Evangélikus Élet, 1969 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1969-01-12 / 2. szám
készpénzzel bérmentesítve bp. vl L.. - .V. ■í.—’f "• v-V’A ' ■ *« fjuv •■'«■•T • ♦ »-••{«« ** ■ >’• i'T*" ' ■ •..•■'fr- •«;' »*. • í-t *-» t • -_ff - • • .£. jjv 0 R S Z A G 0 S E VAN G E L I K US HE TI LA P XXXIV. ÉVFOLYAM 2. SZÁM 1969. január 12. Ara: 2,— Forint Fagyos hideg köszöntötte a főva.ost az új esztendő első napján, de a zord időjárás sem tartotta vissza a pesti gyülekezetek lelkészeit, felügyelőit, presbitereit, akik január elsején délben gyülekezetük köszöntését adták át a Déli Egyházkerület székházában az egyházkerület püspökének, D. Káldy Zoltánnak. A pesti gyülekezetek nevében D. Koren Emil esperes puspósthelyeltes köszöntötte az új esztendő első napján az egyházkerület püspökét. Köszöntésében utalt arra, hogy ezek az újévi köszöntések az utóbbi esztendőkben már nemcsak szép hagyományként kedves alkalmak, amikor a gyülekezetek kifejezik jókívánsá- ságaikat az egyházkerület püspökének. Olyan alkalmakká váltak ezek az együttlétek, amikor a püspök határozott egyházpolitikai tájékoztatást ad a jelenlévő presbitereknek, felügyelőknek, lelkészeknek. Ez az, ami igaz tartalmat ad és újévi eligazításul szolgál ennek az együttlétnak. Ezt köszönte meg Káldy püspöknek, aki a személyének szóló jókívánságokon túl ezeket az alkalmakat is mindig felhasználta arra, hogy az egyház küldetését tudatosítsa és irányt mutasson a gyülekezeteknek. D. Káldy Zoltán püspök válaszában megköszönte a pesti gyülekezetek D. Koren Emil által tolmácsolt jókívánságait, majd rövid beszédben vázolta egyházunk útját. Egyházunk fundamentuma — mondotta — Jézus Krisztus. Ez az az alap, amelyre és amelyből épültünk és épülünk. És ezen az alapon szilárdan állunk. Ezért mi reménykedve nézünk egyházunk jövője elé. De ugyanakkor a szocializmust építő népünkkel szolidárisak vagyunk. Mi hiszünk az egyház jövőjében és ezzel együtt munkálkodunk a szocializmus építéséért. A továbbiakban — visszatekintve az 1968-as esztendőre — a püspök emlékeztette hallgatóit az állam és egyházunk között 20 esztendővel ezelőtt kötött Egyezményre. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozta, hogy még jobban le kell vinni a gyülekezetek elé az Egyezmény szellemét s a gyülekezeti élet gyakorlatában kell megmutatkoznia annak, hogy ez az Egyezmény az egyház egyezménye és nem néhány egyház- vezetőé. A püspök ezután szólt azokról a papokról, gyülekezeti tagokról, presbiterekről, akik ^károgó varjúként” szemlélik a gyülekezetek jövőjét. Mindenféle károgást, cinizmust ki kell vetnünk sorainkból. Krisztus egyháza nem a károgók egyháza. Krisztus népe nem károghat sem egyháza, sem népe jövőjéről — mondta a püspök. Majd megköszönte a pesti gyülekezetek szolgálatát, az iránta megnyilvánuló szere- tetet és viszontkívánással vett búcsút az egybegyűltektől. • Január 2-án, az új esztendő eflső munkanapjának a délelőttjén az Országos Egyház tanácstermében gyülekeztek össze a budapesti lelkészek, teológiai tanárok, központi hivatalok dolgozói, hogy az Országos Elnökséget köszöntsék. Az ünnepélyes együttléten megjelent dr. Mihályfi Ernő országos felügyelő, D. Káldy Zoltán és P. dr. Ottlyk Ernő püspökök, dr. Fekete Zoltái,, az Északi Egyházkerület felügyelőié, Karner Ágoston országos főtitkár, dr. Profile Károly, a Teológiai Akadémia dékánja, valamint D. Koren Emil és Várady Lajos esperesekkel az élen a budapesti lelkészek és a Teológiai Akadémia professzorai. D. dr. Ottlyk Ernő püspök köszöntötte az országos elnökséget. Köszöntésében többek között a következőket mondotta: „Egyházunk szocializmusban megtett útjának folyamatosságában az elmúlt 1968-as esztendő úgy illeszkedik be, mint a békés, kiegyensúlyozott fejlődésnek az éve. Az alapvető kérdések már korábban megoldódtak és teológiai felismeréseink is már korábban kikristályosodtak, ezért 1968-ban tovább tudtunk lépni a fejlődés útján”. Ezek után a püspök három irányát vázolta fel ennek a fejlődésnek. Ezek: az igehirdetés, amely mint mindig, most is előtérben állott. Hiszen Istent nem elvonatkoztatva kell imádnunk, „hanem az emberszeretet konkrét cselekedeteivel ..., a munkában és hivatásban való hűséggel, erkölcsi tisztasággal, az emberi haladás ügyének támogatásával, a hazaszeretet lelkületével, az emberiség érdekében tett jó szolgálatokkal.” Majd egyházunk nemzetközi szolgálatairól szólt. „Ápoltuk mindazokat az ökumenikus kapcsolatokat, amelyekben törekedtek az emberiség jövőjéért, békéjéért, a népek fel- emelkedéséért és függetlenségéért tenni valamit” — mondotta, majd a nemrégen megtartott egyházi testületeink közgyűléseit értékelte. Az országos elnökség nevében D. Káldy Zoltán püspök köszönte meg a D. dr. Ottlyk Ernő püspök tolmácsolta köszöntést. Válaszában három témakörben foglalta össze az egyházunk előtt álló feladatokat. „A nemzetközi élet területén fénypontok villantak föl” — mondotta. Így a vietnami kérdésben is, amelynek megoldására nagy reménységgel tekintünk. Ilyen fény a nemzetközi életben az atomsorompó ENSZ-beli megszavazása. Természetesen nemcsak ilyen pozitív jeleket lehet felismerni a nemzetközi életben, hanem van néhány súlyos probléma is. Ilyen pl. a közel-keleti helyzet, amely ennek az esztendőnek is nagy kérdése lesz. A Nyugat-Németországban fellángolt hidegháború fertőzés- veszélyétől is tartanunk kell, amelynek megvan természetesen a maga egyházi vetülete is. A reménykedésre vagy aggodalomra okot adó politikai kérdések mögött azonban egy kérdés húzódik meg. „S ez a szocializmus és imperializmus közötti harc. Ebben a harcban a mi egyházunk népünkkel együtt egyértelműen a szocializmus oldalán álltunk eddig is és állunk ezután is!” „Az előttünk lévő esztendőben is nagy figyelmet kell fordítanunk néhány jubileumra” — folytatta a püspök. Szólt ezzel kapcsolatosan a nemzetközi békemozgalom 20 éves évfordulójáról. Megemlítette az 1949-es párizsi első békekongresszust, ahol a magyar delegáció tagjaként többek között ott lehetett D. dr. Vető Lajos ny. püspök és dr. Mihályfi Ernő országos felügyelő is. „Ebben az esztendőben egyházunk teológiai gondolkodásának a középpontjába kell, hogy kerüljön az egyház sajátságos békeszolgálata. A Keresztyén Békekonferenciának újra meg kell találnia a saját hangját. Véleményem, hogy más egyházi világszervezet nem töltheti be azt a szerepet, amelyet a Keresztyén Békekonferenciának ezen a téren be kell töltenie. Nekünk mindig szívügyünk volt a KBK és az is marad.” „Ebben az esztendőben ünnepeljük népünkkel együtt az első munkásállam, a Tanács- köztársaság kikiáltásának 50. évfordulóját”. Ezzel kapcsolatosan kiemelte a püspök annak szükségességét, hogy egyházunknak fel kell tárnia egészen gyülekezetig menően a Tanács- köztársasággal való kapcsolatát, világosan látnunk kell, hogy milyen szolgálatot tudtunk tenni népünkért 50 évvei ezelőtt — mondotta. Végezetül a püspök arról szólt, hogy csak teológiailag és egyházpolitikailag jól képzett lelkészek képesek arra, hogy egyházunkban az ige szolgálatát végezhessék. A püspök szaval után még sokáig együtt volt a munkatársi „gyülekezet”. Élénk eszmecsere alakult ki az egyházvezetők és a lelkészek között. Valóban munkatársi együttlét volt. Csak így tovább az 1969. esztendő felmerülő kérdései felé! —r—n i,... amikor alamizsnát osztogatsz, ne kürtöltess magad előtt ...de amikor te osztogatsz alamizsnát, ne tudja a balkezed, mit cselekszik a jobb...” (Máté 6,2—4) E héten.,. Templom építési offertorium Vízkereszt ünnepe utáni első vasárnapon püspöki rendelkezés értelmében gyülekezeteinkben templomépítési offertóriu- mot tartunk. Ezen a vasárnapon a hívek adományát azokat a gyülekezeteket segítik, amelyek új templomot építenek, illetve a meglévőt tatarozzák. Így tulajdonképpen minden evangélikus fillérje beleépül egy-egy új templomba. Híveink áldozat- készsége hozzásegíti tcmplomépítő gyülekezeteinket templomuk mielőbbi felépítéséhez, felújításához. Egyházunk templomai közül nagyon sok a műemlék templom. Ezeknek felújításához nagy összeggel járul hozzá államunk. Az elmúlt esztendőkben külföldi hittestvéreink adományai is hozzájárultak ahhoz, hogy új templomokat építsünk, régieket felújítsunk. De — sokszor erejüket felülmúlva — veszik ki részüket a templomépítésből a gyülekezetek tagjai is. Elgondolkoztató az a hűség és szeretet, amely áldozatokban is megnyilvánul, amellyel híveink körülveszik Isten házát, a templomot. A templom Istené, aki azt a gyülekezetnek adja, hogy benne szóljon az ige és részesüljünk a szentségekben. Bár nem az épület maga a fontos, hiszen az csak hajlék, de akik ezekben a kőből csinált épületekben erősödnek Jézus követőkké, azok szeretik a hajlékot is, melyben énekkel és imádsággal dicsőítik az Urat. A mai vasárnap offertóriuma mutassa meg hűségünket és szeretetünket a templomért. Áldozatkészségünk segítse ilyen módon is az ebben az esztendőben templomot építő és tatarozó gyülekezeteinket. IMÁDKOZZUNK Mindenható Isten, szerető mennyei Atyánk a Jézus Krisztus által! Hálás szívvel magasztalunk Téged minden áldásodért, amelyben naponként részesítesz bennünket. Köszönjük életünket, földi javainkat, gondviselésedet. De különösképpen köszönjük, hogy megismerteted magadat velünk és kijelented előttünk mindenkor szent akaratodat. Köszönjük, hogy Jézus Krisztusban felragyogtattad előttünk isteni dicsőségedet és csodálatos szeretetedet. Köszönjük, hogy méltókká tettél sze- retetedre és kegyelmedre. Add, hogy megmaradhassunk az igaz hitben s méltóképpen tudjunk magasztalni Téged életünkkel és tetteinkkel. Ne engedj el bennünket soha szent kezedből, hanem Lelked által segíts úgy élni és cselekedni, hogy abból szent nevedre dicrőség, életünkre üdvösség áradjon. Ámen. Az összefogás ereje AZ EMBERI ELET ELÖBBREV1TELÉNEK, az emberekkel való szolidaritás vállalásának és a felebaráti szeretet gyakorlásának legkövetkezetesebb formája az emberi munka területe. Isten parancsa: „Töltsétek be a földet és hajtsátok uralmatok alá” (1 Móz 1, 28) azt a kitüntetést adja az embernek, hogy Isten munkatársa lehet, az ember közreműködhet a világ átformálásán és megújításán. A teremtő Isten végtelen jóságától indíttatva, az embernek értelménél fogva elegendő eszközt bocsátott rendelkezésére ahhoz, hogy a világot megismerje és a maga javára formálja. Ez azonban nem hull magától az ölünkbe, hanem a megismerésre és átformálásra való törekvés egyike azoknak a feladatoknak, amelyeket Isten az ember elé tűzött. Az isteni kinyilatkoztatásba vetett hittel együtt adva van a természet önfeltárásának megbízhatóságába vetett hit is. A TERMÉSZETBE az ember a megfigyelés és a kutatás útján egyre mélyebb bepillantást nyer. Ugyanakkor egyre világosabban ismeri fel az emberi társasélet összefüggéseinek törvényszerűségeit is. Ez a meggyőződés arra a következményre vezet, hogy az embernek fáradhatatlanul kell küzdenie Istennek, s az általa teremtett természetnek és az emberi közösségi életnek az egyre mélyebb megismeréséért. A keresztyén ember tehát igenli a tudomány haladását, s a szakadatlan törekvést a haladás értelmében. Isten akarata az, hogy csak mukával lehet legyőzni a természet erőit s az emberek javának és előmenetelének szolgálatába állítani. Ennyire szoros összefüggés van a munka és a jólét között. Mert Isten nem az ember kikapcsolásával, hanem az emberi értelem és kéz felhasználásával is végezni akarja gondviselő és világformáló munkáját. Így fűz egybe minket, keresztyéneket, az emberi élet megjavításáért folytatott küzdelem egy nagy, átfogó közösségbe, a munkának a közösségébe, az emberi élet előbbrevivésének a közösségébe. A természet meghódításának és az ember szolgálatába állításának sokszínű és szerteágazó munkája nem is képzelhető el másként, csak úgy, ha az emberek egymással összefognak, erőiket egymás segítségére fordítják, tudásukat és tapasztalataikat kicserélik és javaikkal közös célt munkálnak. A világ- történelem a bizonyítéka annak, hogy mennyi jó és nagy eredmény született az emberiség élete folyamán a jó célok érdekében való összefogásból, AZ EMBERI SZOLIDARITÁS vállalásának a gazdasági élet területén is meg kell mutatkoznia. A keresztyén ember élete kiszakíthatatlanul beleszövődik a társadalmi és gazdasági környezetbe. Sem a keresztyén ember, sem az egyház, sem az egyház teológiája, sem az egyház lelki- pásztori szolgálata ki nem kerülheti az emberi együttélés alapvető kérdéseivel való foglalkozást. Természetesen, amikor a gazdasági élet kérdéseihez közeledünk, a Bibliát nem tekinthetjük olyan törvénykönyvnek, amelyben minden előforduló esetre részletes szabályozást találunk. De Isten mindennel ellátott minket világi feladataink gyakorlásában is, mert nekünk adta a hit és ész ajándékát. A világi élet kérdései józan megítélést igényelnek. A keresztyén emberben is meg kell lennie annak a bátorságnak, hogy értelmét használja. A világi dolgokra vonatkozókban ez nem lehet másként, de ezt sem cselekszi hitétől függetlenül. A termelőmunkának közösségekbe való összefogása, az összehangolt együttes munka, amelynek célja az egyéni és a közösségi érdek egyaránt történő szolgálata, nemcsak nem ellenkezik a hit és ész feltételeivel, hanem különösen alkalmas lehetőséget nyújt ahhoz, hogy az ember Istentől kapott rendeltetését ennek keretében valósítsa meg. AZ ÖSSZEFOGÁSBAN REJLŐ ERŐ mindig hatalmasabb, mint az egyes ember ereje. Keresztyén felelősséggel, jó lelkiismerettel kell állnia a keresztyén embernek minden jó ügy érdekében való emberi összefogás mellé. Az ilyen összefogásban hatalmas erők rejlenek, nagy erkölcsi értékek valósulnak meg. Az összeférhetetlenségnek, veszekedésnek, széthúzásnak és más egyéb közösségellenes bűnöknek nem lehet tétlen szemlélője a keresztyén ember. Hasonlóan kell megítélnie a gondatlan kezelést, aminek következtében nagy értékek mennek tönkre, a lopások különféle nemeit, a bércsalásokat, a hanyag és felelőtlen munkavégzést, a kapun belüli vagy kívüli dologkerülést. A KERESZTYÉNSÉG KÖZÖSSÉGI MAGATARTÁST KÍVÁN és a közösség szolgálatára hív minden keresztyént a krisztusi felebaráti szeretet parancsa. Ezen a téren nem kell semmi különlegeset sem tennie a keresztyén embernek ahhoz, hogy segítse társadalmunk fejlődését, s máris olyan szolgálatot végez, amely kedves Isten és ember előtt, s amely mélyen benne gyökerezik egyházunk ősi tanításában és magatartásában. A KERESZTYÉN EMBER ELŐTT világosnak kell lennie annak, hogy őt Isten az embertársakkal való közösségre teremtette. Isten az önmagával való közösségben hatalmas erőt nyújt az embertársakkal való közösség élésére. Az egyház, a keresztyén gyülekezet az a hely, ahol a „hitből-hitbe” szóló evangélium erőt ad és felindít a szeretetben munkálkodó hit jó cselekedeteinek elvégzésére. A keresztyén ember közösségi magatartásának, közösségi lelkűidének át kell hatnia az egész életet, láthatóvá kell lenni annak, hogy Isten őt közösségre teremtette embertársaival. D. dr. Ottlyk Era6 í ÚJÉVI KÖSZÖNTÉSEK a Déli Egyházkerületben és az Országos Egyháznál
