Evangélikus Élet, 1969 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1969-12-07 / 49. szám

Megéri! Malakiás 3,14—4,3a Született kereskedők vagyunk. Amióta ködbeveszett ősünk először latolgatta, elcserélje-e nagy fáradsággal kipattinlga- tott kőbaltáját valami másért, azóta napról napra útitársunk marad a kérés: megéri-e? Nem kell szégyenkeznünk miatta. Senkitől sem lehet zokon venni, ha ezen töpreng. Melyikünk­nek van annyi ideje, akkora ereje, annyiféle lehetősége, hogy meggondolás nélkül, értelmetlenül, a befektetett energia meg­térülésének reménysége nélkül pazaroljon? Vannak azonban területek, nem is jelentéktelenek, ahol nem illetékes ez a kérdés. Bizarr látvány lenne újszülött baba kiságya fölött számvetésbe merült, osztó-szorzó szülőket lát­ni. Kifizetődik-e majd az életrehozás kockázata, sírással fel­vert, álmatlan éjszakák gyűröttsége, az orvos érkezésére váró nyugtalanság, vagy az első hazugság okozta fájdalom, hogy kosztról, ruháról ne is beszéljünk. Egyikünk homlokára sem volt ráírva, hogy jnindez kifizetődik. Ügy lettünk emberek, hogy nem vetették'fel felettünk ezt a kérdést. Jézus sem vetette fel. El merte volna mondani a magvető­ről szólói példázatot, ha megigézte volna a „ráfordítás” és az eredmény aránya? Meghalni sem mert volna értünk, ha éle­tét az Atya keze helyett a „megéri-nem éri” mérlegének ját­szi serpenyőjébe vetette volna. Az anyaszentegyház története kezdettől fogva egészen a mai napig tanúskodik arról, hogy ahol a Krísztus-hit melege áttörhette a beidegződés, a szok- pánygondolkodás és magaféltés korlátáit, ott nem sokat bíbe­lődtek ezzel a kérdéssel. Csalás dolog az Isten-szolgálat kifizetődő vagy ráfizetéses volta felett morfondírozni. Pedig az indítékok kegyes színben burkolóznak: mi lesz az Isten tekintélyével, kinek lesz kedve követni, szolgálni Öt? Valójában pedig a szenteltvízzel meg- locsolt önzés lólába kandikál ki mögüle: jó lenne .élvezni Is­tenhez való hűségünk, ragaszkodásunk tőkéjének a kamatait. Az ilyen óliajtozásra mondták keresztyén feleink esst a szen­tenciát: Istent keresd, ne az örömöt”. Mi történnék akkor, ha a mi magatartásunk Istenre is át­ragadna és egyszer valóban visszahúzódnék szótlan magányá­ba és elkezdene számolni. Ránk vonatkozóan számolni: meg­éri vagy nem éri? Szerencsénkre Ö mással van elfoglalva: latolgatás helyett egyre csak szeret. Ennek az is egyik jele, hogy még tenni akar értünk. Még hátravan a nagy nap, amikor igazán kiderül, mennyire nem sajnál tőlünk semmit. Erről a napról az az ígéretünk, hogy ámulni fogunk, mert Isten szebbel és jobbal lep meg bennün­ket, mintsem azt ki lehetne kalkulálni. Nem olyan nap lesz az, ahol kínos gonddal dekázzák a bűn és irgalom, a jó cse­lekedet és a kegyelem arányát, hanem ahol úgy árad ki Isten irgalmas hatalma, mint a teljes pompájában felkelő nap fé­nye. Nem elandalításunkra való ez az ígéret. Annak a napnak a fénye perzsel is. Felperzseli a szatócs-lelkületet. Nemcsak majd, hanem most is, hogy önfeledten, a „minden elgondo­lást” felülmúló szeretet ereje felkiáltójelet tegyen a „megéri” •mögé! Fehér Károly IMÁDKOZZUNK üttmfc Köszönjük, hogy Te nem latolgatsz és számitgatsz, hanem szeretsz. Imádjuk szereteted csodáját: azt is, amit ed­dig feltártál előttünk és azt is, amit a szemtől szembe látás napján tartogatsz számunkra. Segíts bennünket, hogy hálánk és reménységünk kiszabadítson haszonra beállított keresz- tyénségünk kalodájából a Te szolgálatod szabadságára. Amen. _______________________________ Sz ent Miklós a tűzvonalban A visszatérő járőr nem ész­lelt semmi gyanúsat — csak egy öregember teteme hevert ott, körülötte nyulak szopogat­ták a sarat, melyben felolvadt a zsákjából kiszóródott cukor. Szentmiklós havanak hatodik napján volt ez, az előretörő harminchatodik szovjet gárda­hadosztály teherautón sokszo­rosított tábori újságja szerint a nap hat óra huszonegy perc­kor kelt, de az ázott arcú kato­nák nem vették észre — ki- lencvenegy nap volt még hátra a háborúból, de akkor még ezt nem tudhatta, senki... Mídefc űr egy tucatnyi, jobb emberhez méltatlan foglalko­zást is űzött, melyek közül a mikuláskodást kedvelte a leg­— KAPERNAUM négy vendég­szobája fűthető, és a pihenni vá­gyók rendelkezésére áll. Jelentke­zés : Evangélikus Szeretetotthon, Gyenesdiás, Kapernaum. — ROZSAK. Bokor-, futó-, ba- barózsa. Kiváló fajtáiról díjtalan árjegyzéket küld PALKÓ kerté­szet, Budapest, XV., Csillagfürt n. s. — BUNDÁK, átszabások elsőren­dű kivitelben Somogyi szűcsnél. Bp. V., Kossuth Lajos u. 1. az ud­varban. — SÍRKŐ eladás nagy választék­ban. Schrődl Ferenc kőfaragó mester. Bp. III., Pomázi út IS 965. hrsz. Óbudai temető mögött, 60-as •»utóbusz végállomás. inkább. December első hetének végén puttonnyal, hóprémes palásttal és vattaszakállal felé­kesítve végigjárta a tisztviselő­telep házait és kiosztotta az el­ismervény ellenében átvett ajándékokat. Szerette a csuka­májolajat szedő, vézna gyere­keket, akik reménykedőn pil­lantottak fel rá szemüvegük mögül és ajándékaikat szoron­gatva — róla álmodva alud­tak eL A városkán kívül lakott a halastavak partján — ka­lyibájába behallatszott a zsi­lipen átcsurgó víz sírása és a nap egy vadkörtefa ágvillája közt kelt fel. Midek űr hallotta a lövést — akkor vonultak vissza a né­metek — olyan volt, mint mi­kor dugót rántanak ki egy fé­lig telt borosüvegből. Tenye­rére támaszkodva ült a sárban és figyelmesen nézte a vérét — nagy, hízott csepp gördült a csík elején és megkerülte a kavicsokat. Nem tudta honnan lőttek rá — azt sem, hogy hol érte a golyó. A halastó partján ült az ellenséges vonalak kö­zött — csend volt itt, mint a forgószelek közepén. — Aztán egy veréb szállt le az elfeke- tült téli fűbe és nézte őt. — Mi­dek úr minden szót oktatóan fontolgatva így beszélt hozzá: — A zsákban cukor van a gyerekeknek. — Kockacukor, meg sült tök is. A városba mentem, mert ma van Mikulás. — Mindent szereztem, ami kell egy Mikulásnak — szakáll, sü­veg —, csak a ködmönt nem tudtam befesteni — nem volt piros festék. A ködmönnek használt lepe­dőt átitatta elfolyó élete — bí­bor festékkel sem lehetett vol­na vörösebbre festeni —, de er­ről nem beszélt már — lehet, hogy nagyon elfáradt addigra — vagy mert a madár úgyis látta, hogy ez is szépen meg­oldódott Turchányi Sándor Istentiszteleti rend Budapesten, 1969. december 7-én Deák tér tie. S. (úrv.) dr. Kékén András, de. U. (úrv.) Muncz Fri­gyes, du. 6. dr. Kékén András. Fa­sor de. fél 10. Szirmai Zoltán, de. U. D. Koren Emil, du. 6. Szirmai Zoltán. Dózsa György út de. fél 10. D. Koren Emil. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rá­kóczi út. 57/b. de. 10 (szlovák) Aradi András, de. 12. (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 11. (úrv.) Bándi Sándor, de. 11, du. 6. Bándí Sándor. Kőbánya de. 10. (úrv.) Sülé Károly, du. 5. Veöreös Imre. Utász u. de. 9. (úrv.) Veöreös Im­re. Vajda Péter u. de. fél 12. (úrv.) Sülé Károly. Zugló de. 11. (úrv.) Boros Károly. Rákosfalva de. 8. Bízik László. Gyarmat u. de. fél 10. Boros Károly. Fóti út. de. 11. Benczúr László. Váci út. de. 8. Solymár Péter. Fragepán u. de. fél 10. Solymár Péter. Újpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula. Soroksár Újte­lep de. fél 9. Virágh Gyula. Pest­lőrinc de. 11. Matúz László. Kis­pest. de. 10. Kispest Wekerletelep de. 8. Pestújhely de. 10. Kürtösi Kálmán. Rákosfalva MAV-telep de. 8 Rákospalota Nagytemplom de. 10. Rákospalota Kistemplom du. 3. Rákosszentmihály de. fél 11. ifj. Görög Tibor. Sashalom de. 9. Kamer Ágoston. .Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Békés József. Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11, du. 3. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Vá- rady Lajos, de. 11. (úrv.) Várady Lajos, du. 6. (úrv.) Madocsai Mik­lós. Torockó tér de. fél 9. Mado­csai Miklós. Óbuda de. 9. Fülöp Dezső, de. 10. (úrv.) Fülöp Dezső. XII., Tarcsay Vilmos u. de. 9. Csengődy László, de. 11. Csengődy László, du. fél 7. Ruttkay Elemér. Pesthidegkút de. fél 11. Ruttkay Elemér. Kelenföld de. 8. dr. Re- zessy Zoltán, de. fél 10. dr. Re- zessy Zoltán, de. 11. (úrv.) Bencze Imre, du. 6. Bencze Imre. Német­völgyi út. de. 9. Bencze Imre. Al­bertfalva de. 7. Visontai Róbert. Nagytétény de. fél 9. Kelenvölgy de. 9. Visontai Róbert. Budafok de. 11. Visontai Róbert. Csillag­hegy de. fél 10. Csepel de. 11. (úrv.), du. 4 Szeretetvendégség, Váradj Lajos. — Advent 2. vasárnapján az oltárterítő színe: lila. A dél­előtti istentisztelet oltár! igé­je: Lk. 21, 25—36; az igehirde­tés alapigéje: Mai 3,14—4, 2a. — ASZOD. Október folya­mán a gyülekezetben Torda Gyula domonyi és Ruttkay Miklian Géza gyóni lelkész vé­geztek szolgálatot. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. December 14-én,' vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi Rádió és az URH adó. Igét hirdet PINTÉR JÁNOS zalaegerszegi lelkész. — A NYUGAT-BÉKÉSI EGYHÁZMEGYE lelkészi munkaközössége november 18-án Orosházán tartotta ülé­sét. Imádkozott és igét olva­sott Koszorús Oszkár esperes, előadást tartott D. Koren Emil esperes, az Evangélikus Élet felelős szerkesztője és Kovács Pál. — A BÁCS-KISKUN EGY­HÁZMEGYE lelkészi munka- közössége november 5-én Kis- apostagon tartotta ülését. Áhí­tatot Görög Tibor esperes, előadást Sárkány Tiborné és Sárkány Tibor, igehirdetési előkészítőt Káposzta Lajos tar­tott. A lelkészek megbeszélték D. dr. Ottlyk Ernő püspök előadását, amely az országos esperesi értekezleten hangzott eL , — TEOLÓGUS OTTHON. A csömöri gyülekezet a szokásos szupplikációs offertóriumon kívül több, mint 3000,— Ft ér­tékű természetbeni élelmiszer­adományt juttatott a Teológus Otthonban ellátásban részesü­lő teológusaink javára. — ZOMBA. November 16-án az istentisztelet keretében em­lékezett meg a fiók-gyüleke­zet Andorkg Sándor kétyi lel­kész szolgálatának 30. évfor­dulójáról. A lelkészt Boros Béla ny. pedagógus köszöntöt­te, majd Kajos Éva és Hálák Irén alkalmi versekkel üdvö­zölte. Regös Imre gondnok a hívek ajándékát adta át az ün- nepeltnek. — MEZÖBERÉNY II. A gyülekezet szeretetvendégsé- gén Cserháti Sándor szegedi lelkész tartott beszámolót svédországi útjáról. — SZARVAS-ÓTEMPLOM. A gyülekezet szeretetvendég- ségén Brebovszky Gyula osor- vási lelkész tartott előadást a „Szeretettől aktivizált keresz­tyén élelj” címen. — OROSHÁZA. Október 12-én a délelőtti istentisztele­ten Csepregi Béla sárszentlő- rinci lelkész szolgált. Az esti szeretetvendégségen „Adalé­kok és szempontok az oroshá­ziak zombai előtörténetéhez” címen tartott előadást. — A NÓGRÁDI EGYHÁZ­MEGYE lelkészi munkaközös­sége november 27-én Balassa­gyarmaton tartotta ülését. Úr­vacsorát osztott Dedinszky Ta­más, igehirdetési előkészítőt Révész László, előadást Gartai István esperes, Kovács Gyula, Gerhát Pál, korreferátumot Rónay Zoltán tartott. — SZARV AS-ÓTEMPLOM. November 20—25 között Sza­bó István ősagárdi lelkész tar­tott igehirdetés-sorozatot „ör­vendező keresztyén élet” cí­men. — HELYREIGAZÍTÁS. La­punk november 30-i számának első oldalán D. Káldy Zoltán püspök „... hogy közötted la­kozzam” című cikkének har­madik bekezdésébe sajnála­tos módon hiba csúszott A cikkben a messzelátó helyett MESSZEÁLLÓ olvasandó. — BUDAHEGYVIDÉK. A gyülekezet novemberi szere- tetvendégségén Csengődy László lelkész megnyitója után Haypál Béla ny. református esperes tartott előadást. Tör­ténelmi visszapillantást adott a budai evangéliumi egyházak múltjáról és templomainak építéséről. Ez a múlt belső meleg kapcsolatot jelentett a református és az evangélikus egyházak között. A budai re­formátusok sokáig az evangé­likus templomban tartották is­tentiszteleteiket. Nemcsak a múlt, hanem a jelen is meleg ökumenikus kapcsolatokról tanúskodik. A templom igazi dísze a gyülekezet hite és en­nek a cselekedetekben való megnyilvánulása. Záró áhíta­tot Ruttkay Elemér másodlel­kész tartott. — FASOR. A gyülekezet szeretetvendégségén dr. Fa- biny Tibor teológiai akadémiai tanár tartott előadást Remb­randt művészetéről és bibliai tárgyú képeiről'. — TÉS. Az egyházi esztendő utolsó vasárnapján D. Koren Emil esperes hirdette az igét, délután pedig egyházzenei áhí­tat keretében Trajtler Gábor lelkész, örgonaművész szólal­tatta meg a templom 75 éves orgonáját, amelyet a gyüleke­zet most újíttatott fel és sze­relt fel villanyfújtatóval. Az orgonabemutató az egyházi esztendő ünnepein futott végig híres korálprelúdiumokban. Az előadást D. Korén Emil tartotta. Barcza Béla lelkész írásmagyarázatot tartott és is­mertette az orgona renoválá­sának ügyét. — VECSÉS. Október első négy napján Madocsai Miklós budavári másodlelkész tartott igehirdetés-sorozatot. — MEZŐTÚR. A gyülekezet szeretetvendégségén „A szün­telenül épülő templom” címen Cserháti Sándor szegedi lel­kész tartott előadást. evangélikus elet A Magyarországi Evangélikus Országos Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztőbizottság Felelős szérkesztő és kiadó: D. Koren Emil Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, yiH., Puskin u. 12. — NAGYTARCSA. A gyüle­kezetben Mekis Ádám a Ke­let—Békési Egyházmegye es­perese tartott előadást „Ke­resztyén férfi ma: munkahe­lyén, családjában, egyházá­ban” címen, Povázsai Mihály békéscsabai másodlelkész pe­dig „Keresztyén nő, ma: mun­kahelyén, családjában, egyhá­zában” címen., Telefon: 142—074 Csekkszámlaszám: 20.412—VIII. Előfizetési ár: egy évre 90,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25 211 69.4496 Athenaeum Nyomda, Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla Igazgat»* „Mikor pedig mindezek el­kezdődnek, egyenesedjetek fel, emeljétek fel fejeteket, mert közeledik a ti megváltásotok.” (Lk 21, 28) VASÁRNAP. — „Az ég és a föld elmúlnak, de az én be­szédeim semmiképpen el nem múlnak.” (Lk 21, 33) Sok fél­reértés és hamis következte­tés született már az „utolsó idők jeleinek” erőltetett keres- getéséből, egy-egy esemény bibliai „azonosításából”. A vi­lág váítozandósága s a dol­gok múlandósága valóban mindennapos tapasztalatunk, ám legalább ennyire valósá­gosnak láthatjuk a nemzedék­ről nemzedékre hűséges Isten szavát, Ígéreteit. Ezek az Ígé­retek pedig fölöslegessé tesz­nek minden számítgatást, okoskodást! Az időket egyedül Ö, az Atya tudja. S ez nekünk elég. Beszéde pedig ma is hangzik és az életre tanít. HÉTFŐ. — „Ne legyetek restek, hanem követői azok­nak, akik hit és békességes tűrés által öröklik az ígérete­ket.” (Zsid 6, 12) Korunk em­berét két egymásnak ellent­mondani látszó negatív tulaj­donság kisérti: a restség, mely leginkább közönyösségben és fáradt nemtörődömségben je­lentkezik, és a türelmetlenség, mely viszont a sokféle fejlő­dés gyors üteme, kitűzött cé­lok sietős elérése nyomán bon­takozik ki. A keresztyén em­bernek mindkét kísértés ellen küzdenie kell. A hit és a bé­kességes tűrés naponként búz- góságra, cselekvő életre vezet, megóv a céltalan téblábolás- tól, ugyanakkor megtanít ar­ra, hogy Isten ígéreteinek tel­jesedéséhez sok türelemre van szükségünk, hiszen Ő is azért türelmes, mert szeret bennün­ket. KEDD. — „Arra törekedje­tek, hogy hitetekben mutassá­tok meg az erényt, az erény­ben az ismeretet...” (2 Pt 1, 5) „Ahol már megáll az ész — ott kezdődik a hit” — mond­ják gyakran. Kétségtelen tény, hogy vannak dolgok, melyek­nél tudásunk semmivé fosz­lik, hit által viszont megoldód­nak számunkra. Isten azonban azért teremtett értelmes lény- nyé, emberré bennünket, hogy értelmünket használjuk, is­mereteinket szüntelen gyara- pítsuk. Még ahhoz is sok is­meret kell, hogy Istenünket magát, kijelentései, legfőkép­pen Jézus Krisztusban adott kijelentése által megismerhes­sük. A benne való hit azonban sok mindenre kötelez. Cselek­vő, alkotó életre, a bölcsesség útjainak keresésére. Hogy mindazt, amit Ö adott ke­zünkbe, dicsőségre használjuk! SZERDA. — „De azért van panaszom ellened: hogy első szeretetedet elhagytad.” (Jel 2, 4) Életünk legszebb órái­ban szeretnénk megállítani at. időt. Ez azonban lehetetlen 3 az idő kérlelhetetlen úr. Ho­gyan lehet akkor a múló idő­ben megőrizni e szép órák kincseit, örömeit? Gyakori kérdés ez a házasságban is, a keresztyén életben is. A felelet csak egy lehet: Isten nem kö­tötte órákhoz és varázsos han­gulatokhoz ajándékait. Csak észre kell vennünk, hogy újra meg újra okunk van az öröm­re. Az efézusiak nagy öröm­mel fogadták az evangéliumot Később megváltozott volna ez az evangélium? Nem, ők vál­toztak meg, s ezért fakult meg a szívük. Próbáljuk mi is Is­ten élő szeretetét, jó akaratát észrevenni, fáradságunk kis­hitűségünk helyett CSÜTÖRTÖK. — „Nagyobb lészen e második háznak di­csősége az elsőnél, azt mond­ja a Seregeknek Ura.” (Agg 2, 9) Nehéz dolog, romok mel­lett állva a jövendő dicsőségét látni. Ezt kellett volna Dárius uralkodása alatt az izraeliek­nek meglátniuk (a mi életünk­ben is voltak ilyen órák a há­borúk után!). Aggeus próféta: bátorító szavakkal festi a jö­vőt : s ez már nem az újra el­pusztuló kőtemplomra utal,' hanem arra, akinek templo­mát lerombolták, de harmad­napra Isten felépítette újra.' Jézus Krisztusban láthatjuk a „második háznak” nagyobb di­csőségét. PÉNTEK. — „Mert az Isten országa közöttetek van!” (Lk 17, 21) Pilátus nem akarja megérteni, hogy Jézus országa nem mérhető egy római kato­na által ismert területi hatá­rokkal. A farizeusok pedig azt nem akarták érteni, hogy Isten országa nem idegenül s váratlanul tör be e világba, hanem Jézusban s a Szentlé­lek munkája által máris itt van, közöttünk van. Ennek az országnak a törvényei már itt érvényesülhetnek emberi éle­tekben, a szeretet s szolgálat cselekedeteiben s a hit élő re­ménységében. Más határokat mi se keressünk. SZOMBAT. — „Tudom a te cselekedeteidet, hogy sem hi­deg nem vagy, sem forró.” (Jel 3, 15) Jól ismert típus a mindennel számolni akaró, diplomatikus ember. Nem el­mélyedni a dolgokban, mert az ember sohasem tudhatja ... Keresztyénnek lenni csak úgy lehet, ha elmélyedünk Isten szeretetének megismerésében és parancsai komolyan vételé­ben. A lagymatag, mindig csak önmagára vigyázó ember­rel nemcsak Isten, de az em­bertársak sem tudnak mit kez­deni. Tudjuk, mit kíván tő­lünk Isten: induljunk, segítsé­gét kérve, átmelegedő szívvel azt teljesíteni. Hiszen Advent- ben Ö is közeledik hozzánk. Szirmai Zoltán CSALÁDI — HÁZASSÁGI ÉVFOR­DULÓ. Demcsák Pál és felesé­ge Megyik Mária november 16-án ünnepelték házasságkö­tésük 50. évfordulóját a nagy­szénás! evangélikus templom­ban. Az évforduló alkalmából a gyülekezet lelkésze bibli­ával ajándékozta meg az ün­neplőket, s külön is köszön­tötték Demcsák Pált 80-ik szü­letésnapja alkalmából, aki a nagyszénás! gyülekezetnek közszeretetnek örvendő, több évtized óta hűséges és ni ég ma is aktív presbitere. — HALÁLOZÁS. Dr. Honé- czy Adám, a szécsényi gyüle­kezet felügyelője 57 éves korá­ban váratlanul elhunyt. Balas­sagyarmaton temették' el a HÍREK gyülekezet nagy részvéte mel­lett „Boldogok a tisztaszívűek, mert ők az Istent meglátják.” — PAPP IMRÉNÉ, sz. Kiss Eszter, a kisbabod gyülekezet tagja 74 éves korában elhunyt. Temetése november 17-én volt Kisbaboton. Az elhunyt — Papp Imre gyülekezeti fel­ügyelő, zsinati tag felesége —, tevékeny tagja volt a gyüle­kezetnek, akinek elhunytéval nagy veszteség érte a gyüleke­zetét — BAJDIK MARTON, az Evangélikus Élet évtizedeken át hűséges olvasója, életének !)0. évében, hosszú betegség után november 19-én Cegléden elhunyt. LILJE PÜSPÖK NYUGALOMBA VONUL Ä Hannoveri Evangélikus gondolkodjék utódlásának a Egyház püspöke, D. dr. Hans kérdésén, mert nyugdíjba Lilje, aki egy éve tartó beteg- ... ..................... sé ge után most jelent meg új- _van menni- A zsmat bízott­ból egyházának a zsinatán, Ságot küldött ki a személyi felszólította a zsinatot, hogy kérdések megvizsgálására. PÜSPÖKI KONFERENCIA A nyugat-németországi evan­gélikus püspökök október 8. és 10,-e között tartották meg Tutzingban legutóbbi konfe­renciájukat, amelyen elsősor­ban a társadalompolitikai kér­dések voltak a megbeszélés tárgyai. Részt vett a konferen­cián Sakrausky osztrák evan­gélikus püspök is. I

Next

/
Thumbnails
Contents