Evangélikus Élet, 1969 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1969-10-19 / 42. szám
Háború nélküli világot akarunk! — A békeszerető emberek nagy seregszemléje — Az októberi napfény békésen aranyozza be a Parlament monumentális épületét, amikor október 4-én korán reggel autók és autóbuszok gördülnek a főbejárat elé. Hozzák az ország minden tájáról népüiik küldötteit a VII. Magyar Békekongresszusra. Az 500 küldött valóban egész magyar népünket képviseli, hiszen államférfiak és kétkezi munkások, pedagógusok és művészek, pártmunkások és lelkészek, öregek és fiatalok — az egyik Heves megyei küldött egy gimnazista leány — egyaránt megtalálhatók közöttük. De képviselve van szinte az egész világ békeszerető tábora. A több, mint 100 vendég között jelen vannak nemcsak a szocialista országok, hanem a legtöbb nyugati ország békemozgalmának képviselői is. S különös öröm, hogy a vendégek sorában láthatjuk a két „forró pont” Dél- Vietnam és az EAK békemozgalmának küldötteit is. A kétnapos tanácskozás a kongresszusi teremben folyt le. Ahol régen a földesurak és a mágnások vitatkoztak és döntöttek népek sorsáról, most a nép igazi képviselői teszik mérlegre, mit sikerült elérni a békemunkában nemcsak a legutóbbi Magyar Békekongresszus óta (1963), hanem a békemozgalom elmúlt 20 éve során. A beszámolóból, amit Sebestyén Nándorné az OBT titkára terjesztett elő. elsősorban az öröm csendült ki. Immár negyed százada annak, hogy elnémultak hazánkban a fegyverek, s azóta békében élhetünk. Ez elsősorban a békemozgalom sikerének bizonysága és a békeszerető milliók áldozatos munkájának gyümölcse. De a beszámolóból az is kiderült, hogy nem ülhetünk a babérjainkon. Hiszen Vietnamban naponta százak életét oltják ki a gyilkos bombák, Közel-Keleten ma is dörögnek az ágyuk, s az imperialista hatalmak mindent elkövetnek, hogy megakadályozzák, vagy megzavarják az emberiség békés fejlődéséi. S mivel a körülmények megváltoztak, ki kell dolgozni a békemunka új módszereit, hogy felébresszük a még közömbösek lelkiismeretét, s mozgósítsuk egész népünket a béke ügye mellett Ezt a munkát bizottsági üléseken végezték el a küldöttek. Öt bizottságban vitatták meg a magyar békemozgalom helyzetét, módszereit és feladatg.it, az eufópai biztonság problémáit, a vietnami agresszió kérdéseit, a békés egymás mellett élés lehetőségét, valamint azt, hogy hogyan fejezhetjük ki szolidaritásunkat az imperialista agresszió ellen küzdő arab népekkel. A vitában sok hasznos javaslat hangzott el egészen a békemunka konkrét kivitelezéséig, hogyan lehet színesen, őszintén és frissen tájékoztatni az embereket a nemzetközi eseményekről, rámutatva azok igazi hátterére. Az öt bizottság munkájának eredményét a plenáris ülésen ismertették. Megható volt az a melegség, amellyel a külföldi vendégek köszöntötték a kongresszust és magyar népüket. Romesh Chandra a Béke-világtanács főtitkára az egész világ békesze- retö embereinek köszöntését tolmácsolta. Lelkesen fejtegette, hogy a béke és az emberiség jóléte egyet jelent. Éppen ezért a béke legbiztosabb záloga a szocializmus, örüljünk annak, hogy szocializmusban élhetünk, s tegyünk meg mindent a szocializmus építéséért. Szavai mögött ott csengett a fájdalom és a szomorúság, hogy az ö hazájában, Indiában még nagyon messze vannak ettől. Drámai volt Ho Hue Ba-nak, a dél-vietnami békebizottság küldöttjének felszólalása. Egy nép hősi elszántsága csendült ki szavaiból, amikor arról szólt, hogy amíg feltétel nélkül nem vonják vissza az amerikai csapatokat, Ho Si Minh útmutatása szellemében folytatják a küzdelmet a végső győzelemig. Ugyanilyen drámai volt az EAK küldöttének felszólalása is, aki arról szólt, hogy amíg nem volt cionizmus, békében éltek egymás mellett Palesztinában az arabok és a zsidók. A cionista agresszió, amely mögött az amerikai imperializmus áll, az oka minden ellenségeskedésnek Közel-Keleten. A nyugati küldöttek felszólalásai arról tanúskodtak, hogy a nyugati országokban is hatalmas ereje van a béketábornak. Megmozdulásaik: a húsvéti békemenetek, s reménység szerint a jövő hónapra tervezett „halálmenet” is olyan nagy hatással van a közvéleményre, hogy ezt a kormányok is kénytelenek figyelembe venni. A békemozgalom célját legfrappánsabban V. NY. Zaj- csikov, a szovjet békebizottság küldötte fejezte ki: Háború nélküli világot akarunk, igazságos békének kell beköszöntenie az emberiség életében! A küldöttek felszólalásai kivétel nélkül arról tanúskodtak, hogy egész társadalmunkat áthatja nemcsak a béke iránti őszinte vágy, hanem a békéért való felelősség is. Számunkra különösen is sokat jelentett dr. Bartha Tibor debreceni református püspgk felszólalása aki a protestáns egyházak nevében arról beszélt, miért tudnak együtt dolgozni a keresztyén és marxista humanizmus hívei. Azért, mert céljuk közös: az emberiség jóléte, előrehaladása. A protestáns egyházak a haladó történelmi hagyományaik szellemében felismerték a szocialista társadalom nagyszerű humanista értékeit, s hitbeli meggyőződéssel támogatják azok megvalósulását. A felszólalók sorában méltán lett a kongresszus befejező felszólalója Csohány Gabriella írónő, aki drámai módon idézte D. Káldy Zoltán püspöknek az egyik bizottságban elhangzott felszólalását: Ábel kiontott vérét nem itta be a föld. A kiontott vér az égre kiáltott A kiontott vér mindig az égre kiált. Azért nem nézhetjük tétlenül, ami Vietnamban történik. A vietnamiakon nem sajnálkozni kell, hanem tisztelni,' becsülni őket, mert értünk küzdenek, értünk szenvednek. Amikor élvezzük a békés őszi napfényt, gondoljunk mindig erre, s akkor nem maradunk tétlenek, hanem mindent elkövetünk, hogy végre Vietnamban is béke legyen. „Mindnyájunk szive húrját pendítette meg ez a felszólalás” — mondta az elnöklő Bugár Jánosné. Igen, erre volt jó ez a tanácskozás. Mert erre van mindnyájunknak a legnagyobb szüksége. Hogy megpendüljön szívünkben a béke húrja, hogy e hang felébressze alvó lelkiismeretünket és felsorakoztasson mindnyájunkat a béke őszinte szolgálatára. Dr. Selim«« János A Bajor Evangélikus Egyház vendégei voltunk Lapunk legutolsó számában hírt adtunk arról, hogy D. Káldy Zoltán püspök feleségével és Dr Pálfy Miklós professzorral a Német Szövetségi Köztársaságba utazott, a bajor evangélikus egyház meglátogatására. A látogatás szeptember 27—október 3. között történt. Egyházunk küldöttségének visszaérkezése után néhány kérdést intéztünk Káldy püspökhöz. Szíves fogadtatás Ki volt Püspök úrék meghívója és milyen légkörben folyt le a látogatás? D. Hermann Dietzfelbinger, a bajor evangélikus egyház püspöke — aki egyben a Német Szövetségi Köztársaság evangélikus egyházának is elnöke — hívott meg bennünket egyházának meglátogatására. Köztudomású, hogy egyházunk vezetősége 1965 őszén látta vendégül Dietzfelbinger püspököt Magyarországon. Most ezt a látogatást viszonoztuk. Mind Dietzfelbinger püspök és családja, mind munkatársai, valamint a lelkészek és gyülekezetek nagyon melegen fogadtak bennünket. Látogatásunk idején sok szeretőiben volt részünk.. Jó volt átélni Krisztusban való közösségünk valóságát. Ez a testvéri közösség lehetővé tette az őszinte gondolatcserét, az egyház mai feladataira vonatkozó nézeteink kölcsönös kifejtését és a néha eltérő álláspontok megértését és tiszteletben tartását is. A megérkezésünket követő napon, szeptember 28- án, vasárnap a müncheni Lu- ther-templomban — ahol éppen új orgonát szenteltek — nagy gyülekezet jelenlétében üdvözölt bennünket Dietzfelbinger püspök, aki később feleségével együtt otthonában fogadást adott tiszteletünkre. A fogadáson sokan voltak jelen a müncheni lelkész-családok közül. Vendéglátóink mindent elkövettek azért, hogy minél szélesebb körben ismerkedhessünk meg a bajor evangélikus lelkészekkel, az egyház életével és szolgálatával. Dietzfelbinger püspök a vendégbarátság sokféle megnyilvánulásával vett bennünket körül, nem is szólva arról, hogy hosszú vidéki utakra is elkísért bennünket. van az evangéliumra épülő egyház és a marxista alapokra épülő kormányzat és állam- rend között? Hogy látjuk az „ideológia” és az „evangélium” viszonyát? Milyen teológiai Kapernaum templom Münchenben Szolgálatok Volt alkalma Püspök urnák szolgálatokra is? Bőven! Mint már említettem házigazdánk számos alkalmat készített a lelkészekkel való találkozásra éspedig nemcsak Münchenben, hanem „vidéken” is. Münchenben Otto Steiner lelkész, aki a München-Hasen- bergl-i gyülekezet vezetője és áz egyház vezetőségének tagja, több lelkészt hívott meg otthonába velünk való találkozásra és beszélgetésre. Itt részletesen beszélhettem egyházunk teológiai döntéseiről, gyülekezeteink életéről. Az előadást igen eleven eszmecsere követte. Szeptember 30-án Nümbergen keresztül messze északra utaztunk ALEXANDERSBAD-ba, ahol a nyugat-német®rszági Evangélikus, Egyház lelkészeinek volt konferenciája. A konferencia résztvevői azt kívánták, hogy az általuk sorozatban felvett kérésekre Dietzfelbinger püspök és én egymást követve feleljünk. Tehát ugyanarra a kérdésre kellett felelnie egy „nyugat”-ról és egy „ke- let”-ről jött püspöknek! Ez nagyon elevenné és sokoldalúvá tette a hosszú eszmecserét. Másnap október 1-én már KIT- ,ZINGEN-ben voltunk, ahol az ansbachi egyházkerület 350 lelkésze fogadott bennünket. Üjabb lehetőség nyílt a szolgálatra. Október 2-án LANGAU- ban voltunk, ahol egy óriási pajtából átalakított egyházi üdülő felszentelésén vettünk részt. Megint csak elmondhattam egyházunk üzenetét. Ezeken kívül voltunk TUTZING- ban, ahol egy egyházi világ- konferencia folyt a „túriz-mus”- ról. Meglátogattuk NEUEN- DETTELSAU-t és beszélgetést folytattunk az óriási intézmény vezetőségével. NÜRN- BERG-ben látogatást tettünk a „Predigerseminar”-ban, amelyet Dietzfelbinger püspök fia vezet. Visszagondolva utunkra, magunk is csodálkozunk azon, hogy rövid öt nap alatt ilyen nagy területet tudtunk bejárni és ilyen sok alkalmunk volt a lelkészekkel való találkozásra. Kérdések. Említette Püspök úr, hogy a lelkészekkel való megbeszéléseken sok kérdés hangzott el. Hallhatnánk néhányat a német lelkészek kérdéseiből? A kérdések jelentős része maguknak a gyülekezeteknek az életére vonatkoztak. Rendkívül érdekelte a lelkészeket, hogy miképpen élnek az új társadalmi rendben gyülekezeteink. Milyen a templomlátogatás? Hogy folyik a konfirmáció? Van-e kötelező egyházi adó vagy önkéntes az? Mivel náluk kötelező egyházi adó van, meglepte őket, hogy nálunk önkéntes egyházfenntartói járulékkal fenn tudják tartani magukat a gyülekezetek. Ugyancsak meglepetés volt számukra, hogy az állami iskolákban lelkészeink hittanórát tarthatnak azok számára, akik önként jelentkeznek. A kérdések másik csoportja az egyház és állam viszonyára vonatkozott Milyen viszony tetintézményebben, ökumenikus jellegű intézményekben, népfőiskolákban és iskolákban. Ügy hallottuk és több vonatkozásban tapasztaltuk is, hogy a Német Szövetségi Köztársaságban a bajor evangélikus egyház az egyik legelevenebb egyház. Dietzfelbinger püspök nagyon dinamikusan kormányozza egyházát. Természetesen nekik is vannak problémáik. Nagy gondot okoznak a „mammut”-gyülekezetek. Nem tudják a lelkészek kellően gondozni a nagy lélekszámú gyülekezeteket. A szekularizáció is igen erős, melynek következtében a templombajárás az egyébként eleven bajor egyházban is gyenge. A müncheni ..Erlöser”-gyülekezet — melynek 18 000 tagja vari! — gyönyörű templomában a lelkész tájékoztatása szerint vasárnaponként . 300—400 ember van jelen. A kisebb gyülekezetekben azonban az arány jobb Ugyancsak problémát jelent a kötelező egyházi adó. A hívek az állami jövedelmi adójuk 8 százalékát kötelesek egyházi adóként befizetni. Sokan érzik az egyházvezetőségben — elsősorban Dietzfelbinger püspök —. hogy ez így nincs egészen rendben. A lelkészekkel való beszélgetések során kitűnt, hogy több esetben kérdésessé vált a lelkészek világi „másod- állásá”-nak ügye. A lelkész) utánpótlással is foglalkozniuk kell. Több problémájuk azonos a mi egyházunk problémáival, mások a miénktől eltérőek. Mindenesetre a kölcsönös tapasztalat és véleménycsere igen hasznos volt. Élmények döntések alapján találta meg helyét a magyarországi evangélikus egyház az új társadalmi rendben? Melyek azok a területek, amelyeken az egyház és állam a különbözőség fenntartásával együtt tud működni? Sok kérdést kaptunk a lelkész-utánpótlással összefüggésben. Vannak-e üres lelkészi állások egyházunkban? Hányán jelentkeztek az idén a Teológiai Akadémiára? Hogy látják a fiatal teológusok az egyház jövőjét? Milyen mértékben hatnak a fiatalokra-a különböző modern teológiai irányzatok ? Mennyire vannak benn a teológiai professzorok az egyház illetőleg a gyülekezetek életében? — Több kérdés hangzott el arra vonatkozólag, hogy egyházunk, illetőleg lelkészeink hogyan vesznek részt a békemozgalomban. — Ismételten szóba került a bajor és a magyar evangélikus egyház kapcsolatainak kérdése. Tapasztalatok Milyen tapasztalatai vannak Püspök úrnak a bajor evangélikus egyház életéről? A mi magyarországi evangélikus egyházunkhoz képest a bajor evangélikus egyház nagy egyház. Lélekszáma 2,5 millió, a lelkészek száma is több mint másfél ezer. Ez meghatározza súlyát és szolgálati lehetőségeit. Münchenben — ahol másfél évszázaddal ezelőtt alig volt még evangélikus — ma- 300 000 (!) evangélikus él. Ennek megfelelően a gyülekezetek is nagy lélekszámúnk, gyakran 10—1 20 000 lélekkel. Rendkívül sok intézmény van az egyház szolgálatában. Ezek, valamint a templomok és parókiák nagyon gondozottak. Az egyház nagyon sokoldalú munkát végez saereErdeklödhetünk Püspök úr néhány élményéről? A már elmondottak egyben „élmények” is. Mégis megemlítem, hogy különösen is megragadott a müncheni „Kaper- naum”-templom. Teljesen új templom. Az érdekessége az, hogy az oltár és a szószék (amely nagyon alacsony) a templom közepén van, és a gyülekezet körbeüli az oltárt! Ezzel jobban kifejezésre jut a „közösség”, a ,,család”-jelleg!' Az is meglepetés volt számomra, hogy ebbe a csodálatos, modern templomba járnak a mi, Kaposszekcsőröl kitelepített németajkú híveink. Az idősebbek a régi kaposszékcsői népviseletben vesznek részt az istentiszteleteken. Jelenlegi lelkészük szerint „ők a legjobb templomlátogatók”. — Felejthetetlen élményt jelentett a nürnbergi két evangélikus templom: a csodálatos gótikája „Lorenzkirche” és a románból gótikába átmenő „Sebald- kirche”. Ugyancsak meglepetés volt számunkra a München— Schwabing-gyülekezet lelkészével. dr. Detrich-hel való találkozásul^. Kitűnt, hogy nagyszerűen beszél magyarul. Otthonában kedves órát töltöttünk. — Jólesett, hogy Adolf Wischmann, az egyház külügyi osztályának elnöke eljött Frankfurtból a velünk való találkozásra. Ö is járt pár évvel ezelőtt Magyarországon feleségével együtt. — Ugyancsak eljött Münchenbe dr. Vajta Vilmos, a strasbourgi evangélikus kutatóintézet vezetője, akivel testvéri beszélgetést folytathattunk közös munkáinkról. Az élményeket folytathatnám a gyönyörű tájak ismertetésével. Mindent összevéve egy testvéri találkozás volt ez. amelynek bizonyára meglesznek gyümölcsei egyházaink életében és a barátság elmélyítésében.
