Evangélikus Élet, 1969 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1969-08-10 / 32. szám
Kétféle igazság Hm 9, 30—33. EGY NÉP TÖRTÉNELMI TRAGÉDIÁJÁNAK árnyéka vetődik rá azokra az apostoli mondatokra, melyek ezen a vasárnapon £z igehirdetés alapjául szolgálnak. Időszámításunk nyolcadik évtizedének kezdete Izrael nemzeti léte maradékának, benne a Jeruzsálemben összpontosult vallási kultusznak is a megsemmisülését hozta magával." A dráma (a főváros eleste és a templom pusztulása) hullámverése napjainkig elér és aligha vitatható, hogy szerepet játszik a Közel-Kelet mai politikai eseményeiben is. A történelmi tragédia mély vallási, teológiai visszatükrözést nyer egyrészt az evangéliumok idevágó próféciáiban, másrészt Pál apostolnak a Római levélben a hit által való megigazulásról kifejtett tanítása összefüggésében az Izraellel foglalkozó szakaszában. Anélkül, hogy akár az akkori eseményekét, akár a mostaniakat valami egyszerű áttétellel próbálnánk megmagyarázni, any- nyit a hit látásával elmondhatunk, hogy a történelmi események mögött feltétlenül ott van az ítélő, de mégis irgalmas Isten cselekvése, s hogy bennük szerepet kap egy népnek az isteni igazsághoz való viszonya. Igénk éppen itt'nyer jelentőséget, amikor feltárja, hogy Izrael népének életében egy sokkal mélyebb és súlyosabb tragédia előzte meg a történelmit. Sajátos küldetésének az értelmét veszítette el és üresítette meg, amikor az irgalmas Isten szolgálatának az útjáról, az önigazság, a vallási gőg, a politikai messianizmus, az önmagáért folytatott vallási kultusz útját választotta. EZ A VESZÉLY az, amely ma is küldetése, léte értelmének elvesztéséhez, sőt, külső, történeti tragédiájába juttathat bármely vallási, egyházi közösséget, ha Isten irgalmának hordozása helyett önmagába záródik, felsőbbrendűségét, Isten szerete- tére jogosultságát akarja biztosítani és igazolni, kiemelt, vagy éppen világkormányzó szerepet követel magának, s közben kul- tuszi életét, vallási gyakorlatát is használhatatlanná, sőt esetleg még károssá is teszi. Jeruzsálem az Isten szeretetének tág kapujává épült. A salamoni imádság a templom felszentelésekor arról tesz bizonyságot, hogy Isten megnyitja szívét a bűnnel, bajjal vívódó ember előtt. R a meghallgatás, a melléállás nemcsak a választott nép fiainak szóló ígéret, hanem minden őszinte vágyakozőnak (I Kir 8, 41). Izrael népe arra választatott, hogy benne mutassa meg Isten igaz és irgalmas szeretetét. benne helyezze el mentő szeretetének azt a csúcskövét, amely Jézus Krisztusban egybefoglalja az egész világot. A LELKI JERUZSÁLEM, vagy ahogy Péter nevezi a keresz- tyénséget: választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet — is arra rendeltetett, hogy hirdesse Isten hatalmas dolgait, hogy elfogadva a maga számára is élete egyetlen megoldásának és üdvössége zálogának Isten Krisztusban lehajtó szeretetét, mint hegyen épített város, só, gyertya stb. vigye tovább, szolgáljon vele minden emberi közösségben. A keresztyén egyház szerte a világon és benne az egyes hivő ember ma is a kétféle igazsággal birkózik, amikor helyét, küldetését, külső megilyiiatkozási formáit keresi. Azért a hitből való megigazulás tanítása egyáltalán nem száraz dogmatikai tétel, s nem csak Pál vagy Luther idején volt aktuális kérdés. Csak az Isten irgalmas szeretetének igazsága menthet meg bennünket attól, hogy önmagunknak éljünk. Ez segíthet, hogy fel tudjunk oldódni a szeretet szolgálatára a kisebb és nagyobb emberi közösségekben. Ez teheti gyülekezeteink életet, életformáját, liturgiáját is olyan fény- és erőforrássá, amely segítséget jelent a bűneivel és bajaival vívódó világnak. Mezősi György VALLOMÁSA MÚLÓ IDŐRŐL — Ez az ember idősebb az Eiffel toronynál — beszélhetett volna Bismarckkal, Vörösmartyval vagy Kossuth-tal —, vénebb a műemléknek nyilvánított háznál, melynek kertjében ülünk és a kőrisfánál is, melynek messzire hulló árnyékán túl perzselve ég a nyári ragyogás. Százkét esztendeje él ezen a földön — gyermekkorában ujjongva szaladt a velocipedek után és néhány óra múlva az a három ember visszatér a Holdról... Furcsa — ha a korára gondolok fiatalosnak tűnik —, ha az embert nézem, pergamenszínű, roskatag aggastyán —, sovány süket fülek, bogas, kékes inak — a símélküli enyészet vigasztalansága, semmivel sem biztatóbb a derékbatört márványoszlopok döbbeneténél kint a temetőben. — Nem, nem vagyok vallásos. Azt hiszem az emberek is úgy halnak meg, mint a kutyák, vagy a varjak télen. — Igen, valahol meg van írva, hogy boldogok, akik hisznek, hát én ez alatt a töméntelen idő alatt nem tudtam hinni semmiben sem. (Ordítva kérdezek, — a vénség falat von közénk —, úgy tűnik mások is kikérdezték már, azoknak is őszintén, keserűen felelhetett, akár csak nekem.) — Nem, akkor sem volt jobb, mindég egyforma a világ kérem, lopnak, megölnek sokakat, — én nem is tudom, hogy van, megvénültem bizony, de a dolgok mindég egyformán vannak. — A dehogy, sosem voltam erős. Gyerekkoromban nem lehetett rám nyitni az ajtót, mert megfáztam —, a gyerekkor nekem csak vizesborogatást, lavórból felszálló gőzt jelent. Lúdtalpam volt, mélyről köhögtem — a nagy háború előtt már nyugdíjas voltam és mikor behívtak, egy pékműhelyben dolgoztam Kolozsvárott. — A hosszú élet titka —, folyton erről faggatnak, én nem tudok semmiféle titokról. Az első háború alatt görhét ettem, a második után döglött lovat, mindég fájt valamim és soha nem akartam soká élni. — Hajnali négykor már fenn vagyok, ha egyik fülemet bedugom, néha hallom a kakasokat, meg a ha- rangszót. Ha borús az idő, sokkal tisztábban hallok mindent. — Maguk mind ugyanazokat kérdezik mindég! — Nem tudom, mit csinálnék, ha mégegyszer születnék — miért, kegyed talán tudja? — A feleségem ötvenkét éve meghalt, a neve alá odavésettem az enyémet is, meg azt, hogy ezernyolcszázhatvan- négyben születtem. Aztán szétlőtték a sírkövet. Bombázták a temetőt kérem, egy nagy kupac sáros csontot szedtek össze a környező sírok körül, — azt mondták közte van az asszonyé is, válogassam ki, ha akarom és nevettek. — Igen, bizony attól félek. A haláltól, t— Régebben nem féltem tőle, most már igen. Kegved érti ezt? — Este az asztalon hagyom a passziánszt, meg a luppét, amivel nézem a lapokat és félek, hogy reggel már nem tudom folytatni. — Ja és a lámpát egész éjjel égve hagyom, utálom a sötétséget. — Nem tudok én semmi nagy dolgot mondani a többieknek. Valahogy úgy történt, hegy gyenge, beteges ember létemre ilyen hosszú ideig éltem. — Talán csak azt, hogy a szeretet mégis a legszebb dolog. — Mielőtt a feleségem meghalt, egy kis papírt hagyott az asztalon és ceruzával ráírta, hogy almatortát sütött. — ott van a kövön az előszobában —, elment lefeküdni, mert szédült. Meggy-szemekkel volt díszítve, tejszínhabból. Szerettük egymást. Turchányi Sándor Istentiszteleti rend Budapesten, 1933. augusztus 10-én Csilla aludt, amikor Péter és Edit kopoglak az ajtón. Magdi leplezni próbálta zavarát. Hellyel kínálta őket. Ez az első eset, hogy ők négyen egy szobában vanak. A válás óta Csilla két hetenként apjánál tölti a vasárnapokat. Mesélt már Edit néniről, a papa új feleségéről, de Magdi most látja Editet először. Annak idején nem Edit miatt váltak el. Kölcsönös elhidegülés volt a válóok. A szoba, ahol néhány napja üdülnek, kicsi a vendégfogadásra. Szerencsére Csilla ébredezik. Apja nyakába ugrik, amikor észreveszi őket. „Jössz vitorlázni, Csilla?” „Es a mama is...” Péter zavarban van. „Persze, mi is úgy gondolt-',k.” Csilla arca ragyog. Kapkodja a ruhákat, nevet ugrál. Magdi megpróbál szabadkozni. „Megvárlak benneteket a parton. Van egy jó könyvem.” Csilla sír. „Mama, gyere el, gyere el az én kedvemért.” Es úgy néz Magdira kérve, szomorún, mintha az élete függne ettől a döntéstől. Csjlla különben is komolyabb és csendesebb, mint a korabeli gyerekek. Először akkor látta Magdi ilyennek, amikor megmondta Csillának, hogy a papa nem jön többé haza. Csilla a kis ágyában ült akkor. Percekig nézte az anyját, csak azután válaszolt. „Bánt ez engem, nagyon bánt..Nem sírt, csak szomorú volt. A csónak lassan siklik a tavon. Alkonyodik. Csendes a tó. Csak lágy ütemű hullámok szélesednek a part felé. A vízben az ég tükröződik. Minden kék, fehér és halvány lila. Középen a nap lemenő sugarai, mint fényes hid kötik ösz- sze a távoli partokat. „Nézd Csilla, az aranyhídon megyünk.” Csillán látszik az öröm. ök hárman együtt. A papa, a mama és ő. Félszeme állandóan rajtuk van. Beszállásnál addig ügyeskedett, míg Péter és Magdi egymás mellé kerültek. Es most egyetlen gondja, hogy Edit nénit lekösse. „Keressünk halakat a vízben ... számoljuk meg az vitorlásokat ... nézd Edit néni, olyan a nap a hegy mögött, mint egy piros léggömb . . .” Csilla nem fogy ki a szóból, Edit pedig készséges. Büszke arra, hogy így szereti őt Csilla. Már csak rövid sávon fénylik a víz. Azután ez is eltűnik. Szürkül a táj. Magdi sürgeti a hazamenetelt. Csilla maradni szeretne még. „Ugye, milyen szépen lebarnult a mama?” Várja, hogy Péter megdicséri a mama színét. De Péter szórakozott. Nem válaszol Csillának. Edittől kérdezi, nem fázik-e. Egészen besötétedett, mire partot értek. „Jövő vasárnap is jöjjetek!” — kiált a távozók után Csilla. „Hiszen megígértük.” A csónak messze jár. Csilla csendes. Gondterheltnek látszik. Anyja arcát figyeli, mintha olvasni akarna róla. „Egészen jól összebarátkozta- tok ...” „Igen, Edit néni nagyon kedves.” „De mama, nem Edit nénivel... a papával.” Meg kellene mondania Csillának az igazat. Ök ketten a papával újból már nem barátkoznak össze ... az ő útjaik egészen elváltak egymástól. De amikor Csillára néz, mégsem ezt mondja, „igen, egészen jól összebarátkoztunk.” Csilla mosolyogva alszik el. Álmában hárman ülnek a vitorlásban. A nana, a mama és 6... körülöttük fénylik a víz ... aranyhídon siklik a csónak. Sz. Bérezi Margit Deák tér de. 9. (úrv) dr. Kelten András, de. 11. (úrv) dr. Kékén András, du. 6. Trajtler Gábor. Fasor de. 11. Szirmai Zoltán, du. 6. Szirmai Zoltán. Dózsa György út de. fél 10. Szirmai Zoltán. Üllői itt 24. de. fel 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák), de. 12. (magyar). Thaly Kálmán u, 28. de. 11. Bandi Sándor. Kőbánya de. 10. Utász u. de. 9. Vajda Péter u. de. íél 12. Zugló de. 11. (úrv) Boros Károly. Rákosfalva de. 8. Boros Károly. Gyarmat u. de. fél 10. (úrv) Boros Károly. Fóti út de. 11. Solymár Péter. Váci út de. 8. Solymár Péter. Frangc- pán u. de. fél 10. Solymár Péter. Üjpcst de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Vlrágh Gyula. Soroksár Újtelep de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. lt. Matuz László. Pestújhely de. 10. Kürtösi Kálmán. Rákospalota MAV-telep de. 8. Rákospalota Nagytemplom de. 10. Rákospalota Kistemolom du. 3. Rákosszentmihály de. fél 11, — Szentháromság ünnepe után a 10. vasárnapon az oltárterítő színe: zöld. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Lk 19, 41—48; az igehirdetés alapigéje: Km 9. 30—33. A délutáni istentisztelet alapigéje: 5 Móz 10, 12—13. — EVANGÉLIKUS ISTENTISZTELET A RÁDIÓBAN. Augusztus 17-én, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi Rádió és az URH adó. Igét hirdet KÁPOSZTA LAJOS soltvadkerti lelkész. A BÁCS-KISKUN EGYHÁZMEGYE Lelkészi Munkaközössége jún. 11-én Hartán tartott ülést, melyen bevezető áhítatot Görög Tibor esperes végzett Karner Ágoston orsz. főtitkár „A lelkészi munka rendtartásának gyakorlati kérdéseiről”, Muncz Frigyes diakóniai ügyvivő lelkész „Az öregkor pszichológiája — lelkigondoA SAJTÓOSZTÁLY értesíti a lelkészi hivatalokat és megrendelőit, hogy JÚLIUS 15-TÖL AUGUSZTUS 15-IG iratterjesztési szünetet tart. A július 15-ike után érkező megrendeléseknek csak augusztus 15-ike után tud eleget tenni. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld de. da. íél 11. Cinkota de. fél 11, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Békés József. RáUoshegy de. 9. Rákosüget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11, du. 3. Bécsíkapu tér de. 9. (úrv) Reuse András, de. 11. (úrv) Madocsa! Miklós, du. 6. Reuss András. To- rockó tér de. fél 9. Madocsai Miklós. Óbuda de. 9. Fülöp Dezső, de. 10. (úrv) Fülöp Dezső. XII. Tar- csay Vilmos u. de. 9. Harmati Béla, de. 11. Harmati Béla, du. fél 7. Takács József. Budakeszi de. 8. Takács József. Pesthidegkút de. fél 11. Turcsányi Károly. Kelenföld de. 8. (úrv) dr. Benes Miklós, de. 11. (úrv) Bencze Imre, du. 6. Bencze Imre. Németvölgyi út de. 9. Bencze Imre. Nagytétény de. fél 9. Visontai Róbert. Kclenvölgy de. 9. Budafok de. 11. Visontai Róbert. Budaörs du. 3. Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. 11. zási szempontból” címmel tartott előadást. Előadással szolgált még Káposzta Lajos, Jeszenszky Tibor és Szentpéteri Péter lelkész. CSALÁDI HÍREK — SZÜLETÉS. Július hő 26án megszületett Bízik Eszter, Bízik László segédlelkész és Plagányi Erzsébet első gyermeke „vigalom és öröm napjaiul”. — HÁZASSÁGKÖTÉS. Matts István és Bucz Éva augusztus 2-án tartották esküvőjüket a miskolci templomban. — HALÁLOZÁS. Almásy Dezső életének 79. évében, július 21-én elhunyt. Július 6-án temették el Gödöllőn. Id. Koren Emilné, született Donner Paula 76 éves korában, hosszú szenvedés után csendesen elhunyt. D. Koren Emil esperes, lapunk szerkesztője, édesanyját gyászolja. „Ha meg- szomorít az Ür, meg is könyörül, mert nagy az ő szeretete.” (Jer. Sir. 3, 31). Használaton kívüli, vagy szétszedett ORGONÁT vennék, csak sip- sorok is érdekelnek. Tárnái Endre Budapest, xm. Váci út 32. II. e. 2. Soproni Lőverekbe családi házunkba 75 éves, egészséges feleségem mellé Állandó segítségül 55—65 éves, lehetőleg SZTK ellátottságit független, lelkiismeretes ügyes nőt keresek. Érdeklődés levélben Schrikker Sándor Budapest, II., Frankel Leo u. 96. „Az igazság felmagasztalja a nemzetet; a bűn pedig gyalázatára van a népeknek. (Péld 14,34) VASÁRNAP. — „Mikor közeledett és látta a várost, siratta azt; És tanított naponként a templomban.” (Lk. 19, 41—48) Természetesen, Jeruzsálemről van szó, mégpedig az ókoriról, nem pedig Párizsról, Budapestről vagy Békéscsabáról! A város: az épületek, a templom csodálatos látvány lehetett a külvárosi Olajfák hegyéről nézve. Csak az emberekkel' nem volt megelégedve Jézus, a lakosokkal, akik a Messiás-várás leple alatt mégsem vették elég komolyan a szamárháton bevonuló Jézus béke-akaratát. De a Mester tevékenysége nem merült ki a szomorkodó sírásban, hanem „naponként” prédikált; nem ítélkezéssel, hanem embermentő, segítő szeretettel. HÉTFŐ. — „Nem azért választott titeket az Úr, mintha minden népnél többen volnátok, hanem mivel szeretett titeket.” (5 Móz 7, 6—11) Ez a mondat nagyon szépen mutat rá Isten választási módszerére, hiszen annak alapja nem az emberek dicsősége, számaránya vagy érdeme, hanem egyedül Isten megmagyarázhatatlan és csodálatos szeretete. Ez a szeretet tágult ki Jézusban a mai hárommilliárd felé is, egyben követelve tőlünk, a nyolcszázmilliótól, hogy „megtartsuk parancsolatait”, hogy hűségre hűséggel válaszoljunk, szeretetre — Iránta és embertársaink iránti — szeretettél. KEDD. — „Ismerjétek meg Krisztusnak minden ismeretet felülhaladó szeretetét.” (Ef 3,19) Ügy gondolná az ember, hogy a szeretetet csak érezni lehet, mintha az kizárólag a szív dolga lenne. Pedig az „ismerjétek meg” kifejezetten arra utal, hogy Isten jóvoltát nemcsak „átérezni” lehet, hanem tudatosan, értelemmel törekednünk kell megérteni „szélességét, hosszúságát, magasságát és mélységét”, hiszen ehhez hasonlót még úgysem láttunk sehol, ilyenre még gondolni sem mer az ember. Ki-ki gondolja át saját életét és ismerje fel: ennyire páratlan és teljes Krisztus szeretete! SZERDA. — „Amikor meghallotta Akháb király, hogy Nábót meghalt, felkelt, hogy lemenjen annak szőlőjébe és elfoglalja azt.” (1 Kir 21,1—16) Ismerjük a történetet: Nábót nem természetes halállal hunyt el, hanem álnokul és nyereségvágytól indíttatva kövezték meg a királyi család parancsának engedelmeskedve. — De mintha nem kizáróD. Hans Ottó Wölbert eddigi hamburgi püspököt választották meg vezető püspöknek, helyettese D. Hermann MEGJELENT D. Koren Emil: „IRGALMADAT ÉNEKLÉM” címíí könyve, amely énekeink történetét Ismerteti meg az olvasóval. Ára: 35,— Ft Megrendelhető a Sajtóosztályon BACH ORGONAHANGVERSENYEK lesznek a Bécsikapu téri evangélikus templomban augusztus 15-én és augusztus 29-én este fél 7 órakor. Orgonái: PESKÖ GYÖRGY Bevezetőt tart: Földes Imre és Várnai Péter lag a Bibliából ismernénk ezX, vagy ehhez hasonló történeteket! Elfoglalások és lerohaná- sok vetődnek fel emlékezetünkből, mégpedig mind nemzeti, mind személyes viszonylatokban egyaránt, amelyekre gondolva mi sem reagálhatunk másképpen, mint annakidején Akháb: bűnbánattal és alázatossággal. CSÜTÖRTÖK. — „Szemmel tartom minden útjukat: nem rejtőzhettek el orcám elől és nincsenek elfedve bűneitek előlem”. (Jer 1G,14—17) Nagyon gyarló hasonlat ugyan, de bizonyára láttunk már olyan jelenetet, amikor a nagy forgalmú országútik közlekedését helikopterről figyelik, hogy növeljék a haladás bizto iságát és észrevegyék a szabálysértőket. — Még ennél is inkább Isten szeme előtt vagyunk; akkor is lát, hogyha fejünk felett tető van. Amikor pedig futunk Isten elől, azért futunk, amiért, Ádám futott De igaz az éhek: „Bárhova futnék, Te utolérsz engem”. De a folytatás is igaz: ..Egy menekvés van: Hozzád térni, szívem kitárni, irgalmat kérni.” (782. ének) PÉNTEK. — „Íme, mint az agyag a fazekas kezében, olyanok vagytok ti az én kezemben.” (Jer. 18, 1—6). Egy kerámia műhelyben töltött nyár elevenedik meg előttem, különösen két benyomás: mennyire ormótlan, értéktelen és silány az agyagdarab, mielőtt a művész kézbevenné! De milyen széppé tudja azt a korongra helyezve néhány mozdulattal varázsolni! — Ilyen az ember is. Csúnya, nehézkes és értéktelen mindaddig, amíg Isten nem veszi kézbe, hogy alakítson és formáljon egyre inkább olyanná, amilyennek elgondolt. Még ha fájdalmas, vagy félelmetes is néha: az Ö kézében a legjobb helyen vagyunk! SZOMBAT. — „Isten mindenkit engedetlenség alá rekesztett, hogy mindenkin könyörüljön”. (Rm 11, 25—32). E mondatnak ne az első fele okozzon megoldhatatlannak vélt kérdést, hanem a második fele köszönettel elfogadott örömöt. De azt sem amiatt, hogy a „mindenki”-ben bizonyára benne van az is, akit nekünk olyan nehezünkre esik szeretni, vagy akire már nagyon ráfér egy kis könyörü- let, hiszen mi alig tudtuk megtenni... Annak örüljetek, hogy a ,.mindenki”-ben én is benne vagyok, Jézus irgalma miatt benne lehetek. Ez az irgalom hat aztán vissza olyan cselekedetekre. amelyek a megtapasztalt irgalmat tükrözik. Így mindnyájan lehetünk tükrök! Bízik László Dietzfelbinger, müncheni püspök. Wölber a harmadik vezető püspök a VELKD 1948-ban történt megalapítása óta, elődjei Meiser és Lilje. Wölber 1913-ban született Hamburgban. Bethalbein, Er- langenben és Berlinben folytatta tanulmányait; később ifjúsági, majd hamburgi lelkészként működött, 1984-ben történt püspökké választásáig, (epd) evangélikus elet A Magyarországi Evangélikus Országos Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztőbizottság Felelős szerkesztő és kiadó: D. Koren Emil Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VIII.. Puskin u. ÍZ. Telefon: 142—074 Csekkszámlaszám: 20.412—vm. Előfizetési ár: egy évre 90.— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25 211 69.2543 Athenaeum Nyomda, Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla igazgató A NÉMET EGYESÜLT EVANGÉLIKUS EGYHÁZ ÜJ VEZETŐ PÜSPÖKE 1 I I i
