Evangélikus Élet, 1968 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1968-06-16 / 24. szám
A megbotránkoztató új Gondolatok az EVT «ppsalai vilá;?gyülésére kiadott biblia-íamilmányí anyaghoz Lukács 23, 35—19 alapján. Jézus halálának színhelye a Golgota. Alig akad az emberiség kultúrtörténetében ismertebb hely, mint ez a dombocska Jeruzsálem falain kívül. Pedig ez a domb, a rómaiak vesztőhelye, egyáltalán nem Isten fiához méltó hely, vagy dicsősége betetőzésének színtere. Inkább megaláztatásának, elhagyatott- ságának helye. Valahányszor eZ a történet elém kerül, mellé idézek egy másik történetet, amely Lukács 9, 28—37-ig olvasható. Galilea valamelyik hegyén Péter, Jakab és János szeme láttára megdicsőül Jézus. » Orcája elváltozik és az ő ruhája fehér és fénylő lett«. És szózat hallatszott a felhőkből: »Ez az év szerelmes Fiam, őt hallgassátok!« Milyen más, milyen csodálatos út és élmény vblt ez! A tanítványokat lelkesedés töltötte el a nagyszerű élmény hatására. Péter így fejezi ki vágyukat: »Mester, jó nekünk itt lennünk!« És ebben a mondatban van a mélyreható különbség. Mert a másik hegyen Jánost kivéve egyetlen tanítvány sincs ott. és nem olvashatunk sehol sem arról, hogy ezt mondták volna: »Jó nekünk itt lennünk.« Ebből a dicsőségből egyik sem kér. Mindez jellemző hívei és egyháza számára mindenkor. A látható, fényes dicsőségben mindenkor örömest osztozik Isten népe. Jó nekünk a megkülönböztetett tisztelet, kiemeltség, egyszóval a fényes út. A Golgotát viszont sötétség, vereség és kudarc jellemzi. Ebben osztozni Vele nehezen akarunk. De a két történet valahol mégis csak összecseng. Lukács 9, 31. szerint Jézus Mózessel és Illyéssel haláláról beszél. Eme dicsőség középpontjában is az ő halála áll. A nagypénteki történetben pedig a római százados veszi ezt észre, dicsőíti az Istent és ezt mondja: »Bizony az ember igaz!« (Máté szerint így hangzottak a szavak: »Bizony, Istenek fia ez!«) Vagyis, míg amott a fényesség és isteni szózat közepette az ő haláláról van szó, addig emitt a haláltusa és vergődés sötét órájában valaki felismeri benne az Isten fiát. Ami pedig nekünk bűnös embereknek mindkét történetben evangélium, örömüzenet, az az, hogy Krisztus halála nem akármilyen halál. Nem egy ártatlan ember halála, vagy az igazságért küzdő hős elbukása, nem az emberi gonoszság diadala, hanem Isten fiának halála érettünk. Az evangéliumok félreérthetetlenül juttatják kifejezésre, hogy Krisztus halála a bűnösökért hozott áldozati halál. Az ószövetségi próféciák pedig erre a hallatlan nagy eseményre készítik fel Izrael népét. Egyszóval érettünk halt meg, akik méltán szenvedtünk volna, mint ahogyan ezt kifejezésre juttatta az egyik gonosztevő. Krisztusnak ez a megbotránkoztató módon végbement halála a hivő ember megigazulását, kegyelemre jutását jelenti. Aki nyomorúságában, elesettségében, bűnökben vergődés közben reá függeszti tekintetét, mint ama lator: »Uram, emlékezzél meg rólam!«, annak a számára megnyílik a kereszt titka és értelme. Számára nem lesz közönséges bitó, hanem a megmentés jele azzal együtt, aki azon függött. Az csak természetes, hogy »mind zsidónak, mind görögnek«, vagyis minda^okndk, akik nem hisznek, megbotránkoztató dolog, hogy ebben a rabszolga módjára kivégzett názáreti- ben megváltó Istenünket imádjuk. Megbotránkoztató, új és ismeretlen volt a zsidó hitben és valóságos istenkáromlás számba ment. Nevetséges és elfogadhatatlan volt a klasszikus görög vallásban, ahol az istenek erősek, szépek és halhatatlanok voltak. Nem véletlenül volt tehát megbotránkoztató és egyúttal új ez a hit. De ez az új felmérhetetlen nagy valóságoknak kezdetét jelentette. Még kultúrtörténeti vonatkozásban is egy érthetetlen és megmagyarázhatatlan folyamat elindítója. Mi pedig eme érthetetlen folyamat előtt a hit alázatával valljuk a római századossal együtt: »Bizony, Isten fia volt.« Mert ha nem az lett volna, ez az esemény is elveszik a történelem számos eseményei közölt. De ez a megbotránkoztató »új«, a halál első pillanatától kezdve az emberiség életében döntő jelentőséggel bírt. Lükács arról tesz bizonyságot, hogy »az egész sokaság, mely e dolgoknak látására ment oda... megtért«. És ez a folyamat szakadatlanul tart. E dolgok látása megtérésre, bűnbánatra, térdre szólítják a bűnös embert. Akik igazán érzik bűnben elveszett sorsukat, menthetetlenségüket és reá tekintenek, azoknak nem a megbotránkoztatás jele, hanem a kegyelem határozott valósága a kereszt. Azok a kereszten meghalt Krisztusban megmentö- jüket ismerik fel. Azok hinni tudnak abban, hogy új élet kezdődött számukra is ebben a halálban. Azok elfogadják, hogy Isten nagy emberszeretete lett benne nyilvánvalóvá. Dr. Rédey Pál Megújították az ászári templomot Hálaadó istentiszteletre várta megújított templomába a kis ászári társgyülekezet május 12-én, Cantate vasárnapján délelőtt D. dr. Ottlyk Ernő püspököt és Selmeczi János esperest. Az istentisztelet oltári szolgálatát az egyházmegye esperese végezte. A szószékre lépő püspök igehirdetés előtt köszöntötte a templomát megújító gyülekezetét. A vasárnap jellegére utalva a gondosságról, hit és egyházszeretetről tanúskodó megújított templomban ezekkel a szavakkal zárta köszöntését: »Énekeljetek hálaadó éneket az Ürnak, aki emberek egyházszeretetén keresztül mindezt megcseleked- te.« Az igehirdetésben a püspök arról szólt, hogy Mózes és a Bárány éneke Isten szeretetéről tanúskodik s ez a szeretet átfogja az egész lüktető emberi élete. Útmutatása az, hogy mi is a szeretet útján járjunk. Legyen az egyház Krisztus szája, amely viszi az ő szeretetét, a vigasztaló szót, legyen az egyház Krisztus keze, amely tud segíteni. Jézus minket személy szerint hív szeretetének továbbadására. Képviseljük Isten szeretetét az egész ember- világban. A szeretet győzelméért, a békéért, családi életünk békességéért, az emberi gyűlölet visszaszorításáért meg kell küzdenünk. Lehet, hogy sok próba van közben, de elöl megy a Bárány a szeretet zászlajával s ő hívja népét a szeretet gyakorlásának útjára. A befejező oltári szolgálat keretében Selmeczi János esperes beiktatta hivatalába az ászári gyülekezet új gondnokait: Kovács Mihálynét és özv. Bácsi Jánosnét. Ennek az oltári szolgálatnak a keretében kérte Isten áldását az esperes az új oltárképre is, melyet Szita István készített, és a két új oltári gyertyatartóra is. Az istentiszteletet közgyűlés követte, melyen Kovács János gyülekezeti felügyelő örömmel jelentette: »Amire vállalkoztunk megvalósítottuk. Itt áll templomunk, hogy várja azokat, akik Istent és Isten közelségét keresik.« Majd Puskás János lelkész ismertette a templom és a renoválás történetét. Ismertetésében köszönetét mondott a kapott közegyházi segítségért, a helyi termelőszövetkezet vezetőinek segítőkészségéért s a hívek áldozathozataláért és munkájáért. Külön is kiemelte Kovács János és Bácsi Ferenc hűséges buzgóságát. Mint lepkét gyertyaláng _ El lentétek pólusai között Mint villamos szikra Kisülése lobban Sötéten kettéhasító Lánggal a neved: Óh Jézus, óh Jézus ! ! ! Ég! — s hevesebben Csak a szív erre dobban 1 Rezdülő idegek láncán Istenivé és ördögivé Elkülönítve petyhüdt Érzések zűrzavarából A gondolatokat és ... A mérhetetlenségeket ! ! ! — Telítettséged a végtelenség, Amely a mozgó káoszt A kegyetlen s jóságos Érthetetlen képsorokban Megtanulhatatlan Misztikus Élet sugarain át Szűrve tükrözi... S mint lepkét gyertyaláng Szüntelenül csábít Vonzó ragyogása — Deleje átkarol Húz magához... Felszabadítva legott Nehézkedésem törvénye alól Tündöklő világod felé Kitárulkozó Sok-sok rokonanyagot ! ! ! — fgy hatsz rám szüntelen Átadva titkodat Megsemmisítve s újjáteremtve — Szétosztva önmagad — De a megperzselt helyébe Üj szárnyakat kínálsz ... Kérlek, ne űzz el magadtól E mennyei tűzzel Ha a változó s olykor Áléit szív rendhagyón Hideglelősen, eszelősen Vidáman és szomorodottan Más ritmusra dobban Ch Jézus, óh Jézus! Sárkány András A lelkész ismertetése után a püspök rövid közegyházi tájékoztatójában utalt arra a közösségre, amelybe evangélikus gyülekezeteink tagjai a nemzeti egység keretében, a magyar evangélikus egyház és az egész világot átfogó Lutheránus Világszövetség keretében tartoznak. A Fejér-Komáromi Egyházmegye köszöntését Selmeczi János esperes és Valkó László egyházmegyei felügyelő-helyettes tolmácsolták, Petröcz László lelkipásztor pedig a helyi református egyház nevében köszöntötte a templomát megújító gyülekezetét. A szomszédos evangélikus gyülekezetek köszöntését Varga György ba- konyszombathelyi, Jakab Miklós suri, Magyar László szendi lelkészek hozták. Megható volt Molnár Gyula ny. lelkész köszöntő levele és Puskás Jenő beledi lelkész köszöntése. A Községi Tanács nevében Takács László vb-elnök köszöntötte a püspököt, esperest, vendégeket és az ünneplő gyülekezetét. Szavai a község életébe is bepillantást adtak: »Azt jelenthetem, hogy községünk lakossága egységes. A közös munka jól halad, a község fejlődik. Örülünk, hogy ennek a fejlődésnek a során az evangélikus templom is megszépült. Kérem Püspök urat: Esperes urat, a Lelkész urakat és mindazokat, akik erre az ünnepre eljöttek, igyekezzenek azon fáradozni, hogy békénk tartós legyen.« A társegyházak köszöntését Hantáról Imre Ferenc felügyelő, Kisbérről Gede Lajos gondnok tolmácsolták. A gyülekezetét többen köszöntötték levélben. Isten adja, hogy az ászári gyülekezet Isten iránti szere- tetében és hálájában mindig ilyen örvendező és egységes lehessen. Magyar László „Cantate” zenés áhitat Budavárban A Budai Egyházmegye kórusai megtartották immár hagyományos Cantate-vasárnaVú egyházzenei áhítatukat. Ennek a zenés áhítatnak abban volt különös értéke, hogy kevés kivétellel új műveket hallhattunk, mégpedig az általunk ismert és hagyra becsült protestáns szerzőktől. Gárdonyi Zoltán professzor alkotásaiból a »Szelíd szemed, Ür Jézus«, az »Isten nékem erőm, bizodalmám«, és a »Mondjatok dicséretet« című feldolgozások hangzottak el. Sulyok Imrének — aki egyben az est egyik karmestere és orgonistája is volt — az »Istennek szent Fia«, a »Szentlélek, lelke Atyának s Fiúnak« és a »Mind adjon hálát Istennek« koráldallamokra írt művei kerültek bemutatásra. A műsorszámok közül Kapi-Králik Jenő szerzeménye színességével és lírai hangvételével ragadta meg figyelmünket. »A keresztfához megyek« kezdetű ének feldolgozását a szerző énekkarra, énekszólóra, zenekarra és orgonára írta. örömmel lcö- szöntjük a zeneszerzők sora» ban Csorba Istvánt,, aki a műsor másik felét vezényelte. Jeles alkotásként ismertük meg a »Jer, tárjunk ajtót még ma mind« dallamára írt kamara- zenekari kíséretes kórusművét A jó művek kiszenekari együttesek előadásában is kiválóan hangzanak. A néhány tagból álló kamarazenekar méltó kíséretül szolgált a komoly énekkari művekhez. Az igehirdetés szolgálatát Madocsai Miklós másodlelkész végezte az alkalomhoz jól illő tömör és újszerű stílusban, magvas mondanivalóval. Az énekkarok tagjai és vezetői igazán megérdemelt, jó érzéssel' jöhettek le a kórusról. Érdemes volt fáradni, ha Ilyen maradéktalan művészi élményt tudtak nyújtani az áhí- tatos összegyűlteknek. Trajíler Gábor A Bianka sok, a munkás ksvés Száz évvel ezelőtt Lőhe Vilmos ezzel a »meghívó levéllel« indította útnak a diakónia, azaz egyházi szeretetmunka munkásait: »Mit akarok? Szolgálni akarok. Kinek akarok szolgálni? Az Ürnak az ő kicsinyeiben és szegényeiben. És mi a bérem? Nem bérért szolgálok, sem nem köszönetért, hanem hálából és szerétéiből. Az a jutalmam, hogy szolgálhatok. És ha közben megöregszem? Szívem akkor is virulni fog, mint a pálmafa, és Uram jól tart engem kegyelmével és Irgalmával. Békességgel teszem dolgom, és semmit nem aggódom.« Az egyházi diakónia ma emberségesen megfizeti munkásait, de nem nélkülözheti azt a lelkületet, mely a fenti bi- zonj^ságtételben megnyilatkozik. A győri Evangélikus Szere- tetház (Győr, Péte^j' S. u. 5) keres olyan hajadont vagy magányos özvegyet, aki hivatást érez öregek gondozására. Őket ebbe a munkába bevezeti, és számukra nyugodt otthont biztosít. B. S. JUGOSZLÁVIA Jugoszláviában megalakult! köt választották meg. AZ új az Egyházak Ökumenikus Ta- szervezet most dolgozik alap- nácsa, amelynek elnökévé Ste- szabályainak a megíogaimazá- fán dalmáciai ortodox püspö- sán. Társadalmi tulajdon és tízparancsolat Néhány évvel ezelőtt a fenti rímen biblintanulmányt tartottam a gyülekezeti közösségben. Egy bibliaórán részt vevő testvér azonban ellentmondásosnak látta a címben megadott témát. Véleményét így fogalmazta meg: Vajon a tízparancsolat mondanivalója érvényes-e a modern társadalmi életre, ezen belül a mi viszonyainkra? Hiszen köztudomású, hogy kollektivizált társadalmi rendszerben élünk, ahol a termelőeszközök jó része: a gyár, a bánya, a mezőgazdaság és a kereskedelem á itép tulajdonában van, míg a biblia, a tízparancsolat világa egészen és merőben más társadalmi és gazdasági életet tükröz? Egyszerűen szólva: érvényes-e a tízparancsolat a mában? Mi keresztyének örökérvényűnek tartjuk a tízparancsolatot és azt valljuk, hogy a Krisztusba oltott embernek és egyháznak mindig szem előtt kell azt tartania. De nett. szabad közben megfeledkeznünk arról sem hogy a tízparancsolat nem merev, statiku: törvény, amely több ezer esztendővel ezelöt megszabott és akkor előfordult esetekre kor látozódik, hanem tág kitekintésű, dinamika: tíz ige, amely a mindig változó és új életkö rülmények között is — tehát a mában is — el igazít. Ezt az igazságot a bennünket közelebbről érdeklő hetedik parancsolaton jól lemérhetjük. A legújabb bibliakütatások szerint a hetedik parancsolat azt jelentette, hogy nem volt szabad izraelita férfit elrabolni és rabszolgává tenni. A parancsolat köre azonban az idők folyamán, mint a tóba dobott kő továbbgyűrűzött. Mózes II. és III. könyvében már olvashatunk az ökör, a bárány és a szőlőben való lopás tilalmáról. A próféták pedig igehirdetésükben e parancsolat kapcsán erőteljesen emelik fel szavukat az Isten kicsinyeinek és szegényeinek a megkárosítása el len. Luther e parancsolat szellemében továbl megy és kiszélesíti azzal, hogy tilos ember társunkat csalással, hamis mértékkel, rossz árúcikkel és uzsorával megkárosítani. Ma pe dig még egy lépéssel kell tovább lépnünk é; ki kell egészíteni a társadalmi tulajdon meg károsításának a tilalmával. A parancsolat di namikus értelmezése következtében jelenide jűvé kell tenni Isten igéjét és a lutheri ma gyarázatot, azaz nekünk most sem kell más; tenni, mint keresztyén hitünk alapvető igaz ságait kell alkalmazmmk az új helyzetben. A régi évezredes parancs ma úgy hangzik, min bármikor: ne lopj. Csakhogy ezt nem csupa' T magántulajdon védelmére kell értenünl ianem a társadalmi tulajdon, a nép vagyon' iák a védelmére is vonatkoztatnunk kell. Ha jó keresztyénségünket akarjuk igázoln akkor éppen a hetedik parancsolattal kezd jük bizonygatni: nem loptam ... Lehet, hogi a hetedik parancsolat durvább és szembetű nőbb vétkeitől mentesek vagyunk. De vajor mentesek vagyunk e a köztulajdon ellen »finomabb formában elkövetett vétkektől? Az elmúlt hónapban sokat cikkeztek az újságok arról, hogy a telefonfülkék megrongálásával milliós károk keletkeznek a köztulajdonban. Azt is megírták, hogy az egyik külvárosban majdnem elvérzett egy közlekedési balesetet szenvedett beteg, mert a tönkretett telefonfülkéből nem tudtak azonnal mentőkért telefonálni. A felelőtlen és garázda telefonrongáló, aki összetörte a készüléket nem is gondolta, hogy közvetve majdnem emberi élet pusztulásához járult hozzá. A leütött lámpák, i megrongált vasúti kocsik, a parkok virágagyai mennyit tudnának beszélni a vandál pusztításokról, bűnökről. A társadalmi tulajdon elleni bűnnek ezek ízonban csak a legszembetűnőbb, de sajnos lem egyedüli formái. Ebbe a bűnkategóriába artozik a vállalati vagy szövetkezeti tulajdon bármi módon történő hűtlen kezelése is. A ne opj parancsa ellen vétkezik, aki a társadalmi ulajdont úgy kezeli mint Csáky szalmáját. ’mit lehet büntetlenül széjjelhordani, vagy :űtlenül kezelni. A köztulajdon megkárosítása — mulasztási bűn formájában — minden ha- lyagul, rosszul és lelkiismeretlenül végzett nunka, az ipari selejtáru, a gázosán hagyott 'öld, a lelkiismeretlenül kezelt, vagy el nem ntézett akta, a lazítás vagy tétlenség munkaidő alatt. Mindez kétszeres lopást jelent. Minden még oly kicsinek látszó mulasztási bűn is teljes értelemben bűn, mivel önző és engedetlen szívből, akaratból ered és bűnössé tesz Isten előtt. A társadalmi tulajdon bármilyen formában történő megkárosítása ugyanúgy kell, hogy hozzátartozzon lelkiismeretvizsgálatunk- hoz, mint a bűn bármilyen más formája. A társadalmi tulajdonban okozott kárral nem is egy, hanem sok embertársunk ellen vétkezünk, viszont a társadalmi közös tulajdonnak védelmével, gyarapításával sok embertársunknak teszünk jó szolgálatot és végezzük a felebaráti szeretet munkáját. Mert a hetedik parancsolat nem csak tilt, hanem a felebarát iránti szeretetre és felelősségre is tanít. A keresztyének benne élnek a társadalomban. Amit tesznek sohasem marad rejtve. Magatartásukból jó vagy rossz erkölcsi hatások és indítások hullámgyűrűi indulnak el. Hogyan indulhatnának el tőlünk jó hatások? íme egy pozitív példa. Egy asszony sokáig bosszankodott egyik munkatársnője örökös felelőtlen és gondatlan munkája miatt. Sokat töprengett, hogy mit tegyen. Neki nem mert szólni, mert félt a szájától. Jelenteni sem akarta, mert nem kívánt bajt okozni neki. Végül úgy döntött, hogy hitből vállalja helyette a munkát és igyekszik jóvátenni azt, amit az elrontott. Munkatársnője ezt sokáig észre sem vette, vagy legalább is így mutatta. Egyszer azonban azt mondta neki: én már eleget lógtam, most majd én csinálom helyetted. Azóta egyre nyakrabban segít neki is. A keresztyén embernek i'alóban ez a dolga: csendesen sóvá és kovásszá lenni abban a közösségben, amelyben dolgozik, míg példájával áthatja az egészet. S ez a sneretet és keresztyén felelősségérzet életformája, amelyre a hct-ati?. parancsolat indítást ad. Muluz László
