Evangélikus Élet, 1969 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1969-07-13 / 28. szám

lehallgatás és cselekedet

Lk 8, 19—21 «

Az ige szerint azok keresték Jézust és azok akartak találkozni vele, akiket a legszorosabb vérségi kapcsolat fűzött hozzá: anyja és testvérei. Jézus éppen tanított akkor és szép számmal hallgatták. Egy pillanatra talán meglepődünk Jézus tartózkodó viselkedésén anyjával és testvéreivel szemben. Azt várnánk, hogy mindent félretéve siet eléjük és hozzájuk. De nem ez történt. Nem sietett látogatói elé, hanem arra használta fel közeledésüket, hogy egyszer és mindenkorra tisztázza: kik tartoznak igazán őhozzá. Azok az ő igazi testvérei, barátai és gyülekezete, akik hallgatják Isten igéjét és cselekszik is azt. Mégse gondolja senki, hogy Jézus a vérszerinti kapcsolatot megvetette és megtagadta. Nem erre céloz az ige. Azt azonban világosan mutatja igénk, hogy a puszta vérségi kapcsolat őnála semmiféle előnnyel vagy kiváltsággal nem jár.

Jézus nem ismer el semmiféle kiváltságlevelet, bármilyen címen szerkeszti meg magának valaki és bármennyire ráüti saját nem hiteles pecsétjét. Előtte hiába hivatkozik bárki a származására, az életkorára, az emberi kapcsolataira vagy a képességeire. Az egyházhoz tartozás sem jogosít önmagában semmire, mert ha nagy lehetőséget nyújt is, csupán ajándék az, nem külön bejárat privát előnyök elnyerésére vagy klikk- érdekek hajszolására. Már csak azért sem, mert minden kiváltságigény menekülés a tennivalók, a felelősség és a hűség áldozata elől. Még közelebbről: soha semmiféle emberi adottság nem támasztja alá azt a lehetetlen szándékot, hogy Jézust hatalmával és szívével a magunk számára kisajátítsuk ... Ö csak cégér minden esetben, amikor az ige cselekvése belefoj- tódik a látszatkegyesség illúziójába.

Ma sem azért helyezi mérlegre, emeli tükör elé igéjével hozzá való viszonyunkat, az emberekhez való viszonyunkkal együtt, hogy megszégyenítsen és kétségbeejtsen bennünket, hanem azért, hogy inkább előbb, mint utóbb áldott tesvérei, barátai lehessünk itt és most, egy bonyolult embervilágban és egy egészen újtípusú társadalomban.

Isten igéjét hallgatni nem magától értődő dolog... Az ige rendszeres hallgatásába nem születnek bele az emberek sehol a világon. Ahhoz hiteles bizonyságtétel kell és ahhoz mindig figyelni kész fül, szív és értelem kell. Minderről Isten maga gondoskodik. Az előbbiről az egyház révén, mert arra bízta az ige hirdetését és az attól elválaszthatatlan szeretetszolgálat végzését.

Az igazán meghallott ige bizony nemcsak a vasárnapokhoz és az ünnepi ruhához illik. Oda szánja Isten, ahol folyik, zajlik a problémás élet. Meghallása nem kikapcsolódásra, hanem bekapcsolódásra szánt alkalom. Valamiből ugyan kikapcsol, amikor meghalljuk. Kikapcsol a bűneinkből, az önelégültségből, a keserűségből, az indokolt vagy indokolatlan megszomo- rodásunkböl. De azonnal visszakapcsol mindennapi életünkbe, ahol szívünkre és tetteinkre várnak, azaz Jézus testvérei lehetünk igéje cselekvésével.

Krisztus követésében, vele együtt, a világba vezet az ige cselekvésének útja. A világ itt az egész földkerekséget jelenti, a mellettünk valóktól a hozzánk legmesszebb esőkig.

Sokkal többet jelent az ige cselekvése a szeretet szó Istennel és felebaráttal összekapcsolt, de néha félelmetesen értéktelen hangoztatásánál.

Nem a különböző szövegekben hiánycikk a szeretet. A megnőtt világban éheztek meg arra, mindenütt az emberek.

Belefér-e mindez az ige cselekvésének látóhatárába? Azonnal belefér, mihelyt nemcsak hallói, hanem cselekvői is vagyunk annak.

Krisztus testvérei nem gondolhatnak és tehetnek mást. ha nemcsak hallják, de valóban cselekszik Isten igéjét. — Nézzünk azonban körül őszintén saját családunkban, gyülekezetünkben, munkahelyünkön és hazánkban is azért, hogy észrevegyük: nincs-e ott nyitott seb, amelyik talán éppen miattunk nyitott és amelyik sürgősen kötözésre és gyógyításra vár. Sietve tegyük meg, amit kell és lehet. Azután vágjunk elébe késedelem nélkül annak, amiből jóvátehetetlen következnék. Mennyire társnak, apának, anyának, testvérnek, hazafinak kell lennünk ahhoz, hogy ez így legyen. Nem fér-e bele mindez abba, ami cselekvése az igének?

Krisztus népe, testvérei mindig tudják, hogy maga Jézus merre tart, merre viszi a szíve. Igazi hozzátartozói vele tartanak. Ehhez kevés a szó. A szeretet áldozatos, ésszerű cselekedeteinek együtt kell vele bizonyítani, hogy testvérei vagyunk. Jézus vállalta a világot, amelyikben született, szeretett, meghalt és feltámadott. Testvérei útja sem lehet az elzárkózás, a számító hasonulás és az uraloméhség, hanem csak a szolgálat, ö azt ajánlotta: ahogyan én cselekedtem, ti is akképpen cselekedjetek.

Különbségek persze vannak és lesznek életünkben, egyéniségünkben, családi helyzetünkben, hivatásunkban, hitünkben és világnézetünkben. Aki azonban mindenkivel összeköt, a fej, az igazi testvér és barát, egy és ugyanaz marad. Abban sem lehet különbség és nem is lesz, hogy azok az ő igazi hozzátartozói, akik hallgatják és cselekszik Isten igéjét.

Lépjünk a nyomába és álljunk a gátra ővele, hittel, szívvel, ésszel és kézzel. Sebkötözésre, gyógyításra, testvéri tettekre, míg csak tart életünk nappala. Krisztus hozzátartozói így tesznek és tehetnek ma is bizonyságot!

Részletek Szabó Gyula debreceni lelkész rádiós igehirdetéséből.

ÖKUMENIKUS KÜLDÖTTSÉG A SZOVJETUNIÓBAN

Szolgálatba indulnak

— Lelkéssssentelés a Déli Egyházkerületben —

Mindig nagy öröm és boldogság a család, a gyülekezet és az egyház számára, mikor egy kis gyermek a keresztségben elindul Isten útján. Ugyanilyen nagy öröm és boldogság, amikor emberek indulnak el Isten szolgálatának útján, hogy egész életüket Isten és emberek szolgálatában töltsék el.

Ilyen nagy örömben volt része június 29-én két lelkészcsaládnak, két gyülekezetnek, de egész evangélikus egyházunknak is. Két lelkészcsalád fia most végezte el tanulmányait a Teológiai Akadémián, s ezen a vasárnapon álltak Isten oltára elé, hogy felszentelésük után elinduljanak a szolgálat útján, ugyanazt a munkát végezzék, amelyet édesapjuk végez, s amely szolgálatban egykor két nagyapa is fáradozott. Az egyház népe együtt örült az ünneplő családokkal, és adott hálát Istennek azért, hogy újabb szolgákat küldött aratására.

Üdülőink: 1 Balatonszárszó

Üdülőnk a Balaton partján fekszik. Az utóbbi években végzett korszerűsítés után kicsinosítva 20 szobával és 70 fekvőhellyel május 20—szeptember 15-ig áll az egyházi alkalmazottak rendelkezésére. Az elmúlt nyáron 307 személy üdült az üdülőben, amelynek gondnoka Kardos József lelkész, aki egyben a nagykiterjedésü szórványgyülekezet lelkésze is.

E héten...

Móra Ferencre

emlékezünk, aki július 17-én lenne 90 esztendős. Újságíró, költő, író, könyvtáros, múzeumi igazgató, régész s ki tudná felsorolni életének egy-egy állomását, amely 1879. július 17-én Kiskunfélegyházán indult el s 1934. február 8-án Szegeden fejeződött be.

A szegény szűcs tia, a félegyházi gimnázium eminens diákja a magyar Parnasszus legmagasabb csúcsára érkezett. Félegyházi otthonában a Szeged-környéki szegényparasztok közt szerzett élményanyaga, ízes nyelve, gördülékeny stílusa kicsinyeknek és nagyoknak egyaránt íródott írásai ma sem hiányozhatnak olvasmányaink közül.

A félegyházi Daru utca, ahol született, leánya, Panka, akit oly sokszor megénekclt verseiben, a Gazember, kis unokája ma is jó ismerőseink, mert életüket, sorsukat úgy írta meg Móra Ferenc, hogy abból érezni lehet ennek a nagy embernek szívét. Írásai tükrözik azt a harcot, melyet a szegénység ellen folytatott, amely az ő gyermekkorát is beárnyékolta. De Móra Ferencre úgy is emlékezünk, mint aki a tudomány művelője is volt, melyet fényesen bizonyít a Szegedi Egyetem bölcsészeti karának 1932-ben hozott döntése, mely szerint Móra Ferencet irodalmi alkotásaiért és archeológiái kutatásaiért tiszteletbeli doktorrá avatta.

Móra Ferenc írásain keresztül itt él közöttünk és könyveinek olvasása közben élvezői lehetünk egy nagy író, egy nagy magyar személyiség szellemi világának csodálatosan szép és gazdag tárházában.

IMÁDKOZZUNK

Mennyei Atyánk! Köszönjük ezen a vasárnapon mindazt az áldást, amellyel életünket megajándékoztad. Köszönjük azt, hogy békességeddel és áldásoddal vetted körül életünket és békességed és áldásod munkáiéivá akarsz bennünket formálni. Köszönjük, hogy gondod van az élet kicsinyeire és gyermekségünktől, keresztségünktől fogva kezedben tartod életünket.

Bocsásd meg Urunk szivünk keménységét. Nem vártuk és nem kértük életünkre áldásodat és nem adtuk azt tovább másoknak. Áldatlan volt körülöttünk az élet és mindig másokat okoltunk ezért magunk helyett.

Kérünk, Urunk gyermekeinkért. Add. hogy növekedjenek az élet megismerésében és a szeretet gyakorlásában. Áldd meg az élet „kicsinyeit” és a szeretet minden közöttük folyó munkáját. Tedd áldássá életünket. Urunk. Ámen. i

KONYHÁDON vasárnap délelőtt került sor ifj. Krähling Dániel lelkésszé szentelésére. A bonyhádi híveken kívül részt vettek az ünnepen a gyönki, a varsádi gyülekezetek hívei, hogy együtt örüljenek az ünneplő családdal és gyülekezettel.

D. Káldy Zoltán püspök, a Déli Evangélikus Egyházkerület püspöke, dr. Prőhle Károly dékánnal és Krähling Dániel esperessel, valamint tíz luther-kabátos lelkésszel lépett az ünneplő gyülekezet templomába. Igehirdetésének alapigéje Ef 6,18—20 volt, s az imádság erejére hívta fel az ifjú szolga, Krähling Dániel figyelmét. Aki Istennek és Jézus Krisztusnak szolgál, az soha sincs egyedül — mondotta a püspök. Mert nemcsak a Szent- háromság egy igaz Isten van vele, hanem vele vannak szolgatársai, s az egész egyház népe is. Ahhoz a szolgálathoz, melynek útján most elindul, bátorságra van szükség. Nem asztaldöngető bátorságról, hanem az ige hirdetésének bátorságáról van szó. Bátorsággal kell hirdetnie az igét mindenkor. De nem végezhetjük szolgálatunkat másképpen, csak úgy, ha nagyon szeretjük azokat, akik közé Isten szolgálatba küld mindet. így kell szeretnünk gyülekezeteinket, egyházunkat, magyar népünket és hazánkat

Emlékeztette a püspök az ifjú szolgatársat arra, hogy annak idején ő szolgáltatta ki számára a keresztséget, s most ő bocsátja ki a szolgálat útjára.

A gyülekezet könyörgő imádsága, majd a lelkészek áldása után Krähling Dániel felszentelt lelkész imádkozott.

Az istentisztelet végén a gyülekezet felügyelője, Hátszegi Gyula, majd az ebéd után dr. Prőhle Károly dékán a Teológiai Akadémia nevében mondott köszöntést.

Krähling Dániel hálás szívvel mondott köszönetét az üdvözlésekért és azért a szerétéiért, amely a szolgálatba való indulás ünnepén, s később is körülveszi őt.

KECSKEMÉTEN már jóval délután öt óra előtt szépen megtelt a gyülekezet Ybl Miklós által tervezett temploma. A szórványok népe nélkül alig félezer lelket számláló gyülekezet apraja-nagyja eljött, hogy együtt örüljön lelkészével, Görög Tibor esperessel, akinek nagyobbik fia, Tibor felszentelésére került sor.

D. Káldy Zoltán püspök 2 Kor 5, 14—15 verse alapján

hirdette az igét. Elmondotta, hogy ezen a vasárnapon három helyen három fiatalember állt Isten oltára elé, hogy Isten igéjével és a Szentlélek erejével megerősítve elinduljon a szolgálatba. Hála tölti el az ember szívét Isten iránt, hogy Szentleikével ma is elhív embereket szolgálatára. Különösen is nagy dolog, hogy papfiúk indulnak el ezen az úton, akik jól ismerik édesapjuk fáradságos munkáját

..Csak a szorongatott pap tud igét hirdetni — mondotta a püspök —, akit Isten szeretete és nem külső kényszer szorongat.” A golgotái keresztről szeretet árad, s ez a kiáradó szeretet szorongat minket. „De a szorongatott ember egyben felszabadult ember is” — folytatta. Felszabadult a szeretet- re. ami az életben mindenkor mindenre elég. A szolgálat útján súlypont-áthelyezés is történik. A magunk körül való forgásból kiszabadulva meg kell tanulnunk azt, hogy nem mi vagyunk a központ, hanem Jézus Krisztus. Ha ez a súly pontáthelyezés az életünkben megtörténik, akkor Krisztusra tekintve megtanulunk a másik embernek szolgálni, mert Krisztus soha nem magára mutat, hanem mindig a másik emberre, akinek szolgálatára elrendelt minitet. Akkor, amikor valaki elindul ezen az úton, meg kell hallania, hogy mindig a másik ember jóléte és boldogsága számára a feladat. A szeretetről könnyű beszélni, de a szolgálat útján cselekednünk kell. Észre kell vennünk a másik embert, a hazában élőt, de az egész világon élőt is, hiszen Jézus Krisztus széles körben való szolgálatra rendeli el szolgáit. Ebben a szolgálatban kell fáradoznunk mindenkor.

A gyülekezet könyörgő éneke után a lelkészek mondtak áldó igét ifjú szolgatársuk életére és szolgálatára, majd a befejező imádságot ifj. Görög Tibor imádkozta.

A püspököt és a felszenteltet Glósz András presbiter meleg szavakkal, Nótári Ilike pedig virágcsokorral köszöntötte.

A felszentelés után terített asztal várta a jelenlevőket. Itt dr. Prőhle Károly dékán a Teológiai Akadémia, Tóth- Szőllős Mihály a Bács-Kiskun egyházmegye lelkészei. Pók Gyula a tordasi gyülekezet nevében köszöntötte ifj. Görög Tibort. Jelen volt az ünnepen egy finn vendég is, aki D. Korén Emil esperes tolmácsolásában köszöntötte az ifjú szolgatársat.

Két lelkészcsalád, két gyülekezet ünnepén lehettünk jelen. A családok ünnepe ünnepe egyházunknak is. Hordozzuk imádkozó szeretetünkben a szolgálatba indulókat, könyörögjünk a Szentlélek megvilágosító és megszentelő erejéért, hogy mindig Isten tetszésére, egyhazunk, népünk és az egész világ hasznára végezhessék szolgálatukat.

Kósá László — Harkányi László

NAGY EREDMÉNYEK

„Nyomon követem a Német az NDK és Svédország között Demokratikus Köztársaság fej- egyre jobban elmélyül az lődését és látom, hogy milyen együttműködés. Különösen is nagy eredményeket ért el szívünkön viseljük az egyhá- fennállásának 20 esztendeje zi együttműködést és azt re- alatt” — jelentette ki D. dr. J. mélem, hogy az mindkét egy- I Cullberg svéd evangélikus ház számára hasznosnak bizo- Ujüspök. »Azt nemétem, hogy nyúl majd.2.

minszíki, rigai és tallini baptista gyülekezeteket és találkozott Matulis lett, Tooming észt és az orosz ortodox egyház külügyi hivatalában Philaret püspökkel.

Az Egyházak Világtanácsának öttagú küldöttsége tett látogatást május első két hetében a Szovjetunió Baptista .’«cyházánál. A küldöttség meg- ' fogatta a moszkvai, kievi,