Evangélikus Élet, 1969 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1969-10-12 / 41. szám
6 Nyári események Csak nálunk van némi igaza annak a mondásnak, hogy a nyári hónapokban uborkaszezon van az egyházban. A keresztyén- ség nemzetközi életében a nagy mozgás a nyári szezonban zajlik le. így volt ez ebben az esztendőben is. Három nagyon fontos eseményre szeretnék ezúttal kitérni: A német evangélikus egyházi napok A nyugat-németországi evangélikus keresztyénség ebben az évben is megrendezte az ún. egyházi napokat, ezúttal július közepén Stuttgartban. A résztvevők száma kisebb volt a szokottnál, de annál izgalmasabb volt a konferencia lefolyása. Két tényező külön is hozzásegített ehhez. Az egyik körülmény az volt, hogy az intézményes egyházat eddig is merészen bíráló evangélikus ifjúság igen nagy számban jelent meg az egyházi napokon és rendkívül aktív volt. A nyugati egyházi sajtó már el is nevezte „az ifjúság egyházi napjának” a konferenciát. De ugyanúgy nevezhetnénk „a kritika egyházi napjának”. A kettő összefügg egymással. Egyházat és társadalmat ugyan minden korú ember bírál és van „kritikátlan” ifjúság is. Mindkettőt meg lehetett találni Stuttgartban is. A résztvevőknek kereken a fele 25 éven aluli volt És ez a körülmény döntő volt. Hiszen az ifjúság nagyobbik része szenvedélyesebben érdeklődik a társadalmi és politikai kérdések iránt, mint az idősebb nemzedék nagyobbik része, de tájékozottabbak is sok kérdésben s ezért kérdéseik és válaszaik a legtöbb esetben konkrétak voltak. Tanulságos megjegyeznünk, hogy az egyházi napok ifjúságát elsősorban a társadalmi igazság, a revízióra szoruló világ, a forradalom és magának az egyházi napok demokratizálásának a kérdései foglalkoztatták. „Pro Test” címen lapot is adott ki az ifjúság, amely többek között így írt: Ha az egyház Jézus vissza- jövetelére várakozása közben eltűri a visszaéléseket a világban, akkor „senki se csodálkozzék azon, hogy ha ez a fiatal nemzedék nem veszi figyelembe ezt a passzív keresztyénséget és ennek a világnak a megváltoztatását keresztyének nélkül és a marxistákkal fogja munkálni”, Nagymértékben meghatározta az egyházi napok légkörét az « második tényező, hogy most csaptak össze a nyilvánosság előtt először a modern tudományos teológia hívei a konzervatív hitvallásos irányzatnak, a „Kein anderes Evangelium” csoportnak a híveivel. Az álláspontok tisztázódtak ugyan, de a kibékülés nem jött létre. Az ifjúság inkább a modern teológusok oldalára állt, mert véleményük szerint a konzervatívok nem tudnak „választ adni a jelen kérdéseire”. A már idézett „Pro Test” arról ír, hogy egy harmadik mozgalomnak, sőt egyháznak a körvonalai bontakoznak ki Nyugat- Németországban: a laikusok egyházáé. Az egyházi napok vitái tehát nem csökkentették, sőt fokozták a polarizálódás folyamatát a nyugatnémet evangélikus keresztyénségben. Canterbury Az Egyházak Világtanácsa Központi Bizottságának Canfer- foury-ben tartott üléséről D. Káldy Zoltán püspök lapunk hasábjain már beszámolt. Maradéktalanul egyetértve az ott elmondottakkal, néhány szempontot még szeretnék kiemelni a tanácskozásokból. .„Meggyőződtünk arról, hogy a mi korunkban az egyházaknak világosan és félreérthetetlenül ki kell mondaniuk: arra kaptak elhívást, hogy szóval és tettekkel szolgálják az emberiséget” Ez a felismerés kimondja azt — amit egyébként a mi egyházunk két évtizede hangoztat —, hogy a keresztyén ember számára nincs külön profán és vallásos élet, hanem mindkét lábával benne él egyházában is, meg a világban is. Ennek a felismerésnek a tanulságait azonban sakkal következetesebben kellene az Egyházak Világtanácsának, elsősorban teológiailag is feldolgoznia. Mert akkor pL az is kitűnne, hogy a „társadalmi fejlődés” nem egyetlen válasza a keresztyén teológiának a társadalmi igazságtalanságok kiküszöbölése terén. Helyes és igaz törekvés ugyan a keresztyén egység murikálá- ua az Egyházak Világtanácsa részéről, de még mindig sok benne a rajongás és igen sok ténynek az egyszerű negligálása. Sokaknak a fejében és szívében bizonyos keresztyén „anti-magatar- íás” és „anti-ideológia” uralkodott el az egységtörekvésekkel kapcsolatban. Pedig azzal tisztában kell lennünk, hogy keresztyén antimagatartással és gondolkodással sem magukat a belső egyházi problémákat, sem az emberiség kérdéseit célravezetőén nem tudjuk munkálni. Az Evangélikus Egyházi Szövetség Rendkívül fontos határkőhöz érkezett a Német Demokratikus Köztársaság evangélikussága. Megtartotta Potsdamban első zsinati összejövetelét a júniusban már létrejött Evangélikus Egyházi Szövetség, amely egyesíti magában az összes evangélikus tartományi egyházat. Nemcsak a szövetség vezetőségét válasz-t tották meg, hanem fontos határozatokat hoztak az új szövetség* logi és szervezeti önállóságával kapcsolatban is. Szeptember végén megszűnik az eddigi Evangélikus Egyházi Hivatal, amely az össznémet egyházi egyesülés (Németországi Evangélikus Egyház, EKD) ügyeit intézte. Ennél is fontosabb, hogy a Német Demokratikus Köztársaság polgárai minden tevékenységüket beszüntetik a régi össznémet szövetségben. Ezzel a Német Demokratikus Köztársaság evangélikus egyházai minden szervezeti és jogi kapcsolatukat megszüntették a nyugatnémet evangélikus szervezetekkel és a fejlődés önálló útját választották. Megvan a remény atekintetben, hogy ez az „önállósulás” pozitív eredményekre vezet. Tisztázódik jobban, mint eddig, az evangélikus hívek és egyházak helye és feladatai a szocialista társadalomban és összpontosulhat figyelmük és erejük sajátos belső egyházi problémáiknak a megoldására. Or. Pálív Miklós Pozitívan és ne óvatoskodva Dr. Urho Kaleva Kekkonen finn köztársasági elnököt magyarországi útja során mindenütt meleg szeretettel és közvetlen bizalommal köszöntötte népünk. Ök is, mi is számtalanszor elmondottuk, hogy ide rokonok közé jöttek, itthon érezhetik magukat. Az elnök kíséretének egyik magasrangú tagja mondotta el, hogy mennyire megható a szervezett ünneplés, de a nagy pillanatok azok, amikor az utcán váratlanul felismerik őket, felderülnek az arcok, csillognak a szemek, integetésre lendülnek a karok. „Itt a levegőben van az, hogy otthon vagyunk,, — mondotta. Nem oly régen van a levegőben. Bár az elnök pontos adatokkal mutatott rá a díszdoktorrá avatása során elmondott beszédében, hógy a nyelvrokonságot már az 1600- as években felfedezték, de a komoly nyelvi kutatásokhoz csak a múlt század végén fogtak. Tegyük hozzá: akkor is milyen légkörben! Szinte exotikumnak számított a kölcsönös érintkezés. Hunfalvy Pál és Lönnrot Illés személyes kapcsolatának van egy drága dokumentuma. Lönnrot csengő ritmussal írt rövid latin levelet „Egy magyar barátomnak” címen. így fejeződik be: És te ne mondd otthon, hogy vad barbárok' a finnek: Emberek élnek fenn távoli Északon is. Folytassuk a kapcsolatok felvételének tényeit egyházi berkekben. Székács József még a múlt század közepén szorgalmazta a finnekkel az értekezést Teológusokat akart onnan ide hívni. Alkalmasint ő lett volna az úttörő ebben, ha hallgattak volna rá. De háromnegyed századnak kellett eltelnie, míg valóban megindult a kapcsolat. A két világháború közötti időben — a kor szellemének megfelelően — át meg átszőtte ezt a személyekben bővülő kapcsolatot a romantikus szemlélet s az érzelmek rokoni buzdu- lása. Egyházi kapcsolataink akkor kétségtelenül úttörők voltak az egész nép összefüggésében. Ám oly szélessé sem népi, sem egyházi területen nem tudott nőni, mint napjainkban. Kekkonen elnök, aki több megnyilatkozásában is rámutatott a két nép kiszélesedett kulturális, kereskedelmi és gazdasági kapcsolataira, különös nyomatékkai szólt az európai béke és biztonság politikai kérdéséről, s ebben népeink szerepéről. A felhívás Budapestről indult el, majd Kekkonen elnök tett javaslatot s tárta ki a kaput, hogy a tárgyalásokat Helsinkiben tartsák. „Hiszünk — mondotta — a sokféleségben, a többféle megoldási lehetőségben és a türeímességben. Feltételnek tekintjük, hogy minden egyes nép maga döntse el társadalmi rendszere fejlődési formáját.” Majd tovább: „A megoldás alapja csak az érdekelt felek eléggé nagymérvű egyetértése lehet __Ha erre összpontosítju k figyelmünket, talán el lehet érni, hogy mindenki pozitívan és ne óvatoskodva vegyen részt közös problémáink megoldásában.” A finn delegáció tiszteletére a Thália Színházban ismét előadták a Kalevala színpadi változatát. A díszelőadáson Kekkonen elnök is végig részt vett. A fent idézett mondatokhoz súlyosan odaillenek a Kalevala zárósoraiból ezek a szavak: Agat nyestem, utat leltem, Innen megy az út ezentúl, Az új ösvény innen indul. Káldy püspök az NSZK-ban D. Káldy Zoltán püspök és felesége dr. Pélfy Miklós professzor kíséretében Dietzfelbinger bajor püspök meghívására hivatalos látogatásra a Német Szövetségi Köztársaságba utazott. Az úton, amely egy hétig tartott, tárgyalásokat folytattak s igehirdetéseket végeztek. Delegációnk Münchenből október 2-án hazaérkezett. E hétén... Negyven évvel ezelőtt 1925. október 12-én avatták fel és adták át rendeltetésének Sopronban a Teológusok Otthonát. Negyven év alatt sok változáson ment át az összetételében, vezetésében, valamint elhelyezése tekintetében. Sopronból a Teológiai Akadémia Budapestre helyezésével együtt a Teológusok Otthona is felköltözött. Hosszú éveken ái a Hűvösvölgyben volt, majd átköltözött mai helyére, a Teológiai Akadémiával egy épületbe, Üllői út 24. alá. Az Otthon itt egyre bővül. Jelenleg három traktusban, 2, 3 és 4 ágyas szobákban 24 hallgató lakja. Igazgatója dr. Nagy Gyula professzor. Az ifjúság élén a szénior áll, aki mindig a hallgatók közül kerül ki. Anyagi fenntartása kizárólag a bentlakók minimális otthondíjára, a szupplikációk bevételeire és a gyülekezetek adományaira épül. IMÁDKOZZUNK A társadalmi, kulturális, kereskedelmi, gazdasági, politikai kapcsolatoknak ebbe a légkörébe illeszkednek bele az egyházi kapcsolataink is. Nem független, és nem más kapcsolatokat tartunk, sőt inkább ismét egy területet, ahol rámutathatunk népünk és egyházunk közös törekvéseire: ezúttal a finn-magyar barátságra. A kölcsönös megbecsülés, s az egymás iránti tiszteleten tájékozódó keresztyén szeretet vezérelte a két egyház vezetőit 1965-ben, amikor a Simojoki finn érsek vezette egyházi delegáció itt járt s megállapodásokat kötöttek. Egyházaink kapcsolata ma is ezeken épüL Akkor is valami ilyen történt: „Ágat nyestem, utat leltem, innen megy az út ezentúl. . Ennek az bsszhangban lévő közös törekvésnek megbecsülését láttuk abban, hogy egyházunk püspökei és lelkészei közül többen kaptak meghívást a Kekkonen elnök és kísérete tiszteletére rendezett különböző fogadásokra, ezek között is legkiemelkedőbben az Országház kupolatermében rendezett fogadásra, amelyen egyházunk részéről D. Káldy Zoltán és D. dr. Ottlyk Ernő püspökök, D. Koren Emil püspökhelyettes, dr. Groó Gyula dékán, dr. Nagy Gyula professzor, Görög Tibor és dr. Selmeczi János esperesek, és Kosa László lelkész, két év előtti sti- pendiánsunk, vettek részt Az egyházi csoport tagjait D. Káldy Zoltán és D. Koren Emil mutatták be dr. Urho Kekkonen elnöknek, aki szívélyesen elbeszélgetett velük. Országos esperest értekezlet Kétnapos értekezleten voltak együtt egyházunk esperesei Budapesten. Az értekezlet tárgyalásainak anyagát képező két főelőadást D. Káldy Zoltán és D. dr. Ottlyk Ernő püspökök tartották. Káldy püspök „Egyházunk teológiai, egyházpolitikai és politikai döntéseinek érvényesítése a lelkészek teológiájában, magatartásában és a gyülekezetekben” címen tartott mélyen elemző előadást, Ottlyk püspök pedig a lekészi munka- közösségek munkájával, feladataival, szolgálatával foglalkozott. Az előadásokat másfél napos eszmecsere követte, amelynek keretében az esperesek megvitatták az egyház anyagi helyzetét a nyugdíjosztály és a különböző segélyek összefüggésében, foglalkoztak az egyes egyházmegyék helyi kérdéseivel, az Evangélikus Élet szolgálataival s tájékoztatást hallgattak meg egyházunk külügyi munkájáról. Meglátogatta az értekezletet Brachna Gábor clevelandi lelkész, az Amerikai Magyar Evangélikus Konferencia keretébe tömörült gyülekezetek főesperese, aki beszámolt magyarországi útjának tapasztalatairól és tájékoztatást adott az amerikai magyar evangélikus gyülekezetek életéről. Káldy püspök előadásában teológia-történeti visszapillantást adott az elmúlt huszonöt esztendőről. „Egész magyar népünk nagy ünnepre készül — mondotta — 25 éve szabadult fel egyrészt a fasizmus, másrészt saját elnyomó urai igája alól. Űj magyar világ, új társadalmi rend jött: igazságosabb, a nép érdekeinek sokkal inkább megfelelő, mint a múltban. A jubileumi esztendőben az egyháznak is elemeznie kell az útját, s azokat a döntéseket, amelyekkel megtalálta helyét és szolgálatát az új társadalmi rendben. Az egységes gondolkodás kialakításában egyre többen vették ki részüket az elmúlt évek alatt, s ma már el lehet mondani, hogy amit létrehoztunk, abban pozitív döntéssel az egész lelkészi kar együtt van.” A püspök behatóan elemezte a megszületett döntések során az „egyház akarunk lenni a szocializmusban” tételt, majd így folytatta: „A szeretet életformájában akarunk jelen lenni a szocializmusban. Jézus Krisztus példája nyomán szolgálni embertársainknak az evangéliummal és a szeretet cselekedeteivel. Ennek több konzekvenciáját is levontuk. Megmondottuk azt, hogy van különbség a társadalom építését szolgáló marxista filozófia és a mi világnézetünk között, a különbözőségeket is megállapítottuk, de ugyanakkor hangsúlyoztuk, hogy a különbözőségek megtartásával meg kell keresni azokat a területeket, amelyeken egész népünk javára együtt dolgozhatunk. Meg is kerestük ezeket a területeket és ezen belül beszéltünk teológiailag társadalmi és politikai diakóniáról, amivel azt akartuk kifejezni, hogy segíteni akarjuk társadalmunk fejlődését, segíteni politikai úton is népünk életét és a magunk feladatát vállaljuk a béke frontján is és a társadalmi igazság megvalósításának területén világ- viszonylatban is. Ezen belül beszéltünk arról, hogy hívők és nem hívők tudnak együttműködni az emberért, a társadalomért’ a társadalmi igazságosságért hazai és nemzetközi viszonylatban is.” tAjékoztatásügyi szemináriumot tartottak Järvenpää-ben a finn lelkészek részére. A tanfolyamot a Finn Egyház Tájékoztatásügyi Központjának vezetője, Erkki Kario szervezte. Az előadások az egyházi hírközlés kérdéseiről szóltak. „Az egyházat a múzeummá válás veszélye fenyegeti, ahová elmúlt korok romantikus maradványait teszik, ha nem tart lépést a fejlődéssel” — mondotta Erkki Kario. Urunk, Istenünk! Sok bűnünket igyekeztünk megmagyarázni ember voltunkkal, és sok hamis büszkeség vagy bénító szomorúság volt már bennünk amiatt, hogy emberek vagyunk. Köszönjük, hogy ezt megbocsátottad, és adtál erőt, hogy igaz emberekként tudjunk szeretni, vagy tudásunkat jóra használni. Jézus Krisztusunk, köszönjük, hogy ember voltoddal tanítottál minket is igaz emberségre, igazságoddal és engedelmességeddel pedig véghezvitted azt, amire mi képtelenek vagyunk. Könyörgünk, adj nekünk és minden embertársunknak erőt az igaz emberségre, hogy — magunk, családunk, egyházunk és népünk — békében élhessünk és dolgozhassunk, az egész emberiség boldogulásárai és szent neved dicsőségére. Ámen. A LELKÉSZ ÉS SZOLGÁLATA D. H. Dietzfelbinger müncheni evangélikus püspök körlevelet intézett a bajorországi evangélikus egyház lelkészeihez, amelyben a lelkész szolgálatával foglalkozik elsőrendűen. Nagyon fontos feladatnak tartja Dietzfelbinger, hogy az egyetemes papság elvét komolyan vegyék a lelkészek, mert az egyház nemcsak hivatalosan elismert lelkészek ügye, hanem ugyanúgy a híveké is. Ez nem csorbítja, hanem nagymértékben támogatja a lelkészek szolgálatát a gyülekezetekben.
