Evangélikus Élet, 1969 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1969-11-16 / 46. szám
0 R S Z Á G OS EVANGÉLIKUS H ETI LA P XXXIV. ÉVFOLYAM 46. SZÁM 1969. november 16. Ära: Z,— Forint Huszonöt éve történt i. Nagy tanulsága van mindannak, ami huszonöt évvel ezelőtt történt. Az idők szavát meg nem értő, a haladásnak hátat fordító orszagvezetés katasztrófába vitte a népet. Hosszú folyamat zárult le huszonöt évvel ezelőtt: bebizonyosodott a nagybirtok, nagytőke rendszerének tarthatatlansága. Az „ezeréves” úriosztály a haladó erőktől való félelmében kész volt a fasisztákkal, nyilasokkal szövetkezni, csakhogy megállíthassák a történelem folyamát. Az ország tónkretevése voU az ára ennek a kalandorpolitikának. Ugyanakkor egyházunkat is a leglehetetlenebb helyzet elé állította ez a politika. Megzavarodott a tiszta látás, egymásnak ellentmondó, legkülönbözőbb nézetek terjedtek el, amelyekben volt jó is, de volt veszedelmes és káros is. Tanulságos a pozitív, de a negatív magatartás is, mert az elsőben Isten jóra irányító szent akarata tükröződik, a másodikban pedig azt szemlélhetjük, hogyan visz a bűn a veszedelembe, hogyan hordja magán az igétől elszakadt magatartás a büntetés és katasztrófába rohanás következményét. Lehetetlen volt észre nem venni a kiáltó társadalmi igazságtalanságokat. A néphez közel álló lelkészek mélyen átérez- ték a népet sújtó bajolcat. „Soha olyan tobzódás a felső tízezerben, mint ma” — irta az Evangélikus Elet (1941. 34. sz. 3.). „Egyik vállalat első három legjobban fizetett vezetőjének évi összes jövedelme felülmúlta a másfél millió pengőt, de az első világháború óta még csak tisztviselő lakást se építtetett” (Keresztyén Igazság 1944. 5. sz. 117.). A Horthy-korszak különösen mostohán bánt a munkásokkal, akiket mindig gyanús szemmel nézett 1919. óta. Ha az előbb említett felső rétegek mellé a munkásosztály helyzetét állítjuk, élesen elénk vetítödik az egész rendszer korhadtsága. „A gyárak és az iparvállalatok rendszerint közönséges üzleti vállalkozások, amelyeknek a legfontosabb a minél nagyobb nyereség, s amelyek szociális vagy keresztyén szempontokra csak egészen mellékesen vannak tekintettel. A minél nagyobb nyereséget nemcsak a termelt áru mennyiségével és minőségével akarták fokozni, hanem úgy is, hogy minél olcsóbb munkaerőkkel: dolgoztatnak. Így a gyári munkás rendszerint csak annyit keres, ami úgy a létminimumot biztosíthatja, illetve biztosíthatná, ha a közellátás jól meg lenne szervezve, s nem érvényesülne ebben is a határtalan kapzsiság. A közellátás azonban éppen az ilyen helyeken szokott a leggyatrább lenni” (Harangszó 1944. 10. sz. 44.). De nem volt jobb a parasztság helyzete sem. „A parasztság menekül a faluról" — írta az Evangélikus Élet (1941. 34. sz. 2.). A régi feudális világ hagyományain alakult az „úr” és a „paraszt” viszonya. Az Evangélikus Élet arról ír, hogy „kétségbe- ejtően nagy a szakadék az egész magyarságban a „nadrágos ember” meg a magyar nép, a magyar paraszt között (Evangélikus Élet 1941. 36. sz. 7.). De a „nadrágos ember” is benne élt a „cifra nyomorúság” keretei között. „Nagyon sokat mond az alábbi eset. Egy most érettségizett elsövonalbeli gimnazistánk — amint megérdemelte — helyet kapott szellemi életünk nevelőintézetében, az Eötvös Kollégiumban. Tudja jól, hogy az Eötvös Kollégiumban négy vagy öt évig jó lenne. De utána kezdődnék megint minden elölről. Lehetne óraadó, óraadó-helyettes, helyettes, majd végleges tanár is, a kezdő tanároknak kijáró fizetésért. Ö ennél jobb életet akar. Már július 1-én munkába lép egyik ismert nagyvállalatunknál. Kezdő fizetésként kap havi kétszázötven pengőt. Lehet, hogy közben mellékesen mezeijogászkodik is. Mert apjának, nagyapjának és őseinek filléres élete után jól akar élni. — Ez a nem egyedül álló eset nagyon sok bűnről mesél. Azt mondja el, hogy bűn volt, amit századokon keresztül szellemi elitünkkel műveltek” (Evangélikus Élet 1942. 27. sz. 6.). Ha ezekről a társadalmi bajokról szóló megállapítások az egyházi sajtóban megjelenhettek, az csak annak a bizonyítéka, hogy ezek már annyira közismertek voltak, annyira letagadhatatlan tényékként jelentkeztek, hogy nem volt feltűnő, ha ezeket szóvá tették. Ismerték ezeket a gondokat a felső körökben is, de nem a népet sújtó nehézségek elosztásának útját, hanem az elnyomás útját választották. Ehhez volt a legbiztosabb eszköz a fasizmus. D. dr. Ottlyk Ernő E héten,.. ' Az összes protestáns templomban könyörgő imádságot mondanak a vasárnapi istentiszteleteken a Keresztyén Békekonferencia és a Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsa elnökségének felhívása nyomán azért, hogy a sokat szenvedett vietnami nép végre ne kényszerüljön fegyverek árnyékában és hulló bombák veszedelmében élni, hanem békés és igazságos körülmények között, szabadon építhesse jövőjét. Ebbe a könyörgésbe mi is bekapcsolódunk, s kérjük a gondviselő Urat, legyen Lelke világosságával az államférfiakkal, hogy megtalálhasvSák a béke útját az évtizedek óta vérző Vietnam földjén is. ACHBERGER SZUPERINTENDENS KITÜNTETÉSE A néhány éve nálunk járt osztrák evangélikus egyházi delegáció egyik tagját, a nemrég nyugalomba vonult Leopold Achberger szuperintendenst érdemei elismeréséül kitüntették Steierország „becsület-gyűrűjével”® „Több lett a testvérem!” — Beiktatták a veszprémi egyházmegye új esperesét MINTHA ÜNNEPNAP LETT VOLNA, úgy töltötték meg gyülekezet és vendégek a maroalgergelyi templomot azon a szerdai napon, amikor D. dr. Ottlyk Ernő püspök beiktatta a veszprémi egyházmegye esperes; tisztségébe Síkos Lajos mar- calgergelyi lelkészt, akit az egyházmegye gyülekezeteinek presbitériumai teljes egyhangúsággal választottak meg, miután a három espeiresi ciklust folyamatosan szolgált Halász Béla pápai lelkész egészségi állapota miatt nem vállalta tovább ezt a felelősségteljes és megtisztelő hivatalt. Az egyházmegye lelkészei teljes számban jelen voltaik, s eljöttek más egyházmegyékből is, a szomszédos gyülekezetekből is a lelkészek és barátok, így több mint negyven lelkész vett részt a beiktatáson. KÉT ARCA VAN ennek a napnak — mutatott rá a közgyűlést megnyitó szavaiban dr. Mihály Dezső, az egyházmegye felügyelője. Az egyik arca visz- szanéz a búcsúzó esperesre, a másik köszönti az érkezőt. Rendkívül meleg szeretet övezte Halász Béla esperest az egyházmegyében. Ez minden köszöntésből előcsillant. Ottlyk Ernő püspök mutatott rá arra, hogy a húsz év espares- ségi idejét ha felosztjuk, abból hét évet töltött úton, a gyülekezetek között. Az Állami Egyházügyi Hivatal megyei tanácsosa is igen nagy megbecsüléssel szólt róla. Sümegi István lelkész meleg szavakkal fogta át az es peresi éveket, hiszen ő köszöntötte húsz évvel ezelőtt a tisztébe lépéskor, s most búcsúzott tőle a lelkészek nevében, átadva Horvay: Jó Pásztorának herendi porcelán szobrát. Karner Ágoston az országos bizottságokban végzett szogálatát méltatta. D. Koren Emil arra emlékezett köszöntésében, hogy az országos esperes! értekezleteken nehéz kérdéseknél mindig Halász Béla volt a biztos hangot adó első hozzászóló. A MÁSIK ARC örvendezve tekintett előre. Az új esperest istentisztelet keretében — amelyen a helyi gyülekezet énekkarral és szólóénekkel szolgált — az egyházkerület püspöke iktatta be. D. dr. Ottlyk Ernő igehirdetésében arra mutatott rá, hogy a keresztyén ember s az egyház is szüntelenül a Cselekedetek könyvebeli kérdés előtt áll: mit cselekedjünk? Mert Isten mindig újat akar, s ebben az újban az a célkitűzés rejlik az egyház feladata mélyén, hogy az evangéliumot vigye a ma emberéig. Szeretetin tézmény elnk \ Karácsony Sándor utcai szeretetotthon Ennek eszköze pedig a jézusii szeretet. Ez annyira kiterjed minden egyházi tevékenységre, hogy elmondhatjuk: a szeretet egyházkormányzati elv is. „SZOLGÁLJÁTOK az Úrnak örvendezéssel”; Síkos Lajos az espereei székfoglalót erre a zsoltárigére építette. Az egyházat Isten szolgálatra rendelte — mondotta többek között. Jézus Krisztus valóságosan odaadta magát, hogy kiapadhatatlan erőforrása legyen a szíves áldozat, a szíves szolgálat útján haladó embernek. Krisztus által Isten fiai vagyunk. E fiúsággal nem egyeztethető össze a kényte- len-kelletlenség magatartása, mert a hivő ember jóra sarkalló motorja a hála. Ez pedig sohasem lehet vontatott, tunya, vagy kényszeredett, mert az öröm lelke buzog benne. Szolgálatunk terepe, helye pedig ez a világ. Itt kell jókedvvel, örvendezéssel az Úrnak szolgálnunk. Jókedvvel és örvendezéssel aki tud szolgálni, az egyben hitet tesz arról, hogy munkáját nem látja értelmetlennek, és hogy biztos célt lát maga előtt. Hiszen ez a világ Isten világa. Nem csak a világban való, de a világért való szolgálatra is indított. Felmérhetetlen jelentőségűnek tartom éppen ezzel összefüggésben a békemozgalom szerepét nemcsak a múltban, de a jelenben és a jövőre nézve is. A békemozgalom felrázta széles körben az emberiség lelkiismeretét. Nem az egyházból indult ugyan el, de célja, módja és eszközei Isten akaratával egyezőek. Hálával gondolok egyházunknak azokra a vezetőire. *akik meglátták és alázatosan, örvendezéssel haladtak a békemunka útján és ■odavezették immár egyházunk egész népét. A béke munkálá- sa Isten-szolgálat. Boldog örömmel vállalom hazánk és népünk szolgálatát. Itt ringott bölcsőm, ez adott elődeinknek, s ád majd nekünk is végső nyughelyét. Ennek a levegőjét szívjuk, ennek a kenyerét esszük, ez a nép a mi népünk. Hozzá nem csak érzelmi szálak fűznek, és nem csak vérségi kapcsolatok kötnek. hanem érette közvetlen felelősséggel is tartozunk. Mit ér annak emlegetése, hogy Rákóczi kurucainak kilenctized része protestáns volt, ha mi nem tudunk lobogni a szabadságért és nem tudjuk megbecsülni azt? Mit ér arra hivatkoznunk, hogy protestáns eleink éppen e hazában mindig a fejlődés és a politikai, társadalmi, gazdasági haladás élenjárói voltak, ha mi ma lemaradnánk és hátul kullognánk? Számunkra e hazában tradíció és haladó hagyomány is, hogy a néppel együtt menetelünk és azt szolgáljuk. A mai magyar nép szocializmusban él. Nemcsak elvileg magasabb nívójú életformában, de valósággal is hasonlíthatatlanul jobb a léte, jobb és nagyobb a kenyere, megbecsültebb és felszabadult munkás élete. E néphez, mint családhoz tartozunk. Felelősséget kell, hogy hordozzunk érette a jó pásztor szeretetével, hogy lelkiekben, erkölcsiekben és anyagiakban mind gazdagabb legyen. A gyülekezet, a templomi gyülekezetté-válás és a szolgálatra kiküldetés állandó ritmusában él. Hogy szolgálatunkat jól végezzük, s hogy megláthassuk: van e világban szolgálatra elkötelezettségünk, szükség van templomi gyülekezetté válásra, ahol az imádságban és az igében, s az ige körül Istennel és testvéreinkkel mindig újból találkozunk. Erőt csak itt kaphatunk mindennemű diakóniára, s az erőn kívül reménységet, örvendező jókedvet is. A templomi gyülekezetben Isten láttatja meg velünk a testvéreinket, akik végeredményben: minden ember. Istent szolgálni emberek közt akarom, mert ez az ö akarata. Híveink, felebarátaink igaz javát munkálni magasztos dolog. Ebben sem vagyok egyedül. Ez egyházmegyében, melyben születtem, melyben életem javarészében szolgáltam, érzem, hogy kitágult számomra a gyülekezet határa. Több lett a testvérem! Ezzel az örömmel indulok... — fejezte be Síkos Lajos espe- resi székfoglalóját, amelyből itt csupán rövid részleteket közöltünk. AZ ÜJ ESPEREST meleg szavakkal köszöntötte Prazsák Mihály egyházügyi tanácsos is. Majd az egyházfnegyei felügyelő, mint ikeréin ok mellett az Északi Egyházkerület nevében D. dr. Ottlyk Ernő püspök, dr. Mihályíi Ernő országos felügyelő és a központi hivatalok nevében Karner Ágoston főtitkár, D. Káldy Zoltán püspök és az esperesi kar nevében D. Koren Emil esperes, az egyházmegye lelkészei nevében Bárdosi Jenő lelkész, s végül a szergényi, maroalgergelyi és szombathelyi gyülekezetek nevében azok gondnokai mondták köszöntést a magyarországi evangélikus egyház szolgálatára nézve legfiatalabb esperesének. A Budapest—Józsefvárosi Egyházközség is szeretetotthon tulajdonosa. A Mandák Mária evangélikus szeretetotthon (VIII. Karácsony Sándor u. 31—33.) a régi egyházi épületben olyan, mint új palánta ó cserépben. Az avult földszintes, tipikusan józsefvárosi bérház sok gondot jelentett az egyházközségnek. Egyházi és társadalmi szempontból is igyekeztek hasznossá tenni, amikor a megüresedő lakásokat öreg testvérek elhelyezésére használták fel. Az elhelyezés módjában nemcsak formailag, de lényegszerűen is újat, modernet akartak megvalósítani. A felszabaduló lakásokat sorra újjáalakították, komfortosakká tették. így a beköltöző öregek sok esetben jobb körülmények közé kerültek, mint saját lakásukban voltak. A gondozást pedig ki-ki olyan mértékben veszi igénybe, amint egészségi állapota, vagy kora szükségessé teszi. Az otthonnak mintegy huszonhat lakója van. Az egyházközség az otthon életének segítésére, tanácsadására és irányítására héttagú diakóniai bizottságot szervezett. A bizottság nemcsak szavakkal, hanem tettekkel is segíti a bentlakókat és összeköttetést biztosít a lakók közössége és a gyülekezet között. A régi fuvarosház kocsiszíne és istállója helyén meghitt imaterem szolgál a bentlakók és a gyülekezet részére is istentiszteleti helyül, A nagyváros kőrengetege pedig körülöleli az e’gvre szépülő kertet, az évről évre több árnyat nyújtó fákat, s alattuk nyugalom és védettség hívogat a csend e kis szigetére. KlNA ENSZ-TAGSÄGA MELLETT IMÁDKOZZUNK Úr Jézus Krisztus! Te oszlatod el szereteted világosságával a bűn éjszakáját. Ébressz fel minket ezen a napon bűneinkből, öltöztess fel igazságodba, oltalmazz hatalmaddal, erősíts a hitben és a jó cselekvésében, hogy neked tetsző legyen életünk, minden tervünk és cselekedetünk. Vezess minket életünk minden napján, hogy eljussunk örök országodba, melynek nincs estéje, sem éjszakája, mert Te vagy örök napja és világossága. Ámen. Kanada Egyesült Egyházának a nemzetközi kérdésekkel foglalkozó bizottsága felszólította az ország kormányát, hogy támogassa Kína ENSZ- tagságát. A bizottság azon a véleményen van, hogy a Kínai Népköztársaságnak a részvétele az ENSZ ülésein csökkentené a feszültséget Kelet és Nyugat hatalmi tömbjei között és ugyanakkor nagy mértékben erősítené az ENSZ békemunká j át.
