Evangélikus Élet, 1969 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1969-12-28 / 52. szám

Járos! Andor utolsó levele Karácsony másodnapján hu­szonöt éve, hogy nincs már kö­zöttünk. Akkor 47 éves volt. Ma 72 éves lenne. Mi, akik ta­nítványai voltunk és mindig fölnéztünk — termetére kicsi, megjelenésében jelentéktelen­nek látszó — tanítómesterünk­re, mindnyájan idősebbek va­gyunk nála. Öt, tíz, némelyi­künk húsz évvel. A halottak számunkra annyi évesek ma­radnak, ahány éves korukban itthagytak bennünket. Ha rá­juk gondolunk, megfiatalo­dunk. „Megújul ifjúságunk, mint a sasé” (Zsolt 103, 5). így vagyunk Járosi Andorral is, aki távol szeretett kincses Ko­lozsvárétól, jeltelen sírban fekszik. A háború vihara sze­szélyes kiszámíthatatlanságá­val — est írta róla egyik jó ba­rátja — „kitépte sorainkból, mintegy falevelet és eltemette a messziség nagy avarjában”. Több levelét őrzöm. Sebes fütású, apró betűkkel írt so­rok. Számtalan képeslap. Akár­merre járt, bármenmú dolga volt, „áron is megverte az al­kalmai”, csakhogy jelét adja: gondol tanítványaira, szívében, imádságaiban hordozza őket. Utolsó levelét 1944. szeptem­ber 20-án keltezte Kolozsvár­ról. Személyes úton küldte. Mire megkaptam, hol járt már ő... Felkavar most is, vala­hányszor csak olvasom. Fej­vesztett helyzetet ír le. Nagy hazafias szavak helytállásról, végső győzelemről az egyik ol­dalon. A másik oldalon hará- csolás, lopva pakolás és futás, futás. „Innen a levél fájdalmas körülmények között íródik.” Keserű iróniával írja „Erdély végnapjait”. Hogyan ürítették ki a „jó hazafi” „anyaorszá­giak”, a németbarátok, a „szaktudósok” Kolozsvárt. Így kezdődött. Először vezér­kari tisztjeink indították útnak családjukat. Ómen — gondol­tuk, de kibírjuk. A nyugtalan­ság azonban mind nagyobb lett. Egyszerre a tisztviselők családjai is megindultak jó nyaralás után „uiónyuralásra”. Ez is ment. Hogy sokan a bú­tort is útnak indították? Meg­indult Dél-Erdély „lerohaná- sa”. Azután jött Torda elfogla­lása. Természetesen nagy ün­nepséggel. Zászlókkal mentek át vezető uraink, volt bankett jókedvvel, bőséggel. A német— magyar társaság titkára a re­formátus nagytemplomban „hatalmas szónoklatot” tartott a pincéből, börtönökből előke­rült „ünneplésre vágyó” tor- daiaknak, mások okosan igye­keztek ezer pengőkre cigaret­tát, borsot, kávét s egyéb áru­cikket „en grossban” vásárolni eltelve szociális érzékkel, hogy az itteni sokat nélkülöző ma­gyarok többet ne nélkülözze­nek. Livius tolla nem elég a romantika, Tacitusé a demora- lizáció és aljasság megírására. De hagyom is a jövő történet- írásra ezt... A veszélyeztetett Kolozsvár­ról hirtelen, elment a pénzügy, posta, üzletvezetőség stb. stb. Még a vám is meglógott, úgy­hogy napokig a városházán sem volt senki. Üzletek bezár­tak, Édes dal zengett a tájon: „Édes Erdély, itt vagyunk, Ha bajban vagy elhagyunk.” Ma­radtunk „szaktudás” nélkül. A szaktudósok elmentek: ki autón, ki vonaton, kinek hogy tellett rang és pénz szerint. A nagy szaktudósok elöl sebesen, a kis szaktudósok tipegve, de rendületlenül. De elegen maradtunk azért. Szaktudomány hiányában Te­leki Béla összehívta a magyar­ság reprezentánsait: Püspökök­től Nagy István, Demeter Já­nos, Balogh Edgár baloldalig. Lassan folyik a szervezkedés. Egyelőre a szélsőbal ígéri a vé­delmet osztálykülönbség nél­kül. Egyházak előnyben. Az élet gazdagabb mint a teória. „Zöld az élet aranyfája.” Ta­mási munkában. A „jó” ma­gyar Nyíró Pesten. Finta Zol­tán, aki a zsidó cikkeket írta, el. Még sok „jó” magyar... Csak sok mártír ne legyen. Én ti. megértem, ha valaki aggó­dik és elmegy. Csak ha „igen jó magyar” volt, hős, bátor, vi­téz s nem olyan rossz mint én, akkor ne menjen. S a szaktu­dósok ne mentek volna el túl hamar s ne hagytak volna itt tudomány nélkül. S ne vittek volna ki mindent! Hiszen le­het, hogy nekünk is el kell mennünk. De addig egy kis dolgunk nekünk van. Járosi Andornak is él kellett mennie. A háború vihara ra­gadta el kiszámíthatatlan sze­szélyével. Talán többet segít­hettek volna azok, akiken ő se­gített, amikor bajban voltak. Talán nem tudtak. Talán későn fogtak hozzá. Talán magukat féltették. Hiszen válságos idő­ben mindenki a maga bőrét igyekszik menteni. Beteljese­dett fajta Jézus szava: „Más övez fel téged s oda visz, ahová nem akarod” (Jn 21, 18). Tí­fuszban halt meg, Magnito- gorszkban. Emberi értelmünk nem érti, mért történt így. ö mindenesetre utolsó leheletéig megmaradt a „maga dolga” mellett. Volt fogoly társai szá­moltak be arról, hogy utolsó leheletéig pap volt, baj társai­nak vigasztalója. Elsodort falevél — írta róla barátja, Kovács László, az egy­kori irodalmi folyóiratnak, az Erdélyi Helikonnak a szerkesz­tője. Több volt. Istennek levele „nem tentával, hanem az élő Isten Leikével írva” (II. Kor 3, 3). Életéből ma is olvasni lehet. Milyen jó, hogy a Lelkipász­tor 1945 decemberi számát az ő emlékének szentelte s bemu­tatta, hogy írók, lelkészek, teo­lógiai tanárok, püspökök, ki­csik és nagyok, tudás, szabad­ság, hit, igazi emberség után vágyó emberek milyen sokat olvastak ki életéből. Ezt a le­velet talán még mindig nem olvastuk el eléggé. Benczúr László ÄPRILY LAJOS: TEMPLOM Szóltam: Uram, az én imám merész, a templom-ívük keskeny és nyomott. És szólt az Űr: Fiam, légy építész, magadnak építs bátor templomot. Az „Akarsz-e fényt?” című postumus kötetből „A rókáknak barlangjuk van, az égi madaraknak fészkük, de az ember Fiának nincs hova fejét lehajtania ” (Ml 8,20) Karácsonyi sztereotípiák Drága Testvéreim a mi Urunikbam Jézus Krisztusban! Imé betelt, amit a próféták mondottak az Izrael földjén élő Júda férfiadnak és Jeru­zsálem leányainak már IV. Sfcalmanasszár és Nabukodo- nozor királyok trónlásának ideje óta. Betelt, mert egy csillagfé­nyes éjjelen megszületett a várva várt kicsiny gyermek a Dávid házából, Isai törzsgyö- kébol egy apró falucskában. De hol? Vajon ti most mit gondoltok, hol? Majd én meg­mondom! Nem fényes úri pa­lotában, hanem egyszerű, de tiszta istállóban, ’mivel nem jutott Szűz Máriának hely a vendégfogadó házban. Mi eb­ből tehát az első tanulság? Házatokból soha ne utasítsa­tok ki várandós édesanyákat! De még van más gyakorlati teendő is! Gondolj csak bele, kik is figyelték először e pu­fók, rózsaszín orcájú kisgyer­mek első gőgicséléseit? Bi­zony, az istálló állatkái vol­tak azok: szénát rágcsáló ök­rök és a gyermeket bégetéssel köszöntő juhok. Ebben van elrejtve a második tanulság: ahogyan a juhok nézték egy­kor a kis Jézust, úgy kell ne­künk is mindig Reá vetni te­kintetünket. Jézusnak ez a »karácsonyi kivetettsége nem ért véget a születés mostoha körülmé­nyeivel, mert a rókáknak volt barlangjuk, de Néki nem volt hol szállást venni. ... Adsz-e Te a Szívedben szállást Jé­zusnak? Ott kopogtat pedig szelíden szívednek bezárt aj­taján, de Te nem nyitod meg, mert tele van á világ ezernyi bűnével. Mi tehát a harmadik tanulság? Nyisd meg hát a szíved e Gyermek előtt, hadd töltse be palástja szíved leg- elrej tettebb zugát is, hadd ta­posson az ott székelő bűm kígyó-fejére. De hogyan lehet ezt a gya­korlatban kivitelezni — kér­dezed? Ügy, hogyha egy is­meretlen szegény felebarátod karácsony szent estéjén ko­pogtat meleg otthonod ajta­ján, tárd ki előtte az ajtót, vedd elő a Bibliádat s olyan igékkel ajándékozd meg őt, amelyébre lelkének szüksége van. Amire karácsonykor is gondolni kell 1989-ben Betlehem környé­kén lőnek és emberek halnak meg. A Jordán melletti mene­külttáborban 60 000 arab la­kik évek óta „ideiglenes” sát­rakban, mert elűzték őket otthonaikból. Az elmúlt évben Magyaror­szágon 154 419 gyermek szü­letett s 21 865 orvos vigyázott rájuk. A hazánkban nyilvántartott 3 118 597 lakásnak a fele kom­fort nélküli, de egy év alatt 67 084 lakás épült. Ebből Bu­dapesten 12 612, s jövőre 26 600 van tervbe Véve. Dél-Afrikában a négereket elkülönített negyedeikbe, get­tókba zárják, meg ne fertőz­zék jelenlétükkel a fehér te­lepeseiket. Vietnamban — ha eloszta­nánk az évi katonai kiadáso­kat, minden lakosra 700 dol­lár jutna, De ezt többek kö­zött otthonok bombázására fordítják. Budapesten jelenleg 600 000 lakás van, mind villanyvilá­gítással s csekély kivételtől eltekintve folyóvízzel. Nyil­vántartanak 130 000 lakás­igénylőt, aikik többnyire al­bérletben laknak, közülük 30 000 ,meleg-váltásos” ágy­bérletben. öt éven belülre van kilátásba helyezve a la­káskérdés teljes megoldása. Karácsonykor Németország­ban négyszeresére emelkedik az öngyilkosságok száma. Továbbra / is emelkedőben van a válások aránya. Jézus lakáshelyzete Jövő év ..elején hazánkban is népszámlálás lesz. Azokat a családokat legkönnyebb felmérni, akiknek állandó be­jelentett lakásuk van s ott is laknak. De azokat nehezebb, akik annyiszor változtattak már lakást, hogy személyi igazolványukban betelt már az „ideiglenes lakásváltozá­sok” mind a hat oldala. Jézust sem lehetett könnyű összeírni a népszámláláskor, sem nyilvántartani, hogy ké­sőbb éppen hol tartózkodik. Úgy nevezték ugyan, hogy „Názáreti”, hiszen ott laktak szülei, de leggyakrabban máshol lehetett rátalálni. Nem volt öröklakása, de, még bútorozott garzonlakása sem. De otthont talált minde­nütt, ahol emberekre lelt. ő maga kereste fel őket. Ott,- ahol éppen összefutott az, emberekkel. Néha ezek aján­lottak fel számára lakást egy ideig, néha közelebbi bará­tainál lakott, de az'is előfor­dult, hogy kiutasították a községből. De mindez egyenes követ­kezménye annak a ténynek, amit Isten már Jézus születé­sének körülményeivel, majd későbbi működésének ..lakás­talanságával” megmutatott: különbségtétel nélkül szolida­ritást vállalt minden ember­rel. Azokkal is, akik ... sátraikban kénytelenek lakni, ... bérelt ágyba zuhannak, ... elváltam élnek egy szobá­ban, ...az utcát járják s kívülről nézik a karácsonyfa gyer­tyáit. Jézus ezzel a tudatosan vállalt laikástalan életmód­dal Isten cselekvés-módját él­te, aiki szeret emberközeliben lenini s mindenütt otthon van, ahol hallgatják és -megtartják azt, amit mondott. (Lk 8, 21) Ott van jelen Jézus, ott a la­kása. Ott lehet születésnapnak örülő karácsonyt ünnepelni. ,. Akikor is, ha már rég el­múltaik áz ünnepek. Bízik László Karácsonyi kérdések Karácsony az egyházi esztendő első Krisztus-ünnepe. A régi keresztyének egy héten át ünnepelték. Mi most 7 karácsonyi kérdésben keressük karácsony titkát: Krisztust. Utunkon Lu­kács evangéliuma 2 fejezetének ösvényén járunk. Hol van a karácsonyi Krisztus? Kétezer esztendő óta sokan, kérdezték: hol van a karácsonyt Krisztus? Ezt kérdezték a napkeleti bölcsek, Heródes, a korok, századok, emberek. Ezt kérdezem én is: hol van? Milyen sokan karácsonyfagyertyát gyújtanak, ajándékokat csomagolnak, ünnepi asztalokat terítenek, és azt mondják: itt van! Pedig csak néhány játék hever a csillogó fa alatt. Sokan a templomba mennek, boldog éneket énekelnek, s azt mond­ják: itt van! Pedig csak ünneplő, kereső, karácsonyi emberek találkoznak egymással. Sokan ajándékot adnak karácsonykor és azt mondják: itt van! Pedig csak néhány szeretetcsomag lát­szik. Hol van hát? Mindig ott van, ahol — találkozom vele. A. karácsony kezdete mindig a vele való találkozás. Így hát karácsony az én szívem­ben születik. Honnan jön a karácsonyi Krisztus? Istentől jön. Minden karácsony azt jelenti, hogy Isten gondolt reám ezen az éjszakán. Isten törődött velem! Szent éjszaka ez, nagyszerű pillanat: az örökkévaló Isten a múlandó emberhez lehajolt. Az az Isten, aki még Mózesnek azt mondta: „arcomat nem láthatod, mert élő ember nem láthat engem", az első ka­rácsonykor megjelent a világban. A kicsi gyermek maga az Is­ten. Akik reá néznek, felvidulnak. Ez a legszebb karácsonyi fény, mert ez a világosság az Isten fénylő arca ezen a világon. Hová tart a karácsonyi Krisztus? Hozzám! Ez a karácsonyi evangélium legszebb és legboldogí- tóbb üzenete. Mert a karácsonyi szeretet — személyes szeretet. A karácsonyi Krisztus nem valahová a világba érkezik, hanehC egyenesen az én otthonomba, az én életembe, az én szívembe, így mondta Luther: „Mit használna nekem, ha ezerszer meg­született volna, de én nem hallanám, hogy ez énreám vonatko­zik és hogy ő az enyém lett.” Isten Jézust mint egy boldog böl­csőbe, a szívünkbe tette. Aki csak gyertyalángot tett a szívébe karácsonykor Jézus Krisztus mosolya helyett, az csak játékokból rakta össze a ka­rácsonyt. Mit hirdetett a karácsonyi Krisztus? Erre a kérdésre az evangéliumnak egyetlen válasza van: Is­ten megmentő szeretetét! Nem lehet elég fényes szemmel ol­vasni az igének ezt az üzenetét, ami betölti a karácsony leve­gőjét: Megtartónk született! Üdvözítőnk született. Amit az em­ber a maga erejéből soha sérti tudott volna elvégezni, Isten utána küldött szeretete elvégezte, örökké velünk van és szeret ; minket az Isten. A karácsonyi Krisztus nemcsak útitárs, de ;■ maga az Út! Tamási Áron irta le az Ábel trilógiában ezt a mondatot: „Mindennek van értelme és értéke. Még egy ellobbant gyufa­szálnak is, mert elszenesedett, fekete fejével le lehet írni szo­morú emberek elé vigasztalásnak, új erőnek ezt a szót: Isten!” Mi maradt a karácsonyi Krisztus után? Erre a kérdésre egy szó válaszol: a szava! Az ige. Tehát 6 rí maga. Az ige testté letti, — és a test igévé lett! Ez maradt meg a karácsonyi Krisztus után. Az élő, a velünk járó, a megváltó, diadalmas Krisztus. „ A karácsony valósága Jézus Krisztus valóságos jelenléte az életünkben. A karácsonyi evangélium nemcsak'Isten szeréjeté- ről beszél, hanem a mi hitünk születéséről is. . Mit ad ma a karácsonyi Krisztus? A karácsony legnagyobb a jándéka mindenki tánúsaga szerint a karácsony békessége és öröme. Ä karácsonyfa fényénél ismer­jük meg igazán egymást. Mint ahogy a pásztortűz köré érkező emberek arca egyre erősebb körvonalakkal közeledik az éjsza­kából, úgy itt is, a karácsonyi Gyermek világító alakja mellett ráismerünk egymásra, Nem közömbös, hűvös árnyékok vagyunk többé egymás számara, hanem boldog, szép karácsonyi köszön­tőt mondó te&vérek. Itt látjuk meg hivatásunkat: a betlehemi angyalok munkatársai vagyunk! Mi a karácsony útja és távlata? A reménység! Istenhez érkezés! Lényegében az élet örök ka­rácsony. Születtünk egy karácsonyestén, amikor az életünk Is­tentől elindult, jártunk Isten szeretetének szobájában, és egy­szer megérkezésünk újra egy karácsonyi küszöb lesz: visszaér­kezés Istenhez, Isten szerető szívéhez. Ez a karácsony örökkévalósága: az első és utolsó karácsony kozott fényben és világosságban jár Jézus Krisztus népe. Erre a karácsonyi reménységre kaptunk Istentől biztató Ígé­retet. Az a csillag, ami a lelkűnkben ragyog, nem alszik ki soha! (Jel 22, 16). A betlehemi csillagból így lesz minden hivő szá­mara el nem múló, fényes és áldott karácsony. (Friedrich Lajos hátrahagyott jegyzetei között találtam Szerk.) A jászol titka „Ez pedig nektek a jel: találtok egy kis gyermeket, aki hepólyálva fekszik a jászolban”. (Lukács 2, I2| Egy pólyás gyermeket fognak tehát találni a betlehemi pásztorok. S a biblia szövege szerint ez lesz a jele annak, hogy ez a gyermek az Üdvözí­tő, az Ür Krisztus. Vagyis, hogy a magasságbeli Isten békessé­get kötött a földi emberrel. S ezzel az embernek minden időkre szólóan elégséges útmu­tatást és reménységet adott. Mindennek jele á pólya és a já­szol; bizony különös dolog ez! Hiszen a pólya és a jászol éppen ellenkezőleg: szegénységről és nyomorúságról, tehetetlenség­ről és tanácstalanságról beszél. Ugyan kicsoda keresné itt azt a csodát, hogy • a magasságos Isten és a földi ember valóban és végérvényesen, egyesült? Hi­szen úgy tűnik, e jel éppen en­nek ellenkezőjéről beszél: Is­tennek haragjáról és az ember tehetetlenségéről. S mégis,» fél­reérthetetlenül ezt olvassuk: „Ez néktek a jel” — itt van a csoda. Megjelent az Üdvözítő minden embernek. Igazuk volt az egyházi atyák­nak. akik ezekben a monda­tokban Isten kinyilatkoztatásá­nak elrejtettségéről olvastak tanítást. S különösen igaza volt Luthernek, aki szerint a pólya és a jászol az ótestarrientomi Szentírást jelképezi. Mert az Ótestamentom szól ilyen elrej­tett, titokzatos módon Krisztus Urunkról. Hiszen ez a könyv elejétől végéig Istennek az em­berrel való Szövetségéről be­szél. Persze az Isten, akiről az Ószövetség szól, haragos és szent Isten s az ember nyakas és önfejű ember. így azután nem is kerülhet ,sor igazi bé­kére közöttük. Csak ígéri és jövendöli az Ótestamentom azt az eseményt, amely majd meg­hozza az igazi békekötést Azért, aki Isten kinyilatkoz­tatását keresi, ehhez a jelhez, a jászolhoz és pólyához tartsa magát. Olyan ajtó ez, ami csak belülről tárul fel előttünk, mi magunk kívülről nem nyithat­juk ki. Csak a jelt láthatjuk, amely arra mutat, aki „valósá­gos Isten és valóságos ember”. Csak a jászolt. láthatjuk tehát s a pólyát, meg a golgotái ke­resztet. S aki e jelekhez tart­ja magát, az elérkezik Krisz­tushoz s nála vigasztalást, út­mutatást és reménységet talál. Nem akárki rrlondja ezt. ha­nem az Úrnak angyala s őutá­na elmondhatjuk mi is. (Részletek Karl Barth kará­csonyi elmélkedéséből.)

Next

/
Thumbnails
Contents