Evangélikus Élet, 1969 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1969-07-27 / 30. szám

Ábrahám fiai Jn 8, 37—45 ŐSEIKRE UNATKOZTAK fizok a zsidók, okik a mai va­sárnap igéje szerint Jézussal vitatkozva Ábrahám fiainak mondták magukat. Számukra ez a vérségi leszármazást jelen­tette. Büszkén hivatkoztak arra, hogy őseik hosszú sora fő gondjának tekintette azt, hogy házassági kötelékek és egyéb emberi kapcsolatok révén át ne szivárogjon pogányság a ma­roknyi Izraelbe a körülöttük élő hatalmas pogány, bálvány­imádó népektől. Nemzedékek hosszú sora féltő gonddal őrködött azon, hogy a láthatatlan Istennek a kegyes zsidó számára megsejthető ar­cát bálványok el ne takarhassák. Azon, hogy a törvényadó Is­ten ismeretét el ne homályosítsa a körülöttük élő pogány né­pek erkölcsi lazaságának botránkoztatóan vonzó hatása. Jézus kortársai büszkék voltak az atyákra, akik szívós türelemmel, és ha kellett, kemény kézzel álltak őrt az Isten szent ismere­tének lángja mellett, hogy el ne olthassa azt a lángot sem a nyugtalan telkeknek, sem a sorsokat felforgató történelemnek semmilyen vihara. Kétségtelen jószándékukat azonban egy végzetes hiba és té­vedés meghiúsította és hiábavalóvá tette. Ez pedig az volt, hogy nem tudtak hinni abban, hogy a múlt nem önmagáért van, hanem a jelent készíti elő és a jövendő ígéretét hordoz­za. Abban, hogy a törvény és a próféták mind Krisztusra utál­nak és benne teljesednek be. Ezért voltak képtelenek arra, hogy Jézus arcán felismerjék az Isten dicsőségének ragyogá­sát. ŐSEINKET NEM LEHET LETAGADNI, valóban. De ezt Jé­zus sem kívánja. Az azonban előfordul, hogy meg kell tagadni őket hibáikban, bűneikben, tévedéseikben. Egyéni, családi, társadalmi, nemzeti, sőt egyházi múltunknak is van olyan öröksége, amelyet vállalni, amiért még a felelősséget hordozni is elkerülhetetlen, de amit követni, folytatni semmiképpen nem szabad. Azonban nem vághatjuk el azt a fonalat, amely ősienk hosz- szú sorával összeköt. Bennünk élnek; sejtjeinkben. Testünk felépítésébe, gondolkozásunk rendjébe, érzés- és ízlésvilá­gunk kialakításába le nem tagadhatóan és néha meglepően be­leszólnak az ősök. DE ELREJTŐZNI SEM LEHET az ősök példája mögé. A mai vasárnap igéjében, abban a nagy vitában, amiről igénk tudósít, erre tettek kísérletet Jézus keményszívű hallgatói. „Ábrahám a mi Atyánk” ismételgették konokul az egyébként kétségbe­vonhatatlan igazságot. Igaz, hogy a múltat nem lehet letagadni, de múlttal a jelent sem lehet igazolni soha. Hányán megkísérelték pedig ezt azóta is! Gyülekezete, egyháza iránt közömbös hányszor hivatkozott már büszkén hitvalló őseire. De hazánk és az emberiség mai nagy kérdéseinek megoldáshoz segítésében sem bújhatunk el őseink mögé. Nem igazol és nem helyettesít ma bennünket az, ha arra a kétségtelen tényre gondolunk, hogy protestáns őse­ink mennyire példamutatóan élték az Isten- és emberszeretet kettős nagy parancsolatát ebben a hazában. Nem igazolja mai restségünket és nem ment fel bennünket mai kötelességeink alól az, hogy Isten elé úgy akartak állni őseink, hogy ott lás­sák maguk mellett egyenrangú, szabad társként minden em­bertársukat, mert AZ ŐSÖK PÉLDÁJA KÖTELEZ, a Biblia egészen egyér­telmű ebben. Isten Jézus Krisztusban megszabadít attól, hogy az elődök rossz példája gúzsba kösse a jelent. A mi Urunk nagyobb, mint a származás, az öröklés kérlelhetetlen törvé­nyei. Bűnbocsátó szeretetének fénye ráhulX a múltra, egyéni és közösségi múltunkra is. A múlt azonban kötelez. Ábrahám fiai vagyunk. Ezt mi más­ként és mélyebben tudjuk, mint Jézus vitázó kortársai, örö­kösei vagyunk Ábrahám hitének. Annak, hogy váratlanul új helyzetekben Isten szeretetében és hűségében bízva induljunk a jövendő felé és építsük azt. örökösei vagyunk és elkötelezett örökösei Isten ígéretének: áldása kíséri azt, aki benne bízva embertársai javára él. Schreiner Vilmos Felvétel a Teológiai Akadémiára Evangélikus Egyházunk lelkészeinek kiképzése a budapesti Teológiai Akadémián történik. Akik a Teológiai Akadémiára felvételüket óhajtják, felvételi kérvényüket — az Akadémia Felvételi Bizottságához címezve — legkésőbb augusztus 15-ig küldjék be a Dékáni Hivatalhoz (Budapest, VIII., Üllői út 24. II.) A felvételi kérvényhez a következő okmányokat kell mellé­kelni: a) születési bizonyítvány, b) a legmagasabb iskolai vég­zettség bizonyítványa, c) helyhatósági vagy más bizonyítvány, amely a kérvényező lakását, szociális helyzetét, szüleinek fog­lalkozását és kereseti, ill. szociális viszonyait feltünteti, d) or­vosi bizonyítvány (részletes), e) keresztelési bizonyítvány, f) konfirmációi bizonyítvány, g) részletes önéletrajz, mely fel­tárja a kérvényező családi és társadalmi körülményeit, vala­mint a lelkészi szolgálatra indulás okait, h) esetleges egyházi működésről szóló bizonyítvány. A felvételhez szükséges to­vábbá az illetékes lelkésznek és esetleg még a vallástanító lelkésznek részletes bizonyítványa, mindenesetre annak a lel­késznek a jelentkezőt részletesen jellemző bizonyítványa a lel­készi pályára való alkalmasságáról, aki a folyamodónak a leg­utóbbi években lelkipásztora volt. Ezt a lelkészi bizonyítványt a lelkészi hivatal a kérvénnyel egyidejűleg levélben, közvet­lenül az Akadémia dékánja címére küldje meg. Az okmányo­kat eredetiben kell beküldeni, de indokolt esetben hiteles má­solatban is lehet mellékelni. A másolatot „egyházi haszná­latra” megjelöléssel egyházközségi lelkész is hitelesítheti. Az akadémiai tanulmányi idő öt esztendő. A felvételi kérvénnyel egyidőben a jelentkezők kérjék fel­vételüket a Teológus Otthonba is, ahol az Akadémia hallga­tói lakást és ellátást kapnak. Ez a kérvény is a dékáni hiva­talba küldendő részletes önéletrajz kíséretében. 96 TAGEGYHÄZZAL Az Európai Egyházak Kon­ferenciájának most 96 tagegy­háza van, miután az elnökség­nek és a Tanácsadó Bizottság­nak Spanyolországban tartott együttes ülésén a Madrid mel­letti El Escoralban fölvette tagjai sorába a Német Demok­ratikus Köztársaságból a Me­todista Egyházat és a svájci Baptista Szövetséget. 1 Szorosabb kapcsolatok ki­építését szorgalmazza az el­nökség a római katolikus egy­házzal és elhatározta, hogy megfigyelőt küld ki a katoli­kus püspököknek július hó­napban Svájcban tartandó ülésére. A legközelebbi nagygyűlést Nyborgban (Dánia) kívánja tartani az elnökség 1971-ben, amelynek központi témá|a len­ne: ”Isten szolgái — az em­berek szolgái Deák tér de., 9. (úrv) dr. Hafen- scher Károly, de. 11. (úrv) dr. Ha­fenscher Károly, du. 6. dr. Kékén András. Fasor de. 11. D. Koren Emil, du. ti. D. Koren Emil. Dózsa György út de. fél 10. D. Koren Emil. Üllői út 24. de. fél 11. Kará­csony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 5'7/b. de. 10. (szlovák) Aradi András, de. 12. (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 11. dr. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Utász u. de. 9. Vajda Péter u. de. fél 12. Zugló de. 11. (úrv) Bizik László. Rákos­falva de. 8. Bizik László Gyarmat u. de. fél 10. Bizik László. Fóti út de. 11. Benczúr László. Váci út de. 8. Benczúr László. Frangepán u. de. fél 10. Benczúr László. Üj- pest de. 10. Blázy Lajos. Pester­zsébet de. 10. Virágh Gyula. So­roksár Újtelep de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 11. Matuz László. Pestújhely de. 10. Kürtösi Kálmán. Rákospalota MÁV telep de. 8. Rákospalota Nagytemplom de. 10. Rákospalota Kistemplom du. 3. Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston. Sashalom de. Karner Ágoston. Mátyásföld de. fél H. Cinkota de. fél 11, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Békés József. Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresz­túr de. fél 11, du. 3. Bécsikapu tér de. 9. (úrv) Vára- dy Lajos, de. 11. (úrv) Madocsai Miklós, du. ti. Reuss András. To* rockó tér de. fél 9. Madocsai Mik­lós. Óbuda de. 9. Fülöp Dezső, de. 10. (úrv) Fülöp Dezső. XII. Tar- csay Vilmos u. de. 9. Ruttkay Ele­mér, de. 11. Ruttkay Elemér, du. fél 7. Takács József. Budakeszi de. 8. Takács József. Pcsthideg- kút de. fél 11, Muncz Frigyes. Ke­lenföld de. 8. (úrv) Reuss András, de. 11. (úrv) Reuss András, du. 6. dr. Rezessy Zoltán. Németvölgyi út de. 9. (úrv) dr. Rezessy Zoltán. Nagytétény de. fél 9. Kelenvölgy de. 9. Visontai Róbert. Budafok de. 11. Visontai Róbert. Budaörs du. 3. Visontai Róbert. Törökbá­lint du. fél 5. Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. 11. „Mert a világosságnak gyü­mölcse minden jóságban és igazságban és valóságban van” (Ef 5, 9) VASÁRNAP. — „Nem min­den, aki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába; hanem aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát” (Mt 7, 15—21). A fel­színes keresztyénség kényelmes magatartás. Alapvető hibája: a nemkeresztyéneket csak taszí­tani tudja; önmagát pedig be­csapja. Kívül marad Isten or­szágán. Aki bejut: az cselekszi a mennyei Atya akaratát. Az ilyennek viszont egy életen át kell tanulnia az Isten akaratát és szüntelenül segítségét kér­nie, hogy cselekedhesse. Ennek az útnak „sok keserve van”, de csak ez vezet célhoz. HÉTFŐ. — „Mindaz, aki bűnt cselekszik, szolgája a bűn­nek.” (Jn 8, 31—36) Ha nem az Isten akaratát cselekesszük, akkor a bűnt cselekesszük. Az evangélium éppen az: nem kell a gonoszság szolgáinak marad­nunk, mert a Fiú megszabadí­tott s így valósággal szabadok­ká lehetünk. KEDD. — „Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg: mert amit vet az ember, azt aratja is”. (Gál 6, 7—10) Az embernek minden indulata, gondolata, cselekedete magve­tés, amelyből új indulat, gon­dolat és cselekedet aratása származik. Amíg a bűnnek szolgálunk, addig minden ara­tásunk az örök halálhoz visz közelebb. De ha igénybe vesz- szük a Fiú szabadítását, akkor a vetésünk is, az aratásunk is: örök élet! SZERDA.— „Hallottuk a ti hiteteket a Krisztus Jézusban és a szeretetet, amellyel min­den szentekhez vagytok” (Kol 1, 3—11). Ami minden időben vonzóvá tette a keresztyénséget az a keresztyén embernek Krisztusba vetett hite volt, amely által „mindenek szabad úrává” lett és az emberek irán­ti szeretete, amely által „min­denki szolgájává” lett. Ha ma nem vonzó keresztyénnek len­ni, az okát ebben kereshetjük. Viszont Isten ma is az, aki a hirdetett igén keresztül hitet ébreszt. S ahol hit van, ott minden reménység megvan ar­ra, hogy szeretet is lesz. CSÜTÖRTÖK. — „És akár szenved egy tag, vele együtt szenvednek a tagok mind; akár tisztességgel illettetik egy tag, vele együtt örülnek a tagok mind”. (1 Kor 1, 12—26) Az emberek együvé tartozásának ősi képe a test és tagjai közötti viszony. Ezt a viszonyt büntet­lenül, káros következmények nélkül nem lehet megbontani, vagy megszüntetni. Ez a fölis­merés sarkallja ma is az egész emberiséget összefogásra a kö­zös ellenségek ellen: járványok, elemi csapások, atomháború el­len. Az a keresztyén, aki mint tag kapcsolódik bele a Krisz­tus testébe, az egyházba, az megtalálja a maga helyét és szolgálatát az emberiség nagy családjában is. PÉNTEK. — „Mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a munkálást jó kedvéből.” (Fii 2, 12—18) Ez az ige kizár minden egyéni, emberi önérdemet. Ennek a fé­nyében úgy tűnik, hogy az üd­vösségünk egyedül és kizárólag Isten műve. Ahhoz az ember se hozzátenni, sem abból elvenni nem tud. De akkor miért nem üdvözül hát minden ember?! — Nyilván azért nem, mert a senki, porszem embernek meg­van az a hallatlan nagy képes­sége, hogy ellenálljon a hatal­mas Istennek. De nem föltétle­nül szükséges az embernek ezt a képességét használnia ... SZOMBAT. — „Mert a föld, amely beissza a gyakorta reá hulló esőt és hasznos füvet te­rem azoknak, akikért művelte- tik, áldást nyer Istentől; amely pedig töviseket és bojtorjáno­kat terem, megvetett és közel van az átokhoz, annak vége megégetés”. (Zsid 6, 4—8) Ige- hallgató, úrvacsorázó keresz­tyének keresztyén életmódfoly­tatás nélkül: ez az a föld, amely beissza a gyakorta reá hulló esőt, de csak gazokat te­rem. Miért? Nyilván, mert visszaéltek az igével. Ezt követ­kezmények nélkül nem lehet csinálni. De nem kell a véget kivárhi. Lehetne megkeseredni emiatt a tény miatt. S ha van megbánás a sok fel nem hasz­nált ige miatt, az már annak a jele, hogy igazat adtunk Isten­nek. S a befogadott igének első, jó gyümölcse ez, amely áldást eredményez számunkra. Mitykó Zoltán — LAKOTTAN eladó két szoba, konyha, éléskamra, gyümölcsös kertben. Budapest. XXII. Nagyté­tény, Por köz 8. EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Országos Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztőbizottság Felelős szerkesztő és kiadó: D. Korén Emil Szerkesztőség és kiadóhivatal Budapest, VIII., Puskin u. 12. Telefon: 142—074 Csekkszámlaszám: 20.412—VXTL Előfizetési ár: egy évre 90,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25 211 69.1900 Athenaeum Nyomda, Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla igazgató — Szentháromság ünnepe után a 8. vasárnapon az oltár­terítő színe: zöld. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Rm 8, 12—17; az igehirdetés alapigé­je: Jn 8, 37—45. A délutáni is­tentisztelet alapigéje: 5 Móz 32, 1—6. — evangélikus isten- tisztelet A RÁDIÓBAN. Július 27-én, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi Rá­dió és az URH adó. Igét hirdet MAGASSY SÁNDOR takácsi-i lelkész. — A SOMOGY-ZALAI EGYHÁZMEGYE lelkészi munkaközössége július 1-én nyilvános tanácsüléssel egybe­kapcsolt ülést tartott Kaposvá­rott. Úrvacsorát osztott Fónyad Pál, előadást dr. Groó Gyula teológiai akadémiai tanár, Vértesy Rudolf és dr. Pusztay László tartott. Az egyházme­gye életéről, háztartásáról és a Gyülekezeti Segélyről Lágler Béla esperes, Bandi István és Hegyháti János számolt be. — ÓZD. Pásztor Pál, a Bor­sod-Hevesi Egyházmegye espe­rese hivatalos látogatást tett a gyülekezetben. Ezzel kapcsolat­ban szolgálatokat végzett Bor- sodnádasdon és Sajóvárkony- ban is. PRÁGA A Prága; Comenius Teoló­giai Fakultás fennállásának 50. évfordulója alkalmából 10 pro­fesszornak és lelkésznek ado­mányozott tiszteletbeli teoló­giai doktori címet. Többek kö­zött dr. L. Vischernek (Genf), D. dr. Valdo Vinay római val­A PAPNÖTLENSÉG ELLEN A holland római katolikus papok és diakónusok közül 8876-ot megkérdeztek a pap­nőtlenség ügyében egy szocio­— EGER. A gyülekezet jú­nius 22-én emlékezett meg a templomalapkőletétel 30. évfor­dulójáról és a 30 esztendővel ezelőtti önállósulásáról. Ezen a vasárnapon Pásztor Pál esperes szolgált igehirdetéssel. — DIÓSGYÖR-VASGYÁR. Június utolsó vasárnapján D. dr. Ottlyk Ernő püspök, az Északi Egyházkerület püspöke szolgált a gyülekezetbén, s a közgyűlésen meleg szavakkal köszöntötte Pásztor Pál espe­rest, ottani szolgálatának 10. évfordulója alkalmából. Végül megtekintette az új parókia építésének munkálatait. — MESZLEN. A meszlen- acsádi gyülekezet lelkészi állá­sába július 6-án iktatta be Sza­bó Lajos esperes, ifj. Joób Oli­vér volt soproni segédlelkészt. — HELYREIGAZÍTÁS. La­punk július 13-i számában az „E héten” rovatban közöltekbe hiba csúszott. A kérdéses mon­dat helyesen így hangzik: „A félegyházi Daru utca, ahol szü­letett, leánya, Panka, akit oly sokszor megénekelt verseiben, a Vadember, kis unokája ma is jó ismerőseink...” — SZÜLETÉS. Magassy Sándor takácsi lelkésznek és feleségének, Urbán Margitnak július 10-én negyedik gyerme­kük született. Neve: Éva, Dóra. dens professzornak, D. dr. Schaw edinburghi református lelkésznek, D. dr. E. Wolf göt- tingai (NSZK) professzornak és dr. Juhász Imre kolozsvári profeszornak. A többi kitünte­tett a Cseh Testvéregyház lel­késze. lógiai felmérés során. 95%-uk a papnőtlenség ellen szavazott. Az eredményt elküldték a pá­pának. Istentiszteleti rend Budapesten, 1069. július 27-én 9. ANYU Nem magas, erős Édesanya, nem is szigorú Mama, csak Anyu. Pici és gyámoltalan, mint a neve — olyan vékony kis semmi, mint annak a négy­éves gyereknek a hangja, aki percenként belekiáltja az idő­be és térbe a nevét: Anyu! Olyan könnyű, elszállni készü­lő, mintha csak ez a kérésé­ben is parancsoló hang kötné a földhöz: Anyu. Anyunak szürke a haja, Anyu soha nincs jól öltözve — ó Anyu. Az ember szinte szé- gyenli, hogy olyan nyúzott., olyan csúnyácska. De Anyut mindez nem érdekli, különben is még van egy kis dolga a konyhában. Anyunak a kony­ha az igazi birodalma, bár se főzni, se enni nem szeret túl­ságosan. De a gyerekeknek en­ni kell és gyorsan csinál egy kis süteményt diókrémmel. A dió csonthéja feltöri a kezét, a habverésben kiáll a karja, a forró sütő megsüti, a kés meg­vágja, de Anyu észre sem ve­szi. Azért is haragszik, ha más észreveszi és nem szereti, ha valaki kimegy hozzá a kony­hába. — Men jetek sétálni. Es amíg megköti a kötényét, odaáll az ablakhoz, elhúzza a függönyt, hogy jobban lásson és integet. Valamit mond is, agyon-mosott elhasznált kezé­vel izgatottan mutogat és bosszúsan csóválja a fején, hogy nem értik. Nem értik, hogy a napos oldalon menje­nek. Mindig a napos oldalon! A saját részére ez sose ju­tott eszébe és azt hiszem, hogy még azt a véletlen, bágyadt kis jót is túlzásnak tartja, ami itt-ott elkerülhetetlenül az út­jára hullt. De a gyerekei — az más. Senki sem hinné Anyuról, hogy milyen nagyravágyó. A lányának egy főherceget ál­modik, a fiának egy herceg­kisasszonyt. Ez persze csak álom, ő is tudja, hogy az és a főherceg helyett jó lesz egy derék, becsületes ember, a her­cegkisasszony helyett pedig egy egyszerű, szorgalmas lány. De még ez is mennyi bajjal, mennyi csalódással jár. A vi­lágon sincs talán olyan derék, becsületes ember, amilyenről Anyu álmodott és az egyszerű, szorgalmas lányka igényes, mint egy hercegkisasszony. Ó Anyu, lejjebb kell szállni az igényekkel és ennyi embernek egyszerannyi dió se sok. A dió csonthéja feltöri a ke­zét, a habverésben kiáll a kar­ja — Istenem, Anyu öregszik, de ezt éppen úgy nem lehet tudomásul venni, mint ahogy annak idején nem számított, hogy fiatal. Nem számíthatott, mert. Anyu legfőbb ismertető­je a feltétel nélküli létezés. Anyu maga is érzi, hogy a sze­mélyére vonatkozó minden kö­zelebbi megjelölés csak zavart csinálna és elszántan hajszol­ja fáradt tagjait: nem volt fia­tal és nem öregedett meg, csak van. Sőt: öröktől fogva van. Olyan egyszerűen és termé­szetesen, hogy szinte észre sem szabad venni. Anyu ideális statiszta. Ha nincs rá szükség, csöndben megbújik a' dióhe­gyek mögött, nem szól bélé a játékba, de a millió aggodal­mával ott reszket minden lé­pésünk felett. Nézd Anyu, fel­nőtt emberek vagyunk és kü­lönben is: mindent jobban tu­dunk, mint Te. Bízd csak ránk, majd meglátod. Persze, Te azt szeretnéd, ha mindjárt minden sikerülne és kétségbe vagy es­ve a kxidarcaink felett. A bő­römből tudnék kiugrani, mi­kor ilyen riadtan pislogsz — ó Anyu, ne idegesíts és külön­ben is Te vagy az oka min­dennek. Igen Anyu, be kell látnod, bűnbakra feltétlenül szükségünk van és Te vagy a legjobb, a legnémább bünbak- Múlik az idő, nő a család és Anyu öregszik. Mindez csend­ben, szinte észrevétlenül pe­reg a maga módján. Anyu egyre kevesebb erővel egyre több diót tör és a dióhe­gyek mögött azt álmodja, hogy vár. Ügy vár, mint egy hitele­ző. Szigorúan és örömtelenül. Nincs egy mosolya és nem ér­dekli, hogy senki sem szereti, talán még a gyerekei sem. Vár. Valami nagyon-nagyon jót, va­lami szép csodát. És milyen óvatos, sőt ravasz: nem hatá­rozza meg előre a csodát, nem köti helyhez és személyhez, csak azt szeretné, hogy a gye­rekei és az unokái — ó Iste­nem Anyu, de hiszen nem tör­ténnek csodák. Ó Istenem Anyu, mikor fogod elfelejteni, hogy adósaid vagyunk, hogy tartozunk azzal, hogy boldog­nak láss. Nem Anyu, nem tör­ténnek csodák. Kár volt hite­lezni, kár volt a feltétel nél­küli létezésért — de lásd be — Te akartad. Te hitted, hogy a boldogság kék madara a vál- lunkra száll. Te hitted, te akartad, te várod még most is szigorúan és örömtelenül a megváltó csodát. Te ragasz­kodsz ahhoz, hogy boldognak láss. Ó Anyu, mikor fogod be­látni, hogy nem történnek cso­dák, és örökre elrepült a kék madár. Elrepült, és nem ma­radt utána semmi, csak a fel­tétel nélküli létezés — de azért szeretném, ha néha mo­solyognál.„ Kopácsy M3fgit

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents