Evangélikus Élet, 1969 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1969-12-14 / 50. szám

Nem csap be az Isten! Ézsaiás 51, 1—fi „Jöjj el, Urunk!' — hangzott a sürgető könyörgés az első gyü­lekezetek úrvacsorái asztalai mellől. Pontosan innen, ahol bol­dogan vallották az Ürral való közösség csodáját és átélték, hogy nem széledő gazdátlan csapat, hanem hordozó testvériség tag­jai. „Jöjj el, Urunk!'’ Ez a könyörgés nem a nyűgös, betelni nem tudó zaklatás. Arról vall inkább, hogy a Vele való találkozások örömét a végső találkozás reménysége feszíti. De azt csak Ű tudja egyedül, mikor köszönt ránk. 1. Várakozásunk nem a tétlenség idő- és eröpocsékolása, ha- \nem a keresztyén élet útjának járására felszabadító bizalom ideje. Abrahám és Sára neve villan fel az igében, ök a „re­ménység ellen reménykedők” ősei. Azt szoktuk bennük csodál­ni, amit otthagytak. De az még csodálatosabb, ahogy mindent feltettek Isten szavára. Jártak, éllek a megbízható szó erejé­vel. Nyilván nem mindent értettek, nem mindent láttak át, nem avatta be őket Isten minden tervébe. Egyben azonban bizonyo­sak voltak: nem csap be- az Isten, Ez a bizalom nem velünk szü­letett erény. Mindig akkor születik és izmosodik, amikor adunk a szavára. Ezért érik egymást az intések: .,Hallgassatok reám, figyeljetek reám...” Nem csap be az Isten: amikor múltamra gondolok, Jézus Krisztus bocsánatával együtt szemlélem. Ami­kor a jövőre gondolok, azt is vele együtt látom. De amíg élni. szólni, tenni enged, azt is jó lenne a Reá váró bizalom erejével lenni. Csak így válik életünk, szolgálatunk az „Ür munkájává”. 2. Miközben Isten a bizakodó reménység útját járatja ve­lünk, meg is vigasztal. A vigasztalás könnyű mesterségnek tű­nik, már ahogy mi szoktuk végezni. Részvétet nyilvánítunk, együttérzésünkről biztosítunk valakit, akit megtépett az élet vagy a halál. Sokszor magunk is érezzük, milyen szárnyasze- getten hullanak le a vigasztaló szavaink. Hát még az, akinek arra lenne szüksége, hogy valami emelje, vigye, segítse, élet­kedvet adjon és a megtépett szálat is segítsen egészen Istenig kihúzni. Vele* összekötni. A mi vigasztalásunk sokszor csak olyan, mint a gyászhuszárok mentelése a koporsó mellett: mu­tatósak, de csak kísérni tudnak. Isten úgy vigasztal, hogy Jézus Krisztusban szembejön velünk. Bűneinkkel, aggodalmainkkal, félelmeinkkel, halálunkkal. Ügy, ahogy egykor szembetalálko­zott a naini városkapuban egy sereg emberrel, akin a kísérő részvét nemigen segíthetett. Merjük-e várni ezt a szembejövő vigasztalást, amely újra kedvet teremthet szeretetre, emberség­re, bocsánatra és türelemre. Meg bizakodást is. Még akkor is, amikor „körülvesznek a halál kötelei”. • 3. Ügy vigasztal, hogy távlatait kibontja elöltünk. (I—3. v.) A keresztyén embert nem az vigasztalja, hogy neki mégis van Istene, hanem az, hogy Ö nagyobb, irgalmasabb, előrelátóbb, mintsem mi magunk hinni mernénk. Terveiben az egész vi­lág benne van. Nem az a fontos, hogy én ki tudom-e nyomozni, át tudom-e látni világraszóló, minden emberért irgalmas hata­lommal tervező szándékát. Ez az ő dolga. Mégis nő a bizalmunk és sarokba szorul önzésünk irgalmának távlatai láttán. Isten nem csap be: az utunkat célhoz juttató, az egyedüli jó vigasztaló és távlataiban meg nem szégyenülő Jézus jön velünk szembe. Fehér Károly IMÁDKOZZUNK Jézus Krisztusunk. Feléd tart minden: életünk, egyházunk útja, világunk sorsa. Köszönjük ígéretedet, hogy egyszer napnál világosabban kibontod előttünk csodálatos hatalmad és szere­teted rejtélyét. Segíts, hogy amíg napodra várunk, szolgálat út­jára indító, vigasztaló és embermentő szándékodba bevonó sze­reteted eszközei lehessünk. Ámen. — Advent 3. vasárnapján az oltáríerító színe: lila. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Mt 11. 2—10; az igehir­detés alapigéje: Ézs 51, 1—6. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. December 14-én, vasárnap reggel 7 órakor az evangéli­kus egyház félóráját közvetíti a Petőfi Rádió és az URH adó. Igét hirdet PINTÉR JÁ­NOS zalaegerszegi lelkész. — PESTÚJHELY. Decem­ber 14-én, vasárnap délután 5 órakor ádventi est lesz a ;emplomban teológusok közre­működésével. Igét hirdet Schreiner Vilmos lelkész. — PILIS. November 23-án saeretetvendégség volt a gyü­lekezetben. A Gál-testvérek zaneszáma után Greguss Ká­roly szavalt, szólót énekelt Csilló Mihályné, harmó- niumon kísérte a férje, Csilló Mihály, a gyülekezet kántora. Régebbi magnetofonfelvétel- ről a gyülekezet ifjúsága éne­kelt kánonokat. Igét hirdetett és írásából felolvasott Sikter László gyúrói lelkész, imád­kozott Tóth Károly igazgató­lelkész. A szeretetvendégsé- gen közel ezer forint adomány gyűlt össze. — A PESTI EGYHÁZME­GYE lelkészt munkaközössége legutóbbi összejövetelén a lel­készek azt vizsgálták, hogy az igehirdetések mennyiben mu­tatják az egyház mai felisme­réseit és döntéseit. Előadó Szir­mai Zoltán volt. Továbbá be­hatóan foglalkoztak a fővá­rosban a népesedés-mozgásból eredő lelkipásztori gondokkal és feladatokkal. Előadó Kö­kény Elek. volt. írásmagy.ará- zatot Aradi András tartott. — VECSÉS. Advent első vasárnapján szeretetvendég- ség keretében emlékeztek meg a 25 év előtti tragikus ese­ményről, amikor SS-katonák visszavonulás közben felrob­bantották a veesési evangéli­kus templomot. Előadó: D. Ko­ren Emil püspökhelyettes volt. A megemlékezésre még visz- sza térünk. — A BORSOD-HEVESI EGYHÁZMEGYE lelkészi munkaközössége december Sí­én Miskolcon tartotta ülését. Úrvacsorát adott Sexty Zol­tán. Előadást dr. Groó Gyula teológiai akadémiai tanár és Pintér Károly, korreferátumot Veczán Pál tartott. A záró szolgálatot Pásztor Pál espe­res tartotta. — HERNÁDBÜD. A kis gyülekezet az egyházi eszten­dő utolsó vasárnapján emlé­kezett meg temploma felszen­telésének 12. évfordulójáról. Ez alkalommal Veczán Pál miskolci segédlelkész hirdette az igét. Este a helybeli refor­mátus testvérek részvételével templomi ünnepélyt tartottak. Pásztor Pál esperes az énekes­könyv új énekeiről tartott előadást, Gidófalvi Andor re­formátus lelkész pedig kö­szöntést mondott. — ÚJPEST. A gyülekezet november 16-án tartott sze- retetvendégségén D. dr. Vető Lajos ny. püspök szolgált. — BÖKÖD. Három napon keresztül a gyülekezetben előadásokat és igehirdetése­ket tartott Keveházi László pilisi lelkész. Előadásai Dévai Biró Mátyásról, Sztárai Mi- hályrói és Bornemisza Péter­ről szóltak. Istentiszteleti rend Budapesten, 1969. december 14-én Deák tér de. y (úrv.) dr. Kékén András, de. 11 (úrv.) D. Káldy Zoltán, du. 5 Trajtler Gábor, du. 6 szeretetvén dégs ég: dr. Kékén András, Fasor de. fél 10 Szirmai Zoltán, de. 14 (úrv.) Szirmai Zol­tán, du. 6 ádventi est: D. Koren Emil. Dózsa. György út de. fél 1« D. Korén Emil. Üllői út 24. de. fél Hl Karácsony Sándor u. de. 9 Rákóczi út 57/b. de. 10 (szlovák) Aradi András, de. 12 (magyar). ThaJy Kálmán u. 28. de. ll Ban­di Sándor, du. 6 Bándi Sán­dor. Kőbánya de. 10 Veöreös Im­re. Utász u. de. 9 Sülé Károly. Vajda Péter u. de. fél Ii2 Veöreös Imre. Zugló de. ia (úrv.) Bizik László, du. 4 szeretetvendégség. Rákosfalva de. 8 Boros Károly. Gyarmat u. de. fél 10 (úrv.) Bí­zik László. Fóti út de. 11 Soly­már Péter. Váci út de. 8. Ben­czúr László. Fraogepán u. de. fél 10 Benczúr László. Újpest de. 10 (úrv.) D. Koren Emil (presbi­ter-iktatás). Pesterzsébet de. 10 Virágú Gyula. Soroksár-Üjtelep de. fél 9 Virágú Gyula. Pestlőrinc de. 1.1 Matuz László. Kispest de. 10 Kispest-Wekerletelep de. 8 Pestújhely de. 10 Krámer György, du. 5 ádventi est. Rákospalota­Máv telep de. 8 ttákospalota-Kís- templom de. 10 du. 3 Rákosszent­mihály de. i'él Hl Karner Ágos­ton, Sashalom de. 9 Karner Ágoston. Mátyásföld de. fél 11 Cinkota de. fél HL, du. fél 3 Kis- tarcsa de. 9 Rákoscsaba de. 9 Bé­kés József. Rákoshegy de. 9 Rá­kosliget de. 10 Rákoskeresztúr de. fél 11. du. 3. Bécsikapu tér de. 9 (úrv.) Her- nád Tibor, de. fél Hl (német-úrv.) Várady Lajos. de. 11 (úrv.) D. dr. Ottlyk Ernő, du. 5 szeretet- vendégség. Torockó tér de. fél. 9 D. dr. Ottlyk Ernő. Óbuda de. 2 Fülöp Dezső. de. 10 (úrv.) Fülöp Dezső. XII. Tarcsay Vilmos u. de. 9 Rufctkay Elemér, de. 11. Rutt- kay Elemér, du. 6 zenés áhítat: Csengődy László. Budakeszi de. 8 Takács József. Pesthidegkút de. fél Hl Takács József. Kelenföld de. 8 (úrv.) Bencze Imre, de. 11 (úrv.) dr. Rezessy Zoltán, du. 6 Bencze Imre. Németvölgyi út de. 9 dr. Rezessy Zoltán. Nagytétéuy de. fél $ Visontai Róbert. Kelen- völgy de. 9 Budafok de. Ll Vi- sontai Róbert. Budaörs du. 3 Vi­sion tai Róbert. Csílaghegy de. fél 10 Csepel de. 11* A esalatkozhatatlanság szál éve Száz éve nyílt meg as 1. Vatikáni Zsinat Bár jóval a II. Vatikáni Zsi­nat eseményei után vagyunk, mégsem érdektelen ha a pár­huzam miatt felidézzük az I. Vatikáni Zsinat tevékenységét. Kétségtelen, hogy a pápasá­got az egyházi állam bukásá­val jelentős anyagi veszteségek érték. IX. Plus azt gondolta, hogy a katolikus egyház csök­kenő hatalmi befolyását új dogmák alkotásával megment­heti. Felhívta a püspököket, hogy mondjanak véleményt Mária szeplőtelen fogantatásáról. Kö­zel hatszázan helyeslőieg nyi­latkoztak, azonban néhány francia és német püspök aggo­dalmát is kifejezte. Ezután Péter székesegyházában 1854. december 8-án az ünnepélyes mise után kihirdették az Inef­fabilis Deus kezdetű bullát, amely szerint Mária fogantatá­sa pillanatában a Mindenható különös kegyelméből és Jézus Krisztus érdemeire tekintettel, az eredendő bűn mindenfaj­ta megnyilvánulásától mentes maradt. Így, tehát a pápa az egye­temes zsinat mellőzésével alko­tott dogmát. Ezért az egyete­mes zsinatot feleslegesnek, ön­magát pedig hit dolgában csa- latkozhatatlannak jelentette ki. A csalatkozhatatlanságot, amelyet IX. Pius így gyakorla­tilag már elismertetett, később dogma formájában is elfogad­tatta a katolikus egyházzal. Ezért a Vatikánba, 1869. de­cember 8-ra egyetemes zsinat­ra hívta össze a püspököket. A magyarországi katolicizmust 20 főpap képviselte. A meghívó általánosságban csak a kato­likus egyház „időszerű problé­máit” emlegette, az igazi célt elhallgatta. 767 zsinati küldött jelent meg. összesen csak 4 nyilvá­nos ülést tartottak és 3 javas­lat került tárgyalásra: A hit­ről; A fegyelemről; Az egyház­ról — címmel. Ez utóbbival kapcsolatban tárgyalták a csalatlkozhatatlan- sági dogmát. A jezsuita frakció szorgalmazta. Tekintélyes el­lenzék is volt, amely nem is­merte el helyesnek és szüksé­gesnek e dogma elfogadását. Az ellenzékhez tartozott Simor magyar prímás is. Bár a ma­gyar küldöttség testületileg a pápai csalatkozhatatlansági dogma kihirdetését időszerűt­lennek. tartotta, a kihirdetés után mégis „teljes hódolattal” elfogadták. Az államok hivatalosan nem tiltakoztak a zsinati határoza­tok ellen. De nem is ismerték el azokat. Ausztria ezt az al­kalmat használta fel a pápával kötött egyezmény felbontására. A magyar kormány viszont el­lenállt az ultramontanizmus- nak: megtiltotta a dogma ki­hirdetését. Amikor a dogmát Jekelfalussy Vince székesfehér­vári és Schopper György rozs- nyói püspök tilalom ellenére kihirdette, a miniszterek kife­jezték rosszallásukat és figyel­meztették őket. Nem egy sajtó­termék foglalkozott a dogmá­val kritikailag. A hangulat kedvezőtlen volt a katolikus egyház számára. Figyelemre méltó, hogy az I. Vatikáni Zsinat „melléktermé­ke”-ként létrejött az ún. „né­met katolikusok” és az „ó-ka­tolikusok” félékezete. Különö­sen ez utóbbi, több európai ál­lamban, mint nemzeti katoli­kus egyház, elvetve az I. Vati­káni Zsinat határozatait, az ab­szolút igénnyel fel nem lépő és a gyakorlati együttműködést szorgalmazó. Rómán kívüli ökumenikus tevékenységben is ijeszt vesz. Az I. Vatikáni Zsinat nem­csak a Bibliától távolodott el, hanem — éppen ezért — a vi­lág nem-katolikus keresztyén- ségétől is. Barcza Béla — ASZOD. Október utolsó vasárnapján Ruttkay-Mik- lian Géza szolgált a délelőtti istentiszteleten, valamint a délutáni áhítaton. — PENC. A csővári gyüle­kezet leány-gyülekezetében az őszi csendesnapon Tóth Ká­roly pilisi lelkész végzett szolgálatokat. — BÉKÉSCSABA. Az őszi gyülekezeti napon Koppány János tótkomlósi lelkész szol­gált szlovák és magyar nyel­ven, — SZEGED. A gyülekezet diakóniai ünnepélyén Roszik Mihály alberti lelkész és a gyülekezeti szeretetotthon igazgatója szolgált. — SZEKSZÁRD. November 13—15 között tartott gyüleke­zeti csendesnapókon Csepregi Béla sárszentlőrincd lelkész tartott igehirdetéssorozatot. — CSORVÁS. A november 9-én tartott szeretetvendégsé- gen Kovács Pál Szarvas- Ótemplomi lelkész „Krisztus a családban” címen szólt a gyülekezethez. — MAKÓ. November 2-án a békéscsabai gyülekezet énekkara szolgált Igét hirde­tett Povázsai Mihály békés­csabai másodlelkész. — EGYHÁZASDENGELEG. Advent első vasárnapján ün­nepi közgyűlés keretében em­lékezett meg a gyülekezet Garami Lajos lelkész 20 éves szolgálatáról. A gyülekezet szeretete jeléül új luther-ka- báttal ajándékozta meg lelké­szét. — IZMÉNY. A gyülekezet bűnbánati ünnepén Lackner Aladár keszőhidegkuti lelkész szolgált magyar és német nyelven. A gyülekezet ének­kara énekszámokkal gazdagí­totta az istentiszteletet, — KONDOROS. November 9-én a gyülekezet szeretetven- dégségén Farkas Lajos kar- dorkuti lelkész tartott előadást. — VASAS-MARÁZA» No­vember 19—21 között a gyü­lekezet területén Balikó Zol­tán pécsi lelkész és ifj. Krühling Dániel segédlelkész végezte az őszi csendesnapi szolgálatokat. — KÉPES BIBLIÁT. magyar nyelvűt veszek. Evangélikus Lel­készi Hivatal, Bakonycsernye. — SÍRKŐ eladás nagy válasz­tékban. Schrődl Ferenc kőfaragó mester. Budapest, III., Pomázi út 19 965 hrsz. Óbudai temető mögött, tifl-as autóbusz végállomás. „Egy szót kiáll: A pusztá­ban készítsétek az Urnák út­ját, ösvényt, egyengessetek a kietlenben a mi Istenünknek! Íme. az Űr Isten jő hatalom­mal és karja uralkodik! Imé, jutalma vele jő és megfizetése Öelőtte.” (És 40,3.10) \ VASÁRNAP. — „Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást vár­junk?” (Mt 11, 3) Egész éle­tünkben ritkán vagyunk iga­zán elégedettek. Mindig vala­mi másra vágyakozunk: fia­tal korban több elismerésre, anyagi és egyéb sikerekre, idősebb korunkban — fiatal­ságra. Sokáig sorolhatnánk a példákat, „eltolódásokat”, me­lyek végül is elégedetlenné tesznek. Keresztelő János és hívei már sok mindent láttak s átéltek Jézussal kapcsolat­ban. Szívüket, gondolataikat mégis megkísértette az elége­detlenség, bizonytalanság. A modern ember is ilyen kérdé­seket tesz fel: elég-e a keresz­tyén üzenet még ma is? Néni kell-e az egész karácsonyi ké- szülődést a gyermekek vilá­gára szűkíteni? S magunk számára valami „mást” vár­ni? Ne várjunk mást! 1969 Karácsonyán is az a Jézús lép hozzánk, aki érti, ismeri életünket, kérdéseinket. HÉTFŐ. — És íme megnej- mulsz és nem szólhatsz mind­addig a napig, amelyen ezek meglesznek, mivel nem hittél az én beszédeimnek.” (Lk 1. 20) Nagy büntetés ez Zakari­ásnak a papnak is, és a leen­dő édesapának is. Reménysé­gét, örömét nem fejezheti ki, szolgálatát az emberek között nem töltheti be. De — minit máskor is — Isten a bünte­téssel is nevel és meggazdaf gít. Bizonyára nagy iskola volt Zakariás számára a né­maság időszaka. Át kellett gondolnia egész életét, szol­gálatát, hiányos hitét. Nekünk is szükségünk van ilyen idő­szakokra. Tudunk-e néha csendben maradni r- s a csendben Istenre figyelni ? KEDD. — „Ekkor azonnal megnyílt a szája, megoldódott a nyelve, beszélt és áldotta az Istent.” (Lk 1, 64) Íme, a bün| tetés következménye: már tudja Zakariás, mit beszél s kicsoda az Isten! Élménysze- rűen ömlik szájából a szó $ hallgatói tudják: szíve mélyéi bői beszél, igazat mond ... Is­ten útjai nem egyformák. De abban bizonyosak lehetünk, hogy számunkra is készít olyan élményeket, amelyek­ben szeretetét, jóakaratát fel-} ismerhetjük. A környező világ} a mellettünk járó emberek, az égető és megoldásra váró kér­dések mind-mind elindítható ják bennünk a felismeréseket} mit is kell tennünk, mire ta­nít Isten. SZERDA. — „Mit cseleked­jünk tehát? Ö pedig így fe­lelt nekik: akinek két ruhája van. adja oda az egyiket an­nak, akinek nincs...” (Lk 3, 10—11) Jézus etikai parancsai nem teljesíthetetlenek. Min­denkitől csak azt kéri, amit az valóban megtehet. Nem különleges lény, „emberfeletti ember” az, aki Öt követni akarja, csupán abból igyek­szik továbbadni valamit — amit ő is kapott. Két ruhából az egyiket. A vámszedőktől azt, hogy ne éljenek vissza hivatalukkal, a katonáktól hogy ne fegyvereikkel sze­rezzenek hasznot maguknak. Teljesíthető parancsok? Bizo­nyára. S akik kapják e jótet- teket — azoknak éppen arra van szükségük! Tőlünk is csupán ennyit vár az Űr. CSÜTÖRTÖK. — „Nem ő (Keresztelő János) volt a vi­lágosság, hanem azért jött, hogy bizonyságot tegyen a világosságról.” (Jn 1, 8) Remb­randt festményein a fénynek különleges szerepe van; az mutatja meg, mit is akar el­mondani a művész. A fények forrását azonban nem lehet felfedezni a képein: titokza­tos megfejthetetlen marad Keresztelő János jól tudta: ő maga nem tud fényt adni sö­tétben járó embereknek, ó csak útegyengető, fény-vissza­verődésre alkalmas ember. Szolgálatát megáldotta Isten s azt is megengedte neki, hogy meglássa s rámutasson arra. akiből már áradt a világos­ság: Jézusra, Isten Bárányára. Ennyit enged nekünk is. így lehetünk mi is a Világosság fiai. PÉNTEK. — „Másnap látta János, amint Jézus őhozzá ment.” (Jn 1, 29) Különleges kegyelem jutott osztályrészül Jánosnak: a próféták úgy hal­tak meg, hogy próféciájuk igazságát csak szívük remény­ségével támasztották alá. Já­nos még be sem fejezi saját szolgálatáról való bizonyság- tételét, amikor megjelenik az, Akinek útját egyengetnie kell. Szavunk, bizonyságtételünk nem üres, levegőbe kiáltott szó. Jézus elénk jön s szavá­val, a Szentlélek által valósá­gos munkát végez. Csak mi ne akarjuk őt egy „másik vi­lágba” zárni! SZOMBAT. — „A farizeusok pedig és a törvénytudók el­vetették Isten rájuk vonatko­zó akaratát.” (Lk 7, 30) Mi­lyen nehéz is az embernek eleget tenni! Ismerek olyan idős embert, aki egy évtize­dekkel ezelőtt félreértett mon­dat miatt szakított az egyház­zal s kemény, megváltozni képtelen természetével Isten­nel is. Pedig Isten nagyon ke­gyelmes volt vele egész éle­tében. — A farizeusok és tör­vénytudók éppen abban vál­tak értetlenné és konokka, amiben legerősebbnek hitték magukat: Isten akaratának ismeretében! Istennek van ránk vonatkozó akarata is. Kár lenne, ha nem ismernénk meg. Szirmai Zoltán CSALÁDI HÍREK SZÜLETÉS. Dr. Hegyest József csabacsüdi orvosnak és feleségének, Ponicsán Ágnes­nek első gyermekük született. Neve: ÁGNES, ORSOLYA. Az újszülöttet nagyapja, Ponicsán Imre kiskőrösi lelkész keresz­telte meg november 30-án a kiskőrösi templomban. — HÁZASSÁGI ÉVFORDU­LÓ. Varga István, a kiskőrösi gyülekezet gondnoka és fele­sége, Markő Erzsébet novem­ber 23-án az istentisztelet után a nagyszámú család és a hívek jelenlétében ünnepelték házas­ságkötésük 50. évfordulóját. A jubiláló házaspárt Ponicsán Imre lelkész áldotta meg. — HÁZASSÁGI ÉVFORDU­LÓ. Nagy János szentivánfai kőművesmester — Szentivánfa az uraiújfalui gyülekezet fiiiá- ja — és felesége, Mogyorósi Karolin négy gyermekük és ti­zenhat unokájuk jelenlétében ünnepelték házasságkötésük 50. évfordulóját, s adtak hálát Is­ten megsegítő kegyelméért. — HARMONIUM, erős hangú. 6t oktávos, két slpsoros, tíz regiszte­res, kitűnő állapotban 5000,— Ft­ért eladó. Csáthyné, Budapes’ VIII.. Futó u. 41. II 7.- KÖSZÖNTÉS Lányi Ödönt, a Borsod-Hevesi Egy­házmegye felügyelőjét az egy­házmegye vezetősége otthoná­ban kereste fel, s Isten további áldását kérte életére abból az alkalomból, hogy életének 90. évébe lépett. — halálozás, özv. Bor­bély Lajosné, sz. Takács Karo­lina a meszleni gyülekezet tag­ja 85 esztendős korában hosszú szenvedés után elhunyt. No­vember 30-án temették el. EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Országos Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztőbizottság Felelős szerkesztő és kiadót O. Koren Emil Szerkesztőség és kiadóhivatalt Budapest, Vm., Puskin u. 12 Telefon: 142—074 csekkszámlaszám: 20.412—vm. Előfizetési ár: egy évre 90,— Ft, Árusítja a Magyar Posta Index 25 211 #9.4497 Athenaeum Nyomda. Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla igazgató

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents