Evangélikus Élet, 1969 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1969-08-10 / 32. szám

Közösségünk Jézussal A közös cselekvés lehetséges A JÉZUS-KORABELI TANÍTVÁNYOK szoros kapcsolatban éltek a Mesterrel, hiszen kiválasztotta és elhívta őket a magáé­nak. Ezek a tanítványok vele jártak, öt kísérték, teljességgel megismerték gondolkodásmódját, akaratát, célját. A Mesterrel való együttélésből átvették azt a lelkületet, amely a Krisztus Jézusban lakozott. Minél inkább éltek együtt vele, annál inkább váltak tőle és általa jézust emberekké, megváltottakká, Jézus­ban hívőkké, Krisztus-követőkké. DE HOGYAN LEHETÜNK MA JÉZUSSAL KÖZÖSSÉGBEN? Kétségtelen, hogy Jézus ma sincs köztünk test szerint, és ezért más a vele való kapcsolat lehetősége, mint az első tanítványok idejében volt. A lényeg azonban ma is ugyanaz. AZ IGÉN keresztül találkozhatunk ma Jézussal és lehetünk vele közösségben. A Biblia nemcsak könyv és betű, vagy régi történetek gyűjteménye, hanem irányító erő: aki olvassa, benne él Isten légkörében, általa Isten úgy táplál, mint a szőlőtőke a szőlővesszőt és a szőlőfürtöt. A Biblián keresztül Isten világa ömlik életünkbe, Jézus maga gyakorol ránk hatást, ő szól, tanít, tanácsol. A bibliai történetek, vagy a teológiai vonatkozású ré­szek mind Isten üzenetei. Miközben hallgatjuk az igehirdetést, bibliaórán tanulmányozzuk a Szentírást, vagy egyénileg olvas­suk a Bibliát, azt a lelkületet vesszük át, amit Isten kíván. Mindannak, amit a Szentírásban olvasunk, nemcsak ismeret jellege van, hanem az jelenidejűvé válik. Az egykor, régen el­hangzott ige hatása alá von minket és a jelenben indít el a ta- nítványság útjára. Szent áttétel történik, hogy a régen leírt Is­ten beszéde a jelenben hatóvá válik, mai keresztyén életünk irá­nyítójává. A ma élő keresztyének mind az egykor elhangzott igéből táplálkoznak, mert az a régi ige jelenidejűvé vált és éle­tük jövőjét is formálja. De az a régen leírt ige élővé és hatóvá akar válni a mi éle­tünkben is, Jézus szava akar megszólítani, bensőséges közössé­get akar létesíteni velünk. Ennek birtokában más lesz az éle­tünk, jézusivá, keresztyénné alakul. Így válik a Biblia szá­munkra is az életünk és jövőnk könyvévé. A SZENTSÉGEKEN KERESZTÜL is közösség épül Krisztus és a tanítvány között. Ez a közösség a keresztségben kezdődött, amikor Isten mindnyájunkat nevünkön nevezett, a magáénak ismert el és elhívott a folyamatos keresztyén életre. Luther szá­mára mindig nagy erőforrást jelentett, amikor arra gondolt: „meg vagyok keresztelve’’, mert ebben zálogát vette annak, hogy Isten őt elhívta, egész életén at magáénak tekinti, s ez­által élete minden eseménye között Isten tulajdonában és ke­zében lévőnek tekinthette magát. A biztonságnak ez a tudata a miénk is: meg vagyunk keresztelve! Az Ürvacsorában Jézus egészen szoros közösségre lép velünk. Testét és vérét adja nékünk, s ezáltal ő mibennünk lesz, mi pe­dig őbenne. Ö valóságosan átadja nekünk a maga érdemét, szentségét, tisztaságát, erejét és magára veszi cserébe a mi bű­neinket, nyomorúságainkat, gondjainkat, hogy valóban teljes legyen a vele való közösség. Jézus minden Ürvacsorában kitárja előttünk a vele való kapcsolatnak, szoros viszonynak, közösség­nek a lehetőségét. Gondoljuk meg, milyen erőt jelent számunk­ra életünk folyásában az az ajándék, hogy Krisztus ereje lehet bennünk, hogy közösségben lehetünk Jézussal. AZ IMÁDSÁGON keresztül épül az Istennel való beszélgetés lehetősége. Az igében megszólaló Isten az imádságban kapja meg a választ és a feleletet. Valódi párbeszéd alakul ki Isten és az imádkozó között. Könyörgésünk, hálaadásunk, kérésünk és bűnbánatunk szava aktuális viszonyt létesít Jézus és az imád­kozó között. Az imádság mindig konkrét, életbevágó és gyakor­lati. Rendszerint nem elméleti tartalmú, hanem életünk válto­zásait követi. Itt válik Jézussal való kapcsolatunk bensőségessé, szinte családiassá, amelyben valódi atya-fiú viszony alakul ki. TESTVÉREK KÖZÖSSÉGÉN keresztül is épül Jézussal va­ló kapcsolatunk. Senki sem lehet magányos keresztyén, mert ez önellentmondás. A keresztyén ember mindig közösségi ember. A keresztyén embernek azon a helyen és abban a környezetben kell szolgálnia, ahová őt Isten állította. A Szentírásból tanul­tuk és tanítjuk, hogy Isten szolgálata embereknek végzett szol­gálat, azért nincs igaz Isten-szeretet igaz emberszeretet nélkül. Isten az ö szolgálatát úgy várja el, hogy azon a helyen, abban az időben, abban a társadalmi és gazdasági berendezkedésben szolgáljuk embertársainkat, amelybe beállított, mert egyháza sohasem a világból kivett egyház, hanem világnak szolgáló egy­ház. A szeretet nagy parancsolatán nyugszik a keresztyén ember lelkesedése minden igaz és jó ügy iránt, azért természetesének kell tartanunk, hogy a keresztyen emberek foglalata, az egy­ház, az a hely, ahol mindezeket a törekvéseket végső komoly­sággal kell vállalni, és Isten hívásaként kell őket cselekedni. A hit meglátja a szolgálatokat és feladatokat a templomban, a gyülekezetben, de ugyanakkor a szántóföldön, a gyárban, a köz­életben is. A keresztyén ember az egyházban való kötelességét, de a hazában reá váró kötelességét is, hűséggel akarja teljesíte­ni. Amikor azt kérdeztük, hogyan lehetünk mi, mai tanítvá­nyok, Jézussal közösségben, íme, itt van előttünk a sokoldalú lehetőség: Jézusból, az áldott szőlőtőkéből táplálkozhatunk, az igén, a szentségeken, az imádságon, az emberekkel való testvéri közösségen keresztül. Ezekben találhatunk táplálékot, teljes kö­zösséget vele, élete így áramlik bele a mi életünkbe, tanítása így válik vérünkké, Szentlelke így elevenít meg, s az ő energiá­ja így sugárzik bele életünkbe. D. dr. Ottlyk Ernő AZ EGYHÁZNAK BELE KELL ILLESZKEDNIE A SZOCIALISTA állapította meg többek között a Németországi Evangélikus Egyházak Szövetsége (NDK) azon a lelkészgyűlésen, mefyet mintegy 200 jelenlevő lelkész tartott Kelet-Berlinben. A konferencia levelet intézett a KÖRNYEZETBE lelkészekhez és gyülekezetek­hez, amelyben a szellemi és társadalmi változások komo- lyanvételére és az azoknak megfelelő cselekvések össze­hangolására buzdít, (lwb) Ezzel a cikkel több mint egyhónapos adósságot törlesz- tek. A nemzetközi konferen­ciák sodrában nem volt le­hetséges beszámolót írnom jú­nius 21—24. között Berlinben, A NÉMET DEMOKRATIKUS köztársaság főváro­sában TARTOTT BÉKE-VI­LÁGTALÁLKOZÓRÓL. Köz­ben írtam a zagorszki konfe­renciáról, de most úgy érzem — ha kissé megkésve is — hírt kell adnom a berlini béke-vi­lágtalálkozóról is. Napilapjaink, a televízió és a rádió bőségesen beszámolt erről a találkozóról. Nem is bocsátkozom ismétlésekbe. Csupán felidézem, hogy ez a béke-világtalálkozó Berlinben a Dynamo Sportcsarnokban folyt le, és azon mintegy 1200 ember vett részt. A megnyitó ülésen Albert Norden olvasta fel Walter Ulbrichtnalc, az NDK Államtanácsa elnökének a vi­lágtalálkozóhoz intézett üze­netét. Ezt követően munka­csoportok alakultak — átlag­ban 200—200 résztvevővel —, majd a találkozó utolsó nap­ján egy felhívást fogadott el a béke-világtalálkozó és egy határozatot a vietnami kér­déssel összefüggésben. Mind­ezek az adatok az első pilla­natban nagyon „száraznak” tűnnek. Most mégis arról sze­retnék szólni, hogy miért volt olyan nagy jelentőségű ez a találkozó. 1. Még nem volt béke-világ- találkozó, melyen olyan sok országból, s olyan sok nemzet­közi békeszervezetből jöttek volna kiküldöttek, mint erre az alkalomra: 101 országból 1200 résztvevő volt jelen, akik 55 nemzetközi és 320 nemzeti szervezetet képviseltek. Nem egyszerűen a Béke-Világta- nács rendezte ezt a konferen­ciát, hanem 55 nemzetközi bé­keszervezet. Köztudomású, hogy az öt világrészben min­denütt működnek különböző békeszervezetek, amelyek gyakran a legkülönbözőbb utakon és módon közelítik meg a béke problémáját. Ezek a békeszervezetek — pacifisták, vallásos szervezeteit, stb. — gyakran szemben is állnak egymással és így szétforgá- csolódnak azok az erők, ame­lyek pedig arra volnának hi­vatva, hogy közösen munkál­kodjanak az emberiség béké­jéért. Sokan már le is mondot­tak arról, hogy a különböző csoportok megértsék egymást. Berlinben azonban ezek a bé­keszervezetek rácáfoltak a kétkedőkre! Még nem volt rá eset, hogy 55 nemzetközi bé­keszervezet jött volna el egy békegyűlésre és tudott volna kialakítani közös álláspontot a legfontosabb nemzetközi kér­désekben. Annak ellenére, hogy voltak véleménykülönb­ségek, mégis az 1200 résztvevő egyhangúan fogadta el azt a felhívást, amejy a nemzetközi helyzet legfontosabb problé­máit taglalta és amely, a bé­keerők összefogását sürgette. Ez a béke-világtalálkozó bi­zonyította a felhívásnak ezt a E héten... Mítoszok és tények címen lelkészeink szakfolyóiratában, a Lelkipásztorban lelké­sz! karunk „mozgásával” foglalkozik D. Káldy Zoltán püspök vezércikke. Arról szól, hogy tíz év alatt a mintegy 420 egyhá­zunkban szolgáló lelkész közül 110 változtatott parókiát. A sta­tisztika ayt bizonyítja, hogy ezalatt 43 segédlelkészből lett pa- rókus lelkész és 51 -en kerültek kisebb gyülekezetből nagyobb gyülekezetbe, és mindössze négyen nagyobból kisebbe. Az előbbrejutottak közül számos szórványlelkész került hosszú évek nehéz szolgálata után nyugalmasabb, s egyben jövedelme­zőbb beosztásba. 25 eddig falusi lelkészből lett városi lelkész. A lelkészek „mozgása” túlnyomó többségében a gyülekezetek egyhangú meghívása alapján történt. Ez a mozgás egészséges áramlást jelent, de — figyelmeztet a cikkíró püspök — „az a meggyőződésem, hogy egyetlen lelkészünknek sem volna sza­bad sem a fővárosban, sem más nagyobb szórvány nélküli gyü­lekezetbe kerülni addig, míg legalább 8—10 évet el nem töltött szórvány gyülekezetben.” IMÁDKOZZUNK Mennyei Atyánk! Nagy szeretetedből hívtál el bennünket népedül, hogy legyünk hirdetői hatalmas cselekedeteidnek. A Krisztusban váltottál meg bűneink következményeitől, hogy ir­galmadat énekeljük és irgalmat gyakoroljunk. Lelked világo­sította meg szívünket és értelmünket szent akaratod megisme­résére, hogy szereteted és békéd általunk is áradjon el a világ­ban. Atyánk! Bocsásd meg gyermekeid engedetlenségét, vedd el elbizakodottságát, szabadíts meg önigazságától. — Késztess bennünket engedelmesen megkeresni és elfogadni szolgálatunk helyét, feladatainkat, amelyeket a mindennapi életben, ember­társaink közösségében bíztál reánk. Tedd küldetésünket teljes­sé a szeretet gyakorlásában, a munka hűségében, a béke mun- kálásában és szent neved dicséretében. mondatát: „a közös cselekvés lehetséges.” 2. Ugyancsak nagy hangsúlyt kapott a Béke-Világtalálkozón, hogy a közös cselekvés nem­csak lehetséges, hanem feltét­lenül szükséges is. így mondja ezt a felhívás: „Teljesen egyet­értettünk abban, hogy szüksé­ges valamennyi békeszerető és antiimperialista erő akciójá­nak koordinálása”. Vannak ugyanis erők az öt világrész­ben, amelyek céltudatosan tö­rekszenek arra, hogy a béke- szerető erők összefogását meg­akadályozzák, közöttük ellen­ségeskedést szítsanak és így egyenként állítsák őket félre útjukból. Az imperialista erők a bákeerők megosztására tör­nek. Berlin bein nyilvánvalóvá lett, hogy ha a békeszerető emberek nem tudják megfog­ná egymás kezét és nem tudnak közös akcióval fel­lépni a háború tüzet szítók­kal szemben, ’akkor az ő pa­razsukat fújják. Különböző po­litikai csoportoknak, keresztyé­neknek és nem-keresztyének­nek, buddhistáknak, mohame­dánoknak és pacifistáknak egyesíteniük kell erejüket a béke biztosítása érdekében. Nem a világnézeti egység a döntő akkor, amikor a béke ügyéről van szó, hanem az egységes cselekvés a békéért, a társadalmi haladásért, az emberi lét biztosításáért. Egyetlen csoport sem hiheti azt, hógy „majd ő” valósítja meg ^ világbékét. Csak együtt lehetséges ez! 3. Fel kell figyelnünk a fel­hívásnak erre a mondatára is: „Egyesít bennünket az a meg­győződésünk, hogy a tartós bé­ke megvalósulhat”. Ebben a mondatban ezek a szavak a hangsúlyosak: „a béke meg­valósulhat”. Ez a mondat szól a kishitűeknek. a kételkedők­nek, a csalódottaknak és a ki­ábrándultaknak. Szól azoknak, akik jobban hisznek a hábo­rúkban, mint a békében és akikbe beleidegződött már ez a mondat: „mindig lesznek há­borúk”. Szól azoknak a keresz­tyéneknek is, akik jobban meg vannak győződve a világ „bű­nösségéről” és a bűn hatalmá­ról, mint a halált legyőző Jé­zus Krisztus erejéről. Igen, a béke megvalósulhat. Akiknek van szeme a látásra, azoknak látniuk kell azt is, hogy az el­múlt két évtizedben, hányszor sikerült lefogni a háborút gyújtogatok kezét éppen a bé­két akaró embereknek. Jól mondja ezt a berlini felhívás: „A béke védelmezőinek tö­megakciói jelentős sikerekhez vezettek az imperializmus el­leni küzdelemben”. Nagyon üdvös volna, ha éppen a ke­resztyén egyházak nem sirán­koznának olyan sokat a hábo­rúk „elkerülhetetlensége” fe­lett, hanem reménységgel hir­detnék Istentől adott erők ösz- szefogásának eredményességét. 4. Jelentős volt az egyházi emberek részvétele a berlini Béke-Világtalálkozón. Egy al­kalommal külön is összejöttek a jelenlevő lelkészek és a kü­lönböző felekezetekhez tarto­zó gyülekezeti tagok. Ezen a találkozón, több mint százan voltak jelen! A felszólalók va­lamennyien sürgették az egy­házak aktivizálódását a béke érdekében. Talán nem lesz hiábavaló, ha idézek egy rész­letet abból a felszólalásból, melyet magyarországi evangé­likus egyházunk nevében mon­dottam el: „Az egyházaknak olyan helyzetekben is segíte­niük kell a világi kormányza­toknak, amelyekben látszólag már csak zsákutcák vannak. Az egyházaknak ilyen esetek­ben fáradozniuk kell az újabb megoldásokért, a problémák más oldalról való megközelí­téséért és a kiutakért. Az egy­házak jó munkát végezhetnek a hidegháború elleni harc te­rületén is. Sajnos, az egyhá­zak többször eszközeivé lettek azoknak a gonosz erőknek, amelyek a feszültségeket fenn akarják tartani a népek, va­lamint Nyugat és Kelet között. Sokszor az egyházak, vagy az egyházak tagjai szították az antikommunizmus tüzét, ab­ban a tévhitben, hogy ezzel nagyon is „istenes” cselekede­tet végeznek. Nekünk dolgoz­nunk kell egy olyan világért, amelyben nem a fegyverek és a háborúk játszák már a fő­szerepet.” D. Káldy Zoltán AZ NDK EGYHAZAINAK HUMANITÁRIUS AKCIÓI Az elmúlt hetekben a „Brot für die Welt” mozgalom kere­tében újra bizonyságot tettek az NDK egyházai segítőkész­ségükről. Közel félmillió DM összeget gyűjtöttek össze, amelyet Vietnamba és a Kö­zel-Kelet szükségben szenvedő területeire továbbítanak ruha­nemű, gyógyszer és egyéb köz­szükségleti cikkek formájában., (lwb) GOTTFRIED NOTH a szász tartományi egyház püspöke a lipcsei teológiai sze­minárium szemeszternyitóján hangsúlyozta, hogy a teológiai kutatás szükséges az egyház eg feze számára, ugyanakkor a teológiának is szüksége van az egyházra, mert nélküle fi­lozofálássá válik. Jóllehet a teológiai kutatásban is érvé­nyes az istenfiak szabadsága, de a különböző véleményeket nem szabad, hogy egymás el­len kijátsszák. BULGÁRIÁI EGYHÁZI HELYZET Istenünk! Szerkeszd egybe az egész emberiséget, hogy a kü­lönbözőségek ellenére, tudjuk egymást szeretni, egymást segíte­ni és együtt teljesíteni emberi küldetésünket az egész terem- tettség javára, ámen. ÜJABB EVANGÉLIKUS TEOLÓGIAI SZEMINÁRIUM NYÍLT MEG a délindiai Madurai városban. Az oktatói személyzet jelenleg tíz docensből áll. A szeminá­rium közös protestáns vállal­kozás, ahol a különböző fele­INDIÁBAN kezetű hallgatók a tantárgyak egy részét együtt, a dogmati­kát és a gyakorlati teológiát pedig a hovatartozásuk szerin­ti csoportokban tanulják. Összlakosság 8,4 millió. Eb- metodista, 1000 baptista, 6 ezer bői 6 millió: orthodox, 0,5 mil- zsidó, 650 ezer mohamedán lió: r. k„ 10 ezer unitárius, 22 Az orthodox egyház tulajdo- ezer arméniánus, 6 ezer pün- nában 3200 templom és 500 kösdista, 5 ezer kongregáció- kápolna van, melyet kb, 2000 nalista, 4 ezer adventista, 1500 pap gondoz. ERŐSÖDŐ RÄDIÖADÄSI MUNKA A HARMADIK VILÄGBAN Az Addis Abebaban levő tások szerint 1,5 milliárd em- legnagyobb evangélikus rádió- ... , , , ,, . . . adó jelenleg 17 nyelven sugá- kert er el lehetőség szerint, fo­rozza műsorát, amivel számi- leg Afrikában és Ázsiában. í i 4 4

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents