Evangélikus Élet, 1969 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1969-02-09 / 6. szám
KÉSZPÉNZZEL BÉRMENTESÍTVE BP. 7*. E VA N G É U K U S HETILAP 0 R S Z A G 0 S XXXIV. ÉVFOLYAM 6. SZÁM 1969. február 9. Ara: 2,— Forint Egyházunk 1919-ben Egyházunk hivatalos megnyilatkozásai azt tükrözik, hogy nincs kétség a vallás szabad gyakorlása terén. Nincs kétség az iránt sem, hogy az államot, a proletárdiktatúrát, az egyháznak tiszteletben kell tartania és azt a maga módján támogatnia kell. Ehhez a kapcsoló pontot egyházunk részéről rendszerint ott találjuk meg, hogy a haladó hagyományokból bontakoztatják ki a helyes magatartás elveit. Ezek mellett természetesen végigvonul egész életünkön az új helyzet új problémáival való viaskodás. A Harangszó 1919. április 20-i száma közli Kapi Béla dunántúli püspök körlevelét, amelyben többek között ezekkel a gondolatokkal fordul az egyházak vezetőihez: „XJj világ formálódik előttünk. Az érvényesülésre törő eszmék között sok a régi, amelyek az evangéliumban régtől fogva felénk zendülnek, melyeket meggyőződéssel és hittel hirdettünk, de amelyek megvalósítására és a közgazdasági életben való érvényesítésére erőtlenek’ voltunk. Ezeken kívül sok új eszme vesz körül, melyek ma még idegenek, melyekhez szoktatni és nevelni kell önmagunkat. Evangélikus Egyházunk a kialakuló új világba és annak kiformálódó új társadalmi és gazdasági rendjébe becsületes elhatározással beilleszkedik. Alkalmazkodik a törvényekhez és megváltozott viszonyokhoz, s elismeri a kialakuló társadalmi és gazdasági rendet. Nekünk hatalmi, gazdasági, politikai törekvéseink nem voltak és nincsenek. Mi a lelkek szolgálatára rendeltettünk, s ha körülöttünk megváltozik is a gazdasági, társadalmi és politikai berendezkedés, ezt a szolgálatot teljesíteni fogjuk mindazokkal szemben, kik szükségét érzik és azt igénybe venni óhajtják”. Ez a gondolatmenet irányítólag hatott evangélikus egyházunkban nemcsak a dunántúli gyülekezetekben, hanem országosan is a sajtóban történt megjelenése révén. Amikor tehát egyházunk először találkozott a szocializmussal, mint államrendszerrel, semmi akadályát nem látta annak, hogy azt támogassa, ahhoz alkalmazkodjék, annak keretében formálja ki a maga életét, sőt, Kapi Béla körleveléből, de számos más nyilatkozatból is minduntalan kitűnt az a meggyőződés, hogy egyházunk haladó hagyományainak fényében a gyakorlati cselekvés területén igen sok kapcsolódó pont van az egyház és a szocializmus között. A szocializmus által felvetett egyházpolitikai problémák készületlenül és váratlanul érték egyházunkat, s ezért nem kis gondot okozott ezeknek a megoldása. Egyházunk legfőbb ügye volt, hogyan lehet megtalálni ezekben a kérdésekben a kibontakozást. Kapi Béla püspöki körlevele az egyházi adók behajtása állami támogatásának megszűnéséről így ad eligazítást a gyülekezeteknek: „A Szeparációra vonatkozó rendeletben a forradalmi kormányzótanács »az egyházi és felekezeti célokra vonatkozó összes kényszeradózásokat eltörli«. Megszűnik tehát az a kényelmes, de elveinkkel sok tekintetben ellenkező eljárás, hogy az egyház kényszeradó kivetéssel és kényszeradó behajtással tartsa fenn magát. Ez azonban szükségessé teszi, hogy gyülekezeteink egészen új alapon szervezkedjenek. A kényszer egyháztagok helyét az adófizetésre önként vállalkozó egyháztagok foglalják el, s az adó beszolgáltatását a hívek egyházszere- tete és lelkiismerete van hivatva biztosítani”. Egy másik probléma az őrségváltás kérdése volt, azoknak a visszahúzódása, akik a nagybirtokok és nagytőke háborús kormányának kiszolgálói voltak. Az egyházkormányzat magas fokán nem hajtották végre a szükséges személycseréket, ellenben az egyházközségi presbitériumoknak Kapi Béla püspök körlevele ajánlja a felfrissítést. A célkitűzés az, hogy „remélhetőleg a szívok és életök , szerint buzgó evangélikusok kerülnek az egyház tanácsába”. De azt a tanácsot is adja a püspöki körlevél, hogy „a majd megejtendő presbiteri választáson különös tekintettel legyenek arra, hogy az egyháztanács összeállítása ne egyoldalúan, hanem nagy körültekintéssel, minden árnyalat figyelembe vételével történjék”. Az iskola kettős problémát is jelentett; egyrészt az iskolák államosítását, másrészt a hitoktatás módjában bekövetkező változásokatAz előbbire Kapi püspök körlevele a következő intelmet adja a gyülekezetek vezetőinek: „Külön is felkérem mindnyájukat, hogy kövessenek el mindent, hogy az iskolák átadása békés nyugodtsággal történjék.” A másik problémára nézve Kapi Béla ezt írja: „Szükséges, hogy a beállott változás lényegét a szülő és gyermek egyformán megértse, de a köznyugalom biztosítása céljából szükséges annak ismertetése is, hogy a forradalmi kormányzótanács nem tiltja el a vallásoktatást, hanem azt az iskola munkaköréből az egyház munkakörébe utalja át. A vallásoktatás átalakulása tegye az eddiginél erőteljesebbé a lelkész és a tanuló, a lelkész és a szülő kapcsolatát.” Ebből is látható, hogy az egyház és állam szétválasztásából következő problémákat mennyire a nagy időkhöz méltóan akarta megoldani egyházunk. D. Dr. Ottlyk Ernő A FINN EGYHAZAT a brazíliai Porto Alegre-ben 1970-ben tartandó LVSZ nagygyűlésen Martti Simojoki érsek, D. Ahti Auranen esperes, Mikko Jy.va professzor, Dr. Seikko Eskola jogász, Marie- houise Forsell asszony, Kirsti Valvio titkárnő, és az egyetemi ifjúság nevében Antti Hau- tamdki filozófia szakos egyetemi hallgató képviselik. Szakértő-tanácsadókként velük utaznak Mauno Sinnemdki, az Örsek titkára, Anna-Liisa Sy- siharju docens és Pirkko Lehtiö tanárnő. AUSZTRIA Az osztrák evangélikus szuperintendensek „az egyház politikai felelőssége” kérdésével foglalkoztak január 13—14-i konferenciájukon. Ezen kívül az egyházi sajtó kérdéséről, valamint a lektorok képzésének ügyéről tárgyaltak, (epd Wien) Beszélgetés könyveinkről Hetenként többször átmegyek Sajtóosztályunk helyiségein. Az első szobában van az iratterjesztés. Itt folyik az árúsítás, a csomagolás, postázás, s nagyobbrészt itt tornyosulnak a polcokon kiadványaink. A második szobában folyik a könyvelés, számlázás, s általában az adminisztráció. Kartotékok, irattartók, iratkötegek a polcokon, szekrényekben. A harmadik a szerkesztő, s a tördelőszerkesztő szobája. A szerkesztés és tördelés ezerágú feladatai között meditáló, tervező órák is telnek itt. Honnan várható cikkanyag, kit mire kellene felkérni, hol történik valami riportigényes esemény. Eddig észre sem vettem, hogy nem kell föltétlenül a gyülekezetek országos térképe elé állanom, ha riportanyagot keresek. Itt van mindjárt az első szobánk. Leülök a polcok tövében Harkányi László tördelőszerkesztővel beszélgetni. Ö egyben könyvkiadásunk forgalmazója s az iratterjesztés gazdája. Nem is azokról a kiadványokról érdeklődöm, amelyek folyamatosak, mint a Naptár, Ütmutató. Konfirmációi káté, hittankönyvek, Biblia, énekeskönyv. Ezekből sohasem elég, ezért a szükségletnek megfelelően időnként újra megjelennek. — Ezeken kívül hányféle kiadványunk van, s azok milyen tartalmúak? — Néhány év leforgása alatt az említetteken kívül 14 jelentősebb könyvet adtunk ki, a kereslethez alkalmazkodva 1000—5000 példányban, s nyomdában van három kéziratunk — tájékoztat Harkányi László. Ezeknek legjelentősebb csoportja a bibliamagyarázó, exegetikai munka. Egyházunk, s abban képzett teológus szaktudósaink bátran lendültek neki a bibliai könyvek magyarázatának, s ebben a sorozat£ héten... Három évfordulóról emlékezünk. 1881. február 9-én halt meg Dosztojevszkij, a nagy orosz realista író. „Ma meg kell halnom. Gyújtsd meg a gyertyát Anja és add ide az Evangéliumot” — mondta betegágyán feleségének. A bőrbe kötött vastag könyv végigkísérte életén. Fiatal korában kapta Tobolszkban, amikor a cár Szibériába száműzte. Betegágyán is párnája alatt tartotta. — Dosz- tojvszkijre, az emberi lélek és a nagyvárosi társadalom élesszemű elemzőjére mélyen hatott a Szentírás. A keleti, ortodox keresztyénség hű fia volt. 1100 évvel ezelőtt, február 14-én halt meg Rómában a szlávok apostola, Cyrillus. A híres bizánci Hagia Sophia templom könyvtárosa volt. Később testvérével, Methodiusszal együtt szerzetes lett. Rostislav morva fejedelem hívására Morvaországba mentek. A német befolyás feltartóztatására hívta őket a fejedelem. Testvérével együtt alkotta meg a szláv népek között elterjedt s róla nevezett cirill-írást. 1546-ban, február 14-éii mondta Luther utolsó prédikációját. Beszédét rosszulléte miatt félbe kellett szakítania. Mt 11, 25 alapján beszélt. Ezen a napon gyónt és úrvacsorát is vett. Két lelkészt avatott. Kedves levelet írt feleségének. Február 18-án, reggel 2—3 óra között hunyta le szemét. * IMÁDKOZZUNK Teremtő Istenünk! Megváltjuk, hogy mi mindannyian Adám gyermekei vagyunk. Annyiszor megfeledkezünk arról, hogy Te bennünket a saját képedre alkottál, mert szeretsz bennünket. Bűneink eltaszítanak bennünket Tőled és embertársainktól és dacos szívünk nem a bűnbánat útját választja, hanem a menekülést, a rossz lelkiismeretet. Uram, teremts bennünk új szívet, hogy tudjunk igaz bizalommal Hozzád menekülni és bűnünk bocsánatáért esedeznünk egyetlen Fiadnak érdeméért, akit ennek az egész világnak a javára, megbékélésére küldtél a keresztre. Ámen. MEGHALT D. ASMUSSEN A gyakorlati teológia tárgykörében megjelent számos könyve révén nálunk is ismert D. Hans Asmussen kiéli esperes december 30-án 70 éves korában elhunyt. Rendkívül aktív tagja volt a hitvalló egyháznak Németországban és ő fogalmazta meg a híres „Stuttgarti Bűnvallást” is a háború után. AMERIKÁBAN Az Egyházak Világtanácsa szervezetnek a munkamódsze- Végrehajtóbizottsága az észak- révei, valamint a nemzetközi amerikai Tulsa-ban tartotta gazdasági igazságosság és a ülését. Az uppsalai világgyű- faji megkülönböztetés meg- lésen újonnan választott bi- szüntetésének a problémáival zottság elsősorban magának a foglalkozott. SUCKER EGYHÁZI ELNÖK HALALA Múlt év december 30-án váratlanul elhunyt a 63 éves dr. Wolfgang Sucker profesz- szor, a Hessen-Nassaui Evangélikus Egyház püspöke. Dr. Sucker püspök négy évig volt Niemöller Márton utódaként a fenti egyház elnöke és egyik legjobb ismerője volt a modern katolicizmusnak, ö alapította a bensheimi Hitvallásismereti Intézetet, amelynek maga is aktív munkása volt. ban már négy könyv jelent meg. — Raktáron mennyi van még ezekből? — Annyi, hogy sietniök kell azoknak, akik mind be akarják szerezni. Jakab levelének magyarázata például már teljesen elfogyott. A Zsoltárok magyarázatából mindössze néhány tucat van még. Lukács evangéliumának magyarázatából valamivel több, s Jeremiás első kötetének — nyomdában a második kötet — több mint a fele fogyott el. — Olvasóink gyakran írják, hogy szeretik az egyháztörténeti tárgyú cikkeinket. Vannak-e ilyen tárgyú könyveink? — Három is. Ottlyk püspök két könyve „Istenszeretet — Emberszeretet”, valamint „Hűség Istenhez és népünkhöz” címen. Kevesen tudják, hogy ez utóbbi a teljes magyar evangélikus egyháztörténet. Továbbá a reformáció emlékévében kiadott olvasmányos tanulmánykötetünk a magyarországi reformáció kérdéseiről „A reformáció öröksége” címen, több szerző tollából. Mindegyikből van még bőven, de különösen a reformációi emlékkiadványból. Ennek talán az az oka, hogy kissé késve jött ki, a jubileumi év végén jártunk már, s az olvasók érdeklődése nem irányult úgy rá. Pedig akik megszerezték, mindegyik történelemmel foglalkozó könyvünkről örömmel és haszonnal nyilatkoztak. — És az igehirdetések, az áhítatos irodalom? — Néhány tucat van még az „Örömhír” című prédikációs kötetből, és erősen fogyóban van a legnagyobb példányszámban kiadott Jávor-féle imádságos könyv. A „Hétről- Hétre” áhítatos kötetünk teljesen elfogyott. Ennek hiányát részben pótolni fogja az énekeinkről nyáron megjelenő könyvünk. — Milyen sajátos köny» vek kaphatók még? — Már alig-alig kapható a „Somvirág” című szépirodalmi kötetünk, s erősen fogy a Tapasztalati valjáslélektan is. A keresztyén szociáletikát tudjuk ajánlani, aminek már majdnem a fele elfogyott, s amely iránt külföldről is nagy az érdeklődés. — Még egy kérdést. Kik vásárolják inkább könyveinket: a hívek« vagy a lelkészek? — Reális választ erre nehéz adni, hiszen az arányok nagyon különbözők. Az bizonyos* hogy a hívek sokkal inkább vásárolnák, ha a lelkészek jobban ismertetnék, ajánlanák kiadványainkat. De hogyan ismertetnék, ha maguk sem ismerik? Vannak kiadványaink* amelyek iránt hívek — sőt más felekezetek is — jobban érdeklődnek, mint maguk a lelkészek. így jártunk például a Pálfy-Beintker-féle kis Luf- her-életrajzzal, ami itthon teljesen elfogyott, sőt kinti kérésre újra kiadtuk az amerikai magyar evangélikusság részére is, de itthon több lelkészünknek még ma sincs meg. Most már nem is lesz. Van még néhány világszinten mozgó kiadványunk, ami nincs meg még mindig minden lelkészünk könyvtárában. — Mik vannak elők& szüleiben? — Nyomdában van három könyv kézirata. Pálfy Miklós folytatja Jeremiás próféta könyvének magyarázását, Túrmezei Erzsébettől új verseskötetet hozunk ki, s Koren Emil mintegy száz egyházi énekünk történetét írta meg. Ezekről majd legközelebb. D. Koren Emil Tiszaföldvár ünnepe Borongós, hideg téli vasárnap volt Tiszaföldvár evangé- likusságának szívét mégis boldog öröm melege töltötte be. Hiszen ünnepi hálaadó isten- tiszteletre gyülekezett Ez alkalommal adta át újbóli rendeltetésének külsőleg teljesen megújított műemlékjellegű templomát ünnepi szolgálatával D. Káldy Zoltán püspök. Az érkező püspököt a. megújult templom előtt, a gyülekezet és presbitérium élén, Lapu Jenö egyházközségi felügyelő köszöntötte. Ezután a telt templomban kezdetét vette az ünnepi hálaadó istentisztelet, amelyen részt vett a helybeli református és katolikus gyülekezet is lelkészeik vezetésével. A püspök igehirdetése a 100. Zsoltár alapján szólott és hiterősítő bizonyságtevésként vésődött a szívekbe a tanítás Isten jóságáról és kegyelmérőL Ezt hirdesse a megújított templom és a jóságában és kegyelmében örök Isten elé járuljon örvendezéssel és hálaadással az itt imádkozó lélek. Istentisztelet után közgyűlés volt, melyen Bártfay Kellő Gusztáv lelkész köszönte meg a püspök szolgálatát és azt az anyagi segítséget, melyet a gyülekezet a tatarozási munkához kapott. Hálásan emlékezett meg a hívek áldozathozataláról is, ami a munkálatokhoz szükséges összeg másik felét teremtette elő. Köszöntötték a püspököt és az ünneplő gyülekezetei Bárt~ fai Lajos esperes és Göndöa György egyházmegyei felügyelő az egyházmegye és gyülekezetei nevében. A szomszédos gyülekezetek köszöntését hozták: Fodor Ottmár szolnoki, Pálfi István és Székács Sámuel szarvasi lelkészek. A helyi re- formátusság köszöntését dr, Gál Lajos és Színi Béla lelki- pásztorok tolmácsolták. A katolikus egyház részéről Katona Zoltán plébános üdvözölte a püspököt és gyülekezetei. Az ünnepség után a püspök az időszerű kérdésekről beszélgetett el a vendégekkel és presbiterekkel, majd baráti hangulatú közeb^den vettek részt. Lassan esteledett már, amikor egy szép nap emlékével szívükben hazafelé vivő útjukra tértek a vendégek és vendéglátók.
