Evangélikus Élet, 1969 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1969-02-09 / 6. szám

Közelebb! Ezékiel 37, 24—27 Számtalan szakadás, egyenetlenség szabdalja szét a bűneset óta a világot és távolít el egymástól személyeket s kisebb-na- gyobb közösségeket. Az egyház sem dicsekedhet, hogy mindet­től mentes. Még önmagunkon belül is lehetnek — lényünk mé­lyén — hasadások, melyek saját magunkkal állítanak szembe. Ezzel a szétrázódó elidegenedési folyamattal szemben hirdeti meg Isten „összerakó”, integráló, közelítő szándékát ez a több mint 2500 éves ige. Izraelnek prédikálta Isten „kritikai vigasz­talását”, hogy t. i. meglesz a hőn óhajtott, egység, de nem az emberileg megálmodott mintára, földi hatalommal, más népek rovására, hanem az Űr maga teszi rájuk a kezét, hogy az össze­visszaságból kiemelve helyre rakja őket, vissza a teremtettség ősi ritmusába, melyből „kirázták” magukat és egymást. A fő eszközként említett „Dávid” az eljövendő Megváltó fedőneve; így e prófécia Jézus Krisztus megszületésével kezdett betelje­sedni. „Jézusban ti, kik egykor távol voltatok, közelvalókká lettetek”. (Ef 2, 13) KÖZELEBB ISTENHEZ! Mert Ö ugyan már közel jött hoz­zánk, de mi azért még bujkálhatunk előle, talán éppen kegyes formákba és szép szövegekbe. De ez az első aktus épp úgy el­maradhatatlan, mint elektromos gépeknél a használati utasítás első pontja: „A csatlakozó bedugásával a gépet feszültség alá helyezzük." Tehát a megújulás kezdete: kapcsolat az energia- forrással! Aztán jön a „rendeltetésszerű használat”. Ez esetünk­ben: 1. „Törvényeim, szerint járnak”. Parancshalmaz, tilalom­farendszer? Ugyan! Olyan életforma, belső meghatározottság, mely mind jobban ráhangolódik Ura döntéseire, hiszen azok a kiegyensúlyozott élet nyomvonalait jelölik ki számunkra. 2. „Rendeléseimet megőrzik”. Eredetileg kő- vagy agyagtáblába Karcolt „rendelést” jelentett az itt szereplő szó. Istennek is megvannak a „szívünk hústábláira” írt rendelései — merő ál­dás ezeket féltő gonddal megőrizni! „... és megcselekszik”! Mintegy átvetítik szivükből az aúyagra, lelkűkből az adott kö­rülményeikre. Alkotó alkalmazásról van itt szó, melytől éled, aki gyakorolja! Dobd be cselekvő hitedet a mába, és bimbózik az ájulás körülötted! KÖZELEBB EGYMÁSHOZ! Utal erre a PÁSZTOR fogalma is: a juhász pl. tudvalévőiéi nem egy-két szobaállatkával szó­rakozik, hanem létfeltétele egy egész nyájnak. Személye a kö­zösség rendjét garantálja. Jézus Krisztus senkinek sem lesz pri­vát pásztora, hanem aki keze alá kerül, az szépen betagolódik a nyájba, s neki is csak ez lesz jó. Különben löki-rúgja a töb­bieket, s azok is őt: kész pokol. Persze ha kitör a nyájból, ak­kor sem lehet jobb dolga. Ha Isten Egyetlené a Názáreti Jézus­ban testközelbe jött, akkor mi sem lehetünk közösség-szökevé­nyek, hanem hálás és aktív igent mondunk testi-külső adottsá­gainkra. Így lehet „ígéret földjévé” még egy nehéz helyzet is, sőt épp az adott terep megfutásdval, a nyájban kapott helyünk közösségi stílusú betöltésében kapjuk az új meg új erőket, ahogy sok akkumulátor menet közben töltődik, de ha. sokáig áll, kimerül! Átfogó kifejezéssel „békességszövetségnek” nevezi ezt az akció-kapcsolatot az Ige. Ezt, szó szerint fordítva az ere­detit, „kiszabja nekünk” az Isten. Különben az ószövetségi bé­kesség kb. valami szent normálisságnak felel meg, amikor t. i. rendjén mennek a dolgok. Hogy is maradhatna ki ebből az em­beriség fenyegetett békéje, vagy családtagok, munkatársak vi­szonya. „Nyáj-ügy” nerrt lehet számunkra közömbös! — Attól sem kell viszont tartanunk, hogy az Isten közelítési programja csak a „tömeget" tartja szem előtt. Gondol Ö személy szerint ránk is. KÖZELEBB ÖNMAGUNKHOZ! Vigyázat: nem önzésünk­höz! Saját legbensőbb lényünkhöz, lelkünk centrumához! Isten nem úgy alkot békességet és egységet, mint egy gőzkalapács, mely hatalmas erővel présel fémhulladékokat egyetlen hasábbá, beolvasztás előtt. Isten önmagát „illeszti belénk”; hogy mi viszont beilleszthetők legyünk a közösségbe! Kimondhatatlanul mély értelmű ez az ígéret: „Szentélyemet közéjük helyezem örökre. Hajlékom fölöttük lesz.” Egyetlen gép, műszer sem úsz- sza meg, ha nem rendeltetésszerűen használják. Az ember még kevésbé. Lényünkbe „beírt” rendeltetésünk, hogy Istennel a legkomolyabb értelemben jó kapcsolatunk legyen és ez mele­gítse át gondolkozásunkat, látásunkat, egyéniségünket, cselek­vésünket, s ebben az engedelmességi folyamatban valósítsuk meg saját személyiségünk kifejlődését is. Ezt nevezi a modern lélektan önmegvalósításnak. Aki ezt összetéveszti önző énjének, érvényesítésével, az az indulat-megvalósítás utján majd meglát­ja, hogy az viszont az ön- és közrombolással egyenlő! Mert Isten nem kilométerekkel van „fölöttünk”, hanem hatalmas és meg- csúfolhatatlan szeretetével, melynek magasfeszültsége iszonyú a játszadozónak, de felséges és lenyűgöző annak, aki energia- hálózatába hajtóerőért kapcsolódik be. Ezért akar az Isten közelebb vonni bennünket magához, egy­máshoz s önmaaunkhoz — közelebb, egyre közelebb! Bodrog Miklós A Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsa, a Kossuth kiadó gondozásában négy füzetet adott. ki. A négy füzet hazánk és társadalmi életünk lényeges problémáival foglalkozik: A szocialista demokráciáról. A társadalmi struktúra és a szo­cialista hazafiság, Az ifjúság és társadalmunk kapcsolatának néhány kérdése, Az új gazda­sági rendszer néhány társadal­mi, politikai hatásáról. Jó volna, ha lelkészeink és presbitereink olvasnák a négy füzet mondanivalóját és to­vább gondolnák a felvetett kérdéseket, hiszen ezekben ha­zánkról, mindennapi kenye­rünkről, életünket eligazító kérdésekről, örömeinkről, gondjainkról van szó. Íme néhány gondolatindító idézet a négy füzetből: A szocialista demokráciáról írt füzetben olvassuk: „A szo­cialista demokrácia intézmé­nyeit és egész rendszerét a szo­cialista termelési viszonyok talaján maga urává vált nép, az alkotó tömegek szervezett kezdeményezése hozza létre. Világméretekben és az egyes országok' számára a szocialista demokrácia intézményeinek fejlesztéséhez az is hozzátarto­zik, hogy a szocialista fejlő­dés útjára lépett népek egymás baráti segítségére támaszkod­hatnak ... A gazdasági élet demokratizmusa nem egy­oldalúan a vezetés demok­ratizmusa, bár demokratikus vezetés nélkül nem létezhet, hanem a demokratizmus álta­lános vonásainak megfelelően a jogok és kötelességek egy­mástól el nem választható egy­sége mind a vezetésben, mind a vezetettek oldaláról. A Társadalmi struktúra és a szocialista hazafiság: „A hazát, szülőföldünket — mint szülein­ket — nem tetszés szerint vá­lasztjuk magunknak, a haza az emberiség többsége számára születési adottság. Ezért szok­tuk rtiondani — szívet cseréljen, aki hazát cserél. Ugyanakkor érthető, hogy mindenki korsze­rű feltételek közt, fejlett, vagy fejlődő országban, fiainak éle­tet s jövőt biztosító hazában szeretne élni. . . Az ifjúság, az új nemzedék részéről nagyon is érthető, hogy nemcsak a múlt­ba, hanem elsősorban a lövőbe kíván tekinteni, hogy azt nézi, hogy milyen lehetőségek áll­nak előtte hazájában, mennyi­re adottak egy emberséges élet korszerű feltételei.” A hazafiság tehát — ahogy ezt fejtegeti is az említett munka, nem egy kész, minden­ben komfortos otthon szerete- te, hanem közös küzdelem a haza, az otthon szebbé, jobbá, boldogabb életet biztosító tár­sadalmi, gazdasági közösséggé való átalakításáért. Az ifjúság és társadalmunk kapcsolatának néhány kérdése c. munkából: „Az életbe kilépő fiatalokat a munkahelyeken általában szeretettel fogadják és idősebb kollégáik megkönnyítik szá- között azt a kívánalmat is, azt irtukra, hogy zökkenő nélkül il­leszkedjenek be a teljes állam- polgári felelősséggel járó, új a törekvést, hogy a fiatal há- életformába.” Kifejti ez a munka többek zaspároknak ne kelljen évekig albérletben, társbérletben, szü­lők otthonában meghúzódni, mert ez sokszor az elhidegü- léshez vezet! Az új társadalmi rendszer néhány társadalmi, politikai hatásáról szóló munkából: „A szocialista értelemben vett anyagi érdekeltség merő­ben ellentétes az „anyagiasság” fogalmával. A reform azzal, hogy várhatóan meggyorsítja a nemzeti jövedelem növekedé­sét, lehetőséget teremt az élet­viszonyok gyorsabb javítására, a bérek és fizetések fokozatos, lehetőségeinkkel összhangban álló emelésére, a társadalom közös és egyéni szükségletei­nek magasabb szintű kielégíté­sére ... Az anyagi ösztönzés összhangban áll a munka sze­rinti elosztás elvével.” Milyen jó dolog, hogy rend­szerünk hadat indít az anya­giasság ellen, a második tételt pedig mi így szoktuk megfo­galmazni, hogy a munkás mél­tó a maga bérére. A közölt szemelvények csak ablakok, amelyeken átlátunk a mindnyájunkat érdeklő össze­függésekre. A négy füzet elol­vasása után mintha dombtető­ről néznénk hazánk falvaira és városaira, amelyeknek jövőjét hozzáértő és hazájukat szerető emberek irányítják. Ftilöp Dezső Mindeddig megsegített Csúcsforgalom volt A türingiai erdők csodás őszi halódása volt az ihletője, a ki­egyensúlyozott harmonikus élet a talaja, a súlyos koporsókat látó szenvedés az érlelójé, s a Krisztusban életre talált hit a bizonyságtevője annak az egyetlen éneknek, amely Emi­lia Julianna neve alatt szere­pel énekeskönyvünkben. (578: „Ki tudja, mily közel vég­órám”). Nem csak élni kell tudni, hanem meghalni is — mondják, s akik ennek igazát érzik tudnak az ének refrénjé­vel sóhajtani: „A Krisztusért, én Istenem —, Adj boldog vé­get énnekem!” Barby Emília. Julianna, ké­sőbb Schwarzburg-Rudolstadt Albert Anton felesége, 1637- ben született, szüleinek hábo­rús menekülő útja közben, öt­éves volt, amikor szüleit egy esztendő leforgása alatt elvesz­tette. Nagynénje családjában nőtt fel, négy unokatestvéré­vel édestestvéri szeretetben. El­temette nevelőapját, utóbb pe­dig három unokanővérét né­Emilia Julianna azonban él­ni is tudott. Több mint ötszáz éneke közül hazájának énekes­könyvébe is csak két éneket vettek fel. A fent említett mel­lett még egyet. Most ezt a má­sikat adjuk Túrmezei Erzsébet fordításában, Isten megsegítő szeretetének boldog dicséretét. A dallam, amelyre német test­véreink énekelik nálunk nem ismerős. De énekelhető a „Bi­zony meglészen az idő”, a „Di­csőség mennyben Istennek”, vagy az „Eljött hozzánk az üd­vösség” dallamára is. Persze a fordítás prozódiája a németek által használt dallamhoz simul. hány hét alatt Férje a negye­dik unokatestvér volt. A szo­morú éveket nyugodtabbak kö­vették férje oldalán, akivel 41 évig élt boldog házasságban, 1706-ban bekövetkezett halá­láig. Ezalatt mélyült el az egy­házi énekköltészetben is. A fenti ének három verse három textusra támaszkodik: 1 Sám 7,12 — Zsolt 126,3 — Jel 5,12—13 Ketten, az asszony és a fér­fi epphogycsak felpréselödnek a villamosra. A férfi az asz- szonyt nézi. Szinte egyfolytá­ban beszél hozzá. Mindig ugyanazt mondja. Néha egé­szen halkan, rábeszélön, aztán hangosabban. Az asszony ki­néz az ablakon. Egykedvű, szomorú, csendes. Szótlanul hallgatja a férfit Kettőjük dolga nem tartoz­na a körülöttük állókra, de csúcsforgalom van. Illetékte­len fülek hallgatják, kíváncsi szemek figyelik a fejleménye­ket. A férfi rendületlen. Ahogy kér, fogadkozik, érződik raj­ta, hogy az asszony beleegye­zése nagyon fontos neki. Az asszony az erős, akibe bele akar kapaszkodni, új életet akar kezdeni. Ezért hívja olyan kitartóan: „Meglátod, megvál­tozóm .. r hidd el, soha töb­bé ... ezentúl boldog leszel mellettem... csak most az egyszer, gyere vissza ..Szép szavak. Kedvesek, gyógyítók. Az asszony merengve néz. Túl a házakon, az utca ember­áradatán. Látszik rajta, hogy hinni szeretne. Hinni szeret­né, hogy szép is lehet az éle­tük.. Az arca néhány pillana­tig felhőtlen és bizakodó. De csak néhány pillanatig. Az­után türelmetlenül mondja: ,J4em megyek vissza .. . Hagyj békén ... nem tudok már hin­ni neked... A múltkor dol­gozni sem tudtam, amikor olyan durva voltál... Most sem vagy egészen józan ...” Könnyeit, ha lehetne, elrejte­né a nagy nyilvánosság elöl. A férfi újból reménykedik. Aki sir, az nem könnyen mond nemet. És kezdi elölről, ked­vesen, gyöngéden: • „Gyere vissza..Az asszony már nem sir. Leküzdötte f elindult- ságát. Hallgatja a férfit. Né­ha hangosan kimondja, mint­ha magát is meg akarná győz­ni: „Nem! NemV' Egyszerre szállnak le. Együtt indulnak el. Áthaladnak az út­testen. A túlsó oldalról is lát­ni a férfi kérő arcát, az asz- szony tiltakozó mozdulatait. A villamos csönget, továbbmegy, ők ketten eltűnnek az embe­rek között. Egy kérdés kiseri tovább sorsukat: visszamegy-e mégis az asszony, és megváltozik-e valóban a férfi... hiszen együtt indultak eL Sz.-né A SAITÓOSZTALT KttZI.EIVtP.NYK A Sajtóosztály értesíti a gyülekezeteket, hogy a Ke­resztyén Énekeskönyv új, nagy alakú kiadása nyomda- technikai okok miatt csak a tavasz folyamán jelenik meg. A megjelenést annak idején hirdetni fogjuk. Az énekeskönyvre előjegyzést nem fogadunk el, a megje­lenés után korlátlanul, áll a gyülekezetek rendelkezésé­re. KOTULA LENGYEL PÜSPÖK MEGHALT Karol Kotula, a lengyelor- korában elhunyt. A második világháború után szentelték püspökké, s 1959-ben ment galomban élt püspöke 84 éves nyugalomba. szági evangélikus egyház nyu­Mindeddig Isten járt velem Ö segített meg engem. Hű karja őrzött szüntelen. Megóvta testem-lelkem. Mindeddg védett, hordozott mindeddig megvidámított, mindeddig, megsegített. Hadd dicsérjelek, Istenem, nagy hűségedért téged. Megújult minden reggelen, mióta tart az élet És én szívembe véshetem: Nagy dolgot tett az Ür velem! Mindeddig megsegített! Légy ezután Is támaszom év év után ha szárnyal! Te segíts minden új napon a Jézus vére által! így mindhalálig zenghetem: Megsegít az én Istenem, mint eddig megsegített! Három tűnődés EGY ÜRHAJÖ három emberrel felröpült a Holdig és körüljárta estéink és éjszakáink tündöklő lírai égitestét. Egymillió kilométer­nyi utat tettek meg ott, ahol mi csak a Verne­regények olvasása közben jártunk. Nem sok­kal utána másik négy űrhajós bravúros tettét szemléltük izgalommal, akik soha nem látott teljesítménnyel az űrben hajtottak végre „át­szállást”. Kezdjük megszokni az ember cso­dáit. Ma már sok száz emberi konstrukció száguld abban a térben, amelyről Madách azt énekli, hogy ha látnád benne lelkedet amint kifejezési keres, megborzadnál. Ezek a kará­csonyi utasok voltak az első földi lények, akik elhagyták a Föld vonzóerejét s átmentek a Hold gravitációjába. Mi az, ami még lehetet­len? Kissé eltűnődöm egy dátum fölött: Ja­mes Watt kétszáz évvel ezelőtt, 1769. január Módikén, szabadalmaztatta gőzgépét. Micsoda fejlődés két század alatt, az első masinától a mai űrhajóig. Még ebben az évben, írják a la­pok, fölrepül az ember a Holdra? kiszáll ott a kihűlt kráterek alatt. Az emberi akarat képes arra, hogy meghódítsa a Holdat, de nem ké­pes jóakaratot teremteni a Földön. Keserűen gondolok arra, milyen vigasztalan állapotban voltunk annak, a három társunknak emlékei között, mikor a sistergő rakéta elragadta őket a kis földi térségektől a végtelen Ég felé. Mi­re gondoltak, mikor lenéztek a távolodó Föld­re, mely végül is összezsugorodott a világegye­tem mérhetetlen arányai között. Milyen töké­letesek a tudományos számítások, mily töké­letlen minden emberi számítás, mely a társa­dalom fejlődéséért dolgozik. Mintha az Ember neül törődnék többé emberi arányokkal, ha­nem csak a csillagokéval. Ügy rémlik, mintha az Ember lemondana arról, hogy törvényeket, precíz számítások alapján hibátlanul beváló konstrukciókat hozzon létre a társadalomban, gazdasági és politikai nagyszerűségeket való­sítson meg, amelynek révén megújhódik a világ, a mi életünk. Hallgatom a Holdkörüli utazás adatait a rádió előtt s arra gondolok, hogyan ölik egymást az emberek. Egyéni gyil­kosságok és tömegmészárlások korában élünk. Mióta? A gondolatot túlrikoltja a táncdalok ostoba közlése. Magatehetetlen a társadalom? Annyi akarattal, amennyivel el lehet hagyni a Föld gravitációját, vissza lehetne adni az em­bereknek a lelkiismeretet, a békét, a tisztes­ség és értelem harmóniáját, az igazságot, min­dent, ami hiányzik a Földön, de ami éppúgy itt lehetne, mint az űrhajók. Bizonyára fonto­sak az űrutazások, de még ennél is fontosabb az emberiség megmentése. S ez se kerülne többe, mint az űrhajók. FÁBRY ZOLTÁN új könyve, a Stószi dél- előttök, nemcsak egy irodalompublicista ra­gyogó teljesítménye, hanem középeurópai lel- kiismeret-ébresztés. Lelkiismeretet is ébresz­tett már Fábry Zoltán (régi evangélikus csa­lád sarja, s a rozsnyói evangélikus gimnázium tanítványa) előbbi könyveiben. Köztudomású, hogy a csepp Stószon elvonultan élő írástudó könyveiben riasztott a fasizmus ellen még a háború előtt, s riaszt ma is, a háború után. Senki író Európában nem szánt rá egy életet s egy írói életművet az embertelenség bűnlajst­romának összeállítására. Fábry Zoltán köny­vei nehéz, felzaklató olvasmányok. Ami ellen­állást és leleplezést írói toll el tud végezni, azt a szlovákiai magyar író elvégezte. Hazán­kat mentette: Európát, s a magyarok egész nyelvterületét, elhatolt szomszédainkhoz is fordításokban, csak éppen a közép-európai kisnépek végzetes szomszédai, a németek, nem ismerik még Fábry riasztását. Elég kár. Én minden Fábry-kötet olvastán éppen a német fordítások hiányára gondolok. Lelkiismeret- ébresztő a Stószi délelőttök a szűkebb közép- európaiaknak. Az irodalmi és politikai arcké­pek és vallomások után ugyanis ez a könyv közli Fábry Zoltán teljesen magyar vonatko­zású müvét, A vádlott megszólal című emlék­iratát, melyet a cseh és szlovák értelmiség cí­mére írt 1947-ben s amely csak most jelenhe­tett meg. Húsz János imája az igazsághoz a tanulmány jeligéje. Fábry azonosulva nemze­tével, szűkebb hazája magyarságával, azt bi­zonyítja, hogy a második világháború alatt a szlovákiai magyarság teljes egészében, mint egy egységes felfogású tömegszervezet, szem­ben állott a szlovák és német fasizmussal s harcolt ellene. Ez a harc mély meggyőződés­ből és forró hitből táplálkozott, abból az em­berséges szemléletből, melyet történelmünk­ből, hagyományainkból és keresztyén meggyő­ződésünkből szívott fel a szlovákiai magyar­ság, mintegy az egész nemzet képviseleté­ben. Minden Fábry-kötet: magatartás és élet­szervezés. Ez a kötet éppen A vádlott megszó­lal révén a leginkább az, az 1945 utáni években megvádolt nemzetrész pere és győzedelmes felmentése. Ilyen igazságosztó írás rég jelent meg. mint most ez, kél ország közös könyv­kiadásának keretében. Ha van gerincegyenesí­tő olvasmány, ez a lelkiismereti riasztó dob­*zó az. Ínye, ma már nyilvánvaló s cáfolha­tatlan a megszólaló vádlott minden vallomá­sa. Reformátori lelkek védték ily lángolással lelkiismereti meggyőződésüket, mint a stószi írástudó védi itt a maga népét. ÉGY ADAT VILÁGIT ide Dümmerth Dezső könyvéből, mely Pest város társadalmáról szól a törökök kiverése utáni évtizedben, 1686— 1696-ban. A történetíró nem kevesebbet bi­zonyít, mint azt, hogy Pest fölszabadulása után jelentős mértékben magyar lakosságú város volt. Ez ellentétben áll az eddigi felfo­gással. Dümmerth sajátos kutatást végzett, valóságos mikroszkopikus kutatást: családokat kutatott fel, behatolt végrendeletekbe, bizal­mas levelekbe, adólajstromokba: De legfőbb kútforrása a belvárosi római katolikus plébá­nia anyakönyve volt. A XVII. század végén egyedül a katolikus plébános vezetett matri- kuláris följegyzéseket. Ilyesmi most aranyat ér a történetkutató kezében. Van egy adata, mely közelről érint minket: pesti magyar anyanyelvű evangélikusokról tud, evangélikus templomról és papról 1577-ben. Sajnos, töb­bet nem tud, de utal Gárdonyi Albert mü­vére: Pest és Buda keresztény lakossága a török hódoltság alatt. (1936). Ismeretes az evangélikus lelkész neve is: Tsanádi Jánosnak hívták. Szép feladat: elindulni ezen a nyomon. Ezen mérem le, milyen jövőbe mutató Káldy Zoltán javaslata és intézkedése, hogy gyüleke­zeteink lelkészei vezessenek rendszeres króni­kát, gyülekezeti szociográfiát és történelmet, a foglalják össze bevezetésként az elmúlt kor­szakok minden fontos adatát. Tántoríthatat­lan pillér a múlt. Szálát nai Rezső I I Négy füzet

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents