Evangélikus Élet, 1969 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1969-12-21 / 51. szám

Ledőlt válaszía’ak Ézsaiás 25, 8—9 „És jönnek napkeletről és napnyugatról, és északról és dél­ről, és az Isten országában letelepednek.” Erről a lukácsi mondatról (Lk 3, 29) modern képet láttam egy dán biblia- fordításban. Egy nagyvendéglő hatalmas portál ablaka mö­gött különös, színes, olykor egzotikus társaság derűsen ül a megterített nagy asztaloknál. Láthatóan jól érzik magukat együtt. Kint az utcán pedig átlagemberek csoportja csodál­kozva és irigyen néz befelé. Kint a mindennapi ember: mi. Isten örömének ótestamentomi nagy vacsorájáról szól az ézsaiási idézet. Mi választ el minket ettől az örömteli boldog vacsorától? 1. A HALÁL KÖNNYE. És mindaz, ami vele jár: a félelme, fájdalma, kikerülhetetlen volta. Vele megküzdeni beletörődés, belátás, megegyezés, kompromisszum dolga — mondják so­kan. Kevesen jutnak el Axel Munthe bölcs szemléletéig, aki barátjának tartotta, akivel együtt hajoltak a diftériás bete­gek fölé, s hol egyikük, hol másikuk adta a „megváltást”. De nekünk Jézusban, az érkezőben nem kompromisszumos társ­megoldónk van, hanem olyan valaki, akiben „elnyeletett a halál diadalra” — ahogyan a tapasztalt Pál fogalmazta. „Tel­jesen megszabadított engem a halál félelmétől is — vallja egy nagy keresztyén. — Szívesen élek és dolgozom az ő rendelke­zése szerint, miért ne halnék is meg nyugodtan az ő rendel­kezése szerint, hazahívó szavára?” Nem a beletörődés biztatá­sával oldja meg a kérdést, hanem a nagyobb fény bizonyos­ságával homályosítja el a félelmetes árnyat. 2. A FÁJDALOM KÖNNYE. Megszabadít az értelmetlen fájdalomtól. Nemcsak a testi, de lelki fájdalomtól is. Vele megtelik a magány, a mellőzöttség, a meg nem értettség, a megbántottság, a meddő törekvések fájdalma gyógyító érte­lemmel. Amikor büntetéstől érlelésig széles lehetőségekben eszközzé válik a szenvedés az ő kezében, egyben máris törli a könnyet. Hogy múljék a könny, azért lett ő nemcsak „já­szolgyermek”, hanem Fájdalmak Férfia is. 3. A SZEGYEN KÖNNYE. Ez sokszor a legkeserübb. Külö­nösen, ha nem is csupán a magam szégyene, hanem mindnyá­junké: keresztyéneké: Van ilyen, bőven. Isten népének, az egyháznak kudarcai hosszú történelme során. Kérdések, ami­ket nem tudott megoldani, pedig ereje lett volna hozzá, hi­szen nála van az evangélium ereje — s mivé lett a kezén? Ma is a magatartása hitben, szeretetben, reménységben, er­kölcsben, segítésben, önfeledt szolgálatban — mennyi hiá­nyosságot takar?! „Mi farizeusok” — szól sok őszinte keresz­tyén vallomás, őszintébben, kitartóbban, melegebben és el- szántabban kellene odafordulnunk ahhoz, aki karácsony kü­szöbén azzal biztat, hogy „eltörli népe gyalázatát”. A forrás, módszer, az erő is adva van, éppen karácsonyban: a szeretet. A 9. vers „ama nap”-ja most a karácsony: íme Istenünk, akit ml vártunk és aki megtart minket. K. IMÁDKOZZUNK Jóságos és kegyelmes Isten, mennyei Atyánk! Magasztal­juk szent nevedet, hogy az idők teljességében elküldted egy­szülött Fiadat az emberiség üdvözítésére. Köszönjük, hogy ezt az örömhírt újra meg újra hirdetteted nekünk igédben. Ma is emlékeztettél szent Fiad eljövetelére. Urunk, hányszor tetted ezt már, de nem törődtünk figyelmeztetéseddel. Bo­csásd meg közömbösségünket. Hisszük, hogy megkönyörülsz bűnbánó gyermekeiden. Ezért kérünk, készíts fel minket szent Fiad fogadására, őrizz meg a kishitűségtől és az eleséstől, növeld hitünket és szeretetünket. Légy kegyelmes mindnyá­junkhoz, családunkhoz, gyülekezetünkhöz, egyházunkhoz és az egész keresztyénséghez. Áldd meg hazánkat, népünket, ve­zetőinket és minden népet. Engedd, hogy végül eljussunk örök dicsőségedbe, ahol hitünk látássá, reménységünk üdvös­séggé válik, az Ür Jézus Krisztus által. Ámen. — HALÁLOZÁS, özv. Bö- röndy Jözsefné, lapunk hűsé­ges olvasója, december 3-án, 78 éves korában eltávozott az élők sorából és december 5-én helyezték örök nyugalomra a kemenesmagasí temetőben. — Az elhúnytban dr. Pálfy Miklós teológiai akadémiai ta­nár és felesége, Böröndy Piros­ka édesanyjukat gyászolják. — Hutter Jözsefné kőröshe­gy! lakos, lapunk hűséges ol­vasója, 58 éves korában decem­ber 9-én elhunyt. Temetése december 16-án volt Budapes­ten, Istentiszteleti rend Budapesten, 1369. decemöer 21-én Deák tér de. 9 (úrv.) dr. Kékén András, tie. 11 (úrv.) dr. Ha­fenscher Károly, tíu. 6 Bach: Ka­rácsonyi oratórium — D. Káldy Zoltán. Fasor de. fél 10 D. Koren Emil, de. 11 (Úrv.) D. Koren Emil. du. 6 karácsony-est. Dózsa György út de. fél 10 Szirmai Zoltán. U'lői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57/b de. 10 (szlo­vák) Aradi András, de. 12 (ma­gyar). Thaly Kálmán u. 28. de. U dr. Rédey Pál, du. 5 szeretet- vendégség. Kőbánya de. 10 Sülé Károly, du. 5 szeretetvendégség: Veöreös Imre. Utász u. de. 3 Veö- reös Imre., Vajda Péter u. de fél 12 Sülé Károly. Zugló de. 11 (úrv.) Boros Károly. Ráliosfalva de. 8 Bi- zik László. Gyarmat u. de. fél 10 Boros Károly. Fóti út de. 11 Ben­czúr László. Váci út de. 8 Solvmár Péter. Frangenán u. de. fél 10 Soly­már Péter. Cjpest de. 10 Blázy La­jos. Pesterzsébet de. 10 Virágh Gyu­la. Soroksár Üj‘clen de. fél 9 Vi­rágh Gyula. Pestlőrinc de. 11 Matuz László. Kisoest de. 10. Kisnest We- kerletelen de. 8. Pestújhelv de. 10 Kürtösi Kálmán. Rákospalota M W­telep de, 8. Rákospalota Kis­templomban de. 10, du. 3. Rákos­szentmihály de. fél 11 ifj. Görög Tibor. Sashalom de. 9 Karner Ágoston. Mátyásföld de. fél 11 Cinkota de. fél 11. du. fél 3. Kis' csa de. 9. Rákoscsaba de. 9 Be “*■ József. Rákoshegy de. 9. Rákos­liget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11, du. fél 3. Bécsikapu tér de. 9 (úrv.) Mado­csai Miklós, de. 11 (úrv.) Madocsai Miklós, du. 6 Szita'Istvánná. To- rocfcó tér de. fél 9 Várady Lajos. Óbuda de. 9 Fiilöp Dezső. de. 10 (úrv.) Fülöp Dezső. XII., Tarcsay Vilmos u. de. 9 Takács József, de. 11 Takács József, du. 6 szeretetven­dégség: Várady Lajos. Pesthideg- kűt de. fél 11 Kuttkay Elemér. Ke­lenföld de. 8 dr. Rezessy Zoltán, de. U (úrv.) Baranyai Tamás, du. 6 dr. Rezessy Zoltán. Németvölgyi út de. 9 Baranyai Tamás. Albertfalva de. 7 Visontai Róbert Nagvtétény de. fél 9. Kelenvölgv de. 9 Visontai Ró­bert. Budafok de. 11 Visontai Ró­bert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. ll. Radnóti Miklós: LAPSZÉLI JEGYZET LUKÁCSHOZ Holdsarló nézi csak reggelig, végül a vándorló pásztorok meglelik. Jászol a bölcseje fényekkel úgy teli! Állnak és csodálják feketén, — s köztük két, hű tehén leheli a gyermek csillogó bőre tükrét. — PILIS. A gyülekezetben november 23—26 között tar­tott istentiszteleteken Mun- tag Andor monorí, Sikter László gyúrói. Szende Ernő péteri, Kiszely Sándor csővári cs Medvei Mátyás galgagyörki lelkész végeztek szolgálatokat. EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Országos Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztőbizottság Felelős szerkesztő és kiadó: D. Koren Emil Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VIII.. Puskin u. 12. Telefon: 142—074 Csekkszámlaszám: 20.412—vm. Előfizetési ár: egy évre 90,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 23 211 69.4498 Athenaeum Nyomda. Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla igazgató — Advent 4. Vasárnapján az oltárterítő színe: lila. A délelőtti istentisztelet oltár! igéié: Jn J, 19—28; az igehir­detés alapi-éje: Ézs 25, 8—9. — evangélikus isten- tisztelet A RÁDIÓBAN. December 28-án, vasárnap, reggel 7 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi Rádió és az URH-adó. Inét. hirdet D. DR. OTTLYK ERNŐ. az Északi Evangélikus Egyházkerület Püspöke. — A NÓGRÁDI egyház­megye lelkészt munkakö­zössége december 11-én Ba­lassagyarmaton tartotta ülé­sét. Úrvacsorát osztott Kühn Ernő. I"-hirdet“'i e’ők'kzkőt Szabó József, e’őadást Eábry Mihály és Dedinsrky Tamás, korre'erp+umot Fábry Mihály tartott. Gartai István esperes az időszerű kérdésekről tájé­koztatta a lelkészeket. — KITÜNTETÉS. Pásztor Pál esperesnek Mísko’c Vá­ros Tenácsa a város érdeké­ben kifeitett kiemelkedő poli­tikai és tár-oda!mi tevékeny­ségéért — Mirko’e város fel- szabadulásának 25. évforduló­ja alkalmából — iub'eumi emlékolakettet és díszok’ eve- let adományozott. A kitünte­tés átadása a város ünnepi közgyűlésén történt. — IPOLYSZÖG. A Balassa­gyarmathoz tartozó Ipolv men­ti kis gyülekezet november 23- án ünnepelte temploma fel­szentelésének huszadik év­fordulóját. Az évfordulón a pvü’ekeret két szülötte: dr. Selmeczi János tam^mvai lel­kész, esperes és VöZ<ry?s Pál putnoki lelkész «szolgált Isten igéjével. — SZÜLETÉS. Virárrh Gyu­la pesterzsébeti lelkészeknek második gyermekük született. Neve: VERONIKA. „örüljetek az Urban min­denkor! Ismét mondom: örül­jetek! A ti szelídlelküségeteli ismert legyen minden ember előtt. Az Űr közel!” (Fii 4, 4-5) VASÁRNAP — „János így felelt nekik: Én vízzel keresz­telek; de közöttetek van, akit ti nem ismertek.” (Jn í, 261 Az öröm hete az, melynek küszöbén állunk. Kirobbanó öröm gyermekek számára, csendes, a hit és a szeretet valóságaiban gazdag öröm felnőttek számara, Még ma­gánosán élők, szomorkodók is megéreznek ebből valamit. De lehet-e az örömöt a nap­tárhoz igazítani?! Keresztelő János szívét még nem hatotta át a karácsonyi öröm, de tud­ja már, hogy ott van. közöt­tük van az, akiért ő él s aki Szentlélekkel keresztel majd... Ismerjük-e Keresztelőnél sok­kal melegebb szívvel öt, Aki eljött, megszületett, hogy fel­derítse szívünket, megújít­sa életünket, megsokszorozza erőnket? HÉTFŐ. — „Neveden hívta­lak el, szeretettel ezólítálak, noha nem ismerél” (És 45, 4/b) Isten eszközeinek t*ra kiis­merhetetlen és végtelen. Czi- rus perzsa király is egyike eszközeinek, akinek „joblj ke­zét megfogta” (vers 1) és „lel­két felindította” (Esdr 1, 1). Sok alázatra, bölcsességre és igazságérzetre van szükségünk ahhoz, hogy végre megértsük: Isten akaratát s az igazságot nem csupán a keresztyének képviselik e világban! ö fel tud s fel akar használni min­den emberi jóakaratot, helyt­állást, becsületes, áldozatos életet a jó szolgálatában. Ta­lán még en^e-n is fel tud használni áldott munkájá­ban! . KEDD. — „Amiket szem nem látott, fül nem hallott és emberi szív meg sem gondolt, amiket Isten készített az őt Szeretőknek, azokat az Isten nekünk kinyilatkoztatta a Lé­lek áltat.” (1 Kor 2. 9—TO) Első hallásra szónokias, fel­lengzős nagy szavaknak tűn­nek ezek, valójában Kará­csony küszöbén azt kell mon­danunk, hogy még e szavak is szegényesek és gyarlók a té­nyek kifejezésére! Mert való igaz: Jézus Krisztus születé­sét, életét, halálát, feltámadá­sát, isteni bölcsességét és vég­ső Ígéreteit emberi aggyal, szívvel nem tudtuk volna „megtervezni”, még elgondol­ni sem! Isten azonban így akarta. Ne torzítsuk el közö­nyösségünkkel, élet folytatá­sunkkal azt. amit értünk és nekünk készített! SZERDA. — „De te. Efra- tának Betleheme, bár kicsiny vagy a Júda ezrei között: be­lőled származik nékem, aki urp’kodó az Izráe’en.” (Mik 5, 2) E mai napnak szépsége és egyedülálló hangulata min­den korban Igaz. Nem külső fények, kedves dallamok, csa­ládtagok évenként csak egy­szer vagy néhányszor ismét­lődő egymás iránti rezdülései adják e szépséget, hanem ma­ga a tény, a prófécia megva­lósulása: a kicsiny, jelenték­telen Betlehemben Isten, a Teremtő, belép a világba, köz­vetlenül az emberi közösség­be. S ezt az eseményt a sze­retet kibomlásának szinte fel­mérhetetlen távlatai követték. — Ne maradjon szeretet nél­kül s megáldatlan ma este kö­zöttünk egyetlen szív sem! CSÜTÖRTÖK. — „Ne félje­tek, íme hirdetek nektek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lesz!” (Lk 2, 10) Minden ember másképpen örül. Azon az első Karácso­nyon is másként örült Mária, az édesanya s másként a meg­riadt, készületlen pásztorok. Az angyali szózat azonban szélesre tárja a kaput: az egész népnek öröme lesz ez a jó hír! Ez azt jelenti, hogy senki nem mondhatja azóta sem, hogy ez az öröm őt nem érinti, őreá nem vonatkozik. De azt jelenti, hogy ne elé­gedjünk meg a magunk s csa­ládunk karácsonyi örömével, hanem gondoljunk másokra is: közeliekre és távoliakra! Mi is örömszerzők lehetünk. PÉNTEK. — „Mária pedig mindezeket a beszédeket meg­jegyezte és szívében forgatta.” (Lk 2, 19) Gazdag szív volt, az, amelyben a gyermek szü- letése-okozta örömnél is na­gyobb gondolatok forogtak: Isten tervei gyermekével, üze­netei minden ember számára! — A mai ember agya és szí­ve kissé túlterhelt. A hírköz­lés és szórakoztatás ezernyi eszköze mindenkit elér és kö­rülvesz, sokfele benyomás­sal lát el. Mégis sok a magá.- nyos, eltompult szívű ember. Mária szíve szinte feszült az izgalomtól, s a várakozó örömtől. Isten Jézusban meg­mutatott szeretetének valósá­ga azóta is ilyen izgalmas hfr: forgassuk szívünkben! SZOMBAT. — „Ez az a ta­nítvány, aki bizonyságot tesz ezekről és mindezt megírta. És tudjuk, hogy az ő bizony­ságtétele igaz.” (Jn 21, 24) Micsoda mélységek és magas­ságok, isteni és emberi igaz­ságok sűrűsödnek János evan­gélista bizonyságtételében is! Áthatolnak századokon, ezre- deken, hiszen egy ember éle­tének személyes vallomásait tartalmazzák. Bizonyságot tesz arról, hogy tanítványa lett valakinek, Aki tartalmasí- totta az életét. Nagyokat for­dult a világ kereke azóta s mi is vele... E tény azonban megmaradt: Jézusnak ma is vannak tanítványai, akik Tő­le tanult indulattal. Tőle ka­pott feladatokkal élik életü­ket. Bárcsak ez a mai bizony­ságtétel is valóságos és igaz lenne! Szirmai Zoltán Evangélikus őseink — a magyar orvostudományért Napjainkban ünnepli fennállásának 200. év­fordulóját a Budapesti Orvostudományi Egye- tent és történelmi elődje, a Budapesti Tudo­mányegyetem Orvostudományi Fakultása. Eb­ből az alkalomból a Semmelweis nevét fel­vett egyetem ünnepi rendező bizottsága dr. Zsebök Zoltán Kossuth-díjas egyetemi tanár elnökletével az év végéig nyitva tartó jubi­leumi kiállítást rendezett az Iparművészeti Múzeumban. Részletesen lehetne méltatni a nagy ízlés­sel megrendezett tárlat jelentőségét és sok ér­dekes részletét. Mostani írásomnak azonban az az elsődleges célja, hogy lerójam az utókor kegyeletét a feltűnően nagy számban szereplő, kiváló evangélikus orvoselődeink előtt, akik­nek képei vagy okmányai a kiállításon lát­hatók. Annál is inkább illő ezt megtennünk, mert sok közülük evangélikus papi ház szü­lötte volt. Ez utóbbiak közé tartozott — mint idő­rendben is első — a késmárki születésű Per- liezy János (1705—1778). Nógrád megyei fő­orvos, aki 1751-ben felségfolyamodványt nyúj­tott ha a bécsi udvarnak orvoskar létesítésére és tudományos akadémia szervezésére. A Páz­mány által 1635-ben Nagyszombaton (Trnava) alapított egyetemnek ugyanis addig csak teo­lógiai, bölcsészeti és jogi kara volt: orvosnö­vendékeink ebben az időben külföldi egyete­meken kényszerültek tanu’ni. Er.nek emlékét őrzi a kiállításon az utrechti egyetemen emelt táblának a másolaja: itt tenult Perliczy, a hazai orvosképzés első úttörője is. Mária Te­rézia azután 1789 novemberében megalapítot­ta a nagyszombati egyetem orvosi fakultását, ame'yet 1777-ben Budára, majd 1784-ben Pestre, a mai Kossuth Lajos és Semmel­weis utca sarkán levő egykori jezsuita kolos­torba helyeztek át. Evangélikus és általában a nem katolikus őseink a Türelmi Rendeletig (1781) nem kap­hattak doktori, legfeljebb licenciátusi címet, és azután is még sokáig nem taníthattak mint professzorok a Pázmány alapította egyetemen. Az első evangélikus orvosprofesszor Ma­gyarországon az erdélyi születésű papfiú, Fa- bini Teofil János (1791—1847) volt, aki a sze­mészetnek világviszonylatban első nyilvános rendes tanáraként működött Pesten, mint „a magyar szemészet atyja”. A híres bécsi egye­temnek, ahol tanult, később lett önálló szemé­szeti tanszéke, mint a pestinek. A kiállításon arcképe mellett láthatjuk az 1817-es kineve­zési okmányt is. A soproni evangélikus Líceum később nagy­nevű diákjának, Schöpf-Merei Ágostonnak (1804—1858) szép olajfestménye is itt látható, ö írta az első magyar gyermekgyógyászati tankönyvet és ő alapította a pesti szegény- gyermekkórházat. A szabadságharc bukása után Törökországba, majd Angliába menekül! s emigrációjában — ahol meg is halt — Man chesterben is gyermekkórházat alapított. Evangélikus lelkéczgyermek volt „a megye: orvostudomány Széchenyije”, Balassa Jánoi is (1814—1838, v. ö. Ev. Élet, 1938/51.). A vi­lághírű és nagyon népszerű sebészprofesszor nak, a Magyar Tudományos Akadémia tag­jának nemcsak festményét, okiratait és mű­szereit, hanem sárszentlőrinci keresztlevelét és Székács püspök által kiállított halotti anya­könyvi kivonatát is itt láthatjuk eredetiben. Keresztlevelének különben érdekessége, hogy 12 pár keresztszülő szerepel rajta, többek kö­zött Döbrenteí Gábor is. Balassa nemcsak nagy evangélikus, hanem nagy hazafi is volt: a szabadságharc idején a honvéd kórház igaz­gatóságát vállalta, majd a Bach-korszak alatt fogságot szenvedett. A Tátra tövében, a csorbái evangélikus pap­iakon született Markusovszky Lajos akadémi­kus (1815—1893), akinek hervadhatatlan érde­me, hogy a magyar orvosképzés és közegész­ségügy reformiát kidolgozta, az Orvosi Heti­lapot megalapította, s az elméleti intézeteket és a belső klinikai telepet Pesten felépíttette. Evangélikus volt Kapuvár nagy szülötte, Lumniczer Sándor orvosprofesszor Is (1821— 1892), akit a szabadságharc után büntetésből közkatonának soroztak be az osztrák hadse­regbe. Az igazgatása alatt álló (Baross utcai) 2. sz. sebészeti klinikán vezették be először Magyarországon az antlszepszist. A klinika fő­bejárata fölött a két nagy evangélikus orvos: Lumniczer és Balassa szobra látható. A Késmárkról Pécsre került híres evangéli­kus gyógyszerésznek, a gyülekezetalapító Nendtvich Tamásnak Károly fiát (1811—1893) s szép emlék örökíti meg a kiállításon. A sokoldalú orvos, kémikus, műegyetemi tanár, képviselő és botanikus ugyancsak nagy hazafi volt A szabadságharc bukása után haditör­vényszék elé került és állásvesztésre ítélték. Szepességi parókia adta a hazai orvostudo­mánynak a késmárki születésű A’exander Bé­lát (1857—1916). a radiológia első magyar elő­adóját, majd röntgenológus professzorát, aki­nek halálát sugárhatás siettette, s akinek em­lékét a Magyar Radiológus Társaság róla el­nevezett emlékérme is megörökíti 1934 óta. A felvidéki evangélikusság reprezentánsa volt az iglói születésű id. Bókay János (1822— 1884) és azonos nevű fia (1858—1937), a két híres gyermekgyógyász professzor is. Az apa vezette be a gyermekgyógyászat korszerű egyetemi oktatását, fia pedig, mint akadémi­kus és a Stefánia Kórház főorvosa, a difté- ria gyógykezelése terén szerzett világhírne­vét. Szepesi származású volt a két híres pato- lógus professzor, Gene reich Antal (1842—1918), valamint Krompecher Ödön (1870—1926), akik­nek főleg a rákkutatásra és a tuberkulózisra vonatkozó kutatásai voltak jelentősek. A Nógrád megyei Bár evangélikus parókiá­ján született Moravcsik Ernő (1858—1924), a nagynevű elmegyógyász professzor és akadé­mikus, akinek szép olajfestményét ugyancsak itt láthatjuk. És végül megemlékezik a kiállítás Schulek Vilmos akadémikus szemész professzorról (1843—1905), aki a hályogműszereket tökélete­sítette és elsőnek szerkesztett védőszemüveget az ibolyántúli sugárzás ellen. A ma már porladó őrök szellemi vagy testi utódai köszönik mindazt, amit evangélikus orvostudósaink a magyar tudomány és né­pünk egészségügye érdekében tettek. De kö­szönjük a kiállítás rendezőinek is fáradozásuk szép és értékes gyümölcsét Dr. Fablny Tiber ■ t

Next

/
Thumbnails
Contents