Evangélikus Élet, 1969 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1969-08-31 / 35. szám

0 RS Z A G 0 S É V A NG E L I VC U S HETILAP XXXIV. ÉVFOLYAM 35. SZÁM. 1065». augusztus 31. Ära: 2,— Forint Amikor a lavina megindult VAN A MI NEMZEDÉKÜNK TÖRTÉNETÉNEK egy fekete lapja, amelynek fejlécén 1939. szeptember 1-e áll. Sötétsége oly mély, oly elviselhetetlen, hogy valahányszor fellapozzuk, az elkeseredés és fájdalom lesz úrrá rajtunk. 1939. szeptember 1. oly kitörölhetetlenül vésődött lelkűnkbe, hogy ma is — har­minc év távlatában — beleremegünk. Valami félelmetes, döbbenetes élményt nyújtott a hitleri Németország eme első inváziója. Eddig még soha nem tapasz­talt „fergeteges sikerű Blitzkrieg” indult el Danzig környéké­ről. Mert amíg magunkhoz tértünk, egy 35 milliós nép meg­semmisítő katonai vereséget szenvedett, megaláztatott nemzeti öntudatában. Tehetetlenül kellett végignéznie a német felvonu­lást. Egy állig felfegyverzett hadsereg — 56 hadosztállyal — 9 páncélos hadosztály és a legkorszerűbb tüzérség, 1500 modern repülőgép órák alatt elpusztította az utánpótlási vonalaktól kezdve a stratégiailag fontos valamennyi várost és védelmi bá­zist. Kél hétig tartott csupán az egész „színjáték", de Europa ízelítőt kapott abból, mi vár reá a következőkben. Mert két hét alatt megsemmisült Lengyelország, s az ország fele — a fa­siszták által megszállt terület — „koncentrációs tábor” lett, DE KEVESEN GONDOLTÁK AKKOR MÉG, hogy szeptem­ber 1-é a második világháború kitörésének napja lesz. Még ke­vesebben, hogy a kora hajnali órákban megindult orvtámadás hat kerek esztendeig jog tartani és felmérhetetlen lesz a pusz­tulás, a megsemmisülés és az áldozatok száma. Arra sem gon­doltak sokan, hogy ami Lengyelországban kezdődött, abba bele­kóstol szinte egész világunk. Három évtized kevésnek bizo­nyult, hogy a háborús veszteségek számláit és listáit össze tud­juk állítani, de az az érzésünk, hogy teljes képet erről soha nem is fogunk kapni. És túl az anyagi javak, a kulturális és szellemi értékek megsemmisülésén, a legnagyobb veszteség az az 50—60 millió emberi élet, amely áldozatul esett a második világháború során. Ki tudja pótolni ezeket? Ha ebbe az össze­függésbe a magunk nyomorúságát is beleállítjuk, akkor még sötétebbé válik képünk. Nincs pontos adatunk arról, hogy mek­kora összegre rúg háborús veszteségünk, de a közel egymillió lelkes vérveszteségünk roppant nagy szám. Gyakorlatilag min­den második család veszített valakit az utolsó háborúban és minden második embernek gyászszalaggal kellene azóta is jár­nia. SZEPTEMBER ELSEJE TEHÁT neldink is a többi népekkel együtt: a gyász napja. Nem csodálkoznánk azon, ha az ENSZ e.pyszer már elrendelné, hogy ezt a napot fekete kerettel kell jelezni a világ valamennyi naptárának, örök mementóképpen. De az élet tovább halad, s mi csupán emlékezünk. Nemze­dékek növekszenek fel mellettünk, amelyek a történelemórá­kon szenvedélyektől mentes realitással tanulják meg a hideg adatokat. Ami nekünk könnyet, jajt, panaszt és izzó sebet je­lent, nekik már csak tudásanyag. Ml AZONBAN EZEN A NAPON feljajdulunk ismét azért, hogy figyelmeztessünk és intsünk: vigyázzatok! Mert az élet valóban nem állt meg. 1939, amint azt történelmi összefüggé­seiben ismerjük, elkerülhető lett volna. Nem szakadt ez a nap úgy Európára, mint mondjuk a Vezúv kitörése, hogy álmában lepte volna meg a világot. Hitlerről, katonai készülődéséről tudtak a népek, a nagyhatalmak. Módszerével is tisztában vol­tak. Churchill azt írja Emlékiratai-ban, hogy „a nyár (1939) egész Európában a katonai előkészületek jegyében telt el. A diplomaták magatartásán, a politikusok beszédéből sejteni le­hetett, hogy az emberiség egyre közelebb kerül a rettenetes naphoz.” Augusztus második felében, amikor az angol stran­dokon a gyermekek vidáman fürödtek a tenger langyos vízé­ben, hogy a vakáció utolsó napjait kihasználják, Churchillt a francia vezérkar a Rajna melletti védelmi vonal megtekintésé­re hívta. Abban a kastélyban töltött egy éjszakát, amelyben Navarrai Henrik aludt az Jvry-csata előtt és az éjszaka óráiban átélte a látottakat: az aláaknázott rajnai hidakat és a folyó mellett lövészárkokat ásó katonákat, akik innen és túl készül­nek a nagy leszámolásra, látcsövei pedig felfedezhető volt a német Wehrmacht katonai mozgása. Egyszóval a „felelősek” nagyon jól tudták, hogy „készül va­lami”. MA MEG NAGYON SOKAN VANNAK, akik átélik annak a harminc évvel ezelőtti napnak a döbbenetét, s mindazt, ami hat esztendőn át utána következett, s emlékezünk jól arra az érzésre, amikor a kő és szellemi romok alól kezdtünk feltápász- kodni. Nagyon határozott érzésünk volt, hogy amíg ez a gene­ráció él, aligha kezd hasonló borzalmakkal játszani. De az az­óta fellobbant sok tűzfészken látjuk, hogy nem elég a keserű emlék. A harmincéves távlatban azért egyre jobban becsüljük és értékeljük azoknak a szívós küzdelmét, akik nem csak a döbbenetes emlékek miatt, de az emberiség jobb jövőjébe ve­tett hittel harcolnak azért, hogy ne szakadjon ránk újafjb vi­har, s akikben formálódik és győz az igaz emberi erkölcs, a tisztultabb reménység, s akik hisznek abban, hogy az ember emberként harcolhat eszményeiért, jövőjéért, s akik éber lelki­ismerettel jelzik a veszélyzónákat, hogy jobban nyíljon a sze­münk ne csak emlékekre, de a jövendő biztonságára, életünk, munkánk eredményeinek megőrzésére, gyermekeink tisztultabb világára. Hogy bízni tudjunk abban is, hogy mivégre lett nagy­korúvá ez a világ. IMÁDKOZZUNK Mennyei Atyánk, a Te szereteted szüntelen tevékeny, gon­dol viselsz az egész világra, bölcsességeddel vezéreled az ese­ményeket, készíted üdvösséges új világodat. Szent Fiad Jézus Krisztus a beléd vetett bizalom teljessé­gével szintén a szeretet szüntelen tevékenységében élt. Add Urunk Istenünk, hogy a Jézustól tanúsított hit és sze­retet tegyen bennünket is igaz gyermekeiddé. Benned vetett hitünk teremje a segítő, hasznos szeretet áldott gyümölcseit mindenki javára. Serkents bennünket tevékeny közösségvál­lalásra azokért, akik közé helyeztél mindennapi életünkben és ébressz felelősségre e világban élő minden embertársunkért. Adj hűséges helytállást az igazságért, a békéért vívott küzde­lemben és a bizonyságtevő szolgálatban. Irgalmazz az egész világnak, hogy benne az egymás megértésének, segítésének in­dulata győzedelmeskedjen. Ámen. istennek üdvösséges szándékai vannak a népekkel — Dr. Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata II. kötet — Harci kocsik dübörögnek, kerekeik elviselhetetlen zúgás­sal robognak országokon, föld­részeken át — lovak patái csattognak, a lovasok hangja zúg, mint a tenger. Hatalmas királyok keze ernyed el egyik pillanatról a másikra, apák hagyják el menekülés közben fiaikat, hencegő vitézek keres­nek sziklaodúban menedéket. — Cselt szőnek királyi trónok lábánál, követek vágtatnak, alkudoznak, hamis próféták hazudoznak, istenek válnak hontalanná, templomok lesz­nek romokká. MINDEZ OLYAN ELEVE­NEN, frissen bontakozik ki szemünk előtt dr. Pálfy Miklós Jeremiás próféta könyvének fordításából és magyarázata­Szerctetintézménveink •^§gg A Budai Szeretetotthon 1. .„f* Ha szeretetotthonainkat nagyságuk szerint: soroljuk, első a Budai Szeretetotthon. Több épületből álló Otthon-csoport tulaj­donképpen. Képünk a „legújabb” épületet mutatja, bár majdnem egy emberöltő távolában kezdték meg építését. Az eredeti terven sokat módosítottak. Az épület pontos címe: II. Ördögárok u. 9. A ház merőleges tengelyében helyezkedik el a templom, homlok­zatán a felírás: Erős vár a mi Istenünk. Huszonhárom lakószobá­jában 40 öreg testvérünk és az Otthon öt munkatársa lakik. A szeretetotthon több fontos üzemi helyisége is itt található: a nagy konyha, kamrájával és raktárával, a varroda és anyagrak­tár valamint az intézet irodái, a könyvtár és az ebédlő-társalgó terem. Itt található az Országos Egyház Diakóniai Osztályának irodája is s ezzel nemcsak a Budai Evangélikus Szeretetottho­nok Közvontja, hanem egész egyházunk szeretetszolgálatának központja is. £ héten Pillantsunk vissza a nyaralásokra, amikor annak időszaka lejárt. Lelkészeink és egyházi dolgozóink is komoly őszi tervezéssel, frissült erővel kezdik az új munkaévadot. A nyári szabadság már régen nem fölös kényelem, vagy luxus, hanem az egészség és munkaképesség ápolásának és megőrzé­sének elengedhetetlen kelléke, amivel tartozunk önmagunk­nak, családunknak, szolgálatunknak. A lelkészek szabadságát Egyházi Törvényeink előírják (IV. t. 11. §.) s annak mértékét a Munka Törvénykönyve előírásaihoz mérik. Espereseink köte­lezettek számonkérni a gyülekezeteket, gondoskodtak-e arról, hogy lelkészük szabadságra tudjon menni. Az elmúlt nyáron mindhárom lelkészi üdülőnk (Bagolyirtás. Balatonszárszó és Gyenesdiás) telve volt. Ezzel a lehetőséggel egyre nagyobb arányban élnek lelkészcsaládjaink. Több egyház­megyénk önsegélyző akció keretében segíti lelkészeit nyári pi­henéshez. Bővült a szabadságukat külföldön töltő lelkészek száma is. Egyházunk külföldi kapcsolatainak keretében is gondoskodik arról, hogy munkájuk kiemelkedő teljesítéséért, vagy egészsé­gük helyreállítása érdekében lelkészeink külföldi üdüléshez is jussanak. A legbővebb a keretünk e tekintetben a NDK egyhá­zaival, ahol részben állami, részben egyházi támogatással éven­te tíznél több lelkészházaspárunk vehet részt tanulságos pihe­nésben. A finn egyházzal fenntartott kapcsolatunk keretében is évente három lelkészházaspár élvezi a finn testvérek szere- retét. A nemzetközi egyházi szervek segítségével rendszeresen üdültetünk lelkészházaspárokat Svájcban is. De magánmeghi- vás, vagy turistaút keretében is többen töltötték szabadságu­kat külföldön, ötven körül járt azon lelkészeink száma, akik e nyáron Ausztriában, Bulgáriában, Dániában, Finnországban, Franciaországban, Jugoszláviában, az NDK-ban, az NSZK-ban, Olaszországban, Romániában, Svájcban, Szlovákiában, s a Szovjetunióban nyaraltak. bál, amelynek második kötete nemrég jelent meg sajtóosztá­lyunk kiadásában, hogy szinte benne érezzük magunkat az események sodrásában. Aki csak a sokszorosan agyonrevi­deált „Károly”-ból ismerheti a prófétai könyvet, az rácsodál­kozik Pálfy professzor munká­ja nyomán az erőteljes, szé­les skálájú, képekben mérhe­tetlenül gazdag, a köznyelvet irodalmi magasságokba emelő jeremiási nyelvhasználatra. — A fordító azonosulva az egy­kori szerzővel, ill. szerzőkkel nagy hűségben az eredeti szö­veghez, a magyar nyelv gaz­dag birtokában, ismerve an­nak rejtett tartalékait, fordu­latait, ugyancsak magas iro­dalmi szinten adja kezünkbe Jeremiás könyvét Pedig nehéz feladattal kell megbirkóznia. Aki a számta­lan lábjegyzeten, utaláson átrágja magát, szembetalál- kozhatik a nehézségekkel. Nemcsak a héber szöveg punk- tációs rendszere (durván fo­galmazva : magánhangzó hi­ánya), hanem a szövegromlá­sok, a különböző kéziratokban jelentkező szövegváltozatok, az idegen nyelvi beütések is gya­korta állítják döntés elé a for­dítót. A KOK, A TÖRTÉNELMI ESEMÉNYEK, a világpolitikai összefüggések a szóbanforgó népek történelmének, kultúrá­jának, földrajzi elhelyezkedé­sének alapos ismerete is kitű­nik a lefordított szövegekhez fűzött magyarázatokból. Dr. Pálfy Miklós munkája nemcsak jó irodalmi és törté­netírói vállalkozás, hanem ma­gasszintű teológia. S ez nem­csak abban nyilvánul meg, hogy ismeri az idevonatkozó szakirodalmat, hanem elsősor­ban világos állásfoglalásaiból. Nem takarja el ezzel az ere­deti prófétai mondanivalót, hanem azt a maga korában he­lyére téve megkeresi benne az örök üzenetet. Átteszi, lefor­dítja a próféta „teológiáját”. De nem primitív, szektás, ra­jongó, okoskodó módon, ha­nem a tárgy jó ismeretében és ahhoz való hűségben, a mában, a valóságos életben élő em­ber számára keresi az útmu­tatást, tanítást, feddést, vi­gasztalást. ÁLLÁSFOGLALÁSAIVAL, amelyek életszerűségükkel ter­mészetesen döntés elé állítják az olvasót is, azokról a teoló­giai felismerésekről tesz bi­zonyságot Pálfy Miklós, ame­lyeknek feltárásában, vállalá­sában, hazai és külföldi kép­viseletében maga is elsörere­den vállalt részt a magyar evangélikus teológia utóbbi évtizedekben végzett nagy munkájában. Miközben időszerűen és tárgyszerűen szólaltatja meg Jeremiást, szót vált bátran az ószövetségi teológia nagyjaivaL Alázatosan elvállalja, tovább­adja a mások által felismert értékeket, de támad, érvel, szakszerűen helyre is igazít, ahol szükségesnek látja. Köz­ben nem kötelezi el magát irányzatokhoz, módszerekhez, iskolákhoz. Könyve rangosán emelkedik így a hasonló szín­vonalas nemzetközi szakiroda - lom szintjére. AZ TESZI IGAZAN ÉRTÉ­KESSÉ dr. Pálfy Miklós Je­remiás próféta könyvének ma­gyarázatát, hogy az igehirde­tés, vallástétel. Jó igehirdetés, őszinte bizonyságtétel. Á könyv számol azzal az adott helyzettel, hogy nemcsak teo­lógusok, gyakorló lelkészek fogják forgatni, hanem hívő gyülekezeti tagok is. Segítség ez a könyv a forrongó, átala­kuló, utat kereső, világproblé­mákkal küzdő, kozmikus ér­deklődésre megnyílt emberiség soraiban helyet foglaló, hívő embereknek. Egyéni és közös­ségi kérdésekre ad választ olyan embereknek, akik a je­remiási kort élt emberekhez hasonlóan súlyos történelmi tragédiákat éltek át, szenved­ve, vívódva, félelmektől gyö­törve, eszmékben és tekintés lyekben csalódva, vallási meg­győződéseikben megítélten, egy új világrendnek a küszöbén, új feladatokra, új szolgálatok­ra szólítva keresték és kere­sik az örökké élő Isten mában eligazító szavát. Tanítás ez a magyarázat az egyháznak, amely Istennek kegyelmes íté­lete alatt egyrészt megbánhat­ta közösségi bűneit és tévedé­seit, másrészt új utat kapott arra, hogy Isten szeretetével jó reménységben szolgáljon az új, igazságosabb társadalmi rendben, annak kialakításá­ban, hozzáadja erőit az igaz­ságot, békét akarók jószándé­kához és közben Isten új vi­lágot teremtő szándékát szó­laltassa meg mindenki számá­ra. Végül azt kívánjuk, hogy e magyarázat is szolgálja a könyv . megállapítását: „Isten maga gondoskodik majd arról, hogy prófétájának a szava ne maradjon hatás nélkül, hasson mindig úgy az emberekre, hogy kitűnjék igazsága”. Mezősi György A LENGYEL PROTESTÁNSOK ÜNNEPE A „Lengyel ökumenikus Ta­nács” Posenban tartott ünnepi ülésén emlékezett meg a Len­gyel Népköztársaság fennállá­sának 25 éves jubileumáról. Dr. A. Wantula evangélikus püspök és dr. W. Benedykto- wicz metodista teológiai pro­fesszor egyértelműen megálla­pították, hogy a lengyelorszá­gi protestánsok csak a máso­dik világháború nyomán ki­alakult helyzetben lettek egyenjogúvá a római katolikus egyházzal. A „Második Köz­társaságban” ez a joguk csak papíron volt meg. A mai Len­gyel Népköztársaságban ki­mondottan szekularizált ál­lamban élnek ugyan az egy­házak — állapították meg az előadók —, amely nem bizto­sít nekik különleges jogokat. Ez a körülmény azonban nem kárhoztatja a keresztyéneket politikai tétlenségre. Ebben az összefüggésben elsősorban azt a tevékenységet emelték ki a szónokok, amit a lengyel pro­testánsok a békemozgalmals-; ban kifejtelek. A MAGYAR BIBLIA FINN PAPÍRON A finn egyház tíz tonna bib­liapapírt ad az új magyar bib­liafordítás megjelentetéséhez. A papírmennyiséget a VAA- SA-i BIBLIATÁRSULAT biz­tosította, s ősszel küldi le a kauttua-i papírgyár. Amikor ezt a Kotimaa közli, megemlí­ti, hogy 1949 óta Magyarorszá­gon 150 000 teljes bibliát nyom­tak, 15 000 újtestamentumot és 25 000 próbafüzetet az új for­dításból, valamint 30 000 telje* bibliát a külföldön élő magya­rok részére.

Next

/
Thumbnails
Contents