Evangélikus Élet, 1969 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1969-02-23 / 8. szám
A böjti ember arcvonásai BÖJT VASÁRNAPJÁN evangélikus templomok, _ oltárai előtt sokszor elhangzik Máté evangéliuma 15-ik részéhői a ka- nanita asszony története. Ez a böjti történet hűségesen őrzi a böjti ember örök arcvonásait. Egy kisírt szemű asszony néz felénk ebből a történetből. Milyen szomorú, milyen elhagyott, milyen boldogtalan. Emberek mennek el mellette, de ki törődnék vele. Ki értené meg könnyeit, hogy valahol egy ágyon lázasan gyötrődik a gyermeke. Neki azonban ez a gyermek egyetlen öröme, mindene. Drága világa, egyetlen boldogsága. Megpróbált élet, aki a könnyek viharába érkezett. Most mégis meg kell állnunk az élete előtt. Hiszen egyszer a mi arcunk is lehet még ilyen. Valaki így mondotta: — Senki nem hunyja le könny nélkül a szemét! Lehet, hogy máris oft van egy láthatatlan könny a szívünkön, amelyik csak nekünk fáj, amit csak mi hordozunk. Lehet, hogy csak holnap hull rá a szívünkre Isten próbáló könnycseppje. Mindegy, Isten a könnycseppekre is ráírja a maga üzenetét, tanácsát, tanítását, örök. szevetetét A KAN ANITA ASSZONY ELSŐ ARCA AZ, amelyik a könnyei között is Krisztust kereste. A l^önnyek esője sokszor elmossa az ember előtt a tiszta látást, és nem csodálkoznánk, ha ez a szegény, szomorú kananita asszony a sok sírás, szenvedés, reménytelenség és kudarc után ernyedten ájult volna a gyermeke betegágya elé. De őt a hite felemelte és Jézus felé vitte. Tudta és érezte, hogy Jézusnál van bánata boldog megoldása. Ez a Krisztus-keresés a böjti ember első arcvonása. Függetlenül örömtől és bánattól, egészségtől és betegségtől, boldogságtól és boldogtalanságtól, a hivő ember böjt idején különösen is keresi Krisztust. Ennek a keresésnek az az elindítója, hogy a hivő ember Krisztusban keresi az élete minden pillanatában a sorsát, a jövendőjét, az üdvösségét. Ügy érzi, hogy ö mindenben a megoldás, magányban a Társ, úttalan úton kivezető Vt. ö á segítség Ás az erő, Ö a gyógyulás és ö az élet. — Ezért keresi a böjt csendjével, áhítatával, igehallgatásával. A KANANITA ASSZONY MÁSODIK ARCA AZ, amelyikkel Krisztust bizalommal kereste. — A kiáltása imádság volt. Jézust megszólító, könyörgő szó. Nem vaktában való jajveszékelés, hanem a hit bizakodó szava. A gyermek hívja így sötét szobából az édesapját, mert tudja, hogy az szereti őt, és csak meg kell hallania a szavát, hogy bejöjjön hozzá. A testvér hívja így a testvérét, mert tudja, hogy ez az összetartozás az ö ereje, védelme és biztonsága. A beteg hívja így az orvosát, mert tudja, hogy félelem és fájdalom tűnik ei az orvos léptei nyomán. A böjti ember ilyen arccal keresi Krisztust. Tudja, hogy amikor imádkozik, akkor a legnagyobb Valakit hívja, Aki szereti és mindig melléje áll. Boldog Társnak és segítő Testvérnek. A KANANITA ASSZONY HARMADIK ARCA VÁRAKOZÓ, reménykedő arc. Ö nemcsak hitt Jézusban, nemcsak imádkozott Hozzá, hanem csendesen és alázatosan megvárta, amíg Jézus cselekszik. A böjti ember tudja, hogy Jézus órája nem a mi kívánságunk szerint jár. Jézus órája sohasem siet, de sohasem késik, ö akkor cselekszik és mindig úgy cselekszik, hogy abból a mi örömünk, igazi életünk és üdvösségünk szülessék. Minden igazi böjti ember arca ilyen: megtanult imádkozva várni. Sokszor van úgy, hogy ez a várakozás őriz meg minket a bűntől, gonoszságtól, haláltól és kárhozattól.. Mert ez a várakozás ném a hit tétlen ábrándozása, hanem örök figyelés a szavaira, parancsaira, akaratának megvalósítása, a jóban való járás, a testvéri szeretetben való boldog elfoglaltság. i Így lesz a böjti ember várakozása emberek között való várakozás, felelősség és feladat. Így lesz a böjt keresztyén életté, ahol hivő emberek Krisztust keresik, vendégek az O asztalánál, Ae igaz testvérek az emberek között. Végül még csak annyit, hogy a böjti ember boldog reménysége az, hogy Jézust senki sem várta még hiába. A kananita asszony sem, akit pedig nem is ismert. Hogyne jönne el hozzánk, akikről ö maga mondotta, hogy örökkévaló szeretettel szeret. Ezt az üzenetét pedig nem a szellők szárnyára bízta, hanem saját vérével írta fel a keresztfára. Ez pedig elég a böjti embernek. t Friedrich Lajos NYUGALOMBA VONUL PRADERVAND FŐTITKÁR Dr. Marcel Pradervand sváj- Fradervand 20 éve főtitkára a ci lelkész, a Református Világ- Református Világszövetségnek, szövetség 63 éves főtitkára be- amelynek ma éppen kétszer jelentette, hogy 1970 októberé- annyi tagegyháza van (110), ben nyugalomba megy. Dr. mint húsz évvel ezelőtt. Merész kérés? ÉNEKEINK Ne csüggedj el kicsiny sereg Szuszog, fújtat, prüszköl, dohog. Nem fáradt paripa, csak a fóti kántorképző intézet láb- pedálos orgona-harmóniuma. Ki vénült, öreg jószág. Bőven megtette a magáét — többet, mint kötelessége lett volna —-, s ha még gyötörni kényszerülnek, méltatlankodva nyekeg. néma marad, vagy kéretlenül szól, mint egy betegen zsörtölődő öreg, akit nem hagynak békén. Olyan, mint a lehangolt zongora, amely többet árt a rajta .játszó hallásának, s játékkedvének, semmint használ. Pedig a kántorképzésnek szüksége van pedálos hangszerre. A kerületi presbitérium őszi ülésén merült fel a javaslat, hogy el kellene kérni egy olyan templomból az orgonát, ahol a gyülekezet a német kitelepítések miatt a minimálisra csökkent, s az orgona évek óta hallgat, vagy csak nagyon ritkán szólal meg. Vajon mi a hit és a cselekvő szeretet — az-e, hogy az elnémult hangszereket néhányan görcsösen őrizzék, mint az „ősök örökségét’’, vagy az, hogy áldozatok és ajándékozó szeretet útján oda adják, ahol gyümölcsöt teremhet, hogy képezhessék magukat a jövendő kántorai, s legyenek, akik a megürülő, vagy már üres orgonapadokra üljenek az ősök élő örökségeként? — Merész kérés — mondta valaki csendesen a presbiteri ülésen. Csakugyan olyan merész, hogy fel se kell tenni? Vagy nem azért kell-e éppen feltenni. mert merész? „Vajmi csodálatos dolog a hit. fiiért mielőtt kérdezné, hogy kell-e jót cselekedni, már megcselekedte azt” — tanította Luther. Luther népének ez a tanítása is az „ősök öröksége”. Talán csakugyan nem is kell feltenni a merész kérdést, hiszen ahol van ilyen orgona, mielőtt kérnék, hogy tegyék meg, már megtehetik — hogy legyen orgonája a fóti kántorképzőnek, K _ Ki ne ismerné s kinek ne volna kedves ez a történelmi jelentőségű szép ének? A magyar nyelvű evangélikus énekeskönyvekben. „Gusztáv Adolf svéd király csatadala” néven szerepel. S ilyen névvel van megnevezve a legtöbb énekeskönyvben. Az énekszerzők névsorában azonban néhol Altenburg Mihály erfurti lelkész neve is szerepel mint az ének szövegének szerzője. Viszont vannak olyan énekeskönyvek is, mint például a pozsonyi német énekeskönyv, amelyekben Fabricius Jakab van feltüntetve, mint ezen ének szerzője. Ki hát az igazi szerző? Gusztáv Adolf, Alten- burg Mihály, avagy Fabricius Jakab? Az elmúlt év nyarán egy kis füzetet küldött nekem a lipcsei Gusztáv Adolf egyesület főtitkára, amelyben részletesen le van írva az ének keletkezésének története. Ezen füzet főszereplője Fabricius Jakab, Gusztáv Adolf hadseregének tábori prédikátora. Amikor Gusztáv Adolf seregével Németországba érkezett, hogy ott az evangélikusok védelmére keljen, Fabricius Jakab Bo- guslav pomerániai hercegnek udvari papja volt. Gusztáv Adolf felkérte Boguslav herceget, hogy engedje át neki Fabricius Jakabot. Boguslav herceg, ha nem is szívesen, de mégis átengedte neki Fabrí- ciust. Gusztáv Adolf egy alkalommal ezeket a jelszavas mondatokat vetette egy lapra: „Ne csüggedj el, kicsiny sereg.” „Az ellenség el akar minket pusztítani, de te ne félj.” „A te ügyed az Isten ügye”, „Beléje vesd bizodalmadat, s ne az emberekbe,” „ö ismeri a te Gedeonodat.” „Az Isten velünk van,” „Miénk lesz a diadal.“1 Gusztáv Adolf ezt a lapot átadta Fabríciusnak, s felszólította, hogy ezeket a jelszava» mondatokat szedje versbe, Fabricius a király óhajának eleget tett, így jött létre Gusztáv Adolf tábori csatadala. Ez az ének eredetileg három verS- szakból állott. A negyedik vers későbbi toldalék. Szerzője Zehner Sámuel volt. Az ének dallamát Fabricius kérelmére Altenburg Mihály erfurti lelkész szerzetté. Sokan benne látták ezen ének szövegének szerzőiét. Amint a fentebbiekből kitűnik, tévesen. Eszerint ezen ének létrejöttét három embernek kell köszönnünk: Gusztáv Adolfnak, Fabricius Jakabnak és Alten- burg Mihálynak, a szép és hatalmas dallam szerzőjének. Fabricius Jakabról a következő adatokat sikerült beszereznem: Született 1593. július 19-én. Kselinben. Atyja Schmidt János kovácsmester volt. (Kovács latinul annyit jelent, mint „faber”. Ebből lett a „Fabricius” név.) Felesége Morselius Eszter volt Három fiúk és négy leányuk született. Három fiúkból kettő mint kisgyermek halt meg. A harmadik fiú mint egyetemi diák halt meg Wittenbergben. 1634- oen főszuperintendens lett Steif- tinben, ahol 1654. augusztus 8-án a szószéken gutaütés érte, amely augusztus 11-én vetett véget életének. D. Adamis Gyula Pozsony A SAITÖOSZTALY KÖZLEMÉNYE A Sajtóosztály értesíti a gyülekezeteket, hogy a Keresztyén Énekeskönyv új, nagy alakú kiadása nyomda- technikai okok miatt csak a tavasz folyamán jelenik meg. A megjelenést annak idején hirdetni fogjuk. Az énekeskönyvre előjegyzést nem fogadunk el, a megjelenés után korlátlanul áll a gyülekezetek rendelkezésére. „ímé adtam elődbe egy nyitott ajtót” Jelenések könyve 3,8. Hogyan adhatnék hálát Istennek, ha csak nekem ad enni és inni? szomszédom pedig éhséget s szomjúságot szenved, hogyan mondhatnám: Uram, köszönöm az eledelt? Dicsőíthetem-e Istent, ha csak az én testemet ruházza és csak az én családomnak ad lakást? szomszédom pedig mezítelen s az utcán alszik, hogyan mondhatnám: dicsőség legyen Isten jóságának? Kell-e dicsőítenem Istent, ha csak nekem ajándékoz egészséget és szabadságot? szomszédom pedig beteg és elnyomott, kell-e akkor mondanom: áldott legyen Isten irgalma? Valóban köszönetét kell-e mondanom Istennek, hogy éppen engem választott ki? s az emberek milliói pedig még sötétségben élnek, kell-e akkor így imádkoznom: Köszönöm neked Istenem, hogy a kiválasztottakhoz tartozom'. Előtted — egy nyitott ajtói' Gyermekem, nem azért kapsz tőlem enni és inni, hogy egyedül légy jóllakott és boldog. Azért adom neked, hogy ételedet éhes szomszédoddal osszad meg; ha te elégíted meg őt, megismeri gondoskodásomat és megköszöni neken Gyermekem, nem azért adok neked ruhát és lakást, hogy jólétben élj s vele büszkélkedj. Azért adok, hogy didergő szomszédodat a te ruhád védje a hidegtől és a te házad legyen menedéke ínségben levő embereknek; ha benned tapasztalhatják meg az én jóságomat, dicsőíteni fognak engem. Gyermekem, nem azért adok neked egészséget és szabadságot, hogy így könnyedén örülj életednek. Egészséges vagy, ezért szolgálhatsz betegeknek és öregeknek, s mert szabad vagy, az elnyomottakat szabadságra segítheted; ha benned élik át az én irgalmasságomat, engem fognak dicsőíteni. Gyermekem, nem azért választottalak téged, hogy ezzel ideig s örökké nyugalomban és békességben érezd magad. Sokkal inkább munkatársammá választottalak. Ha szeretetemet bizonyítod felebarátaid között, megtapasztalják majd jelenlétemet, sötétségükben fény ragyog, és veled együtt hálát adnak nekem, dicsőítenek és szolgálnak engem. Előtted — egy nyitott ajtó! Johnson Gnanabaranam A kettői imádság szerzője a dél-indiai «amul evangélikus egyház lelkésze. Költeményei, imádságai, elbeszélései és elmélkedései könyv alakban, német (ordításban Is megjelentek. VAN GÉLI ECUS 1@J1T A BÖJTI IGÉK Jézus Krisztus érettünk való szenvedésére mutatnak, hogy ebben az időszakban elkísérjük őt a megváltás útján. Ez ■azonban nem azt jelenti, hogy mintegy páholyból végignézzük az önmagát odaáldozó Jézus Krisztus történetét, hanem tőlünk is azt kívánja, hogy a hit hálájával odaszenteljük magunkat önéki, aki magát adta értünk vált- ságul. Helytelen az a könnye'.mű magatartás, amely úgy véli, hogy az életfolytatásra nincs kihatással a Krisztus követésének útja. Evangélikusnak lenni azt jelenti, hogy Istennek azt az ajándékát, amit Jézus Krisztusban adott, életünk odaszánásával, erkölcsi tisztasággal háláljuk meg. JÉZUS KRISZTUS szembeszáll a farizeusok magatartásával, akik hetenként kétszer is, hétfőn és csütörtökön, böjtöltek (Lk. 18, 12; Mt. 9, 14), hogy ezzel Isten előtt is érvényes érdemeket szerezzenek maguknak. Amíg belevesztek emberi szabályok megtartásába, ét- rendi problémákba, addig a legfontosabbat nem vették észre, hogy Jézus Krisztusban ott van közöttük az Isten országa. Amikor a farizeusok tanítványai böjiöltek, s Jézus Krisztustól számon kérték, hogy az ő tanítványai miért nem böjtölnek (Mk. 2, 18, kk), Jézus válasza az volt, hogy elérkezett a messiási öröm-időszak, amíg a vőlegény a násznéppel van, nem böjtölhetnek. Ezzé', intette a farizeusokat annak a meglátására, hogy a böjtnek, a szombatnak az ura van jelen, ö a fontos, benne tárul ki az üdvösség lehetősége, nélküle pedig a böjt sem ér semmit. A TANÍTVÁNYOK is fognak böjtölni Jézus Krisztus jövendölése szerint (Mk. 2, 20). Különösen hasznos a böjt a bűnök elleni küzdelemben (Mt. 17, 21; 4, 2). Jézus Krisztus tehát egyáltalában nem Ítélte el a böjtölést, hanem azt a maga he'.yére tette. A farizeusok képmutató böjti szokásai helyett az Isten színe előtti böjtöt kívánta meg (Mt. 6, 16—18). Ez pedig nemcsak étrendi szabályok megtartásából áll, hanem az egész élet Jézus felé fordulásából, a szív odaáldozásából. A szántóföldben elrejtett kincsről és a drágagyöngyök megtalálásáról szóló példázatok (Mt. 13, 44— 46) világosan tükrözik, hogy Jézus Krisztus tanítványának semmi sem drága, hogy elnyerje az örökéletet. Ehhez természetszerűleg tartozik hozzá a test megfegyelmezése, az egész életfolytatásnak Isten akarata alá rendelése. Ennek a nagy egésznek csupán egyik részlete a böjtölés, ami azonban sohasem önmagában értékes, hanem mindig csak akkor, ha az Jézus Krisztussal kapcsol össze. A KÖZÉPKOR folyamán újra előkerült a böjt érdemszerző jellege. A böjttel, az önsanyargatás különféle módszereivel érhette el az ember a magasabb szintű kegyességet, amit különösen a kolostori életformában lehetett megvalósítani. A szerzetesi aszkézit, a lemondás az élet különféle örömeiről, az erkölcsi- ség csúcspontját jelentették. De nemcsak az ilyen „szent emberekre”, hanem az egyszerű hívőkre is érvényes volt a böjtnek s az ehhez hasonló fegyelmező eszközöknek a kötelező jellege. Aprólékosan meghatározta az egyházjog azokat a napokat, amelyeken szigorúbb vagy enyhébb böjtöt kellett tartani A szigorúbb böjtöt a 21. és a 60. életév között kellett tartani úgy, hogy az illető napjában csak egyszer lakott jól. Az enyhébb böjt pedig a melegvérű állatok húsából készült ételektől való tartózkodásból állt, ennek betartása a 7. életévtől volt kötelező. A nagyböjti időszakban, a vasárnapot kivéve, 40 napon át kellett böjtölni. A böjti szabályok egész sora szólt arról, mikor, hogyan, miért kellett betartani az előírásokat. LUTHER ÉS A REFORMÁCIÓ a böjt kérdésében is az Isten igéjéhez tartotta magát. Az emberek által kitalált szabályok nem szoríthatják háttérbe Jézus Krisztus igéjét. Ezért szállt szembe Luther a kolostori életforma világtól elzárkózó magatartásával. De nemcsak a szerzetesek és apácák életrendjét támadta, hanem az egyszerű híveket is felvilágosította, hogy semmiféle érdemszerző jelleget sem lehet tulajdonítani a böjtnek és más aszkétikus eszköznek, amivel az ember Isten kegyelmét kiharcolhatná a maga számára, mert ezzel megszegényitené és fölöslegessé tenné Jézus Krisztus golgotái halálának érettünk történt áldozatát. HITVALLÁSI IRATAINK szerint a böjt célja a test fékentartdsa, de sohasem ae, hogy ez „megigazulásszerző istentiszteleti cselekmény” lenne, amellyel az ember önrnaga érdemét hizlalná. Az Ágostai Hitvallás Apológiája erről így ír: „Krisztus azt mondja: Vigyázzatok, hogy meg ne nehezedjék szívetek dobzódás és részegség m‘atl (Lk. 21, 34). Pál pedig ezt mondja: meg sanyargatom testemet é$ szolgává teszem (1 Kor. 9, 27). Ezeket a gyakorlatokat vál'alni kell, persze nem azért, mintha meg- igaznlási szerző istentiszteleti cselekmények volnának, hanem hogy féken tartsák * testet, nehogy az önelégültség ejtsen meg minket ét biztonságba és tétlenségbe ringasson, aminek aztán az a következménye, hogy az emberek szabadjára engedik a testi indulatokat s azoknak engedelmeskednek. Ennek az önfegyelmezésnek sohasem szabad megszűnnie, mert Isten parancsa szüntelenül jnegköveteli”. (Az emberi hagyományok az egyházban. XV. cikk.) Luther g Kis Kátéban az Ürvacsoráről szóló szakaszban a böjtölést és a testi készülést szép külső rendnek nevezi, de rögtön kiemeli, hogy „igazán méltó és jól készült csak az, aki hisz ebben az igében: Érettetek adatott és kionta- tott bűnök bocsánatára”. A BÖJTI MAGATARTÁS tehát sohasem merülhet ki külsőségekben, szabályok megtartásában, hanem mindig része Jézus Krisztus követése egészének. Aki Jézus Krisztus tanítványa, az a Mester lába nyomába lép, utána jár, hozzá alkalmazkodik. A test öldöklése azt is jelenti, hogy a tanítvány szembeszáll a saját maga önzésével, $ odafordul a felebarátba másik ember fe é. Amit a tanítvány innyen, kegyelemből megkapott Jézus Krisztustól, azt a felebarátban hálálja meg. A Krisztusban való hit így termi meg a szeretet jócselekedeteit. AZ EVANGÉLIUMI BÖJTNEK és aszkézis- nek az a lényege, hogy a Jézus Krisztus követője nem keresi a maga hasznát, nem táplálja önzését, hanem Mesterét követi, aki életét adta váltságul sokakért. Az ó követésében az jár, aki igazi felebarátnak bizonyul embertársa iránt. Ez a szolgáló szeretet a betöltése Isten minden parancsolatának. Ez az igazi evangéliumi böjti magatartás! D. Dr. Ottlyk Ernő i *
