Evangélikus Élet, 1969 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1969-11-30 / 48. szám
«... hogy közölted lakozzam” Advent első vasárnapjának istentiszteleti rendjében az ún. „introitus” (bevezetés) egyik igéje így hangzik: „Ujjongj, örülj, Sión leánya, mert jövök már, hogy közötted lakozzam — így szól az Ür” (Zak 2, 10). Advent jellegét határozza meg ez az ige. Az Ótestámentom népének adja Isten azt az ígéretet, hogy „jövök már”. Ehhez a „jövés”-hez Izrael népe különböző elképzeléseket kapcsolt, de számunkra egyértelmű az ígéret beteljesedése: Jézus Krisztusban jött hozzánk az Isten. Ez a „jö- vés” azonban még mindig folyamatos esemény, egyfelől azért, mert Jézus Krisztus igéjében és a szentségekben újra és újra jön hozzánk, másfelől azért, mert még hátra van az utolsó advent: Jézus Krisztus dicsőséges megjelenése világunkban. Itt és most számunkra — anélkül, hogy az utolsó ádvent mindent felülmúló jelentőségét lebecsülnénk — az a sorsdöntő, hogy világunkban Isten „közöttünk lakozik”. Nem is a mód — ahogy közöttünk lakozik —■ a legfontosabb számunkra, hanem maga a tény. „Közöttünk” azt jelenti, hogy istentiszteleteinken, úrvacsoráinkon, otthonainkban, családjainkban, munkahelyeinken, kórházainkban, öregotthonainkban, fiataljaink között, stb. Mindig számolni kell jelenlétével. Ahol vagyunk, ott mindig eggyel többen vagyunk, mint ami szemmel látható és megszámlálható. Ezzel a ténnyel lehet nem számolni, lehet tagadni, lehet komolyan venni; mindezektől függetlenül áll a tény: „Közötted lakozom”, Hogy Isten Jézus Krisztusban közöttünk lakozik, ez jelenti elsősorban azt, hogy ó nem MESSZELATÓ. Lehet valaki egy eseménynél úgy jelen, mint messzelátó. összeesik valaki a budapesti utcán és az utca másik oldaláról lehetnek messzelátó bámulói. A mi Istenünk nem olyan. Aki „valahol a csillagos ég mögül” szemléli a világ és benne az ember sorsát és igy éppen soha sincs ott, ahol kellene, mindig megkésve érkezik, már csak regisztrálja a történteket és utólagosan elemzi, hogy mi lett volna, ha ö is jelen lett volna. Isten .Jcözelvalóvá” lett Jézusban. Vannak az életnek olyan fordulatai, amikor annyira nyilvánvalóvá, lesz ez számunkra, hogy szinte lélegzeteláüitó. ű nem is KÍVÜLÁLLÓ. Lehet valaki jelen egy közösségben, vagy egy eseményben úgy, hogy bár jelen van, még sincs jelen. Ezt az angol nyelv ezzel a szóval jelöli: „outsider". Közel- keleti utam során Kairó közelében megnéztem a piramisok mellett álló híres szfinx-et. Csodálatos látvány ez az óriási szobor. Körülötte mindig embertömegek vannak a világ minden részéből. „0” pedig rájuk bámul. Bármennyire körülveszik az emberek ezt a szobrot, mégis kiáltóan áll a valóság: outsider „6”, kívül áU azokon az eseményeken, amelyek körülötte folynak. Isten Jézus Krisztusban nem olyan Isten, Aki jelen van közöttük és még sincs jelen. Jézus emberré lett, Aki magára vette bűneinket és az emberi élet minden terhét. Ö szolidáris velünk, nemcsak olyan értelemben, hogy együtt érez és gondolkodik velünk, hanem úgy is, hogy velünk együtt hordozza az emberi életet, segíti, a megoldásokat. Mi az eseményeket sohasem nézhetjük önmagukban, hanem mindig Jézussal összefüggésben. Ha kimondjuk ezt a szót, hogy bűn, egy lélegzetre ki kell mondanunk, azt is, hogy szabadulás és ha kimondjuk ezt a szót, hogy halál, azonnal azt is Jet kell mondanunk, hogy élet. Isten Jézus Krisztusban nemcsak VIZITELŐ, hanem folyamatosan közöttünk lakozó. Vannak az életben kőtelező aktusok. Bizonyos összefüggésekben ide tartozik a „vizitelés” is. A vizit nemegyszer egy kötelezettség „lettidása”, amelyet esetleg többet nem is kell megismételni. Isten nem így fogja föl az Ö szolgálatát közöttünk. Ö nem „jön-megy”, hanem igénk szerint közöttünk lakozik. Ez az ö jelenvalóságának állandóságát jelenti. Rá mindig lehet számítani, mint ^kéznél levőre”. Mindez mii jeleni számunkra” Elsősorban bátorítást. Nem élhetünk a bajok, bűnök, halál es háborúk igézetében. Döbbenetes tapasztalat az, hogy az emberek szive, feje és szeme sokszor úgy oda tud tapadni a megoldatlannak látszó problémákhoz, a halálhoz, vagy háborúhoz, hogy jobban hisznek a háborúban, mint a békében, a halálban, mint az életben. Isten jelenvalósága életünkben arra ösztökél bennünket, hogy merjünk hozzákezdeni bűnök, szenvedések és háborúk felszámolásához, hiszen nemcsak a magunk erejére vagyunk utalva, hanem rendelkezésünkre bocsátja Isten az ö erejét. Így kell gondolkodnunk az egyház összefüggéseiben is. Igaz ugyan, hogy az egyház sokszor jutott tévutakra a múltban és ma is vannak gyengeségei és kísértései. A „sömörgőzés” nem törölhető le egyetlen mozdulattal az egyház testéről. Mégis mindig lehetősége van a megújulásra, a talpraallásra,, az új -kezdésre és az igazabb szolgálatra, hiszen „közötte lakozik” az a Jézus Krisztus, Akinek „adatott minden hatalom mennyen és földön”. Isten közöttünk lakozása azonban nemcsak bátorítás, hanem kötelezettséget is jelent. Arra hívattunk el egyenként és közösségben, hogy nyilvánvaló legyen rajtunk és közöttünk, hogy velünk van az Isten. Isten ereje hordozóinak kell lennünk a világban. Ezzel az erővel kell felvennünk a küzdelmet az igazságosságért, a békéért, az emberiességért, az éhezők megelégítéséért. Adventot csak úgy ünnepelhetjük helyesen, ha nemcsak várjuk Jézus Krisztus visszaérkezését, hanem úgy cselekszünk, mint akikhez máris megérkezett szeretettjei és hatalmával. D Káldy Zoltán A SINAI KOLOSTOR NEHÉZSÉGEI A sinai kolostor nemrég választott apátja, II. Gregorius Maniatopoulos érsek közlése szerint a kolostor igen nagy nehézségek közé jutott azután, hogy az izraeliek elfoglalták a félszigetet. Az érsek az Egyházak Világtanácsához és az Unescőhoz fordult, hogy segítsék megmenteni az értékes könyvtárat, ikongyűjteményt, és más művészi értékeket. A kolostor ez év márciusa óta hat súlyos földrengést élt át, amelyek nyomán az épületek erősen megrongálódtak. Az élelmiszerek drágulása folytán pedig a kolostor komoly gazdasági nehézségek közé jutott. A „GALGA-PARTI ATHÉN”, a magyar lut'erániának egykor volt fellegvára, ünnepelt. 250 éves az aszódi gyülekezet. Fertályévezredes — de csak újabbkori településében. Most dombtetőn állunk, ahonnan messzire látni, s ahonnan messzi vidékre vigyáz frissen renovált méltóságos szépségében a középkori eredetű műemlék templom. Amott lent a Galga völgyében, „vízben gazdag, erdő nélküli, mocsaras, füves tájon” feküdt az egykori Aszód. A régi lakókat nyilván a gyakori árvíz hajtotta fel ide a domboldalra. Árpádkori okmányok emlékeznek egy régi kolostorról’ a közelben. „Ezt az egyházat a reformáció hódította meg — írja Die nes András pompás tanulmányában, »A fiatal Petőfi-«-ben — a magyar alapítású aszódi luterá- nus egyházközség létezését a szécsényi canonica visitatio jegyzőkönyve tanúsítja. Ez a magyar protestáns gyülekezet a török iga alatt sem pusztult el teljesen.” Raksányi János lelkész gondozta őket alkalmanként. MENEDÉKHELYKÉNT ÁLLOTT itt egykor e templom elődje — alapfalai azonosak — s ovális várfal övezte. Arról a hegyen épített templomról szólt D. Káldy Zoltán püspök ünnepi igehirdetése is a 122. zsoltár alapján, amelynek lépcsőin a menedékhez mentek fel hálaadó imádsággal Isten népének tagjai, s amelynek kapuinál úti fáradságot feledő örömmel állottak meg. , . ÜTI FARADSÁGBAN az aszódiaknak is bőven volt részük. Az egykori magyar eklézsiát Habsburg gyötörte, török kísértette, kuruc-labanc vívott fölötte, míg a csekély maradékhoz — éppen 250 éve — fáradt utasok érkeztek. Felvidékről szlovák és német ajkú telepesek jöttek, akiket szolgálata ellenére is kiemelkedő volt Sárkány János. VIHAROKAT IS LÁTOTT 250 év alatt a gyülekezet. Volt nincstelen szegény, nádtetős parókiával, de volt anyagiakban gazdag is, hatvan hold földdel. Ám igazi erejére akkor talált, amikor az 1919-es proletárdiktatúra alatt önmagával kellett tisztáznia mibenlétét, s előremutatón utat talált. Bevezette az önkéntes egyházfenntartói járulékot, s a közgyűlés határozatában ezt olvassuk: „A gyülekezet föl- esamélve annak tudatán, mekkora erkölcsi tőkét és lelki boldogságot képvisel az elődeinktől tisztán örökül hagyott Krisztus anyaszentegyháza —■ kívánja annak fenntartását.” HÍRES ISKOLÁJA elvá- lászthatatlan Aszód történetétől. Nagy nevek építettek alapot s épültek alapjaiba. Szon- tágh Sámuel, a későbbi tisza- kerületi püspök, aszódi nevelő korában adott házat a gyülekezetnek iskolára. A „latin oskola” első tanára Fabricius János volt. 23 évig vezette egyedül a hat évfolyamot Koren István, aki Petőfinek is tanára volt, s akinek az irodalomtörténetben sokat vitatott alakját végül is Dienes András rajzolta meg hitelesen említett „A fiatal1 Petőfi” c. könyvében, s akit innen a nagyobb szarvasi gimnáziumba vittek át tanárnak. Moravcsik Mihály lelkész fáradozott sokat utóbb az iskoláért, akit ezért Székács „a legjobb koldusnak” nevezett. Petőfi korabeli verse állít emléket az alma mater- nők.: Még egyszer gondoljunk itten lelt örömeinkre, Gondoljuk, mennyit fáradtunk s izzadozánk itt, A tudományoknak kimeríthetetlen ösvényén. IDŐK SORÁN két filiáját any ásította Aszód. Előbb Do- monyt, majd Hévizgyörköt, — amelyet Chugyik Páf még fekete peilerinben, hosszú fehér hajjal és szamárfogaton látogatott A gyülekezet mai lelkésze Deire János. A 250 éves jubileumra méltó koronát tettek; egy éve elkészült teljesen űj parókiájuk és gyülekezeti házuk után most templomukat tatarozták kívül belül. Az érdemes fáradozók és áldozathozók neveit nehéz lenne felsorolni. Néhány év alatt több mint félmillió forintot áldozott a gyülekezet. A lelkész neve mellé tegyük ide mégis Molnár János nevét, aki 1945 íta egyfolytában gondnoka a gyülekezetnek. A ZÁRÓÜNNEPSÉG is ehíez méltó volt. „Autós-ban- iérium” fogadta az érkező D. Káldy Zoltán püspököt Aszód tatárában. A templomban az gehirdetést hatalmas gyüleke- :et hallgatta, ahol a mintegy tét tucat vendéglelkész az oi- ártérdeplőig szorult. „Az Isten háza az a hely — nondotta a püspök — ahová sten családjai jönnek össze, egy hit közösségét alkotva innepelnek. Lehet másutt is nekelni, de igy ahogy a mi ryülekezeteink énekelnek, sak Isten családjai tudnak a emplomban, ahol Isten megtel törvényével, és fölment a mnbocsánat evangéliumával” ÉLIM, bibliai név, a sivatag oázisa pálmafáikkal és csörgedező patakkal. Gyermekotthonaink között a legrégibb, a legnagyobb a tradíciója is. A húszas évek elején testi fogyatékos gyermekek gondozására adományozta az épületet egy nyíregyházi egyháztag. A tanyaépület akkor még a város szélén állt, közeli szomszédság nélkül. Ma már széles, forgalmas út húzódik kapuja előtt, amely eleven kapcsolatot létesít a növekvő város központjával Körülötte új és legújabb családi házak sora és csoportja, a telek végét új utca szeli át, s így a kulturált környezetbe ékelt Élim helyzetével már nem juttatja kifejezésre azt, amit a neve mond: üdítő, csöndes hely azoknak, akik sérülésük miatt nem kapcsolódhatnak be megszokott módon az élet menetébe. Harmincnégy leánygyermek otthona Élim. Minden többi otthon felett kiváltságai, hogy belőle a gondozottak, ha felnőnek, kikerülhetnek, foglalkozáshoz juthatnak, férjhez mehetnek, egyszóval rehabilitációban lehet részűik. Megható, mikor a régi lakók férjükkel, gyermekükkel jönnek látogatóba régi otthonukba, régi családjukhoz, s a „Mamához”, aki immár közel két generáció ideje óta vezeti az otthont és igyekszik pótolni az édesanyát szeretettel és szigorral, tanítással és neveléssel hét munkatársával együtt, * É Kétszázötven éves az aszódi gyülekezet Szereteí intménv cink A Nyíregyházi Élim Gyermek otthon láttak. Bizonyság erre, hogy a település nem egyszeri volt, s nem szűnt meg. Hosszú évtizedekig tartott a leszivárgás s az aszódi evangélikus gyülekezet egyre erősödött. A TEMPLOM MUTATTA hogy szerették - ezt a táját és egymást. Előbb- fatemplomuk volt, amit 1696-ban építettek. A nagy kőtemplomnak csák a falai álltak akkor, amik között a török még gabonát tárolt. De amint a letelepedettek önálló gyülekezetté szerveződtek, — 1719-ben iktatták be első lelkészüket, Glosny Jánost — hamarosan rendbehozták maguknak a hegyen álló romtemplomot. Antonius MuratoAz idősek már lassult léptekkel jönnek, s fáradtan érnek fel. De Isten háza küszöbén minden fáradság elfelejtődik, mint amikor hazaér az ember. Mert az igazi templomba menet mindig hazatérés, Isten családja otthonába — mondotta igehirdetésében a püspök. Mint a kisdiák, amikor karácsonykor hazatér. ..” Az.áim, a kisdiák! Aszódnak volt egy diákja, aki a galga- parti Athén akropoliszánál magasabbra nőtt. Petőfi volt Suttyófejjel írta tanévzáró ünnepi versében: „Mai ünnep válni megenged tőletek... ti kedves helyek... ezentúl csend üli kedvelt tájitokat” MOST ÉPPEN nem csend üli, hiszen sorozatos ünnepként jöttek hetek során igét hirdetni a ma szolgáló lelkészek közül Aszód szülöttei: Torda Gyula, Ruttkay-Mikli- án Géza, Zsemberovszky János és Turcsányi Károly. A záróünnep délelőttjén a presbitérium tartott díszülést, amelyen „ünnepi nyilatkozatot” tettek apáik hite mellett „Az igéhez hűek maradunk. Tisztán őrizzük, s így szeretnénk továbbadni fiainknak és leányainknak ... Támogatjuk és részt vállalunk minden olyan törekvésből, amely a népek egyenlőségét felemelkedését, együttműködését és békés életét segíti...” Méltó nyilatkozat azoktól, akiknek ősei szívükben az igével, szándékukban a felemelkedés és a békés élet vágyával jöttek a Galga és az Egres tájaira. „Legyen békesség bástyáid között„ — szólt a zsoltár a püspök ajkán. Nemcsak a „szívben” kell békesség — mondotta — hanem a falak között, városok, államok, népek falai között! A presbiteri ülés után megkoszorúzták a temetőben 17 egykori aszódi lelkész közül három itt nyugvónak: Mikulás Dánielnek, Moravcsik Mihálynak és Chugyik Pálnak a sírját. Mindhárman hosszan szolgáltak Aszódon: 32, 36 és 34 évig. Chugyik Pál után Bo- gya Géza 24 évig szolgált. Egy- i kori neves papjai közül rövid Podmaniczky János földesúrnak „evangélikus hitsorsosai iránti előszeretete” hívott ide. Fáradságuktól „az Ür házának küszöbén” valóban megpihentek. Boldog : otthont tanús volt az építőmester. 1722ben lett készen. „A zarándokzsoltár idejében napokat mentek, míg elérték a templomot. Aszódon a fiatalok még könnyen felfutnak ide. Nyitott gondolatokat és jó elszánásokat indított az igehirdetés, s az ünnep. Amikor a templomos néppel ereszkedtünk le a gyönyörű műemlék-templom elől, Petőfi szavai ütemezték lépteinket, Itt írta: „Majd amidőn a sors keze minket messzire széleszt...” Micsoda ütem zsong enn-sk az egykori 15 éves diáknak a szavaiban! És micsoda ütem 250 év történetében!! D Korea Emi
