Evangélikus Élet, 1969 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1969-11-02 / 44. szám

Kísért a múlt

1 Móz 50,15—21

„Carpenter írta le, hogy egy leány, aki egy lelkipásztornál szolgált, s a gazdájától, mikor az fennhangon tanult, sok latin, görög és héber szöveget hallott, lázas állapotában egészen összefüggő részleteket mondott el ezekből, anélkül, hogy tufita volna, mit jelentenek” — írja a legújabb pszichiátriai tankönyvben Nyíró professzor. Valójában mindennek az emléke el van raktározva bennünk, de nem holmi ártalmatlan, elfekvő áruként, hanem mint kisugárzó hatóerő, mely töltésétől, minőségétől függően mérgezi vagy frissíti a levegőt bennünk és körülöttünk, szándékunktól és tudomásunktól függetlenül is befolyásolva érzületünket, döntéseinket. Eltemetett múlt nincs, csak lappangó múlt van. Csupán idő kérdése, s a „hulla” feljön a víz színére, valahogy úgy, ahogy a meggyilkolt szelleme Shakespeare nem egy drámájában megjelenik, többnyire a tettesnek. így láthatta Heródes is Keresztelő Jánost Jézusban. (Mt 14,2)

A RENDEZETLEN MÜLT kísértete félelmetesen fölmagas- lott József bátyjai előtt, hiszen egyrészt évtizedekkel azelőtt eladták testvérüket, másrészt amikor Egyiptom kormányzójaként mégis megbocsátott nekik, akkor annyit nem voltak képesek kinyögni, hogy „vétkeztünk, ne haragudj”. Minél olcsóbban akarták megúszni az egész „kellemetlenséget”, s mikor látták, hogy öccsük nem sújt le rájuk, sőt meghatódik, ezt egyszerűen elkönyvelték, mint potya szerencsét, amivel az ügy le van zárva. Teljesen mindegy, hogy milyen magyarázattal kenték el magukban a lényeget — a bűnbánat útját elkerülték, tehát bűnüknek utói kellett érnie őket (Zsolt 40,13). S ez törvényszerű!

Kényelemből, félelemből bennhagyott foggyökérként viselkedik ugyanis az „elmázolt” bűn. Az komoly ízületi, szív- és vesebántalmakat okozhat idővel, ez pedig aláássa egész emberségünket. reszketeg aggályoskodóvá. vagy dühödt támadóvá tesz, megfoszt egyensúlyunktól s főként az örömtől, elszívja életenergiánkat, be nem ismert hibáinkat „rákeni” környezetünkre, szóval „ráz” bentiünket egész kis világunkkal együtt, esetleg ki is borít. És egyre magasabb összegű számlákat nyújt be! A hazugságok, mulasztások, önző manipulációk egyre masszívabb s folytatást követelő rendszerré állnak össze, s ugyanakkor kitermelik az önvédelmezés páncélját. Kodolányi írja valakiről: „Inkább kettéhasíttatta volna magát, semhogy kritikával közeledjék önmagához.”

A LEGYŐZÖTT MÜL TAT József magatartásával példázza. Volt neki is mit megbánnia: túlzott ifjúi becsvágyát, melyet elárultak álmai, s az is, hogy mintagyerekként rendszeresen „áztatta” bátyjait az apjuk előtt — valljuk csak be: tehetségéhez karrierista hajlamok társultak. Válogatott mélységeket kellett megjárnia, hogy átformálódjék: „Jó nékem, hogy megaláztál, hogy megtanuljam rendeléseidet.” (Zsolt 119,71) Amikor legforróbb volt a sors-kohó, József akkor is az Isten alakító és irányító kezében tudta magát, s nem egyszerűen a körülmények malomkövei közt.

Tudott megbocsátani. Valahogy úgy, ahogy az a harminc hirosimai lány, akik tíz éve levélben igyekeztek vigasztalni Eatherly őrnagyot, aki társaival fölébük vitte a mindnyájukat megsebző atombombát, s akit lelkifurdalásai végső kétségbeesésbe taszítottak. „Amerikai kvékerek nagy szeretettel kezeltek bennünket... Hisszük, hogy ön éppúgy áldozata a háborúnak, mint mi.”

A FELMAGASLÖ JÖVÖ űzte el végül is a múlt kísérteiét. Ebben a sötét ügyben Isten már kimondta a világos szót, amikor őt másokért, sok-sok ember életbenmaradásáért „dolgozta meg”, alkalmas eszközül. Béke, emberhez méltó élet, belsőkülső egyensúly, megoldandó kérdések tőlünk méterekre, vagy sok-sok kilométerre: van miért, van kikért élnünk, hogy a jövő vállalásában oldódjunk megkötözöttségeinkből.

Miltiadésznek, a marathóni győzőnek valaki egyszer remek módszert ajánlott, mellyel bármit megjegyezhet. Mire ő: „Inkább azt mondd meg, hogyan felejthetem el, amire nem akarok emlékezni!” Ne vágyjunk erre, hisz, ha sikerül, csak annál rosszabb. Jézus Krisztus kereszthalála óta van bűnbocsánat, mely hálás cselekvésre szabadít fel. Az ő vállaló szereteténék jegyében tisztázódik maga az Elet, és ragyognak elénk^ feladataink. Mert a mi Urunk: maga a Jövő. Bodrog Miklós

— ROZSAK. Bokoi-, futó-, babarózsa kiváló fajtáiról díjtalan árjegyzéket küld PALKÓ kertészet. Bp., XV., Csillagfürt u. 8.

— SÍRKŐ eladás nagy választékban. Schrődl Ferenc kőfaragó mester-. Bp„ III., Pomázi út 19965 hrsz. Óbudai temető mögött, 60-as autóbusz végállomás.

— Elad«» 2 db „Express Heating” rendszerű ventillátoros vaskályha. Gyülekezeti terem vagy kisebb templom fűtésére alkalmas. Evangélikus Lelkészi Hivatal. Bp., I., Táncsics Mihály u. 28.

— ÁPOLÁSÉRT megosztaná lakását 76 éves nyugdíjas, özv. Pálinkás Mártonné. Albertirsa. Viola u. 6.

Istentiszteleti rend

Budapest, 1969.

Deák tér de. 9. (úrv.) ifj. Kendeh György, de. 11. (úrv.) dr. Kékén András, du. 6. egyházzenei áhítat-igét hirdet: dr . Kékén András. Fasor de. fél 10. D. Koren Emil, de. 11. (úrv.) D. Koren Emil, du. 6. Szirmai Zoltán. Dózsa György út de. fél 10. Szirmai Zoltán. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) Aradi András, de. 12. (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 11. (úrv) Bándi Sándor, de. 11, du. 6. Bándi Sándor. Kőbánya de. 10. (úrv.) Veö- reös Imre Utász u. de. 9. (úrv.) Veöreös Imre Vajda Péter u. de. fél 12. (úrv.) Veöreös Imre. Zugló de. 11. (úrv.) Bízik László. Rákosfalva de. 8. Boros Károly. Gyarmat u. de. fél 10. Bízik László. Fóti út de. 11. Solymár Péter. Váci út de. 8. Benczúr László. Frange- pán u. de. fél 10. Benczúr László. Újpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula. Soroksár újtelep de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 11. Matuz László. Kispest de. 10. Kispest Wekerletelep. de. 8. Pestújhely de. 10. Kürtösi Kálmán. Rákospanovember 2-án

lota MA\’-telep de. 8. Rákospalota Nagytemplom de. 10. Rákospalota Kistemplom du. 3. Rákosszentmihály de. fél 11. (úrv) Karner Ágoston. Sashalom de. 9. ifj. Görög Tibor. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de.; fél 11, du. fél 3. Kistarcsa de.

9. Rákoscsaba de. 9. Békés József. Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11, du. 3.

Bécsikapú tér de. 9. (úrv.) Várady Lajos, de. 11. (úrv.) Várady Lajos, du. 6. Madocsai Miklós. To- rockó tér de. fél 9. (úrv.) Madocsai Miklós. Óbuda de. 9. Fülöp Dezső, de. 10. (úrv.) Fülöp Dezső. XII.« Tarcsay Vilmos u. de. 9. Csengődy László, de. 11. Csengődy László, du. fél 7. Ruttkay Elemér. Pesthidegkút de. fél 11 Ruttkay Elemér. Kelenföld de. 8. Bencze Imre. de. fél 10. Bencze Imre, de. 11. (úrv.) Bencze Imre, du. 6. tír. Rezessy Zoltán. Németvölgyi út de. 9. dr. Rezesv Zoltán. 'Albertfalva de. 7. Visontai Róbert. Nagytétény de. fél 9. Keleuvölgy de. 9. Visontai Róbert. Budafok de. 11. Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10 Csepel de. 11.

— Szentháromság ünnepe után a 22. vasárnapon az oltárterítő színe: zöld. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Mt 18. 21—35; az igehirdetés alapigéje: 1 Móz 50» 15—21. A délutáni istentisztelet alapigéje: Jónás 4, X—11.

— EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. November 9-én, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi Rádió és az URH adó■ Igét hirdet MISSURA TIBOR vasa- si lelkész.

— A TEOLÓGIAI AKADÉMIA dékánja, dr. Groó Gyula professzor, október 18-án Rostockba utazott, ahol a nemzetközi gyakorlati teológiai konferencia ez évi munkaülésén vett részt.

— FELSÖPETÉNY. Október 12-én a délelőtti és a délutáni istentiszteleten tele templom előtt hirdették az igét a gyülekezet fennállásának 185. évfordulóján dr. Nagy Gyula teológiai akadémiai tanár, a Teológus Otthon igazgatója és Risto Jääskeläinen, a Teológiai Akadémia finn lelkészösztöndíjasa. Záborszky Csaba a gyülekezet

lelkésze és a gyülekezet felügyelője köszöntötték a vendégeket. Dr. Nagy Gyuláné és a gyülekezeti énekkar énekszámai és szavalatok gazdagították a délutáni ünnepi műsort, amelynek keretében a Teológus Otthon igazgatója finnországi, dániai és svédországi útjairól tartott előadást. A gyülekezet a vasárnap egész offertóriumát a Teológus Otthon céljaira ajánlotta fel.

— ZUGLÖ. Bensőséges gyülekezeti közösségben emlékeztek meg a zuglói hívek arról, hogy Boros Károly lelkész tíz éve szolgál a gyülekezetben. Az istentiszteleten D. Koren Emil püspökhelyettes hirdette az igét, aki tolmácsolta D. Kál- dy Zoltán püspök üdvözletét is. A gyülekezet nevében Kárpáti Sándor felügyelő szólt, a Sze- retetház lakói nevében pedig id. Harmati Béla nyugalmazott lelkész. Mind a gyülekezet, mind a szeretetház ajándékkal kedveskedett lelkészének. A délutáni szeretetvendégségen Blatniczky Jenő cinkotai lel- Kész szolgált.

EVANGÉLIKUS ELET

A Magyarországi Evangélikus Országos Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztőbizottság Felelős szerkesztő és kiadó:

D. Koren Emil

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VIII., Puskin u. 12,

Telefon: 142—074 Csekkszámlaszám: 20.412—VIIL Előfizetési ár: egy évre 90,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25 211

69.3587

Athenaeum Nyomda. Budapest Rotációs magasnyomás

Felelős vezető:

Soproni Béla igazgató

•A LUTHERÄNIA

november 2-án, vasárnap délután a 6 órakor kezdődő istentisztelet keretében a Deák téri templomban EGYHÁZZENEI ÁHÍTATOT tart.

Műsoron: Buxtehude, Schütz, Bach énekkari, szólóének és orgonaművei. Közreműködnek: Sándor Judit és Trajtler Gábor. Vezényel:

Weltler Jenő karnagy.

Igét hirdet:

DR. KÉKÉN ANDRÁS

„Hiszen te nálad van a bocsánat, hogy féljenek téged”. (Zsolt 130, 4)

VASÄRNAP. — „Jézus azt mondta neki: nem mondom neked, hogy hétszer is, hanem hetvenhétszer is”. (Mt 18, 22) Az igében szereplő két szám nem csupán mennyiségi különbséget jelez. Nem arról van szó, hogy kevésszer vagy többször kell megbocsátani. A különbség sokkal inkább minőségi: határok között, vagy határtalanul. Furcsa kettősségben élünk, ha nekünk van szükségünk a megbocsátásra: legyen bőséges; ha nekünk kellene gyakorolni: csak módjával!

Urunk nem ismer kétféle mértéket. Az ő határtalan megbocsátása hasonlóra kötelez minket is.

HÉTFŐ. — „Ne nézzed a szálkát, amely a te atyádfia szemében van, a gerendát pedig, amely a te szemedben van, nem veszed észre?” (Mt 7, 3) Furcsa látási zavarral élünk. Nem is azért elsősorban, hogy gerendáhak látjuk a szálkát és megfordítva. Hanem azért, mert míg ilyen dolgok kötik le figyelmünket, addig nem látjuk meg azt a szeretetet, amely mindegyikünk életéből azt a végzetes „szálkát” húzza ki: az Ö akaratának való ellenszegülést. S ezt tudva, rögtön más lesz a fontos, mint ami eddig volt. Mert akkor nem kis és nagy bűnök sorakoznak elénk, hanem a hatalmas isteni szeretet tölti be látómezőnket.

KEDD. — „Es ha egy nap hétszer vétkezik ellened és hétszer fordul hozzád ezzel a szóval: megbántam, — meg kell bocsátanod neki”. (Lk 17, 4) Tegyük most a hangsúlyt a „megbántam” szóra. Tudunk-e bocsánatot kérni? Azzal a magától értetődő indulattal, hogy elromlott kapcsolatot csak ezen az úton lehet helyrehozni. S vállalva természetesen benne a további jó igyekezetei. Vagy csupán kisebb-nagyobb horderejű „praktika”, ideiglenes tűzszünet eszköze lesz, amit egyébként egyik fél sem vesz komolyan. A kereszt azt mutatja, hogy Isten komolyan gondolja és gyakorolja a megbocsátást, így hozzá nem férhet semmi komolytalan.

ízes, szűkös vagy elégséges lesz- e a mindennapi.

CSÜTÖRTÖK. — „Fiacskáim, ne szóval szeressünk, se nyelvvel, hanem cselekedettel, és igazsággal”. (1 Jn 3, 18) A cselekedeteknek mindig van eredményük, a szavaknak ritkábban. Nagy merészség magunkat Krisztus követőinek tartani, amikor minket korántsem kísérnek úgy a jelek, mint őt. Igaz, vannak dolgok, amiket nem adott hatalmunkba. De sokkal több a szükség, semhogy emiatt karba tett kézzel szemlélődhetnénk. És sokkal súlyosabbak, semhogy az „uram-uram”-ozás megszüntethetné azokat Vannak még társra váró magányosok, céltalanul bolyongók, igazságért kiáltok és szabadságért harcolók.

PÉNTEK. — „És ő mondta;' nem vesztem el a tízért”. (1 Móz 18, 32) A közbenjárás sikere azt a meggyőződést erősíti, hogy Urunk előtt kedves a menteni, javítani kész, „bele nem nyugszom” indulat. S hogy ez éppen az elveszők láttán támad Ábrahámban, nekünk ilyen gondolatokat su- gallhat: gondoskodjunk a

mieinkről. Talán így is: miért nem látok valakit régóta a templomban, nem beteg? Hogyan lehetne kibékíteni két haragvó hittestvért? Nincs-e olyan evangélikus a szomszédságban, akiről esetleg nem tud a lelkész? Mert tudomásul venni csak hogy van kegyelem — kevés!

SZOMBAT. — „De új eget és új földet várunk az ő ígérete szerint, melyekben igazság lakozik”. (2 Pét 3, 13) Az elmúló hét életünk egy darabját viszi magával. „Mi mindig búcsúzunk” — panaszolja a költő. Mégsem fájdalmas sorsunk ez, mert a búcsúzásban egy új kezdet lehetőségével jön hozzánk közel Urunk. S már ebben, itt zálogát adja az új ég és új föld ígéret beteljesedésének. Ezért kérhetjük hittel: Ma is terjessz áldást rám, Ma is légy kegyes Atyám, Te, ki adtad éltemet, Hallgasd meg kérésemet. (67. ének 7.)

Doni Vilmos

SZERDA. — „A mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma”, (Mt 6, 11) Urunktól kapjuk a kenyeret. Mennyi feleslegesen elpazarolt erőt és verítéket fordíthatnánk hasznosabb célra, ha ezt a tényt komolyan vennénk. S mennyivel másabb lenne a világ, ha az ember nem kontárkodna bele bűnösen Isten kenyeret adó, egyenlően osztó munkájába. Próbáljuk meg ma úgy tenni munkánkat, mint akik tudják, hogy Urunk általunk ad kenyeret nekünk és másoknak. Hogy rajtunk is múlik: keserű vagy

— A BACS—KISKUN EGY- HAZMEGYE lelkészi munka- közössége október 15-én Budapesten tartotta ülését. Görög Tibor esperes bevezető áhitat után ismertette D. Káldy Zoltán püspöknek az esperesi értekezleten elhangzott előadását. Előadást tartott Tóth-SzöU lös Mihály és dr. Murányi György. Az ülésen megemlékezés hangzott el a 100 éve született Ghánáiról.

LiSKILŐDiSiBC

Hiába, a gyermeki kíváncsiság! A kis látó- szögű kulcslyuknál izgultam egykor és füleltem az ajtókon, mi a helyzet odaát a másik szobában?

Gyermekkori rossz tulajdonságomat megőriztem. Ha utazom, neveletlenül hajolgatok az újságolvasók fölé.

Hiába, a női kíváncsiság! Ha történik valami, vagy párbeszéd folyik, mindenhol odafigyelek — most már nagyobb látószögben —: mi a helyzet odaát, a másik embér fejében? Így leskelődöm és beszélgetek.

*

Főleg azért léptem be ebbe az antikváriumba, mert a kirakatüvegen a megszokott „40— 60°/0-os árleszállítás” rikító piros betűi helyett egészen szokatlan feliratot olvastam. ITT BÖNGÉSZNI SZABAD. — Persze, tudom, hogy máshol is szabad böngészni, de hogy ezt ki is írják, az betessékelt. Ilyen alkalmat nem szabad kihagyni! — Néha nem árt közölni olyat, amit úgyis mindenki tud, vagy legalábbis ... Egyszóval f ellelkesülve az ötlettől, javaslom továbbá a következő feliratok elkészítését és kifüggesztését: kocsmákban: A SZESZESITAL FOGYASZTÁSA NEM KÖTELEZŐ; trafikokban: SZÍVJON IDŐNKÉNT FRISS LEVEGŐT; erdőszéleken: ITT KIABÁLNI ÉS FÜRÉ LÉPNI SZABAD.

*

Pörgeti autójának slusszkulcsát a mutatóujján, s túl hangosan lép be a könyvek e csendes birodalmába. Az eladónő éppen beszélget valakivel, de ő nem vár egy percig sem, hanem kiadja az utasítást:

— Csomagoljon be nekem, kérem, tíz könyvet!

Az eladónő értetlen csodálkozására még hozzáteszi:

— Akármilyen lehet, pénz nem számít. Az a fontos, hogy szép legyen a gerincük.

Igen, a gerinc az nagyon fontos. A gerinc...

*

Már tapintásra is ismerős a fekete könyv a kezemben: „Szent Biblia, azaz Istennek ó és új teslamentomában foglaltatott egész szent írás”. „Magyar nyelvre fordította Károlyi Gáspár.” Hátul a bőrbe nyomtatva: 90,— Ft.

Ezt nem tudom szó nélkül hagyni.

— Bibliát is terjesztenek?

— Nem kérem, az nem eladó. Enyém.

Mormolok valami bocsánatkérés-félét, s

óvatosan helyezem vissza a Könyvek Könyvét társai tetejére, ahonnan felemeltem. Vigyázva, gonddal, mint leánykámat fürdetés közben. Mindkettő élő és eleven.

Miközben kilépek az utcára, ez a szó cseng a fülemben: „Enyém”.

*

Hanyagul dobta fel színes frottírtörülközö- jét a nyitott zuhany melletti fogasra. Ide menekülnek a barna testek a napsugár tüzes nyilai elől egy kis felfrissülésre, hogy hús gyöngyökké álljon össze a víz a beolajozott bőrön.

Szeme sarkából felfedezte, hogy nézi valaki, de nem a medencék felől, hanem a csempefalról: egy fej árnyéka. A profil határozottan emlékeztette valakire: hosszú volt, egyenes, alul szakállal. Krisztus-arc. — Megrázta a törülközőt, az veti-e az éles árnyékot? Az. — Az árnyékarc egy pillanatra megremegett, s már el is tűnt, lógó rongyárnyékká alakulva át.

Most nekiállt s próbálta elsimítani, hajtogatni a frottírt, hátha sikerül újravarázsolni az epifániát. De már hiába volt a fáradozás, az árnyékarc nem jelent meg többé.

Csak a nézését érezte magán még akkor is, mikor lement a Nap.

*

Taxisofőrt temettek. Végig, a temető aszfaltján legalább félszáz JA rendszámú autó hömpölygőit a fekete gyászkocsi után. Közvetlenül mögötte egy feketére szalagozott taxiban ült a gyászoló család, valószínűleg ezt a járművet vezette az elhunyt, ki tudja, hány éven át.

A sírt körülfogták a guruló^ gépek, csak a sárga szandálos pap és néhány nyugtalanul toporgó rokon állt a frissen kihányt rögökön.

A szertartás várva várt gmenje s a monoton földhullás után az álldogálók is gyorsan visz- szaszálltak, felzúgtak a motorok s porzott visszafelé az autókaraván.

De a fekete szalagos taxiban valami motorhiba lehetett, mert még a hangos káromkodásra sem akart beindulni. A gyászolók tehát beszálltak egy másikba s már üres is volt minden.

Csak a fekete szalagos taxi maradt ott, ahogy hűséges kutyákról hallani ...és én, aki nem tudtam eldönteni, hogy a motorok, vagy az emberek lelketlenebbek-e.

*

Kisebb társasággal sétálok estefelé a városban. Többnyire idősebbek. Utunk egy nagy térövezte templom mellett vezet. Kamaszok álldogálnak a templom falához dőlve, vagy fél lábuk talpával a kopottas sárga falat támasztva. Némelyik szájában cigaretta. Körülöttük a

falra vésve megannyi felírás. Az egyik azt hozza tudomásunkra, hogy egy bizonyos „Pali — hűje” (így: jével!), egy másik egyszerűen közli: Hajrá Dózsa.

De a fő helyet egy glóriaszerű félkörös felirat foglalja el, amely bejelenti: „JOCÓ SZERETI IBIT”.

Egyik útitársam (aki már csak a nagybetűket tudja elolvasni szemüveg nélkül) méltatlankodással hangjában fordul hozzám:

— Felháborító ez a felirat itt, éppen a templom falán! Mi közöm nekem ahhoz, hogy az a Jocó melyik fruskát szereti!?

Nem tudtam mit válaszolni, mert a templom falán talán a legodaillőbb helyen van a „SZERETI” szó, ráadásul én kimondottan örülök annak, hogy az a Jocó szereti az Ibit. Sőt! Ha minél több név lenne behelyettesíthető.

*

Biztattak, hogy egyszer már állítsam meg a Fütyülőst és beszélgessek vele. Hogy ő kicsoda? O az, aki pontos menetrend szerint rója Pest és Buda utcáit, s onnan lehet felismerni, hogy minden rácsra, vasredőnyre, parkoló autóra ráüt, továbbá — ahonnan nevét is kapta (szerintem ilyen címszó alatt kell keresni az új Budapest útikalauzban) — szünet nélkül fütyül. Nem dallamot, csak éppen fütyülget.

Egyszóval, biztattak: állítsam meg egyszer néhány szóra.

Mielőtt megtenném, átgondolom gyorsan a párbeszédet:

— Mondja Gyuri, ne haragudjon, de miért fütyül maga mindig?

Erre bizonyára ezt felelné:

■— Miért? Inkább sírjak?!

így aztán hagytam az egészet, hisz igaza van. Inkább fütyülni, mint sírni.

B= Plagányi Erzsébet