Evangélikus Élet, 1969 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1969-07-27 / 30. szám

Kétféle vallásosság AZ EGYIK FAJTA VALLÁSOSSÁGRÓL megrendítő képet rajzol Jézus Krisztus. Minden szava vág és mar, amikor tá­madja a farizeusi lelkületet. A farizeus forma szerint rend­kívül vallásos, tizedet ad, még a legapróbb dolgokból is, ami­lyen a menta, a kapor és a kömény, megtisztítja az ételszabá­lyok miatt a pohár külsejét, s kínos gonddal igyekszik betar­tani minden vallási szokást és törvényt. Azonban ezzel a szabályt megtartó vallásossággal szemben ott van a meg nem változott és meg nem újult, gonosz fari­zeusi lelkűiét. Erről mondja Jézus, hogy ez a külsőségekben kimerülő, de valójában tartalmatlan vallásosság olyan, minta meszelt sír, mint egy kripta, amely kívülről művészi gonddal emelt épületnek látszik, de a díszes, hófehér épület rothadást, halált és hullákat takar. ERRŐL A FARIZEUSI LELkÜLETRŐL mondja Jézus, hogy amik a törvényben könnyen megtarthatók, a külsőleges szabályok, azokra nagy gonddal ügyelnek, megszűrik a szú­nyogot is, de ugyanakkor lenyelik a tevét, mert semmit sem törődnek azzal, ami a nehéz a törvényben, az Isten akarata szerint való járással. Ugyanerről a lelkületről szólt a farizeus és vámszedő imád­kozásának példázata is, amelyben Jézus szintén megrója az embertársát lenéző farizeust. KÜLÖNÖSEN ÉLESEN TÁMADJA Jakab apostol levele a farizeusi lelkületet. Hangoztatja az Ószövetséggel együtt, hogy bűnt és ünneplést Isten el nem szenvedhet. A próféták ajkán hangzott Istennek az a kemény igéje, hogy semmit sem ér az, amikor az ószövetségi oltáron az áldozati állatok füstje száll az égre, de ugyanakkor az áldozatot bemutató megmaradt go­noszságában. „íme, én is látok, ezt mondja az Vr” — volt Is­ten válasza erre a magatartásra, amellyel tiltakozott az oltár körül sürgő-forgó, „Uram-Uram”-ozó vallásosság ellen, amely­nek hiányoztak a cselekedetekben megnyilvánuló gyümölcsei. A SZERETET ÁLTAL CSELEKVŐ HITNEK a vallásossága szemben áll ezzel a lehangoló, sötét színnel. Jakab apostol ír­ja, hogy *minden jó adomány és minden tökéletes ajándék fe­lülről jön és a világosság atyjától száll alá, akinél nincs vál­tozás vagy változásnak árnyéka” (Jak 1,17). Ez a felülről való bölcsesség az, amely úgy tükröződik, mint tisztaság, békeSze- retéi, méltányosság, engedelmesség, irgalmasság, ez a felülről való bölcsesség jó gyümölcsökkel teljes, nem kételkedő és nem képmutató. A FELÜLRŐL VALÓ BÖLCSESSÉGBŐL, azaz a keresztyén hitből folyik az Isten iránt való szeretet és ebből a szeretet­től a szolgalatkész keresztyén élet, amely hűséggel munkálja a felebarát javat. Ez a felülről való bölcsesség nemcsak azt munkálja, hogy az ember az ige uralma alatt áll, hanem a lelket Krisztussal egyesíti. Az Újszövetség gyakran használja a házasság hason­latát Krisztus es a lélek egységének kifejezésére. Így Krisz­tus és a lelek egy testté lesznek, s ami Krisztusé, az a hivő Wcké is, és ami a léleké, az a Krisztusé is. Mivel Krisztusé minden jó es maga az üdvösség, ezek a lélekéi lesznek, és vi­szont a léleké minden rossz és bűn, ezeket pedig Krisztus ve­szi magára. így válik a keresztyén ember a felülről való bölcsességben, azaz felülről való hitben Isten akaratának betelje sítőjévé. Is­ten pedig semmi mást nem vár az embertől, mint azt, hogy a Krisztusban tapasztalt kegyelemért való hálaadás gyanánt in­gyen, örömest, szolgálatkész lélekkel cselekedje azt, amire a felebarátnak szüksége van. ANNAK A CSELEKEDETNEK, amely nem szolgálja a fe­lebarát javát, nincs semmi erkölcsi létjogosultsága. Az üres, farizeusi AUram-Uram”-ozó vallásosság helyett a keresztyén embernek — Luther kifejezése szerint — Krisztussá kell len­nie felebarátja számára, azaz úgy kell cselekednie vele, amint Krisztus Telt iránta. Ez pedig nem valami ritka és különleges alkalmakkor bekövetkező lehetőség, nincs különös időponthoz, helyhez és alkalomhoz kötve, hanem nagyon is közönséges, hétköznapi dolgokban nyilvánul meg, amit bárki gyakorolhat minden embertársával, hűséges munkájával, emberszerető cselekedeteivel. A GYAKORLATI CSELEKVŐ KERESZTYÉNSÉGNEK az Istentől adott forrása és útmutatója a Szentírás, amely elénk tárja a szeretet cselekedeteinek felsorolását. Végeredményben az az Isten akarata, hogy senkit szevedésbe esni ne hagyjunk, hanem mindenkihez jóságot és szeretetet tanúsítsunk. Amit Pál apostol I Kor 13-ban, a szeretet himnuszában mond, hogy a szeretet hosszútűrő, kegyes, nem irigykedik, nem kérkedik, nem fuvalkodik fel, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a gonoszt, mindent elfedez, mindent hi­szen, mindent remél, mindent eltűr — az egybecseng Jakab apostol szavával, amely szerint: „a felülről való bölcsesség pe­dig tiszta, békeszeretö, méltányos, engedelmes, irgalmassággal és jó gyümölcsökkel teljes, nem kételkedő és nem képmutató Wak 3,17). KÉTFÉLE VALLÁSOSSÁGOT, KÉTFÉLE LELKÜLETET tárt elénk a Biblia. Az első az a farizeusi lelkűiét volt, amely vallásos szabályok megtartásában, kegyes sürgés-forgásban, de hideg és üres szívben, meg nem újított és szentségtelen életben merült ki. Míg a másik vallásosság forrása Isten fe­lülről való adományának, Pál apostol szerint a hitnek, Jakab apostol szerint a felülről való bölcsességnek az Istentől kapott kegyelmi ajándéka. Ennek az ajándéknak kell testet öltenie hétköznapi cselekedetekben, az emberekhez való viszonyunk ezernyi változatában. Akik ebben a hitben és új életben jár­nak, azok felé szól: „Az igazság gyümölcse pedig békességben vettetik azoknak, akik békességen munkálkodnak” (Jak 3,18). D. dr. Ottlyk Ernő Ilyennek látta hazánkat és egyházunkatErkkiKarío Egyházunk vezetőinek meghívására ez év áprilisában két héten keresztül hazánkban tartózkodott Erkki Kario, a Finn Evangélikus Egyház Tájékoztatási Hivatala vezetője.. Finnor­szágba való visszatérése után mind ő, mind felesége számos cikket írt egyházunk életéről. Június 25-én Erkki Kario ma­gyarországi útjáról színes beszámolót adott a finn rádióban. Az előadást megküldte egyházunk vezetőségének is. Kosa László egyházkerületi helyettes lelkész — aki a múlt eszten­dőben ösztöndíjasként egy évet töltött Finnországban — ma­gyar nyelvre fordította az előadást. Az előadás hosszúsága nem teheti lehetővé, hogy teljes terjedelemben közöljük. Az alábbiakban részleteket közlünk a rádióban elhangzott elő­adásból: Magyarország meghódítja az idegent. . Első utunkat Magyarországra 1964-ben tettük a Balaton tu­ristaközpontjába, Siófokra. Bár a turistaközpont és a turistaút nem a legjobb módszer egy or­szág megismerésére, már az az út is megmutatta, hogy a fin­nek nem idegenként, mint kül­földiek, tartózkodnak Magyar- országon, hanem a finn embert itt sajátjuknak fogadják rend­kívül szívélyes módon. Ez így van feltétlenül az egyházi ven­dégekkel, mert ezen a tavaszon két hétig feleségem és én a Magyarországi Evangélikus Egyház és annak vezető-püspö­ke meghívására Magyarorszá­gon voltunk és a magyaros vendégszeretetnek gyakran egészen megható formáját ta­pasztaltuk. Gondolok aikár az alkonyodó estére a pusztában a kisbóc^ai templomban, amit egy 160 tagú gyülekezet épített fel' A templomban nincs fűté­si lehetőség, a világítás karbid­lámpával történik. Távol a pusztából jött a templomot megtöltő gyülekezet, köszönte­ni a finn vendégeket: — miattuk gyakorolták a gyere­kek műsorszámaikat — azt a hangulatot nem lehet leírni. Amikor az együttlétünk befe­jezéseképpen elénekeltük a magyar Himnuszt úgy, aho­gyan esténként láttuk magyar istentiszteleteken „Isten áldd meg...” a vendégek szeme is könnyben úszott. Az ilyen alkalmak komoly prédikációkká lettek a nagy tömbben élő finn evangélikus- ság köréből érkezőknek. Szo­cialista és ateista államban az egyház és annak tagjai más módon élnek hitükkel és meg­győződésükkel, mert egyházhoz való tartozásuk egyben hitval­lás is. Mély meggyőződés nél­kül nem állhatna fenn az a ko­moly áldozatkészség, amelyet a szükség követel meg a különö­sen kis egyház tagjaitól. A T0 milliós magyar népből kb. 430 ezer az evangélikus. A gyüle­kezeti tagok legtöbbje nagy te­rületeken szétszórva él kis gyülekezet ssüfönikjaiként, amelyeket az „ányagyülekezet- ből” gondoz a'lelkész. Amikor egy kis szórványgyülekezetben a fiatal lelkész Vasason a kon­firmáció előtt két nappal össze­gyűjtötte a lelkészlakásban konfirmandusait, hogy még egyszer átvegye velük a tanult anyagot, volt a csoportban fia­tal, aki akkor látott életében először evangélikus templomot. Tudott dolog, hogy bár az egyház és állam szét van vá­lasztva, viszonyukat hosszú fo­lyamat határozza meg, ami mind az állam, mind az egyház részéről jóakaratot követelt meg. A protestáns egyházak, a református és az evangélikus egyház úttörői voltak ennek a munkának, s ezzel közvetve megteremtették a lehetőséget a római katolikus egyház számá­ra, hogy megtalálja helyét az új társadalmi rendben. Nyil­vánvaló, hogy evangélikus részről ennek a viszonynak meghatározásában gyakran ne­héz, de nagyon jelentős része volt Káldy püspöknek. Az Ál­lami Egyházügyi Hivatalban tett látogatás és az ott lefoly­tatott beszélgetés is világossá tette azt, hogy az egyház és ál­lam békés, építő egymás mel­lett élésben van, ami az egy­háznak működési szabadságot biztosít munkája elvégzéséhez, amibe beletartozik többek kö­zött az ifjúság keresztyén neve­lése, fakultatív vallásoktatás az állami iskolákban. Az egyház és állam jó viszonyát jelzi az is, hogy az állam az elmúlt év őszén meghosszabított Egyez­mény szerint továbbra is támo­gatja például a Magyarországi Evangélikus Egyházat anya­giakkal. A helyes megértést segíti ha — természetszerűleg mindig így kellene, hogy legyen — á tényleges tényekét vizsgáljuk és a történelemből indulunk ki. A magyarok saját történelme és politikai helyzete vitte a ma­gyar népet abba a társadalmi helyzetbe, amelyikben most van. A második világháborút megelőző Magyarország talán romantikus hangulatú utazást nyújtott, azonban a színes, le­bilincselő homlokzat mögött sok fájó társadalmi igazságta­lanság volt, amelyeket nem eléggé őszintén és erélyesen próbáltak megjavítani. „Ke- resztyénibb” volt-e az az egy­ház, amelyik akkor ebbe bele­nyugodott? Egy biztos: a ma­gyar egyházak nehéz, fordula­tokkal teli időket éltek át és jutottak olyan helyzetbe, hogy számadást kellett készíteniük múltjukról. Fordulatokkal, ne­hézségekkel teli időkről így ad számot egy magyarországi ve­zető egyházi ember: „a mi egyházunk holtából támaszta­tott fel.” A kezdés, az alapok lerakása egyáltalán nem volt könnyű. A múlt és annak for­máihoz való ragaszkodás min­dig biztonságosabb, mint út az újba, a ki nem próbáltba. Az életszínvonal, és az or­szág gazdasági fejlődése? Bu­dapest üzletei, utcái nem ma­radnak el a hasonló nyugatiak mögött. Mindamellett az 1968 elejétől életbe lépett új gazda­sági reform, amely az üzemek­nek több önállóságot adott, jó hatással van a fejlődésre. A statisztikák mutatják is, hogy a kereseti szint és a nemzeti jö­vedelem fokozatosan növek­szik. Magyarország egyre cél­tudatosabban igyekezett iparát megerősíteni, ugyanakkor a fo­gyasztási cikkek termelését növelni. Szembetűnő Budapes­ten a nyugati típusú autók so­kasága. Ez is bizonyítja a nö­vekvő gazdasági kapcsolatokat a nyugati országokkal. Ez az árucsere-forgalom kb. 30%, a szocialista országokkal való ke­reskedelem pedig 70%. A szociális intézkedések te-* rén előrehaladás látható any- nyira, hogy nemzetközi szem­pontból is figyelmet érdemel pl. a 3 éves szülési szabadság, a különböző anyasági segélyek. Ez mind nagymértékben csök­kentette az abortuszok számát. A magyar asszonyoknak kb. 40%-a jár dolgozni, tehát keve­sebb mint nálunk, viszont ez a szám növekvőben van. Érdekes viszont, hogy különösen vidé­ken a családi kötelékek rögzi- tettebbek, mint nálunk. Ez csökkenti az idősek gondozásá­val járó problémákat, mert a fiatalok térmészetesnek tartják, hogy felelősséggel tartoznak szüleiknek, nagyszüleiknék. Idegen országban járva két­féle szempontból lehet az or­szágot megismerni: feljegyezni a hiányosságokat és különbsé­geket a saját országhoz viszo­nyítva — másik: keresni és megismerni a pozitív vonala­kat. A második vonal az igaz­ságosabb és többet adó. Ha a második szerint nézzük a ma­gyarok életét, több érdekes és hasznos szempontot látunk. A megélhetés mindenki számára biztosított, a jövedelmek szint­jében nincs nagy eltérés. Az átlagkereset lassan növekszik. A magyar egyházaknak sem­mi okuk sincs gátolni az ország kulturális és gazdasági fejlődé­sét. Együtt akarnak működni mindenkivel, aki az emberisé­get szolgálja. Bár a határvona­lat élesen igyekeznek meghúz­ni a marxizmus—leninizmus- és a keresztyén hit között, van kö­zös találkozópontjuk és ez az ember. „Amikor valaki segít­ségre kész, nem kell kérdezni afelől, milyen ideológiát képvi­sel, segítsen abban, amiben tud”, — mondta égy magas ál­lami hivatalnok az Állami Egyházügyi Hivatalban. Örven­detes az is, hogy az állam po­zitívan viszonyúk a magyar egyházak ökumenikus kérdésé­hez, az egyházak közötti kap­csolatokhoz és azok kölcsönha­tásaihoz. Ezt mutatják magyar egyházi személyek látogatásai országunkban, a mi országunk egyházi képviselői Magyaror­szágon, a kiszélesedett ösztön­díjas csereakció. A magyar helyzetet az teszi rendkívül érdekessé, hogy ott keresztyén egyház és marxista társadalom élnek egymás mel­lett Mindkettőnek szüksége volt, hogy helyzetét felülvizs­gálja, hogy az egyensúlyt elér­jék és ezen belül az egyháznak működési szabadsága legyen. Amikor Káldy püspök prédi­kált egyházkerületének nagy templomában Budapesten, a templomot megtöltő hallgató­ságban minden korosztály kép­viselve volt, feltűnően fiatalok és férfiak is. A körutazás a Magyarországi Evangélikus Egyház gyülekezeteiben, iga­zolja, hogy az egyházban növe­kedésben van egy új nemzedék. A konfirmációi ünnepen a fia­talok csoportja ígéret az egy­ház jövendőjére nézve. Üdülőink: 3. Gyenesdiás Egyházunk harmadik üdülője a Keszthely melletti Gyenes- diáson van. A pihenni és üdülni kívánók május 1—szeptember 30-ig kereshetik fel ezt az elmúlt években nagy változáson átment üdülőt. Üj konyha, ebédlő, s néhány új szoba áll a vendégek rendelkezésére. Aki a Balatont kedveli, negyedórás sétával elérheti, aki viszont a melegvízű gyógyfürdőt keresi, autóbusszal ellátogathat a közeli Hévízre. 70 személy üdülhet itt egyszerre, s az elmúlt évben 558 személy fordult meg itt. A nyár elmúltával sem szűnik meg itt a munka, hiszen nyug­díjas lelkészek és családjaik, s más nyugdíjasok élnek itt. A szeretetotthon és az üdülő vezetője Hernád Tibor lelkész. IMÁDKOZZUNK Urunk! Köszönjük türelmes jóságodat, amellyel sok hibánk és tévedésünk ellenére Jézus Krisztusért, gyermekeddé fogad­tál és szereteted szolgálatára rendeltél. Köszönjük őseinket, akik igazságodban és irgalmasságodban bízva éltek. Akik a benned való hit cs az embertársaik iránti szeretet példáival állnak mögöttünk. Bűnbocsátó szeretetedbe ajánljuk életünket. Takard be, fe­dezd el sok hibánkat, de óvj meg attól, hogy felelőtlenségün­ket önmagunk elől is elődeink példás életével igyekezzünk el­fedni, elrejteni. Tedd éberré szívünket arra, hogy a mindennapok sok fel­adatának sodrában is meghalljuk hitre hívó szavadat. És tedd Éberré értelmünket arra, hogy a veled való közösség csendjé­ben tisztán halljuk meg a világ, az élet, a felebarát áldozatos ás dolgos hűségünket igénylő hangját. Hallgasd meg Urunk imádságunkat Jézus Krisztusért! FUCHS PROFESSZOR 95 ÉVES Május 13-án töltötte be 95. szorgalmazta a keresztyének életévét D. Emil Fuchs lipcsei és marxisták együttműködését professzor, aki egész életében a szocializmusban. EVANGÉLIKUS PROFESSZOR LETT A BÉCSI EGYETEM REKTORA A Bécsi Egyetem rektorává lati tanszék professzorát vá- az Evangélikus Teológiai Fa- . kultás jelenlegi dékánját, dr. ^asz^°^a me^ az egyetemi ta~ Friedrich Zer ösí-et, a gyakor- nács.

Next

/
Thumbnails
Contents