Evangélikus Élet, 1969 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1969-08-24 / 34. szám

AZ EGYHÁZTÖRTÉNETBŐL A „Nagyenyedi Demekritus" össieáliífófa 270 éve született Nsrmányi Dienes József Az anekdota hasonlít a se­bész késéhez: néha fájdalmat okoz, mert gyógyítani akar. A sérelmet legtöbbször legyőzi a jó szándék. A NAGYENYEDI DEMOK­RIT US a 18. század első fe­lében élt tudós nagyenyedi re­formátus lelkész anekdota­gyűjteménye. Hermányi Dienes József 1699-ben a székelyföldi jász­telken született, papi család­ból. Apja már gyermekkorá­ban Cicerót és Erasmust ol­vastatott vele, később pedig latinul vitatkozott fiával teo­lógiai kérdésekben. A székely­udvarhelyi kollégiumból 1718- ban került a patinás nagy­enyedi főiskolára. Itt elevene­dett meg a diákok között Pá­pai Páriz Ferenc és Tóthfalu- si Kiss Miklós emléke. Sokat hallott a korszak politikai ese­ményeiről, a Rákóczi-szabad- ságharcról, a bujdosó kuru- cokról, a bécsi udvarról. 1728-tól 1735-ig Torockó­szentgyörgyön volt lelkipász­tor. 1735-től Nagyenyeden má­sodik pap, 1742-től ugyanott első pap. Ebben az .időszakban felkínálták neki az esperest tisztséget is, de nem fogadta el. 1763. április 12-én halt meg. Az eseményekben szegény élet gazdagabb volt szelle­miekben. Kortársai között ta-> táljuk az,anekdotagyűjtemény­ben is szereplő Lázár Jánost, aki Voltaire műveiből fordított magyarra, Szilágyi Sámuelt, aki a francia enciklopédisták könyveit gyűjtögette könyvtá­rában. Egyedül Hermányi Die­nes József anekdotáiból hal­lunk Borsai Pálról, aki Spino­za könyveit olvasta. Bőd Péter, a híres magyarigeni lelkipász­tor is kortársai közé tartozott. Hermányi Dienes Józsefnek a környezetnél, barátainál is többet jelentettek a könyvek, önképzéssel megtanult fran­ciául, németül. 158 kötetnyi kéziratot hagyott hátra, Szem­mel tartotta életének, korának eseményeit és jelenségeit. Gyakran prédikációit is anek­dotákkal fűszerezte. ANEKDOTAGYÜ JTEMÉN YE 339 darabból áll. 1759-től 1762-ig gyűjtötte. Az anek­dotákból a korabeli erdélyi feudális társadalom erkölcsi arculata bontakozik ki. Nem egyszerűen „eklézsia humora”, amelyen emelkedett hangulat­ban, pipafüst és bor mellett derülni lehet, hanem sokkal több ennél: ki nem mondott társadalombírálat, a feudális világ és a polgári fejlődés-fel­világosodás határán, és a feu­dális világot tükrözi. A korszak társadalmát moz­dulatlannak látja: a főneme­sek, nemfesek, a műveltebbek életét az evés-ivás, a vadászat és esetleg az olvasás jellemez­te. A tanárok, papok nagy ré­sze is igyekezett ezt a „főúri életmódot” folytatni. A nemesi kastélyok, udvarházak, polgá­ri otthonok és a csendes pa­rókiák élete egy pusztulásra ítélt kor társadalmát ábrázol­ták, jelenítették meg. Reflek­torfénybe kerültek a kollégiu­mi diákszobák, a piacok, a konyhák titkai is. A köznép, a jobbágyság felé a részvét ném hiányzik, de a baj okait nem hajlandó Hermányi kora tudomásul venni és segíteni! A NAGYENYEDI DEMOK- RITÜS anekdotáinak legna­gyobb része Erdővidéken és Nagyenyeden játszódik le. Szereplői között találunk pa­pokat, tanárokat, diákokat, de arisztokratákat és jobbágypa­rasztokat is. Nem hiányozik a gyűjteményből Teleki' Mihály, II. Apaffy Mihály, Thököly NGELIKUS FÖLDRAJZ A Rabszolga-part utódai Nig< 1533-ban vetették meg lábu­kat Nigéria partjain brit rab­szolgakereskedők, akik ezt a partvidéket Rabszolga-part­nak nevezték el és a XIX. szá­zad végéig csak így ismerték Európa-szerte. Ez a név ön­magában hordja Nigéria né­peinek szörnyű szenvedését és négyszáz esztendős borzasztó sorsát. Eme partvidékre és ki­kötőhelyekre hurcolták meg­számlálhatatlan sokaságban a rabszolga vadászok portékái­kat, a négereket, hogy útnak indítsák elképesztő szenyedé- sek mellett az új világba, Amerikába, ahol nagy haszon mellett adtak túl rajtuk. Az erre a célra épített' hajók Amerikából Liverpoolba in­dultak, ahol értéktelen üveg­gyöngyöket, tükröket, csecse­becséket és „tüzes italokat” vásároltak, amellyel megra­kodva érkeztek Nigéria part­jaihoz. Itt ezekért az ócska limlomokért vásárolták meg az élő portékát, amellyel ismét az új világban kötöttek ki. A profit gyűrű egyik része tehát emberekből állt. Nigéria területe tízszer ak­kora, mint hazánké, 924 ezer km2, lakóinak száma kb. 56 millió. (Ez az egyik legsűrűb­ben lakott területe Afriká­nak.) Történelmét jelenleg csak a XIII. századig vezet­hetjük vissza, amikor is Dél- Nigériában létre jönnek a jo- ruba államok. A XIV: század­ban Eszak-Nigériában, a Csad-tó környékén az arabok megalapítják Bornu szultán- ságát. 1861—19Ó3-ig tartott Nigéria gyarmatosítása, amely az angolok részéről ment vég­be. Nem sok fantáziára van szükség ahhoz, hogy elképzel­jük, miképpen ment végbe e szabadsághoz szokott törzsek beszorítása az őserdőkbe, vagy sok esetben teljes kiirtásuk. Nigéria lakosságát tehát egy­felől a rabszolga-kereskede­lem, másfelől a gyarmatosítás tizedelte meg. 1960-ban el­nyerte ugyan függetlenségét, de itt is, mint Afrika egyéb eria területein, az történt, hogy a gyarmatosítók nem voltak te­kintettel a különböző törzsek tradícióira, az érdek az volt mindannyiszor, hogy minél nagyobb területet hasítsanak ki a fekete kontinensből ma­guk száma. Amikor tehát visszanyerték ezek a gyarma­tok függetlenségüket, akkor a volt gyarmati határ lett az új állam politikai határa. A bel­ső' ellentétek és szenvedélyek minden új államban a későb­biéit során fellángoltak. Ezt még külön szították a volt gyarmatosítók. Így értjük meg Nigériában is a hosszan tartó polgárháborút, amely szerint Biafra el akar szakadni. Nigériában a hivatalos nyelv ma is az angol, pedig több mint 200 különböző törzs és nyelvcsoport él e területen. Elsősorban szudánnégerek ké­pezik lakosságát. A lakosság 45%-a mohamedán, 22%-a ke­resztyén (a protestánsok szá­ma 1,6 millió, a római katoli­kusoké 2,8 millió). A protes­tánsok számos szektára bom­lanak. Kelet-Nigériában a tör­zsi kultuszok hívei a lakosok. Több mint 90%-a nem tud ír- ni-olvasni. Területének 24%-a mező­gazdaságilag megművelt. Ez Afrikában igen előnyös arány. A mezőgazdasági munka elsa­játításában nagyon sokat tet­tek a missziók. A protestáns missziók első­sorban az angol hódítókkal jöttek Nigériába. Az evangé­likusoknak a száma igen ala­csony, nem teszi ki összesen a 12 ezret. A múlt század vé­gén német misszionáriusok munkája eredményeképpen indult el az evangélikus hit Nigériában. Nigéria jövője rendkívül bi­zonytalan. Különböző érdekek csapnak össze e fekete ország­ban. Eközben dühöng az éhín­ség és különböző betegségek tizedelik az ország népét és ha valami még megmaradna, az a kétesztendős hábprú ol­tárán vész el. Dr. Rédey Pál Imre, Tóthfalusi Miklós, Pápai Páriz Ferenc, a régebbiek kö­zül pedig Sztáraq Mihály sem, időrendi besorolás nélkül. Olyan intimitásokat tud Her- mányi, amelyeket a történeti források nem jegyeztek fel. Az anekdotához hozzátartozik a hitelesség. A GYŰJTEMÉNY EREDETI ALCÍME is utal arra, hogy víg és szomorú kép tárul így elénk. A gyűjtemény egésze alapján a kép inkább szomorú, sötét: az erdélyi hétköznapok, a feu­dalizmus elöregedését, végnap­jait mutatja. Hermányi Dienes József észreveszi kora társadalmának züllését, és elpusztulásra ítélt voltát — érezhető ez anekdo­táiból is —, de a legtöbb kér­désben az uralkodó osztály né­zeteit osztja. Kora helyzetének megváltoztatását nem hiszi, nem várja és nem akarja. De — hibái és fogyatékosságai el­lenére is megmutatja az utat a sötétségből a tisztább, új szellemi áramlat, a felvilágo­sodás felé! Ez gyűjteményének legfontosabb pozitívuma! A Nagyenyedi Demokritus kéziratban nem maradt ránk. Szövegét egy, 1845-ben készült másolatból* ismerjük. A gyűj­temény nyelve olyan jóízű, mint a korabeli erdélyi íróké. Néha latinul beszélteti szerep­lőit. Gyakoriak az .akkori er­délyi egyházi-iskolai-jogi élet­ben előforduló, magyarul ra­gozott, latin kifejezések. A MŰ SZÜLETÉSÉNEK 200. ÉVFORDULÓJÁRA Hermányi Dienes József anekdótagyűjte- ményének hiánytalan, teljes szövegét vehettük kezünkbe. A gyűjtemény rendeltetése napjainkban is jelentős: egy­házakat, népeket, jóakaratú embereket köt össze. Az össze­gyűjtő szolgálata ezért halha­tatlan. Barcza Béla HOMOKBA IRT NEVEK Göröngyös Lázár-utaknak Mentén, hol fájdalmak laknak. Feltérképeztem sorsokat Nyomon követve oly sokat. Találkoztam „Jairussal” Beszéltem „Bartimeussal” „Ördöngős némát” vallattam „Gutaütöttet” hallgattam ... S hol bánat izzik „öt sebbel” Sírtam „naini” özveggyel Vigasztalva ahogy bírtam ... — Sokszor csak „homokra” írtam. — „Bethesdából” sok út nyílott Volt kit a hit meggyógyított. De volt, kit csak az orvosok, S belül maradtak „poklosok”. Fekélyesült a szív sebe Hitük vásott, gond fedte be Kik csak testük javát nézték S folyton a múltat igézték... Üres éveket kaszálva Nem gondoltak a halálra. Gyógyulni hiába hívtam ... — Mindent a „homokra” írtam — Nem feledhetek egy nénit, Panaszkodó halk nyögésit , Ahogy rakta, mint a ragyát Megismétlődő sóhaját: , „Férjem a fronton veszett el. Itt maradtam két gyerekkel! A papokra nincs panaszom, Csak az Istenre haragszom!” Űj'házuk tornácán ülve Nagy riadtan s megrendülve Ütött szíven ez a beszéd! — „Homokra” íratta nevét — Sárkány András Az emberiség jövője és az egyházak- Az EVT Egyház és Társadalom Bizottságának ülése — „EZ A BIZOTTSÁG lesz talán az az Egyházak Világtanácsá­ban, amelynek a munkájára a leginkább figyelnek majd a világ minden részében” — mondta megnyitójában dr. E. Blake főtitkár az EVT újonnan megalakult „Egyház és Társadalom” Bizottsága zürichi első ülésén, a katolikus Paulus Akademie modern konferenciai központjában. Ezt a bizottságot a múlt évi uppsalai világkonferencia hívta életre azzal a feladattal, hogy teológiai irányítást adjon az EVT „Egyház és Társadalomi” titkársága és a tagegyházak munkájának az egyházak és a keresztyének szociális feladatai­ban, a társadalom és az emberiség élete mai legfontosabb kér­déseiben. Az ülésszak munkájában a bizottság 25 tagján kívül meghívott technológiai és gazdasági szakértők is részt vettek és előadásokat tartottak. A JÚLIUS 7—12. között tartott tanácskozást a bizottság in­diai elnöke, Parmar közgazdász-professzor vezette. Dr. Abrecht, az EVT Egyház és Társadalom Osztályának titkára és munka­társai beszámoltak az elmúlt két év elvégzett munkájáról, töb­bek között a genfi keresztyén—marxista dialógusról és a lon­doni faji konferenciáról. A bevezető előadások és részletes megvitatásuk után három munkacsoportra oszlottak a jelen­levők, a következő négy-öt esztendő EVT-tanulmányi prog­ramjának kidolgozására. Többnapos részletes vita után az a döntés született, hogy az EVT erre az időszakra ezt a fő kér­dést jelöli ki: „Az ember és az emberiség jövője a forradalmi módon átalakuló világban — Az egyházak és a keresztyének szolgálata a jövő formálásában.” EZ A TÉMAVÁLASZTÁS az Egyházak Vjlágtanácsában azért is érdekes, mivel egyrészt magában foglalja az eddigi fő szcciáletikai témákat (a háború és béke kérdései, az egyházak és keresztyének a forradalmi átalakulásban, a keresztyén— nemkeresztyén dialógus, a faji kérdés stb.), de másfelől új hangsúlyt ad ezeknek a problémáknak a jövő iránti felelősség­gel és az egyházak figyelmét a várható tudományos-technikai fejlődés gazdasági, társadalmi és politikai hatásai felé for­dítja; ugyanakkor azt akarja, hogy a keresztyének mindenütt a világon aktív módon vegyenek részt — együtt az emberiség más, jövőt formáló erőivel — az emberségesebb és igazságo­sabb világ kialakításában. A BIZOTTSÁG MAGYAR TAGJAKÉNT dr. Nagy Gyula teológiai tanár végig részt vett az ülésszak munkájában. Tagja volt a szűkebb körű tervező bizottságnak; vezette a három munkacsoport egyikét és egyik estén angolnyelvű igehirdető szolgálatot végzett az ülés részvevői számára a Paulus Aka­demie kápolnájában. CSALÁDI HÍREK SZÜLETÉS. Babos Kálmán és Csele Erzsébet csornai szü­lők házasságából megszületett a negyedik gyermek, aki a ke- resztségben a Hajnal nevet kapta. HALÁLOZÁS, özv. Németh Gáborné, sz. Szemeti Lídia 82 éves korában Csornán elhunyt. BACH ORGONA­HANGVERSENY lesz a Bécsikapu téri evangélikus templomban augusztus 29-én este fél 7 órakor. Orgonái: PESKÖ GYÖRGY Bevezetőt tart: Földes Imre és Várnai Péter Őszinte részvét mellett temet­ték el a csornai temetőben. özv. Fábián Imréné, sz. Zá- bori Záborszkv Jolán életének 78. évében, nagy türelemmel vi­selt súlyos betegség után eltá­vozott. Szerettei a gyászházból (Tiszalök-Újtelep) történt bú­csúztatás után Celldömölkre a családi sírboltba kísérték. „Mindenkor • az Úrral le­szünk.” (1 Tess 4,17) MEGJELENT D. Korén Emil: „IRGALMADAT ÉNEKLEM” című könyve, amely éne­keink történetét ismerteti meg az olvasóval. Ara: 35,— Ft Megrendelhető a Sajtóosztályon UCOIRSIILLIM VIIRVi DE Dl KE , régi, halcsontos nyakú blúzo­kat visel, s a csipkét egy kis, antik tűvel fogja össze. A ha­jából még telik négy—öt tincs a homlokára és a feje tetejé­re akkorka konty, mint egy tyúktojás, de konty és ez ép­pen úgy hozzá tartozik, mint az imakönyv és a Biblia. Ha vendég jön, Dédike fogadja és régi, beidegzett mozdulattal kézcsókra nyújtja a kezét. Tavasztól őszig — ha szép idő van — kinn üldögélünk a vén diófa alatt, amit most — a házzal együtt — eladnak. — Akkor ültette az uram, Isten nyugtassa, amikor meg­esküdtünk. Szép fa. — Szép. Nehéz lesz megvál­ni tőle. — Isten tudja — tűnődik. — Tudod, a bérháznak is megvan az előnye, és a központi fűtés nagy kényelem. Aztán a dédunokákra fordul a szó. — Bizony, ősszel Ancsa is férjhez megy. — Csak hát nem tud főzni — szól közbe pironkodva a nagymama, de Dédike leinti. — Egy vegyészmérnöknőnek a lombik a lábasa. Búcsúzom, mert Dédikének le kell pihennie. Elbocsát: egyenes derékkal ül, könyök­ből felemeli a karját. Kézfeje vízszintes állapotban várja a csókot. Eladja a házát, mely­ben hetven éve él, és — Isten tudja — nem is fáj érte túl­ságosan a szíve, de talán soha többet nem léphetném át a kü­szöbét, ha a kézcsókot elmu­lasztanám ... GEDEON BÁCSI már betöltötte a hetvenet és parkőr. Nem tudom, hányszor rendezik évente a gondjaira bízott virágágyakat, de min­dig úgy ragyognak, mint egy sokszínű drágakőből összera­kott ékszer. Az ágyások között díszcserjék, rózsák és ezzel van a legtöbb baj. A park közelé­ben ugyanis játszótér van és ha a labda repül, nem gondol azzal, hogy tilosba száll. Per­sze, ha a gyerekek nem a tér szélén játszanának —, de Ge­deon bácsi hiába kéri őket. Ta­lán, ha rájuk kiabálna és meg­fenyegetné őket a nagy bottal, de Gedeon nem kiabál és nem fenyegetőzik. Repül a labda és egyenesen egy virágzó rózsabokor ágai közé csapódik. Gedeon bácsi felszisszert, a gyerekek megr dermednek a rémülettől. Az új labda ott kelleti magát két rózsa között és nem érti, hogy a gazdája miért nem megy ér­te. Gedeon bácsi megy. Szó nélkül rálép a fűre, pedig ott a tábla, hogy: tilos! Odamegy a bokorhoz és óvatosan, hogy meg ne sértse a rózsákat, ki­emeli a labdát. A gyerekek csendben figyelik, amint az öreg kilóból a virágágyak kö­zül. Az arca komoly, nem le­het leolvasni róla, hogy mire gondol. A tulajdonos minden­esetre sírva fakad, mert mi lesz, ha nem adja vissza ... — Tessék — mondja az őr, s mikor a bűnös nem mozdul, odadobja. A gyerek elkapja a labdát, mohón magához szo­rítja. A lába már megfeszül, hogy elszalad, de hirtelen meg­gondolja magát, öklével le­dörzsöli a könnyeit és oda- somfordál Gedeon bácsihoz. — Köszönöm — és már mo­solyog. — Máskor jobban fo­gok vigyázni. — Maga jónevelésű fiú — mondja elégedetten Gedeon bácsi és kezet nyújt. — Men­jen szépen játszani. A gyerek elrohan, aztán, mint akinek hirtelen eszébe jut va­lami, megáll és visszanéz. Má­sodpercekig bámulja az őrt, aki azt mondta neki: — maga. Nem tudja, de ha tudná, ak­kor sem értené, hogy azért ma- gázta, mert így szokta meg. Az őr ugyanis arisztokrata. Gróf. És ha nem jön az új világ, most szegény rokon lenne egy gazdag udvarházban. — Kalácsra nem telik, de ke­nyérre futja. És nem tartozom érte hálával senkinek. Nézem Gedeon bácsit, amint a pirosbetűs szalagot igazgat­ja a karján. Harminc évvel ez­előtt egy öreg csizmadiát néz­tem így. — Nem élet az, ha az em­ber rászorul valakire — mond­ta. ANYAM hetvenhat éves. Ö vezeti a ház­tartást és ö vásárol be. Min­dent bír, csak azt nem, ha a KÖZERT-ben kisanyámnak szólítják és inkább két utcát kerül, ahol egy idősebb, ko­moly férfi szolgálja ki. — Régi vágású kereskedő — mondja elismerően és egy do­bozból csipetnyi barna port szór a kávéjába. Furcsa: csak most döbbenek rá, hogy anyám rendszeresén feketézik, ahelyett; hogy tejes­kávét inna jó, sok föllel. — Keverj bele egy parányi Nescafét —, és felém nyújtja a dobozt. — Attól olyan külön­leges ízt kap. ■.. Ö, ti Halcsontos nyakú blúzok, akik értitek, hogy a dédunokák már nem veszik kézbe a fakanalat; arisztokrata parkőrök, akik nem mennétek vissza szegény rokonnak; öre­gek, akik régi vágású emberek­kel Nescaféval keveri feketét isztok.. . — Igen — és engedelmesen nyúlok a dobozért. — Korszel­lem keverve ... Kopáesy Margit t i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents