Evangélikus Élet, 1969 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1969-11-16 / 46. szám

Jézus az emberek között

Jn 11, 32—45

Az egyházi esztendő végén godolataink gyakrabban forognak a „végső dolgok" körül. Ezek a gondolatok egyeseknél egészen az örökkévalóságig terjednek, másoknál azonban csupán a koporsóig, saját életük befejezéséig. E kérdések közé vezet igénk is.

A mai ember — többnyire az egyház szolgálatának helytelen irányvonalai miatt — vallásosságában is elválasztja a „szent" és a „profán”, az „isteni” és „evilági” dolgokat. Ügy véli, az emberi életet különböző sávokra, területekre lehet osztani s ezek között van olyan is, ahol Jézus szava lehet irányadó. Jézus azonban nem osztályoz. Mindenütt ott van, ahol az ember él, örül vagy szenved, bízik vagy kétségeskedik.

JÉZUS A GYÁSZOLÓK KÖZÖTT. — Volt már a bölcsek és írástudók között, akik ismereteik gazdagságával hivalkodtak. Volt lakodalmas örvendezők gyülekezetében. Volt szenvedők, sírók, testi-lelki nyomorúsággal küzdők között. Most a legreménytelenebbek, a gyászolók közé megy. Nem a halál ténye teszi őket reménytelenné. E ténnyel mindenki számol megrendülés nélkül. Amikor azonban az ismert tény személyessé válik, amikor mellőlünk szed áldozatot, valakit, akitől még szavakat vártunk vagy akinek talán még egyetlen szót akartunk elmondani — akkor zuhanunk a fájdalom és reménytelenség mélységeibe. Jézus ismerte és szerette ezt a családot. Tudta egymásrautaltságukat. Átéli a halál emberi mértékkel mérhető fájdalmát. Felindultan látja törésszerűén megingó hitüket s bizakodásukat. Ha nem így lett volna, nem hirdethetnék mai igehirdetők hitüket-bizalmukat vesztő mai gyászolók között sem Isten megbocsátó, új reménységet élesztgető szavát. Sokan csak akkor tudnak hinni, ha a beteg meggyógyul, a körülmények kedvezően alakulnak, az élet győzedelmeskedik a halál fölött. Pedig Lázár betegség következtében halt meg, de akkor is, azóta is hányán halnak meg az emberi bűn, háborúk, bűncselekmények, gondtalanság okozta balesetek következtében?! A kérdés ezekben az esetekben még fájóbb: miért? Mit kellett volna megtennünk, hogy ne így történjék?

Jézus a gyászolók között van. Ö nem adja meg magát olyan könnyen, ahogyan a két testvér. Saját halálának képe is feltűnik előtte — és már tudja, hogy Isten az erősebb. Isten az Eletet munkálja. Ezért a sírók, félöszívüek, reménytelenek között is az Elet reménysége sugárzik belőle. És Istenhez emeli szívét.

JÉZUS AZ 1MÁDKOZÓK KÖZÖTT. — A lelkészt sokszor csak akkor hívják a beteghez, amikor az már képtelen az imádkozásra, vagy a szavak megértésére. „Csak még egy imát mondjunk érte” — mondják. Jézus erőért imádkozik. Nála az imádság nem vallásos cselekmény, hanem Atyjával való benső kapcsolatának, viszonyának kifejezése. Ennek a viszonynak a következménye a csoda is, Lázár feltámasztása.

Sokféle, az emberi életet érintő vagy azt fenyegető kérdés foglalkoztatja a világot. Háború vagy béke, elnyomás vagy szabadság, faji megkülönböztetés vagy testvériség, életmentő segítség vagy önző jólét-hajszolás. Imádkoznunk kell e kérdésekben a jó megoldásokért, az élet győzelméért. De imádságunk nem lehet kibúvó a cselekvés alól! Az imádságot, miként Jézusnál is, a tett kell, hogy kövesse. Hogy amennyire ez rajtunk is áll, a Lázárok élhessenek még s ne leljék idő előtt halálukat a sírokban! A halál kérdését nem bízta ránk Isten, de az életnek igen sok kérdését igen! A „kegyelmi idő” nem véletlenek láncolata, hanem imádságunk és szolgálatunk által Isten áldása azokon, akiknek meghosszabítja életét itt a földön.

JÉZUS AZ ÉLŐK KÖZÖTT. — E mondat már túlmutat Lázár történetén, mely után Jézus is megjárta a sziklasírt. Egy szempillantásig elhagyta öt az Atya, hogy annál nagyobb legyen az Élet győzelme a hálál fölött. Azóta az élők között jár. Azóta erőt kínál élőknek és halállal küszködőknek. Közönyösöknek, szeretetet megtagadóknak, megfáradóknák is, az ö segítségére vágyóknak is. Hordozunk-e annyit ebből az erőből, amennyit ó adni akar? Szirmai Zoltán

Jobb vendéglő

Tágas, konyha szagú, mindig zsúfolt étterem volt a „Nótárius” a századforduló táján — a Székesfőváros lüktetésétől megviselt vidéki plébánosok, szüntelenül rossz villamosra szálló gazdatisztek bevett találkahelye, ahol pa- mutharisnyás, befont hajú pincérlányok és nehéz ételek igyekeztek pótolni a vidék emésztéshez kötött békességét. Élelmes tulajdonosa otromba komódokkal, kellékszerű pipatóriumokkal próbálta meggyőzni vendégeit, hogy el sem mentek hazulról, készségesen szolgált tetszésszerinti ételízesítőkkel és felvilágosításokkal az összes vonatokhoz.

Talán egy régi anekdota, vagy valamelyik Krúdy novella adta az ötletet valakinek, hogy feltámasszák a rég kimúlt vendéglőt — melybe már nem a tovatűnt provinciális csúfságok, hanem a kiadós ételek csábították a vendégeket.

A fiatal konyhafőnök kínos aprólékossággal igyekezett felújítani a régmúlt regulákat, — harcsabajuszt növesztett, felkutatta az egykori csemegék receptjeit és naponta kioktatta a pincérlányokat a néhai „Nótárius” aranyszabályára: negédeskedés nélküli, szívélyes kiszolgálás, — kitérni minden bizalmaskodás elől. Eltökélte, hogy kegyetlenül érvényt szerez az egykori különcködések íratlan törvényeinek és a szokatlanul magas fizetések engedelmességre szorították gondosan megválogatott alkalmazottait. Avró irodája zárt ajtaja mögött is csalhatatlanul megsr- zett minden kísérletet e törvények áthágására, — nesztelenül megjelent a nekifeledkezett vendég asztalánál és méltóságteljes udvariassággal fedezte a felszolgálónő visz- szavonulását.

Emi vakációtól, bortol, déli verőfénytől megigézett norvég

turista azonban erősebb volt az eddig töretlen rendnél és a délutáni csúcsforgalom kellős közepén Opeljébe csalta az egyik lányt és elrobogtak. A főnök házon kívül volt és mikor zárás előtt belépett a csöpp irodába ott találta a zilált, lesütött szemű szökevényt, komoran hallgató, elégtételt váró társai gyűrűjében. Valaki már az asztal sarkára készítette a nő munkakönyvét, — arcukon a korlátok közt élők sóvár bosszú- szomja, mely nem az átlépett rendért, de megcsúfolt engedelmességükért követeli a leszámolást. És mivel minden fejvétel jószágvesztés is egyben — titkon saját pártfo- goltjaikra gondoltak, akiket az elbocsátott lány helyébe ajánlhatnának.

A főnök a tűnődök ősi szokása szerint ábrákat, tétova jeleket rajzolgatott egy papírlapra, — hagyta kiteljesedni a vádakat, ítéletté érni a gyanúkat. Aztán nagy sokára felnézett, tollát a kinyitott munkakönyvbe tette és így szólt: töltse ki, aki sosem csapott még be sem a konyhában, sem az asztaloknál. — A lányok, szakácsok, kifutók egymásra pillantottak és lassan kioldalogtak a nyitott ajtón.

A lány sokáig nézte az üveglap alatt sorakozó régi étlapok cikornyás betűit és nem nézett fel, amikor halkan megszólalt:

— Ismerős ez az egész. Megtörtént már velem, vagy csak olvastam valahol?

A főnök összerezzent, kinyújtott keze megállt a munkakönyv fölött és zavartan ezt mondta: most menjen és gondolkozzék rajta, majd eszébe jut!

Amikor az ajtó becsukódott, halkan, csodálkozva kimondta a felrémlett, szép szavakat: ... és lehajolván jeleket írt a porba...

Tnrchányi Sándor

Istentiszteleti rend

Budapesten, 1969.

ym/jitím

Deák tér de, 9. (úrv.) dr. Kékén András, de. 11 (úrv.) D. Káldy Zoltán, du. 6. Trajtler Gábor. Fasor de. fél 10. Szirmai Zoltán, de.

11. Szirmai Zoltán, du. 6. Szirmai Zoltán. Dózsa György út de. fél 10. Sülé Károly. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsonyi Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) Aradi András, de. 12. (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 11. dr. Ré- dey Pál, de. 11. Bándi Sándor, du. 5. szeretetvendégség. Kőbánya de.

10. Veöreös Imre, du. 5. szeretetvendégség. Utász il. de. 9. Veöreös Imre. Vajda Péter u. de. fél 12. Sülé károly. Zugló de. 11. (úrv.) Bízik László. Rákosfalva de. 8. (úrv.) Boros Károly. Gyarmat u. de. fél 10. Bízik László. Fóti út de.

11, Solymár Péter. Váci út de. 8 Benczúr László. Frangepán u. de. fél 10. Benczúr László. Újpest de.

10. Blázy Lajos, du. 5. szeretetvendégség. Pesterzsébet de. 10. Vi- rágh Gyula. Soroksár újtelep de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de.

11. Matuz László. Kispest de. 10. Kispest Wekerletelep de. 8. Pestújhely de. 10. Kürtösi Kálmán. Rá— Szentháromság ünnepe után a 24. vasánapon az ol- tárlerítő színe: zöld. A délelőtti istentisztelet oltári Igéje: Kol 1, 9—14; az igehirdetés alapigéje: Jn 11, 32—45. A délutáni istentisztelet alapigéje: Ám 5, 4.

— A FEJÉR-KOMÁROMI

EGYHÁZMEGYE lelkészi munkaközössége november

6-án Budapesten tartotta ülését. Bevezető áhítatot Nagy István, előadást Karner Ágoston országos egyházi főtitkár, Nagy István és Hoffmann Ernő, korreferátumot Bottá István és Danhauser László, befejező áhítatot Pálffy Mihály tartott.

— SZÜLETÉS. Bírdossy Tibor kisvárdai lelkészeknek október 22-én első gyermekük született. Neve: TAMÁS.

— HALÁLOZÁS. Menyhár

István ny. evangélikus lelkész, volt püspöki titkár október 31- én, 63 éves korában Budapesten elhunyt.

— Dr. André László, a fasori gyülekezet presbitere, 74 éves korában hosszú szenvedés után elhunyt, „örök szeretettel szerettelek téged, azért vontalak magamhoz hűségesen”.

— SÍRKŐ A V ATÁS. id. Bodolay Grábner János (t 1946) a székesfehérvári gyülekezet volt tagja, valamint özvegye (t 1968) és Terézia leányuk, férjezett Gelencsér Istvánná (t 1949) közös síremlékét november 1-én népes gyülekezet jelenlétében áldotta meg a székesfehérvári evangélikus temetőben Nagy Tibor lelkész. „Boldogok a halottak, akik az Ürban halnak meg...”

november 16-án

kospalota MÁV telep de. 8. Rákospalota nagytemplom de. 10 Rákospalota kistemplom du. 3. Rákosszentmihály de. fél 11. ífj., Görög Tibor. Sashalom de. 9. if). Görög Tibor. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Békés József. Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11, du. 3.

Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Vá- rady Bajos, du. 11. (úrv.) Mado- csai Miklós, du. 6. Madocsai Miklós. ToroczkO tér de. fél 9. Szita Istvánné. Óbuda de. 9. Fülöp Dezső, de. 10 (úrv.) Fülöp Dezső, xn. Tarcsay Vilmos u. de. 9. Takács József, de. 11. Takács József, du. 6. szeretetvendégség. Pesthi- degkút de. fél 11. Csengődi László. Kelenföld de. 8. Bencze Imre, de. 11. (úrv.) Bencze Imre, du. 6. zenés áhítat. Németvölgyi út de. 9. dr. Rezessy Zoltán. Albertfalva de. 7. Vlsontai Róbert. Nagytétény de. fél 9. Kelenvolgy de. 9. Vison- tai Róbert. Budafok de. 11. Vison- tai Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. 11.

— ERDÖKÜRT. Az acsai anyagyülekezethez tartozó erdőkürti leánygyülekezet október 26-án, a délelőtti isten- tisztelet után tartott ünnepi közgyűlésen búcsúzott el a leánygyülekezetben 44 éven át szolgált levitájától, majd kántorától, Clementis Györgytől, aki a hosszú szolgálat után az egyik budai szeretetotthonban fogja eltölteni életének hátralevő éveit megérdemelt nyugalomban és békességben.

— ÜJPEST. November

16-án, vasárnap délután 5 órakor szeretetvendégség lesz a gyülekezetben, amelyen D. dr. Vető Lajos ny. püspök tart előadást. A gyülekezet erre ' az alkalomra mindenkit szeretettel hív és vár.

— KAPOSVÁR. Ünnepi Istentisztelet keretében iktatta be tisztségébe a gyülekezet lelkésze, Dubovay Géza Mát/ József felügyelőt és Kováts Péter presbitert.

EVANGÉLIKUS ELET

A Magyarországi Evangélikus Országos Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztőbizottság Felelős szerkesztő és kiadó:

D. Koren Emil

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, Vili.. Puskin u. 12.

Telefon: 142—074 Csekkszámlaszám: 20.412—Vm. Előfizetési ár: egy évre 90,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25 211

69.4014

Athenaeum Nyomda. Budapest Rotációs magasnyomás

Felelős vezető:

„Mert mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélőszéke előtt, hogy ki-ki elvegye a jutalmát aszerint, amiket e testben cselekedett vagy jót vagy rosszat”. (2 Kor 5, 10)

VASÁRNAP. — „Bizony mondom nektek: amit cselekedtetek eggyel legkisebb atyámfiai közül, énvelem cse- kedtétek”. (Mt 25, 40) Félre a fellengzős szent emelkedettséggel! Az evangélium nem elzártságba köt, hanem testvérek közé küld. Hiszen az indulatnak — ha nem akar elsekéíyesedni — feltétlenül cselekvési térre van szüksége. Mégpedig azok között, akik talán nem az óhajtott társaság, nem a szeretetre méltó „kör” — de ránk vannak szorulva. A világ megváltása nincs hatalmunkba adva. De kezdhetjük tenni az irgalmasság cselekedeteit a kicsik körében.

HÉTFŐ. — „Mert az Atya nem ítél senkit, hanem az ítéletet teljesen a Fiúnak adta át”. (Jn 5, 22) Ez a reménység jó híre, Istennek velünk békét kötni kívánó mozdulata. Mert ha nekünk nem is, neki fáj a békétlenség. Bűneinkkel nem a tízparancsolat fenséges erejű Istene előtt kell megállnunk, hanem a magát megtiresítő, szolgai formát felvett Krisztus kísér minket. Ez nem protekció, amire számítva itt élhetünk kedvünk szerint. Sokkal inkább olyan kapocs, mely - a megmentettet örökre a meg- mentőhöz fűzi.

KEDD. — „lm tekintek rád e dologban is és nem pusztítom el a várost, amelyről szól- lottál”. (1 Móz 19, 21) A cinikus reménytelenség így kiált fel: „állítsátok meg a világot, ki akarok szállni”. A hivő ember, Lóttal együtt, Ura elé áll és az ítélet megváltoztatásáért — kegyelemért — könyörög. Mert nekünk nem mindegy, hogy mi a világ sora. sem itt, sem pedig az ítéletben. A „hűtlen cserbenha- gyást” Urunk is bünteti. De a közös felelősséget vállaló arra a tapasztalatra juthat általa, hogy van a veszélyben menedék.

SZERDA. — „Azért nem mentheted magadat, óh ember, bárki légy, aki ítélsz ...” (Rm 2, 1) Mindnyájunkra

ugyanaz az ítélet vár. Isten előtt senki nem emelheti magát a másik fölé, nincs rangsor vélt vagy valós érdemek alapján. A megtérésre hívó szó komolyságát sem lazíthatjuk: nem nekünk szól, nincs

rá szükségünk! De az „elveszett és elkárhozott ember” (Luther) számára kaput nyit Urunk, amikor nem a törvény kemény szigora, elmarasztaló ítélete az utolsó szava; hanem Jézus Krisztusban a megváltás evangéliuma.

CSÜTÖRTÖK. — „.. .ímé

ők kimennek hozzátok, hogy lássátok út jókat és cselekedeteiket, és vigasztalást vegyetek a veszedelemből”... (Ez 14, 22) Azt kell láthatóvá tenni életünkben, hogy nem végzetszerű a Sátán igájában raboskodás. A szabadulás lehetőségének felmutatása már több mint vigasztalás. Ez a küldetésünk nekünk, akik hisszük, hogy szabadok vagyunk az örök haláltól. Ezért is énekelhetünk így: légy örömmondó békekövet, hirdesd, a Szabadító elközelge- tett.

PÉNTEK. — „És állhatatos vagy, terhet hordoztál az én nevemért és nem fáradtál el”. (Jel 2, 3) Évezredes voltában is mai kép. Az élet lüktető forgatagában mindenütt ott vannak a keresztyének, — dolgoznak. S emellett van arra is idő, erő és idegzet, hogy a testvéri szeretet láthatatlan dolgait munkálják, — gyülekezetét építsenek. És nem fáradnak el annak a tehernek hordozásában, amit mi sokszor nyűgnek érzünk és legszívesebben kibújnánk alóla. Gondolunk-e arra néha, hogy Urunk soha nem hagy fel a nyűgös, fáradt keresztyének hordozásával?

SZOMBAT. — hogy többé ne emberek kívánságai, hanem Isten akarata szerint éljétek e testben hátralevő időt”. (1 Pt 4, 2) Amit itt Pál leír, az csak akkor valósítható meg, ha Jézus Krisztus valóban életünk urává lett. A hozzá kapcsoló hit formálja át úgy az életünket, hogy abban mindent más szemmel látunk. A bűnt bűnnek, s nem apró semmiségnek. Az embert testvérnek, nem pedig átugrandó akadálynak. Istent sem rosszindulatú „játékron- tónak”, hanem kegyelmes Atyánknak, akinek engedelmeskedni: mindennél nagyobb boldogság forrása.

Dom Vilmos

— ROZSAK. Bokor-, futó-, babarózsák. Kiváló fajtáiról díjtalan árjegyzéket küld PALKÓ kertészet. Budapest, XV. Csillagfürt utca 8.

— BUNDÁK, átszabások elsőrendű kivitelben Somogyi szűcsnél. Bp., V., Kossuth Lajos u. I., az udvarban.

KOPÁCSY MARGIT:

...TÉTOVÁN AZ ŐSZ

A szeretetotthon irodájában három ember áll. Középen Mamóka: kicsire és gömbölyűre bugyolálva, mint egy labda, akit egy játékos gyerek két kocka közé állít. A nagyobbik kocka illemtudóan meghajol, és a gondnok elé lép: — Rittig József.

A kisebbik kocka is megmozdul. Kezet nyújt: — Rittig Józsefné.

A kis labda bizalmasan előregurul. — Aztán milyen itt a koszt, kedvesem?

— Majd rendre mindent elmond a gondnok úr — és Rittigné szabad jobbjával elfogja, visszatereli a sorba Mamókát.

— A nénike most már az otthon lakója — mondja Rittig. — A betétkönyvét is átadom — és a keze könyökig elvész az aktatáskában. Ä gondnok az íróasztalon matat: az elismervényt keresi. Rittigné feszülten vár. A férfiak kezét figyeli, aztán már csak az uráét, aki nyitott táskával várja a pecsétes írást. Kattan a zár, és az asszony egy viVanatra szinte megszépül a boldogságtól.

— A nénike most már az

otthon lakója

__

— Rok

onok? — kérdezi a gondnokj

— Dehogy lelkem, dehogy! Ök vették mna a házacskámat ezelőtt kilenc évvel — mutogat Rittigékre, és kuncog. Talán eszébe jutott, mennyit súgott-búgott a házzal és a rakoncátlan kerttel, míg kisütötték, hogy hogyan lesz a legjobb.

— Adj el nyugodtan — mondta a ház. — Csak azt kösd ki, hogy itt maradsz, amíg kedved tartja.

— Jó kis ház — örvendezett Rittig. — Becsületesen alápincézett, és aki eladja, nyolcvanéves. — Mi az a kis idő,, ami egy ilyen öregnek még hátra van!

— Legfeljebb egy-két év. Addig megleszünk a régi lakásban.

Rittigéknek mindenből van egy régi és egy új. Karórájuk is kettő van: egy márka nélküli nikkel, hétköznapra, és egy arany Doxa, ha mennek valahová. És mintha hangjuk is kettő lenne. Urnák szólítják a házfelügyelőt, és úr az otthon gondnoka is. A házmestert évpen úgy megbecsülik, mint a nikkel órát, de mégiscsak más ez, és más az arany Doxa. És hát, azt sem kell elfelejteni, hogy két év óta ők is háztulajdonosok.

— Gyaravodunk — örvendezett Rittig, de az asszony leintette.

— Nem kell mondani senkinek. Az emberek iriqijek, meg mindéért hunyoréinak. — Mennyi időbe telt. míg leszoktatta a szomszédokat, hogy kölcsönkérjék a mákdarálót.

A két év alatt olykor meglátogatták Mamókát, és érdeklődtek az egészsége felől.

— Jól vagyok, kedveseim, jól!

Elmúlt két év, és a harmadikban Rittigék nehéz szívvel kifestették a régi lakást. Aztán elmúlt a negyedik év is, és most már döbbenten — egyre döbbentebben — számolgatták Mamóka éveit: — nyolcvanöt, nyolcvanhat,

nyolcvannyolc... És mennyire kellett vigyázniok, hogy soha, még gondolatban se kívánják az öregasszony halálát. Irtózatos bűn az, és Rittigék vallásosak voltak, ha nem is hangoztatták.

Talán ezért is történt csoda. Mamóka — nyolcvankilenc éves korában — magához rendelte őket. Persze, előbb megtanácskozta a házzal és a rakoncátlan kerttel, hogy nem jó már neki egyedül.

— Újabban gyakran megszédülök — és az ablak megremegett a gondolatra, hogy eg'/szer elesik, és napokig fekszik a földön, amíg rátalálnak.

— Hát ezért jöttem én az otthonba, kedves!

— Jó helyen lesz itt a néniké — és Rittigné ujjongva gondol a kilenc éve várt holnapra. — Költözünk! — Aztán átvillan rajta, hogy bizony időbe telik még, amíg

rendbe jönnek, "és megtalálja a végleges helyét a mákdará- lónak. És mennyi munka lesz a szabadjára hagyott kerttel: a vén diófát is ki kell vágni. De végül is kerékvágásba zökkennek, és jönnek ismét a nyugalmas, békés vasárnapok. Józsi délután kimegy a meccsre, és este — arany Doxával a csuklójukon — moziba mennek.

— Mindenki ilyen szép kon ért a családjában, nénikém?

— kérdezi mosolyogva a gondnok.

A kis labda arca elborul. —

Hát, nem éppen. Volt egy húgom, az szegény fiatalon ment el. Hetvenhárom éves sem volt. — Szomorúan bólogat, aztán felderül. — De az apám, meg az anyám, szép kort értek: mind a ketten túl voltak a százon.

Rittigné keze megrándul. A gondnok azt hitte, keresztet, vet, de csak a' táskáját vette vissza a jobb kezébe.

— A nénike is szeretné megérni a száz évet?

Mamóka elkomolyodik. — Nem hurakodtam én az Istennel soha. fiam. Élek. ameddig engedi. Maguk mng menjenek — fordul Rittigéy felé,

— Éljenek békében a. házacskámban — és nagytőkét kuncogva kigurul a szobiból, mint egy játékos kis labda.

Kinn még tétován ácsorog az ősz...