Evangélikus Élet, 1969 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1969-07-20 / 29. szám

Kihez mehetnénk? Jn 6, 67—69 NEM JÁRTAK TÖBBET JÉZUSSAL sokan azok a kortársai közül, akik ismerték ugyan őt felületesen, de ez a felületes is­meret félreismerést takart. Gondolataikban, érzéseikben és vá­gyaikban egy nemzedékről nemzedékre dédelgetett elképzelés élt a Messiásról, akit vártak és akiben reménykedtek, de Jé­zus más volt, mint sokak reménye és várakozása. Egészen más, mint egy ábrándkép, amelyet az ember be nem teljesült vá­gyaiból, valóra nem vált álmaiból sző. Akkor egy sokat pró­bált nép öltöztette fel az Eljövendöt a diadal, a bosszúállás, az ellenségekkel való könyörtelen leszámolás hősének ábrándok­ból szőtt királyi palástjába. Ma sokan azt várnák Jézustól, hogy helyettük rendezze az élet emberi rendezetlenségeit, hogy igazoljon kétes elgondolásokat és törekvéseket, hogy az áldo­zat és a szeretet ma is nehéz útját kényelmessé és könnyen járhatóvá tegye, számukra. TALÁN SZOMORÚAN, DE NEM REMÉNYVESZTETTEN nézett Jézus a tőle elfordulok után. ö, aki az elveszett juh és az elgurult drahma példázatát nemcsak elmondta, de élte is, tudta jól, hogy körülötte mindig lesznek majd olyanok, akiket csak a kíváncsiság vagy az érdek, vagy csak annak ereje, hogy mások is úgy tesznek, sodor oda a közelébe. Tömegek szakad­tak el tőle, de ő, aki szolgálni jött, nem volt hajlandó kiszol­gálni sem az ingyen csodát, sem az ingyen kenyeret-lesök vá­gyát. Nem ismert megalkuvást. Nem mondta, hogy azért nem kell olyan nagyon komolyan venni a szeretet keresztútja és a kenyérként megszegett áldozatos élet igéit. Nem mondta azt, hogy maradjatok csak a közelemben, ti sokak, inkább leszek olyan, amilyennek ti szeretnétek látni, s nem kell olyanná vál­notok, amilyennek a hiteteket számonkérő Isten és a szerete- tetekre éhes embertársak akarnak látni benneteket. TIZENKETTEN maradtak vissza a több ezerből és Jézus még nekik is tágra nyitotta az eltávozás kapuját. Nem ismer­te az erőszakot és nem is volt áldása semmi kényszerítésen, amivel tanítványai bármikor hozzáerőltetnének bárkit is. De arra sem szorul rá, hogy tanítványai szánakozásból maradja­nak mellette. Hozzá csak az tartozzon, aki nem tud nélküle él­ni, aki Péterrel együtt elmondhatja: URAM, KIHEZ MEHETNÉNK, örök életnek beszéde van te- ftálad. Lett volna „hova menni” Péternek, meg a többieknek is. Várta öt a megszokott múlt, a halászháló, meg a zsinagóga, a régi barátok és a régi tájak. Mindnyájan könnyen odasze­gődhette': volna bármelyik hírneves rabbi mellé tanítványnak. Szívesen látott vendég lett volna egy csoport nyíló értelmű fiatalember valamelyik vándorfilozófus hallgatói között. Mégsem tudott máshová menni sem Péter, sem a többiek, ekkor még az sem, aki később árulója lett mesterének. Fogva tartotta őket Jézus szabadító szeretete. Ezzel a szeretettel élnek és szolgálnak ma is azok, akik meg­ismerték és helyesen ismerték meg Jézust. Akik tudják, kinek hittek és kicsoda számukra Jézus. Akik változó korokban újra meg újra megtanulják, hogy Jézus változatlan szeretetének erejéből lehet élni és erejével lehet szolgálni. Ma is. Schreiner Vilmos Istentiszteleti rend Budapesten, 1969. július 20-án BIBLIAFORDÍTÁSOK A Bibliát lefordították ki- rundi nyelvre, amelyet az af­rikai Burundiban beszélnek, valamint nama-nyelvre, amely nyugat-afrikai dialektus. A Föld lakosainak 96%-a olvas­hatja saját nyelvén a Szent­írást. MEGJELENT D. Koren Emil: „IRGALMADAT ÉNEKLEM” című könyve, amely éne­keink történetét ismerteti meg az olvasóval. Ára: 35,— Ft Megrendelhető a Sajtóosztályon evangélikus elet A Magyarországi Evangélikus Országos Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztőbizottság Felelős szerkesztő és kiadó: D. Koren Emil Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, Vm., Puskin u. 12. Telefon: 142—074 Csekkszámlaszám: 20.412—Vm. Előfizetési ár: egy évre 90,— Ft Árusítja a Magyar Posta index 25 211 69 1899 Athenaeum Nyomda, Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla igazgató Deák tér de. 9 (úrv.) Trajtler Gábor, de. 11 (úrv.) dr. Hafen- scher Károly, du. 6 dr. Hafenscher Károly. Fasor de. 11 (úrv.) Bogya Géza, du. 6 Bogya Géza. Dózsa György út de. fél 10 Bogya Géza. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sádor u. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10 (szlovák) Aradi András, de. 12 (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 31 dr. Fédey Pál. Kőbánya de. 10. Utász u. de. 9. Vajda Péter u. de. fél 12. Zugló de. 11 (úrv.). Rákosfalva de. 8. Gyarmat u. de. fél 10. Fóti út de. 11 Solymár Péter. Váci út de. 8 Solymár Péter. Fran- gepán u. de. fél 10 Solymár Péter. Újpest de. 10 Blázy Lajos. Pest­erzsébet de. 10 Virágh Gyula. So­roksár Újtelep de. fél 9 Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 11 Matuz László. Pestújhely de. 10 Kürtösi Kálmán. Rákospalota MAV-telep de. 8. Rákospalota Nagytemplom de. 10. Rákospalota Kistemplom du. 3. Rákosszentmihály de. fél 11 Kar­— Szentháromság ünnepe után a 7. vasárnapon az oltár­terítő színe: zöld. A délelőtti is­tentisztelet oltári igéje: Rm 6, 19—23; az igehirdetés alapigé­je: Jn 6, 67—69. A délutáni is­tentisztelet alapigéje: Jer 32, 39—12. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Július 27-én, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi rá­dió és az URH adó. Igét hir­det MAGASSY SÁNDOR ta­kácsi lelkész. — SEGÉDLELKÉSZ1 KINE­VEZÉSEK. D. dr. Ottlyk Ernő püspök, az Északi Evangélikus Egyházkerület püspöke Sághy András segédlelkészt a Déli Evangélikus Egyházkerületnek átengedte, Solymár Gábor se­gédlelkészt Celldömölkre, Sza- lay Tamás segédlelkészt egy­házmegyei segédlelkészként Nyíregyházára, Kovács Etelka lelkészi munkatársat Celldö- mölkről Csöglére helyezte. — A GYÖR-SOPRONI EGY­HÁZMEGYE lelkészi munka- közössége július 1-én Sopron­ban tartotta ülését. Űrvacsorát osztott Beyer Pál, igehirdetési előkészítőt Weitler Ödön, elő­adást Mitykó Zoltán, beszámo­lót Hubert István tartott. Welt- ler Rezső esperes köszöntötte a 80. születésnapját ünneplő dr. Kiss Jenő ny. teológiai tanárt, s az értekezlet jelenlévő tagjai ajándékaként egy értékes könyvet adott át. — CSORNA. A gyülekezet három •hűséges nőtagja új ol- tárterítőt ajándékozott a gyüle­kezetnek. Egyikük az anyagot vette, a másik a csipkét készí­tette, a harmadik összedolgoz­ta. Isten áldása legyen az aján­dékozókon és ajándékukon! — AZ ORSZÁGOS EVAN­GÉLIKUS KÖNYVTÁR augusztus 1—25 között nyári szünetet tart. Ez idő alatt ügyeletes szolgálata minden csütörtökön délelőtt 9—13-ig áll olvasói rendelkezésére. ner Ágoston. Sashalom de. 9 Kar­ner Ágoston. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11, du. fél 3. Kis- laresa de. 9. Rákoscsaba de. 9 Bé­kés József. Rákoshegy de. 9. Rákos­liget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11. du. 3. Bécsikapu tér de. 9 (úrv.) dr. Groó Gyula, de. fél 11 (német, úrv.) Várady Lajos, de. 11 dr. Groó Gyu­la, du. 6 Reuss András. Torockó tér de. fél 9 Reuss András. Óbuda de. 9 Fülöp Dezső, de. ,10 (úrv.) Fülöp Dezső. XII., Tarcsay Vilmos u. de. 9 Csengődy László, de. 11 Csengődy László, du. fél 7 Ruttkay Elemér. Pesthidegkut de. fél 11 Ruttkay Elemér. Kelenföld de. 8 dr. Rezessy Zoltán, de. 11 (úrv.) dr. Rezessy Zoltán, du. 6 Madocsai Miklós. Né­metvölgyi út de. 9 Madocsai Mik’ós. Albertfalva de. 7 Visontai Róbert. Nagytétény de. fél 9. Kelenvölgy de. 9 Visontai Róbert. Budafok de. 11 Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél 11. Csepel de. 11. — EGYHÁZI NYELVTAN- FOLYAM. Az elmúlt tanévben evangélikus és református lel­készek kis köre gyűlt össze he­tenként az Evangélikus Teoló-. giai Akadémia egyik termében, hogy az angol és német nyel­vet gyakorolja. Néhány evan­gélikus teológiai hallgató is részt vett ebben a munkában. Kezdő és haladó fokon foglal­koztak a nyelvekkel a minden­napi társalgás és az egyházi nyelvhasználat szükségleteinek megfelelően. A megtartott órák száma 76 volt. A tanfolyamot id. Harmati Béla ny. lelkész vezette. Szeptembertől — kellő számú jelentkező esetén — új­ból megindul a munka. Tandíj nincs. CSALÁDI HÍREK — HÁZASSÁGI ÉVFORDU­LÓ. Pénzes Dénes és felesége, sz. Tömböly Ilona, a szilsárká­ny! gyülekezet tagjai legkisebb gyermekük konfirmációja al­kalmából április 27-én emlé­keztek meg házasságkötésük 25. évfordulójáról. „Mindeddig megsegített minket az Űr!” — HALÁLOZÁS. Zsolnay Károly, a kapuvári gyülekezet hűséges tagja, s közel 20 esz­tendőn át volt egyházközségi jegyzője, 69 éves korában jú­nius 21-én súlyos betegségben elhunyt. A család és az ismerő­sök nagy részvéte mellett te­mették el a kapuvári temető­ben. „Akár élünk, akár halunk, az Űréi vagyunk. A SAJTÓOSZTÁLY értesíti a lelkészi hivatalo­kat és megrendelőit, hogy JÚLIUS 15-TÖL AUGUSZTUS 15-IG iratterjesztési szünetet tart. A július 15-ike után érkező megrendeléseknek csak augusztus 15-ike után tud eleget tenni. „Emberi módon szólok a ti testeteknek erőtlensége miatt. Mert amiképpen odaszántátok a ti tagjaitokat a tisztátalan- ságnak és a hamisságnak szol­gáiul a hamisságra: azonkép- pen szánjátok oda most a ti tagjaitokat szolgáiul az igaz­ságnak a megszentelésre.” (Rm 6, 19) VASÁRNAP. — „Mert a bűn zsoldja a halál, az Isten kegyel­mi ajándéka pedig örök élet a mi Urunk Jézus Krisztusban.” (Rm 6, 19—23) Szemben áll itt egymásai a „zsold”, mint meg­érdemelt fizetség és a „kegyel­mi ajándék”, mint meg nem érdemelt koldus-alamizsna. Az ember az előbbit kedveli, az utóbbit megveti. Földi viszony­latban ez természetes, de nem Isten előtt. A bűneset óta az ember saját erejével csak a bűn jól megérdemelt fizetségét, a kárhozatot szerezheti meg, hogy örök halálon kívül ne­künk semmi sem „jár”. Nem lealázó Isten adománya, mert az az ö országában való rész­vételt jelenti. Az pedig: ... igazság, békesség és Szent­lélek által való öröm” (Rm 14, 17) HÉTFŐ. — „És kijővén a fa­rizeusok, és kezdték őt faggat­ni, mennyei jelt kívánván tőle, hogy kísértsék őt” (Mik 8, 10— 21) Ez nem az a koldusmaga­tartás, amit Isten örök élettel ajándékozhatna meg. Ha az ember nem hajlandó tudomá­sul venni Isten véleményét, hogy ő kicsoda, gőgjében idáig juthat. Ez az a „gazdag” maga­tartás, amibe örök halállal hal bele az ember. (Jel 3, 17) „Ko­vász” az ilyen viselkedés, amely poshaszt és fertőz. Azért int Jézus komolyan: őrizked­jünk ettől a magatartástól! KEDD. — „ .. .ne szánjátok oda a ti tagjaitokat hamisság­nak fegyvereiül a bűnnek, ha­nem szánjátok oda magatokat az Istennek...” (Rm 6, 12—18) Milyen nagy hatalommal ren­delkezik még mindig az Isten­től elszakadt ember! A jót ön­maga erejéből már képtelen cselekedni, az erre való legpa­rányibb képességét is kitölti a bűn. De mondhat „igent” Isten akaratára és mondhat „nemet” az ördög felé. Odaszánhatja magát Istennek, megtagadhatja a bűnnel való közösséget. Az igén keresztül, a Szentlélek ál­tal munkálja ezt az odaszánást bennünk Isten. A mi részünk ebben az: szabad teret enged­jünk Istennek ehhez a munká­hoz! SZERDA. — „Meglásd azért, hogy a világosság, amely teben- ned van, sötétség ne legyen” (Lk 11, 33—36). Felbecsülhetet­len ajándéka Istennek az, hogy abban a „rövidzárlatos” sötét­ségben, amely a bűn miatt minden emberben benne van, világosságot gyújtott. Megaján­dékozott józan ésszel, felfogó­képességgel, tanulási készség­gel. Tanít a jó és gonosz kö­zötti különbségtételre, az evan­gélium által megmutatja az utat a szabadítóhoz. Döntő fon­tosságú az, hogy ezt a világos­ságot arra használjuk-e, amire kaptuk. Ettől függ, hogy növe­kedik és teljesedik-e bennünk ez a világosság, vagy egyre fogy, míg végül kialszik. CSÜTÖRTÖK. — „Jó a só, de ha a só ízét veszti, mivel adtok ízt neki? ...” (Mk 9, 42— 50). Ebben az igeszakaszban négyszer íordul elő a „botrán- koztatás” szó. A görögben ez a szó eredetileg csa pdaf elállítást jelentett. Mi magunk állítha­tunk csapdát a másiknak ma­gatartásunkkal s a mi elveszté­sünkre állíthat csapdát saját kezünk, lábunk, szemünk. Jé­zus komolyan figyelmeztet: minden erővel harcoljunk és védekezzünk ez ellen a felbuk­tató tevékenység ellen, külön­ben ízét vesztett sók leszünk, csak névleges keresztyének, akik nem hasznára, hanem ká­rára lesznek a világnak. PÉNTEK. — „És ne szabjá­tok magatokat e világhoz, ha­nem változzatok el a ti elmétek megújulása által. ..” (Rm 12, 1—2). „Nem szabni magunkat e világhoz” nem azt jelenti, hogy fensőbbséggel fittyet há­nyunk e világ törvényes rend­jére, szokásaira. E világ Isten népe számára a bölcső és ko­porsó között megtett életút. Ezen az útszakaszon minden írott és íratlan törvény éppen úgy vonatkozik Isten népére, mint azokra, akik nem az ö népe. Isten népe számára a perspektíva más: nézhet a böl­cső mögé, s megláthatja, hogy élete Isten teremtő kezéből ered. S láthat a koporsón túl: hogy a halál nem pont, hanem van folytatása az életnek. „Nem szabni magunkat e vi­lághoz” azt jelenti: keresem Isten jó, kedves és tökéletes akaratát, önként alárendelem magam annak, hogy földi éle­tem az örök élet állapotában folytatódjék majd. SZOMBAT. — „Én azért úgy futok, mint nem bizonytalanra, úgy viaskodom, mint aki nem levegőt vagdos” (1 Kor 9, 24— 27 7). Ma világszerte elerőtlene- dő keresztyénségről hallunk. Nem az-e az oka, hogy fenntar­tással fogadunk mindent, amit Isten mond? Alapvető, szikla- szilárd kijelentéseket sokszor megerőtlenítünk. Nagy szüksé­günk van arra, hogy azt a ju­talmat, amelyet Isten helyez kilátásba a győztesnek, olyan értéknek láthassuk, hogy azért mindent beleadjunk a küzde­lembe, mint Pál. Mitykó Zoltán Majtényi Ernő nem volt rossz ember. Mint hivatalfőnök szigorú volt, de emberséges. Persze az emberséges magatartás soha sem ment a szolgálat rovására, mert a fegyelem és a pontosság egymástól elválaszthatatlan követelmények. Jó példával viszont maga járt elöl, mert a hivatalos óra kezdete előtt fél órával már bent ült szobájában s ellenőrizte az előző nap este érkezett postát. Amint a villanyóra mutatója a 9 órára ugrott, kinyílt szobájának ajtaja s végigsétált birodalmá­ban, mely mintegy 12 szobából állott. 50-en dolgoztak itt, munkájukban mélyen elmerül­ve. Április közepe volt és hétfő, amikor Majté­nyi szokott időben érkezett s egyenesen az igazgatói szobába sietett. Titkárnőjének a kö­szöntését a szokásos „Jó reggelt Mati” kö­szöntéssel megelőzte s már az ajtóban kezdte levetni sötétkék orkánját. Nem volt jókedvű. Az ég egybefolytan ólomszürke felhőköntös­be burkolódzott. Pedig vasárnap már ragyo­gó tavaszi napsütés örvendeztette meg a ta­vaszt váró embereket. Talán az időjáráson kívül az is hatott kedélyére, hogy érezte csont­jaiban a rossz időjárást s erről eszébe jutott, felesége hogyan csóválta a fejét: „Nem lesz egy kicsit vékony az az orkán, Ernő?...” Hangjában egy kis aggódás, de egy kis rosz- szallds is hangzott s talán ez a rosszallás okozta, hogy kicsit fölényes hangsúllyal vála­szolta: „Ha a barackvirágoknak nincs hideg, akkor nekem sem fog ártani... !” Vajon csakugyan nem ártott meg?... Kulcscsontjában kellemetlen nyillalást érzett. Am nem sokat törődött vele s már nyomta is a csengőt, ami azt jelentette: „Kérem a pos­tát.” 9 órára már át is olvasta az érkezett le­veleket s azokat szignálva tette vissza az irat­tartóba, maja. az orara nezve eiinav.it szoká­sos kőrútjára. Külsőleg senki sem állapíthat­ta meg róla, hogy nincs jó kedve. Amikor a bérelszámolók szobájába nyitott be, első látásra megállapította, hogy három asztalnál buzgó munka folyik, csattog a „Bruncwiga” s a hosszú bérjegyzékek elborít­ják az asztalokat, de annál szembetűnőbb volt a negyedik asztal kopársága. A szék üre­sen betolva az asztal mellett s a fekete ebo- nit lap fényesen, üresen csillog. Ki is ül ennél az asztalnál? ... Ahá, jutott eszébe, az a kis miniszoknyás újfelvételes, az­zal a homlokára fésült szalmaszínű hajjal s lehetetlenül fekete, ferdére festett, eleven csillogású szemekkel... Abban a pillanatban kivágódott az ajtó s hajszál híja, hogy össze nem ütközött a kis szőkével. A lány arca. mely a sietéstől úgy is kipirult, bíborpirosra vált s fekete szemében a csillogás rémült ki­fejezést kevert, valami könyörgés félével... Majtényi arca elsötétült. Karórájára pillant­va gúnyosan megszólalt: „Ügy látszik az én órám újabban egy kicsit siet... A maga órája mennyit mutat kartársnő ...?” „Igazgató Elvtárs én ... kérem ... ké­rem ...” dadogta szánalmasan, remegő ajkait harapdálva. Majtényi ránézett, majd egyet legyintve a kezével kilépett a szobából, anél­kül, hogy egy szóra is méltatta volna ... Szobájába érve Maiinak csöngetett s kér­te, hozza be az újfelvételes bérelszámoló sze­mélyi lapját. Mégis csak borzasztó, hogy egy­két hetes dolgozó késve járjon hivatalba. Ezt nála még egy öreg tisztviselő sem engedheti meg magának. Aki pontatlan, az nem megbíz­ható, aki nem megbízható, az nem való a mi vállalatunkhoz — morfondírozott magában. A személyi lapról megtudta, hogy a „bű­nös” húszéves, apja nem él, anyja a „Patyo- lat”-nál dolgozik, közgazdasági technikumot végzett, gép- és gyorsír. Felvétele ideiglenes, egyhavi próbaidőre szól. No még nem telt le az egy hónap sem.. .Ez aztán nem fog ná­lunk megöregedni... S már hívatta is az iro­dájába. Nem nézett fel, amikor a lány belépett s készakarva hagyta állni az íróasztala előtt. Még néhány ügyiratot elolvasott — ez a fő­nökök régi trükkje — s csak aztán nézett rá a delikvensre. „Lélektani érlelésnek” nevezik ezt a módszert s rendszerint leszereli az elő­re felkészült, dacos, ellenállásra elszánt „bű­nözőt”, s megtöri. Majtényinak éppen 20 éves volt a lánya, aki most II. éves főiskolai hallgató. Értett a gyermekneveléshez, de ismerte a női lelket is. Hiszen közel 25 éves házas és felnőtt mel­lette egy 20 éves lány. Első látásra megálla­pította, hogy a „kis szőke” nem tesz ijedt be­nyomást. Nem látszik rajta sem bűntudat, sem megtörtség, s ha ő kíváncsi vizsgálódás­sal nézi a lányt, azt kellett éreznie, hogy őt éppen olyan hasonló kíváncsisággal, vizsgá­lódással nézik. Nem hiányzott ebből a vizs­gálódó tekintetből a tisztelet sem, de a lány egész lényéről sugárzott az öntudat és a büsz­keség. — Itt kárba veszett a lélektani előké­szítés. Mindegy. Essünk túl rajta — gondolta s már el is mondta azt a kis gondolatsort, amely elveinek rögzítése volt csupán: „Aki pontat­lan az nem megbízható, aki nem megbízható, az nem való a mi vállalatunkhoz!” „Hogy pontatlan voltam az tagadhatatlan, hogy erre okom volt az is biztos, de ezt senki nem kérdezte. Mindenesetre a jövőben szeret­ném bebizonyítani, hogy a pontatlanság nem természetem és a pontosságon kívül is meg­bízható vagyok. Ha kérek valamit, akkor az csak annyi: időt kérek ennek a bebizonyítá­sára.” Majtényinak tetszett az egyenes válasz. Erezte, hogy önmagához volna következetlen, ha a témát nem ejtené el, hiszen a lánynak igaza volt. Tőle nem kérdezték meg miért jött későn ... Azt is tudta, hogy most már nem kérdezheti ezt meg. Akár igaz, akár nem: fog rá magyarázatot adni. Inkább azt válaszolta: „Módot adok a bizonyításra, mert én is sze­retném, ha bizonyítani tudna.” A lány acát, mely eddig komoly volt, ki­csit merev és büszke, most mosoly sugározta be. „Köszönöm, igazgató elvtárs” válaszolta s kilépett az igazgatói irodából. Majtényi egy pillanatra befelé nézett, hogy önmaga felé is tudjon ítéletet mondani. Va­jon a lány fiatalsága, szépsége hatott-e rá, hogy engedékeny lett...? Tiszta szívvel s örömmel érezte, hogy a lányra úgy tekintett, mint saját lányára s annak egyenes és őszin­te — talon kicsit büszkén öntudatos tekinte­te — oszlatta el, nem teljesen indokolt indu­latosságát. Jóleső érzéssel állapította meg, hogy „valószínűleg a helyes utat választottam s azt hiszem, hogy a jövő ezt be fogja bizo­nyítani.” Az ablak felől egy fénysugár szökött az asztalára. Először csak halvány fénysugár, az­tán kiszélesedett, sugárözönné változott. Oda­kint szétoszlottak a felhők: kisütött a nap. Bánkfalvy Gyula KISÜT A NAP...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents