Evangélikus Élet, 1969 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1969-12-14 / 50. szám
ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP XXXIV. ÉVFOLYAM, 50, szánj 1969. december 11. Ara: 2,— Forint \ Déli Egyházkerület Presbitériumának ülése November 28-án tartotta évi rendes ülését a Déli Egyházkerület Presbitériuma az egyházkerület Puskin utcai székházának tanácstermében, Budapesten. Az ülésen D. Káldy Zoltán püspök mellett Szent-Ivány Ödön, az egyházkerület nem-lel- készi főjegyzője, mint felügyelőhelyettes elnökölt. Ebben a tisztségében először szólt megnyitójában a Presbitériumhoz s meleg szavakkal tett bizonyságot arról, hogy egyházunk teológiai, egyházpolitikai és politikai felismeréseivel és döntéseivel egyetértőén, az egyházkerület püspökével teljes összhangban hordozza tisztségét és vesz részt az egyházvezetés reá tartozó feladataiban. Köszöntötte a Presbitérium megjelent tagjait, s a vendégként a gyűlés egy részén jelen volt Straub Istvánt, az Állami Egyházügyi Hivatal főosztályvezető-helyettesét, aki bekapcsolódott a püspöki jelentés utáni felszólalásokba és beszélgetésbe, közvetlen szavakkal méltatva a püspöki előterjesztés s a határozati javaslatok jelentőségét. A gyűlésnek nemcsak derekas, de ünnepélyes része volt t>. Káldy Zoltán püspök összefoglaló jelentése és iránymutató tanítása az egyház magatartásának és szolgálatának irányáról, * az egyházkerület életének jelenségeiről és kérdéseiről. Felelősség az emberiség nagy családjáért A Magyarországi Evangélikus Egyház az utolsó negyedszázadban — kezdte jelentését a püspök — lépésről lépésre haladva mindjobban megtanulta, hogy szolgálatát ne csupán önmagában nézze, hanem azokban az összefüggésekben, amelyekben az emberiség nagy családja él. Egyre jobban megtanultuk, hogy az az egyház, amely csak önmagával foglalkozik, tulajdonképpen már nem is egyház, hiszen nem tanult Mesterétől, aki, önmagát adta a világért, hogy rajta segítsen. Az egyházat úgy kell néznünk a világban, hogy tud-e engedelmes eszköz lenni Isten kezében a teremtett világ boldogulásának előmozdításában. Mivel az emberiség egészét egyetlen nagy élő testnek tekintjük, — amelyben az egyház tagjai is benne vannak — azért jajdulunk fel, amikor ennek a testnek egy tagját valahol ütik és mészárolják. Elsősorban most Vietnamra gondolunk. A testnek ez a tagja harminc esztendő óta szinte megszakítás nélkül küzd életéért, fennmaradásáért és szabadságáért... Az elmúlt napokban mély megrendüléssel szereztünk tudomást arról a tömeggyilkosságról, amelyet 1968 márciusában vittek véghez az amerikai agresszorok Dél-Vietnamban My Lai községben. Napvilágra jött az is, hogy Ba Lang faluban 300 embert mészárollak le, majd 1200-at bárkára tettek és a tengerbe süllyesztettek. Kegyetlenséget kegyetlenségek követnek. Több mint félmillió amerikai katona öl- dökli a hős vietnami népet... Es meddig tűri mindezt a világ közvéleménye?! Micsoda hazugság, képmutatás és áltatás az Egyesült Államok részéről úgy tetszelegni a népek között, mint a „szabad világ” megtestesítője és védője, miközben éppen a szabadságukért küzdő vietnami nép gyilkolásától véres a keze... Maguknak az amerikai egyházaknak kellene elsősorban egyértelműen és következetesen szembe helyezkedniük kormányukkal. Meggyőződésünk szerint az amerikai egyház számára itt van az idő, amikor ki kell mondaniuk: „Jobb Istennek engedelmeskedni, mint embernek.” Az emberiség testének: ennek az egyetlen élő organizmusnak másik vérző és fájó Sebe Közel-Kelet... Izrael agressziója mögött kétségtelenül megint csak az amerikai imperializmus áll, amely segíti és bátorítja Izraelt, fegyverekkel látja el, sőt amerikai állampolgároknak teszi lehetővé, hogy részt vegyenek az izraeli hadseregben. Az sem vitás, hogy az amerikai imperializmus inspirálja a cionizmus nacionalista mozgalmát és használja fel saját célkitűzéseinek eszközéül. Napról napra folynak Izrael provokációi arab területek ellen, ugyanakkor az elfoglalt területeken a gyarmati rablás, elnyomás és erőszak politikáját folytatják, ugyancsak a fasizmustól tanult kollektív megtorlásokkal. Az emberiség egész családjának érdeke fűződik ahhoz, hogy Közel-Keleten igazságos és szilárd béke létesüljön, az arab nép érdekei és törvényes jogai biztosíttassanak, nemzeti függetlenségük, szuverenitásuk és szabadságuk elnyerésével. Nagyon sajnálatosnak kell tartanunk, hogy bizonyos egyházi körök a világ különböző pontjain teológiai alapozást is próbálnak adni Izrael agressziójának. Aki ezt teszi, az nemcsak a teológiai tudomány tekintélyét és komolyságát járatja le, de rontja a keresztyén egyház hitelét, mert erkölcsi bizonyítványt ad egy erkölcsiéÖKUMENIKUS SEGÉLY A JUGOSZLÁVIAI FÖLDRENGÉS ÁLDOZATAINAK Az Egyházak Világtanácsa helyezett a genfi központ és tízezer dollár segélyt biztosi- van arról, hogy részt vesz tott első segélyként a jugoszlá- , . _ viai földrengés károsultjainak. az elPusztult város, Banja LuTovábbi segélyt is kilátásba ka felépítésében is. MARTIN LUTHER KING KÁPOLNA Philadelphiában (USA) a első istentiszteletet a meggyil- meggyilkolt M. L. Kingről el- költ polgárjogi harcos édesnevezett kápolnát adtak át apja tartotta, aki szintén lei- rendeltetésének, amelyben az kész. len akcióhoz, és az imperializmus segédtudományává teszi a keresztyén teológiát. A mi Magyarországi Evangélikus Egyházunknak egyértelműen kell elítélni Izrael agresszióját, fasiszta módszereit, a mögötte álló amerikai imperializmust, és a nacionalista cionizmust. Az európai népek és országok. biztonságáért és együttműködéséért már folyó és előttünk álló megbeszélések elé viszont várakozással és reménységgel nézünk. Európa harminc országában élő népek egyetlen családot képeznek. Valamennyinek érdeke, hogy Európa otthona, és ne az egymás ellen folytatott harcának küzdőtere legyen. Ugyancsak jó reménységei ad számunkra az emberiség jövendőjére vonatkozó lag, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok nemrég ratifikálta az atomsorompó- egyezményt. Ügy tekintünk erre, és az újabb tárgyalások várható eredményeire, mint amelyek lépéseket jelentenek az általános és teljes leszerelés felé vezető úton. Az egyházaknak pedig az öt világrészben az a feladatuk, hogy ne csak szép szavakkal, hűvös teológiai megfogalmazásokkal, hanem konkrét és egyértelmű cselekedetekkel, elszánásokkal és odaállásokkal segítsék az emberiség békés jövendőjének kialakítását. Hubzonöl év távlatában A püspök a továbbiakban utalt arra, hogy hazánk 25 esztendős útjára az Országos Presbitériumban fog emlékezni, most ezért röviden csak a következőket mondotta. Ebben a 25 esztendőben népünk életében olyan sorsdöntő és előremutató események történtek, amelyek más időben évszázadok a latf nem mentek végbe. Kormányunk és népünk óriási erőfeszítésekkel és nagyszerű tredméSíeretetintézményeiii A Balassagyarmati Szeretetotthon A balassagyarmati egyházközségnek három évtizednél hosz- szabb ideje van szeretetotthona. Kis kertes ház a templomhoz közeli utcában. Mindössze tizenegy öreg nőtestvérnék nyújt otthont, de kicsinysége meghittség, emberközelség, testvériség. Lakói közül többen még részt tudnak venni a közös élet feladatainak elvégzésében. Mások, mint például egy kilencvenkét éves néni, finom kézimunkákat készítenek s maguk is gyönyörködve bennük, mutogatják a látogatóknak. A régi épület évről évre szebb, kényelmesebb lesz. Modern fürdőszoba készült el pár esztendővel ezelőtt. Fedett folyosó, terasz épült a múlt évben s szép kerti bútorok nyújtanak kényelmes helyet az árnyas fák alatt. S amikor egybegyűlnek az otthon lakói az áhítatokra, templommá lesz az ebédlőszoba és érzékelhető a lelki otthon. E héten.. Eljött hozzánk az üdvösség — énekeljük a 350. énekünkben, s ez ádventi hang, bár maga at ének átöleli az egész keresztyén hitet és életet. De hiszen egész keresztyén életünk ádventi reménység és öröm. Az éneket Speratus Pál írta. aki éppen 485 évvel ezelőtt, 1484. december 13-án született. Híres igehirdető, a reformáció lánglelkű híve volt. Majdnem budai pap lett. de a hite miatt elszenvedett üldöztetés Pomcrániába sodorta. Az ottani reformáció megszervezőjévé vált. „Hitből jön a cselekedet, hogy éltedet betöltse: élő. igaz hit nem lehet, melynek nincs jó gyümölcse." — folytatódik az ének a 6. versben. Vajon a szeretet milyen igaz cselekedeteire készülünk fel ez ádventi időben? Az egyház és állam viszo- fenntartása mellett a gyumöl- nya rendezett, azt nem a csöző együttműködés. Ezt szembenállás jellemzi, hanem akarjuk a jövőben is tovább az ideológiai különbözőségek erősíteni. Az egyház elvi elöntései nyekkel dolgozott. Egyházunk tagjai nemcsak nézői, hanem egyben munkálói voltak népünk előrehaladásának. Egyházunk helyet talált a szocializmust építő Magyarországon, felismerte szolgálatának tartalmát, célját és útjait. Megtalálta azokat a közös területeket, amelyeken másvi- lagnézetű emberekkel is a bizalom légkörében munkálkodhatni együtt népünk javáért. A püspöki jelentés ezután az egyház életének elvi kérdéseivel foglalkozott. Jelenleg azt tartom a legfontosabbnak — szólt többek között —, hogy érvényesüljenek azok a teológiai, egyházpolitikai és politikai döntések egyházunk egész életében, amelyeket az utolsó negyedszázadban, különösen is az utolsó tíz esztendőben együtt dolgoztunk ki. Ezeket a döntéseket nem a jegyzőkönyvek, és még csak nem is egyszerűen a sajtó számára hoztuk, hanem egyházunk egésze, és ezen belül a gyülekezetek egésze számára. Egyházunknak nem írott mulasztókra van szüksége, hanem az életbe átmenő, különösen is a gyülekezetek életét formáló, mozgató és meghatározó döntésekre. Azok, akik nem többezer kilóméter távolságból távcsövezik egyházunk életét, hanem abban benne élnek és dolgoznak, — és nem is „nyugdíjas szituációból” figyelik hazai egyházunk életét — tudják és tanúsíthat ják, hogy a valóságos helyzet egyházunkban éppen az, hogy teológiai és egyházpolitikai döntéseink a lelkészek túlnyomó többségének döntései lettek, és ezeken az alapokon állnak a presbitériumok és a gyülekezetek is. Negyedszázad után joga van a munka terhét hordozó egyházvezetőségnek megkérdeznie egyenként a lelkészeket, és a gyülekezeteket, hogy hol állnak, hogyan gondolkodnak, hogyan töltik be szolgálatukat, nehezítilt-e, vagy segítik egyházunk szolgálatát. Aki még mindig azt hiszi, hogy neki nem kell szem előtt tartania és továbbadnia igehirdetésekben. előadásokban, presbitériumok és gyülekezetek állásfoglalásaiban azokat * döntéseket, amelyeket immár Zsinatunk törvényesített, az nem. épít, hanem rombol., és minden tévhite dacára nem az egyház érdekében cselekszik — mint gondolja — ha nem az egyház ellen. A íelkészi szolgálat kérdéseiről A továbbiakban foglalkozott a püspöki jelentés a lelkészképesítő bizottság munkájával kapcsolatban a segédlelkészek örvendetes toelógiai és szolgálati érlelődéséről. A lelkészek szolgálati kérdéséinél bőven időzött a püspöki jelentés egyes lelkészek világi másodállásának lehetőségeivel, s általában azokkal szemben foglalt állást, amiben nem a világi munka leértékelése rejlett, hanem az a tapasztalat, hogy „a világi állást is vállaló lelkészek nem tudnak kellő gondol fordítani egyfelől gyülekezetük gondozására. másfelől a teológiai önművelésre. Ha egy lelkész itt és most jól akar prédikálni, és a pásztori szolgálatot hasznosan akarja elvégezni, nagyon sokat kell tanulnia, olvasnia, éspedig teológiai, társadalmi és politikai vonatkozásban egyaránt, es Így egyszerűen nem juthat ideje napi nyolc órai világi állásra, de még fél-állásra is nehezen.” A lelkészválasztásokkal és segédlelkész - helyezésekkel kapcsolatban példák nyomán tárta fel a jelentés, hogy egyes gyülekezetekben, s még presbitériumokban is, nem ismerik' az egyház törvényeik A bemutatkozó Íelkészi szolgálatok néhány megtörtént furcsasága és félreértelmezése során jelentette ki: „Nem kívánom elvenni a gyülekezetektől lelkészválasztási jogukat, de azt úgy értelmezem, ahp- gyan törvénykönyvünk is értelmezi, miszerint az egyház- kerület püspökének jelentő* beleszólást enged a lelkész- választásokba. Ez pedig éppen a gyülekezetek érdekét szolgálja.” v A gyülekezetek életéről A gyülekezetek és az egyházkerület életével a püspöki jelentésen kívül a tárgysorozat 34 pontból álló sorozata foglalkozott a szakelőadók előterjesztései nyomán. A püspöki jelentés csupán né- hánnyal foglalkozott külön ezek közül. Így az istentiszteletek és bibliaórák, valamint a hitoktatás és a konfirmáció statisztikájával, amelyek a sokéves átlag szintjén mozogtak, és sem jelentős csökkenésről, sem különösebb emelkedésről nem lehet szólni. A ’ közteherviselés felelősségéről, a gyülekezeti lélekszám-kérdésről, valamint as egyházi épületek javításáról és állagáról szólt még részletesebben a jelentés. Ez utóbbiban a külső segítség mellett kiemelkedő az a rendkívüli erőfeszítés és eredményes áldozathozatal, amit a gyülekezetek hoztak épületeik karbantartása érdekében. Külön szólt a jelentés arról, hogy'a csikóstöttösi gyülekezet filiája, a gerényesi gyülekezet használaton kívüli Angster orgonáját eladta a Fóti Kántorképző Intézetnek, így a kántorképzés évek óta nehéz kérdése oldódott meg. Határozati javaslat, hozzászólások A mindvégig nagy figyelemmel és egyetértéssel hallgatott püspöki jelentés után határozati javaslatok hangzottak el, amelyeket a presbiteri gyűlés egyhangú lelkesedéssel fogadott el. A hozzászólások során Straub István főosztályvezető-helyettes fent említett ünnepi szavai után Mekis Adám esperes a püspöki jelentés egyházpolitikai és politikai megállapításait méltatta, Táborsz- ky László lelkész arról szólt, hogy miképpen nyúlnak le az egyház közös döntései és állásfoglalásai a gyülekezetekig, Szalatnai Rezső presbiter pedig az egyház erkölcsi segítségének erejére és lehetőségeire hívta fel a figyelmet a népszaporulat, abortusz, és az életvédelem kérdéseiben.
