Evangélikus Élet, 1969 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1969-12-28 / 52. szám
Járos! Andor utolsó levele Karácsony másodnapján huszonöt éve, hogy nincs már közöttünk. Akkor 47 éves volt. Ma 72 éves lenne. Mi, akik tanítványai voltunk és mindig fölnéztünk — termetére kicsi, megjelenésében jelentéktelennek látszó — tanítómesterünkre, mindnyájan idősebbek vagyunk nála. Öt, tíz, némelyikünk húsz évvel. A halottak számunkra annyi évesek maradnak, ahány éves korukban itthagytak bennünket. Ha rájuk gondolunk, megfiatalodunk. „Megújul ifjúságunk, mint a sasé” (Zsolt 103, 5). így vagyunk Járosi Andorral is, aki távol szeretett kincses Kolozsvárétól, jeltelen sírban fekszik. A háború vihara szeszélyes kiszámíthatatlanságával — est írta róla egyik jó barátja — „kitépte sorainkból, mintegy falevelet és eltemette a messziség nagy avarjában”. Több levelét őrzöm. Sebes fütású, apró betűkkel írt sorok. Számtalan képeslap. Akármerre járt, bármenmú dolga volt, „áron is megverte az alkalmai”, csakhogy jelét adja: gondol tanítványaira, szívében, imádságaiban hordozza őket. Utolsó levelét 1944. szeptember 20-án keltezte Kolozsvárról. Személyes úton küldte. Mire megkaptam, hol járt már ő... Felkavar most is, valahányszor csak olvasom. Fejvesztett helyzetet ír le. Nagy hazafias szavak helytállásról, végső győzelemről az egyik oldalon. A másik oldalon hará- csolás, lopva pakolás és futás, futás. „Innen a levél fájdalmas körülmények között íródik.” Keserű iróniával írja „Erdély végnapjait”. Hogyan ürítették ki a „jó hazafi” „anyaországiak”, a németbarátok, a „szaktudósok” Kolozsvárt. Így kezdődött. Először vezérkari tisztjeink indították útnak családjukat. Ómen — gondoltuk, de kibírjuk. A nyugtalanság azonban mind nagyobb lett. Egyszerre a tisztviselők családjai is megindultak jó nyaralás után „uiónyuralásra”. Ez is ment. Hogy sokan a bútort is útnak indították? Megindult Dél-Erdély „lerohaná- sa”. Azután jött Torda elfoglalása. Természetesen nagy ünnepséggel. Zászlókkal mentek át vezető uraink, volt bankett jókedvvel, bőséggel. A német— magyar társaság titkára a református nagytemplomban „hatalmas szónoklatot” tartott a pincéből, börtönökből előkerült „ünneplésre vágyó” tor- daiaknak, mások okosan igyekeztek ezer pengőkre cigarettát, borsot, kávét s egyéb árucikket „en grossban” vásárolni eltelve szociális érzékkel, hogy az itteni sokat nélkülöző magyarok többet ne nélkülözzenek. Livius tolla nem elég a romantika, Tacitusé a demora- lizáció és aljasság megírására. De hagyom is a jövő történet- írásra ezt... A veszélyeztetett Kolozsvárról hirtelen, elment a pénzügy, posta, üzletvezetőség stb. stb. Még a vám is meglógott, úgyhogy napokig a városházán sem volt senki. Üzletek bezártak, Édes dal zengett a tájon: „Édes Erdély, itt vagyunk, Ha bajban vagy elhagyunk.” Maradtunk „szaktudás” nélkül. A szaktudósok elmentek: ki autón, ki vonaton, kinek hogy tellett rang és pénz szerint. A nagy szaktudósok elöl sebesen, a kis szaktudósok tipegve, de rendületlenül. De elegen maradtunk azért. Szaktudomány hiányában Teleki Béla összehívta a magyarság reprezentánsait: Püspököktől Nagy István, Demeter János, Balogh Edgár baloldalig. Lassan folyik a szervezkedés. Egyelőre a szélsőbal ígéri a védelmet osztálykülönbség nélkül. Egyházak előnyben. Az élet gazdagabb mint a teória. „Zöld az élet aranyfája.” Tamási munkában. A „jó” magyar Nyíró Pesten. Finta Zoltán, aki a zsidó cikkeket írta, el. Még sok „jó” magyar... Csak sok mártír ne legyen. Én ti. megértem, ha valaki aggódik és elmegy. Csak ha „igen jó magyar” volt, hős, bátor, vitéz s nem olyan rossz mint én, akkor ne menjen. S a szaktudósok ne mentek volna el túl hamar s ne hagytak volna itt tudomány nélkül. S ne vittek volna ki mindent! Hiszen lehet, hogy nekünk is el kell mennünk. De addig egy kis dolgunk nekünk van. Járosi Andornak is él kellett mennie. A háború vihara ragadta el kiszámíthatatlan szeszélyével. Talán többet segíthettek volna azok, akiken ő segített, amikor bajban voltak. Talán nem tudtak. Talán későn fogtak hozzá. Talán magukat féltették. Hiszen válságos időben mindenki a maga bőrét igyekszik menteni. Beteljesedett fajta Jézus szava: „Más övez fel téged s oda visz, ahová nem akarod” (Jn 21, 18). Tífuszban halt meg, Magnito- gorszkban. Emberi értelmünk nem érti, mért történt így. ö mindenesetre utolsó leheletéig megmaradt a „maga dolga” mellett. Volt fogoly társai számoltak be arról, hogy utolsó leheletéig pap volt, baj társainak vigasztalója. Elsodort falevél — írta róla barátja, Kovács László, az egykori irodalmi folyóiratnak, az Erdélyi Helikonnak a szerkesztője. Több volt. Istennek levele „nem tentával, hanem az élő Isten Leikével írva” (II. Kor 3, 3). Életéből ma is olvasni lehet. Milyen jó, hogy a Lelkipásztor 1945 decemberi számát az ő emlékének szentelte s bemutatta, hogy írók, lelkészek, teológiai tanárok, püspökök, kicsik és nagyok, tudás, szabadság, hit, igazi emberség után vágyó emberek milyen sokat olvastak ki életéből. Ezt a levelet talán még mindig nem olvastuk el eléggé. Benczúr László ÄPRILY LAJOS: TEMPLOM Szóltam: Uram, az én imám merész, a templom-ívük keskeny és nyomott. És szólt az Űr: Fiam, légy építész, magadnak építs bátor templomot. Az „Akarsz-e fényt?” című postumus kötetből „A rókáknak barlangjuk van, az égi madaraknak fészkük, de az ember Fiának nincs hova fejét lehajtania ” (Ml 8,20) Karácsonyi sztereotípiák Drága Testvéreim a mi Urunikbam Jézus Krisztusban! Imé betelt, amit a próféták mondottak az Izrael földjén élő Júda férfiadnak és Jeruzsálem leányainak már IV. Sfcalmanasszár és Nabukodo- nozor királyok trónlásának ideje óta. Betelt, mert egy csillagfényes éjjelen megszületett a várva várt kicsiny gyermek a Dávid házából, Isai törzsgyö- kébol egy apró falucskában. De hol? Vajon ti most mit gondoltok, hol? Majd én megmondom! Nem fényes úri palotában, hanem egyszerű, de tiszta istállóban, ’mivel nem jutott Szűz Máriának hely a vendégfogadó házban. Mi ebből tehát az első tanulság? Házatokból soha ne utasítsatok ki várandós édesanyákat! De még van más gyakorlati teendő is! Gondolj csak bele, kik is figyelték először e pufók, rózsaszín orcájú kisgyermek első gőgicséléseit? Bizony, az istálló állatkái voltak azok: szénát rágcsáló ökrök és a gyermeket bégetéssel köszöntő juhok. Ebben van elrejtve a második tanulság: ahogyan a juhok nézték egykor a kis Jézust, úgy kell nekünk is mindig Reá vetni tekintetünket. Jézusnak ez a »karácsonyi kivetettsége nem ért véget a születés mostoha körülményeivel, mert a rókáknak volt barlangjuk, de Néki nem volt hol szállást venni. ... Adsz-e Te a Szívedben szállást Jézusnak? Ott kopogtat pedig szelíden szívednek bezárt ajtaján, de Te nem nyitod meg, mert tele van á világ ezernyi bűnével. Mi tehát a harmadik tanulság? Nyisd meg hát a szíved e Gyermek előtt, hadd töltse be palástja szíved leg- elrej tettebb zugát is, hadd taposson az ott székelő bűm kígyó-fejére. De hogyan lehet ezt a gyakorlatban kivitelezni — kérdezed? Ügy, hogyha egy ismeretlen szegény felebarátod karácsony szent estéjén kopogtat meleg otthonod ajtaján, tárd ki előtte az ajtót, vedd elő a Bibliádat s olyan igékkel ajándékozd meg őt, amelyébre lelkének szüksége van. Amire karácsonykor is gondolni kell 1989-ben Betlehem környékén lőnek és emberek halnak meg. A Jordán melletti menekülttáborban 60 000 arab lakik évek óta „ideiglenes” sátrakban, mert elűzték őket otthonaikból. Az elmúlt évben Magyarországon 154 419 gyermek született s 21 865 orvos vigyázott rájuk. A hazánkban nyilvántartott 3 118 597 lakásnak a fele komfort nélküli, de egy év alatt 67 084 lakás épült. Ebből Budapesten 12 612, s jövőre 26 600 van tervbe Véve. Dél-Afrikában a négereket elkülönített negyedeikbe, gettókba zárják, meg ne fertőzzék jelenlétükkel a fehér telepeseiket. Vietnamban — ha elosztanánk az évi katonai kiadásokat, minden lakosra 700 dollár jutna, De ezt többek között otthonok bombázására fordítják. Budapesten jelenleg 600 000 lakás van, mind villanyvilágítással s csekély kivételtől eltekintve folyóvízzel. Nyilvántartanak 130 000 lakásigénylőt, aikik többnyire albérletben laknak, közülük 30 000 ,meleg-váltásos” ágybérletben. öt éven belülre van kilátásba helyezve a lakáskérdés teljes megoldása. Karácsonykor Németországban négyszeresére emelkedik az öngyilkosságok száma. Továbbra / is emelkedőben van a válások aránya. Jézus lakáshelyzete Jövő év ..elején hazánkban is népszámlálás lesz. Azokat a családokat legkönnyebb felmérni, akiknek állandó bejelentett lakásuk van s ott is laknak. De azokat nehezebb, akik annyiszor változtattak már lakást, hogy személyi igazolványukban betelt már az „ideiglenes lakásváltozások” mind a hat oldala. Jézust sem lehetett könnyű összeírni a népszámláláskor, sem nyilvántartani, hogy később éppen hol tartózkodik. Úgy nevezték ugyan, hogy „Názáreti”, hiszen ott laktak szülei, de leggyakrabban máshol lehetett rátalálni. Nem volt öröklakása, de, még bútorozott garzonlakása sem. De otthont talált mindenütt, ahol emberekre lelt. ő maga kereste fel őket. Ott,- ahol éppen összefutott az, emberekkel. Néha ezek ajánlottak fel számára lakást egy ideig, néha közelebbi barátainál lakott, de az'is előfordult, hogy kiutasították a községből. De mindez egyenes következménye annak a ténynek, amit Isten már Jézus születésének körülményeivel, majd későbbi működésének ..lakástalanságával” megmutatott: különbségtétel nélkül szolidaritást vállalt minden emberrel. Azokkal is, akik ... sátraikban kénytelenek lakni, ... bérelt ágyba zuhannak, ... elváltam élnek egy szobában, ...az utcát járják s kívülről nézik a karácsonyfa gyertyáit. Jézus ezzel a tudatosan vállalt laikástalan életmóddal Isten cselekvés-módját élte, aiki szeret emberközeliben lenini s mindenütt otthon van, ahol hallgatják és -megtartják azt, amit mondott. (Lk 8, 21) Ott van jelen Jézus, ott a lakása. Ott lehet születésnapnak örülő karácsonyt ünnepelni. ,. Akikor is, ha már rég elmúltaik áz ünnepek. Bízik László Karácsonyi kérdések Karácsony az egyházi esztendő első Krisztus-ünnepe. A régi keresztyének egy héten át ünnepelték. Mi most 7 karácsonyi kérdésben keressük karácsony titkát: Krisztust. Utunkon Lukács evangéliuma 2 fejezetének ösvényén járunk. Hol van a karácsonyi Krisztus? Kétezer esztendő óta sokan, kérdezték: hol van a karácsonyt Krisztus? Ezt kérdezték a napkeleti bölcsek, Heródes, a korok, századok, emberek. Ezt kérdezem én is: hol van? Milyen sokan karácsonyfagyertyát gyújtanak, ajándékokat csomagolnak, ünnepi asztalokat terítenek, és azt mondják: itt van! Pedig csak néhány játék hever a csillogó fa alatt. Sokan a templomba mennek, boldog éneket énekelnek, s azt mondják: itt van! Pedig csak ünneplő, kereső, karácsonyi emberek találkoznak egymással. Sokan ajándékot adnak karácsonykor és azt mondják: itt van! Pedig csak néhány szeretetcsomag látszik. Hol van hát? Mindig ott van, ahol — találkozom vele. A. karácsony kezdete mindig a vele való találkozás. Így hát karácsony az én szívemben születik. Honnan jön a karácsonyi Krisztus? Istentől jön. Minden karácsony azt jelenti, hogy Isten gondolt reám ezen az éjszakán. Isten törődött velem! Szent éjszaka ez, nagyszerű pillanat: az örökkévaló Isten a múlandó emberhez lehajolt. Az az Isten, aki még Mózesnek azt mondta: „arcomat nem láthatod, mert élő ember nem láthat engem", az első karácsonykor megjelent a világban. A kicsi gyermek maga az Isten. Akik reá néznek, felvidulnak. Ez a legszebb karácsonyi fény, mert ez a világosság az Isten fénylő arca ezen a világon. Hová tart a karácsonyi Krisztus? Hozzám! Ez a karácsonyi evangélium legszebb és legboldogí- tóbb üzenete. Mert a karácsonyi szeretet — személyes szeretet. A karácsonyi Krisztus nem valahová a világba érkezik, hanehC egyenesen az én otthonomba, az én életembe, az én szívembe, így mondta Luther: „Mit használna nekem, ha ezerszer megszületett volna, de én nem hallanám, hogy ez énreám vonatkozik és hogy ő az enyém lett.” Isten Jézust mint egy boldog bölcsőbe, a szívünkbe tette. Aki csak gyertyalángot tett a szívébe karácsonykor Jézus Krisztus mosolya helyett, az csak játékokból rakta össze a karácsonyt. Mit hirdetett a karácsonyi Krisztus? Erre a kérdésre az evangéliumnak egyetlen válasza van: Isten megmentő szeretetét! Nem lehet elég fényes szemmel olvasni az igének ezt az üzenetét, ami betölti a karácsony levegőjét: Megtartónk született! Üdvözítőnk született. Amit az ember a maga erejéből soha sérti tudott volna elvégezni, Isten utána küldött szeretete elvégezte, örökké velünk van és szeret ; minket az Isten. A karácsonyi Krisztus nemcsak útitárs, de ;■ maga az Út! Tamási Áron irta le az Ábel trilógiában ezt a mondatot: „Mindennek van értelme és értéke. Még egy ellobbant gyufaszálnak is, mert elszenesedett, fekete fejével le lehet írni szomorú emberek elé vigasztalásnak, új erőnek ezt a szót: Isten!” Mi maradt a karácsonyi Krisztus után? Erre a kérdésre egy szó válaszol: a szava! Az ige. Tehát 6 rí maga. Az ige testté letti, — és a test igévé lett! Ez maradt meg a karácsonyi Krisztus után. Az élő, a velünk járó, a megváltó, diadalmas Krisztus. „ A karácsony valósága Jézus Krisztus valóságos jelenléte az életünkben. A karácsonyi evangélium nemcsak'Isten szeréjeté- ről beszél, hanem a mi hitünk születéséről is. . Mit ad ma a karácsonyi Krisztus? A karácsony legnagyobb a jándéka mindenki tánúsaga szerint a karácsony békessége és öröme. Ä karácsonyfa fényénél ismerjük meg igazán egymást. Mint ahogy a pásztortűz köré érkező emberek arca egyre erősebb körvonalakkal közeledik az éjszakából, úgy itt is, a karácsonyi Gyermek világító alakja mellett ráismerünk egymásra, Nem közömbös, hűvös árnyékok vagyunk többé egymás számara, hanem boldog, szép karácsonyi köszöntőt mondó te&vérek. Itt látjuk meg hivatásunkat: a betlehemi angyalok munkatársai vagyunk! Mi a karácsony útja és távlata? A reménység! Istenhez érkezés! Lényegében az élet örök karácsony. Születtünk egy karácsonyestén, amikor az életünk Istentől elindult, jártunk Isten szeretetének szobájában, és egyszer megérkezésünk újra egy karácsonyi küszöb lesz: visszaérkezés Istenhez, Isten szerető szívéhez. Ez a karácsony örökkévalósága: az első és utolsó karácsony kozott fényben és világosságban jár Jézus Krisztus népe. Erre a karácsonyi reménységre kaptunk Istentől biztató Ígéretet. Az a csillag, ami a lelkűnkben ragyog, nem alszik ki soha! (Jel 22, 16). A betlehemi csillagból így lesz minden hivő számara el nem múló, fényes és áldott karácsony. (Friedrich Lajos hátrahagyott jegyzetei között találtam Szerk.) A jászol titka „Ez pedig nektek a jel: találtok egy kis gyermeket, aki hepólyálva fekszik a jászolban”. (Lukács 2, I2| Egy pólyás gyermeket fognak tehát találni a betlehemi pásztorok. S a biblia szövege szerint ez lesz a jele annak, hogy ez a gyermek az Üdvözítő, az Ür Krisztus. Vagyis, hogy a magasságbeli Isten békességet kötött a földi emberrel. S ezzel az embernek minden időkre szólóan elégséges útmutatást és reménységet adott. Mindennek jele á pólya és a jászol; bizony különös dolog ez! Hiszen a pólya és a jászol éppen ellenkezőleg: szegénységről és nyomorúságról, tehetetlenségről és tanácstalanságról beszél. Ugyan kicsoda keresné itt azt a csodát, hogy • a magasságos Isten és a földi ember valóban és végérvényesen, egyesült? Hiszen úgy tűnik, e jel éppen ennek ellenkezőjéről beszél: Istennek haragjáról és az ember tehetetlenségéről. S mégis,» félreérthetetlenül ezt olvassuk: „Ez néktek a jel” — itt van a csoda. Megjelent az Üdvözítő minden embernek. Igazuk volt az egyházi atyáknak. akik ezekben a mondatokban Isten kinyilatkoztatásának elrejtettségéről olvastak tanítást. S különösen igaza volt Luthernek, aki szerint a pólya és a jászol az ótestarrientomi Szentírást jelképezi. Mert az Ótestamentom szól ilyen elrejtett, titokzatos módon Krisztus Urunkról. Hiszen ez a könyv elejétől végéig Istennek az emberrel való Szövetségéről beszél. Persze az Isten, akiről az Ószövetség szól, haragos és szent Isten s az ember nyakas és önfejű ember. így azután nem is kerülhet ,sor igazi békére közöttük. Csak ígéri és jövendöli az Ótestamentom azt az eseményt, amely majd meghozza az igazi békekötést Azért, aki Isten kinyilatkoztatását keresi, ehhez a jelhez, a jászolhoz és pólyához tartsa magát. Olyan ajtó ez, ami csak belülről tárul fel előttünk, mi magunk kívülről nem nyithatjuk ki. Csak a jelt láthatjuk, amely arra mutat, aki „valóságos Isten és valóságos ember”. Csak a jászolt. láthatjuk tehát s a pólyát, meg a golgotái keresztet. S aki e jelekhez tartja magát, az elérkezik Krisztushoz s nála vigasztalást, útmutatást és reménységet talál. Nem akárki rrlondja ezt. hanem az Úrnak angyala s őutána elmondhatjuk mi is. (Részletek Karl Barth karácsonyi elmélkedéséből.)
