Evangélikus Élet, 1969 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1969-07-20 / 29. szám

Esti istentiszteleteken, bib­lia órákon gyakran felhang­zik az ének: „Ez a nap is csen­desen Megint elmúlt, Iste­nem ...” Édesapja Győrött az evangé­likus iskola tanítója volt. Egyetlen fiúik 1838-ban szüle­tett. Fejlődésére különösen édesanyja volt nagy hatással. Nyolc éves korában szülei Pestre költöztek. A fiú, mint a hat osztályú evangélikus gim­názium kitűnő tanulója. Szé­kács József püspök, Deák-téri ielkesz figyelmét is magára vonta. Konfirmációján Székács áldotta meg: „...akinek sok adatik, attól sok kívántatik.. Mint gimnazista, tűnt fel Jókai­nak. A Délibáb c. folyóiratban első novellájához Jókai írt ajánló sorokat. Később a pesti közös pro­testáns teológiai főiskola hall­gatója lett. Vele egyidőben ta­A testvériség Hírt a^’-^nk arról, hogy Emii Boleslav Lukac szlovák költő és műfordító, akit a magyar PEN Club kitüntetett, ha­zánkban járva egyházunknál is látogatást tett. E. B. Lukac, aki a pozsonyi teológián vég­zett lelkész, magyarországi út­járól nyilatkozott a LÚD cí­mű pozsonyi napilapban. A cikkből közöljük az alábbia­kat: „A lehető legmelegebben fo­gadtak engem, sőt forrón. Bu­dapesten találkoztam olyan ba­rátaimmal, akiket harminc év óta nem láttam. Az ünnepsé­gen mintegy száz író jött ösz- sze... Költői és fordítói mun­kásságomról annak legilletéke­sebb ismerője, Szalatnai Rezső tartott előadást, amelyben részletesen kitért a kor és a környezet jellemzésére és adat­szerűségeire is ... Minderre hosszabb előadással válaszol­tam, amelyben a művészi mun­ka értelméről és küldetéséről, a testvériség hídjairói szóltam, amely hidakkal a művészi munkát építik és szilárdítják.” „Minthogy az ünnepségen megjelent D. Koren Emil evangélikus püspökhelyettes, meglátogattam őt is, valamint Ottlyk evangélikus püspököt is, továbbá az evangélikus teo­lógiai akadémiát, ahol testvéri szívélyességgel fogadtak, s köl­csönösen informáltuk egymást a szakmabeli és sajtóhelyzet­ről. Megindultan nézegettem azt a templomot, amelyben va­lamikor Ján Kollár prédikált, a gyülekezeti felügyelő, Podh- radszky György ismert irodal­már megmutatta nekem a ré­gi szlovák jegyzőkönyveket, különböző emléktárgyakat, va­lamint Ján Kollár szép port­réját. A szlovák—magyar la­kosságcsere sajnos erősen csökkentette a budapesti evan­gélikus gyülekezetét, szükség lesz koncentrált, vonzó mun­kára. Kedves volt találkozá­som dr. Stollmannal, akinek köszönhetjük Sládkovic Detva- nának kéziratát és annak meg­mentését, valamint a halhatat­lan szlovák dalnak, a Hojze Boze-nak megőrzését.” NGELIKUS FÖLDRAJZ Kenya, a rabszolgák földje Tanzániától, ahol — Dar es Salaam nevű városában és a szemközt fekvő Zanzibarban volt Kelet-Afrika legnagyobb rabszolga piaca — északra van Kenya, amelynek területe 582 ezer km2, lakóinak száma pe­dig majdnem annyi, mint ha­zánké, pontosan 9 millió 600 ezer fő. Ebből a több mint 9 milliónyi lélekszámból csupán ötezer ember evangélikus. Ke­vés, de úgy tudjuk a kenyai lu- teránus egyházról, hogy na­gyon intenzív egyházi életet éL Ez az ifjú egyház 1935-ben ön­állósult. Ezt a területet évszá­zadokon át keresztül-kasul jár­ták a rabszolga vadászok és rabszíjra fűzték a lakosságot. Ezen a területen járt egykor Stanley, hogy felkutassa Li- vingstone-t, akiről az hírlett, hogy megölték az őserdőkben. Mind Livingstone, mind pedig Stenley azok közé tartoztak, akik a múlt században a világ elé tárták a rabszolga vadászat és kereskedelem szörnyű, em­bertelen voltát. Hosszú időn keresztül, több mint 150 éven át, az arabok kezén volt ez a terület. A tengerparti sávot a zanzibari szultán adta bérbe először 1888-ban a Brit Kelet­afrikai Társaságnak. 1895-től Brit Kelet-afrika néven angol védnökség. 1920-tól Kenya né­ven brit koronagyarmat. Az 1952-től 1956-ig tartó véres fel­kelésben adják tanújelét a ke­nyai parasztok szabadságvá­gyuknak és megpróbálják sa­ját erőből kiűzni a gyarmato­sítókat az országból. (Ez a ne­vezetes „Mau-Mau felkelés”.) 1963 végén nyerte el Kenya az alkotmányjogi függetlenséget, mint a brit nemzetközösség tagja. Egy évre rá kikiáltották a köztársaságot A közel 10 millió lakosnak nagy része bantu négerekből és egyéb afrikaiakból áll. Északkeleten hamita népek is laknak, továbbá több mint 200 ezer indiai és pakisztáni szár­mazású lakos. A fehérek száma 53 ezer, főleg angol, és mintegy 34 ezer arab él Kenyában. Az afrikai lakosság többsége a tör­zsi kultuszok híve. 600 ezerre tehető a protestánsok száma, ezeknek zöme anglikán. 900 ezer a római katolikus és 120 ezer körül van a hindu vallás követőinek száma. A felnőtt lakosság 80%-a analfabéta. 1961-ig külön volt iskola az európai, afrikai, in­diai és arab gyermekek számá­ra. Az afrikai gyermekeknek csak 50%-a jár iskolába. Az egész országban mintegy 300 ezer a rádiókészülékek száma. Kenya fejlődő mezőgazdasági ország. A termelés délen a parti síkságon és a Magas-föl­dön összpontosul. Az európaiak által bevezetett monokultúrás gazdálkodás mellett, valamint, a bennszülött lakosság primi­tív termelési módja mellett a mezőgazdaság nem elégíti ki a belföldi szükségleteket. A meg­művelhető terület legnagyobb része még ma is az angol tele­pesek kezén van. 1961-ben megszüntették az európaiak le­telepedési privilégiumát a Ma­gas-földön. Ez időtől sok nagy­birtokot elvettek a fehérektől és az európaiak lassan elköl­töznek Kenyából. Az elhagyott farmokat a kormány kisajátí­totta. Az ország területének csak 3%-át művelik. A terület nagy része műveletlen, vagy terméketlen. A nagy szintkü­lönbségek következtében egy­aránt termelnek trópusi, szub­trópusi és mérsékelt égövi nö­vényeket Kenyában van az egyik leghíresebb államilag vé­dett vadrezervátum, amely sok tízezer turistát vonz évente. Az evangélikus misszió Ke­nyába Tanganyika felől jött, amikor is Tanganyika német gyarmat volt. Amikor azonban a múlt század végén az ango­lok a tengerparti Mombasában megvetették a lábukat, ez a város lett a kiindulópontja az anglikán missziónak. A század végén vasutat építettek innen a Viktória tóhoz és így a misz- szió a civilizáció segítségével hatolt be az ismeretlen terü­letre. Dr. Rédey Pát ANGLIA LEGRÉGIBB EVANGÉLIKUS GYÜLEKEZETE Nagybritannia legrégibb evangélikus gyülekezete Lon­donban a „Hamburgi luteránus egyház”. Most ünnepli fennál­lása 300 éves fordulóját. Ez al­kalomból a LVSZ konferenciát rendez, amelyen a LVSZ és az anglikán egyház kapcsolatairól lesz szó. Az ünnepi igehirde­tést H. O. Wölber hamburgi püspök végzi. nult a teológiai főiskolán Thaly Kálmán és Zsilinszky Mihály. Ezután a berlini egyetemen sok jó barátot szerzett magá­nak, egyházunknak és népünk­nek. Hazatérve, teológiai ta­nulmányainak befejezése után Székács avatta fel a lelkészi szolgálatra. Egy évig mellette volt segédlelkész. 1862 őszén Orosháza választotta meg lel­készének. Tisztébe ott is Székács iktatta be. Népszerű­ségére jellemző, hogy csak „Kis Pál apostolinak nevez­ték, tartalmas és találó prédi­kációi miatt. 1876-ban, már mint Székács vejét, a pesti magyar (Deák­téri) gyülekezet választotta meg lelkészének. Apósa utóda lett. Amikor Pestre utazott, egyik utitársa — sima arca miatt — színésznek nézte, és azt kér­dezte tőle, hogy „vendégsze­replésre megy-e vagy „állandó szerződtetésre”? Győry Vimos nyugodtan felelhette, hogy „ál­landó szerződtetésre” ... Halá­láig a pestiek általánosan tisz­telt és szeretett, népszerű lel­késze volt... Méltó utóda apó­sának, „az ország papjáé­nak ... Rendkívül szorgalmas lel­kész, de termékeny, elismert író és költő is voít. A már em­lített 99. sz. esti énekünk mel­lett ö írta énekeskönyvünk 224. és 339. sz. énekét. Prédi­kációi és prózai imádságai mel­lett különösen nagy értékűek verses imádságai. A konfirmá­ciói verses áldásokat ő hono­sította meg. Népünk egészét is eredmé­nyesen szolgálta. A klasszikus nyelvek mellett jól beszélt né­metül, angolul, franciául, por­tugálul, spanyolul, dánul, své­dül. Shakespeare-t, Miltont, Moliére-t és még több író mű­veit fordította magyarra. Cervantes Don Quijote c. re­gényét is ő fordította le elő­ször magyarra. Balladái, ver­sei méltán keltettek feltűnést és érdeklődést. Novelláit a Va­sárnapi újság és a Fővárosi Lapok közönsége is szívesen olvasta. A sokirányú munka, gyüle­kezetében növekvő lekötöttsé­ge felőrölte szervezetét, Fia­talon, 47 éves korában szívbaj­ban halt meg, 1885-ben. Mint egyházának és hazájá­nak hű fiára, emlékezünk Győry Vilmosra. Barcza Béla TAPOGATÓ FOHÁSZ . Néha ismerjük akaratod De néha semmit se tudunk... Ha nyugtalanul ver s zaklatott A szív, világosítsd Urunk! Néha megérezzük, hogy szeretsz De néha csak alig — mintegy... Verést csupán, mikor így vezetsz Félelmetes kézzel minket! Néha tisztán látjuk a jövőt De néha sötét az utunk __ Té pj le minden hazug szemfödőt Mikor zsákutcában futunk! Néha csendben élünk és békén De néha nőnek az árnyak ... Segíts győzni gyűlölet rémén S szelídülni a világnak! Sárkány András Olvasóink írják Szalontai Oszkár volt alsó­szeli lelkész halálakor írt em­lékező sorainknak egy elírását igazítja ki meleg szeretettel írt levelében Lovas Lajosné sop- ron-bánfalvi olvasónk. Levelé­ből idézzük az alábbiakat: „Szalontai Oszkár esperes úrról a cikk úgy íródott, hogy D. Podmaniczky Pál alsószeli utóda volt. Itt a tévedés, hiszen Rásó nagytiszteletű úr utóda volt, akit 1922 nyár elején te­mettünk, de már ekkor jó öreg fehérhajú kistermetű bácsi volt. A temetésen mi, a felső- szeli nyolcvantagú dalárda énekeltünk Hasák Lajos veze­tésével. A mi lelkészünk, End- reffy János is részt vett a te­metésen, ugyanis D. Podma­niczky Pálnak Felsőszeliben ő lett az utóda. így Szalontay Oszkár és Endreffy János pár­huzamosan szolgáltak Alsó- és Felsőszeliben, és sokszor szol­gáltak kölcsönösen egymás gyülekezetében. Endreffy Já­nos, emlékszem, egy tinóval s egy kisebb kocsival kezdte a gazdálkodást. Nagyon sokat dolgozott a sok szép jó földdel, ezenkívül nem hanyagolta el a hívek közvetlen közelről való kapcsolatát, volt ideje családo­kat látogatni a mi drága emlé­kű Nagytiszteletű Asszonyunk­kal. A hitelszövetkezet meg­alapításánál elöljáróként vette ki a részét, mezőgazdasági elő­adásokat tartott télidőben, ami­kor drága elődeink ráértek ezen részt venni, egyszóval mindenre volt ideje... Ahogy A SAJTÖOSZTÄLY KÖZLEMÉNYE A Sajtóosztály értesíti a gyülekezeteket, hogy a Ke­resztyén Énekeskönyv új, nagy alakú kiadása nyomda- technikai okok miatt csak a nyár végén jelenik meg. A megjelenést annak idején hirdetni fogjuk. Az énekeskönyvre előjegyzést nem fogadunk el, a megje­lenés után korlátlanul áll a gyülekezetek rendelkezésé­ő gazdálkodott, mai nyelven szólva mintagazdaságnak le­hetett nevezni. Nagyon szép emlékeim vannak róla: a csép- lés, aminél mi hívek ott segéd­keztünk, a kukorieafosztás, egyszer megolvastam, 32-en fosztottunk, éjfélben már hozta a friss péksüteményt nagy ko­sárral, mindenkit sorra kínált, és azok a szép nóták, amiket munka közben énekeltünk, fe­lejthetetlen szép idők... Ez év nagypéntekjén voltunk szülő­falumban, a felsőszeli templo­munkban a legnagyobb örö­münkre mindent úgy találtunk, ahogy hagytuk. Taksony, s ezen kívül még Kajal-Tallós is hoz­zánk tartozott, ezt mind a fel­sőszeli lelkészek szolgálták ... Felsőszeliben Zoltán fia lett az utóda, de hamar elment, utána Mátis István jött, akinek szin­tén itt van a keze írása a meg­boldogult kisleányom konfir­mációs emléklapján ... öröm­mel olvasom már többször is megjelent cikkeit Vértessy Ru­dolfnak, ő is Felsőszeli szü­lötte és rokon, mindig a meg­történt valóságról ír... Szé­pen, meghatóan írja a cikk, hogy Szalontay esperes úr el­ment híveivel Tolnába. Én is ismertem személyesen, iránta őszinte részvétünket fejezzük ki.. ” Eleinkről emlékezni szép és áldásos. Az ige is így int: „Em­lékezzetek meg elöljáróitokról, akik Isten igéjét hirdették nek­tek, figyeljetek életük végére és kövessétek hitüket” (Zsi 13,7). BACH ORGONA­HANGVERSENYEK lesznek a Bécsikapu téri evangélikus templomban július 18-án, augusztus 1-én, augusztus 15-én és augusztus 29-én este fél 7 órakor. Orgonái: PESKÓ GYÖRGY Bevezetőt tart: Földes Imre és Várnai Péter Összefoglalás Berlinben tartotta as LVSZ NDK-ban működő Nemzeti Ta­nácsa 1969. június 16—20 között teológiai konferenciáját, amelynek témája: „Humanizmus, mint teológiai probléma’1 volt. Ez ülés résztvevői között felfedezhettük az angol, csehszlo­vákiai, lengyelországi, NDK-beli, svájci, svédországi egyházak teológusait. Az LVSZ-t Asheim professzor képviselte, míg ha­zai egyházunkat e sorok írója. Teológiánk sokáig nem érintette a keresztyénség társadal­mi felelősségének kérdését. Más dimenziói voltak a teológiai gondolkodásnak. Korunk előtérbe helyezte a humanitás kérdését, amivel e teológiai konferencia behatóan foglalkozott. Megállapította, hogy a munkásosztály humanitása mindig munkára irányuló volt, tehát konkrét. A reformációban viszont Luther ezt a munkát az istentisztelet magaslatára emelte. Ha a Jézus-ké­pet a társadalmi kereteken belül vizsgáljuk, akkor megállapít­hatjuk, hogy a gyerekek, asszonyok, felnőttek, kívülállók, ki­taszítottak és bynösök mindenkor mehettek Hozzá, de az O mozgásiránya is ezek felé az emberek felé irányult. Ez a ma­gatartás viszont univerzális és nem tesz különbséget. Ez a ma­gatartás helyezi a vasárnapi szószéket a világba és a szószék­re a világot. A keresztyénség várja Urának visszajövetelét ami a jövőben történik, de Urának visszaérkezéséig nyitott marad világa kér­déseire, s rajta marad az élet ütőerén. Ez megköveteli azt a keresztyénségtől, hogy úgy éljen a társadalomban, hogy annak hasznára legyen. Isten akarata rend (cödáká) és jólét (sálóm). Ezért Istentől kapott feladat ennek munkálása és megvédése. Korunkban a technikai fejlődés világváltoztató hatalommá lett, ami kiszo­rítja az éhséget és az igazságtalanságot. Ezek a lehetőségek vi­szont az ember kezében végzetté is lehetnek. Az egyház éber­ségén is múlik, hogy a technika ne legyen az önmegsemmisí­tés eszközévé. A humanitás fogalmának definiálása országonként és világ­nézettől függően más-más lehet, de egyben összecsengenek a különböző meghatározások — világ-humanitás kérdésében mindannyian részvényesek vagyunk. Asheim professzor a hu­manitás és a keresztyén felelősség közé egyenlőségi jelet tett, aminek alapja teremtéshit, s Jézus hegyen elmondott prédiká­ciója. Így a keresztyén embernek magas etikai értékeket kell ebben a világban képviselnie. Az egyház ezt az értéket csak egyféleképpen képviselheti: éppen Jézus példáján elindulva — következetesen! Ezt a következetességet nemcsak várják tőlünk, hanem igénylik és sokáig hiányolták is magatartásunkból! Káposzta Lajos • « T ömegmészárlás — templomban Arról már hallottunk, hogy egy-egy embert megöltek templomban. Előfordult sajnos a történelemben, de korunk­ban is. Megtették ezt a fajül­dözők is, de elvakult katoli­kusok is Dél-Amerikában, vagy Spanyolországban. Egy- egy ilyen hírre elborzadunk: gyilkosság — templomban! Ebben a hónapban azonban még egy ennél is szörnyűbb eseményre emlékezhetünk: tö­megmészárlásra — Isten házá­ban! A franciaországi Oradour városkában történt 1944 jú­niusában. Egyik délután meg­jelentek a német hadsereg gépkocsijai, katonákkal zsúfol­tan. A kis város lakóit össze­gyűjtötték a vásártéren. Az emberek mitsem sejtve jöttek a parancsra. A német katonák kétfelé osztották a tömeget: külön az asszonyokat és gyer­mekeket, és külön a férfiakat. Az asszonyokat és gyermeke­ket a templomba terelték. Ta­lán megnyugodva lépték át a templomuk küszöbét, ahol máskor is megnyugvást talál­tak, bizonyára most sem tör­ténhet velük itt semmi rossz! . De hallaniuk kellett a gépfegy­verek kattogását: gyilkolják a férfiakat. A külső mészárlás­ból csak öt férfi menekült meg. De ezzel még nem volt vége a tragédiának! Két né­met katona jött a templomba, s az oltár közelében valami félelmes dobozt helyeztek el zsinórokkal, melyeket meg­gyújtottak. Majd bezárták új­ra a templomot. Nem sok idő telt el félelemmel és rettegés­sel telve','a iszonyú robbanás rázta meg ' az egész templo­mot ... S a gyilkosoknak még ez sem volt elég, az ablakok­ból kívülről végigpásztázták a templomot, hogy senki ne ma­radjon életben! Egy asszony­nak sikerült az oltár mögötti ablakon kiugrania a kertbe, ő maradt életben. Az elmúlt háború számtalan mészárlására emlékezhetünk. Gyilkolták az ártatlan embe­reket erdőkben, gyárakban, vá­rosokban és falvakban, kon­centrációs táborok gázkamrái­ban. Melyik az iszonyúbb, meg sem mondhatjuk. Bennünket azonban külön fel kell, hogy rázzon ez az emlék: tömegmé­szárlás — templomban! Azon a helyen, ahol Isten békessé­get, bocsánatot, megnyugvást és üdvösséget kínál! S ezek a katonák derékszíjuk csatján hordták a feliratot: „Isten ve­lünk!” Ez a huszonöt évvel ezelőtt történt borzalom állásfoglalás­ra kényszerít az emlékezései túl: nyílt szembefordulásra az embertelen fasizmussal és a háborúval. Imádkozzunk, s te­gyünk meg mindent azért, hogy mindez többé soha ma* ne ismétlődjék! Hogy béke le­gyen az egész földön, hallgas­sanak el ma is a pusztító fegy­verek. S hogy templomaink valóban a békesség, áldás és az élet megszentelt hajlékai le­gyének! Keveházi László PORTO ALLEGRE MARAD A Lutheránus Világszövet­ség elnöksége úgy határozott, hogy az ötödik világgyűlést — az eredeti tervékinek megfele­lően — a brazíliai Porto Al­legreben tartja meg 1970. jú­liusában. Bár a Brazíliai Evangélikus Egyház már 18 hónappal ez­előtt megkapta az értesítést, hogy az ötödik nagygyűlést Brazíliában tartja meg a Vi­lágszövetség, a katonai junta uralomra jutása miatt újból meg kellett a Világszövetség­nek vizsgálnia, hogy alkalmas helynek bizonyul-e Brazília az új politikai körülmények között egy ilyen világgyűlés színhelyéül. A brazíliai politikai veze­tőkkel folytatott tanácskozá­sok eredményeként a Világ­szövetség abban a föltevésben folytatja előkészületeit, hogy minden egyes küldött megkap­ja a beutazási engedélyt Bra­zíliába és a külföldre szóló hírszolgálatnak a brazíliai ha­tóságok nem gördítenek aka­dályt az útjába. így tehát első ízben lesz lutheránus világgyűlés a „Har­madik Világ” egyik országá­ban — méghozzá egy olyan or­szágban, amely szinte teljesen katolikus. Az 1970. július 14— 24. napjain Porto Allegreben összeülő világgyűlésen 78 tag­egyház 250 küldötte vesz részt. A Végrehajtó Bizottság hatá­rozata alapján első ízben kép­viselteti magát világgyűlésen az ifjúság. A Nagygyűlés sza­vazati joggal rendelkező kül­dötteinek 14 százaléka 18—25 éves ifjú vagy leány lesz. Győry Vilmos

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents