomban azt a parancsot kapta, hogy Egyiptomba meneküljön. Ha most vissza kellene menni Júdeába, ez szörnyű lenne. — De én tígy döntöttem —, emelte fel a hangját a római —, hogy itt maradhattok Egyiptomban. Alexandriát azonban el kell hagynotok! Kaptok egy levelet, s azzal elmentek Coptus-ba. Ott jelentkeztek a városi helyőrségnél és azok építkezéshez fognak benneteket irányítani. Ott folytathatod mesterségedet. De felhívom a figyelmedet, sem te, sem a gyermek nem származtok semmiféle királytól! És ezt jegyezd jól meg! Ha erről beszélsz, életetekbe kerülhet! József hosszan és némán állt a római előtt, mint aki nehezen érti meg a szavakat. A római elégedett volt magával, hiszen egy királyfit süllyeszthetett el az egyiptomi homokban. Ezekkel többet nem lesz baja a birodalomnak — dörzsölte össze a tenyerét. Másnap kora hajnalban a Nílus menti poros országúton két ember bandukolt. Az egyik ölében kicsiny gyermek volt. dr. Rédey Pál
