Evangélikus Élet, 1969 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1969-08-03 / 31. szám
»a»» XXXIV. ÉVFOLYAM 3L SZÁM 1969. augusztus 3. Ara: 2,— Forint Emlékezünk Közel negyedszázada, történt, de újra leírjuk, hogy emlékezzünk ... Tinian szigetén, valahol a Csendes-óceán közepén a technikusok és a segédszemélyzet már vizsgálta a hatalmas B 29-es légi erőd motorját, amikor a nap első hajnali sugarai végig- siklottak a tengeren. Néhány perc múlva feldörögtek a motorok, a gépmadár a levegőbe emelkedett és a nemzetközi politika történetében új szakasz kezdődött... 1945. augusztus 6-a volt, reggel 8 óra 13 perc, amikor az első B 29-es megjelent Hirosima felett. A legtöbb ipari munkás már dolgozott, de sokan még útban voltak munkahelyük felé. Háromnegyed órával azelőtt fújtak le egy riadót, s a város ösz- szes iskolás gyermekei, meg a tisztviselők nagy része is a szabadban dolgozott, hogy egyes épületek lebontásával megakadályozzák az elszórt tüzek továbbterjedését. A néhány gépre fel sem figyeltek és semmiféle riasztó jel nem hangzott el, amikor pontosan 8 óra 15 perckor megtörtént a végzetes, vakító fehér villanás, amelyet a légnyomás eddig ismeretlen erejű vihara s olyan por- és törmelékfelhő követett, hogy a város teljes sötétségbe borult. Ezen a reggelen hetven-nyolcvanezer ember pusztult el és csaknem, ugyanennyi súlyosan megsebesült... Augusztus 8-án megismétlődött ez a borzalmas villanás Na- gaszaki felett. .. Látszólag ez a két bomba vetett véget a második világháborúnak, közelebbről a csendes-óceáni térségben, ahol még dúlt a háború, miután a hitleri Németország összeroppantva hevert már három hónapja (május 8.) a szövetségesek lábai előtt. Japán, a háború teoretikusai szerint, még hosszú ideig ellen tudott volna állni a szövetségesek katonai nyomásának és esetleges inváziójának. De az igazság az, hogy Japán összeomlása is küszöbön állt. Az amerikai kormány hivatalos jelentése 1946- ban a következő szöveget hozta nyilvánosságra: „A tények részletes vizsgálata és az életben maradt japán vezetők tanúsága, alapján bizonyos: Japán december 31. előtt megadta volna magát még akkor is, ha nem dobták volna le az atombombákat, ha a Szovjetunió nem lépett volna a háborúba és ha nem terveztek volna semmiféle inváziót.” , Miért, volt akkor teheti ez a siet-ség, az atombombának ez a gyors alkalmazása? Stimson akkori hadügyminiszter egyik cikkében bevallotta: „a két ledobott atombomba volt. egész készletünk, mert abban az időben termelési ütemünk igen lassú volt”. És mégis olyan sürgős volt az alkalmazása? Azután gondoljuk meg, hogy az első atombombát a szovjet támadás előtt 48 órával alkalmazták. Erre a sietségre némi fényt vet a potsdami tárgyalásokon történt jelenet. A nagyhatalmak képviselői együtt ülnek, hogy a világ jövendőjéről tárgyaljanak. Július 17-én délután Churchill egy összehajtogatott cédulát kap Stimsontól. A cédulán ez állt: „Babies satisfactorily born”, vagyis a „gyermekek születése szerencsésen ment végbe”. És mig mind ez ideig Európa halálos csendje rányomta bélyegét a tárgyalásokra és keresték a rendkívül nehéz problémákra a megoldásokat, sőt a Távol-Keleten reménytelenül elhúzódó háború miatt az Egyesült Államok és Anglia egyre inkább szorgalmazták a Szovjetunió teheráni ígéretének beváltását, mely szerint az európai győzelem napjától számított hat hónapon belül háborúba indulnak Japán ellen, de ezt az ígéretet még le is rövidítette Yaltában, három hónapra csökkentve a támadás időpontját, most valami egészen megmagyarázhatatlan hangulat uralkodott el a nyugati szövetségeseken. Churchill emlékirataiban arról számol be, hogy az atombomba sikeres próbájának hírére „a problémák megoldatlanok maradtak”. És „az oroszokra már nem volt szükségünk”. (Ezért síeltek tehát annyira az atombomba alkalmazásával!) Majd pedig „Ez az utolsó konferenciája a Háromnak (Anglia, Egyesült Államok, Szovjetunió, szerző) egy nagy csalódással végződött.” Egy-két dolgot a potsdami konferencián vitathatatlanul el kellett ismerni a szövetségeseknek. A hitleri Németországgal vívott háborúban a legnagyobb áldozatot a Szovjetunió hozta, s a győzelem kivívásában is a legnagyobb szerepet játszotta. Ugyancsak számításba kellett venni, hogy a távol-keleti háború gyors befejezésében csak akkor reménykedhetnek, ha a szövetséges Szovjetunió helyt áll ígéretének, hacsak „valami csoda” nem történik. Churchill arról ír, hogy ha nem sikerül sürgősen kapitulációra szorítani Japánt, akkor „egymillió amerikai és legalább feleannyi brit katona halálával kell számolnunk”. Es a „csoda” megtörtént augusztus 6-án, 48 órával a szovjet csapatok támadása előtt. A potsdami légkör kaleidoszkóp módjára azonnal megváltozott. „Nem volt szükségünk már az oroszokra”, és a „világ problémái is más perspektívába kerültek”. Ezeknek a drámai pillanatoknak a jegyében indult el a mögöttünk levő negyedszázad történelme. Két konzekvenciájával birkózik azóta is a világ. Az egyik szerint erkölcsileg indokolttá kell tenni a világ közvéleménye előtt a tömegpusztító fegyverek alkalmazását, a másik sokkal súlyosabb: a világ sorsát és jövendőjét az atomfegyver monopolhelyzetében levő nagyhatalom, Amerika fogja megszabni. Az atombomba megjelenése a történelem színpadán tehát nemcsak két várost törölt le a térképről, hanem megbontotta a szövetségi rendszert, a bizalmat és az egyenlőséget és egy beláthatatlan rivalizációnak lett elindítója. Hogy azóta milyen folyamaton ment keresztül a világ a tömegpusztító fegyverek felhalmozása terén, az mindannyiunk előtt világos. Az is, hogy a megromlott bizalom helyreállítása milyen „sziszifuszi”, végtelen lassú folyamat. Amikor Hirosimáról megemlékezünk — mindannyiszor bűnbánattal tesszük, mert semmiféle magyarázattál sem lehet erkölcsössé tenni 200 ezer ember ártatlan halálát —, mindannyiszor fellobog bennünk az o vágy és reménység, hogy a atomhatalmak, amelyek tisztában vannak a tömeg- pusztító energiák szörnyű realitásával, nem fordítják ellenünk. És azon fáradnak, hogy az első atombomba által széttépett bizalmat újra összefoltozzák a pótolhatatlan és visszáhozhatatlan emberi életért. Isten áldása kisérjen minden ilyen irányú fáradozást dr. ftédey Pál „Egyesítve erőinket a jóakaratéi emberek erőiver — Zagorszbi beszámoló — A z elmúlt 2—3 hétben mind a hazai, mind a külföldi egyházi sajtóban — de a világi lapokban is — gyakran szerepelt „Zagorszk” neve. A Moszkvától mintegy 70 km-re fekvő kis város neve már eddig is ismert volt arról, hogy itt van az Orosz Ortodox Egyház „kolostorvárosa”, amelynek templomai a 14—15. illetőleg 18. században épültek. A jórészt aranykupolás templomok „csokra” művészeti könyvekből is ismert. Zagorszk egyben az ortodox hívok zarándokhelye, ahová nagy számmal érkeznek a zarándokok a Szovjetunió egész területéről az év minden napján, különösen húsvétkor. Zagorszk azonban az utóbbi hetekben nem az arany-kupolás templomai miatt került az újságok hasábjaira, hanem az ott rendezett béke-konferencia tette nevét népszerűvé. Az Orosz Ortodox Egyház 92 éves — világszerte ismert — pátriárkája, Alexij július 1—4 között konferenciára hívta meg Za- gorszkba a Szovjetunió területén élő valamennyi keresztyén egyház és a különböző világvallások képviselőit, annak megbeszélésére, hogy miképpen tudnának a keresztyének és a világvallások képviselői együttműködni egymással és a jóakaratú emberekkel a nemzetek közötti béke és koexistencia érdekében. A Szovjetunióból 175 hivatalos delegátus volt jelen az orosz ortodox egyház, a litván és lett római katolikus egyház, az örmény katolikus egyház, az észt, lett és litván evangélikus egyházak, a kárpát-ukrajnai református egyház, a baptista és ádventista egyházak képviseletében, továbbá a buddhisták, a mohamedánok és a zsidók kiküldötteiként. Még nem sok Dr. Fredrík A. Sáiotz elnök Magyarországon . A magyarországi evangélikus egyház meghWásara július 31- én Magyarországra érkezik Dr. Fredrik A. Schiotz, a Lutheránus Világszövetség elnöke. Ütjára elkíséri felesége is. Dr. Schiotz, az Amerikai lutheránus Egyház (American Lutheran Church) püspöke. 1964-ben, Helsinkiben tartott nagygyűlésen megválasztották a Lutheránus Világszövetség elnökévé Dr. Fry elnök utódaként Dr. Schiotz elnök megbeszélést folytat D. Káldy Zoltán és D. dr. Ottlyk Ernő püspökkel. Meglátogatja a Teológiai Akadémiát, a budapesti szeretetintézményeinket. Augusztus 3-án, vasárnap délelőtt prédikál a Deák-téri templomban, ugyanezen a napon délután Hévízgyörkön végez istentiszteletet. Augusztus 5-én, Budapesten, az Üllői úti székházban előadást tart a budapesti lelkészeknek. Az összejövetelen résztvesznek a Pestmegyei és a Fejér-Komáromi Lelkészi Munkaközösségek tagjai is. A programban szerepel az ökumenikus Tanács meglátogatása. Balatoni körút keretében megnézi a balaton- szárszói egyházi üdülőt is. Paul Hansen, a Lutheránus Világszövetség Kisebbségi Osztályának titkára ugyancsak elkíséri útjára Schiotz elnököt. A külföldi vendégek augusztus 7-ig maradnak Magyarországon. Testvéri szívvel köszöntjük őket! A hirosimai atomfelhő olyan konferencia volt a világon, amely olyan komolyan és mélyrehatóan mérte volna fel a keresztyének és a világvallások képviselői együttműködésének lehetőségét és szükségességét a béke biztosítása érdekében, mint éppen a za- gorszki konferencia. Éppen ebben volt ennek a konferenciának eszméltető és előremutató jelentősége. Azok a keresztyének, akik el vannak telve a „keresztyének felsőbbrendűsé- gé”-vel és azzal a hiedelemmel, hogy „csak akkor oldhatók meg az emberiség mai nagy kérdései, ha mindenki Krisztushoz megtér” — meg- szégyenülten tapasztalhatták volna Zagorszkban, hogy a különböző világvallások (buddhizmus, mohamedánizmus stb) képviselői több kérdésben milyen magas erkölcsiséget képviselnek és milyen nagy „erőtartalékkal” rendelkeznek éppen a béke munkálásának területén. Olyan erőtartalékokkal, amelyeket feltétlenül egyesíteni kell a keresztyének béke-erejével és a vallásokhoz nem tartozó jóakaratú emberek erőfeszítéseivel a bőse biztosításáért, A zagorszM konferencián-^nemcsak a Szovjetunió területén élő egyházak éá világvallások képviselői vettek részt, hanem több mint 100 kiküldött volt jelen Európából, Ázsiából, Afrikából és Amerikából Feltűnő volt, hogy Indiából, Jordániából, Libanonból, Szíriából, Nepálból, Ceylonból, az Egyesült Arab Köztársaságból milyen sokan jöttek el. Afrikából is 9 ország delegátusai voltak jelen. A szocialista országok egyházaiból több mint 70 személy volt jelen. A magyarországi keresztyén egyházakat Dr. Bartha Tibor református püspök, D. Káldy Zoltán evangélikus püspök, Dr. Brezanóczy Pál egri római katolikus érsek, Dr. Várkonyi Imre prépost, Palo- tay Sándor, a Szabad egyházak ügyvezető-igazgatója, Dr. Tóth Károly, a református egyház zsinati irodája főosztályvezetője és Saád Béla, az Üj Ember felelős szerkesztője képviselték. A megnyitó ülésen Alexij pátriárka elnökölt és köszöntötte meleg szavakkal a konferencia résztvevőit. Ezt követően Kurojedov, a Szovjetunió egyházügyi hivatalának elnöke olvasta fel Koszigin miniszterelnök meleghangú levelét, melyben sikert kívánt az egyházak és a világvallások képviselőinek a békéért folytatott küzdelmükhöz, melyet a jóakaratú emberekkel együtt végeznek. Ezután került sor Nikodim-nak, Leningrad és Novgorod metropo- litájának előadására, melyben világos látással és a békéért aggódó szívvel elemezte azokat a problémákat, amelyek ma veszélyeztetik a béke ügyét. Kitűnően mutatott rá azokra a kapcsolópontokra, amelyek a keresztyéneket és a különböző világvallások képviselőit ösz- szekötik és hangsúlyozta a jóakaratú emberekkel való együttműködés szükségességét a békéért ]VT ikodim metropolita előadása 1 ~ után a külföldi delegációk nevében egy-egy kiküldött köszöntötte a konferenciát Az Egyházak Világtanácsa nevében Robert Strong lelkész, az EVT világmisszió és evangé- lizáció osztályának munkatársa szólt, a Vatikán! Igazság & Béke bizottság nevében Jean Larno adta. át az üdvözletét, a Keresztyén Békekonferencia köszöntését Jaroslav Ondra főtitkár hozta el. A magyar egyházi delegáció nevében dr, Brezanóczy Pál egri érsek üdvözölte a konferencia rendezőit és résztvevőit A megnyitó ülést | . ,.,:j szorgos munka követte A résztvevők öt munkacsoportban vizsgálták meg azokat a problémákat, amelyek ma elsősorban felszínen vannak. A munkacsoportok két napon keresztül foglalkoztak az alábbi kérdésekkel: Vietnam, az európai biztonság, Közel-Kelet, kolonializmtis és neokolonia- lizmus és végül a különböző vallások együttműködése a népek közötti béke megvalósításáért. A munkacsoportokban igen eleven munka folyt Feltűnő volt a buddhisták aktivitása. Érdekes volt megfigyelni, hogy milyen nagyon értékelik Buddha tanítását és életművét és mennyire aktuálisnak tartják tanítását, első- renden a békére vonatkozólag. Néha az volt a benyomásom, hogy erőteljesebben képviselik Buddha tanítását a békét illetően, mint sok keresztyén Jézus tanítását, Akit pedig a Béke Fejedelmének is szoktunk mondani! (Én a vietnami problémával foglalkozó munkacsoportban dolgoztam. Felszólalásomban hangot adtam annak a szomorú ténynek, hogy egyes nyugati egyházi körökben o vietnami háborúnak an- ti-kommunista előjelet adtak, mintha bizony a keresztyénsé- get az anti-kommunizmus menthetné meg!) A munkacsoportokban újra nyilvánvalóvá lett, hogy mennyi közös vonása van a keresztyénségnek és a különböző világ vallásoknak. Megint megbizonyosodtam arról, hogy mennyire igaz amit Pál apostol ír: „a törvény által követelt cselekedet be van írva szívükbe ...” (ti. a nem- keresztyén embereiknek is). H árom alkalommal »in. „panel-beszélgetés is volt, melynek keretében egy-egy fontos témáról 4—5 résztvevő folytatott nyílt vitát. Hyen témák voltak: L Békés koexistencia és a világ forradalmi átalakulása. 2. Nukleáris lefegyverzés és a fejlődő országok problémája. 3. Az emberi személyiség a jelen idő társadalmi és politikai struktúráiban. — Az egyik ilyen vitában Dr. Bartha Tibor református püspök fejtette ki nagyon világosan és határozottan a magyar protestáns egyházak állásfoglalását a fejlődéssel és a forradalommal kapcsolatban. \í égül a békekonferencia egy ’ nyilatkozatot adott ki. amelyben deklarálta annak szükségességét, hogy „az egyházaknak és a különböző vallásoknak egyesíteniük kell erejüket a jóakaratú emberek erőivel a béke biztosítása érdekében”. Július 5-én Alexij pátriárka Moszkvában fogadást adott a konferencia résztvevői számára. A zzal a bizonyossággal jöttünk el Zagorszkból, hogy ott határozott előrelépés történt a béke ügyében, mert szélesedett az a bázis, amelyen a béke valóban biztosítható: a keresztyének, a világvallások képviselőinek és a jóakaratú emberek összefogása révén. D. Káldy Zoltán i
