Evangélikus Élet, 1968 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1968-06-09 / 23. szám

Isten titkának célja Ef. 3, 8—12 A titok, amiről szó van igénkben, nem az, amit ezen az ünnepen, Szentháromság napján az értelem kulcsaival fesze­getni szoktunk. Ilyen spekulatív módon egyébként sem esik szó seholsem az Üjszövetségben a Szentháromságról, lévén az csú­csa mindazoknak, ami „minden emberi értelmet felülhalad”. A kijelentett, többé már nem elrejtett titok közreadásáról beszél Pál apostol, amelynek megismerése és boldog befogadá­sa a még nyilvánvalóvá nem lett titok feltárulásának remény- teljes várását táplálja szívünkben. Mi ez a titok? A mostani igeszakaszunknál előbbre kell nyúlnunk, hogy ezt jól megértsük, mert maga Pál írja a rész 3. versében, hogy „azt előbb röviden megírta”. A levél bevezeté­sének Istent magasztalásában így adja elénk Isten akaratának titkát: „mindent egybefoglal a Krisztusban, mind, amik a mennyekben vannak, mind, amik a földön vannak”. — A bűn miatt a teremtett világ egysége felbomlott, a részek, tagok szembekerültek egymással. Menny és föld, Isten és ember, em­ber és ember, ember és természet feszültsége a bűnben leli okát. E bűn okozta feszültség súlya alatt nyög és sóhajt a te­remtett világ. Isten célja az, hogy e feszültséget feloldja és egy­séget hozzon létre. Isten ebben a tervében a súlyponton kezdte a meg­oldást. Ott, ahol az egység megbomlott. Bűnbocsánatot ad az ellene feszült és ezért halálra ítélt embernek. „Minket, akik halottak voltunk a vétkek miatt, a Krisztussal együtt megele­venített, — ... és vele együtt helyezett a mennyekbe...” A Krisztus személyének és tevékenységének hol csodálatot, hol botránkozást okozó titka megszűnik titok lenni, ha megértet­tem: Isten Krisztus vére által adott bűnbocsánatot nekem „ter­mészet szerint harag fiának” (2, 3); Krisztus feltámasztása ál­tal új életre elevenített meg; Krisztussal együtt közelségébe vont be. Isten az „ö testében” lerontotta az ember és ember, nép és nép közé emelkedő válaszfalat is. Az a célja, hogy „egy új em­berré teremtse a kettőt önmagában” (2, 15). Isten atyai szíve nem szenvedheti ezeket a közbevetett válaszfalakat, kerítése­ket, amiket mi emberek önzésből, indulatokból építettünk ki magunk köré és egymás közé. Megítéli a mi egymás ellen épí­tett várainkat, jól elkülönített „magángazdaságunkat”, az ugyanakkor a kerítésen átágaskodó irigységünket. Teremtő gazdagságát, a természetben adott sokszínűséget fonákjára for­dító elbizakodottságunk, népi, faji vagy egyéb gőgünk utált bűn előtte. A bármiféle címen gyakorolt zsarnokoskodás és kihasz­nálás, a gyengébb elnyomása, az erőszak fegyvercsörtetése pe­dig már nyílt szembehelyezkedés az élet jogát védő törvényé­vel. Isten tervbe vette, hogy mindennek véget vet. Újra közel hozza egymáshoz az embereket, népeket, fajokat. A Krisztus­ban meghirdetett „békesség evangéliumával” (2, 17) munkálja ezt. De a mennyben világot kormányzó Krisztus bűnt eltörlő, rendet teremtő hatalmával is. Isten titkának a mindent egybefoglaló célját említi Pál apostol mai igénkben. S élete, szolgálata céljának azt tekinti, hogy ezt mindenki előtt megvilágosítsa. Prédikálásának ez az értelme és tartalma. S az egyház is arra rendeltetett, hogy ál­tala ismeretessé legyen Isten titkának a terve, méghozzá koz­mikus méretekben. Itt már nyilván nemcsak prédikálásról van szó, hanem bemutatásáról is annak, mit jelent Isten egybeszer­kesztő munkája. Az egyház a Szentháromság titkát nem speku­latív bizonyítékokkal tudja közel vinni az embertársakhoz, hanem azzal a világméretű diakóniával, amely hirdeti a bé­kesség evangéliumát és munkálja az emberiség egybeszerkesz- tését. A hit alázatával kell tennie, hogy kicsinysége és méltat­lansága ellenére ily nagy feladatra hivatott, de a hit bátorsá­gával és bizodalmával is, amely tudja, hová visz az út. Mezősi György Istentiszteleti rend Budapesten, 1968. június 9-én Deák tér de. 9 (úrv.) Trajtler Gábor, de. li (úrv.) dr. Kékén András, du. 5 dr. Kékén András, du. 6 szeretetvendégség: Hafen- scher Károly. Fasor de. fél 10 Bí­zik László, de. 11 D. Káldy Zoltán, du. 5 szeretetvendégség. Dózsa György út de. fél 10. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10 (szlo­vák), de. 12 (magyar). Thaly Kál­mán u. de. 11 Bándi Sándor, de. 11 dr. Rédey Pál, du. 6 Bándi Sándor. Kőbánya de. 10. Utász u. de. 9. Vajda Péter u. de. fél 12. Zugló de. 11 (úrv.) Baranyai Tamás, du. 4 szeretetvendégség. Rákosfalva de. 8 Boros Károly. Gyarmat u. de. fél 10 (úrv.) Baranyai Tamás. Fóti út de. 11 Benczúr László. Váci út de. 8 Benczúr László. Frangepán u. de. fél 10 Benczúr László. Újpest de. 10 Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10 Virágh Gyula. Soroksár-Ujtelep de. fél 9 Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 11 Matuz László. Pestújhely de. 10 Kürtösi Kálmán. Rákospalota MAV-telep de. 8. Rákospalota Nagytemplom de. 10, du. 3. Rákosszentmihály de. fél 11 Karner Ágoston. Sasha­lom de. 9 Karner Ágoston. Mátyás­föld de. fél 11. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9 Békés József. Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11, du. 3. Bécsikapu tér de. 9 (úrv.) Ká­poszta Lajos, de. 11 (úrv.) Ká­poszta Lajos, du. 6 Káposzta La­jos. Torockó tér de. fél 9 Vá- rady Lajos. Óbuda de. 9 Miki er Gusztáv, de. 10 (úrv.) Mikler Gusz­táv. XII., Tarcsay Vilmos u. de. 9 Ruttkay Elemér, de. 11 Ruttkay Elemér, du. fél 7 Takács József. Pesthidegkút de. fél 11 Takács Jó­zsef. Kelenföld de. 8 (úrv.) Bencze Imre, de. 11 (úrv.) Bencze Imre, du. 6 dr. Rezessy Zoltán. Német­völgyi út de. 9 dr. Rezessy Zoltán. Kelenvölgy de. 9 Visontay Róbert. Budafok de. 11 Visontay Róbert. Nagytétény de. fél 9. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. 1L , — Szentháromság vasárnap­ján az oltárterítő színe: fehér. A vasárnap délelőtti istentisz­telet oltári igéje: Jn 17, 1—10; az igehirdetés alapigéje: Ef 3, 8—12. A délutáni istentisztelet alapigéje szabad textus. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Június 23-án, vasárnap reggel fél 8 órakor evangélikus val­lásos félóra lesz a Petőfi Rádió és az URH hullámhosszán. Igét hirdet GARAMI LAJOS egy- házasdengelegi lelkész. — PESTLŐRINC. Május 26- án szeretetvendégséget tartot­tak Szemere-telepen. Valláslé­lektani témájú előadást tar­tott D. dr. Vető Lajos ny. püs­pök. — A BORSOD-HEVESI EGYHÁZMEGYE lelkészi munkaközössége május 20—21- én tartotta ülését Arnóton. Áhítatot Bozorády Zoltánné és Sexty Zoltán, előadást Újhelyi Aladár, Pintér Károly, Szebik Imre és Péter Jenő, békemoz­galmi beszámolót szintén Pé­ter Jenő tartott. A záró imád­ságot Abaffy Gyula mondta, Pásztor Pál esperes az idősze­rű kérdésekről tájékoztatta a lelkészeket. Május 20-án este istentisztelet volt az arnóti templomban, s ennek kereté­ben emlékeztek meg Abaffy Gyula és Gáli Sándor lelké­szek 25 éves lelkészi jubileu­máról. Ebből az alkalomból Pásztor Pál esperes köszöntöt­te a jubiláló lelkészeket. — ZALAEGERSZEG. A gyü­lekezetben Fónyad Pál nagyka­nizsai lelkész végzett igehirde­tői szolgálatot. — NAGYSIMONYI. D. Dr. Ottlyk Ernő püspök, az Észa­ki Evangélikus Egyházkerület püspöke június 9-én istentisz­teleten szolgál a gyülekezet­ben, majd Viszákon felszenteli a közös evangélikus—reformá­tus templomot. — A NÓGRÁDI EGYHÁZ­MEGYE lelkészi munkaközös­sége május 30-án Balassagyar­maton tartotta ülését. Űrva­csorát osztott Csőváry Dezső, igehirdetési előkészítőt Matuz Pál, előadást Fábry Mihály és Kühn Ernő, korreferátumot Gerhát Sándor tartott. Gartai István esperes az aktuális kér­désekről tájékoztatta a lelké­szeket. — A KELET-BÉKÉSI EGY­HÁZMEGYE lelkészi munka- közössége május 16-án tartotta ülését Békéscsabán. Áhítatot Keveházi Ottmár, igehírdetési előkészítőt Fest Miklós, elő­adást dr. Povázsay Éva tartott. Koppány János az Országos Diakóniai Értekezletről, Mekis Ádám esperes az aktuális kér­désekről tájékoztatta a lelké­szeket. SVÉD VISSZHANG evangélikus elet A Magyarországi Evangélikus Országos Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztőbizottság Felelős szerkesztő és kiadó: D. Koren Emil Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest Vin., Puskin u. 12. Telefon: 142—074 Csebkszámlaszám: 20.412—Vili. Előfizetési ár: egy évre 90,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25 211 68.1021 100 éves az Athenaeum Nyomda, Budapest — Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla igazgató CSALÁDI HÍREK — HALÁLOZÁS. Laky Ti­bor, a budapesti zenegimnázi­um igazgatóhelyettese, a bu­dapesti evangélikus gimná­zium volt igazgatója, egyház­kerületi zsinati tag, presbiter és törvényszéki bíró, életének 64. évében május 11-én várat­lanul elhunyt. Hamvasztás előtti búcsúztatása május 20- án volt a Farkasréti temetőben tanártársai és volt tanítványai nagy részvéte mellett Athén érseke, Hieronymus bejelentette, hogy a görög or­todox egyház küldöttsége nem vesz részt az uppsalai ökume­nikus világgyűlésen, mert a Görögországgal szemben el­lenséges magatartást tanúsító Svédországban nem érezhet- nék magukat biztonságban és mert az Egyházak Világtaná­csa beleavatkozott hazájának a belügyeibe. A világgyűlést előkészítő svéd helyi bizottság helyet­tes elnöke, Nicklasson lelkész, ezt válaszolta a görög állás­pontra: «-Bár mi látjuk ven­dégül az uppsalai világgyű- lésrt, az összes meghívókat azonban az Egyházak Világ­tanácsa genfi titkársága küld­te ki. A görög egyháznak kü­lönbséget kellene tennie a kö­zött, hogy részt vesz-e az EVT világgyűlésén és a között, hogy a svéd kormánynak mi az ál­láspontja a görög katonai re­zsimmel kapcsolatban. Sokan vannak nálunk ezen az állás­ponton. Ez azonban nem je­lenti azt, hogy ne látnánk szí­vesen nálunk a görög ortodox egyház küldöttségét.« »■Szent, szent, szent a seregek Ura, teljes mind a széles föld az ő dicsőségével.'» (Ézs. 6, 3). ( VASÁRNAP. — »Könyörü­lök, akin könyörülök, kegyel­mezek, akinek kegyelmezek.-« (2 Móz 33, 19). A kegyelem Is­ten ajándéka. Benne Atyám lehajol hozzám. Kiérdemelni, megszolgálni, kierőszakolni nem vagyok képes. Semmi­lyen magatartásommal, telje­sítményemmel biztosítani nem tudom magamnak. Nincs rá alapom, nem lehet rá igényem. Sőt, éppen az ellenkezőjét ér­demelném. De a kegyelem ép­pen az, hogy félretesz min­dent, ami engem Istentől elvá­laszt. Felment minden bünte­téstől, és nekem ajándékozza a legfőbb jókat. Ingyen, sza­bad akaratából, mert kegyel­me mögött szeretete áll, ami legnagyobb kegyelmi ajándé­kában, a Jézus Krisztusban testet is öltött. Ő Isten mentő karja, könyörülő szeme, mentő szava, ajándékozó keze. Ke­gyelem, hogy a Szentlélek ál­tal Benne hihetek, naponként megújuló bizonyossággal. HÉTFŐ. — »Énekeljetek Is­tennek, énekeljetek; énekelje­tek királyunknak, énekelje­tek.« (Zsolt. 47, 7). Luther mondja: »Isten egyik legna­gyobb, s legdicsőbb ajándéka az ének. Haragszik is rá a Sá­tán.« Énekem forrása és alap­ja ugyanis az, hogy Isten megvidámította szívemet és telkemet igéjével, egyszülött Fiával és rám árasztott Szent- leikével. Amikor érzem a Szentháromság Isten jelenlétét az életemben, ennek minden más érzést legyőző hatása alatt nem is tehetek mást, mint szívem örvendező tartal­mát ujjongó énekben öntöm ki. Boldog énekem hangja testvéreim hangjával olvad össze. Így alakul ki a minden- ség királyát dicsérő, hatalmas kórus. KEDD. — »Magasztaljátok az uraknak Urát, aki nagy csodákat művel egyedül, mert örökkévaló az ő kegyelme.« (Zsolt, 136, 3—4). »Hitem sze­mével« bárhová nézek, Isten csodáit látom körülöttem a természetben és a történelem­ben. Tudom, hogy nem a »vé­letlen« sietett segítségemre, hanem Isten gondviselő szere­tete érkezett »éppen idejé­ben«, amikor különben a ter­mészet rendje szerint egészen mást várhattam volna. Szem­lélem, hogy az urak Ura ho­gyan használta »csodáit« gyó­gyításra, miként állítja helyre és teremti újjá azt, ami meg­romlott. Látom, amint örök kegyelméből ma is megterem­ti a bűnbánat alkalmait és megerősíti az embereket a hitben. Magasztalom Uramat, hogy Jézus Krisztusban en­gem is megváltott, és hogy ebben a legnagyobb csodában én is hihetek. SZERDA. — »Még most is ímé az égben van az ón bi­zonyságom és az én tanúm a magasságban.« (Jób 16, 19). — VIDÉKI magányos nő szobát, vagy szoba-konyhás lakást bizto­sítana díjtalanul magányos sze­mélynek, vagy házaspárnak önálló ipar űzésére is alkalmas dunántúli helységben. Cím a kiadóban. Amikor szenvedések és csapá­sok érnek, nagyon hamar kész az emberek ítélete: meg­verte az Isten — és méltán. Nyomorúságban, emberektől elhagyottan, hitben megren­dülve, áldott az óra, amikor a mélységből föltámad a bizo­nyosság: »Tudom, hogy az én megváltóm él.« (Jób 19, 25). Ö maga lesz tanúm egy napon, amikor minden nyilvánvalóvá lesz majd és minden megoldó­dik. Tudom, ő nem csúfol meg, nála megtalálom igazságomat. A szívek titkát csak ő ismeri igazán, ezért csak ó ítélheti meg igazságosan és Jézus Krisztusért — kegyelmesen. CSÜTÖRTÖK. — »Adok nektek szívem szerint való pásztorokat, és legeltetnek tu­dománnyal és értelemmel.« (Jer. 3, 15). Isten szerető szí­vének bizonysága, hogy azt tette népének Főpásztorává, akinek a legnagyobb a hatal­ma: Jézust. Az ő oltalma, ve­zetése, gondoskodása alatt éle­tünk i teljes biztonságban van. Őriz a tévelygéstől. Véd a ve­szedelmektől. Oltalmaz a kí­sértésektől. Az igazság útjára te fel get. Megelégíti lelkünket igéje és szent vacsorája elede­lével. Végül életét is odaadta megmentésünkért, békességün­kért. — De Isten szerető szí­vének ajándéka az is, hogy egymás pásztorává tett mind­nyájunkat: a bűn megújuló támadásában legyünk feleba­rátunk segítségére. PÉNTEK. — »Jó az űr, erősség a szorogattatás idején, és ő ismeri a benne bízókat.« (Näh. 1, 7). Isten sokszor és sokféle módon bizonyította meg, hogy ő Űr, és hogy ő jó. Űr, mert Teremtő. Űr, mert ő kormányozza a világot. Jó, mert gondot visel és megsza­badít a gonosztól. Így ismeri hitünk is. Néha mégis gyötör a kérdés: ha Isten ilyen ha­talmas, miért érhet bennünket »szorongattatás«? Hogyan egyeztethető össze a szenvedés és a rossz atyai jóságával? Lássuk meg ilyenkor, hogy a gonoszság nem Istentől ered, hanem az ördög az atyja. Vi­szont Isten ura még a gonosz­nak és a szenvedésnek is. Föl tudja használni azokat saját céljaira. Jóságát pedig abban mutatja meg velük kapcsolat­ban, hogy javunkra fordítja őket. SZOMBAT. — »Az Űrnak félelme a gonosznak gyűlölé- se.« (Péld. 8, 13). Istentől min­dennél jobban kell félnünk. Jobban, mint emberektől, ter­mészeti erőktől, szenvedéstől, haláltól. De félelem szeretet nélkül gyűlölet és rettegés lenne. Ezért kell Istent szere­tettel egyesült félelemmel tisztelnünk. Az ilyen istentisz­telet mellett aztán nem lesz helye a bűn szeretetének. Sőt, ellentmondunk a gonosznak és teljes erőnkkel kerüljük. Ha a keresztyén szívben van helye a haragnak és gyűlöletnek, ak­kor az csak a gonosz gyűlö­lete lehet és a bűné, amit Is­ten is haraggal ítél el. A go­nosz elleni harcomban így nem vagyok egyedül. Urunk segít a győzelemre. Bárdossy Tibor CSALÁDI ÜNNEP A Nagy-Alföld egyik szép községe felé já­runk. A község melletti jó földek úgy veszik körül a falut, mint keret a képet. A rozs már szárba szökkent és a szél parancsára engedel­mesen hajladozik. A búzatáblákból mint kilőtt nyilak szállnak magasba a pacsirták és a szár­nyalás legmagasabb pontján jókedvűen éne­kelnek. Szürke vadnyulak vidáman kergetik egymást. Mire beérünk a faluba, déli harangszó üzen ebédre és imádságra. Nehéz az új házak között eligazodni. Majd­nem egyformák. Piros zsindely a tetőkön, nagy redőnyös ablakok kinyitva engedik a szobákba a friss levegőt. Mégis csak megtaláljuk Makkal Miskáék házát, — Fáradjatok beljebb! Örülünk, hogy eljötte­tek! Így invitál bennünket kedvesen Miska ba­rátunk. A házőrző hamar megbarátkozik ve­lünk. A nagy konyháról jó illatok hívogatnak. Szinte halljuk, ahogy a szárnyasok leve forr a nagy fazékban. A nagy szobában huszonnégyen gyülekeztek össze. Miska és hat testvére, férjükkel, félesé­gükkel és tizenkét ünnepi ruhában öltözött gyermek. Különös izgalom érződik a várako- zókon. ' Ünnepi összeesküvésről van itt szó! Miska barátom az egész országból gyűjtötte, hívta össze az egész családot. A hívó szóra jöttek messziről, közelről, testvérek, sógorok, sógor­nők. Ügy jöttek, hogy az öreg Makkai Zsig- mond, az édesapa és nagyapa, aki Miska haj­lékától nem is messze lakik, észre ne vegye őket. Az öreg Makkai nyugdíjas. Szép kis há­za van neki is. Egész életében dolgozott. Sok­szor öntözte verítékével a magot, kapált ka­szált, szóval keményen dolgozott. Nem is sejti, hogy fiai, lányai, vejei, menyei egytől egyig a falujában vannak. Most éppen újságot olvas pipával a szájában. A bodor füst simogatja arcát és ősz haját. Miska fia otthonának nagy szobájában, hosszú, hosszú asztalt terítenek. Felkerül az asztalra minden, ami szemnek és szájnak jó. Az asztal középén hatalmas torta. Nyolcvan kis gyertyát gyújtanak rajta. Az ebédlő szek­rényen különféle ajándékok. Annyi, hogy el­sorolni sem lehet. Hófehér ingek, pipák, szö­vetek, pálinkák, borok. Ki tudná elmondani, hogy mi még? A csendes, mégis feszült beszélgetésben Miska hangja hallatszik: — Akkor most elmegyek a papáért! Mindenki vár. Az unokák kezében illatozó virágcsokrok. Az asszonyok asztalra tették a párolgó húslevest. A poharakba a férfiak tü­zes tokajit töltöttek. Még egy kevés várakozás és máris nyílik az ajtó, elől az öreg Makkai. mögötte a fia. Az öreg körülnéz és az örömtől megdöbben­ve látja egész családját. Alig jön ki hang a torkán: — Ejnye de örülök kedves gyermekeim? Csak nincs valami baj? Miska barátom máris mondja a köszöntőt: — Kedves jó édesapánk, ma van nyolcva­nadik születésnapja és mi összejöttünk mind­nyájan, hogy gyermeki szeretettel köszöntsük és megköszönjük mindazt az elmondhatatlan sok jót és szeretetet, amellyel minket mindig körülvett. Kérjük Istent, hogy áldja meg a mi jó édesapánkat, adjon egészséget és még számtalan éveket... Fogadja el tőlünk az ajándékokat... Az öreg Makkaiinak hullanak a könnyei. A könnycseppek végig szaladnak az arcán és fennakadnak az ősz bajusz fehér szálain. Gyermekei körülveszik, az unokák virágokkal halmozzák el. Asztalhoz ülnek és az ebéd előtti ima után már a levest kanalazzák. Köszöntő szavak kí­séretében koccintanak. Az ünnepelt halk hangon köszönd meg a szép ünnepélyt és elesukló hangon mondja. — Tudjátok ezért a szép napért érdemes volt élni. Istennek köszönöm, hogy ilyen jó gyerekeket adott nekem mint amilyenek ti vagytok. De nem kellett volna ennyi tömér­dek pénzt rám költenetek. Majd visszahálá­lom. Négy disznót is hizlalok, mind a négyet köztetek osztom el, nekem nem szabad se zsí­rosat, se füstöltet ennem. A pénzetek egy ki­csit megtérüL A nyolcvan éves Makkad Zsiga bácsi fényes szemmel hordozta végig tekintetét az őt ünneplő gyerekein, unokáin és úgy örült, mint még soha. Fiatalnak érezte magát. Nem gon­dolt arra, hogy egész életében dolgozott. A felesége jutott az eszébe. A szíve mélyén saj­nálta, hogy ezt a napot nem érhette meg. Én pedig arra gondoltam — megölelve az öreget — hogy vannak a mi országunkban — minden ellenkező híresztelés dacára is — hálás szívű, jó gyermekek, akik nem felejtet­ték a parancsolatot: Tiszteld atyádat és anyá­dat ... Fülöp Dezső

Next

/
Thumbnails
Contents