Evangélikus Élet, 1969 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1969-11-09 / 45. szám

ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP XXXIV. ÉVFOLYAM 45. SZÁM ' 1969. november 9. Ara: 2,— Forint A nép és a haza szolgálata Emberszeretetünk konkrét megnyilvánulási területe a nép szeretete és támogatása. A nép az egyház számára az a hatal­mas emberterület, ahová Isten szolgálatra beállította. A nép sohasem távoli, idegen, elvont fogalom, hanem mindig konkrét viszonyulás, hiszen a mi népünkről, a mi országunkról, a mi hazánkról van szó. Az evangélikus hazafiság tartalma a nép szeretete és a nép ügyének szolgálata. A patriotizmus alapja a nép érdekének munkálása. A pat­riotizmus a legtermészetesebb emberi, de ugyanakkor a leg­természetesebb keresztyén feladatunk is. Akik ebben az or­szágban együtt élünk, mindnyájan érdekeltek vagyunk abban, hogy mi történik, merre és miként haladunk. Mi, akik Isten igéje alapján igazodunk el az élet minden területén, keresz­tyén indítékokból is foglalkozunk a nemzeti kérdésekkel. Isten sohasem helyezi egyházát légüres térbe, hanem mindig konk­rét történelmi helyzetbe, amelyben tisztán és világosan kell eligazodnia az egyháznak ahhoz, hogy betölthesse küldetését az adott történelmi feltételek között. Az a történelmi hely­zet, amelybe Isten a mi egyházunkat állította, a szocializmust építő magyar népi demokrácia. Ebben a nemzetben, a ma­gyar népi demokráciában élünk benne mi, lelkészek, és élnek benne gyülekezeti tagjaink. Amikor azt mondjuk, hogy az evangélikus egyház tagjai vagyunk, ugyanakkor egyszerre ennek a nemzetnek, a magyar népi demokráciának is tagjai. Nemzetünk és hazánk számunkra Istentől adott valóságok. A keresztyén embernek azon a helyen és abban a környezet­ben kell szolgálnia, ahová öt Isten állította. A Szentírásból tanultuk és tanítjuk, hogy Isten szolgálata embereknek vég­zett szolgálat, azért nincs igaz Isten-szeretet igaz embersze­retet nélkül. Isten az ő szolgálatát úgy várja el, hogy azon a helyen, abban az időben, abban a társadalmi és gazdasági berendezkedésben szolgáljuk embertársainkat, amelybe be­állított, mert egyháza sohasem a világból kivett egyház, ha­nem világnak szolgáló egyház. A szeretet nagy parancsolatán nyugszik a keresztyén ember lelkesedése minden igaz és jó ügy iránt, azért természetes­nek kell tartanunk, hogy a keresztyén emberek foglalata, az egyház, az a hely, ahol mindezeket a törekvéseket végső komolysággal kell vállalni, és Isten hívásaként kell őket cselekedni. A hit meglátja a szolgálatokat és feladatokat a templomban, a gyülekezetben, de ugyanakkor a szántóföldön, a gyárban, a közéletben is. A keresztyén ember az egyház­ban való kötelességét, de a hazában reá váró kötelességét is. hűséggel akarja teljesíteni. Evangélikus lutheri életfelfogásun­kat tagadja meg az, aki a való élettől elvonatkoztatva, úgy akar prédikálni, vagy hívő életet élni, hogy kiszakítja magát a hazánkban pezsgő élet lendületéből, és a célkitűzések és tervek éppen reá váró feladatából. Az egyház és állam viszonyát éppen azért nem lehet rideg jogi kategóriák között kifejezni, mert bensőséges viszony alakult ki egyházunk és államunk között. Az emberszeretet közös indítéka fogja össze az egyház és állam szándékait. Ennek a közös nevezőnek az alapján élvezi egyházunk más magyar egyhazakkal együtt az állam bizalmának és megbe­csülésének az ország nyilvánossága előtt is 4kifejezésre jutta­tott jeleit. Aki evangélikusnak vallja magát, annak életében nincs és nem is lehet lelkiismereti összeütközés egyházunkhoz tarto­zása és a szocialista hazához tartozása között. Mi az együtt- munkálkodás aktív viszonyával aláírjuk segíteni azt a tár­sadalmi fejlődést és haladást, amely a népet tette az ország gazdájává, a béke megvédéséért küzd és a népek barátsá­gát tekinti céljának. Ezen az alapon tudunk együttműködni ebben az országban hívők és nem hívők. Az élet végső kérdéseit illetően termé­szetesen nem értünk egyet a marxizmussal, hitünkből enged­ményt nem teszünk, de ezt senki sem kívánja tőlünk. Alkot­mányunk biztosítja a lelkiismereti és vallásszabadságot. De a szabadon hirdetett evangélium és a Jézus Krisztustól tanult szeretet egységbe fűz azokkal, akik legfőbb törvénynek az or­szág javát tekintik, akiknek jövőt építő tervét az emberről való gondoskodás, a nemzet felemelkedésének szelleme hatja át. Hazánk felvirágoztatása csak az egész nép műveként szü­letik meg. Ezért nagy nemzeti céljaink megvalósításából mi evangélikus magyarok is kivesszük részünket. A hazaszeretetnek és az emberiség iránti szeretetnek az alapállása minden idők keresztyén magatartásának az alapja és kiindulása. Ebből vizsgázik minden nemzedék az egyház­ban is. A mi nemzedékünk is Istennek és a történelemnek a színe előtt él és cselekszik. Minket is azon a mérlegen fog­nak egykor lemérni: hogyan és mit valósítottunk meg Jézus Krisztus Isten és emberszeretetre vonatkozó nagy parancso­latából. D. dr. Ottlyk Ernő E héten... 1483. november 10-én, Márton nap előestéjén látta meg a napvilágot Eislebenben Luther Márton. Möhrából, a parasztcsalád ősi fészkéből útbaD a mansfeldi bányák felé itt telepedett meg néhány hónapra Luther János és felesége. A Lange Gasse egykori vendégfoga­dója, amely nagy reformátorunk szülőháza lett, ma megújítva látható a Luther utcában. A szobában, ahol megszületett, ott láthatók a szülőkről festett Cranach-képek másolatai — ere­detijük Wartburg várában van — és egy metszet a család ősi otthonáról, Möhráról. A többi földszinti helyiségben az 1689-es tűzvész idején elpusztult emelet megmaradt kiállítási tárgyai láthatók, köztük több egykorú bűcsúcédula is. Az azóta újjá­épített emeleti szobákban a reformáció történetének vázlatát láthatják a turisták. Világszerte tisztelet övezi Luthert, akár mint az egyház reformátorát, akár mint a német irodalmi nyelv megalkotóját. Megjelent immár az Istennek kegyelme — Közös reformációi emlékünnepély a Kálvin téren — Évente visszatérő ünnepé­lyes közös alkalma a nagybu­dapesti protestáns gyülekeze­teknek a közösen tartott re­formációi emlékünnepély. Évente más-más templomba gyűlnek össze a "Magyarorszá­gi Egyházak ökumenikus Ta­nácsába tömörült egyházak gyülekezetei a reformáció em­léknapját megelőző vasárna­pon, hogy együtt adjanak há­lát Istennek a reformációban adott ajándékaiért, s azoknak folyamatos gyümölcseiért. L1 z évben a Kálvin téri re- •*-i formátus templom telt meg a hívek seregével. A kül­sejében megújult templomban belül még nincs befejezve a tatarozás munkája, a kórus körül még állnak az állvány­zatok. Ez azonban nem zavar­ta az ünneplők áhítatát, sőt kissé jelképes is volt éppen reformáció ünnepén. A gyüle­kezet éneke után Laczkovszky Jánosnak, a Baptista Egyház elnökének igeolvasása és imádsága nyitotta meg az em­lékünnepélyt, amelynek ige­hirdetője D. Koren Emil evan­gélikus esperes, ünnepi elő­adója pedig Komjáthy Aladár református esperes volt. Két énekkar szolgált az esten. A Kálvin Kórus Máté János ve­zetésével Hassler „Erős vár a mi Istenünk” motettáját adta elő, a Lutheránia ének- es ze­nekar pedig Schütz „Megje­lent már az Istennek szent ke­gyelme” ötszólamú, majd Gumpelzhaimer „Istent di­csérd énekkel’7 négyszólamú motettáját mutatta be Welt- ler Jenő vezénylésével. Az ün­nepi estet Hecker Ádám, a Metodista Egyház szuperinten­dense zárta imával. D. Koreri Emil igehirdetésé­ben 2 Kor 6,7 alapján idézte József Attila „Erős vár” mű­fordítását, akinek Luther éne­kének átköltésénél ez az ige volt a jelmondata. A műfor­Szcretelintézményeink A Zuglói Szeretetotthon Szeretetotthonaink között az egyik legfiatalabb épület a Zuglói Egyházközség Kakas Lídia szeretetotthonáé. Az eme­letes épületet már a modernebb elvek szerint rendezték be. Szobái nem kicsik és nem nagyok, két-három-négy személy­nek biztosítanak kényelmes elhelyezkedést. Központi fűtés ugyan még itt sincsen, de mindenütt jó cserépkályhák árasz­tanak egyenletes meleget a téli napokon. — Harminchárom testvér lakik az otthonban. Jellegzetes vonása e kis társa­dalomnak, hogy kb. fele részét nyugdíjas lelkészek, felesé­geik, vagy hozzátartozóik, valamint egyéb nyugdíjas egyházi alkalmazottak teszik ki. Az otthon életének irányítását a gyü­lekezeti lelkész végzi, de a bentlakók ellátását és gondozását öttagú munkásgárda intézi, élén a gyülekezeti lelkész felesé­gével. Az otthon terheinek viseléséből a fenntartó gyülekezet szép részt vállal, de az otthon közegyházi érdekű szolgálata miatt a felsőbb egyházi szervek hathatós támogatásában is részes ÜL IMÁDKOZZUNK Irgalmas Ür Jézus Krisztus! Ne oltsd el a pislogó gyertya­belet és a kicsiny hitet. Megvailjuk, hogy gyengének érezzük hitünket, erőtlenül kapaszkodunk igédbe és erős kezedbe. De kérünk, segíts rajtunk gyengeségünkben és hitetlenségünkben, növeld és erősítsd hitünket, hordozz és vezess minket Lelked­del. Cselekedjél velünk a te irgalmad és végtelen szereteted szerint, Amen. A KERESZTYÉN BÉKEKONFERENCIA BIZOTTSÁGI ÜLÉSEI A NÉMET DEMOKRATIKUS KÖZTÁRSASÁGBAN A Keresztyén Békekonfe­rencia október hónapban egész sor fontos bizottsági ülést tar­tott a Német Demokratikus Köztársaságban. Október 16— 18 között a nemzetközi titkár­ság, 19-én és 20-án a szerve­zeti bizottság, 21—24 között a nemzetközi munkabizottság, október 26-án és 27-én a tag­egyházak és regionális bizott­ságok delegátusai, 28-án és 29- én pedig a gazdasági és politi­kai kérdések bizottsága tar­tottak ülést Ferchben, Bu- ckowban. illetve Eisenachban. Egyházunk képviseletében a két utóbbi ülésen dr. Nagy Gyula teológiai professzor vett részt. dítás első két sora magyaráz­za ezt az igét: „Erős vár a mi Istenünk, — Kemény vasunk és vértünk”. Az ige feltárja az egyház harcát és védelmét a vas és vért képében. Az egyház igazi védelme, ha ön­feledt egyházzá tud lenni. Nem az a lényeges, hogy mi történik vele, hanem az a fon­tos, hogy mi történik általa. Az egyház harca a szolgálat. Isten ereje, dinamisza akkor valósul meg, ha az egyház szolgáló egyház. „Járjatok úgy, mint elhíva- tástokhoz illik, vagyis a mi Urunk, Jézus Krisztus nyom­dokain, aki magáról azt mon­dotta: én tiköztetek olyan va­gyok, mint aki szolgál!’ L’ zt már Komjáthy Aladár mondotta előadása végén. A reformáció hitre tanító üze­netével az elmúlt huszonöt évre tekintett vissza és érté­kelte az egyház útját, magá­ra találását, ahogyan a ro­mokból elindult, s az épülő újban megtalálta helyét és küldetését. A szeretetnek való engedel- meskedés mértéke szerint bátorodik gyülekezeteinkben a szolgálatra való odaszánás — mondotta. A szeretet növeke­désével az önbiztosítás igye­kezete fogy, csökkennek a fenntartások. Sokan vállalják a szolgálatot akkor is, ha gyertya módján el kell égni világítás közben. Egvre telje­sebb tartalommal vállalnak a gyülekezetek ilyen próféciákat mint a Mikeásé is, amely így hangzik: a Jákob maradéka olyan lészen a sok nép között, mint az Űrtől való harmat, mint a zápor a fűnek (Mik 5,7). Nem könnyű ez a vál­lalkozás, mert nincs olyan harmat, vagy eső. amely ön­magát táplálná. Ha vállalja a harmat és a zápor szolgálatát, akkor népek és emberek aszá­lyának enyhítésére vállalko­zik. A gyülekezet a szeretet növekedésével arányosan érti, hogy keresztyénségének hite­le nem a szent falakon belül fog kiderülni, hanem a mun­kahelyen, az emberekkel való találkozás, együttérzés, áldo­zatvállalás alkalmain. A vállalkozási kedvben ki- tárulkozóbbá is válnak gyülekezeteink — folytatta Komjáthy esperes. Es egyíe több jele van annak, hogy a növekvő szeretetben kitárul- kozóbbá válik a szív. Megta­láljuk helyünket az új, szocia­lista társadalmunkban. Egyhá­zaink kiváló lehetőséget nyer­nek szolgálataik gyakorlásá­ra. Olyan lendületet kap a né­pünkért való szeretet, hogy a reformáció százada jut az eszünkbe. Mindenekelőtt ab­ban a meggyőződésünkben kell megerősödnünk, hogy hármas tagozódású. de egysé­ges tennivalóról van szó. A felebarát javát a becsületesen elvégzett munka jelenti, de ez segíti az emberi haladást is, mert erősíti a mi haladó tár­sadalmunkat is. Ezt az össze­függést mindig a szemünk előtt, kell tartanunk, mert a szolgálatunk: így lesz, csak így lehet valóságos segítséggé és csak így tudjuk bizonyítani, hogy szolgáló szándékunk nem kegyes óhaj csupán. J öhet tehát a munka, a minden nap becsületesen elvégzett munka, a keresztyén szeretet hiteleként is, de fő­ként az ember javáért és a haladásért. Mi sem tűnik ter­mészetesebbnek, hogy mi, akik az elmúlt negyedszázad alatt Isten kegyelmének annyi jó jelével találkoztunk és belső megújulásunk folyamata köz­ben hazánk annyi jótétemé­nyében részesedtünk, ott le­szünk a tennivalóknál. Fel­adataink nagyok és szépek. Egyházaink keskeny útja igen nagy munkamezőre visz ben­nünket. Ülést tartott az Ökumenikus Tanács Elnöksége A Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsának elnök­sége, amely a tagegyházak vezetőiből áll, október 29-én ülést tartott. Jelentést hallgatott meg a Keresztyén Békekonferencia Mun­kabizottságának, Nemzetközi Titkárságának az NDK-ban tar­tott üléseiről, illetve a tagegyházak és a regionális bizottságok képviselőinek a tanácskozásairól. Az Ökumenikus Tanács el­nöksége magáévá tette a Keresztyén Békekonferencia Munka- bizottságának azt a javaslatát, hogy a vietnami háború befe­jezéséért folyó világméretű küzdelem összefüggésében novem­ber 16-át, a vietnami népért mondandó imádság napjaként, de­cember 14-ét pedig a sokat szenvedett vietnami nép megsegí­tésére történő gyűjtés napjaként ajánlja a gyülekezetek figyel­mébe. A tagegyházak vezetői elhatározták, hogy körlevéllel fordul­nak a református, evangélikus, baptista, metodista egyház, a Szabadegyházak Tanácsához tartozó közösségek és az ortodox egyház gyülekezeteinek presbitériumaihoz, illetve lelkipászto­raihoz, kérve őket, hogy a november 16-i istentiszteleten imád­ságban emlékezzenek meg a vietnami népről és könyörögje­nek a szörnyű háború mielőbbi befejezéséért, december 14-én pedig a karácsonyi ajándékozás légkörében legyen a gyüleke­zetek ajándékozásának tárgya a vietnami nép is. E célból külön gyűjtésre hívják fel a tagegyházak gyülekezeteit. Az ökumenikus Tanács Elnöksége örömmel állapította meg, hogy a mozgalom a keresztyén békemunka konkrét feladatai felé fordul, amint ezt a Munkabizottság üléséről kiadott sajtó­közlemény is tükrözi. A továbbiakban az elnökség az ökumenikus Iroda működé­séről hallgatott meg rövid jelentést. MINNEAPOLIS Dr. Frederik A. Schiotz, a Lutheránus Világszövetség és az American Lutheran Church elnöke dr. W. harsén főtitkár­ral és munkatársaival szep­tember 24-én, székhelyén Min- neapolisban ebéden fogadta dr. Profile Károly teológiai prodékánt, és beszélgetést folytatott a Világszövetség te­ológiai munkájáról, az ameri­kai lutheránus egyház aktu­ális kérdéseiről és egyházunk életéről.

Next

/
Thumbnails
Contents