Evangélikus Élet, 1969 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1969-02-16 / 7. szám
Készülő könyveinkről Amikor becsöngetek hozzá, héber grammatikájának német fordításán dolgozik, amit az NDK-ban készülnek kiadni. Tegnap nem értem el, mert kollokváltatott. Holnapra nem halaszthatom a beszélgetést, mert mindketten külügyi értekezleten veszünk részt. Ma pedig még lapunk' számára is várok tőle cikket. Így ülök le dr. Pálfy Miklós professzorral, hogy új könyvéről érdeklődjem, amelynek kézirata már nyomdában van, s a nyár folyamán fog megjelenni. Mi is lesz ez a könyv? — Jeremiás próféta könyvének magyarázata — mondja. Az első kötet három évvel ezelőtt jelent meg. Ez a második kötet lesz, s ezzel teljes lesz Jeremiás magyar exegézise. — Van-e a feldolgozásban az első kötet után változás? — Nincsen, hiszen egy kerek egész a két kötet. A magyarázat módszere maradt ugyanaz: olyan • írásmagyarázatot igyekeztem adni, amely a tudományos feldolgozás ellenére népszerű. Minden bibliaolvasó emberhez szól. Csupán a szövegfordításban használok olykor más változatot — Szabad erre egy példát kémem? — Hogyne. Itt van például az a kifejezés, amit a régi revideált Károli-fotdítás így mond: „és lön az Űr igéje Jeremiáshoz. .Ezt könyvem első kötetében így fordítottam: „így ragadta meg az Űr igéje Jeremiást.” Ez meg is felel az eredeti héber szöveg tartalmának, hiszen arról van szó, hogy az ige nem elröppenő szó, hanem olyan, amely hatalmával megragadja, szolgálatába állítja Jeremiást. Ugyanezt a héber kifejezést a második kötetben így lordítom: „ezt az igét kapta Jeremiás az Űrtől ..Ez talán még jobban kifejezi az eredeti héber szófordulatot, mert világos belőle, hogy a próféta nem a magáét mondja, nem vélekedést, valamiféle „vallási meggyőződést” hangoztat, hanem Isten színe előtt megtusakodott próféciát, ami magát a prófétát kerítette hatalmába annyira, hogy szábadulni szeretne tőle, de nem tud. „Csontjaiba rekesztett tűz” lett. — Szokás manapság, hogy a könyvek borítólapjának belülre hajló szélén néhány soros ajánlást, ismertetést, ízelítőt közölnek magáról a könyvről. Ha ilyen „glossza” jelenne meg a Jeremiás borítólapján, mi lehetne az? Pálfy professzor lapozgat a kéziratban, s egy jellemző idézetet ajánlana: „Eddig táblákra volt írva a törvény, a láda kőtábláira vésve és így lényegében az embertől távoleső volt. Ebben az új szövetségben az lesz az új, hogy már nem kívülről, az emberi szívtől idegen parancsolatként lép az ember elé az isteni akarat és követelés, hanem:... tanításomat a belsejükbe helyezem, a szívükre írom.” Erről szól a könyv, ami nyáron a kezünkben lesz. írója pedig már Mózes első könyvére gondol. Az „őstörténet” lesz a következő, amit magyarázva kézbe ad. * Az öregek gondját hordozza, s léptei a csendes balassagyarmati utcán koppannak, ahol a járdaszéli akácokról rég leolvadtak a téli zúzmara mese- virágai, de a rügyek még mesz- sze vannak. Levélben kértem meg Túrmezei Erzsébetet, nyilatkozzék új verseskönyvéről, amely a húsvét utáni napokban kerül a kezünkbe, hiszen már a „kefelevonat” korrektúráján is túl van. — Hány esztendő verstermését fogja át ez a kötet? — Üj veráteskötetem huszonegy esztendő terméséből közöl verseket. Kilencvenkét verset tartalmaz. A csoportosítás gondolatkörök szerint történt, s egy-egy verssor adja meg az alaphangot, mint a verscsoport címe. — Hány vers látott már ezek közül nyomda- festéket? — A verseknek több mint a fele még nem jelent meg sehol. A többi pedig elszórtan egyházi lapokban s az Evangélikus Naptárban látott napvilágot. — Mi lenne az ajánló mondat, a „glossza”, ha írni kellene? — Talán ez lehetne: bár továbbadhatnék valamit ezekben a versekben Krisztus sze- retetének „megtalált sugarából!” * , Végül a magam kéziratáról vallók. Keresztyén Énekeskönyvünk egyes énekeinek történetéről írtam. Kilencvenhét énekünk szövegének, a verseknek szülő élményét, ihlető pillanatát kerestem. Néhol sikerült megragadnom a tűnő pillanatot, másutt az énekszerző élete a maga egészében rríagyarázza az éneket Tartalma három fő csoportra oszlik. Legjobban az első részben megírtakat élveztem. Ez a- magyar eredetű, anyag. Zömében a magyar reformáció hőskorában, vagy a közvetlen mögöttünk eltelt évszázadban születtek. Tizenkilenc énekszerző harminckét éhekének feldolgozása van ebben a csoportban. A második részben öt finn eredetű énekünk található. Így, csokorba szedve, magyarul még nem írtak ezekről az énekekről. A harmadik rész a külföldi eredetű, főleg német énekekről szól, szerzőik születési évének időrendi sorrendjében. Harminchat szerző hatvan verse sorakozik itt századok szerint, A feldolgozás: történelmi, tanító, és magának az írónak áhítatkeltő volt. . Igen, adom az ajánlást is, a „glosszát”. Talán az előszónak ez a két mondata lehetne: „Minden vers teljes értékű keresztmetszet az alkotó életének egy adott pillanatáról. Ezt kerestem.” Nyáron jelenik meg ez is, mint a Jeremiás könyve. D. Koren Emil Utolsó vallomás Nyíló szépségű arc néz rám a képről. Foglalva éjszín, gazdag hajkeretbe. Ez voltál egykor, több mint ötven éve, Hogy szívünk egymást társul megszerette Bibliai ábécé: ÜJJ ÁSZÜLETÉS Annak az éjszakai beszélgetésnek, amely Jézus és Nikodé- mus közt folyt le, az újjászületés volt a főtémája, ahogyan erről a János evangéliuma 3. részében olvashatunk. Nikodemus testi-értelemben vette Jézus szavát az újonnan való születésről, s mivel nyilvánvaló képtelenség, hogy az ember újból, másodszor is megszülessen, sehogyan sem értette a dolgot. Pedig mint Izrael tanítójának, tudnia kellett volna valamit az újjászületésről már az Ószövetségből is, ha nem is szerepel ott kifejezetten ez a szó. Amikor Isten azt^ ígéri, hogy „adok néktek új szivet és új lelket adok belétek, és elveszem a kőszívet testetekből és adok néktek hússzívet? (Ez 36, 26) .akkor nyilván nem a legújabb idők ragyogó orvosi teljesítményére, a szívátültetésekre kell gondolni, hanem egy gyökeres benső életújulásra, újjászületésre. A köznapi beszédben is szoktak beszélni újjászületésről. Ha pl. valaki visszajön nyári szabadságáról vagy akárcsak kijön a gyógyfürdőből, így szól: egészen újjászület- tem. Ez azonban nem igazi újjászületés. Jobb lenne talán újjáéledésről beszélni, mint ahogyan a tikkasztó szárazságban ellankadt növények is újjáélednek egy kiadós eső után. Épp így: a mi nyelvünkbe is átszármazott francia szó, a reneszánsz — amely szó szerint újjászületést jelent — valójában nem újjászületés, hanem a régi művészeteknek vagy általában valami letűnt- nek az újjáéledése. Amikor Jézus így szól: szükség néktek újonnan születnetek, akkor itt hasonlíthatatlanul többről van szó új lét kezdetéről, amely olyan jelentőségű, hogy csak a testi születéssel hozható párhuzamba. A kétféle születés abban is nagyon hasonló, hogy egyik sem a mi akaratunktól függ, nem tőlünk indul ki. Jézus szava így is fordítható magyarra: szükség néktek felülről születnetek. Ez pedig arra mutat, hogy az újjászületés Isten műve. János evangéliuma elején kifejezetten így is olvassuk: .Mindazoknak, akik befogadták Jézust, akik hisznek az ő nevében, hatalmat adott, hogy Isten gyermekeivé legyenek; akik nem vérből, sem a test akaratából, sem a férfi indulatjából, hanem Istentől születtek.” (Jn 1, 12—13) „Istentől született” vagy „Istentől való”: ezekkel a kifejezésekkel sűrűn találkozunk János első levelében is. Olyanokról ír itt az apostol, akiknek életében végbement az újjászületés s ennek folytán Isten gyermekeivé lettek. Isten ezt az újjászülő munkát Szentleikével végzi. „Ami testtől született, test az és ami Lélektől született, Lélek az” — mondja Jézus. (Jn 3, 6). A Szentlélek pedig elsősorban az igét használja újjászülő eszközül. (Jak 1, 18; 1 Pt 1, 23) Luther Márton is így számol be arról, hogy mit jelentett számára a Római levél olvasása és megértése: „Akkor egyszerre úgy éreztem, hogy újjá- születtem és nyitott, kapukon át az Édenkertbe léptem.” A Szentlélek másik fontos eszköze a keresztség. Jézus úgy beszél Nikodémusnak az újjászületésről, nogy az víztől és Lélektől történik. Pál apostol pedig az újjászületés fürdőjének nevezi a keresztséget. (Tit 3, 5) Az egyházban gyakorolt gyermekkeresztség kitűnően szemlélteti, hogy menynyire nem a mi cselekedetünk az újjászületés. A tényleges hitrejutás nagyjából úgy viszonyuk a keresztséghez, mint a gyermek öntudatra ébredése a születéséhez. Az újjászületés óriási jelentőségét az adja meg, ami a következménye: a keresztyén életfolytatás hitben, szeretet- ben és reménységben. (1 Jn 5, 1; 4, 7; Pt 1, 3) Ez azonban nem annyira magától, automatikusan mutatkozó eredmény, mint inkább folytonos feladat, a keresztyén élet naponkénti harca, amire lépten- nyomon buzdítanak az apostoli levelek. Ebben a vonatkozásban különösen sokat mond 1 Pt 1, 22—23. Van egy hely az Újszövetségben, ahol az eddig mondottaktól eltérő értelemben van szó az újjászületésről: Mt 19, 28. Itt az egész világ újjászületésére, tehát Isten új eget, új földet teremtő munkájára kell gondolnunk. Akkor ér céljához a . mi mostani újjászületésünk is. Marschalkó Gyula Sokat megértünk, míg eddig elértünk. Nemcsak megviselt, meg is vert az élet Én már fehéren útra készülődöm, Búcsúzva nézem régi s mai képed. Te is más lettél. Hervatag az arcod; Dérütött haj ád neki más keretet. De szívem végig, több mint ötven évig Mindig egyforma hűséggel szeretett. Szalay Mihály Ülést tartott az Ökumenikus Tanács elnöksége A Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsának elnöksége 1969. február hó 3-án Dr. Bartha Tibor református püspök, az ökumenikus Tanács elnöke vezetésével tartotta ez évi első ülését. A tanácskozás napirendjén időszerű kérdések szerepeltek. Az elnökség behatóan foglalkozott az Európai Egyházak Konferenciája 2. bizottságának magyarországi ülésével, amelyre az ökumenikus Tanács elnökségének meghívása alapján Budapesten kerül sor. Dr. Bartha Tibor püspök elemezte az Európai Egyházak Konferenciája és a magyar protestáns egyházak kapcsolatait. D. Dr. Ottlyk Ernő evangélikus püspök, az Európai Egyházak Konferenciája elnökségének tagja, a bizottsági ülés létrejöttéről, céljáról és a tanulmányi előkészületekről számolt be. Az ülés szervezési kérdéseivel foglalkozó operatív bizottság munkájáról Dr. Tóth Károly, a Református Zsinati Iroda főosztályvezetője tájékoztatta az elnökséget. Az ökumenikus Tanács Irodájának működéséről Dr. Pálfy Miklós főtitkár tartott beszámolót. Végül az elnökség az ökumenikus Tanács folyó ügyeivel és a soron következő tanulmányi munkák kérdéseivel foglalkozott. TÁRGYALÁSOK AZ OLAJFÁK HEGYÉN Mint már arról hírt adtunk, a mai izraeli kormányzat katonai épületeket épít a jeruzsále- mi Olajfák hegyén. Ezen a részen előzetes bejelentés nélkül birtokba vették a Lutheránus Világszövetség tulajdonában A Lutheránus Világszövetség 5. Nagygyűlésének a jelvényét több pályázat közül választotta ki az előkészítő bizottság. A jelvény alkotója a Porto Alegre-i Landman Jorge. levő földterületet is a LVSZ által fenntartott kórház mellett. Ez ügyben dr.Fredrik A. Schiotz, a LVSZ elnöke, dr. André Appel főtitkár és dr. Paul C. Empie, a világszolgálati bizottság elnöke a helyszínre utaztak, s tárgyaltak az izraeli kormányzat képviselőivel. A kormányzat képviselői kijelentették, hogy a kérdéses területen a katonai objektumok felépítése Jeruzsálem védelmére elkerülhetetlenek. KÖVETSÉGBEN Az „A1 Ahram” egyiptomi újság jelentése szerint VI. Ky- rillos pátriárka, a kopt ortodox egyház feje, edrópai, közelke- leti és afrikai körútra indul ez év tavaszán. Vezető egyházi emberekkel és magával a pápával is találkozni akar és szóvá akarja tenni egy egységes és pozitív álláspontnak a kialakítását az arabok ügyének a támogatására. Különösképpen is szívén hordozza a pátriárka Jeruzsálem felszabadításának az ügyét. Egyházunk 1919-ben Voltak kapkodó jelenségek is egyházunkban. Indokolatlan opportunizmusból vagy félelemből egyes lelkészek azokkal a jogokkal sem éltek, amelyekre módjuk lett volna. Az ilyeneket az egyházi sajtó nyilvánosan meginti. Marcsek János, budapesti vallástanár, az Evangélikus Örálló hasábjain helyteleníti, hogy egyes lelkészek nem merték igehirdetésre megnyitni ajkukat, s az Isten igéje után vágyódó lelkek kielégítetlenül távoztak a templomból. Másutt a lelkész feloszlatta az egyházközséget, s mint szabad egyházat, újonnan szervezte a jelentkezőkből. Ezzel persze evangélikus egyházunk kereteit bontotta meg. A cikkíró jogosan hangoztatja, hogy egyházi autonómiánkat a tanács-kormány egyetlen intézkedése sem függesztette fel, sőt a vallás szabad gyakorlatát biztosító rendelet alapján teljesen tiszteletben tartja mind az igehirdetéshez való jogunkat, mind az egyház szervezeti életének a megnyilatkozásait. A Harangszó egyáltalában nem kesereg, amiért a hitoktatás kiszorult az iskolából Sz. M. monogramos (Szalay Mihály?) cikkíró így értelmezi az új helyzetet: „Minden akadály ellenére is iskolából való kiküszöbölése nem árt, hanem inkább hasznára válik a vallásnak. Eddig az egyháznak kellett sürgetni a szülőket, hogy gyermekeikre fordítsanak gondot, most a szülők fogják kérni az egyházat, hogy legyen segítségükre gyermekeik nevelésében. Es az egyház nagyobb erővel, nagyobb buzgalommal siet a szülők segítségére.” ■, Nincs kétségbeesés amiatt sem, hogy a lelkész egyedül egyházközségének önkéntes adományából él. Ez azzal a következménnyel járt, hogy a lelkész megszabadult az anyagi dolgokkal való bajlódástól, a gazdálkodás gondjaitól, és kizárólag híveinek adhatta egész tevékenységét. Persze, sok gyülekezetben a hívek nem tudták, és néhol nem is akarták eltartani a lelkészt. Elsősorban ott voltak bajok, ahol a lelkész hiványszerű járandóságát nagyon magasnak találta a nép, s ezért nem voltak hajlandók például a hiványban megállapított 80 köbméter fát kiadni, amikor azt elhasználni úgysem tudja a lelkész, Hanem több mint a felét el szokta adni. Ehhez hasonlóan nem adták meg a 100 pozsonyi mérő gabonát sem, hanem csak annyit, amennyi a háztartáshoz szükséges. Az anyagi problémákban Noszkó István rákoskeresztúri lelkész a saját példáján keresztül ad tanácsot. A kántorral együtt már több mint egy éve senkitől sem kértek stólát, hanem csak azt fogadták el, amit az illető önként adott. Hogy ez gyakorlatban mit jelentett, ezt így fejezte ki: „Sohasem lehetett volna olyan közgyűlést összehozni, amely a stólát csak a felére is felemelte volna unnak, amit a hívek szeretetből adományoznak.” Ehhez képest nem kívánnak hivány szerinti juttatásokat, hanem mindenből csak annyit, amennyit a hívek szeretetből adományoznak. A követelőző lelkészek ellenállásra találnak, ellenben elmúlnak az aggasztó tünetek, ha a lelkész evangéliumi magatartást tanúsít. Amint a nép látta, hogy elmúlt egyházunk felől az a tehertétel, amit a nagybirtok és nagytőke háborús kormányának kiszolgálása jelentett, nagyobb bizalommal fordult a lelkészekhez, jobban megbecsülte egyházunk szolgálatát is. A Harangszó arról ad hírt, hogy „a templomok újra kezdenek megtelni”. Az államsegély megszűntével a hívek mélyebben átérezték egyházfenntartási kötelezettségüket, és az elmúlt évekhez képest megsokszorozták adományaikat. Mindent egybevetve: egyházunk nehéz helyzetben találkozott először a proletárdiktatúrával. Számos világi egyházi vezetőnek és lelkésznek rossz volt a lelkiismerete a világháborús évek alatti magatartása miatt, azért eleve idegenkedve fogadta az új fejleményeket. Ugyanakkor a néptömegekben rejlő'forradalmi erő fellelkesítette egyházunk népét is. Sokan fáradoztak annak kimutatásán, hogy a protestáns haladó hagyományok nyomán mennyi sok kapcsolódó pontban találkozik egyházunk a szocializmus törekvéseivel. Sokkal nagyobb méretű lehetett volna egyházunk rokonszenvezése a Tanácsköztársaság erőfeszítéseivel, ha nem érik ennyire készületlenül egyházunkat az egyházpolitikai reformok, ha valamelyes átmenetet engedélyeztek volna például az anyagi önfenntartás útjának megtalálása terén. Azonban a fennálló nehézségek ellenére is őszintén kereste egyházunk a meginduló szocialista fejlődésben a maga építő életútjának kereteit, s amint az eddigi dokumentációból kitűnik, alapvonalaiban már meg is találta az új helyzethez alkalmazkodás lehetőségeit. A kedvezőtlen nemzetközi erőviszonyok, belső árulás, politikai hibák következtében az első magyar szocialista kísérlet megbukott ugyan, de kitörölhetetlenül mély nyomot hagyott a nép szívében, s nagy tanulsággal látta el egyházunkat is: küldetésével jut ellentétbe az az egyházi magatartás, amely elszakad a néptől, de újra vissza lehef találni a helyes útra, az evangéliumi egyszerűség útjára. D. Dr. Ottlyk Ernő NÉGY JEZSUITA PATER KILÉPETT A SZOLGALATBÓL Négy amszterdami jezsuita páter január 26-án bejelentette a templomi istentiszteleten, hogy március 1-én kilépnek a szolgálatból. Így akarnak tiltakozni az ellen, hogy a püspökök nem akarják meghagyni szolgálatukban a házas lelkészeket és hogy a katolikus egyház tele van gőggel és uralkodási vággyal. KILÉPETT LELKÉSZEK PROBLÉMÁI Belgiumban külön munka- csoport foglalkozik a szolgálatból kilépett katolikus lelkészek sajátos problémáival. Az „Exodus” (kivonulás) elnevezésű munkacsoport küldöttsége legutóbb megjelent az antwerpeni püspöki hivatalban. Követelték, hogy ezeknek a lelkészeknek, valamint feleségüknek Február 16-án, vasárnap - du. 6 órakor ORGONAEST lesz a Bécsikapu téri templomban. Orgonái: PESKÓ GYÖRGY orgonaművész Műsoron: Muffat, Walther, Bach, Liszt, Hindemith és Hidas művek. Igét hirdet: VÁRADY LAJOS esperes Belépődíj nincs. A templom fűtve. vagy menyasszonyuknak biztosítson a püspökség tisztességes kereseti lehetőséget, mert ma szinte úgy kell „öábzelopni- uk” ezeknek az embereknek a megélhetésükhöz szükséges anyagiakat. A püspök megértéséről biztosította a küldöttség tagjait. Helyesebbnek tartotta volna azonban, ha ezt az ügyet nem nyilvánosan tárgyalták volna meg. DÉLAMERIKA Bizonytalan időre elhalasztották a harmadik délamerikai egyházi konferenciát, melyen az Egyházak Világtanácsának összes dél- és közép-amerikai tagegyházai résztvettek volna. A résztvevő egyházak között véleménykülönbségek jelentkeztek — amint a genfi ökumenikus főtitkárság jelenti — és amiatt el kellett halasztani a februárra tervezett konferenciát. Elsőszámú előadója egyébként maga a főtitkár, dr. E. C. Blake, lett volna a konferenciának.
