Evangélikus Élet, 1969 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1969-07-13 / 28. szám

lehallgatás és cselekedet Lk 8, 19—21 « Az ige szerint azok keresték Jézust és azok akartak találkoz­ni vele, akiket a legszorosabb vérségi kapcsolat fűzött hozzá: anyja és testvérei. Jézus éppen tanított akkor és szép számmal hallgatták. Egy pillanatra talán meglepődünk Jézus tartózkodó viselkedésén anyjával és testvéreivel szemben. Azt várnánk, hogy mindent félretéve siet eléjük és hozzájuk. De nem ez tör­tént. Nem sietett látogatói elé, hanem arra használta fel köze­ledésüket, hogy egyszer és mindenkorra tisztázza: kik tartoz­nak igazán őhozzá. Azok az ő igazi testvérei, barátai és gyü­lekezete, akik hallgatják Isten igéjét és cselekszik is azt. Még­se gondolja senki, hogy Jézus a vérszerinti kapcsolatot meg­vetette és megtagadta. Nem erre céloz az ige. Azt azonban vi­lágosan mutatja igénk, hogy a puszta vérségi kapcsolat őnála semmiféle előnnyel vagy kiváltsággal nem jár. Jézus nem ismer el semmiféle kiváltságlevelet, bármilyen címen szerkeszti meg magának valaki és bármennyire ráüti saját nem hiteles pecsétjét. Előtte hiába hivatkozik bárki a származására, az életkorára, az emberi kapcsolataira vagy a képességeire. Az egyházhoz tartozás sem jogosít önmagában semmire, mert ha nagy lehetőséget nyújt is, csupán ajándék az, nem külön bejárat privát előnyök elnyerésére vagy klikk- érdekek hajszolására. Már csak azért sem, mert minden ki­váltságigény menekülés a tennivalók, a felelősség és a hűség áldozata elől. Még közelebbről: soha semmiféle emberi adott­ság nem támasztja alá azt a lehetetlen szándékot, hogy Jézust hatalmával és szívével a magunk számára kisajátítsuk ... Ö csak cégér minden esetben, amikor az ige cselekvése belefoj- tódik a látszatkegyesség illúziójába. Ma sem azért helyezi mérlegre, emeli tükör elé igéjével hoz­zá való viszonyunkat, az emberekhez való viszonyunkkal együtt, hogy megszégyenítsen és kétségbeejtsen bennünket, ha­nem azért, hogy inkább előbb, mint utóbb áldott tesvérei, ba­rátai lehessünk itt és most, egy bonyolult embervilágban és egy egészen újtípusú társadalomban. Isten igéjét hallgatni nem magától értődő dolog... Az ige rendszeres hallgatásába nem születnek bele az emberek se­hol a világon. Ahhoz hiteles bizonyságtétel kell és ahhoz min­dig figyelni kész fül, szív és értelem kell. Minderről Isten ma­ga gondoskodik. Az előbbiről az egyház révén, mert arra bízta az ige hirdetését és az attól elválaszthatatlan szeretetszolgálat végzését. Az igazán meghallott ige bizony nemcsak a vasárnapokhoz és az ünnepi ruhához illik. Oda szánja Isten, ahol folyik, zaj­lik a problémás élet. Meghallása nem kikapcsolódásra, hanem bekapcsolódásra szánt alkalom. Valamiből ugyan kikapcsol, amikor meghalljuk. Kikapcsol a bűneinkből, az önelégültség­ből, a keserűségből, az indokolt vagy indokolatlan megszomo- rodásunkböl. De azonnal visszakapcsol mindennapi életünkbe, ahol szívünkre és tetteinkre várnak, azaz Jézus testvérei lehe­tünk igéje cselekvésével. Krisztus követésében, vele együtt, a világba vezet az ige cse­lekvésének útja. A világ itt az egész földkerekséget jelenti, a mellettünk valóktól a hozzánk legmesszebb esőkig. Sokkal többet jelent az ige cselekvése a szeretet szó Isten­nel és felebaráttal összekapcsolt, de néha félelmetesen érték­telen hangoztatásánál. Nem a különböző szövegekben hiánycikk a szeretet. A meg­nőtt világban éheztek meg arra, mindenütt az emberek. Belefér-e mindez az ige cselekvésének látóhatárába? Azon­nal belefér, mihelyt nemcsak hallói, hanem cselekvői is va­gyunk annak. Krisztus testvérei nem gondolhatnak és tehetnek mást. ha nemcsak hallják, de valóban cselekszik Isten igéjét. — Néz­zünk azonban körül őszintén saját családunkban, gyülekeze­tünkben, munkahelyünkön és hazánkban is azért, hogy észre­vegyük: nincs-e ott nyitott seb, amelyik talán éppen miattunk nyitott és amelyik sürgősen kötözésre és gyógyításra vár. Siet­ve tegyük meg, amit kell és lehet. Azután vágjunk elébe kése­delem nélkül annak, amiből jóvátehetetlen következnék. Mennyire társnak, apának, anyának, testvérnek, hazafinak kell lennünk ahhoz, hogy ez így legyen. Nem fér-e bele mindez ab­ba, ami cselekvése az igének? Krisztus népe, testvérei mindig tudják, hogy maga Jézus merre tart, merre viszi a szíve. Igazi hozzátartozói vele tarta­nak. Ehhez kevés a szó. A szeretet áldozatos, ésszerű cseleke­deteinek együtt kell vele bizonyítani, hogy testvérei vagyunk. Jézus vállalta a világot, amelyikben született, szeretett, meg­halt és feltámadott. Testvérei útja sem lehet az elzárkózás, a számító hasonulás és az uraloméhség, hanem csak a szolgálat, ö azt ajánlotta: ahogyan én cselekedtem, ti is akképpen cse­lekedjetek. Különbségek persze vannak és lesznek életünkben, egyéni­ségünkben, családi helyzetünkben, hivatásunkban, hitünkben és világnézetünkben. Aki azonban mindenkivel összeköt, a fej, az igazi testvér és barát, egy és ugyanaz marad. Abban sem lehet különbség és nem is lesz, hogy azok az ő igazi hozzátar­tozói, akik hallgatják és cselekszik Isten igéjét. Lépjünk a nyomába és álljunk a gátra ővele, hittel, szívvel, ésszel és kézzel. Sebkötözésre, gyógyításra, testvéri tettekre, míg csak tart életünk nappala. Krisztus hozzátartozói így tesz­nek és tehetnek ma is bizonyságot! Részletek Szabó Gyula debreceni lelkész rádiós igehirde­téséből. ÖKUMENIKUS KÜLDÖTTSÉG A SZOVJETUNIÓBAN Szolgálatba indulnak — Lelkéssssentelés a Déli Egyházkerületben — Mindig nagy öröm és boldogság a család, a gyülekezet és az egyház számára, mikor egy kis gyermek a keresztségben elin­dul Isten útján. Ugyanilyen nagy öröm és boldogság, amikor emberek indulnak el Isten szolgálatának útján, hogy egész éle­tüket Isten és emberek szolgálatában töltsék el. Ilyen nagy örömben volt része június 29-én két lelkészcsa­ládnak, két gyülekezetnek, de egész evangélikus egyházunk­nak is. Két lelkészcsalád fia most végezte el tanulmányait a Teológiai Akadémián, s ezen a vasárnapon álltak Isten oltára elé, hogy felszentelésük után elinduljanak a szolgálat útján, ugyanazt a munkát végezzék, amelyet édesapjuk végez, s amely szolgálatban egykor két nagyapa is fáradozott. Az egy­ház népe együtt örült az ünneplő családokkal, és adott hálát Istennek azért, hogy újabb szolgákat küldött aratására. Üdülőink: 1 Balatonszárszó Üdülőnk a Balaton partján fekszik. Az utóbbi években vég­zett korszerűsítés után kicsinosítva 20 szobával és 70 fekvő­hellyel május 20—szeptember 15-ig áll az egyházi alkalmazot­tak rendelkezésére. Az elmúlt nyáron 307 személy üdült az üdülőben, amelynek gondnoka Kardos József lelkész, aki egy­ben a nagykiterjedésü szórványgyülekezet lelkésze is. E héten... Móra Ferencre emlékezünk, aki július 17-én lenne 90 esztendős. Újságíró, köl­tő, író, könyvtáros, múzeumi igazgató, régész s ki tudná felsorol­ni életének egy-egy állomását, amely 1879. július 17-én Kiskun­félegyházán indult el s 1934. február 8-án Szegeden fejeződött be. A szegény szűcs tia, a félegyházi gimnázium eminens diákja a magyar Parnasszus legmagasabb csúcsára érkezett. Félegy­házi otthonában a Szeged-környéki szegényparasztok közt szer­zett élményanyaga, ízes nyelve, gördülékeny stílusa kicsinyek­nek és nagyoknak egyaránt íródott írásai ma sem hiányozhatnak olvasmányaink közül. A félegyházi Daru utca, ahol született, leánya, Panka, akit oly sokszor megénekclt verseiben, a Gazember, kis unokája ma is jó ismerőseink, mert életüket, sorsukat úgy írta meg Móra Ferenc, hogy abból érezni lehet ennek a nagy embernek szívét. Írásai tükrözik azt a harcot, melyet a szegénység ellen folyta­tott, amely az ő gyermekkorát is beárnyékolta. De Móra Fe­rencre úgy is emlékezünk, mint aki a tudomány művelője is volt, melyet fényesen bizonyít a Szegedi Egyetem bölcsészeti karának 1932-ben hozott döntése, mely szerint Móra Ferencet irodalmi alkotásaiért és archeológiái kutatásaiért tiszteletbeli doktorrá avatta. Móra Ferenc írásain keresztül itt él közöttünk és könyveinek olvasása közben élvezői lehetünk egy nagy író, egy nagy ma­gyar személyiség szellemi világának csodálatosan szép és gaz­dag tárházában. IMÁDKOZZUNK Mennyei Atyánk! Köszönjük ezen a vasárnapon mindazt az áldást, amellyel életünket megajándékoztad. Köszönjük azt, hogy békességeddel és áldásoddal vetted körül életünket és bé­kességed és áldásod munkáiéivá akarsz bennünket formálni. Köszönjük, hogy gondod van az élet kicsinyeire és gyermek­ségünktől, keresztségünktől fogva kezedben tartod életünket. Bocsásd meg Urunk szivünk keménységét. Nem vártuk és nem kértük életünkre áldásodat és nem adtuk azt tovább má­soknak. Áldatlan volt körülöttünk az élet és mindig másokat okoltunk ezért magunk helyett. Kérünk, Urunk gyermekeinkért. Add. hogy növekedjenek az élet megismerésében és a szeretet gyakorlásában. Áldd meg az élet „kicsinyeit” és a szeretet minden közöttük folyó munká­ját. Tedd áldássá életünket. Urunk. Ámen. i KONYHÁDON vasárnap dél­előtt került sor ifj. Krähling Dániel lelkésszé szentelésére. A bonyhádi híveken kívül részt vettek az ünnepen a gyönki, a varsádi gyülekezetek hívei, hogy együtt örüljenek az ün­neplő családdal és gyülekezet­tel. D. Káldy Zoltán püspök, a Déli Evangélikus Egyházke­rület püspöke, dr. Prőhle Ká­roly dékánnal és Krähling Dá­niel esperessel, valamint tíz luther-kabátos lelkésszel lépett az ünneplő gyülekezet templo­mába. Igehirdetésének alapigé­je Ef 6,18—20 volt, s az imád­ság erejére hívta fel az ifjú szolga, Krähling Dániel figyel­mét. Aki Istennek és Jézus Krisztusnak szolgál, az soha sincs egyedül — mondotta a püspök. Mert nemcsak a Szent- háromság egy igaz Isten van vele, hanem vele vannak szol­gatársai, s az egész egyház né­pe is. Ahhoz a szolgálathoz, melynek útján most elindul, bátorságra van szükség. Nem asztaldöngető bátorságról, ha­nem az ige hirdetésének bátor­ságáról van szó. Bátorsággal kell hirdetnie az igét minden­kor. De nem végezhetjük szol­gálatunkat másképpen, csak úgy, ha nagyon szeretjük azo­kat, akik közé Isten szolgálat­ba küld mindet. így kell sze­retnünk gyülekezeteinket, egy­házunkat, magyar népünket és hazánkat Emlékeztette a püspök az if­jú szolgatársat arra, hogy an­nak idején ő szolgáltatta ki számára a keresztséget, s most ő bocsátja ki a szolgálat útjá­ra. A gyülekezet könyörgő imádsága, majd a lelkészek ál­dása után Krähling Dániel fel­szentelt lelkész imádkozott. Az istentisztelet végén a gyülekezet felügyelője, Hátsze­gi Gyula, majd az ebéd után dr. Prőhle Károly dékán a Teológiai Akadémia nevében mondott köszöntést. Krähling Dániel hálás szív­vel mondott köszönetét az üd­vözlésekért és azért a szeré­téiért, amely a szolgálatba való indulás ünnepén, s később is körülveszi őt. KECSKEMÉTEN már jóval délután öt óra előtt szépen megtelt a gyülekezet Ybl Mik­lós által tervezett temploma. A szórványok népe nélkül alig félezer lelket számláló gyüle­kezet apraja-nagyja eljött, hogy együtt örüljön lelkészé­vel, Görög Tibor esperessel, akinek nagyobbik fia, Tibor felszentelésére került sor. D. Káldy Zoltán püspök 2 Kor 5, 14—15 verse alapján hirdette az igét. Elmondotta, hogy ezen a vasárnapon három helyen három fiatalember állt Isten oltára elé, hogy Isten igéjével és a Szentlélek erejé­vel megerősítve elinduljon a szolgálatba. Hála tölti el az ember szívét Isten iránt, hogy Szentleikével ma is elhív em­bereket szolgálatára. Különö­sen is nagy dolog, hogy pap­fiúk indulnak el ezen az úton, akik jól ismerik édesapjuk fá­radságos munkáját ..Csak a szorongatott pap tud igét hirdetni — mondotta a püspök —, akit Isten szeretete és nem külső kényszer szo­rongat.” A golgotái keresztről szeretet árad, s ez a kiáradó szeretet szorongat minket. „De a szorongatott ember egyben felszabadult ember is” — foly­tatta. Felszabadult a szeretet- re. ami az életben mindenkor mindenre elég. A szolgálat út­ján súlypont-áthelyezés is tör­ténik. A magunk körül való forgásból kiszabadulva meg kell tanulnunk azt, hogy nem mi vagyunk a központ, hanem Jézus Krisztus. Ha ez a súly pontáthelyezés az életünkben megtörténik, akkor Krisztusra tekintve megtanulunk a másik embernek szolgálni, mert Krisztus soha nem magára mutat, hanem mindig a másik emberre, akinek szolgálatára elrendelt minitet. Akkor, ami­kor valaki elindul ezen az úton, meg kell hallania, hogy mindig a másik ember jóléte és boldogsága számára a fel­adat. A szeretetről könnyű be­szélni, de a szolgálat útján cselekednünk kell. Észre kell vennünk a másik embert, a hazában élőt, de az egész vilá­gon élőt is, hiszen Jézus Krisz­tus széles körben való szolgá­latra rendeli el szolgáit. Ebben a szolgálatban kell fáradoz­nunk mindenkor. A gyülekezet könyörgő éne­ke után a lelkészek mondtak áldó igét ifjú szolgatársuk éle­tére és szolgálatára, majd a befejező imádságot ifj. Görög Tibor imádkozta. A püspököt és a felszentel­tet Glósz András presbiter me­leg szavakkal, Nótári Ilike pe­dig virágcsokorral köszöntötte. A felszentelés után terített asztal várta a jelenlevőket. Itt dr. Prőhle Károly dékán a Teológiai Akadémia, Tóth- Szőllős Mihály a Bács-Kiskun egyházmegye lelkészei. Pók Gyula a tordasi gyülekezet ne­vében köszöntötte ifj. Görög Tibort. Jelen volt az ünnepen egy finn vendég is, aki D. Ko­rén Emil esperes tolmácsolá­sában köszöntötte az ifjú szol­gatársat. Két lelkészcsalád, két gyülekezet ünnepén lehettünk jelen. A családok ünnepe ünnepe egyházunknak is. Hordozzuk imád­kozó szeretetünkben a szolgálatba indulókat, könyörögjünk a Szentlélek megvilágosító és megszentelő erejéért, hogy mindig Isten tetszésére, egyhazunk, népünk és az egész világ hasznára végezhessék szolgálatukat. Kósá László — Harkányi László NAGY EREDMÉNYEK „Nyomon követem a Német az NDK és Svédország között Demokratikus Köztársaság fej- egyre jobban elmélyül az lődését és látom, hogy milyen együttműködés. Különösen is nagy eredményeket ért el szívünkön viseljük az egyhá- fennállásának 20 esztendeje zi együttműködést és azt re- alatt” — jelentette ki D. dr. J. mélem, hogy az mindkét egy- I Cullberg svéd evangélikus ház számára hasznosnak bizo- Ujüspök. »Azt nemétem, hogy nyúl majd.2. minszíki, rigai és tallini baptis­ta gyülekezeteket és találkozott Matulis lett, Tooming észt és az orosz ortodox egyház kül­ügyi hivatalában Philaret püs­pökkel. Az Egyházak Világtanácsá­nak öttagú küldöttsége tett lá­togatást május első két heté­ben a Szovjetunió Baptista .’«cyházánál. A küldöttség meg- ' fogatta a moszkvai, kievi,

Next

/
Thumbnails
Contents