Evangélikus Élet, 1969 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1969-01-05 / 1. szám
mi Jézus keresztsége Mt 3,13—n Amilyen rendhagyó és csodálatos volt Jézus születése, ugyanolyan volt az elindulása is. Istálló, )ászolbölcsö, angyalok éneke adja Jézus születésének keretét. Megváltói munkájára indulásánál együtt hajt fejet a bűnbánó bűnösökkel a Jordán vizénél és hangzik a mennyei szózat. Keresztelő János is érzi a helyzet szokatlan, fonák voltát. De kénytelen meghajolni az isteni végzés előtt. Meg kell értetnie, hogy Jézus számára ez a keresztség Isten végzése és akarata szerint való. Amikor Jézus aláveti magát ennek a keresztségnek, Istennek engedelmeskedik. Elfogadja Isten kezéből a reá bízott feladatot. Vállalja azt minden következményével egyetemben. Teszi ezt abban a biztos tudatban, hogy abból csak áldás származhat ... Jézus Isten iránti szeretőiéből fakadón teljesíti az engedelmesség parancsát. Az első Adám az Edénk ért ben éppen ezen a ponton esett a kisértő áldozatául; nem volt elég ereje arra, hogy az engedelmesség kötelezésének eleget tegyen. S azóta is a legtöbb emberi elbukásnak és eltévelyedésnek az oka az engedelmesség törvényével szemben való ingatag magatartás. A földi életben jól megállni, minden feladatot hűséggel elvégezni akkor lehet, ha érzi az ember, hogy amit tesz, az az Isten akarata. Boldog ember az, aki nemcsak énekelni, hanem átélni is tudja: „Mind jó, amit Isten tészen, szent az ő akaratja.” Jézust Isten iránti engedelmessége tette képessé arra, hogy megalázza magát és közösséget vállaljon a bűnös emberrel. Amikor Jézus aláveti magát a bűnök bocsánatára szóló keresztségnek, a legszorosabbra fűzte kapcsolatát a bűnös emberrel. ö a tiszta, szent, hogy magához ölelje az embert, vállalja bűnével együtt. Asztalhoz tudott telepedni a bűnösnek mondott vámszedőkkel, oltalmába merte venni a megkövezésre ítélt parázna nőt, mert tudta, hogy a bűn betegeinek orvosra van szükségük (Mt 9,12) Félre tudta tenni az előítéletek korlátáit az útból. Közösséget vállalt a bűnösökkel anélkül, hogy a bűnben szövetségesükké lett volna. Sok előítélet gátol bennünket abban, hogy igazi közösség formálódhasson közöttünk. Emberek színe, származása, társadalmi helyzete, anyagi körülményei, foglalkozása, világnézete és még ki tudná felsorolni hányféle tényező tart vissza bennünket a testvéri közösségben való élettől. Jézus csak az emberi sorsközösség elfogadása által válhatott Megváltóvá. Azáltal, hogy a bűn élet- és lélekromboló hatalmát közvetlen közelből tapasztalhatta. Nem vonja ki magát az emberek közösségéből, nem akar elkülönülni testvéreitől, sőt magára veszi bűneink büntetését. Így lesz Megváltónkká, aki maga vitte fel bűneink terhét a keresztfára. (1 Pt 2,14) Így szerzett nekünk bocsánatot és üdvösséget. Mindezek mögött pedig ott rejtőzik Isten, aki az ő megalázkodó, bűnös emberekhez lehajló Fiában „gyönyörködik”. Isten árasztja reá Szent Lelkének erejét, hogy küldetését bevégezhesse közöttünk is. Kérjük Urunkat, vezessen Lelke által, hogy mi is részesei lehessünk az ő váltságának. Kühn Ernő FELFÜGGESZTETT PAPOK A Washingtoni katolikus bíboros hat katolikus papot felfüggesztett hivatalából, mert nem voltak hajlandók visszavonni véleményüket a pápa en- ciklikájára vonatkozólag, melyet a születésszabályozásról adott ki. A felfüggesztett papok vezetője „nevetségesnek és konzervatívnak” minősítette a bíboros eljárását. Egyébként még további 52 katolikus papot fenyegetett meg törvényszéki eljárással a bíboros (O’Boyles), ha nem vonják vissza a nyivánosság előtt tett nyilatkozatukat a fenti enciklikával kapcsolatban. O’Boyles bíboros szerint Isten haragja sújtja mindazokat, akik inkább hallgatnak lelkiismeretük szavára, mint a pápai utasításra. Amikor pásztorlevelét felolvasták a washingtoni Máté-székesegyház- ban, 200 személy elhagyta tüntetésből a templomot. Viszont a templomban maradt 1000 ember „megtapsolta” a pásztorlevelet! LÜTZENI EMLÉKÜNNEPÉLY Kis gyülekezetek nagy templomszeretete December nyolcadika két nagyon kis lélekszámú Vas megyei gyülekezet számára jelentett nagy örömünnepet. Kis száma és anyagi erőtlenségük ellenére mind a két gyülekezet kívül és belül megújította a templomát. Mind a két vállalkozás erőn felül való volt, de Isten sikerrel koronázta a hívek fáradozásait. Mind a két gyülekezet meghívta erre az alkalomra az egyházkerület püspökét, D. dr. Ottlyk Ernőt, hogy szolgáljon közöttük és osztozzék örömükben. Az istentisztelet után a gyülekezet átvonult a szomszédos iskola tantermébe, ahol a gyülekezet felügyelője ismertette a templomtatarozás körülményeit és köszöntötte a vendégeket. Ezután a püspök méltatta az államnak az egyházzal kötött egyezményét és a jó viszonyt, amelynek kézzelfogható jeleit is tapasztalhattuk itt Szentgotthárdon: a gyülekezet ünnepén és a. közgyűlésen részt vett Nacsa Sándor, az Állami Egyházügyi Hivatal Vas megyei tanácsosa is. Ezen kívül a járási tanács elnöke és a községi tanács elnökhelyettese fogadást adott a püspök és kísérete tiszteletére. A járás elnökének köszöntő szavaiból és Szentgotthárd múltjáról és jelenéről szóló ismertetéséből a barátság és a megbecsülés hangját éreztük meg. ' AZ EMBEREK Az emberek nem égi angyalok; Nem is pokolba termett ördögök. Vét, aki rá kárhoztatón dörög. Vét ,aki rá kárhoztatón dörög. Jó, rossz keverve együtt jár velünk, Emel, süllyeszt, fogy árad szüntelen. Esünk-kelünk, megint esünk-kelünk; Bukdácsolásunk fájó s végtelen. A jók se jók, csak jobbra szomjazok. A rosszak lelke is föl-fölremeg ... Mik is vagyunk, míg itt lent bújdosunk? Szegény bajlódó, hulló emberek. Szalay Mihály Kilenc évtized Szép eseményt élt meg a szekszárdi gyülekezet. Egyik hűséges tagját, Pazár Dezső presbitert, nyugalmazott történelem- és földrajztanárt, szakírót, tudományos gyűjtőt, a Budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem „Gyémántoklevél”-\él tüntette ki: „a több mint 60 évvel ezelőtt szerzett bölcsész tanári oklevele emlékére, a fél évszázadon át kifejtett értékes szakmai tevékenysége bizonyságául és a középiskolai oktatás s nevelés terén végzett több mint 40 évi eredményes pedagógiai munkássága elismeréséül”. Ebből az alkalomból egyháza, volt tanítványai és tisztelői bensőséges ünneplésben részesítették otthonában egykori szeretett tanárukat s munkatársukat, ki Isten kegyelméből pátriárkái kort ért Pazár Dezső evangélikus egyházunk szekszárdi gyülekezetének 66 év óta hűséges tagja, presbitere, volt másodfelügyelője és egykori egyetemes egyházi presbitériumi képviselője. Fél évszázadot meghaladó időn át áldozatkész és fáradhatatlanul szolgáló egyházi munkása volt az evangélikus szeretetszolgálatnak s gyámintézeti munkának. Kiváló és eredményes tanári munkássága révén tanítványai közül többen lettek egyetemi tanárok, a Magyar Tudományos Akadémia tagjai, valamint egyházunk lelkészei, esperesei s tisztségviselői. Jó tanár és gyermekszerető nevelő, az ifjúság aranyszívű barátja és komoly fegyelmező- je volt. Aki kapcsolatba került vele, személyében megérezte, hogy talpig becsületes, jó akaratú és igaz keresztyén ember. Történetesen abban a kis magyar községben látta meg a napvilágot, ahol hazánk és evangélikus egyházunk nagy fia, Kossuth Lajos is született: a Zemplén megyei Monokon. S mert evangélikus egyházunknak ott temploma nem volt, azért mindkettőjüket a közeli Tállya evangélikus templomában keresztelték. A 90. életévében jóró kiváló tudósnak és gyémántokleveles tanárnak, a melegszívű, humánus jó embernek és evangélikus egyházunk egyik legrégebbi tagjának életére egyházunk is Isten áldását kéri. Dr. Knbacskhay Béla Délután a szentgotthárdiéhoz hasonló ünnepség színhelye volt az ugyancsak új „ruhába” öltöztetett sárvári kis templom is, melyet a filiák népe is szép számmal töltött meg A püspök szolgálatát itt is közgyűlés követte. A gyülekezet felügyelője köszöntötte a vendégeket és kifejezte a sárvári evangélikusok háláját a megye vb-elnökének dr. Gon- da Györgynek és Nacsa Sándor tanácsosnak —, aki a sárváriak ünnepségén is részt vett — a templom renoválásához nyújtott segítségükért és jóindulatukért Az üdvözlések után Martos Ödön, a gyülekezet lelkésze ismertette a gyülekezet és a templomépítés történetét Az ünneplő gyülekezetét elsőként a püspök köszöntötte, aki a templom falára írt és az egyházi esztendő nagy ünnepeire utaló igék mellett az első világháború elesettéinek az emlékére, mementóként korabeli lövedékekkel „díszített” emléktáblára is utalt. A templom az a hely, ahol az Isten dolgai felől és e világban való élet számára egyaránt eligazítást kell kapnia a keresztyén embernek. Ez az emléktábla is azért került a templom belső falára, hogy örökös figyelmeztetésül szolgáljon a» ide betérőknek: „soha többé háborút”. Sárvár az ország legfiatalabb városa, de elmúlt története során sok jelentős esemény színhelye volt. Ezek közé sorolható az 1541-ben itt napvilágot látott újszövetség fordítás, melyet Szilveszter János fordított magyarra és jelentetett meg. Ez a könyv irodalom és nyomdatörténetileg is igen jelentős, de számunkra, mint az országban első nyomtatásban megjelent magyar nyelvű újszövetség-fordítás jelent igen sokat Sárvárott szinte egyidőbea került sor a vár és az evangélikus templom megújítására. Ez a tény és az a segítség, melyet a gyülekezet templomrenoválásra kapott, hűen fejezi ki az államunk és az egyházak jó viszonyát — mondotta Lehel Ferenc szombathelyi lelkész az istentisztelet utáni asztalközösség résztvevőinek. Szentgotthárd és Sárvár a kicsi és szerény anyagi erejű gyülekezeteink közé tartozik, de bátor kezdeményezésük, temp lom.szeretet ük, a közegyház és állam segítsége lehetővé tette, hogy kis templomaik néhány évtizedre ne jelentsenek különösebb gondot nekik. Kőszeghy Tamás Finn bölcsesség A rövid, találó fogalmazásáról híres Pakkala esperes adta ezt a tanácsot a püspökké éppen beiktatott Eelis Gulin- nak: „Három dolgot tanácsolok neked. Először: légy barátságos. Másodszor: légy barátságos. Harmadszor: légy barátságos.” Életrajzában Gulin püspök feljegyezte, hogy a tanácsot nem felejtette eL De ezt a másikat sem: „Mindenekelőtt légy ember, csak azután keresztyén, s csak harmadsorban egyházi ember.” Ismét másik emlékezetes tanács: „A magunk kenyeréről gondoskodni világi dolog. A felebarátnak kenyeréről gondoskodni lelki dolog.” Vagy íme ez: „A múlandó életben! a legnagyobb ajándék az az ember, aki mindenben megértő akar lenni és segít.” Egy fatemplom papja A fiatal Petőfi és egyházunk (2) 1831. szeptember 28-án a kunsági pusztai oldalutakon Petrovicsné kedvenc fiával, Sándorral a solti postaút felé szekerezik, majd a paksi révnél átkelnek a Dunán, ahonnét térben már közel van útjuk végcélja: Sárszent- lőrinc. Itt azután Petrovicsné fiát a falu jegyzőjének gondjára bízza, s az evangélikus alma mater oltalmába ajánlja. Bolog, érlelő két esztendő vár a fiúra. Nem a szokványos „gondtalan ifjúság”, hanem az ő életében valóban az egyedüli, visszahozhatatlan s oly rövid boldog gyermekkor, amelyet már 13 év múlva egy versében ötször ismétel, és ötféle változatban sirat, nagyonis indokoltan. Hiszen csodálatos kapu tárult itt ki. Nem vágyódhatott olyanra, amit itt meg nem kapott, Sárszent- lörincen minden volt: jólét, megbecsülés, dicsőség és kitüntetés az iskolában, életre-halál- ra szóló barátság. Jelleme és egyénisége itt már világosan alakul, hiszen már 10 éves. Villanásszerűen idézzük hát fel a sárszentlőrinci grammatikai iskola történetét, amely nemcsak a nép igazához hú költő, de számos reformkori jelesünk egyéniségének és jellemének formálója is volt. Gimnázium, egy alig 1000 lelket számláló istenhátamögötti kis jobbágy községben. Milyen lehetett az? A gimnázium története természetesen ösz- szeszövődik-fonódik a község történetével. Sárszentlőrincről már a XIV. századi okmányok említést tesznek. A hajdani virágzó község azonban a hódoltsági időben a hadak út- jává lett. így ezután nem csoda, hogy a törökök kitakarodása után a szép község pusztává változott — baromlegelö, senki földje lett. 1707-ben azonban uraik és a pécsi püspök elől menekülő, vallásukért és magyarnyelvű istentiszteletükért mindent feláldozó és jobb megélhetést kereső telepes magyar parasztok érkeztek több száz kilométeres távolságból megbújni ide a Sió mentére, a Balaton és a Duna szigetvilágába, hogy új falut és új életet álmodjanak és építsenek. Álmaik megvalósításában nagy segítségükre volt külföldet járt papjuk, Szeniceí Bárány György. Személyében olyan papot kaptak, aki Sárszentlőrin- cet rövidesen a politikai megye és az egyházmegye szellemi központjává tette. Szenicei népének igaz pásztora, annak lelkésze és tanítója volt, bátor férfi, aki félelem nélkül szállt szembe az akkori megyeszékhely, Si- montornya uraival. Meg is gyűlt a baja. 1727- ben a megye jóemberei száműzték a nép papját, s esztendőket töltött eklézsiájától távol. „Igen jellemző, hogy a népe élén vezérkedő magyar papot magyar urak kergették el és ez ellen egy idegen, Mercy tábornok tiltakozott, ő is hozatta vissza számkivetéséből. Bárány Györgyöt csak szenvedni tanították meg, félni nem. Amikor hazatérhetett, újult erővel látót hozzá az új telep szervezéséhez, ő alapította Sárszentlőrinc első iskoláját, ahol a művelt pedagógus — Jéna és Halle neveltje — modern elvek szerint tanított.” Iskolájában elsősorban Francke Ágoston hallei professzor, a nagy gyermeknevelő és emberbarát tanait érvényesítette, akinek egyébként tudós fordítója is volt. A Sió-parti iskola Szenicei Bárány György működése nyomán a korszerű neveléstudomány hordozója lett. Idővel a Bárány építette kis iskola mellé grammatikai iskola került. Ez 1806-ban nyitotta meg kapuit, és elsődleges célja az espe- resség instrukciója szerint a tanítóképzés. A színmagyar környezetű iskolában szlovák- és németlakta szigetekről, Dunántúlról és Du- náninnenről szívesen jöttek tanulni az evangélikus diákok. Evek során a tanárok jöttek és mentek, de a néphez hű és a népért élő Bárány pap öröksége maradt. A humanitás és a korszerűség elvének hordozója volt Lehr András is, aki Petőfi odaérkezésekor egyetlen tanára volt az iskolának, akiről Petőfi egyik barátja így emlékezik meg: „Legyen áldott emléked, hosszú pályádon nehéz, de igazi életet éltél”. Petőfi új környezetében szép magyar beszédet és jó latinságot tanulhatott. Nyelvészeink szerint Sárszentlőrinc népe ma is gyönyörű magyar nyelvet beszél, mely kifejezéseiben különösen fordulatos és szellemes. De a diákjaival longamétát játszó fiatal tanártól szép latinságot és német nyelvet is tanulhatott a legkorszerűbb didaktikai elvek alapján: mert nem nyelvtant tanított, hanem nyelvet. Lehr ismertette meg Petőfivel a deákos klasszikus és magyar irodalmat, Horatiussal és Berzsenyivel az élen. Itt sajátította el — mert a tanár erre is sokat adott — gyönyörű betűvetését. S azt, hogy a lúdtollat oly tökéletesen és gyorsan tudta írószerszámmá faragni. Mivel Lehr tanár, pedagógiájában a Szenicei Bárány-féle örökség hordozója volt, itt érinthette meg először Petőfit a „néppel a népért” elv szelleme. Mindnyájan tudjuk, hogy a 8—10 éves gyerek lelke mennyire fogékony minden szellemi, lelki jelenség iránt. Petőfi a legfogékonyabb gyermekkorban a sárszentlő- rinci iskolában olyan hatásokat kapott, melyek — saját vallomása szerint — meghatározták életét. Sárszentlőrinci magyar evangélikus iskola és a nép, no meg a tolnai táj, melynek képeit — mint Vörösmartyt a Völgység tájélménye —, élete végéig kísérték. Félegyháza és Kecskemét után ebben a színmagyar környezetben kapta meg magyarság-élményének végső impulzusait. Mert Petőfi 2 éves sincs, amikor a szlováklakta Kiskörösről a félgyeházi körynyezetbe kerül, ahol minden gyermekkori barátja, dajkája és dajka- éneke, meséje és anyanyelve magyar, majd 7 éves korában Kecskeméten él (az itteni evangélikus iskolában tanul), ahol még a harang is magyarul kongott — és ezután jött a sárszentlőrinci érlelő, formáló környezet, Mindezt azért szükséges megírni, mert arról is vallanunk kell, hogy Petőfi felmenői egy kivétellel valamennyien szlovákok, vagy legalábbis szlávok, akiknek többsége bizonyára nemcsak névben nem, hanem anyanyelvben sem magyar. S ezért ezen az alapon próbálta a két háború közötti szlovák, sőt délszláv irodalomtörténet is Petőfit tőlünk elvitatni. Dienes könyvének és tudós kutatásainak érdeme, hogy közmegelégedésre lezárja a „ha- tárpert”: a nemzetiség kérdését. Mely kérdésben a nacionalista szlovák Petőfi-irodalom erősen túlzott, a magyar Petőfi-irodalom pedig vagy hallgatott róla, vagy mellébeszélt, vagy erőszakkal magyarosított. Dienes kimondja helytálló tézisét: a költő dédszüleinek szláv volta olyan tény, mint a dédunoka magyarsága. Dienes ezt a tényt így indokolja: „Petőfi magyar volt, mert magyar volt az anyanyelve, környezete, kultúrája, teljes tudata. Itt nincs is helye, hogy a faji mítosz képviselőivel, a vér megszállottjaival vitázzunk, csak éppen megjegyezzük, hogy sohasem a vér, a rassz, a név, a családi eredet dönti el egy költő nemzetiségi hovatartozandóságát, hanem a funkció, amelyet végez, a nyelv, amelyet magáénak érez, és amelynek művese, a tudat, a döntő és a semmitől sem befolyásolt költői vallomás. Petőfi magyar volt, mert lírája nyelvben és érzelemben magyar, mert magyarnak tudta és vallotta magát — soha e tekintetben még csak kétségei sem voltak." Petőfi, az aszódi mészáros fia tehát nem magyarrá változott, hanem mindig az is volt — annak született és olyan környezetben élt és olyan hatások alatt, hogy törvényszerűen sem lehetett más, mint magyar. S ehhez a korunkhoz illő igaz felfogással mi is teljesen egyetérthetünk és bizonyára az új szlovák irodalomtudomány is. S mi magyar evangélikusok külön örömmel valljuk, hogy Petőfi jellemét, egyéniségét, tudatát a sárszentlőrinci alma materünk döntő módon formálta. Matuz Lásrié I ezen a napon esett el 1632-bei Gusztáv Adolf svéd király, ak a katolikus restauráció eile: harcolt Európában. A lützeni csatatér színhelyén felállított kápolnában emlék- ünnepélyt tartottak november 6-án abból az alkalomból, hogy HARC AZ IMPERIALIZMUS ELLEN A Keresztyén Békekonferencia kelet-németországi helyi bizottsága november 29—30 napjain tartotta Berlinben ez évi utolsó ülését. A konferencia tagjai határozatot fogadtak el, amelyben hangsúlyozzák, hogy az utóbbi időben jelentkező még nagyobb nehézségek ellenére is következetesen harcolni fognak a béke új rendjéért, amivel együtt jár a harc az imperializmus ellen és a társadalmi igazságért. A Hannoveri Evangélikus Tartományi Egyház püspöke, dr. H. Lilje tüdőtuberkolózisban megbetegedett. Helyettesévé Hans Hoyer tartományi szuperintendenst jelölte ki a püspök. Az egész világon 11 millió 4 millió részesül orvosi keze- leprás beteget tartanak nyíl- ,. ván, közülük azonban csak 3— tesoen. H. LILJE PÜSPÖK BETEGSÉGE 11 MILLIÓ LEPRABETEG
