Evangélikus Élet, 1969 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1969-11-30 / 48. szám

Isten közelségében-emberek között Hózseás 14, 2—3. 5—10/a Erősítem az oltárra a lila térítőt. Közben hallom, hogy az egyházfin1: a toronyba igyekszik. A. nagyharang minden szom­bat este így zúg. Ma mégsem csak a következő vasárnapot, ha­nem az Adventét harangozza be. Zúgásához az emlékezetemből emberi hang is hozzácsendül. Csak az emlékezetemből, mert gazdája már nem a földi gyülekezetben ünnepel: „Ö, ez a drága Advent...” Nem tartozott a lelkendezők közé. Nagyon kemény iskolát járatott vele Isten. Hangulatokkal nem bíbelődhetett sokat. Évente visszatérő dátumnál, lila oltárterítő új színfolt­jánál, egymás után fellobbanó négy gyertyaláng libegésénél többet kellett tudnia és többet kell tudnunk, hogy ez a meleg vallomás igaz is legyen szánlcon. Advent azért drága, mert Isten megindokolhatatlan mozdu­latára emlékeztet: felénk fordult, hogy maga felé fordítson bennünket. Ez a mozdulat rejtőzik a mai ige felszólításában is: „Térj vissza az Úrhoz, a te Istenedhez.” Annyi fogadkozást hallottunk már, annyi meghiúsuit újrakezdési kísérlet kudar­cát láttuk magunknál és másoknál, hogy komolyan sem igen vesszük az új lehetőségét. Isten komolyan veszi, csak a lehe­tőségét nem bennünk keresi. Ez a szerencsénk. Egyedül csak Ű a tudója annak, mi mindent rejt az „elbuktál” summázó íté­lete, akár egyéni keresztyénségünkre, akár Jézus Krisztus em­berszerető irgalmának hitelét nyirbáló gyülekezeti életünkre vonatkoztatjuk. Mégis komolyan veszi, mert nem a mi elhatá­rozásunkban. hanem magafelé fordító szeretetének az erejé­ben biztos. Megrendítő, ahogy a próféta a népe szájába adja az Isten felé forduló gyónást: rövid kis mondat: „Végy el min­den álnokságot.” De csak úgy árad a szava, három változatban is elmondja, amikor a népe felé forduló Isten hűségének a szó­csövévé válik. Az a jó, hogy az Ö szava most is meleg, moz­dulata most is atyai, szeretete most is ingyenvaló. Ezért „drága” az Advent. Isten magához térítő szeretete azonban nemcsak a múlt se­beit: vétkeit, bukásait, engedetlenségeit, hűtlenségét gyógyítja, hanem a jövő ígéreteit is magában rejti. Csodálatosan szár­nyalni kezd a próféta szava, amikor ezekről beszél. Szinte köl­tővé válik. De nem tud olyan szépet és jót mondani, aminél szebb és jobb ne lenne az, amit Isten realizálni képes népe között. Felfrissíti, hogy közöny vagy álmodozás helyett éber készséggel, fiatal energiával tudjon szolgálni kiszolgálás igé­nye helyett. Szilárddá teszi hitében, bizalmában, de ez nem megkövesedést. szül, hanem Urához kapcsolva, önmaga féltése nélkül mer jókedvűen, derűsen élni. Szinte valamennyi hason­lat közös jellemzője az, hogy hasznot hajtó, gyümölcsöző nö­vény tanúskodik Isten népéről. így az is kiderül, hogy amikor Isten magához térít, akkor nem idült, boldog, zavartalan ben­sőséges kettőst teremt maga és népe között, hanem olyan élet­formát, amely használni akar. Ereje Isten bűnbocsátó szerete- tében van, szolgálati területe pedig ott, ahol családja, népe, gyülekezete és embertársai élnek. Isten újat engedett kezdeni nekünk abban a vonatkozásban is, hogy Hozzá való hűségünk hasznos emberség is legyen. Ez a gyümölcs is Tőle származik. Ezért is „drága” az Advent. Fehér Károly IMÁDKOZZUNK Urunk, ha rajtunk múlna, egyre csak messzebb sodródnánk Tőled. Szavad unalmassá, imídságunk kedvet'enné, gyülekeze­tünk kibírhatatlanná, embertársaink pedig idegenekké válná­nak. Köszönjük, hogy újra meg újra közelítesz hozzánk és Ir­galmas hatalmaddal újjáteremthetsz bennünket. Érleld meg bennünk mindezért a hálás és szíves szolgálat gyümölcsét. Ámen. Az utolsó A napokban bejött az ud­varba egy édesanya kétéves kislányával és kért egy pohár vizet. A csöppség kis kövér kacsájával markolva a poha­rat boldog-jóízüen itta a friss vizet, majd megelégedetten szusszantott egyet és mondta: köszönök! Erre a szóra az emlékek szivárványszínű tavából fel­bukkant egy kép, 1944 októbe­re volt... Városunk október 8-án felszabadult. Megindult újra az élet mindenfelé. A nyugalom azonban nem tar­tott sokáig. Egy német páncé­los alakulat visszacsapott vá­rosunkra. Napokig folytak a harcok, utcáról utcára. Egy késő délután úgy tűnt, hogy kicsit csendesedett a zaj. Kiosontam az udvarra a cicá­mért. Ahogy hívogatom, a kertünk kerítésén beugrott egy szovjet katona. Tépett ru­hában, poros arcán hosszú árkokat mosott a veríték, sző­ke haján csomókba száradt vér. Fiatal, nagyon fiatal volt. Nem lehetett több 18—19 évesnél. Kék szeme tágultan tekintett rám, s pillanatokig némán néztük egymást. Lát­szott rajta, hogy iszonyú fá­radtsággal, kimerültséggel küzd. Göröngy-kövek tépte kezét felém nyújtva ezt mond­ta: voda, voda. Megértettem, hogy vizet kér. Egy villanás­nyi idő múlva már hoztam is egy nagy pohár friss vizet. Mohón itta, szája két oldalán lefolyt az enyhet adó, hús ital és mikor kiürült a pohár visz- szaadta, mosolyogva ezt mond­ván: köszönök! S már dobta is át magát a kerítésen s el­tűnt előlem... Másnap korán reggel, mivel az utca csendes, kihalt volt, kimerészkedtem a kapun, hogy körülnézzek. Nem messze tő­lem, az árokban egy halott katona feküdt. Odamentem és megdöbbenve láttam, hogy az «2 ifjú fekszik ott, akinek pohár víz előző nap vizet adtam. A há­tán feküdt, egyik keze mellére szorítva görcsös torzultsággal, ujjai között alvadt vérpatak. Másik keze halálában is fegy­verét markolja. Szép, megtört fényű, kék szeme nyitva s néz messze, messze ... ajkán gyen­géd mosoly. Talán azt sóhaj­totta utoljára: mama... Vég­ső gondolata elszállt egy távo­li, nyírfákkal övezett kicsiny házba, ahol a postást nap mint nap váró édesanyja él és őt várja. Nem volt bennem semmi irtózat, semmi félelem, csak valami nagyon nagy szánalom. Kihoztam a házból egy kis vizesruhát és puhán, óvatosan letörölgettém halálsápadt kis­fiús arcát. Lemostam róla a szennyet, a vért, a küzdelem és halál verítékét, csapzott, szőke fürtjeit kisimítottam homlokából s néztem megpi­hent, örök nyugalomra szen- deredett arcát... Te édesanya, ott sok ezer ki­lométerre tőlem, téged szólíta­lak most! Nem tudom, hol élsz, de élsz, ezt érzem. Talán nem tudod, hol halt kegyetlen ha­lált a fiad, talán még mindig várod, szíved mélyén míg csak élsz, üzenem neked, te orosz édesanya, üzenem neked én, egy magyar édesanya, hogy el­búcsúzott tőled a fiad. Helyet­ted egy barnahajú, magyar kislány simította meg gyerme­ked halálbamerevült, mosoly­gó arcát és ma sem felejtette el őt s fülébe cseng sokszor: köszönök! Ismeretlen vagy, mint em­ber, de ismerlek, mint édes­anyát. összefűz egy életen át a távolba tekintő, a halálban is a te arcodat látó kék szem. Összefűz egy nagy-nagy szent akarás, hogy soha ne ismétlőd­jék meg az iszonyat, a vér- őzön, a kín, a pusztulás... Ne legyenek többé fiukat örökké visszaváró édesanyák! J. Botyánszky Lenke Istentiszteleti rend Budapesten, 136». november 30-án Deák tér de. 9. (ürv.) Trajtler Gábor, de. 11. (úrv.) Várady La­jos, du. 6. dr. Kékén András. Fa­sor de. fél 10. D. Koren Emil, de. 11. D. Koren Emil, du. 6. Szirmai Zoltán. Dózsa György út de. fél 10. Szirmai Zoltán. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor n. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) Aradi András, de. 12. (magyar), du. 5. szeretetvendégség. Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Bándi Sán­dor. du. 6. Bándi Sándor. Kő­bánya de. 10. Veőreös Imre. Utász u. de. 9. Sülé Károly. Vaj­da Péter u. de. fél 12. Veőreös Im­re. Zugló de. 11. (úrv.) Bízik László. Rákosfalva de. 8. Boros Károly. Gyarmat u. de. fél 10. Bi- zik László. Fóti út de. 1L Solymár Péter. Váci út de. 8. Benczúr László. Frangepán u. de. fél 10. Benczúr László. Üjpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula. Soroksár-Üjtelep de. fél 9. Vrágh Gyula. Pestlőrinc de. 11. Matuz László. Kispest de. 10. Kispest-Wekerletelep de. 9. Pestújhely de. 10. Kürtösi Kál­mán. Rákospalota MAv-Telep de. 8. Bakospalota Nagytemplom de. 10. Rákospalota Kistemplom du. 3. Rákosszentmihály de. fél 11. (úrv.) Karner Ágoston. Sashalom de. 9. (úrv.) ifj. Görög Tibor. Mátyás­föld de. fél 11. Cinkota de. fél 11, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákos­csaba de. 9. RAkoshegy de. 9. Rá- kosllget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11, du. 3. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Ma- docsai Miklós, dé. 11. (úrv.) Ma- docsal Miklós, du. 6. Várady La­jos. Torockó tér de. fél 9. Várady Lajos. Óbuda de. 9. Fülőp Dezső, de. 10. (úrv.) Fülöp Dezső. XII. Tarcsay Vilmos u. de. 9. Ruttkay Elemér, de. 11. Ruttkay Elemér, du. fél 7. Takács József. Pesthi- degkút de. fél 11. Takács József. Kelenföld de. 8. Bencze Imre, de. 11. (úrv.) Bencze Imre, du. 6. dr. Rezessy Zoltán. Németvölgyi út de. 9. (úrv.) dr. Rezessy Zoltán. Albertfalva de. 7. Visontai Ró­bert. Nagytétény de. fél 9. Vison­tai Róbert. Kelenvölgy de. 9. Bu­dafok de. 11. Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. 11. „örülj nagyon, Sionnak leá­nya, örvendezz, Jeruzsálem leánya! Imé, jön néked a te királyod: igaz és szabadító ő; szegény és szamárháton ülő, az­az nöstényszamámak vem- hém.” (Zak 9, 9) VASÁRNAP. — „És ha va­laki valamit szól nektek, mondjátok: az Ürnak van szüksége rájuk és azonnal el fogja bocsátani őket.” (Mi 21, 3) „Minden kezdet nehéz” — tartja a közmondás. Gyermek­korúnk óta sokszor igazolódott is életünkben. Advent — új egyházi esztendő, új kezdet. Milyen jó, hogy Jézus jeruzsá- lemi bevonulása történetében mégsem látunk semmit a kez­deti bizonytalanságból. Ellen­kezőleg: Jézus tudja, mit mond s mit tesz. Isten akarata való­sul meg még az ismeretlen gazda engedelmességében is, amellyel szamarait odaadja. Bizonyos lehetek abban, hogy Istennek velem is van akara­ta, terve ez új ádventben, ke­gyelme új esztendejében. Csak figyeljek szavára s akkor az én életem sem lesz bizonyta­lan, tétova. HÉTFŐ. — „Isten a tanúm, hogy a mi hozzátok intézett beszédünk nem egyszerre igen és nem.” (2 Kor 1. 18) A „Húszévesek” című Berkesi- könyv börtönbe” jutott fiatal főhősének bukását azzal indo­kolja a szerző, hogy gyermek­korától kezdve színészkedésre, hazudozásra tanították. Igen­je nemet, nemje igent takart s lassanként beleszokott a „sze­repjátszásba”. Sok ember éle­tét rontja jneg az ilyen maga­tartás. Isten azonban Jézus Krisztusban egyértelmű és megváltoztathatatlan „igen”- jét jelentette ki! Lelhet vissza­élni az ó nevével is, de mi há­lát adunk ezért az „igen”-ért, mert benne bűnbocsánatunkat, békességünket és életünk cél­ját találtuk meg! KEDD. — „Járjatok az Űr­hoz méltóan, az Ő teljes tet­szésére.” (Kol 1, 10) Aki a teg­napi ige üzenetét magáévá tet­te, annak tettereje, gondolatai mozgásba kell, hogy jöjjenek. Csak életfolytatásoonimal iga­zolhatom, hogy Isten „igen”- jét, megbocsátó szepetetét meg­értettem. „Teljes tetszésére él­ni” — ez talán túlzott követel­ménynek látszik. De én nem érek rá ezen gondolkodni: in­dulnom kell, gyarlóságom és tetterőm határainak ismereté­ben is, szolgálatokra, hogy az „igenek” legyenek erősebbek a „nemek” ellenében embertest­véreim között SZERDA. — „Nem múlik el Judától a fejedelmi bot, sem a vezéri pálca térdei közül, míg eljő Siló és a népek neki en­gednek.” (1 Móz 49, 10) Hosz- szú idő, nemzedékek élete per­gett le addig, amíg Jákób atyai áldása megvalósult, az ígéret teljesült. A reménységet még­sem vesztették el a nemzedé­kek. Az ádventi időszak a mi életünkben is a várakozásnak, Isten ígéretei átgondolásának az ideje. Jézusban az ígéretek valósággá váltak, nekünk már csak az a dolgunik, hogy életé­ből, tanításaiból erőt merít­sünk s világosságot lássunk. Keresztyén életfolytatásunk nagy próbái ezek: tudunk-e tü­relmes szeretettel emberek iránt és bizodaimas hittel Is­tenünk iránt élni? CSÜTÖRTÖK. — „Bálám­nak, a megnyílt szemű ember­nek szózata, altnak szózata, aki hallja Istennek beszédét és aki tudja a Magasságoknak tudo­mányát.” (4 Móz 24, 15—16) Bálámot Isten sokféle eszköz­zel tanította meg, hogy „meg­nyílt szemű” és Isten akaratá­ról bizonyságot tevő ember le­gyen. Ki-ki gondoljon őszintén eltelt életére: bizony bennün­ket is sokszor és sokfélekép­pen tanítgatott Isten. S nem vogyunk-e mégis vaiksik az ő útjai meglátására, önzők, az ő akaratának munkáiására?! Na­gyon ki kellene nyitnunk sze­ntünket és fülünket, hogy a mellettünk élő, de még a tő­lünk földrajzilag távol élő em­berek kiáltása vagy sóhajtá­sa, életre és békességre vágya­kozása is eljusson érzékszer­veinkig! És ezután már ne le­gyünk vaksik, se nagyothallók! PÉNTEK. — „Tartsuk meg a reménység vallását tánforít- hatatlanul, mert hű az, aki ígé­retet tett.” (Zsid 10, 23) Zaj­lik az élet körülöttünk: embe­rek jönnek és mennek, esemé­nyek alakítják életünket, min­den mozgásban van és "nincsen egyetlen „szilárd pont”, me­lyen megvethetnénk lábunkat. Vagy mégis van egy ilyen pont? A tékozló fiú útját jár­juk mindnyájan — változatok­kal —, és csak a minden kép­zeletünket felülmúló atyai szeretet megtapasztalása döb­bent rá: ez az a „szilárd pont”! „Hű az, aki ígéretet tett” — nem keli félnem, nem szabad eisodródnom Tőle. Ö táplálja, ö adja vissza reménységemet. SZOMBAT. — „Én vagyok az Alfa és az Omega, az első és az utolsó, a kezdet és a vég.” (Jel 22, 13) Ezzel a hét­tel is közelebb jutottam Kará­csonyhoz, a család szeretetün- nepóhez, hitem sötétben felra­gyogó szeretetünnepéhez. De közelebb jutottam a végső ád- venthez is. „Időnk eliram- lik...” Jó tudnom, hogy mind­két ádventben ö az Ür, az ígé­ret és a beltelj esedés, a kezdet és a vég és: a folytatás... Szirmai Zoltán — BUNDÁK, átszabások első­rendű kivitelben Somogyi szűcs­nél. Bp„ V.. Kossuth Lajos utca 1. az udvarban. — harmOnuimot keresünk börcsi szeretetotthonunk részére. Ajánlatokat leírással Evangélikus Lelkészi Hivatal, Győr, Petőfi tér 2. címre kérünk. — ROZSAK. Bokor-, futó- ba­barozsa kiváló fajtáiról díjtalan árjegyzéket küld PALKÓ kerté­szet. Budapest, XV., Csillagfürt u. 8. — Advent 1. vasárnapján az oltárterítő színe: lila. A dél­előtti istentisztelet oltári igé­je: Mt 21, 1—9; az igehirde­tés alapigéje: Hózs 14, 2—3. 5 —10a. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. December 14-én, vasárnap reg­gel 7 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Pe­tőfi rádió és az URH adó. — A KELET-BÉKÉSI EGY­HÁZMEGYE lelkészi munka- közössége november 26-án Bé­késcsabán tartotta ülését. Áhí­tatot Mekis Adám esperes, ige­hirdetési előkészítőt Koppány János, előadást Halasy Endre és Zsemberovszky János, be­számolót Kun Kaiser József és Bodrog Miklós, tájékoztatót Mekis Adám esperes tartott — KÉT fiatal tisztviselőnő (test­vérek) Budapesten lakásért eltar­tást vállalna. „Lelkészi informá­ció” jeligére a kiadóhivatalba. — BÚTOROZOTT szoba két leány részére kiadó. Érdeklődni az Óbudai Evangélikus Lelkészi Hivatalnál lehet. Bp., III., Dévai Bíró Mátyás tér közép. Telefon: 686-303. — EGYEDÜLÁLLÓ FOZÖMIN­DENES nőt keresünk azonnali belépésre. Fizetés megállapodás szerint. Evangélikus Kántorképző Intézet. Főt. — templom, vagy gyülekezeti terem fűtésére alkalmas, nagy teljesítményű, próba során jól bevált új fűrészporos kályha, ere­deti megrendelőnél közbejött ne­hézség miatt jutányosán eladó. Evangélikus Lelkészi Hivatal. Mo­hács. — BEJÁRÓ HIVATALSEGÉ­DET keres az Evangélikus Teoló­giai Akadémia. Budapest. VIII., Üllői út 24. n. em. Telefon: 142—009. Jelentkezés: 9—4-ig. — KAPERNAUM négy vendég­szobája fűthető. Pihenésre vá­gyók pihenést, nyugalmat talál­nak. Jelentkezés: Evangélikus Szeretetotthon, Gyenesdias, Ka- pernaum. — SÍRKŐ eladás nagy válasz­tékban, Schrödl Ferenc kőfaragó mester. Bp„ III., Pomázi üt 19 965 hrsz. Óbudai temető mögött, 60- as autóbusz végállomás. — SZEGED. A gyülekezet október 26-án a szegedi pro­testáns gyülekezetek részvéte­lével közös reformációi ünne­pélyt tartott az evangélikus templomban. A gyülekezet motorkerék­párt adományozott a csépai gyülekezetnek, a szórvány­szolgálatok megkönnyítésére. Ezzel a nemes cselekedettel szép példáját adták a szege­diek a kisebb gyülekezetek testvéri megsegítésére, hogy ahol elfekvő, vagy ahol hasz­nálaton kívüli eszközök van­nak, nagyon sok esetben jóleső segítséget jelentenek a kisebb gy ülekezeteknek. — SlRKÖAVATÁS. Id. Zu­gor Sándor (fi943), és özve­gye (fl945), valamint gyerme­keik: ifj. Zugor Sándor (fl943) és Zugor Emília (+1912) sírem­lékét és vejük, Lugosi Lajos (+1966), síremlékét, valamint Mórocz Károly (+1959) és fele­sége (+1959) síremlékét és Kör­mendi Béláné (+1968) családi síremlékét november 1-én né­pes gyülekezet jelenlétében ál­dotta meg a székesfehérvári evangélikus temetőben Nagy Tibor székesfehérvári lelkész. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Országos Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztőbizottság Felelős szerkesztő és kiadó: D. Koren Emil Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VIII., Puskin u. 12. Telefon: 142—074 Csekkszámlaszám: 20.412-—Vili. Előfizetési ár: egy évre 90,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25 211 69.4016 Athenaeum Nyomda. Budapest Rotációs magasnyomáa Felelős vezető: Soproni Béla igazgató Siklók mélyített templom Helsinki legújabb, s egyben Finnország egyik legkülönle­gesebb templomát szeptember 28-án szentelték fel. Képét „az ürkorszak tudományos regé­nyének címlapjára illőnek” mondják. A Temppeliaukiónak neve­zett kör alakú téren épült ez a templom. A tér egyetlen monumentális domború szik­lafelület. Hetven éven át ter­vezgették ide a templomépü­letet. Egy terv — Sírén építő­professzor terve — már a megvalósulás küszöbén állott, amikor az építést elfújta a há­ború. Az utóbbi években újra tervpályázatot írtak ki, s az első díjat 67 pályamunka kö­zül két egészen fiatal finn építész nyerte el: Timo és Tuomo Suomalainen. A szikladomborulatot óriási henger alakban lemélyítették. Robbantással haladtak lefelé, s mintegy 8000 köbméter szik­lát emeltek ki. Az így nyert kör alakú üreg, a 30—40 mé­ter átmérőjű templomhajó fölé 13 méter magasan hatal­mas rézkupola borul, amely „százlábúan” támaszkodik a sziklára. A világosság a kupo­la peremén ömlik be. Bent a templom „falai” a faragatlan, természetes szikla, s kötő­anyag látszódása nélkül fel­rakott szikladarabok. A szikladomb széléhez sima betonfalakkal simulnak a templom járulékhelyiségei: a lelkészi hivatal, gyülekezeti termek és bibliaórai helyisé­gek, valamint a fűtő és szel­lőztető berendezések részére épített sziklakamrák. A templomhajó 11 000 köb­méteres terében 700 ülőhely van. 500 lent, 200 a karzaton. Kórusa, padjai últramoder- nek. A keresztelőtál négy fa­ragatlan szikladarabon áll. A természetes, és faragatlansá- guknál fogva különös fény- és árnyhatást adó falak pompás akusztikát biztosítanak, s így sokan Helsinki jövő egyházi hangversenyeinek kedvelt he­lyét látják benne. Megépítése körül nemcsak viták, de harcok is voltak. Or­gonájával együtt a 700 ülőhe­lyes templomkombinát 30 mil­lió forintba került. Finn fia­talok az építés közben a szik­lafalra mázolták letisztítha- tatlan vegyszerrel az ormót­lan betűket: BIAFRA — til­takozásul az összeg ilyen cél­ra fordítása ellen akkor, ami­kor a harmadik világban tö­megek halnak éhen. Az elmúlt nyáron technikai átadás előtt állott a különös, és megrendítően sajátos épü­let. Akkor találkoztam benne a két fiatal építésszel. Szóvá tettem, hogy sokan túlzottnak tartják az összeget. Mosolyog­va válaszolták, hogy alig drá­gább bármelyik középületnél. Köbméterenként mintegy 2000 forint. Helsinki „Taivallahti” nevű gyülekezetének központjává lett ez a templom. A lelkészét megkérdezték, elég lesz-e a 700 ülőhely. A vasárnapi isten­tiszteleteken bizonyára elég lesz — válaszolta —, egyházi hangversenyeken azonban biz­tosan kicsinek fog bizonyulni. A Taivallahti gyülekezethez 14 000 lélek tartozik. „Legyen ez az utolsó.” Ezen a címen írt erről a templom­építésről a Kotimaa vezércik­ket. Azt a gyülekezetvezető­séget támadja benne, amely ekkora összeget szavazott meg ennek a templomnak a fel­építésére. A pénzösszegek fe­lett felelősen döntő gondnoki testületeket figyelmezteti Ja­kab apostol szavával: „Meg­szégyenítettétek a szegényt.” „Igen, és’az éhezőket. Csak saját társadalmunk fájó szük­ségein, a világ nyomorúságán és egyházunk más időszerű szükségein túljutva lehet dön­tést hozni értelmetlenül drága templomokról” — szól a ve­zércikk. D. Kore« Emil

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents